Dunántúli Napló, 1957. augusztus (14. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-11 / 188. szám

2 N APtO 1951 AUGUSZTUS 11 Halaszthatatlan feladat a tsz-pártszervezetek megalakítása A minap a termelőszövetke­zetekről beszélgettünk a pécs- váradi járási pártbizottságon. — Nem panaszképpen mon­dom — jegyzi meg Papp elv­társ, a járási pártbizottság tit­kára, — de sok a munkánk. Azért minden nap erősödnek, gyarapodnak, gazdasági és számszerű tekintetben egyfor­mán ... Valóban sok a gond. A járás harminckét termelőszövetkeze­téből csak tíz maradt meg. Bár a munka jól halad — jobban mint valaha — mégis sok ne­hézséggel küzdenek. Kevesebb a terület, némely szövetkezet­ben a férfikéz is. Az állat- állomány jócskán megcsap­pant, a hegyes vidéken nehéz hasznosítani a gépállomás kü­lönböző munkaeszközeit. Az idei munka eredményei azonban bizakodóvá teszik őket és mint mondják, jöve­delmük hamarosan megha­ladja az egyéni parasztgaz­daságokét. Ennek elérése nem könnyű. A sok közül csupán egyetlen eszközt említünk: a pártszer­vezetet. Milyen is a helyzet? A tíz termelőszövetkezet kö­zül mindössze kettőben, a pécs- váradiban és a mecseknádasdi- ban alakult önálló pártszerve­zet. Ezek is kevés tagot szám­lálnak, s érthető, ha nem ké­pesek megfelelően támogatni a szövetkezeti gazdaság munká­ját. Nem rendszeres a pártélet, a kommunisták nem kapnak pártmunkát. Tehát a már meg­lévő tsz-pártszervezetek se­gítése is elsőrendű tennivaló. A legfontosabb mégis új"* pártszervezetek alakítása,* mert nyolc tennelőszövetke- * zetben nincs pártszervezet. < Pedig a lehetőség szinte tálcán , Ciprus érseke, Ma- kínálkozlk. Kapásból sorolják: \kariosz, akit tizenhá- Zengővárkonyban, Véménden, r0m havi száműzetés Geresden, Kátolyban ... Igen i után, nemrégiben en- mindenütt létre lehetne hozni i fedtek szabadon, 1957 pártszervezetet. Ezt ma már a } június 19-én az Athé­ni Lapszerkesztők Egyesületében nyi­latkozott hz angolok. Ciprusban elkövetett embertelen kegyet­lenségeiről. A nyilat- Az eddigi rendeletek nem | > kozat megrázó erővel intézkedtek a Pécsi Szénbá-11 tárja az emberiség nyászati Tröszt többlct-nyere- (' elé — hiteles tanú­ságéról. Most jelent meg egy I1 vallomások alapján rendelet, amely meghatározza. — az imperialista hogy a többletnyereség 9C ('gyarmatosítók vadál- százalckát jutalmazásokra, tíz f lati bestialitását. százalékát pedig vállalati fej- f A Kossuth Könyv- leszlésre lehet fordítani. J kiadó „Makariosz cip­járási pártbizottság is látja. Nemrég ugyanis más vélemény alakult ki. Summázva: a tsz- pártszervezetek alakításával szétforgácsolódik az erő, a fa­luban, a tsz-ben is kevés párt­tag lesz. A kátolyi termelőszövetkezet a kommunisták kezdeménye­zésére alakult újjá. A falusi egységes alapszervezet tizen­három tagja közül kilenc a termelőszövetkezetben dolgo­zik. A járás legnépesebb tsz- pártszervezete lehetne ... — Mi lesz akkor a faluval? — kérdik az itteniek. Együtt nagyobb erőt képviselünk... Ugyanígy vélekednek má­sutt is. Az első pillanatban úgy tűnik, mintha igazuk len­ne. Az alapszervezetek való­ban számszerint gyengébbek lennének, hiszen két részre oszlanának. De