Dunántúli Napló, 1957. augusztus (14. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-23 / 197. szám

1957 AUGUSZTUS 23

NAPLÓ

3

Mosószergyár less Pécsett?

Még az idén megkezdik a kristályszóda gyártását

Egész Dunántúlt elláthatná a gyár

Ei aztán jó fogós volt!

A növényolaj gyártás idénymunka. A pécsi növényolajgyár vezetői olyan megoldásokat kerestek, amelyek megszüntetnék a gyár idényjellegét. így jutottak arra a gondolatra, hogy rátérnek a mosószerek gyártására.

A mosószerek gyártásához nem kellenek nagyarányú beruházások és emellett jelentős valutáris nyereséget jelentenek a népgazdaságnak is, tekintve, hogy mosószerekből még nagyarányú behozatalra szorulunk.

Pillanatnyilag még nincs eldöntve, hogy milyen fajtájú és mekkora mennyiségű mosószert gyártanak majd a felállításra kerülő üzemrészben. Ez függ még attól, hogyan sikerül az új üzemrészek termelését és anyagellátását megoldani és általában,

hogyan lehet majd az új üzem termelését a népgazdaság egészével összhangba hozni. Az ilyen irányú kérdésekre majd csak a jövő év első negyedévi tervei adhatnak biztos választ.

Ebben az évben azonban már megindul az üzemben a kristályszóda-gyártás. Egy eddig kihasználatlanul álló üzemi épületben helyezik el a kristályszódagyártó berendezéseket. A berendezés egy részét, — a kristályosítókat — is pécsi vállalat, a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat gyártja és a közeljövőben le is szállítja.

A kristályszódaüzem termelése már ebben az évben is érezhetően javítja majd mosószerellátásunkat;

Az üzemrészek felállítása jelentős segítséget jelentene a dolgozni kívánó nőknek is. A

HÍREK

A MÄV pályafenntartási és a MÁV kertészet női dolgozói tiltakozó röpgyűlésükön követelték, hogy az ENSZ ötösbizottsága né avatkozzan bele a magyar nép ügyébe. Provokációs kísérletét egyhangúlag elítélték, mert ez nem a béke ügyét szolgálja. A Budai II. pártszervezete és nőtanácsa is amellett foglalt állást, hogy az ötösbizottság jelentése nem szolgálja a béke ügyét és visszautasítják a belügyeinkbe való beavatkozást.

*

Felújítják a pécsi járás területén lévő tűzoltószertárakat. A tűzoltószertár kijavítására Görcsöny község 10 ezer, Hás- ságy 10 ezer, Magyarsarlós, Pogány, Bakonya és Szentlő- rinc községek pedig 5—5 ezer forintot fordítanak. Ez a munka Egerágon már a befejezéshez közeledik.

* /

Villamosítják a mohácsszigeti malmot. A malom villamosítását még ebben a negyed évben elkezdik és 104 ezer forint költséggel az év végére befejezik.

*

Üzemel a Szigetvári Sütőipari Vállalat új üzeme. A

négykemencés új üzemet korszerű gépekkel szerelték fel. A berendezés igen megköny- nyíti a pékek nehéz munkáját s a termelés is emelkedett.

mosószerek készítése és csomagolása könnyű munka, anüt általában mindenütt nők végeznek. Előzetés becslések szerint körülbelül száz rnun- kásnőt foglalkoztathatnának majd az új üzemrészekben, ha sikerülne új üzemrészeket felállítani. Az új üzemrészek felállítása elé az gördít nagy akadályokat, hogy a 21-es AKÖV elfoglalta azt a garázs- épületet, amely a felszabadulás utáni években a gyárhoz tartozott, és amelyet később a honvédség vett át. Szó se róla, a 21-es AKÖV-nek is szüksége van gépkocsiszínre. De egy gépkocsiszín úgysem oldja meg a problémáit. Any- nyit jelent csupán, hogy húsz kocsival kevesebb áll éjszaka és vasárnaponként az udvaron, vagy az utcán. Ha viszont a növényolajipari vállalat visz- szakaphatná az épületet, ak- ikor gyors ütemben fel lehel-( j I ne szerelni benne egy újabb ( (| mosószergyártó üzemrészt és i ,1 hamarosan munkát találhatna* (| mintegy száz munkásmő. Nem 1 i>utolsó sorban pedig jelentős* 'könnyebbséget jelentene azon-* nal a mosószerellátásban, ami népgazdasági szinten is érez-< tetné a 'hatását; <

fUeetem

Harmincöt kilós harcsa nem , mindennap akad a horogra.

