Dunántúli Napló, 1957. szeptember (14. évfolyam, 205-229. szám)

1957-09-22 / 223. szám

4

NAPLÓ

1951 SZEPTEMBER »

cJh'atui Qáttós emlékezetei *** & daf

. EGY ISMERŐSÖM szemrphánvásV»rvr>or. •nac* ni íii+aH Vir»77á"nV a H/~v1 0C\7(

T? eftős Arany-jubileumot

■*■*■ ünnepel az idén a magyar nép. Ez év tavaszán, márciusban volt 140 éve, hogy megszületett a nagy költő; s október 22-én emlékezünk meg halála 75. évfordulójáról. A kettős ünnep és a nagy név mennyi gondolatot idéz az ember emlékezetébe! E néhány kiragadott gondolat ébressze az olvasót annak a mérhetetlenül gazdag Arany-örökségnek a megbecsülésére, amelynek őrzése és ápolása most a mi kötelességünk.-.,

Petőfi és Arany, övék a magyar irodalom legszebb költőbarátsága. A barátság mindannyiunk által hozzáférhető dokumentumai: a versek és egy kötetnyi levelezés. Arany írja Petőfinek: „Te az én bálványom vagy, azaz voltál, míg még csak Imádtalak..; Most többem vagy, mert most szeretlek is nagyon, igen nagyon.’’

Azt mondják, az ellentétek vonzzák egymást. Valóban, ebben a mély emberi és költői kapcsolatban a vulkánlelkü Petőfi volt a gyújtó, és a nyugodt, szelíd Arany, aki e tűétől lángra kapott. Petőfi a lelkesítő és Arany a lelkesített. A műfaj nyelvén szólva: Petőfi a lírikus, Arany az epikus.

De ne feledjük: ennek a barátságnak volt egy föltétele, egy közös alapja: a minden ellentétet legyőző azonos világnézet: a nép szeretete és hit a nemzet felemelkedésében. — Nem mindig hasznos a párhuzam, de ha már leírtuk Petőfi és Arany nevét így együtt, ide kívánkozik két másik név is: Ady Endre és Móricz Zsig- mond neve.

A „Toldi". Arany nevét mondom, és a Toldira gondolok. A nagyerejű vitéz neve legelső olvasmányaink Egyikének emlékét idézi. Nem a fanyar szájízt hagyó kötelező iskolai olvasmányokét, hanem annak a könyvnek az emlékét, amely megszerettette velünk az olvasást, a verset, a magyar nyelvet. Fölidézi annak a hősnek az alakját, aki felgyújtotta képzeletünket, hogy hasonlóvá váljunk hozzá.

Milyen mélység és milyen

egyszerűség! Csak egy sorát kell idézni, s egy egész érzelmi hullámzás indul el bennünk. Kimondjuk a szót, Toldi, s tudjuk, hogy magyarok vagyunk. Eszünkbe jut a farkaskaland, a párviadal, s tudjuk, hogy a nép ereje legyőzhetetlen.

A nagykőrösi professzor. A szabadságharc leverése után a forradalommal együtt érző költőre a magány és az anyagi gondok súlya szakadt. Ekkor Arany egy ideig a nagykőrösi gimnáziumban tanított. Tanítványa volt Tolnai Lajos, a későbbi regényíró, aki így emlékezett vissza hajdani profesz- szorára: „... rendszerető, sőt szigorú, ki a legkisebb helytelenséget sem tűrte el szó nélkül. Egy félretekintés, gyenge susogás elég volt, hogy keményen megdorgálja az embert..; Az a törvény volt nálunk, hogy az ő tantárgyát becsületbeli dolognak tartotta mindenki lehetőleg megtanulni."Az elmúlt évben alkalmam volt látni egy régi iskolai dolgozatot, amelyet még Arany János tanár úr javított Nagykőrösön. Meglepett gondos, aprólékos javítása, a pár szavas, tömör bírálat. Országoshírü költő, aki haszontalan diákok gyatra fogalmazványait javítja

EGY ISMERŐSÖM szemrehányásképpen bárdók, Szondi két apródja); a * mondotta a napokban: „ ... Azért még sem bogozó t kellett volna kompromittálni X-et, még ha sikkasztott is!...” Ugyanis X-röl egy cikk

lélektani problémákat balladákból kiérezzük a megfáradt lelkű költő viaskodását t jelent meg a közelmúltban, tehát üzelmei az

a múló idővel (Ágnes asszony, ................. " '

Hí

davatás); s e balladákban megcsodálhatjuk Aranyt, mint a műfaj, a forma, a kifejezés kiváló művészét.