a.munka tartalmát tekintve egészen más lenne a helyzet. Eddig ugyanis a pártszerveze­tek taggyűlésein és más ren­dezvényein főként a falu ügyei szerepeltek. A termelőszövet­kezetek gondjai, a gazdaság fejlesztése és ebben a kommu­nisták szerepe — többnyire a tsz kommunistáinak vállára nehezedett és esetenkint külön is összeültek, hogy mindezeket megvitassák és állást foglalja­nak. A termelőszövetkezetek gaz­dasági megerősödése és szám­szerű fejlődése látná hasznát, ha azokon a helyeken, ahol erre lehetőség van, önálló párt- szervezet alakulna. Mert első­sorban a saját tennivalóikkal foglalkozhatnának, véleményt mondhatnának a vezetésről, javaslatokkal élhetnének. Sok­kal jobb és közvetlenebb kap­csolat alakulhatna ki a tsz tag- < sága és a kommunisták között. Természetesen ezután is — bizonyos időközönklnt — i együttes taggyűlést tarthat­nának, amelyen mindkét i pártszervezet dolgai napi-1 rendre kerülhetnének. Helyes és szükséges az együtt-1 működés megteremtése olyan kérdésekben — például a fej-« lesztés —, amelyek mindkét kollektíva közös érdeke. A többi termelőszövetkezet ben egyelőre nem alakulhat1 pártszervezet, mert nincs any- nyi párttag. De ezzel sem sza-1 bad megbékélni. Mind az előb­bi, mind pedig az utóbbi eset­ben — a számokat véve alapul — a pártnak mélyebb gyöke-1 reket kell eresztenie a terme-1 lőszövetkezeti tagság soraiban.1 Szó sincs valamilyen tagtobor-1 zásról! Gondos, alapos meg-1 győzéssel új párttagokat kell1 nevelni. Máriakéménden és1 másutt is többen gondolkoz-1 nak azon, hogy belépjenek a1 pártba. Máriakéménden a leg-. utóbbi taggyűlésen több pár-' tonkívüli meghívott is részt-, vett. Üj párttagokkal számban is gyarapszik a pártszervezet. A termelőszövetkezeti párt- ( szervezetek megalakítása — | ahol erre lehetőség van —( halaszthatatlan feladat. A pécsváradi járásban hozzá­láttak és ez bizonyára a ter­melőszövetkezetek megszilár- ( dulását fogja szolgálni. Á vasutasnap pécsi műsora Ma reggel zenés ébresz­tő lesz, a vasutas gyermek- zenekar közreműködésé­vel. Délelőtt vasutasok kül­döttsége megkoszorúzza a szovjet hősi emlékművet és a világháborúban el­esett vasutasok emléktáb­láját. Kilenc órától szórakoz­tató sportműsort rendez­nek a gyermekek részére a MÄV bérház udvarán a PVSK szakosztály bevoná­sával. ökölvívó, birkózó, kerékpárbemutató lesz és különböző gyermekjátéko­kat rendeznek. Délután ugyancsak a gyermekek részére rendeznek műsort a MÄV bérház szabadtéri színpadán. Közreműködik a MÁV napközi otthon gyermekcsoportja és a kultúrotthon gyermek­zenekara. Délután négy órakor labdarúgómérközés a PVSK és a Pécs-Baranya csapa­tai között. Hat órakor a Balokány- fürdőben a PVSK úszó- szakosztályának úszóyer- senyét és a PVSK—Baja vlzilabdamérkőzést bonyo­lítják le. Hat órától éjfélig ze­nés családi est lesz ismét, a vasutas kultúrotthon- ban. A többletnyereség 90 százaléka — \m\m\ MAKARIOSZ VÁDOL rusi érsek vádol“ cím mel jelentette meg a nyilatkozatot. Hát le­hetséges ez? — kér­dezzük. Lehetnek em­berek, akik száza­dunkban az emberte­lenség ilyen fokára -tudnak süllyedni? A vallomások azt bizo­nyítják, sajnos igen! Élő emberként, is­merősként