Dunántúli Napló, 1957. augusztus (14. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-11 / 188. szám

6

NAPLÓ

»CT AÜGT7SCTUS M

Húsz vagon új búzát őrölt már a villanymalom

ömlik az új búza a vagonból a malom feneketlen raktárába

ták le a búzájukat. Mintegy húsz vagon új búzát őröltek meg és ugyanennyit tartalékoltak a raktárban.

A parkettás, szőnyeges teremben sorakozó hengerszékek — amelyekből egy csipetnyi liszt sem juthat a parkettára — óránként tizenkilenc mázsa búzát őrölnek meg.

A malom korszerű berendezése egyébként továbbra is változatlanul vonzza a látogatókat. Az elmúlt héten a filmhíradó készített rövid híradó- filmet a malom életéről, úgyhogy hamarosan a mozikban mindenki láthatja majd az ország legkorszerűbb malmának a munkáját;

Nem múlik el nap, hogy ne gördülne a Felszabadulás úti villanymalom rakodója elé egy-két új búzával telt vagon, ömlik az új élet a malom feneketlen gyomrába, hogy aztán végigfusson a tisztítóberendezésen és felkerüljön a hengerszékek örökké éhes torkába, ahol lisztté, darává őrlődik és reggelenként teherautók, lovaskocsik sora hordja szét a sütödékbe. Másnap reggel mór ropogós sütemény és illatos kenyérként kerül asztalunkra.

Eddig főleg a baranyai termelőszövetkezetek és egyéni

■ ■■

gazdák és a raktárak szállítót- A hengerszéksor, ahol lisztté őrlődik az idei termés

Mi úi&áq. Baranyában?

tt.iB!,' "i . ------- . ......... ~...... ■

A Hazafias JJépfront Baranya megyei is városi, irodája kapta meg a volt MSZT, székházat, A helyiségeket kijavítják' és lestik. Az épületbe előreláthatólag szeptember 20-án költözködnek majd be. Az írószövetség volt Széchenyi téri helyiségébe a megyei valamint a városi nőtanácsok költözködnek majd be. Egyébként a Hazafias Népfront Baranya megyei irodáján belül niüködö újjáalakult Írócsoportnak is ez lesz a helyisége,

Pécsett a Petőfi utcában tovább . , folytatják a kisajátítást, hogy a ■' ‘még meglévő foghíjas telkeket Is beépítsék. A helyszíni szemle után • c már megkezdődött az építők felvonulása. Itt a városi tanács tervosztálya építteti a lakásokat. Előreláthatóan harminc 2—3 szobás lakást építenek, átadásukra 1933 májusában kerül majd sor;

*

Csökkent a lengyel és a bolgár Importcigaretták ára. Az ellenforradalom után több külföldi országból cigarettát importált Magyarország. Az Importcigaretták közül augusztus S-tól kezdve a bolgár és a lengyel cigaretták árát csökkentették. A Hrodope cigaretta darabja 24 fUlér helyett 14

fillér, a Djebel 25 helyett 17, a Monopol és az Arda valamint a Melnik 20 helyett 14 fillér. A Wczasowe cigaretta ára csökkent a legjobban, 18 fUlér helyett 12 fillérért árusítják.

*

A Hangszer- és Asztalosárugyár á bányásznapra még ebben a hónapban 13 fényezett hálószobabútort, tíz komblnáltszekrényt és 40 háromajtós fényezett szekrényt készít. Augusztusban máris leszállított a MESZÖV-nek 25 festett hálót, ezenkívül tíz kombiriáit- szekrényt. Ezek egy részét is a bányásznap alkalmával értékesítik.

Elfekvő készlet önkurrens anyagok):

100 kg grafitpor;

5000 db különféle méretű facsaVflT'

2 db 100 lóerős lánctalpas vontató;

1 db zárt-szekrényes fajsúlymérő mérleg (teljes súlygarnltűrával),

1 db négyszegletes vástartály fedél nélkül 300 literes,

9 szál » méteres, 25x50-es laposvas;

Új gyógyszerek

A Chinoin Gyógyszergyárban több új gyógyszer készítését kezdték el. Legjelentősebb a rák elleni szer, amely magyar találmány. A Dcgranol elnevezésű kitűnő gyógyszert már kiadták a klinikáknak, hogy az orvos- tudomány is tökéletesen megismerhesse és véleményt alkothasson róla. Készül a nyombélfekély elleni gyógyszer, a Pepulsan. Egyelőre csak kis mennyiségben,

4 db platós (speditőr) kocsi;

4 db köböskocsi;

2500 db 10-es keréktalpceavar és 150 db 16x50-es; 20x50-es csavar;

15 kg kenderkóc.