Arany költészete, emberi magatartása minden korok költője számára mérték és példa. Juhász Gyula, aki több költeményben is hódolattal idézte a nagy előd emlékét, talán a legszebben fejezte ezt ki (Arany nyomában):

A nagykőrösi magyar éjszakában

így bandukoltál akkor, mint ma én,

rossz csillagok jártak szegény hazádra

s te voltál itt a biztos,

méla fény...

A „húnyt mesteri’ mégis milyen kevesen értették meg később! 1917-ben, a költő születésének centenáriumán a kor minden jelentős költője, József Attilától Tóth Árpádig, nem ünnepel, hanem panaszkodik. „E nemzedék szemének gyenge e láng” — írta Babits.

újság révén, nyilvánosságra kerültek. Komp- romittálás ez? Pontosabban: mi kompromittáltuk X-et, amikor bűncselekményéről beszámoltunk a megye népének?

Nézzük csak.

X-ről soha nem írtunk volna — legalább is marasztalólag, — ha nem sikkaszt el több tízezer forintot. Azt sem tudták volna az olvasók, hogy X. egyáltalán létezik-e, él-e a világon? Nem éppen örvendetes „népszerűségét“ senki másnak, mint sajátmagának köszönheti, mert hozzányúlt a társadalmi tulajdonhoz, s a rendőrségi rovat — természetesen — tollhegyre kapta. Nem kell lopni, csalni, sikkasztani, becsületesen kell élni s akkor neve soha sem kerül be a bűnügyi krónikába.

Mégis, egyesek nagyon nehezen akarják ezt megérteni. Vajon miért? Egyszerű: az az ember, — aki minden rosszon, amely éri ezt a társadalmi rendszert, — tapsol, az hajlandó mártírt faragni a közönséges bűnözőből is, mert az a bűnöző — ártott nekünk. Ezen nincs mit csodálkozni. Hanem aztán vannak olyanok, akik egyáltalán nem ellenségei államunknak, mégis bizonyos „humanitással” viseltetnek egy néhány bűnügyi riport-alannyal. A humánus eljárás, életszemlélet, felfogás a legszebb emberi tulajdonságok egyike, de ...

Arany linos sraralíraseny

A megyei tanács művelődésügyi osztálya Arany János sza- valóversenyt indít Baranyában. A verseny októberben a községekben indul. A legjobbak járási, majd megyei döntőn szerepelnek. A verseny győzteseit különféle dijakkal, oklevelekkel jutalmazzák.

türelemmel. Megértettem: Aki Arany-napokkal megkezdődtek

igazán nagy, — a legkisebb dologban is az.

A kor hangulata, a költő lelkiállapota és a műfaj szerencsés találkozásából születtek meg Arany balladái. A „Toldi" mellett ezek a versek jelentik az Arany-hagyaték legértékesebb kincseit. Mert ahogy Arany és Toldi neve összeforrt, úgy Arany és a ballada szó is elválaszthatatlan egymástól.

Milyen különös: a fiatal és szerelmes színű Arany megírta a „Toldi estéjét’’; s most, élete végén, amikor Arany a maga estéjét élte, Toldi szerelméről énekel, s írja ezeket a nagyszerű lírai remekléseket az „Oszikék”-et és a balladákat.