vonulnak el előttünk: a Ma- chaira-kolostor Irene nevű főnöke, kinek nyakára vasgyűrűt erősítettek, lábára széket raktak, majd verni kezdték vesé­jét és hasát s miután eszméletét vesztette, huzigálták a földön. Dtno Joannou és Szó- szósz Petrou, Tornász Joannou, akiket még válogatottabb mód­szerekkel kínoztak meg. És a többi szá­zaknak is látjuk és érezzük emberfeletti szenvedéseit és, kín­jait. Látjuk a kyri- niai Maria Lambrou meggyötört arcát, akit — másállapot­ban lévén — addig kínoztak, míg abor- tált. És látjuk a drá­mai erejű nyilatkozat, nyomán az angol gyarmatügyi minisz­ter blazirt képet, amint az 'alsóházban kijelenti: „Fertőzé­ses eredetű abortálás- ról volt szó!" Makariosz érsek vádbeszédjének hang­ja eljut a világ legtá­volabbi tájára is, és éles fénnyel világítja meg a burzsoá gyar­matosítók igazi, arcát. Olvassuk el mi is, minél többen, ismer­jük meg jobban a nyugati „humaniz­mus“ lényegét. Amikor a „pesti ember” kora reggel becsomagolja a tíz deka csabait, hozzá két zöldpaprikát, a lépcsőház­ban imigyen búcsúzik asz- szonyától: „Lemegyek vidék­re. Mire megjövök, készítsd el a fürdőt, mert csupa por leszek...’’ Lent az utcán várja a kocsi, vagy jobb hí­ján vonatra ül és elutazik „vidékre”. „Vidék” alatt aztán éppen úgy érti Sári-pusztát, mint esetleg Pécs városát: „Egál” — azt mondja. S ehhez mér­ten viselkedik is „vidéken”. Mert ö pesti ember, intelli­gens, okos, művelt, külön­ben is „központi kiküldött” — tehát hajbókoljanak előtte. A munkahelyen kioktat min­denkit, elnéző mosollyal ad­ja „lefelé” értesüléseit és hí­reit, majd munkaidő után a vállalat könyvelőjétől érdek­lődik: — Van-e valami érdeme­sebb hely, ahol megvacso­rázhatnék ebben a porfé­szekben? — A Nádor-kávéház, kér­lek szépen. Lebiggyeszti ajkát s este beül a Nádorba. Fitymálva vizsgálgatja az eléje tett ételt, majd lenéző tekintetet vet az őslakókra, akik ezt a „pitiáner” helyet annyira megtisztelik, liogy ünneplő­be öltözve táncolnak. De ő, a pesti embex, kockás ing­ben ül, szőrösen, gyűrött nadrágban, mert ő a dolgozó ember, ő nem szórakozni jött, csak vacsorázni, mert ha szórakozni akar, akkor ott van a „Budapest mulató” vagy a Bristol, esetleg a Pa- radisó... Igen, igen, ott le­het. Szóval — megjöttek a ■ „pesti ■ emberek”. Pálinkás János, Kobza Jenő, PőhlVik­• tor és Gerenczi Mihály. A Pannóniában kaptak szép szobát, drága szobát, bár fe­■ jenkint csak 23 forint az ára. mert rendelvényük is van Kiállította: „Mélyépítési Ter­vező Vállalat Előmunkálati Osztály”. Ez a pecsét felira­ta, alatta aláírás: Horcher Ferenc osztályvezető. Másnap kimennek a kővá- gószőlősi munkahelyre, dol­goznak, délután hazajönnek, aztán ismerkednek a „vidék­kel”, mármint a kis vidéki várossal, Péccsel. Ügy látszik nincsenek megelégedve a vá­rossal, az emberekkel, a szó­rakozóhelyekkel, így aztán egy kisebb hordót fölguríta­nak a szobába és aztán. i« adj neki! Megy a dáridó késő éjsza- káig, törnek a poharak, üre­gek, a hamutartó tartalmát a parkettre ürítik, úgy mint Pesten... az ágyat föltár­ják, az asztali lámpát össze­törik, úgy mint Pesten.. * Néhány órán belül valósá­gos csatatérré változik a kis