Dunántúli Napló, 1957. szeptember (14. évfolyam, 205-229. szám)

1957-09-04 / 207. szám

J$9*i WBWEMRBR 4 NAPLÓ 3 Új beszámoló készül Csattogjak az ütközők, für tyűitek a ko­csirendezők, időnként megszó­lalt a ífangszáró, hogy a má­sodik vágányon tolatás törté­nik, tessék kérem vigyázni... Jól hallották ezt a pécsi állo­más pártirodájában is, de oda se hederítettek a megszokott, hétköznapi zajra. Vezetőségi ülést tartottak. Nesz Károly elvtáns, a szer­vező titkár éppen beszámoló­ját olvasta a többieknek, ßfl- rün beszélt az országos párt- értekezlet határozatáról, a re­vízión izmusról, szekta riániz­musról, csak úgy röpködtek az idegen szavak a levegőben. Egyszeresek a „helyi konk­rétumokra'* tért — Elvtánsak — mondotta, — a reviZionismus ellen ne­künk is harcolni kell. Nálunk Gereas István ál lom ásfönökön keresztül hatol be, aki a) nem megfelelő embereknek osztja szét a prémiumot; b) más vál­lalatoktól kiebrudalt ellenfor- radalmárokat vesz fel munká­ra; c) az ellenforradalom ide­jén felfegyverezt© a nemzet­őröket .;: ■légcsőként kopogtak a vá­dak. A csomóponti pártbizott­ság két. küldötte, Lukács Ist­ván elvtáns és Kaposi Mihály­ié megdöbbenve hallgattak. Amikor Nesz elvtáns vég- •ett, vártak kicsit, hátha szót kéf valaki. Nem kért. Aztán Kaposi elvtánsnő emelte fel a kezét. — Bebizonyított tényekről van gzó? Beszéltek Gerecs elv- társsal? — A vádak igazak. BeewSmi nem beszéltünk vele. — így készült el * beszá­moló? — Igen. — .Hogy lehet azM — Hogy lehet? szólalt meg rövid köhéeselés után az őszhajú Kovács Imre. — Ez Úgy lehet elvtánsnő, hegy a vezetőség tagjai nem bíznak egymásban. Valaki Gerecs elvtárs behí­vására ajánlkozótt. Kapeei elvtársnó léptette: Várjunk csak kicsitt Tisz­i'i'mr,! tg-'as tázzuk előbb a bi­zalmatlanságot! Kezdjük elő­ször is Kovács Imre elvtárs­sal. Mondd meg itt a többiek szeme előtt, hogy kibon nem bízol te! Kovács bácsi fészkelődön kicsit: — Nézd, én megmondom őszintén. Én nem bízok egé­szen Kovács Sándor elvtáns- ban és Kertész elvtársnőben. Legalábbis úgy nem, mint a többiekben. — És miért? — Nézd, a Kovács elvtárs állomásfőnök-helyettes, éppen a Gerecs mellett dolgozik.. A Kertész elvtárenö előtt pe­dig azért nem beszélek min­denféle bizalmas dolgokat, mert attól félek, hogy kifecse­gi ■•= — Volt már erre példa? — Még nem.:; •— Hát akkor? — Csak úgy érzem. Szóval t úgy éreztem... Igen, így gon- f doltam.; j f Kovács bácsi után a többiek £ kerültek „terítékre”. Csakha- * mar kiderült, hogy Nesz elv- * társ' másik két vezetóségi tag- '[ ban nem bízik egészen. f Elképzelhető, milyen lég-11 körben vitatkoztak tovább.1 Kovács Sándor elvtársnak iz- zadságcseppek jelentek meg a homlokán. Kertész elvtársnő arca bíbomztnűvé vált, Kapóst elvtársnőnek meg a szíve fájt e derék, becsületes, de egy­másban kétkedő emberek lát­tán. á — Mondd, Kovács élvtárs — (| fordult Imre bácsihoz —, hogy \ | választottak meg benneteket a > taggyűlésen? Úgy, hogy négy (, ember elsőrendű és megbízJia- tó, a másik három pedig má­sodrendű és kevésbé megbíz­ható? — Dehogy is így! Egyformán megbíztak bennünk. — Hát akkor miért kétel­kedtek egymásban? Kovács bácsi roppant ké­nyelmetlenül feszengett a szé­kén: — Hát ez hiba! — bökte ki nagynehezen. — Méghozzá a javából! kapcsolódott a beszélgetésbe