Dunántúli Napló, 1957. augusztus (14. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-19 / 195. szám

Reggel egy berlini turistaszálláson. — Előtérben Kolta Péter, a sajtklrály. ÚTTÖRŐ HARSONA TTTmTTTTTTTmTTTTTTVTTr?TTmTfTTWmWWfmmvmTmTmTTTVTVmTTTTTVTTMTTTTTVmTTTTTTTTnTVfTTTTVTTTV'mTTTVmmTmTmTTTTTTTTTTrTTTV őrizzük meg! 71J it is lehetne szólani rövidke néhány sorban aVkotmd* lf± mányunk születésnapjáról? Mondjuk el azt, hogy évről-évre többen és többen élnek az alkotmány adta jogokkal? Azt, hogy népünk alkotmánya jogot biztosit munkához, tanuláshoz, pihenéshez? Vagy arról beszél­jünk, hogy a fiúk, lányok előtt soha még nem volt ily alkalom az érvényesüléshez, az emberréváláshoz? Nem szavak, kötetek kellenének ehhez. Mégis a szavakhoz folyamodom, hogy el­juttassam őket a legilletékesebbekhez. A szülőkhöz, akiknek Klárikája, Zsuzsija vagy Pistikéje Csillebércen, Balatonboglá- ron vagy éppen külföldön ünnepel e napon. És szóljon azokhoz is, akik az elmúlt tizenkét esztendő alatt valamilyen formában, de részesei, élvezői voltak alkotmányunk valamelyik pontjá­nak. Ha kézfeltartással kellene megszavazni ennek igazát, hi­szem, hogy kevés jóakaratú embernek maradna ölben a keze. Legfeljebb azok maradnának veszteg, akik októberben mág­lyára dobták az alkotmányt, és mindent, ami benne foglaltatik. A békés élet lehetőségét, a szorgos munkát, az esténkénti haza­térés apró örömeit, holnapot formáló gondjainkat, terveinket, küzdelmes, de jótígérő jövőnket és a legdrágábbat, kincseink kincsét, gyermekeink gondtalan mosolyos álmát, ezeket akar­ták elhamvasztani. De ez már a múlté, bár soha nem felejtjük. Intő példa marad; vigyázzunk emberek, nyitott szemmel, nyitott szívvel járjunk! O-izzük meg nyolc esztendős alkotmányunkat, amely tiszta és nte és fiatal mint a gyermek, komoly, megfontolt, felelősségteljes, mint a jó szülő. Szeressük és őrizzük meg emberekt Legszívesebben valamenaylfitBk képét fel­sorakoztatnék e szép ün­nepen, hogy mindenki lát­hassa ifjú arcotok, nevető szemetek sugarát, hiszen a négy felejthetetlen hétről beszélnek, a boldog 28 napról, amit Németország jobbik felében tültSttetek. Oly sok a ti mondanivaló­tok, hogy többet érdemel­ne egyetlen Ünnepi oldal­nál. Megígérjük, arra Is sort kerítünk, hogy el­mondhassátok más alka­lommal is élményeiteket, kalandjaitokat. Addig is meséljenek a képek és a rövidke út­leírás, Wesztl Márta és Pandúr Béla tolmácsolá­sával. HÍREK Az Üttörőház csapata Po« nyód-Bélatelepcn táborozik* Augusztus 20-án, alkotmá­nyunk ünnepén nagy ünnepi tábortüzet rendez, melyre sze­retettel hívja a környéken nyaraló és táborozó pajtáso­kat hozzátartozóikkal együtt, * 18 úttörő pajtás ment Ba­ranyából a csillebérci üdülő­táborba. Augusztus 15-től 28- ig lesznek fent, kárpótlásul a paralizis-járvány miatt elma­radt külföldi üdülésükért, * Augusztus 21-én érkeznék haza a Német Demokratikus Köztársaságban üdült pajtá­saink, 6 heti élményben gaz­dag nyaralás után. * Fonyódon, Kárászon őrsve­zetői kiképzőtáboron részt vett pajtások komoly felké­szültséggel várják az új tan­évben rájuk váró feladatokát. Újjászervezett úttörő mozgal­munk értékes őrsvezetőket kap majd bennük. Rövid pihenő a Reichstag árnyékában, Romjai ma is a háborút l idézik, berlini Hogy is volt hát?... j pécsi üttőrőhdt sokat foglal* kozott azzal a gondolattal, hogy azokat a szakkört tagokat, akik az elmúlt évben a legered­ményesebben dolgoztak, a lipcsei úttörOhdz meghívására Német­országba viszi. A tervek