szoba. A szálloda többi ven­dége pedig hát forgolódik az ágyban, álmatlanul, fárad­tan, a külföldiek összerán­colt homlokkal fülelnek, mert ők nem tudják még, hogy a „pesti ember” most éppen mulat... Gerencsi barátunk, a har­madéves egyetemista, egy egyetemi adjunktus fia, aki ugyanennél a vállalatnál gyakorlati tanulmányait foly­tatja, nos, hát, ő egy külön cég. Az egész trupp már több mint egy hete itt lakik a Pannóniában. S a takarító­nők panaszkodnak, hogy va­laki, valami ismeretlen „disznó” az illemhely elő­szobáját összetéveszti az il­lemhellyel. Minden éjszaka. Meglesik s á nyolcadik éj­szakán — amikor a vállalat többi emberei a poharakat törik a szobában — elcsípik a „tettest”: Gerencsi Mihály harmadéves egyetemista (Budapest, XI. kerület, Sós­fürdő u. 3.) személyében. Az ember nem is hinné, hogy egyetemista létére disz­nóólnak nézi a Pannónia szállót. Amikor megkérdezik tőle, hogy miért vetkőzött ki ennyire emberi mivoltából, tanult ember létére, akkor vállatvon: — Bosszúból, mert nem kaptam jobb szobát... Szóval... hm. Még sze­rencse, hogy a Pannónia szálló fönnállása óta csak egyetlen ember, maga Ge­rencsi Mihály forralt ilye” ocsmány bosszút, mert ha minden vendég így fejezné ki méltatlankodását, azt hi­szem a szálló — ma már trágyadomb lenne. Szeren­csére Gerencsi csak egy van a világon, azt is másnap ki- ebrudalták a szállóból tár­saival együtt. Méltatlankod­tak — de hiába. Remélhetően rövidesen bú­csút mondanak városunk­nak, egyrészt, mert huligá­nok importálására egyelőre még nem rendezkedtünk be, másrészt pedig, hátha ... ne­tán ... túlságosan rájuk ra­kódik a vidéki — „por”. RAB FERENC CÁ l&ftl&ltlt&k Müszahválfás Iáján mindig szinte , ---------.r——: percenként nyí­li k az iroda ajtaja, öreg és fiatal adja egy­más kezébe a kilincset, s jön ügyes-bajos dolgával a főmérnökhöz, ügy beszélnek ve­le, mint a legényfiú az apjával, tisztelettel, s mégis közvetlenül. — Hivatott, főnök elvtárs? — nyitja az aj­tót Lili Márton csapatvezető vájár. — Igen. Tudja, hogy a munkahelye na­gyon fontos. A hónap végén ott egy új front­fejtést akarunk nyitni. Lili Márton bólint. — Arról van szó, hogy maguknak 13 nap alatt 18 méter előrehaladást kell elérníök. Ha ez sikerül, a fizetésen felül a csapat 600 fo­rint célprémiumot kap. Itt a cédula, írásban adom. Lili Márton átveszi a cédulát, egy darabig forgatja, látszik, latolgatja a lehetőségeket. — Helyes, — mondja végül —, de ehhez ti rés is kell, nem úgy, mint eddig. ; — Lesz, gondoskodom róla. — Akkor megpróbáljuk. Zsebre teszi a cé­dulát s indul kifelé. A kis szobába újabb „ügyfelek” léptek. — Mi újság, Kovács elvtárs? — kérdi a főmérnök egy idősebb bányásztól. — Sok a víz a munkahelyen, a szakmányon kellene valamit..