E balladákban benne úan az önkényuralom -kora magyarságának jajsikolya és tiltakozása az elnyomás ellen (A walesi

csak akkor, ha nein olyanokkal szemben gya- __ kőrőljuk, akik kilopják alólad még a földet is,

hnn

L i iárs2- Hát «*k furcsa és nehangos az ország. A nagykőrösi | vetséges dolog azok fölött sajnálkozni, akik

például 1957 első felében pontosan 4,5 millió forint kárt okoztak a társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűncselekmények révén.

az országos ünnepségek, s a legkisebb falu is arra készül, hogy illő tisztelettel, a költőhöz méltó módon emlékezzék meg a kettős jubileumról.

Az országos ünnepségeknek

csupán egyetlen jele, hogy a ___

ma

gyar könyvkiadók díszes | van rajtuk? könyvekkel tisztelegnek a nagy író előtt. Újra megjelentetik verseit, a balladákat Zichy Mihály rajzaival külön, is kiadják, s újra olvashatjuk Riedl Frigyes kiváló Arany-tanulmányát. A gyermekek örömére már megjelent a képes „Füle- mile", és egy másik könyv:

„Arany János napjai”, a legújabb és legszebb Arany-élet- rajz.

Ügy tűnik, a mai kor hűségesebb és hálásabb sáfára lesz Arany örökségének, mint az előző nemzedék.; j

ft. t.)

Egyetlen félév alatt, egyetlen megyében!... Hát ki sínyli meg ezt, ha nem Te, vagy ö, vagy a harmadik és mindenki, aki becsületesen, él és dolgozik? De akkor mi sajnálnivaló

Az újság és az> emberek... Mindenki azt olvassa el az újságban, amit akar, olyan véleményt formál magának az olvasottakról, amilyet akar, s amennyiben valamiben nem ért egyet, tessék, írja meg a lapnak. Vagy mondja el személyesen - vé’eményét. Csak ne — névtelenül! Mert érkeznek néha névtelen levelek is... S azt is megmondom, hogy az ilyen gerinctelen anonymusok irka-firkája olvasatlanul a papírkosárba kerü!, mert nincs mit kezdenünk velük. Mert hiszen legköny- nyebb mocskolódni és hazugságokkal elárasztani valakit, — névtelenül...

Amikor az újság bírál valakit, vagy valamelyik hivatalt és üzemet, a szándék mindenképpen a segíteniakarás. Nagyon sok panasz eljutott hozzánk a dolgozóktól, amelyet megírtunk és meg is oldottunk, az újságíró is sok mindent észrevesz, — amelynek aztán hangot ad, mert tudja, hogy az a bizonyos hiba a közösséget sérti. Csak hogy nem egy bíráló cikk nem egyéb, mint a pusztába kiáltott szó. Egy példa: augusztus 13-i számunkban megírtuk, hogy a Pécsi Hámán Kató Fehérnemű KTSZ erősen kifogásolható minőségű ingeket gyárt. Hallgatnak. Egy szó nem sok — annyit sem válaszoltak. Nem válaszoltak azok az üzemek sem (urániumbánya, építőipari vállalat, stb.), amelyeknek munkavállalói közül néhányan cementet, táblaüveget, szerszámodat, miegymást loptak el és a hétvégi munkásbuszokkal vitték volna haza, ha a rendőrség közbe nem lép. Miért nem válaszoltak? Miért nem keresték fel az újság szerkesztőségét, hogy a jövőben ezt és ezt kívánjuk tenni, a lopások megszüntetése érdekében? Ki tudja?