i1 Lukács elvtárs. — Egymást Iránti bizalom nélkül nincs* egység és nem lehet megnyer- * ni a tömegeket sem, hiszen ha * a vezetők nem bíznak egymás­ban, nem bíznak a párttagok sem, ha a párttagok nem bíz­nak egymásban, nem bízhat­nak a tömegekben sem. Ha pe­dig nem bíznak bennük, nem is lehet megnyerni őket, hi­szen a kölcsönös bizalom az alapfeltétele. Igazat adtak, persze hogy igazat! Restelkedtek és Ge­recs elvtáns behívását kíván­ták. nyesi kőbányában dolgozott októberben, hozzájárulással lé­pett ki. Biztos akart lenni a dolgában, ezért elküldte Ker­tész elvtársnőt Gyékényesre.' j Kedvező válasszal tért vissza. Erről Kertész elvtáTsnő is tanúskodott, így a második vád rágalom-léggömbje is szétpuk­kadt. A harmadik, a legsúlyo­sabb volt hátra, a nemzetőrök állítólagos felfegyverzése. Ha ez igaz lett volna, Gerecs elv­Az állomásfőnök sápad­1 '■■■ — tan nyitott be, rendre szívta a ci­garettát- Már hallott a sugdo- lózásról, Pécsbányarendezőn is arról beszéltek a vasutasok, hogy na az a Gerecs nem sok sót eszik meg abban a szék­ben, rájöttek már a disznó- ságaira! Hát most a „disznóságok“ tisztázásáról volt szó. Szemtől szembe! Először is az első vádat ol­vasták a fejére, miszerint re­vizionista vágányra csúszott, mert nem megfelelő emberek­nek osztja szét a prémiumot. Néhányan elmosolyodtak, hiszen a prémium-elosztásnak nem sokkal több köze a revi- zionizmushoz, mint Sobri Jós­kának a római pápához. Az áilomásfőnök elmondta, hogy nemrég valóban egy nem megfelelő ember is kapott prémiumot. De miért? Célpré­miumot tűztek a brigádok elé és a nyertes csoportban egy októberi hangoskodó is akadt. Nem véresszájú ellenforradal­már, de hangoskodott. Most mondják meg, mi lett volna a helyes? Nagyot hallgattak az embe­rek. Erre bizony nem lehet egyből válaszolni. Gondolkod­ni kell rajta, hiszen más a vasutasnapi ajándékozás és más a brigád-célprémium. A második vád következett, az a bizonyos b) pont, amely a más vállalatoktól kiebrudalt emberek felvételéről szólt. Az állomásfőnök magyaráz­ta, hogy nemrég valóban fel­vettek egy embert A gyeké. záHák Mprf— »fní halloa-^"líos’ Bár dós Zoltán tanár, meg a többiek, zárják. Mert el ne hallgas- tizenhatan, mind a kalapács, logar­léc, tanári katedra s a mindennapi gondok mellett szakítottak maguknak időt a festésre. suk rr- párttag. Októberben éppen ezért nem beszéltek vele valami barátsá- * \ faragásra, díszítésre. gosan az ellenforradalmárok, i1 gosan az ellenforradalmárok Bólyi Imre, az állomás nem­zetőrségének a parancsnoka felszólította, hogy a pártirodán lévő két kispuskát adja le. különben rossz következménye lesz a dolognak... Magyarán: ultimátumot kapott. S a Ró- lyi-féle ultimátum kegyetlen és véres parancs volt. örökké fenyegette a kommunistákat sőt már házkutatást is tartott néhányuknál. (Erről éppen a nála is jártak) ... Szóval le adta a fegyvereket. ítéljék el érte, de ne feledkezzenek meg az időről és körülményekről, s arról, hogy november 4-e után a legelső szovjet katonának beszolgáltatta a kispuskákat, hogy becsületesen dolgozik, hogy — még ha gyenge is volt — ez nem a nemzetőrök felfegyverzését jelenti. Gerecs elvtárs egymás ipari szakiskolát, amelyben legmodernebb és legjobban rolta érveit a hallgatag embe­reknek. Mert ismét hallgattak. _______________ Cs ak később vették észre, hogy !