Fizetési feltételek: egyszámlarendszer, Illetve könyvjóváírással.

Munkaeröszükséglet: 10 kőbánvász, 2 mészkemence-munkás, 4 kőműves szakmunkás; 2 lakatos;

Pécsi Epítöanyagipari ES

Vállalatok« közüleiek figyelem 1

Nem idegen a számára

A múlt év őszén jócskán akadtak, akik ar- ra számítottak, hogy a megye parasztsága is „lerázza magáról a termelőszövetkezet igáját’‘, másszóval, ahogyan abban az időben a leghangosabbak szájukra kapták, „a kolhozt”. A helyzet valóban súlyos volt. Falun a régi rendet visszaállítani alcarók és a megtévedtek jelentős része is támadásuk első célpontjának a helybeli szövetkezetét tették. „Szétosztani mindent, felbomlasztani, legyen mindenki a maga gazdája, nem kell kommunista intéző, stb.” — harsogták. És bomlottak is a termelőszövetkezetek, csoportok. De nem mind, mert a legnehezebb napokban is akadt olyan szövetkezet, ahol kocsilőccsel, fejszével várták a szövetkezet ellen támadókat. Aki megtévedt és kiakart lépni, — nem tartogatták, nem is volt rá idejük, meg jobbnak vélték, ha kívül van minél gyorsabban ilyen helyzetben a távozni akaró.

Alaposan megcsappant megyénkben a termelőszövetkezetek száma, de maradt, amely kiállta a vihart. Érdemes szemügyre venni, hogy milyen okok tették erőssé, vihartállóvá őket, hogy e tapasztalatok fényénél lássunk néhány alapvető tényt, amit a jövőben soha nem szabad szem elől téveszteni.

A megmaradt termelőszövetkezetek mind olyanok, amelyek erőszak nélkül, felvilágosító munka nyomán, önkéntesen alakultak. Az önkéntes elhatározás gyorsan megteremtette a jó közösségi szellemet, a törekvést a jövedelmezőbb nagyüzemi gazdálkodás felvirágoztatására. Természetesen nem arról van szó. hogy a felbomlott termelőszövetkezetek minő erőszak hatására alakultak. Többségűk ezeknek is önkéntesen alakult, de hiányoztak más tényezők, amelyek kiváltották volna a szövetkezet megvédését.

Általában a régebbi szövetkezetek maradtak meg, ahol az elmúlt évek alatt megszokták a közös munkát, nem hiányzott nekik a „magam gazdája vagyoka hamis elmélet ró- zsaszínüsége. Az eltelt 5—7, vagy még több év alatt megváltozott a tagok gondolkodása, szemlélete, megváltoztatta a nagyüzemi termelési mód, a politikai nevelés. E helyeken vagy olyan körülmények között történt már az alakulás, vagy olyan körülményeket teremtettek maguknak évek alatt, hogy jó gazdasági adottságaik voltak és vannak a közös gazdaság további fejlesztésére. Jövedelmük már évek óta több, mint egyéni gazda korukban és nem egyszer meghaladja a középparasztok jövedelmét is.

E helyeken megvolt a gazdasági adottság a nagyüzemi mezőgazdaság megteremtésére. Ezek valóban nagyüzemekké is váltak, nem mind sok társuk, ahol állatuk tízfelé nyert elhelyezést, gazdasági felszerelésük szegényes, elnyűtt, s csak idő múltán tudtak volna zöldágra vergődni. Sokhelyütt csalódtak is. Látták, hogy nagyobb, idősebb termelőszövetkezetben kevesebb munkával nagyobb a jőve* delem, mint bármelyik egyéni gazdának s ez náluk nem sikerült egyik napról a másikra. Sőt, nem egyszer többet kellett dolgozniok a szervezetlenség miatt, Akadtak örök elégedetlenkedők, méltatlankodók, akik bár beléptek e szövetkezetbe, de munkájuk, viselkedésük szinte árasztotta, hogy nem füllik hozzá foguk, csak bizonyos meggondolásokból tették, amit tettek, azért, hogy megmeneküljenek. a kötelező beadás és adófizetés súlyos gondjai alól.