annyira szépek voltak, valójában hinni sem mertük, hogy valaha ts megvalósulhatnak. De megvaló­sultak: Budapestről július 16-án 10 órakor keltünk útra. A vonaton mindvégig énekeltünk, tomboló jókedvünk volt. A megérk-zés. a fogadás minden olyan szép volt, hogy nem is tudjuk melyik élményünket meséljük. Ülünk főcélja és állomása Lip­cse, hatalmas, forgalmas, nagyon vidám város. Itt szerettünk élni a legjobban, mert ez felelt meg leginkább a magyar tempera­mentumnak. Persze, ml is pró­báltunk alkalmazkodni az itteni élethez. Udvariasságból egyszer majdnem sóval Ittuk a fekete­kávét. Tudniillik a Itpcsei viz nagyon rossz, ezért kávét és teát isznak viz helyett az emberek. Így aztán mi Is kávét Ittunk, de nagyon .hiányzott a }6 magyar víz. Négyen vagy öten, mivel előttünk épp a só volt, megsóz­tuk a feketekávét. En is éreztem, hogy kibírhatatlan rossz ize van, de csak gyűrtem le, gondo'tam, talán valami nemzeti szokásból kell így inni. Egyik vezetőnk, Call bácsi aztán nem volt rest és szólt, hogy neki bizony ez sehogy sem ízlik. így derült ki a tévedés. Természetesen német barátainknak móáfelett tetszett és sokat nevettek rajtunk. A sok műemlék és épület közt a 91 méter magas Völkerschtacht- Denkmalt is megnéztük, amely Európa legnagyobb emlékműve. Az 1813-as csatának és Napoleon vereségének emlékére építették. Az emlékmű gránitból van, s összetartó ereje olyan nagy, hogy a bomba se fog rajta. Észre sem vettük, úgy szalad­tak a napok, s már utaztunk ts Berlinbe. Be 'inbőt kirándultunk Patzdamba. ahol 11. Frigyes pa­lotáját néztük meg. A I3bb száz holdas parkban gyönyörű kis kastélyok, épületek, mind ere­deti berendezésükkel állnak. Mozaikpadló, selyem bársony- tapétds falak, kristdlycsllldr. kí­nai, meisseni és egyéb porcelá­nok, mdrvdnyoszlopok, több ezer kötetből álló bőrkötéses könyv­tár Cicero, Horatius, Vergilius művelt tartalmazza. Egyszóval mint egyszerű szemlélők Is meg­állapítottuk: mindez felbecsül­hetetlen értékű.' Érdekes, úgy védik a padlót, hogy posztópa­pucsba bújtatják a látogatókat, hogy a sártól, piszoktól, karco­lástól megóvják a szobák díszes padlózatát. sapka” rejtv^^helye*" meg- «Megismerni a kanászt” vidáman húzza Révész Jancsi a magyar népdalokat bolgár pajtásaink tiszteletére. M ég tele voltunk az ottani szépségek csodálatával, mi­kor ütünk egyik legjobban várt állomása, Rostock, s a Keleti ten­ger következett. Mindennap a tengerre mentünk fürödni. Olyan Jó is szép volt. hogy el­mesélni nem (s lehet. Azt látni és érezni kell. Sokan meghíztak itt, hiszen sokat ettünk és pihen­tünk. Bár az evéssel kicsit baj­ban voltunk, mert eleinte nem tudtuk, mit mihez kell enni. Hol a németeket, hol egymást lestük, hogy a másik mit csinál. A reg­geli, vacsora kitűnő volt. Sajtot, tejet, vajat, tojást, szalámit, lek­várt és -sok puddlngot kaptunk. Kolta Péter, meg a többiek — volt eset rá —, hogy másfél liter tejet, több tojást és t—S sajtot U megettek. Bolgár Jutka a tej- berlzst és a befőttet szerette. Mozsgal Miki meg én az egész asztal kaviárját megettük. Egy­szóval, minden ízlett, csak az ebéd volt szokatlan. Cukorborsó, sárgarépa, karfiol együtt párolva, s forró vajjal leöntve. Bizony a zsírhoz, paprikához szokott ma­gyar gyomor nehezen birkózott az Ilyen diétás ételekkel. ltunk egyik legszebb állomása mégis csak Rostock volt. A régi város ü) létesítményeivel. Itt építették fel Európa legmo­dernebb üszóstadlonjdt. A tetót teljes egészében nagy üveglapok burkolják. A lelátók ülőhelyei meglepően