De aztán, — ne adj isten! —ha egyszer az újság véletlenül rossz adatokat, vagy tényeket közöl! Még ha a lap legeldugottabb sarkában is jelent meg az a bizonyos hiányos cikkecske, az illetékesek azonnal megtaláUák, már reggel nyolc órakor telefonálnak. Ezért természetesen köszönetét mondunk. De egyesek persze még fenyegetőznek is! Igen, igen, — fenyegetőznek! Például így: „Én már megettem egy újságírót, a másodiktól sem félek!“ Ostobaság. Az újságírótól nem kell félni, az újságíró nem azért van, hogy félelemben tartson bárkit is. Csak megírja az igazságot, megírja a jót, megírja a rosszat, próbál tanácsot adni, — amihez egyébként mindenkinek joga van. Aki pedig mégis fél tőle, arról sem az újságíró tehet: ha fél, 'ott a lelkiismeret diktálja a félelmet, — a nyilvánosságtól.,. — Egyébként is, soha nem tagadtuk el, ha hibát követtünk el egy-eigy cikkben, vagy riportban. Másnap, vagy harmadnap „helyrelgazí- tás”-képpen megírtuk a valóságot s nem szégyelljük ezt megtenni a jövőben sem!

HA VALAKI HOZZÁNK FORDUL panasz- szal, minden erőnkkel azon vagyunk, hogy az „ügyet“ nyilvánosságra hozzuk és értsenek belőle mindazok, akik a problémát meg tudják oldani. De van az újságírónak is panasza, s egyszer ezt is a nyilvánossá# előtt kell kiteríteni: ne legyen falrahányt borsó az újságban elhangzott bírálat! A vállalatok, Intézmények. hivatalok szívleljék meg az újságban leírt bírálatokat, amelyek nem is az újságírók véleményét tükrözik csupán, hanem elsősorban a dolgozó emberek észrevé*elét, kívánságát, panaszát. Ezt pedig kötelessége minden vezető embernek megszívlelnie, amennyiben nem felejtette el, hogy a hivatását kitől kapta s mit várnak tőle.

Rab Ferenc

Apák ankétja

A városi nőtanács szeptember 25-én a városi tanács nagytermében délután 6 órai kezdettel rendezi meg az apák ankétjét a középiskolás diákok édcsapjai részére. Előadó: dr. Czéh Károly pedagógus. Az ankét tárgya: a középiskolás diákok nevelésének problémái és az édesapák fokozottabb bevonása a szülői munkaközösségek munkájábaj

Sok furcsaságot kitalálnak az emberek. Kitalálták a vugibugit, az ENSZ ötösbizottság a saját jelentését, a vödör alakú kosarat, a tányér alakú kalapot, hogy a legfontosabbak közül említsek néhányat. Mást is kitaláltak. Úgy hírlik, hogy a megye egyes részein azt mondják: „A termelőszövetkezetről nem kell beszélni az egyénileg dolgozó parasztnak, mert ez sérti az önkéntesség elvét”.

Furcsa kitalálás, meg kell hagyni. Nesze neked jóakarat, jótanács, egymáson segi-( teni akarás. Ezen túl semmi pénzért nem szólok a házmesternek, Tiogy a „Békében“ van hideg sör, mert ez, -— ha így megy tovább — bele- avatkozást jelent pénzügyeibe, sérti pénzköltekezési önállóságát. Már bánom, hogy beleszóltam a mintaválogatásba, amikor nagynénim azon töprengett, hogy melyik ákom- bákommal mázoltassa tele a szoba falát. Utóbb még maAmiről nem beszélünk ?i&

szik. Ilyen értelmű felhívások csalogatták a vándort: „Megállj Pista ne tovább, itt a jó bor, itt igyál“. Ma ez a reklámozás alább hagyott, mert ilyen hűvös szövegű táblákkal lehet találkozni: „Termelői borkimérés. I. ' em. Literenként is“. Szóval mégis kell cégére

Ez az újabb változat, már nemcsak az eredmények ismertetését, de az egész termelőszövetkezeti mozgalomról való beszédet is feleslegesnek tartja, mert „sérti az önkéntességet“. Tehát tartsuk titokban, lakatot a szájra és szót se róla. Fúra módon spekulálnak. Vezessük csak végig. A parasztnak nem szólunk, így méginkáíbb „megnyugszik“, növekszik termelési biztonsága. (Amit különben senki sem akar zaklatni.) Termel, termel, fejleszti gazdaságát erejéhez mérten évrő!Ha így ment volna az ipar fejlődései akkor ma, körülbelül a rabszolgatársadalom és feudalizmus között tartanánk valahol. Wattnak, a fentiek szerint így kellett volna speku látnia: „Fel nem találom semmi pénzért a gőzgépet. HogyA termelőszövetkezeti mozgalom viszont nem olyan, amit titokban kellene tartani, amiről juj! — beszélni sem szabad. A termelőszövetkezeti mozgalmat nem szabad összetéveszteni azzal az évekkel ezelőtt játszott filmmel,

ne, hogy könnyebbé tegyem az'amelynek címe „Amiről nem

gánlakás sértést követtem el. évre. Jövedelme is növekszik.

