Dunántúli Napló, 1957. augusztus (14. évfolyam, 179-204. szám)
1957-08-29 / 202. szám
1957 AUGUSZTUS 29 NAPLÓ 5 £0 \^L G&& Cl & le & & (t ;| A tifkos barlang oslroma | A varsóiak már megszokták A tudományos világsajtó, de az újságok is szenzációként tálalják az olvasók elé a Pamir hegyvonulatban, Kalak-Tas hegységben lévő titkos barlangok jeltárására indult expedíció munkáját. A barlangok története a következő: Valamikor kínai katonák gazdag zsákmánnyal megrakodva — arannyal és drágakövekkel teli ládákkal — indultak hazafelé. A Kalak-Tas hegység lábánál nagy hóviharba kerültek és kilátástalan volt további útjuk. Ezért elhatározták, hogy a hegy falában a barlangokba elrejtik a gazdag kincseket. Hogy feljussanak a magas és meredek hegyfalban lévő barlangokhoz, a megdöglött lovak húsát fagyasztották hozzá a sziklákhoz és így lépcsőt képezve feljutottak a barlangokig. Mikor kitavaszodott, a lóhúsból alkotott lépcsők felengedtek és leestek. Ismét elzárult tehát az út a barlangokhoz. A csodálatos kincsekről szóló legenda sokáig keringett a környék lakói között, míg végül is tudományos expedíció ilakult I. E. Tamm akadémikus vezetésével. Az expedíciót nár kint van a helyszínen és. negtett minden előkészületet, xogy elérje először az egyik ( barlangot, onnan pedig utat lágjon a másikhoz. Az expe-, lició vezetője a következőket ( nondja az eddigi munkáról: t — Miután terepszemlét tartottunk a Kalak-Tas hegységnél, és a valószínű helyzetet megállapítottuk, elkészítettük a barlangok feltárásának tervé'. Felülről kezdjük meg a leereszkedést a barlangokhoz. Az alpinisták már mindent V felhordták a hegy tetejére, f drótkötelet, szerszámokat, élelmet és vizet és megtettek minden előkészületet a barlang „ostromához”. A munkák közben a legtapasztaltabb alpinista, Fedorov bokaficamot szenvedett és így a nagy barlang feltárási munkáit el kellett halasztani. Felgyógyulásáig az expedíció vezetője és a munkatársak a kisebb barlangba hatoltak be. Ennek mélysége, melyet eddig feltártak, 300 méter. Szélessége némely helyen eléri a 15 métert és 10 méternél is magasabb néhol. Számtalan elágazás van benne és valamennyit még nem tudták felkutatni, csak „futtából” néz-' ték át. Ügy vélik az expedíció' tudományos munkatársai, hogy' miután a nagy barlangban fel-' kutatták a gazdag kincseket,' újra visszatérnek ebbe a bar-' langba, mert tudományos ér-' iekességeket sejtenek benne. < Mir u őszre készülnek a tervezők. Párizs — európai «vetülik irányítója és előfutárja — is kirukkolt a legújabb kreációval. Sötét anyagból készült ruha nagy, színes rózsákkal. Darázs derék és bő, feltűnően hosszú szoknya. Végre valami praktikus Is van a divatban, a amellett Ízléses és szép is. A nyak elől testhezálló, hátul sálként simul a vállaltra. Az ujja se nem japán, se nem negyedes, de nem is nyitott. A kalap már elüt a ruha' praktikus szabásától, bár ki tudja? Lehet, hogy a tervezőknek lesz igazuk és a vénasszonyok nyara hosszú lesz és meleg. hogy bevásárlási sétájuk alkalmával miniszter elnökük k ~ Cyrankiewicz-cel találkozzana k. A jó idő és a sétaketh egyszer csalogatta a lengyel államférfit a belvárosba denki ismeri, s mindenki tisz teli az állam vezetőjére- > gánéletét is. SZUPERKENYÉR