Ezek a termelőszövetkezetek ha fejlődtek is, azt elsősorban az állami hiteleknek köszönhették. Hitelt kértek, hitelt kaptak, s mert e hitelek jelentős része nem olyanra lett fordítva, amely gyorsan visszatérült volna, adósodtak is.

Ilyen szövetkezetekben elég volt néhánynak elkiáltani: „Oszlassuk fel a szövetkezetét” s oszlott. S akik ezt akarták elégedetten dörzsölték kezüket és ország-világnak kürtölték: .,Idegen a magyar paraszttól a nagyüzemi, a kolhoz gazdálkodás” és sorolták: ez is feloszlott, az is... Ez abból a szempontból igaz volt, hogy szétoszlottak, de a. többiből nem. először azért nem, mert a szétbomlott termelőszövetkezetek közül a többség még nem volt nagyüzemi gazdaság, csak az első lépéseket próbálgatták több-kevesebb sikerrel. Amikor az őket segítő államhatalom életét védve, rövid időre elengedte kezüket, elestek, fellökték őket ugyanazok, akik a hatalomra törtek. Még csak megkóstolták a nagyüzemi gazdálkodást, de igazi izét még nem érezték, s nem egyszer a hibák miatt az első kóstolgatás is fanyar ízű volt.

Ott, ahol a kezdet hibáit már régen maguk mögött hagyták, ahol jó gazdasági adottságok voltak, nem roppantak össze a szövetkezetek. Volt ezeken a helyeken is ingadozás, akadt kilépő is, de a mag szilárdan állt. Itt már alaposan megtudták különböztetni az , egyéni és közös gazdálkodást, tudták, hogy mit nyertek a nagyüzemmel és mit veszítenének, ha eltékozolnák. Megszerették e helyeken a termelőszövetkezetet, mert jó volt, jobb _ életet biztosított. Ezért nem igaz, hogy „idegen a magyar paraszttól a nagyüzemi gazdálkodás”, — ami jó, az nem idegen.

Kétségtelenül voltak hibák a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésében. A hibákat a felbomlott termelőszövetkezetekben, mint a széthullás alapvető okút meg is találhatjuk.

őst, hogy egyre több helyről hallatszik törekvés új termelőszövetkezetek alakítására, a régi hibákat nem szabad szem elől téveszteni. Okulni kell belőle, amikor szóval és tettel minden segítséget megadunk azoknak, akik újra elindulnak a nagyüzemi mezőgazdaság megteremtéséhez vezető úton.

Augusztus 15-én kezdik árusítani az iskolaszereket

Az 1957—58. tanévben bizonyos tekintetben jobb lesz az iskolaszer-ellátás, mint korábban. A nagykereskedelem már a múlt hónap elején megkezdte az áruk szállítását,

szétosztását és így 15-én már minden zökkenő nélkül megkezdik az árusítást Is.

Az idén is összeállítanak osztályonklnt csoportosítva, úgynevezett iskolacsomagokat.

Elkészült i Nagyvilágon c üli...

Elkészült a Nagyvilágon e kívül.., címmel — az Austria

Wochenschau, Telenews és az UNESCO Fllmsection felvételeinek felhasználásával — a külföldi lágerekben élő disszi- densek életét bemutató riport- film.

A vádló védővé vedlik

Plesencs&k megtudta, hogy készül a vádirat a járási ellenforradalmárok ügyében. Amikor kilépett a kocsma- ajtón, fázósan magára húzta a kabátot, mert elvégre csak április vége vart: Azonnal a rendőrségre akart menni, de meggondolta. Töprengett egy Ideig, majd a járási pártbizottság felkeresése mellett döntött. Ide sem ment, mert új ötlete támadt. „Igen, gyerünk a könyvtárba, először tanulmányozni kell néhány kérdést" — adta magának az ellentmondást nem tűrő utasítást.

— Elvtársam! r- S2dlt a könyvtároshoz. — Tulajdonképpen kellene néhány alapvető mű az osztályharcról.