Soha többé nem mondom senkinek, hogy Mohácson príma halászlé van a partmenti csárdában, mert könnyen az a vád ér, hogy beleavatkozok mások belü gyeibe. Többé le nem írom, hogy érdemes aprómagot termelni, mert száz és száz egyéni gazdának megsértem önállóságát a gazdálkodásban. Ki nem ejtem a számon, hogy szép dolog tűzoltónak lenni, mert sérti az önkéntességét például annak, aki kovács akar lenni;

Azért nem annyira új ez az „új" teória. Valamikor 1953— 54-ben már találkoztunk vele. Akkor olyan változatban kapott lábra, hogy nem kell ismertetni a termelőszövetkezetek eredményeit, mert úgyis megtudják akiket érdekel és különben sem kell a jó bornak cégér. Ezt viszonylag

(Ez is cél.) S amikor eléri a gazdaságából a felső jövedelem határát, akkor vagy megáll azon a szinten, vagy visz- szacsúszik, majd ismét eléri a régi szintet, azután ismét visz- szacsúszilc. Közben a termelőszövetkezet — jó szövetkezetekről van szó — tovább megy előre. Már jóval magasabb egy-egy tagnak évi jövedelme, mint azé a 10—20 holdas gazdáé, a szövetkezet földjén — arányosan az egyéniekéhez képest — jóval több árut termelnek. De még mindig nem szólunk neki, nehogy- „megsértsük önkéntességét". S amikor már saját fejétől rájön, hogy ráfizetés neki gazdaságának korlátái között vesződni, — elmegy a termelőszövetkezetbe jelentkezni, Még ekkor sem mondjuk neki, hogy „lépjen be", hakönnyen megcáfoltuk abban az /nem: „Hát, Pista bácsi, ahogy időben, mert köztudomású, gondolja, de jó gondolja meg. hogy a jó bornak is kell cé- Isten ments, mi akarjuk

gér, amire szinte minden or- „erőszakkal“ magat sem a kö- szágutakat járó ember emlék- zösbe“t

emberi munkát!" Daimler és Benz: „Autót? Hogyne, hogy balesetek áldozatai legyenek ezrével az emberek". Bell: „Telefon? Kellene? Hogyne, hogy elszokjanak az emberek az írástól, meg a személyes találkozástól“, Stephenson: „Elkészítettük ugyan az első gőzmozdonyt, de szigorúan titokban tartjuk, nehogy mesértsük a postakocsikon utazók közlekedési önkéntességét“.

Ha a fentiek szerint

történt volna a társadalom fejlődése, akkor még ma is várhatnánk, hogy a munkások ezrei, milliói, külön-külön mikor jönnek rá: mégis csak tarthatatlan állapot, hogy ezreink és millióink munkájából dőzsöl, gazdagodik a tőkés ... elvenni tőle! Ha ilyen „recept" szerint történne a mezőgazdaság szocialista átszervezése, akkor könnyen lehet, hogy egyetlen termelőszövetkezeti tag sem lenne még az országban. Senki nem mondaná: „Igazuk volt azoknak, akik azt mondták, hogy jobb a jó termelőszövetkezet, mint az egyéni gazdaság". Szóval, ha így ment volna minden ebben az életben, akkor ma csak nagyon kevesen tudnának írni és olvasni, mert titokban lenne tartva. Senki nem tudná, hogy fejfájás ellen jó az aszpirin, mert, aki feltalálta és tudja, hogy jó, eltitkolná. Végig lehetne sorolni egészen a rock-and-rcJl-ig. Még rágondolni is „szörnyű“, hogy mi lenne, ha ez utóbbit csak a feltalálója tudná táncolni és titokban is tartaná.