| kiépített tantermek voltaik, nagyon füstös az iroda, éhe- és sek és szomjasak, ütközők csattognak odakint, kocsiren- dezők fütyülnek .. . Délelőtt 9 órától délután negyed há­romig vitatkoztak. Fáradtan álltak fel, de jót nevettek, amikor Nesz elvtárs tréfásan kifakadt: •— No tessék! Most, számolót csinálhatok! Magyar László htltytnfrzduttaU Komló képzőművészei D Anyavárosunk képzőművészei is bonto- ü gatják már szárnyukat. S csoda-e, hogy éppen a bányásznapon léptek műveikkel a nagyközönség elé, hiszen életük szinte össze­forrt az épülő és szépülő város dolgos lakói­nak életével. A kiállítók: Kub ó Sándor gépkezelő Kos- suth-aknán, Mészáros László és Kis s Je­nő a tröszt dolgzói, Tóth Ferenc gépész, Száva Jbolya védőnő, Szerények, szinte tiltakoznak a „művész" megszólítás ellen; mint mondják, csupán egy cél vezette őket a kiállítás megrendezésénél isi szép és igazat ábrázoló művek bemutatá­sával felvenni a harcot a városban eluralko­dott glccses, művészietlen alkotások eljen, esztétikailag nevelni az embereket■ S amint az ember a kiállított 150 képet, fa­ragást, kézimunkát, lakásdíszitési tárgyat né­zi , mindinkább megerősödik hitében: fárado­zásuk nem. maradhat hiábavaló. Mészáros László balatoni tájai, Kub 6 Sándor táj-ak­párttitkár tanúskodhatott,mert varelljei, Kiss Jenő rézkare és színes tus te. iá Cvóirol lű. D <í e/í n ( V/nH-Avs Ac n -tin+nl T1 n » íl i rajzai, Bárdos Zoltán Gyula akvarelljei, Forró József olaj-csend* életei, tehetségre vallanak. A képek mellett Tóth Ferenc fafaragásai­val, Száva Ibolya kézimunkái és gyermek­mesék motívumait feldolgzó falvédőivel, Rein József nagy kézügyességet eláruló hangszereivel csak emelte a kiállítás színvo­nalát. Ha a kiállítás-adta ösztönzés után kompig szervezeti formában dolgoznak tovább —eset­leg neves művészek irányítása mellett, — ko­moly reményekkel tekinthetnek a jövőbe. A megfelelő tárgyi feltételeket a városi ta­nács már biztosította számlikra: Kökőnyősijn modern, felülvilágításos műtermet létesített, most már csak az állandó kiállítóhelyiség hiányzik. Ismerve azonban a város vezetőinek segítőkészségét, erre sem kell sokáig várniok, mint ahogy a legmerészebb álmuk teljesülé­sére: a helyi képző- és iparművészeti bolt lét­rehozására sem. S akkor munkájuk nyomán remélhetőleg eltűnnek majd a bányászotthonok és hivatali helyiségek falairól a giccsek, a komlói asszo­nyok is kedvet kapnak a lakásdiszitéshez, mű­vészi hímzéshez, horgoláshoz s ezt a kedvet felhasználva a városi művelődési otthon is megindíthatja majd művészeti szakköreinek munkáját. L1PPENŐZKY ISTVÁN AZ EZER TÓ 0-^izaq.ábait (3) Lahti városában augusztus 24-én Kajaja polgármesterrel eLmentünk megtekinteni a kul­turális intézményeket. Meg után so-(| néztük az új — nemrég épült MODERN IPARI SZAK­ISKOLA Ez az iskola esak a lahtiak- nak áll rendelkezésére, kollé­giumi elszállásolás egész Lah- tiban nincsen. A környező vi-. dék gyermekei ezt az iskolát csak akkor látogathatják, ha a új be-('városban el tudják őket he­gyezni és ha az Iskolában van hely. Belépek a termelőszövetkezetbe (» J! Be bizony/ Persze, ha be­vesznek. A könyvelő végigmustril és azt mondja: — Bevesszük. Szükség van itt az emberre, és össze- nevetünk. Tréfának