kényelmesek, szépek. Két medence van. Egy 25x50 és egy 25x25 méteres. nagyméretű ablakok vannak végig a medencék vizszintje alatt. Innen kényelmesen megfigyelhe­tő az úszók mozgása. A közbeeső falszakaszokban nagyteljesítmé­nyű reflektorok vannak beépítve, vízszlnt alatt. Ezek lehetővé te­szik gyorsabb mozgások fényké. V* pezését Cs. A ítadiőnban még tor- , naterem, műhelyek, orvosi tso-v bák Is találhatók. „ t Rostockban csatlakozott hűzidnki a bolgár csoport. Bemutatkozó*-\ kor mindkét csoport műsort { adott. Mi bemutattuk a ’fcondss-' táncot és a csárdást. (Egyét-éayet a sokféle közül.) Mind a neme­teknek, mind a bolgároknak na* gyón tetszett a magyaros virtus, i. a magyaros kiállás. Sok derűs , percet okoztak azzal, hogy tanul- 5 ni kezdték a csárdást. Néhányon.F főleg a bolgárok közül, elfógad- ^ hatóan táncolták. Az 6 egyéntté-j gükhöz valósznüleg közelebb állt. * jobban megérezték a lényegét * lendületét. t Igen kedves dolgokkal ájándé-Á koztak meg bennünket a németi úttörők. Ki karórát, ki perion hérneműt, ki pedig töltőtollait vagy fürdőruhát kapott ajándek-é ba. A rosfor>ei napok koronáin, egy hajókirándulás volt. Hajóval t közelítettük meg Dánia vártján ( A tengeren viharba kerültünk. A , szél sebessége í m/sec volt. Már) az első becsapó hullámoktól vt-J zesek lettünk és nanuon fáztunk, i Bolgár barátaink, akik a Feketéi tenger melletti Burgaszból jöttek figyelmeztettek bennünket, hogn vizesek leszünk, de nem haltnat-i tunk a jó szóra. Az erősen hdn"-t kolódó hajón rövid idő alatt so-' kan rosszul lettek. Aránylaó ej magyarok bírták a legjobban aj tengert. Nagyon sok német ésf bogár utas tengeri betegséget ka-f pott. A fedélzeten felnőtt, gyerekJ egyaránt a korlátnál állt, de nem* a viharos tenger szépségeibe-J gyönyörködtek, hanem a reggelink igyekeztek túladni. j u ármennytre tájt. búcsúzra J U kellett a tengertől. Bú­csúztunk Lipcsétől, t Drezdáié' ahol búcsúzóul még megnéztük rj híres képtárt Sírva búcsúztunk - német és bolgár barátathkto' Auf wiedersehnt A viszontlátó - ra. — Igen. — Nagyon erősen kel dolgoznunk, pénzt gyűjtenünk, fi - ( Jövőre a német barátaink eljön­nek, megnézni a ml országunké• méltón fogadhassuk őket Potsdam. II. Frigyes palotáinak bejárata,­,1 Mo JHaq.tj.at állatokJHoizkoa !; Sánssoucl. Sárkányon ház. *Mi is itt pihentünk”, ahöl „ egykor II. Frigyes, A MAGAS FAR ÖVEZTE ÜTŐN egy kékmele- ! lllös legényke fut elém. (| — Ez a karburátor-gyér tábora? — kérdeztem, ‘crmészetesen oroszul. A fiú Igenlően bólogatott és nevetve mondta: Da, da eto tábor, karburátor. Most már biztos voltam, hogy Jó helyen Járok, hiszen, ha valaki as orosz, magyar és műszaki szavakat ennyire összekeveri, az csak ott lakhat; I1 ahova én igyekszem. 11 — És hol vannak a pajtások? — kérdeztem. i1 A gyerek karjával .integetett és röviden váia- I1 szolt. I1 — ram futball; tam kart* 11 Miután többet nem szólt; elindultam a utam i1 futball» Irányába; I1 A hátak ajtaján orosz és magyar nyelvű fel­• Iratokat láttam: „Étkezde”; ;,l-ea számú fiúraj”; 11 „Az ügyes kezek klubja”; s a klub előtt, nagy tér 1' terült el; amelyre minden felirat nélkül Is ráis- 1 j mertem; mert már előzőleg kifessitették a röp­* labdahálőt, felállították a koSárlabdaállványokat. i Rövid nézelődés után megismerkedtem Jekatye- I rtna Petrovna Orisajevával; a tóbor paranesno­] i kával, (i - A moszkvai karburátorgyár táborában ao szovjet és 84 magyar úttörő nyaral. A magyar gyerekek a szakszervezet meghívására érkeztek hozzánk. Mind a háromszáz pajtás családi bafát- ( Ságban él együtt. Az első Ismerkedéseken már túl vagyunk, Vendégeink gyorsan megszokták a kö- I *ös táboréletet a napirendet, á számukra szokat­lan étkezést, a közös Játékokat, Megköszöntem a rövid tájékoztatót és elindul* tnm a »gyermekek birodalmába”; i — DavaJ, gyerünk, davaj, gyerünk — hallottam Szovjet emlékmű w . ii Nyugat Berlinben, kissé távolabb. Amikor odaértem, rájöttem a bá-.