} — Holnap odamegyek, megbeszéljük, jó? — Rendben van. Jószerencsét! Ketten szabadságot kérnek, s kapnak. Majd egy fiatal fiú lép az irodába. Fején sötétkék svájci sapka, bal keze rövid nadrágja zse­bében. Jobbjával az asztalra támaszkodik s mesélni kezd, hogy tegnap este leesett a mo­torról s így nem tudott műszakra jönni, de szeretné a mulasztását pótolni. A főmérnök figyelmesen végighallgatja és közli vele: ha 19-én akarja, bepótolhatja. Máskor nem. S mikor a fiú indul kifelé, még megjegyzi: — Ha én egyszer magát a lakásán meglá­togatom, leveszem a sapkám. Jóakaratú, szívből jövő figyelmeztetés volt .ez is, amilyet csak a szeretteitől kap az em­ber. Jazblncsek Vilmos, a komlói Ill-as akna főmérnöke szívből szereti a bányászokat. Nem csoda, közöttük nőtt fel sízzig-vérig bá­nyász lett belőle^ Még csak 31 éves, s már 16 éves bányász­múlt áll mögötte. Volt küldönc, napifiú, ta­karító gyerek, csillés, segédvájár s aknász is. Hosszú s nehéz utat tett meg, amíg műszaki vezető, egy akna főmérnöke lett. Már aknász volt s nős is, amikor elhatározta, hogy bá­nyamérnök lesz. Egyetemi évei alatt — mi­vel az ösztöndíj élelemre, jegyzetekre, haza­utazásra nem volt elég — ha kellett, vagont rakott, különórákat adott, rajzolt s tanult, azzal a vasszorgalommal, amely ma is min-, den ténykedésében jellemzi. Nem a véletlen­nek, nem is a munkás származásnak, kom­munista mivoltának köszönheti, hogy ma az íróasztalában ott van a féltve Őrzött piros- kötésű kitüntetéses mérnöki oklevele. Ki kel­lett azt érdemelni. — Én nem kívánkozom vissza az egyetemre, mint olyan sokan — mondta Jazblncsek elvtárs —, mert ott sem volt gond­talan az életem. Pedig itt Ill-as aknán is sok a tennivaló. A főmérnök reggel fél hatkor már rendsze­rint az üzemben van. örül, hogy kapott egy motorkerékpárt, mert így legalább nem kell gyalogolnia. Minden reggel ellenőrzi a rapor- tot, majd hétig a kiszálló bányászok ügyeivel foglalkozik. Pontosan hét órakor a körletve­zetőkkel, a műhely, az anyagosztály, a mér­nökség stb. vezetőivel közösen megbeszélik a napi feladatokat, megnézik a térképeket, ösz- szehangolják a munkát s beszámolnak az elő­ző napi feladatok végrehajtásáról. A tapasz­talatok szerint ezek a reggeli megbeszélések nagyon hasznosak. A főmérnök ezután a térképeket, a statisz­tikát tanulmányozza, majd kilenc óra tájban elindul a bányába. Havonta 18—22 esetben szokott leszállni s majd minden esetben meg­tekint egy-két fontosabb fejtést, ellátogat a legfontosabb elővájási, feltárási munkahelyek­re. A bányában tapasztaltakat mindig a bá­nyamesterrel beszéli meg. — Én külön az aknászokkal csak akkor foglalkozom — mondotta ha a bányames­ter már végzett a raporttal s olyan a prob­léma, amit jó, ha én mondok el nekik. Délután kellőtől háromig ismét a b&- ' — nyászokat fogadja, majd a vájártanfolyam hallgatói kerülnek sorra. Nagyon szívesen tanítja , őket, pedig ilyenkor csak este hét órákor kerül haza. — Nemcsak tanítok, hanem magam is is­métlem azt, amit a bányaművelésről, a szel­lőztetésről, a robbantásról tanultam — ma­gyarázza. — A feleségem pedig már meg­szokta, hogy én mindig későn kerülök haza. S Wkl azt hinné, hogy csak ennyiből áll egy főmérnök napi munkája, az téved. Az üzem életének irányitásához szükséges terveket a főmérnök készíti. A szakmányok kiadása, a szakmányszámitás ugyancsak az ő feladata. Állandóan figyelemmel kíséri az önköltség és más mutatók alakulását s ha kell, azonnal intézkedik is. Havonta rendszerint a körlet- vezetők és az aknászok részvételével 1—2 te­lepítési tervet csinálnak s ilyenkor