1 És az a nagyszerű halászlé sem „mindennapi", amellyel a Fló- rián-téri Halásztanya kedveskedik a vendégelmek. Azt mondják, itt főzik a legjobb halászlét a városban.

Ki tudja? Meg kell kóstolni...

TILTAKOZUNK a „magyar kérdés“ napirendre tűzése ellen

ban meglévő kapitalista maradványok, azok szimpatizánsai, a nyugati rádió uszítása és irányítása alapján szervezték meg.

Az ENSZ ötösbizottság jelentésének megtárgyalását, mi a Mohácsi Selyemszövőgyár dolgozói, a magyar belügyekbe való beavatkozásnak tekintjük.

Követeljük, hogy az ENSZ tűzze napirendre a megtévesztett fiatal diisszidensek haza- szállításának ügyét. Követeljük, hogy tűzzék napirendre a közép-keleti kérdések békés úton való megoldását, mert a jelenlegi helyzet a világ békéjét veszélyezteti. Követeljük a Szovjetunió által benyújtott leszerelési javaslat elfogadását. Tiltakozunk a nukleáris fegyverek gyártása, azok kísérleti célra való felhasználása, tárolása, ellen. Tiltakozunk az ellen, hogy ezeket a fegyvereket, adott esetben, békeszerető népek pusztítására használják.

A Mohácsi Selyemszövőgyár dolgozói”

AZ ENSZ ÖTOSBIZOTTSAGANAK,^

Azon tiszteletteljés kéréssel fordulók az ENSZ ötös bizottságához, vezetőjéhez, Andersen úrhoz, hagy szíveskedjenek engem is kihallgatni. Nem tudom, kinek lehetek, unszimpatikus, de teljesen érthetetlenül egyik ismerősömet és magamat sem kérdezett meg senki, Tiogy jól beszélnek-e a tanúk, úgy van-e minden isteni&uzúból, ahogyan azok méltöztattak ismertetni.

Bocsánat. Ezér bocsánat. Azt bátorkodtam írni. hogy egyetlen ismerősömet sem méltöztattak kihallgatni. Közben eszembe jutott, hogy egyet azért mégis kihallgatták. Legalábbis há jól értem a jelentés szövegét, akkor vallomást tett önök előtt a Pécs környéki uránvumbámyák igazgatója is. Nahát! Ez a Takács volt Ismerem, hogyne ismerném! De hogyan lehetséges? Takács nem volt külföldön, nem is akart menni. Annyira nem akart, hogy inkább hagyta magát fegyveresekkel kerestetni, mintsem elmenjen önökhöz védelemért. Akkor hogyan hallgatták ki? Szerintem sehogyan.

Ki lehet akkor, akit kihallgattak. Törhetem a fejem. Megvan! Megvan! Alighanem Vízi volt a tanú. Vízi Lászlót is ismerem, ö októberben szedte a sátorfáját, és disszidált. Azt mondták, hogy Nyvgat-Németorszflgbu. Elhiszem. Tavaly nyáron járt kint, valamilyen tanulmány- utón és úgylátszik nem felejtette el merre kell mennie. Szóval a Vízi volt? Akkor rendben, csakhogy egyenesbe jövök már.

Tehát Vizi László elmondta, hogy mi a helyzet a Pécs környéki urániumbányákban. Meghiszem azt. Csak azt nem értem, hogy miért volt ilyen szűkszavú, Ügy tett, mintha szűk ismeretekkel rendelkezne. Tisztelettel kérem, Andersen úr, Vizi László mást is el tudott volna mondani. Például azt is, hogy mi a helyzet a pilisszántói homokbányában. Azután a Balaton melletti tőzegtermelésről is tudott volna néhány dolgot mondani, de a tettyei kőbányáról is szólt volna, ha kérdezik. Jól tájékozott ember ám Vizi. Azt is el tudta volna mondani, hogy milyen módon lehet állami pénzen saját lakást berendezni, milyen esztétikai követelmények vannak egy titkárnő felvételénél. Igazán mondom, hogy sok mindent el tudott volna mondani.