Az Egyesült Államokban a wisconsini kutatóintézet új lisztet állított elő (neve: V—1«), amely 33 százalékkal emeli a kenyér protein tartalmát. A V—10-ből sütött kenyér drágább lesz, de két vékony 'Épül) gazdagodik Bulgária EQZOTIKUS ÉTLAPOK Az Ízlések különbözőek és ez a megállapítás az egyes népek inyencfalataira és csemegéire is vonatkozik. Akadnak országok, ahol közkedvelt csemege az osztriga, vagy a füstölt hering. Másutt élő hangyákat fogyasztanak előszeretettel, vagy fecskefészket. Egyes kínai vidékeken a romlott tojás a legkedveltebb csemege. Az eszkimónak csorog a nyála, ha a rénszarvas értékes gyomortartalmára gondol. Jáwal bennszülöttek vagy floridai négerek egy különleges anyagból sütött pogácsát tekintenek ínyenc falatnak. Egy rózsaszínű agyagfajtáról van szó, amelynek olyan csípős íze van, mint a tört paprikának. Azok az európaiak, akik ezt megkóstolták, azt mondják, hogy igen nehezen emészthető. Rendkívül népszerű ez a csemege az orinokói indiánoknál is. Az agyag valamilyen ásványi zsiradékot tartalmaz, s különböző ásványi sók adják sajátságos izét. Tápértéke nincs, de kitünően csillapítja az éhséget. Ezért az elővigyázatos indiánok sok ilyen pogácsát készítenek és tárolnak szűkösebb Időkre. A majomhús sem megvetett étel. Vöröses színű és puha. Könnyen összetéveszethető a borjúhússal. Egész Floridában szívesen fogyasztják egy egérfajta húsát is. Columbia erdőrengetegében és Equadorban igen ízletesnek tartják a tapírhúst. Különösen keresett cikk a tapír-csülök. A perui indiánok kutyákat hizlalnak: azt mordják, hogy a hízott kutya húsa igen ízletes. Fecskét és más madarat nemcsak Olaszországban fogyasztanak. Észak-Angi iában csemegeszámba megy a hizlalt veréb. A Csendes-óceáni szigetvilág lakosainak étlapján gyakran szerepel egy hatalmas gyíkfajta, mint ritka ínyencfalat. Az afrikai négerek nagyon szeretik a krokodilhúst. A krokodilok farka a legkeresettebb csemege. Olyan az íze, mint a rántani való csirke húsáé. A krokodilhús floridai éttermekben is igen népszerű előétel. A thaiföldi piacokon mindenütt árulnak krokodilhúst, amely helyenként drágább a marha- vagy a disznóhúsnál is. Grönland szigetén népszerű az ammóniák szagú tengeri kutya húsa. A cethús finomabb és Jobb- ízű a marhahúsnál és csak azért nem hódította meg a világpiacot, mert kevés van belőle. Ezidősze- rint csak Németországban és a skandináv államokban kapható cethús-konzerv. Aki megkóstolta, szívesen fogyasztja máskor ts. Felet-Indiában olyan halfajtát halásznak, amelynek csak a szemét fogyasztják el ritka csemegeként. Az arabok nemcsak azért fogyasztanak sáskát, mert ízlik nekik, hanem szükségből is. Ha ugyanis a sáskajárás elpusztítja termésüket, nem marad más hátra, minthogy az elpusztult gabonájuk helyett elfogyasztják a tulajdon gabonájukon meghízott sáskákat. Az arab konyhán kétféleképpen készítenek sáska-ételt: vagy szárítva lisztté őrlik, amiből pogácsaszerű tésztát sütnek, vagy vajjal megfőzik. Egyébként az amerikai koktél-partik legújabb ínyenccsemegéit éppen a Japánból importált szárított sáskák Jelentik. Hivatalos adatok szerint tavaly 470.000 doboz szárított sáskát Importáltak az Egyesült Államokba. Egyébként nem kell messzi földekre utaznunk, hogy