A könyvtáros egészen meglepődött, mert ilyesmit sem mostanában kértek, de nem sokáig kereshette a kérés okát, mert Plenzencsák hangját hallotta:

— igen elvtársam, igen!

Jól hallotta Az osztályharcról: a Miért, ez talán magának furcsa? Nem muszáj mindenkinek Hemming- wayt olvdjfni. Vagy tán magának ilyesmihez nem fűlik a foga? Mi, drága elv.-.: hogy is mondjam, kartársam? •

Felpakolt nyolc könyvet, majd otthon kiválogatja saját döntése alapján, hogy melyik foglalkozik alapvetően az osztályharccal. Már majdnem tovább lapozott a két lépés előre, egy lépés hátra című műnél is, amikor valami nieghapót érzett iránta. „Ez igen, ebben van fantázia, már a elmében is — értékelte első benyomásai alapján az írást: Akadt még

néhány alapvető írás és nekilátott.

o

•— Kérem, én feltétlenül a titkár elvtárssal akarok beszélni, nagyon, de nagyon fontos ügyben. Rérem, szívesen .megvárom azt a negyed órát, de csak vele — adta tudtára a gépírónőnek, aki közölte vele, * hogy valamilyen panasz-üggyel van elfoglalva a titkár.

A titkár előtt így kezdte:

•— Kedves elvtársam, énroppant kényes, fontos, hogy úgy mondjam, kritikus kérdésben fordulok önhöz. Ugyebár én tulajdonképpen nem vagyok párttag, azelőtt az voltam, de még vannak elvi meggondolásaim, amelyek gátolnak a belépésben, de tisztelettel kijelentem, hogy én kommunista voltam-, vagyok, leszek. Emiatt jöttem. Tanúságot akarok erről tenni. Hallom, hogy készül a vádirat ezeknek a hogy is mondjam — nem haragszik meg, ha kifejezem azt, ami a szívemen van — csibész, aljas, haza- és osztályáruló, imperialista ügynök, szabad- európás ellenforradalmárok ügyében. Ideje kérem, kedves titkár elvtárs, mert ennek az ügynek is pontot kell a végére rakni, mert ugyebár pont nélkül befejezetlen a mondat.

— Igen, készül — veti közbe a titkár.

—- Ez az! Ez az kedves elvtárs! Hát akkor kérem szépen, elmondom, hogy tudok én egyet s mást ennek

a díszes, aljas, senkiházi, ocsmány és a többi — mert ezekre minden jelző ráfér — társaságnak egynéhány viselt dolgáról. Ha kell, azonnal gyorsírásba mondom, utolsó szóig szent igazság. Mert ítélni kell fölöttük. Ne feledjük el, kedves titkJir elvtárs, hogy már annak idején Marx is megírta, meg Engels is, nem- is beszélve Leninről, hogy a megvert, de meg nem semmisített uralkodó osztályok maradványai .;; különben miért is magyarázzam itt, hiszen ön is tudja.

— Ha jól értem, vallomást akar tenni »— próbálja kihámozni a beszédzuhatag értelmét a. titkár.'

— Ügy van! Egészen egyértelműen tetszik érteni. Vallomást. Értjük mi egymást, nem hiába vagyunk marxisták, igaz, én a párton kívül, de most már nem sokáig, mert látom, hogy elveink egyeznek, hogy úgy mondjam, e lépés is közelebb vitt a párthoz.

— Rendben van. Kérem, menjen a rendőrségre, mondja el, mit tud. Azole majd meghallgatják, az 6 feladatuk ez.

— Máris megyek. Köszönöm elvtársam a szíves felvilágosítást, igazán nagyon kedves volt, hogy úgy mondjam szímpátikus, hiába,, mi marxisták;: $

— Szabadság! Szabadság! — hajladozott az ajtó előtt.

A rendőrségen kérte a nyomozót: „Elvtársam! Elolvastam, aláírom, hisz szó szerint az, amit mondiam, csak egy mondatot a végére legyen szíves írni, hogy „Igazam tudatában, önkéntesen mondtam mindezt, kérem a bíróságot, hogy a legkeményebb ítéletet hozza rájuk”.