Önök nem hallották annyiszor beszélni Vizi Lászlót, mint ahányszor nekem megadatott ez a szerencse. Mondhatom, élmény volt beszéde. Hogy úgy modjam, abból soha nem hiányzott semmi. Emlékszem egy ötvenöt tavaszán mondott hozzászólására is, amikor dörgedelmes hangon mindent mondott Nagy Imréről, csak azt nem, hogy szép fiú. Az egyik „legjobb” hozzászóló volt mindig. Négy mondat után általában egyszer következett a ,gyártunk” szó, az új gondolatokat általában azzal vezette be, hogy abból a kommunista szó véletlenül se maradjon ki. Befejezés előtt még jobban felemelte hangját, hogy „Ígérem pártunknak!’ és így tovább.

De hát nem ez a fontos, a lényeg a vallomás. Nem volt módomban szószerint olvasni szavait, mert a jelentésben csak tömör lényegét adták vissza mindannak, amit elmondott. Biztos nagy kincs ez önök számára. Hát örüljenek neki, mert így legalább pontos tények birtokába jutottak.

Mitsem változtat ezen, hogy Vizi L&szHó soha nem volt és nem is lesz a Pécsi UrániumbányáJc igazgatója.

S minthogy a Komlói Szénbányászati Tröézt igazgatója volt, nem ismerhette az urániumbányában lévő helyzetet és pontos képe sem lehetett. De ,hát ez is számít? Biztos, őt is áthatotta a bizottság vezetője nevének hallatára a mesemondás számára különben sem idegen tudománya.

U. i. Most hallom, hogy mások Is akarnak önökhöz fordulni, mert a jelentés azon részében is van egy kis gikszer, ami a mecseki harcokról szól.

Tisztelettel: KASZON JÓZSEF.

Az újhegyi főműhely épületei között járok. Beszélgetek a

munkásokkal, azokkal, akik negyvenhatban vörös zászló alatt tüntettek a városban; halált kiáltottak a feketézőkre, berontottak a Nádorba és úgy kikergették a naplopó úri csőcseléket, hogy csakúgy füstölt!

Sokukból azóta gyárigazgató, katonatiszt, pártmunkás, szak- szervezeti vezető lett. Mások léptek a helyükbe és — mi tagadás — kissé felhígították az összekovácsolódott gárdát.

Az ellenforradalom alatt itt is voltak hőbölgők, de a főműhely egésze elég jól megállta a helyét. A legjobban talán az öntöde, ahol egyetlenegy gyalázkodó szó sem érte a pártot, ahol az idősebb kommunista szakmunkások éppen- olyan tiszteletnek örvendtek, mint máskor. De lássuk, mit mondanak a munkások!

Az első nemzedék

Legelőször is Szeifert Józsi bácsival paroláztam a hegesztőműhelyben. 17 évig volt tag- ja az SZDP-nek, 0 évig az MDP-nek. Most nem lépett be a pártba. Azt mondja, hogy az SZDP vezetőinek többségében csalódott, MDP tagságáért pedig megfenyegették októberben. Nyugodtan akar élni..;

Megkérdezem, mi a véleménye az őszi eseményekről, szükség volt-e a szovjet csapatok segítségére. Furcsán pislog rám. „Természetesen ellen- forradalom volt“ — mondja. A szovjet segítségről meg az a véleménye, hogy ha később jön, még nagyobb vérengzések lettek volna. Itt van például & becsületeseit dolgozott

munkásom: kDzöit

világéletében, mégis feketelistára tették. Pusztán a piros könyvért -. ■.

— Es a párt jelenlegi politikája? — faggatom tovább.

— Figyelem a helyzetet, elolvasgatom az újságokat. Idáig jó..; Csak a nyugdíjamra panaszkodhatom...

Elmondja, hogy tavaly is nyugdíjba mehetett volna, havi 840 forintért. Kevés ez 43 évi szolgálat után. De most rendbe jön minden, ebben az évben még dolgozik, és 1 200-at kap. Ebből meg lehet élni.