beszélünk“ volt. Azért kell beszélni, írni róla, hogy megértessük az egyénileg dolgozó parasztokkal: az egyéni gazdaságban nem végnélküli a jobb élét, a falu további fejlődése nem az egyéni gazdaságokkal, hanem a nagyüzemi gazdálkodással valósul meg. Egyáltalán nem titok, hogy a magyar mezőgazdaságnak is el kell érnie a nagyüzemhez/

Lényeges kérdés — és erről is beszélni kell —, hogy nem olyan módszerekkel, ahogyan ez számos helyen 1950—52-ben történt. Erőszakoskodás a termelőszövetkezeti mozgaloip fejlesztésénél nemcsak gazdasági, de szellemi téren is történt. Nem egyszer előfordult, hogy szó szerinti értelemben zaklatták az egyénieket, olyan légkör teremtődött egyes helyeken, hogy nem belépni a megalakulandó termelőszövetkezetbe majdhogy lehetetlen volt. Előfordult, — igaz nem Baranyában — hogy hajnali 3 órakor mentek a „népnevelők" az egyéni gazdához, de napjában is felkeresték még vagy ötször. Ez igy ment napokon át. Ilyen beszélgetésre, „meggyőzésre" semmi szükség nincs, az ilyesmi tilos.

Lehet, hogy ilyen „beszélgetésre“ emlékeznek, akik ma „az önkéntesség megsértését“ látják a termelőszövetkezeti mozgalom népszerűsítésében; Ha így történne, valóban az lenne. De ha másként történik, úgy, hogy az nem jelent lelki kényszert, nem teremt a fejlesztésre való törekvés olyan légkört, amely kényszerítőig hat, hanem a felvilágosító, jót akaró szó éppen az

önkéntesség alapján a józan, jobb elől elzárkózni nem akaró észre számít, akkor az nem sért semmit és senkit. Miféle önkéntességet sért az a termelőszövetkezeti tag, aki idén, jövőre és azután is elmondja talán ugyanannak az egyéni gazdának, mennyi jövede1- me van a termelőszövetkezetben, hogyan gazdálkodnak, hogyan érvényesül a tagok elképzelése, akarata és így tovább. Ez beszélgetés és nem sértegetés, ami lehet, hogy elhatározásra készteti a kilépett termelőszövetkezeti tagot, az egyénileg dolgozó parasztot, mert rájön, hogy ott jobban megtalálja számítását.

Az ilyen beszélgetések ott a leggyümölcsözőbbek, ahol jók, évről-évre jobbak a termelő- szövetkezetek. Azzal megsértjük az egyéni gazda önkéntességét, ha például tudtára adjuk, hogy milyen fajsertéseket tenyészt a szövetkezet és mennyi ebből a várható jövedelme? Ez legfeljebb befolyásolja gondolkodását, növekszik érdeklődése a fajsertése1:, ezzel együtt a termelőszövetkezet Iránit; A gondolkodó : befolyásolni nemcsak nem hiba, hanem kell is, mert ilyen értelemben jó.

Ahogyan a jó bornak kell a cégér, úgy a termelőszövetkezeti mozgalomról is kell beszélni. A titkolózás csal? azoknak basznál, akik azt szeretnék, ha csupán „titkos elképzelés” lenne a termelőszövetkezeti mozgalom és nem élő valóság, amely — nyugodtan remélhetjük — évről-év- re éppen a dolgozó parasztok önkéntes szövetkezésével, közös munkájával szélesedik, erősödik. Ezt a fejlődést, erő-' södést szolgálja, ha beszélünk róla. Ezt szolgálja a sokoldalú állami anyagi és társadalmi erkölcsi segítség, amelyekben részük van a szövetkezeteknek.

KÄSZON JÓZSEF

. /

\