indult az egész, de amikor Méhész László el­kezd beszélni a szentlőrinci Úttörőről, amelynek 628 hold földjén hatvanöt tag dolgo­zik, mind jobban kiderül, hogy nem is járnék rosszul. Nem, mert a beütemezett 4,8 kiló búza helyett előlegként 10 kilót vittek haza munka­egységenként a tagok, akik a nagy „csalódástól" azt sem tudták hová legyenek. Csa­lódtak a búzánál, de csalód­tak az árpánál is, mert az 1,94 helyett három kilót ad­tak nekik. Hát nem mondom, ilyen csalódást még én is el­viselnék valahogy. Aztán nézzük a könyvet, hogy ki mennyit kapott? Elsőnek Balogh Istvánt emlí­tik, aki negyedmagával dol­gozik a termelőszövetkezet­ben és előlegként nem keve­sebb, mint 66,4 mázsa búzát, 16,2 mázsa árpát vitt haza. Szentes János is negyedma- gdval dolgozik. Az 6 előlege búzából 69,1, árpából pedig 17,67 mázsa. — Mondjon már olyat is, aki nem negyedmagával, ha­nem mondjuk másodmagával dolgozik! — kérlelem Mé­hész Lászlót, a könyvelőt. — Jól van! Itt van mind­járt Jakab Sándor bácsi — és az irodában álldogáló öreg bácsira mutat, aki még nem is olyan régen kapált, de mivel már idős, hát megtet­ték raktárosnak. — ö másod­magával van. — Másodmagammal hát — szól közbe az öreg —, de azt is mondja, hogy a feleségem csak harmincöt munkaegysé­get szerzett, öreg szegény. Elmúlott már hatvan, bete­ges, nem tud dolgozni. — Es elkezd panaszkodni, hogy 6 is már a hetven felé jár és még mindig dolgozni kell. No nem azárt, mondja 5, hogy nem szeret dolgozni, szeret 6, csakhogy.., — Jó lenne, ha meglenne már a régvárt termelőszövet­kezeti nyugdíj — zsörtölő­dik. — Meglesz, persze, hogy meglesz. A kormány már foglalkozik e termelőszövet­kezeti öregek kérdésével.... — Ezt én is tudom, csak­hogy aztán legyen is ám be­lőle valami — veti közbe és amikor megkérdem tőle, hogy hát valóban olyan nehéz ez a munka, akkor majdhogynem keresztül szúr a tekintetével — Nehéz a frászt! — tör ki. — Az uraságnál hajnali kettőkor keltem. Itt ilyen nincs és mégis sokkal külön­ben élünk. Rossz volt az a rendszer higgye el, de ennek a rendszernek is vannak hi­bái. Ilyen hiba például, hogy még mindig nem rendezték a termelőszövetkezeti tagok nyugdíjügyét... Hiába itt nem lehet kön- törfalazni. Itt csak egy lehet a mentség, mégpedig az, hogy a párt és a kormány felis­merte ezt és már tárgyalnak a kérdésről és amíg meg nem születik a döntés, addig majd esak elél valahogy Jakab Sándor bácsi is bból a 31,2 mázsa előleg búzából, meg a 8,1 mázsa előlegárpából, a háztáji tehénből, amely ta­valy Is hétezer forint jöve­delmet hozott és amelytől az idén is jut mindennap tíz li­ter a csarnokba, meg aztán abból a sok mindenből, amit még ezenfelül a termelőszö­vetkezettől kap. Mert kapnak itt, amint hallom baracktól kezdve, a húson, a boron, a tejen — akinek nincs tehene mindennap két liter tejet kap literenként egy forintos árón — keresztül mindent, nem csoda, hogy az idén nyolc új belépő volt, — sorolom Ja­kab bácsinak, aki azt mond­ja: — Hát ez mind igaz, de azt a nyugdíjkérdést azért hamarosan megoldhatnák, mert hát megöregszik ám az ember és akkor mi km<* tönösén azzal, akinek gyere­kei sincsenek. De van itt még más báj is: nincs bekötőútjuk. Nyáron még megjárja valahogy, de ősz­szel nincs az a traktor, amely ki tudná szállítani innen a