— Tudja én sokat megértem — meséli kedélyeskedve. — Ismertem én olyan munkást is, akit ha pofonvágtak hízelkedett. — En nem tudtam ilyen lenni. Pedig sokat jártam az urak között, hiszen vízvezeték- szerelő vagyok és gyakran kiküldtek a tisztviselő-negyedbe. Az egyik helyen azt mondta az asszony, hogy szólítsam nagyságosnak, a másik helyeit megtiltották, hogy bakanccsal lépjek a fürdőszobába. Szóval sokat nyeltem én akkor. Ma mégis emberek vagyunk, van egy kis jogunk, ma elmehetek panaszra, ha bajom van, ma nem büntethet meg jogtalanul senki. >

A második nemzedék

Marton György és Horváth József lakatossal beszélek. Pártonkivüllek ők is. Nemrég emelték a fizetésüket, csak a

lakáshel

....fre panaszkodik

Marton i

ivtárs, bár hozzáteszi, hogy talán-talán megoldódik.

Szerintije is ellenforradalom

volt októberben. A Mindszenty beszéddel példáznak, s hozzáteszik, hogy nem bírják a papokat. Különösen Marton elvtárs, aki huzamosabb ideig élt Veszprém megyében és látott belőlük eleget. Megemlít egy odavalósi grófot is, aki puszta .,hecc“-böl és virtusból agyonlőtte méregdrága versenylovát. A felesége hat szürkével húzott hintával járt, míg a cselédei sanyarogtak.

— És rr\i a véleményük a párt mostani politikájáról? — teszem fel a szokásos kérdést.

— Eddig jó volt — válaszolják és folytatnák, de odajön hozzánk egy mongolképű, vTl- logó feketeszemű, olajosmellű ember ég közbeszól:

— Amit Kádár megígért, azt mind teljesítette.

Horváth és Marton elvtársak bólintanak. Az utóbbi hozzáteszi, hogy Zókon él. ismeri a parasztság hangulatát is. Az is elégedett, nagy kedvvel dolgozik, nagyon szép termést takarított be.

— Es mit szólnak az ENSZ ötösbizottságának a jelentéséhez?

Marton elvtársnak a. felesége említette tegnap este. Csak ennyit tud róla. Horváth elvtárs most hallja először. A skóciai bányászok jelentését nem ismerik. Pedig biztosan érdekes lehet. A kommunisták? — Nem, nem beszéltek róla. Nagyon leköti őket a munka, bár valóban találkozhatnának néha ..

A mongolképű tud az ötösbizottság jelentéséről, látta a skót bányászok autóját Is,

Mindenre wn egy arany be köpése. Amikor arról esik szó, hogy a kommunisták keveset beszélnek munkástársaikkal, sopánkodni kezd, hogy tényleg. Addig-addig nyüzsög, míg feltűnővé válik igyekezete, s akaratlanul is párhuzamot vonok közte és az előttem álló kél ember között. Az utóbbiak nyugodtan is csendesen válaszolnak a kérdéseimre, mintha olyan természetes dolgokról beszélnénk, hogy minden éjjel alszunk.

Furdalni kezd a kíváncsiság a mongolképű személyét illetően. Megkérdem a kommunista munkásokat. A következőket mondják: Kalmár János a neve, az ellenforradalmi munkástanács tagja volt, rendszeresen gyalázta a pártot sib. A több, mint húsz éves szakmai gyakorlattal rendelkező kommunista szakmunkásoknak kevesebb bért szavazott meg, mint a nemrég szabadult hegesztőknek... Most képmu- tatóskodik. De ne sokáig csinálja, mert összeakad a bajszunk. Köpönyegforgató, munkásáruló „segítségére” nincs szükségünk!...

Ügy vélem tökéletesen egyet lehet érteni velük.

A harmadik nemzedék

Az esztergályosok között találtam rá Schönberger Vincére. 18 éves pelyhező állú legénybe. Júniusban végezte el az iparitanuló-lskolát. Amint az idősebbek mondják, az ellenforradalom idején kicsit hangoskodott,

Nagyon félszeg és bizalmatlan is. Alig tudom szólásra bírni. Végre megered a nyelve és elmondja, hogy októberben forradalomnak hitte az ellenforradalmat. Most már látja...