— Ezt majd lessék a bíróságon mondani, ez oda tartozik — így a nyomozó.

o

Elérkezett a tárgyalás napja. Plezencsák tűkön ült már napok óta, pontosabban attól a pillanattól kezdve, hogy tanúnak idézték és az erről szóló írást kézhez kapta. Eddig nem is volt baj, de az újabb értesülés, hogy nyilvános lesz a tárgyalás, felzaklatta. „Hm, nyilvános, r: Azért nem kellene ez — töprengett, majd megkeményítette magát, történelmi dolog ez, mert a társadalom fejlődésének története az osztályharcok története...”

Egy nap szabadságot is kivett, hogy még jobban rendszerezze gondolatait és másnap a tárgyalás megkezdése előtt fél órával előbb ért a helyszínre. Vizsgalgatta a mind sűrűbben érkező érdeklődőket és egyik meglepetésből a másikba esett.

— Nini! Itt van Kajdár is, jön az Ödön, Géber, Maszlag, meg az Ujtótvári is. De sok ismerős! Kellemetlen, kellemetlen ... ennyi ismerős ... közös ismerősök; 1; Nem

könnyű az ilyesmi. ■.. nem könnyű .,; Hátha, hátha. -.. valami utóbb. -. > következmény ..; Mert utóvégre ... izé, hogy is mondják... amennyit a kerék le, annyit fel is... Mit tudni.:; talán nem kellett volna belekeveredni ebbe a dologba:-. ..Ha zártkörű lenne, az egészen más .:: E gondolatfoszlányok majdnem hangosan kitolakodtak a száján, de mert fogsorát, összeszorította, csak enyhe szájszél-remegéssé csökkent.

Észre sem vette, hogy múlik az idő, csak akkor rebbent fel tépelödéséből, amikor nevét szólították. „Most vagy soha . : Vagy kikeveredek ebből a pácból,. vagy beleesek” — futott át agyán, míg a bírói emelvény elé ért. S mikor felszólították, hogy mondja el mit tud, kiegyenesítette derekát és így kezdte:

— Tisztelt bíróság! önöknek hivatása, hogy megállapítsák valakinek, vagy valakiknek bűnösségét. Követhet el valaki bűnt, az bűnös, de meg is tévedhet valaki, az viszont megtévedett és ugyebár ezekre a büntető paragrafusok nem úgy vonatkoznak. önök vádolnak és bizonyítanak, a vádlott pedig védekezik, hogy úgy mondjam, ez a törvényes eljárás mechanizmusa.

Negyed óra múltán kérte a tárgyalást vezető bíró, hogy térjen rá a tényekre, mire Plezencsák így szólt:

— Ennél többet tulajdonképpen nem is tudok mondani, csak annyit, hogy igaz vallomásomat vegye figyelembe az ítélethozatalkor a tisztelt bíróság.

— ön kérem nem vallott semmit — így a bíró. — itt van egy jegyzőkönyv, amelyet a rendőrségen vettek fel, ebben tényekről beszél, ugyanazokról, amelyeket a többi tanú már elmondott, sőt részben a vádlottak is elismertek. Erről beszéljen. Vagy felolvassam?

— Arról beszéljek... — motyogta melankólikusan Plezencsák, majd felerősítve hangját, így szólt: — Akkor kérem egészen más lelkiállapotban voltam, az is más volt kérem szépen, igen tisztelt bíróság, meg ez is más kérem szépen... Mást tulajdonképen nem tudok mondani momentán.

És mást igazán nem mondott. Azóta „nagy ember lett" Plezencsák. Ügy emlegetik, hogy vádlóból védővé vedlett. Ez még nem is bosz- szantaná, csak az nem hagyja békén, amit a könyvtáros mondott, amikor *visszavítte a könyveket: „Uram, ezekben a könyvekben nem az van, amit ön olvasott belőle". Azóta is gondolkodik ezen, hogy vajon mi lehet az értelme annak, amit az a „gyanús magatartásai” könyvtáros mondott.

•

S ilyesmi nemcsak Plezen- csákkal fordult elő az életben, ilyesmi nemcsak valóban ellenforradalmárok tárgyalásánál történt, hanem másutt is előfordul. Ez, idézve e költött alak szavait3 sajnos, „szent igazság”.

HASZON JÓZSEF