szentlőrinci állomásra a cu­korrépát, vagy más egyebet. Ezért hát nem is nagyon ter­melnek ilyesmit. Csak azt termelnek, amit még a nagy őszi esőzések előtt el lehet szállítani. Pedig termelnének ők ipari növényt is. Jutna erre is a 628 holdból — ha lejár a kishaszonbérbe adott földek haszonbéri ideje, ak­kor hamarosan 1000 holdra rúg a termelőszövetkezet te­rülete — és a két kilométe­res bekötőút, hamarosan kifi­zetné magát. Aztán itt van még egy baj: az egykori uradalmi cse­lédlakások nem csinosak, nem korszerűek; nem áll jól benne a kombinált szobabú­tor, az új háló, a konyha. Azt mondják, hogy a szép bútorhoz puccos ház illik. Építkeznének ők; ha kapná­nak egy kis házépítési köl­csönt az államtól. Nem kell sok, mert a faanyagot biz­tosítani tudják, téglát is éget­nek, a kőműveseik meg majd felhúzzák a falakat. Nem kell nekik negyven évre, csak egy pár évre a kölcsön, mert a havi kétezer forint átlag- jövedelemből, no meg a ház­táji disznókból — van olyan tag, akinek összesen 20 serté­se is van — egy-kettőre visz- szafizetnék. A kölcsön csak arra kellene, hogy legyen mi­vel elindulni. Ilyen gondok vannak a szentlőrinci Úttörőben és ezek a gondok jó gondok, mert a jövőbe mutatnak. Azt mutatják, hogy itt a tagok nemcsak a holnapra, hanem a holnaputánra, a távolabbi Időkre is gondolnak. Ez a gondolkodásmód képes arra is, hogy jövőre ne kettő, ha­nem két és fél ezer forint le­gyen a tagok átlagos havi jövedelme. SZALA1 JANOS A szakiskola három részből áll: leánysaaki&kolából, ahová a növendékek a 6 elemi elvég­zése után két évre iratkoznak be. Ebben az iskolában tanít­ják meg a leányokat főzni,, szabni, varrni. Van egy keres­kedelmi iskola, ahol kereske­delmi ismereteket tanítanak és egy ipart szakiskola, ahol a ta­nulók gyakorlati tevékenységet folytatnak. Van egy faipari és gépipari része, gépekkel kitű­nően felszerelt műhelye és ön­tödéje. Megnéztük az ugrósáncot ia, amely egy hatalmas, mggas fa­építmény. Itt szokták lebonyo­lítani a nemzetközi símérkőzé­seket. Meredek, lesikló pályája 70—80 méteres ugrásra alkal­mas. Ez év telén itt tartják majd a síugró xnlágbajnoksá­4 got. SAJTÖPOGADASON A városházán sajtófogadás volt, amelyen 8 újság — 4 hel­sinki és 2 lahti — tudósítója jelent meg. Az újságírók kö- zül 3 szélső jobboldali, 1 kom­munista és 2 különböző párt- J állású volt. A polgármester be­mutatta a sajtó képviselőit, az­után magunkra hagyott velük. Mi megmondtuk az újságírók­nak: mindenre válaszolunk, ami érdekli őket. Általában az iránt érdeklődtek, hogy finn­országi látogatásunknak mi a oélja, miként létesítettünk kap­csolatot Pécs és Lahti városa között, milyen adottságai van­nak Pécsnek. Ismertettük vá­rosunk nagyságát, fekvését, kereskedelmi, ipari és kulturá­lis létesítményeit. Külön ki­hangsúlyoztuk előttük, hogy Pécs ipari, nagy egyetemi és középiskolai város, e mellett jelentős bányaváros is. Beszél­tünk nekik mezőgazdasági ter­mékeinkről és ismertettük Pécs fejlesztési tervét. Hang­súlyoztuk, hogy a városfejlesz­tés szempontjából igen elő­nyös volt, hogy megismerhet­tük a finn építészetet és ebből hasznosítani is tudunk valamit Pécsett. Érdekes volt, hogy a jlfinn újságírók egy szóval sem 11 érdeklődtek az októberi ma- 11 gyarországi ellenforradalmi események iránt. Az újságírók