ritka ínyecségekre bukkanjunk. A közeli Svájcban gyakran találunk olyan éttermet, amelynek bejáratán ez a felirat csalogatja a gour- manokat: „Ma friss kutya-sült kapható!” Szófiában, várnában és Rodophéban gomba módjára épülnek (> az új gyárak, gyárkombinátok. Az agrárországból fejlődő, iparral' rendelkező ország lesz. Dimitrovóban új vegyianyag gyár, cementéi fémfeldolgozó üzemek épültek az utóbbi években, a nem egy közülük már megkezdte működését. szelet elegendő ahhoz honry egy felnőtt ember napi proteinszükségletének 25 szí.-.:'ii'- kát fedezze. A MADARAK ÉRZÉKEI t i A RADIOAKTIVITÁST Az eddigi tapasztalatok ar- ról tanúskodnak, hogy az, ember nem érzékeli a rádióaktivitást. Schmidt nyugatné n-*t 'orvosnak az a véleménye, h =■• 'a madarak viszont minden valószínűség szerint képesek érzékelni a rádióaktív sugárzást. A nevadai atomrobban fások után ugyanis a madarak gon- 1 dósán elkerülték a fokozott [ládióaktívitással fertőzött terü- ; letet. VILLANYPÖZNAK — MŰANYAGBÓL Külföldön könnyű műanyagból gyártják a telefon- és vil- i* * 1 lanypóznákat. Az újtípusú vil- élanypóznák belül üresek. 10 é méternél magasabbak, súlyuk ’ mindössze 68 kilogramm, va1 gyls negyede a fapóznák su- 'lyának. A műanyagpóznák jobban ellenállnak a Időjárás viszontagságainak, s ennek következtében jóval tartósabbak. „FILIPIN”-NEL A GOMBA- BETEGSÉGEK ELLEN A Fülöp-szigeteken a közelmúltban új hatásos antibiotikumot fedeztek fel az emben és növényi gombabetegsége;: 1 ellen. A laboratóriumi kísér- 1 letek kimutatták, hogy a „FI- 1 LIPlN”-nek elnevezett antibiotikum hatásosan alkalmazható 13 fertőző gombamérgezés ellen. A „Filipin”-t a Fülöp- $ szigetek eddig még ismeretlen gombafajtájából tenyésztették Kilima-Ndzsárótól Nagymarosig (5) Égy ízben, mikor egy kis sűrűben szundikáltak, nagy zajjal rebbentek fel róluk szárnyas kísérőik, a kullancsmadarak. Talpra ugrottak azonnal ők is, meghallották rögtön a közelben elhaladó szafárl* zaját, t érezték felriadva az emberek ingerlő szimatát. Mintha csak vezényszóra történt volna, úgy rohantak rá a gyanútlanul közelgő, fáradt karavánra. A halálra ijedt pagazik** kapkodva dobták le fejükről, vállukról a terhet és menekültek, ki fára, ki meg bokor mögé. De nem mindegyik menekülhetett, és különösen nem azok a szerencsétlenek, akiket különféle bűntettekért láncra fűzve vitt magával a karaván. Ezekre a megláncolt emberekre is rárohant szörnyű prüszköléssel a rinótehén és egyet rögtön halálra is nyársalt közülük. Legázolta, felnyársalta volna a többieket is, de a megláncoltak szerencséjére akkor már ropogtak a karavánt kísérő aszkárik*** fegyverei. Ezek az aszkárik nem voltak valami híres lövök, de kivételesen most halálra sebezték a dühödt tehenet, bár az is igaz, hogy egy teherhordót is agyonlőttek. A ropogó fegyverekből Kifaru is kapott egy lövést a fejébe, agyvelöt azonban nem ért a golyó, a sebesülés • karaván. •' teherhordók. •** bennszülött gyarmati katonák. 