— Es miért volt ellenforradalom? — vágok közbe.

Mert a Mecseken sok szökött rab harcolt.

— Es még miért?

Hiába, másképp nem tudja — vagy nem akarja — megmagyarázni. A múltról? Nem élt benne. Apja, aki hat holdon gazdálkodott, valamikor beszélt arról, hogy összetűztek a százholdassal. Igen, kicsit emlékszik rá.-.; Többet nem tud róla. Csak annyit, hogy rossznak mondják ;;i

— A KISZ-ben nem hallott róla? — kérdem.

— Szabadságon voltam egy hónapig, még nem vettem részt KlSZ-gyülésen.

— Es az újságokban nem olvasta?

— Az érdekes dolgokat szeretem. Szerencsétlenségek és a többi..;

Utam végére értem, összegeztem tapasztalataimat.

A műhelyekben világosan látják, hogy októberben ellenforradalom volt, a dolgozók munkásszellemben ítélik meg az eseményeket. S ebben nagy érdeme van a helyi párt- szervezetnek is.

Tíz hónappal október után azonban nem elég pusztán az ellenforradalmat bizonygatni. Nem topoghatunk egy helyben, hiszen nap mint nap új események történnek, például az ENSZ ötösbizottság jelentése, amelyet üdvrivalgással fogadott a belső ellenség. Főként az ilyen dolgokról kellene beszélgetni. S hogy keveset beszélnek, abból bizonyosfokú önelégültségre lehet következtetni. Pedig az új és új feladatokra újra és újra meg kell nyerni a munkásokat, mert a kommunisták ereje egymagában éppolyan kevés lenne, mint 46-ban lett volna a tüntetéshez. Akkor is a munkástömegekhez fordultak, maguk mögé állították, miért ne tehetnék meg most Is minden esetben?

Nagyon elferdíteném az Igazságot, ha azt állítanám, hogy a munkásfiatalok többsége olyan tapasztalatlan, mint Schönberger Vince. Az viszont igaz, hogy éppen a harmadik nemzedékkel állunk á leggyengébben. Megvan bennük a munkásösztön — egyikben erősebben, a másikban még gyengébben — s mint jó televénv a magot, úgy fogadnák magukba a marxi—lenini eszméket, ha kellőképpen foglalkoznának velük. Ügy mint évtizedekkel ezelőtt foglalkoztak az idősebbek a mai veteránokkal. Mert tegyék szívre a kezüket: senki sem született kommunistának, mindegyikükből az édesapja., vagy műhelyben környezete faragott öntudatos munkást.

Maul Adolf elvtárt, a párt- vezetőség tagja, egyetértett áz összegezésekkel. Azt mondta, hogy már hozzáláttak a népnevelőgárda megszervezéséhez, és legközelebb szebb eredményekről írhat az újság.

MAGYAR LÁSZLÓ

[ Tiltakozó gyűlést tartottak augusztus 18-án, (a Mohácsi Selyemszövőgyár dolgozói. A gyűlésen a következő v -tározatot hozták, me- I lyet a külügyminisztériumnak és az MSZMP i Központi Bizottságának is megküldöttek: i „Tiltakozásunkat fejezzük ki az ENSZ i ötösbizottságának jelentése ellen, amely az i ENSZ alapokmányával ellentétes. Nem a va- i lóságnak megfelelően rögzítették ebben az ese- i ményeket.

> Tiltakozunk az ellen, hogy a .magyar kér- i dés” megtárgyalásával a Szovjetuniót akar- i ják kompromittálni. A szovjet csapatok, a 'magyar kormány többszöri kérésére, a varsói 'egyezmény alapján, baráti segítséget nyújtot- ' tak az ellenforradalom szétverésében.

' Tiltakozunk az ötösbizottság jelentésében 1 foglalt azon állítás ellen, hogy az elleníorra- 1 dalom kirobbantását a magyar munkásokra 'akarják hárítani. Az ellenforradalmat a kül- ' földről beszivárgott diverzánsok és hazánk-