tűzik ki a céljutalmakat is. Tanulásra, szórakozásra ezek után bizony kevés ideje jut. Nemrég megvette Zámbó professzor legújabb kiadású könyvét s ha van ideje, azt olvasgatja. — A mozit is nagyon szeretem — mondot­ta —•, sőt néha a Gyémántba is elmegyek egy kis zenét hallgatni. A Békébe azért nem já­rok, mert nagyon drágának tartom, noha meg tudnám fizetni. Nagyot csalódtam a Komló­ra látogató budapesti színészekben. Művelet­leneknek tartják a bányászokat, azt hiszik, hogy nekik minden jó. Pedig a bányászok is szeretik a szépet, a giccsre nem kíváncsiak. Jazblncsek Vilmost a munkáján, a munka utáni szórakozáson kívül nagyon érdekli a bányamüszaki értelmiségünk jelenlegi maga­tartása, szerepe is. S ez érthető, mert nem­csak műszaki értelmiségi, hanem kommu­nista is. — Az ellenforradalom után nagyon elked­vetlenedtem. Novemberben még túlságosan általánosítottak, voltak akik azt rr-ndták, hogy a műszakiak tették tönkre a bányát s nem olyan rég még voltak olyan hangok, hogy majd ezután vonják felelősségre a mű­szakiakat. Nem tették oda még véletlenül sem, hogy vannak becsületes műszakiak is, akik nem álltak az ellenforradalom oldalára. ■Mert .igaz, hogy a mérnökök között voltak olyanok, akik kimutatták kicsodák valójá­ban, de nem minden műszaki volt ilyen. — Jó. hatással volt rám — s gondolom a többi műszakira is —, amikor a tröszt igaz­gatója és a komlói pártbizottság összehívta a műszakiakat s világosan megmondták, hogy nem kell félnie annak, aki nem követett el bűnt. Azóta én is és valószínűleg a többiek is megnyugodtak, érzem, hogy megbecsülik a munkámat. Mert azt meg kell mondani, hogy a fizikai munkásokhoz képest is a műszakiak nagyon jól keresnek. Az, aki egy kicsit taka­rékoskodik, vehet magának bútort is, motort is, autót is, sőt családi házra valót is össze­hozhat. — Sokan vitatták, minek a főmérnök mellé munkásigazgató az üzemek élére. Szerintem helyes, hogy van. A főmérnök nem lenne képes egyedül jól ellátni az igazgató fel­adatát is. Az egyiket feltétlenül elhanyagol­ná. A lényeg szerintem az, hogy mindenkit a r>égzett munkája után ítéljenek meg, an­nak pedig, aki nem állta vagy nem állja meg a helyét, mondják a szemébe, s járjanak el vele szemben úgy, ahogy megérdemli. — S még egy javaslatom van: alaposan néz­zék meg az arra illetékesek, hogy kik kerül­nek az egyetemre s egységesen, a tanulmányi eredmények után ítéljék meg az ösztöndíjat. Helytelen volt, hogy különbséget tettek hall­gató és hallgató között. Ilyen ember fehőt IH-as akna fő­........I— "■ =:'K,;ra mérnöke. S hogy mé g kerekebb legyen a kép, szólni kell ter­veiről is. Nagyon szeretné, ha a lll-as aknai bányászok megértenék: a népgazdaság körül­ményei s nem a főmérnökük szeszélyei szab­ják meg, milyen lehet a keresetük. A főmér­nök — ha lehet így mondani — mindkét fél érdekeit egyaránt szem előtt tartja s a tör­vény biztosította keretek között gondoskodik arról, hogy károsodás egyetlen bányászt se érjen. Szeretné, ha üzeme a lll-as akna to­vábbra is jó eredményeket érne el, mert ez feltétele annak is, hogy vágyai: az autó s a családi ház teljesüljenek. MESTERFALVI GYULA

Next

/
Thumbnails
Contents