14 Klttenberger Kálmán: A Kilima-Ndzsárótól Nagymarosig nem volt halálos. A dolognak az lett a vége, hogy a sebzett Kifaru rögtön feladta a harcot, cserben hagyta összeesett párját, és elrohant véresen a vandonságba... Sohase tett még egyhuzamban olyan hosszú utat, mint akkor. Amikor egy-két nap' múlva kiheverte a sebét, és elindult újra legelészni, egészen ismeretlen vidéken találta magát. Itt is a gyűlölt és rettegett kétlábú nép nyomai mindenfelé! Több, mint bárhol, ahol eddig megfordult. Es egy furcsa valamit is észrevett ezen a veszedelmes szimatú tájon. Először egy napon sütkérező, végtelen hosszú, fekete kígyónak tartotta. Igen ám, de ennek a valaminek nem volt kígyószaga, hanem mindenfelől a kétlábú nép szimatját árasztotta. Tehát ez is az 6 művük! A gyűlöletes kétlábúaké!... Kifaru dühödten rohant neki a fekete kígyónak, döfött rajta egyet-kettőt, de az meg se mozdult — az ő orrszarvának a hegye ellenben kicsorbult. Mit tudhatta, hogy az újpnnan épült ugandai vasút sínpárja keltette fel a dühét! Vadul fújva hagyta el végül a vasúti töltést, a nap heve ellankasztotta, lehevert egy közeli cserjésben és elszundikált. Nyugalma azonban nem sokáig tartott. Mintha csak rossz szellemek üldöznék. Messze távolból valami furcsa zaj, soha nem hallott dübörgés zavarta fel szundikálásából. Kifaru fölvágta a fejét és felújuló dühvei figyelt a közelgő hang felé. A dübörgés egyre közeledett, s vele egy furcsa szimat, amely kapcsolatban van ugyan a kétlábú néppel, de mégsem magáé o kétlábú népé..; Miközben az erősödő robogást figyelte és a szag a végsőkig fokozta dühét, egyszerre csak elvágtatott előtte dübörögve, csattogva egy hosszú fekete valami. Az első pillanatban Kifaru megrettent, de mikor látta, hogy a szörnyeteg szalad — tehát fél tőle — újra felKittenbcrger Kálmán: A Kilima-Ndzsárótól Nagymarosig 15 támadt a dühe, és vágtatni kezdett az elrobogó vonat után. Utólérni persze nem bírta. Megint visszaballagott hát a cserjéshez, ahol az előbb feküdt. Alig begyógyult sebe, párjának elvesztése most már igazán bosz- szúra sarkallta. Mégis, a forróságtól Kifaru már-már újból elszundított volna, hanem akkor újra felhangzott a dübörgés onnan, ahonnan az első szörnyeteg jött. No, megállj! Nem menekülsz meg, mint az első — és Kifaru fújtatva, kirohant a cserjésből, úgy várta a közelgő szörnyeteget. A dübörgés egyre közeledett, már látta is a szörnyeteg fekete alakját, 6 meg támadásba lendült leszegett fejjel — de már akkor el is ütötte az indiai munkásokat szállító vonat. Recsegés, ropogás, ordítozás, jajveszékelés ...A kl- síklott vonat megáll. Hadonászó, ordítozó emberek ugrálnak ki belőle. Ki erre szalad, ki arra, kérdeznek, magyaráznak, találgatnak. És amikor végre felfedezik a kisiklás okát, dühödten, öklüket rázva szidják a szerencsétlen Kifarut. A féloldalra dőlt mozdonyból fogvacogva előkászálódik a hórihorgas punjabi fűtő is. Szinte támolyog, annyira leverte lábáról az ijedtség. Most ő is megpillantja a többiek dühének tárgyit. Megtorpan és ahogy átvillan lelkén az átélt nagy veszedelem, gyáva emberek szokása szerint rárohan tehetetlen ellenfelére. S megteszi, ami Keleten a legnagyobb gyalázás: lerántja lábáról felhajtott orrú szandálját, és rávagdos vele Kifaru tetemére. Ahányszor rácsap, annyiszor morogja foga közt hindosztáni nyelven. — Szúr ka bacsa ... szúr ka bocsa ... disznófia! Ez volt a szegény Kifaru kalandos élete cs szerencsétlen pusztulása. (Folytatása következik.) 7 a N óz ás Rf Ö Z E L R O A E O s z