v kifejezték azt a kívánságukat, ? hogy szeretnének a közeljövő­iben ellátogatni Pécsre, általá­éban szeretnék közvetlen közel­iről megismerni Magyarorszá­got. A város vezetősége és az i újságírók már előzőleg meg- J állapodtak abban, hogy autó­kirándulást rendeznek majd Ma gyarországra. A MÁSODIK nagy­hatalom A «ajtófogadás után a pol­gármester az egyik szállodá­ban ebédet adott a sajtó kép­viselői és a mi részünkre. Ka- jala polgármester pohárköszön­tőt mondott, amelyben hang­súlyozta, hogy két nagyhata­lom van: az első az állam, a második pedig a sajtó, majd megjegyezte, hogy azért a saj­tó mégis nagyobb hatalom. Ez­után az egyik helyi reakciós lap főszerkesztője szólalt fél. Lelkese» beszélt a magyar és a finn pép történetéről, össze­hasonlítást tett azokról a meg­próbáltatásokról, amelyeken a két nép az elmúlt évszásadok során átment. Hangsúlyozta, hogy a finn-ugor nyelvesaléd- nak csak két független népe van: a finn és a magyar. Bár ezek területileg távol esnek egymástól, de az egymás meg­ismerése mind a két nép ré­szére igen fontos. Végül a ma­gyar és a finn nép barátságát éltette. A köszöntőre Berki elvtárs válaszolt. Hivatkozott törté­nelmi nehézségeinkre: a tatár­járásra, amely feldúlta az or­szágot, a 150 éves török ura­lomra, a 400 éves osztrák ura­lomra. Hangsúlyozta: nem elég a két nép közötti barátságot elméletben megállapítani, ha­nem szükséges, hogy az egy­mással való érintkezés révén minél alaposabban megismer­jük egymás nyelvét, szokásait, országát. Ebéd után elmentünk az egyik külvárosba és ott meg­néztük a külvárosi könyvtárat és lakásépítkezést, FINN—MAGYAR AJÄNDEK- CSERE Kajala polgármester teát adott a részünkre, közben De- dig átnyújtotta nekünk az ajándékokat: egy üvegvázát, két kis figurát és egy karkötőt. Viszonzásul átnyújtottunk a polgármesternek és feleségének egy-egy pár kesztyűt, amely a Pécsi Kesztyűgyárban készült. Elnézést kértünk, hogy az ajándékok — amelyeket már korábban elküldtünk — még nem érkeztek meg. Kajala polgármester megkért bennünket, hogy ha hazafelé megyünk, látogassak meg sa­ját villájában. Kívánságának eleget tettünk. Büszkén mutat­ta csinos villáját és szaunáját, majd elindultunk Helsinkibe. A polgármester saját kocsiján elkísért a város határáig, ahol kiszállt és elbúcsúzott tőlünk. A következő napon azután Svédországon keresztül repülő­géppel visszatértünk Pécsre. Finnországi ütünk alatt a leg­jobb benyomásokat szereztük és úgy érezzük, hogy erősítet­tünk valamit a magyar—finn barátság aranyszálán... Györkő Antal Berki Fülöp Képviselői fosadó• órák, nagygyűlések A Hazafias Népfront Baranya menyet Bizottsága közli, bogy szeptember 7-én délelőtt 10-1 órá­ig a Pécs I. kerületi tanács helyi­ségében Szabó Rezső országgyűlé­si képviselő fogadóórát tart. — Ugyancsak szept. 7-én délelőtt 10—1 óráig Sudár rerene ország­gyűlési képviselő a vasast tanács­kirendeltségen tart fogadóórát. Nagygyűlés lesz szeptember 8- án délután Z órakor Magyarmecs- kén, a kultúrotthonban. Előadó Molnár István országgyűlési kép­viselő. Nagygyűlés lesz még szin­tén szeptember 8-án délután 2 óra­kor Püspöklakon. Előadók: Ka- szapovics András országgvfllési képviselő magyar nyelven, dr. Wild Frigye ntov* -vélvén.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents