Dunántúli Napló, 1957. augusztus (14. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-25 / 199. szám

»57 AUGUSZTUS 25

NAPLÓ

3

II két széntröszt versenye

Augusztus 24-én:

I. Komló, 102.8 százalék, II. Pécs, 90.7 százalék.

Német nemzetiségű kultűrcsoport érkezik Baranyába

A pilisvörösvári német nemzetiségi kultűrcsoport hatnapos körútra Baranyába érkezik, A harmincegy tagú együttes augusztus 27-én Vó- kányban, 28-án Lánycsókon, 29-én Palotabozsokon, 30-án Véménden, 31-én Villányban és szeptember 1-én Bolyban lép fel. Műsorában német és magyar ének- és táncszámok szerepelnek;

Műsoros délután a szociális otthonban

A keresztespusztai szociális otthon lakódnak kedves szórakozási léhetőséget biztosít a pécsi járási tanács művelődési csoportja; Vasárnap délután 5 órai kezdettel műsoros délutánt rendez az otthon parkjában. Fellépnek: a gyódi fúvószenekar, a kitűnő ócsárdi népitánccsoport, az aranyosgadányi fiatalok tánccsoportja és színjátszói. Az ünnepségre meghívják az állami gazdaság dolgozóit és Keresztespuszta lakóit is.

Szórakoznak a betegek

A harkányi reumakórházban minden hét csütörtökjén kultúrműsort rendezünk a betegek szórakoztatására.

Augusztus 15-én új színnel gazdagodott a műsoros est. Szabó Samu Kossuth-díjas művész lépett fel. A betegek és a kórház személyzete nevében mondunk köszönetét Szabó Samunak szerepléséért. Mikics Istvánnc.

Bókét, igazságot!

Az, októberi események erős megrázkódtatásnak tették ki nevelésügyi intézményeinket. Az első napokban sokan nem tudták, mi történik hazánkban. Az imperialisták, a „Szabad Európa“ rádiója azonban rövidesen mindenki előtt világossá tette, hogy hazánkban nem forradalom, hanem ellenforradalom van, bár ők az ellenkezőjét állították. Az iskolákat is . megfertőzte az ellenforradalom. Pedagógusainknak komoly és lelkiismeretes munkát kellett a tanév végéig folyta tniok, hogy eredményesen zárhassák a tanévet. Ezt a munkát a sok nehézség ellenére is jól elvégezték.

Ismét olvassuk a sajtóban, hogy az imperialisták nem nyugszanak. Az ENSZ ötös bizottságának jelentése ellen, amely az ENSZ alapokmányával ellentétes, tiltakozom. Világos valamennyiönk előtt, hogy az ellenforradalmat nem a munkásság robbantotta ki, hanem a külföldről beszivárgott diverzánsok és a hazánkban meglévő kapitalista maradványok és azok cinkosai. Az egész magyar nép felháborodva veszi tudomásul, hogy az ENSZ szeptember 10-én rendkívüli ülésen kívánja tárgyalni a „magyar kérdést“. Ez ellen joggal

tiltakozik minden magyar, mert nem engedjük meg, hogy hazánk belügyeibe mások beavatkozzanak. Alkotmányunk biztosítja mindenki számára a szabadságot. Ezt tanítjuk iskoláinkban. Végre vegyék tudomásul, hogy ebből egy jottányit sem engedünk.

A tanulóifjúság és az őket tanító pedagógusok igazságot akarnak, és az igazságot mi meg tudjuk állapítani, mert átéltük az októberi eseményeket és világos előttünk, hogy októberben népi demokratikus rendszerünket akarták megsemmisíteni. Ezt így tanítottuk, mert így volt és a jövőben is így fogjuk tanítani.

Igen helyesen mondotta Kádár elvtárs augusztus 20-án, hogy nem engedjük az imperialisták beavatkozását belügycinkbe. Helytelen, hogy az ENSZ ismét erőszakolja a „magyar kérdés" napirendre tűzését. Helyesebben tenné, ha napirendre tűzné az egyiptomi, az omani vagy a szíriai kérdést, mert ezt az elnyomottak kérik. Igazságot követelünk, mert békét akarunk!

TATAR BÉLA

vezetőigazgató

^icdbcJl t&nQt&ífyok

Egyenáramú gép kommutátor nélkül

Hogy elszalad-t az idői Mintha csak most lett volna: cséplőgépet késztettünk^ szikrázó tankkal játszottunk, rugtuk a bőrt.-.-. Pedig milyen régen volt! Olyan régen, hogy azóta emberré cseperedtünk. A gyermeki játékot felcseréltük a felnőttek játékával, amely fárasztó, de szép. Szép bizony: látni, érezni, mint válik szoborrá a formátlan anyag, mint lesznek a megálmodott számokból, rajzokból mozgó, termelő gépek!

Hát igen! Olyanok ezek a számok, rajzok, amelyeket Vajda János ötödéves műszaki. egyetemi hallgató elém rak, mint annakidején a homokvárak, amelyekről már csak a tornyok hiányoztak, amikor egy váratlan pillanatban leIfjűsági őrjáratok

Néhány üzemi KlSZ-szer- vezet felújította a régi és hasznosnak bizonyult „ifjúsági őrjáratokat"; Az Uránbánya fiataljainak nagysza- zású üzemtakarításának eredménye; több tízezer forint értékű heverő anyag megmentése. Az Építőipari Vállalat kiszistái régóta rozsdásodó gépeket helyeztek fedél alá. A komlói és pécsi bányászfiatalok műszak után összeszedték az elhagyott bányafákat, a felszínre szállították az „öregfát“ is.;

omlottak. Ezek a számok, rajzok is sokszor csalódást okoztak, de végülis egy év kitartó szorgalma engedelmességre késztette őket, mert ma már nemcsak gazdájuk, hanem a Találmányi Hivatal is vigyáz rájuk.

Miről is van szó?

— Egy olyan probléma- megoldásáról, amely amióta villamosgépek vannak, azóta foglalkoztatja a szakembereket. Egy olyan villamosgépről, amely egyenárammal, kommutátor nélkül működik.

A régi egyenáramú gépektől eltér abban, hogy elhagyja az egész kefe-rendszert és a kommutátort. Szükségtelenek lesznek a segédpólusok és a kompenzáló tekercsek, amiből anyagi előny is származik, hisz nagymennyiségű tekercset, rezet lehet ezzel megtakarítani. A kommutátor nélküli egyenáramú gép előállításánál a számítások szerint kevesebb a gyártási nehézség is és üzembiztosabb a régi gépeknél. Lehetővé tesz olyan dolgokat is, amelyeket az előbbi gépeknél nem lehetett alkalmazni. Egyazon gépből, többféle feszültséget lehet kivenni. Például egy hat pólusú gépből hatféle feszültséget vehetünk ki. Ez pedig azt jelenti, hogy tekercsek átkötésével,

vagy átkapcsolással hat féle feszültségen járathatjuk a. gépet. A kommutátor nélküli, egyenáramú gépnél megfelelő méretezéssel az armatúra visszahatás is előnyként használható fel, s mivel a kommutátort elhagyják, a. szikrázás lehetősége is teljesen kizárt- Tehát megfelelő kikísérletezés után feltehető, honn a bányák ban is jól használható, hisz a szikra kiküszöbölésével a gép sújtólégbiztosnak mondható.

A gép annak ellenére, hogy jelenleg vaunak hátrányai is, a műszaki egyetem tanárai szerint nagyjelentőségű, különösen a nagyfeszültségek előállításánál, hisz tudott dolog, hogy az energiaátvitelnél sokkal gazdaságosabb az egyen- feszültség, mint a váltófeszültség.

Vajda János tavaly, amíg üzemi gyakorlaton volt, munkaidő után elkészítette a maga kis modelljét, amely működik is, Most, hogy Nagy- harsányban, szüleinél tölti a szünidőt, azon dolgozik, hogy teljesen kiküszöbölje a jelenleg még szükséges gerjesztőgépet, amely miatt kisebb az induló hatásfok, mint az eddig ismert gépeknél. Hogy sikerül- e? ö azt mondja: elöbb-utóbb igen.

SZALA1 JÁNOS

Tanúnak jelentkezem

Olvastam, hallottam, hogy Andersen úr és munlta- társai jelentést készítettek a „magyar ügyről”. A 150 000 szavas iromány egyik sarkatatos „mese-témája” pontosan és szó szerint: „Egyetlen egyszer sem tettek bármiféle javaslatot, hogy a háború előtti időkből kapcsolatban állott bármelyik személyiséget visszajutassák a hatalomra vagy a kormányba'’. (XII. fejezet, 785. bekezdés 71. pontja.)

En másként tudom. Nemcsak „javaslatot tettek”, hanem a „háború előtti időkből kapcsolatban állott személyiségek” hatalomra is kerültek.

Diósviszlón például a „nemzeti tanács” elnöki székében dr. Mikola László, egykori nyilas vezér ült. Ebbéli segítőtársa Csánki Gábor református lelkész. A „szocialista-demokratikus” forradalom nevében október 29-én leltárt készítenek a szövetkezet vagyonáról, másnap ki- ebrudalják őket az iroda- és raktárhelyiségből és határa- zatilag volt*tulajdonosának, Kurucz Vendel kulák kocs- márosnak adják vissza. November 2-án ismét házügy szerepelt az ügyrendben. Horváth Gyula kulák óvodának átépített házát juttatták vissza.

Október 31-én Siklósnagyfaluban zuhogó esőben rakták az utca kellős közepére Pethcs Sándor ötgyermekes családapát, hogy az üres házba beköltözhessék Bárdos Lajos, a „szocialista forradalom” 47 holdas híve. Mert, ugye a „néphatalom” — az „néphatalom” ...

Ha már Siklósnagyfaluban vagyunk, nézzünk csak körül itt is. piósviszlóval ellentétben, Kovács László református lelkész vette kézbe az „ügyeket”. Forradalmár mivoltjához semmi kétség nem férhet, hiszen a megszerzett fegyvereket a „munkások” között osztotta ki: kapott belőle például Eckert József, hajdani téglagyáros fiú. Miklai Zoltán kirúgott erdész.

Innét csak egy ugrás Egyházasharaszti. Csodák csodájára, egyik nap megjelent a faluban Haraszti Sándor 100 holdas kulák. Végig masírozott az utcán és csakúgy látogatásképpen benézett a szövetkezet portájára. Imigyen érdeklődött:

— Hány birkájuk van?

Megmondták.

— Néggyel több, mint nekem volt. Az jó lesz kamatnak .. ;

Nem ülhetett vissza régi vagyonába. Pedig milyen lelkes patrónusa akadt! Hajdú Lajos kulák, a „nemzeti bizottság” elnöke istápolta, aki valamikor 1945 táján elrejtett fegyverével hadonászott az emberek orra előtt, hogy szavának nagyobb foganatja legyen. Haraszti után még valaki jelezte érkezését: Kovács Péter, volt csendőr.

— November 4-én leutazom. A nemzeti tanács előtt vigyázzállásban várjon Szabó Károly v. b. elnök és Brand Ádám. Le akarok számolni velük...

Aztán mégis meggondolta magát.;;

Beremend. Csupán ízelítőül néhány személyiséget a hatalom képviselőiből. Hajdú Ferenc, népi demokráciaellenes magatartásáért internált kulák, Nisz Gábor volt főjegyző, mindketten a „nemzeti bizottság” tagjai; Varga György, a pápai dohánygyár egykori igazgatójának fia, a nemzetőrség parancsnoka, dr. Szabó Elemér horthysta katonatiszt, vitéz Kiss László.

Rádfalváról hasonlókat mondhatok, esetleg az összkép kialakításához felsorolok néhány, az előbbi helyeken nem szerepelt, más rétegbeli személyiséget. A „nemzeti bizottság” vezetői voltak: Raffai Pál volt csendőr, Endrődi Lajos, volt csendőr, Vengert Ferenc, volt csendőr és Molnár Keresztéig volt SS-katona.

Nem folytatom tovább, bár Baranya más községeit is említhetném bizonyítékul. Szives türelmüket sem akarom túlságosan igénybe venni. Ennyi is elég bizonyíték arra, hogy a jelentés idézett mondata — egyhén szólva — nem fedi a valóságot.

BOCZ JÓZSEF

I

A máriagyűdi vendéglőben így ,.kínálják” a vendéget: „Bor nincs. Sör? Ha van, * pillanatok alatt elfogy. Igyon szörpöt, égetett szeszt!“

Balatoni Béla így beszél: „Azt kellene már elérni, hogy legyen minden vendéglőben bor, de igazán bor.“

Czomipó Sándor a gyűdi lankákra mutatva szál: „Amikor én idekerültem 1926^ban, szőlő és szőlő volt ez a vidék. Az országút alatt is szőlők voltak. Ma nem ott, hanem még a hegyoldalakon is borsó, árpa terem. Igazi szőlőskert volt ez, ma ahhoz képest siralomvölgye. Nézze azt a nagy hajlatot. Gaz, kipusztult szőlő, vagy —■ nézzen tovább — olyan szőlők, hogy be lehet látni a sorok közé. Azokat inkább csak nevezik szőlőnek. Foghíjasak."

A községi tanács elnöke elő- , veszi a gazdalajstromot. Eszerint 1956 március 7-én 97 k; hold szőlő volt Móriagyűdöm. Régebben 150 hold, vagy ennél is több;

Térjünk vissza Czompó

Sándorhoz! Foglalkozása körzeti iskolaigazgató és szőlősgazda. Régóta ismerik a környéken. Nemcsak azért, mert nemzedékeket tanított az írásra és számolásra, de a szőlő- termelésért is. Ez utóbbival a legnagyobb sikert idén érte el. Az országos borversenyen az »egyéni termelők között fehér tramini borával elnyerte az Mső díjat.

Aligha túlzás, ha leírjuk, — bár ő tiltakozik ellene és mindent a föld eredményének te- Vvcint,'— nagyrésze van abban, hogy a szőlőkultúra Máriagyű- fiön nem jutott olyan mélypontra, mint ez más községekben történt. Mi tagadás, volt tanítványai, évtizedes ismerősed érdeklődtek, meg-megnéz- ték, hogy mit csinál az igazgató úr, a Sándor bácsi (kinek hogyan) és utánozták, követték. ö pedig hol nyíltan, hol titkon örült, hogy nemcsak saját kis szőlőjébe hullik törhetetlen akaratának magva, de széthordják az emberek másik szőlőkbe is. Bizonygatja: „Higgye el, legalább úgy örültem volna, ha más nyerte volna tanítványaim, ismerőseim közül az első díjat, mint magaménak örülök.“ El lehet hinni. Különösen akkor, ha bepillant az ember abba a nagy igytíMeetbe, az igyekezet kisebb? nagyobb eredményeibe, amelyek tőle ágaznak ki.

Nincs nagy szőlője, körülbelül egy hőid. Ha minden szőlő ilyen, vagy legalább ilyen lenne Máriagyűdön és ebben a megyében! öntenénk a fino- mabbnál-finomabb borokat külföldre, aligha akadna versenytársunk és a vendéglőle porceláncsészéi sem ürülnének ki talán soha. Láttam szőlőjét. Nagyobb része lugasrendszerű, gondozott és (főleg traminit, veltelinit, bouviert termel. S szőlője, bora nemcsak azért testet és lelket üdítő, mert szép és kiváló minőségű, azért is, mert ezt az embert nem tudta megtörni az a sok hibás gazdasági intézkedés sem, amely a szőlőket sújtotta az elmúlt években. Amikor új szőlőt telepített néhány évvel

ezelőtt, azt mondta neki egyik ismerőse: „Szőlőt telepít? Nevetséges dolog.“ így válaszolt: „Lehet, hogy most nevetni való, de lehet, hogy a végén mégis én nevetek.** S most igazolva látja magát. Viszont nem nevet, hanem fáradságot és szót nem kímélve törekszik, hogy mielőbb szőlőskert legyen ismét a határ.

Nincs egyedül Két pedagógus társa, Tálos János, Sátai József és az egyéni gazda Balatoni Béla vele együtt törekszik. Rajtuk kívül vagy hét szőlősgazda járja az ő útjukat és többi között ezért van már most ilyen örvendetes szám a tanácson: 1956 őszén 15,5 k. hold szőlőre adtak telepítési engedélyt.

Nem rögmentes most sem az út. Van, aki gúnyolódva szól Czompó Sándor első helyezéséről. „Mi haszna a minőségi szőlőtermesztésnek, bornak? Tömegmennyiség kell. azon lehet jól keresni, többet, mint a minőséget termelő.“ Sajnos, ebben van igazság. A szlanka és más tömegtermelő szőlők leve idén megtölti a hordókat. Boruk minősége szerencse, ha eléri a jó közepes szintet, viszont annyit ad, hogy köny- nyű kiszámítani ki jár jobban. Mindez csak azért, mert a minőségi bortermelés még nincs eléggé megbecsülve. Bizonyítéknak íme egy kézzelfogható példa. Czompó Sándor, mikor még traminije nem volt országos első, de ahogy mondják, már „nagy bornak számított“, el akarta adni. Hu- szonegynéhány forintot kért literjéért. Az állami pincészetnél ígértek érte 16 forint és néhány fillért. Amikor első lett, Budapestről kaptak engedélyt, hogy megvehetik az általa eredetileg kínált áron. Késő volt, már eladta 30 forintért. Ez az egyik baj. A másik, hogy látva a szőlősgazdák a mennyiségi bortermelés magasabb jövedelmezőségét, elsősorban mennyiségi szőlőfajtákat telepítenek. S ez a törekvés sem veszély nélküli. Igaz, kell tömegtermelő fajta, olcsóbb, gyengébb minőségű bor, — nem fogyaszt mindenki aranyérmes borokat. Külföldön azonban tömegborokkal nem tudunk megállni a piacon. A franciák,’ olaszok, bolgárok uralják a borpiac e részét. Ha mi nemcsak magunknak akarunk termelni, mert nemcsak ezt akarjuk, akkor minőséget adó, nemes szőlőfajtákat kell telepítenünk, különösen olyan vidékeken, amelyek történelmi borvidéknek számítanak:

Balatoni Béla akkor

hagyta abba a kapálást és érkezett, amikor Czompó Sándorral a szőlővidék manapság egyik legtöbbet vitatott témájáról, a fogyasztási adóról beszélgettünk. Balatoni így vélekedik.

— Mi? Arról beszélnek, hogy jó lesz-e a holdankénti kétezer forintos adó? Van akinek

jó lenne. Czompónak Is jó lenne, meg még néhánynak, de annak nem ám, akinek öreg, foghíjas szőlője van. Márpedig ilyen Gyűdön is a legtöbb. Ha ezt bevezetik, hát nem akarok nagyot mondani, de a szőlősgazdák nagyobb része kivágási engedélyt kér. Borsó lesz a mostani szőlők helyén is.

Ez az adózási elképzelés egyik újságcikkben jelent meg, amely a pécsváradi járás szőlőtermesztési problémáiról íródott. Csupán elképzelés, de nagy érdeklődést váltott ki és úgy látszik közel sem egyöntetű helyeslést.

— Itt a másik. Akármekkora a család, három hektónál nagyobb mennyiségű bort a S0 filléres fogyasztási adóval, nem kaphat a termelő. Annak, aki megtermeli, még fél liter sem jut egy napra, fél litertől pedig még jókedve sem lesz az embernek. Azt mondom, a gazdának adjanak legalább három hektót a 80 filléres adóval és ezzel rendelkezhessen szabadon. Engedjenek több csigert csinálni. Nem hiszik el, hogy mekkora kedv lesz itt a szőlő- termesztésre, de másutt is.

Nehéz lenne eldönteni, hogy Balatoninak teljesein igaza van-e. Az viszont vitathatatlan, hogy e téren gondok vannak. amelyek — a termelők szerint — kissé még csorbítják a kedvet. Ez fontos, de a szőlőtermelés felvirágoztatásának ma már njásodlagos kérdése. Az elsődlegesek megoldódtak, a beadás eltörlése, az ötszörös szorzószám megszűnése; Már

nem rettegteti az embereket, az a mondás, amit ugyancsak Balatoni fogalmazott meg, hogy nagyobb szőlő egyenlő a kulákká tevéssel. Különben ö is híres szőlősgazdává lett, országosan második lett vörös medoc noir borával.

A máriagyűdi szőlősgazdák számának csak kis töredéke ez a négyes csoport, akik másokat is maguk mellé vonva, új virágzást akarnak a kiváló adottságú vidék szőlőtermesztésében elérni. Oltványokat termelnek még Tokajnak is. de a szőlőszeretet hajtásait másutt is ápolni akarják. Czompó Sándor így fogalmazta meg: „Nemcsak új, jó szőlőt akarunk itt, de új embereket is, akikbe beleneveljük a szőlő szeretetét.” Mi lehet ez? Adjuk át neki a szót:

— Azt tervezzük, hogy őszszel az iskolában, a régi tanítói kertben szőlőtermesztési szakkört alakítunk gyerekekből. Megtanítjuk őket a szőlőtermesztés minden titkára és reméljük, ha kikerülnek az iskolából, már úgy lépnek az életbe, hogy akárcsak mi, szerelmesei lesznek a szőlőnek. Mert nemcsak új szőlő, új emberek is kellenek. így jön visz- sza majd igazán régi hírneve, ennek a hálás földű határnak.

Legyen igaza Czompó Sándornak! Legyen minden tanítványa legalább olyan szőlősgazda, mint ő; Szőlőjük legyen olyan, mint az övé, érjenek el közülük minél többen nemcsak Máriagyűdön, de másutt is, a jelenlegi és jövendő szőlősgazdák olyan hírnevet, amilyent a gyűdiek Sándor bácsija elérő

Kászon József