| _ . . _ beli nyelvzavar okára. Mintegy száz pajtás buzdí- a IlcicnstaS Koze- totta a futópályán versenyző úttörőket. i lében. Az itt Mellettük két gyerekre lettem figyelmes. Miről (l esett szovjet hősök Is beszélnek? „Hát nem érted? Ez Jelvény, az(i emlékét őrzi. szandál, ez meg itt ceruza. Karandas? Igen, igen, 11 da, da”. Ja, Itt nyelvóra folyik, Így hát további' nem Is zavartam. |1 Az „Ügyes kezek klubjában" Bondarjev mesteri' tanítja a gyerekeket, hogyan faragjanak, mit ké-t* szltsenek a lombfűrésszel. Sok magyar pajtás a klub állandó vendégel közé tartozik, <* A táborban szoros barátság fejlődik M • szov- *' Jet és magyar úttörők között. Tanja Slsklna és* Ljugya Tuljaklna — ahogy meghitt beszélgetésük-11 ból következtetni tudok — egyhamar nem felejtik*, el Fazekas Marikát és Szintesek Erzsébetet. Ahol * nem segít az orosz tudás, ott segít a kéz, sőt sok-1, szór a láb Is. Fontos, hogy megértik egymást. , KI ez a kis parancsnok, aki az ebédlő előtt uta-J „oreviesl elővárosában, Lano- sitásokat osztogat? Kovács Laci, az ebédlöügyele-i slnoban Szerjozsa Jerolejev öl­tés. Elmondta, hogy nagyon örül az első szólná-i törő és társai a homokbányában fogott és azokat a lóznlcal lSkolá­.... * játszva egy agyagkorsót találtak, nak ajándékozta. A rókacsemeték latának, mert nagy megtiszteltetésnek tartja. Hát-^i ame]yj,en *015 ezüstpénz volt. A rövid Idő alatt annyira megszelf- ha még a táborparancsnok az e«tl paran«hirde-,i kortól körülbelül >00 esztendeje dűltek, hogy már nem (élnek az tésnél meg is dicsérnél m \ rejtették eh Aa agyagkorső for- emberektől, és békésen •Ijátlio­májáról arra lehel következtetni, gátnak az iskola udvarán a dlá- Lehetetlen a vidám tábor megannyi érdekes e*e-|'ho-y a hires borovlcsl fazekasok kokkal, ményét feleleveníteni e riport keretében. Hiszen iosei készítették, akik már abban * szólhatnánk még az első napok izgalmairól, az ál-5 az Időben Is híresek voltak. Elma, a rhedenl állatkert Ked­A gyerekek az értékes leletet át- véne elefántja a napokban egyik talános csereberéről, a vidám tréfákról, az ünne-i aatí£ B helyi tájrajzi múzeumnak, csodálójának, egy kislánynak ícé- péiyes percekről. Elmondhatnánk, mily zok kei-á * zéből ormányával kikapott egy lemes szórakozás várja a pajtásokat. . ... . nylon táskát. A táskában egy vá* vcvtrr vrittr Térin« A* Tndmiii« orlalénheir ni New York államban az egyik szón ruha, egy fürdőköoeny ég ESTELEDIK. János es Ludmilla Odalépnék nyár öreg házőrző kutyája eay gumi turdőtapka volt. Klma az zSBZlóntdho* és az egész tábor tisztelgése, a dobokf baleset következtében megvakult, egész készletet egy fatásta ie- pergéBe közepette levonják a Zászlót. 3 holnapf A vak kutyát az üzem egyik maca- nyelte. A fürdőköpeny és társéi lírzdórUk „Mir,-,] - »kája vette gondozásba és azóta 0 további sorsáról még nincs íelert­mitiüen kezdődik előírói,, j \ vezeti mindenfelé, tés, Elma viszont kitűnőén érti T. KIKCOVA f Érdekességek Voja Sztankovtcs szerbiai pa­raszt nemrégiben négy rókafiókát magát i 11

Next

/
Thumbnails
Contents