Dunántúli Napló, 1957. augusztus (14. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-29 / 202. szám

1957 AUGUSZTUS 29 NAPLÓ 5 £0 \^L G&& Cl & le & & (t ;| A tifkos barlang oslroma | A varsóiak már megszokták A tudományos világsajtó, de az újságok is szenzációként tá­lalják az olvasók elé a Pamir hegyvonulatban, Kalak-Tas hegységben lévő titkos barlan­gok jeltárására indult expedí­ció munkáját. A barlangok tör­ténete a következő: Valamikor kínai katonák gazdag zsák­mánnyal megrakodva — arannyal és drágakövekkel te­li ládákkal — indultak haza­felé. A Kalak-Tas hegység lá­bánál nagy hóviharba kerültek és kilátástalan volt további út­juk. Ezért elhatározták, hogy a hegy falában a barlangokba elrejtik a gazdag kincseket. Hogy feljussanak a magas és meredek hegyfalban lévő bar­langokhoz, a megdöglött lovak húsát fagyasztották hozzá a sziklákhoz és így lépcsőt ké­pezve feljutottak a barlangok­ig. Mikor kitavaszodott, a ló­húsból alkotott lépcsők felen­gedtek és leestek. Ismét elzá­rult tehát az út a barlangok­hoz. A csodálatos kincsekről szó­ló legenda sokáig keringett a környék lakói között, míg vé­gül is tudományos expedíció ilakult I. E. Tamm akadémi­kus vezetésével. Az expedíciót nár kint van a helyszínen és. negtett minden előkészületet, xogy elérje először az egyik ( barlangot, onnan pedig utat lágjon a másikhoz. Az expe-, lició vezetője a következőket ( nondja az eddigi munkáról: t — Miután terepszemlét tar­tottunk a Kalak-Tas hegység­nél, és a valószínű helyzetet megállapítottuk, elkészítettük a barlangok feltárásának tervé'. Felülről kezdjük meg a le­ereszkedést a barlangokhoz. Az alpinisták már mindent V felhordták a hegy tetejére, f drótkötelet, szerszámokat, élel­met és vizet és megtettek min­den előkészületet a barlang „ostromához”. A munkák köz­ben a legtapasztaltabb alpinis­ta, Fedorov bokaficamot szen­vedett és így a nagy barlang feltárási munkáit el kellett ha­lasztani. Felgyógyulásáig az expedíció vezetője és a munka­társak a kisebb barlangba ha­toltak be. Ennek mélysége, me­lyet eddig feltártak, 300 mé­ter. Szélessége némely helyen eléri a 15 métert és 10 méter­nél is magasabb néhol. Szám­talan elágazás van benne és valamennyit még nem tudták felkutatni, csak „futtából” néz-' ték át. Ügy vélik az expedíció' tudományos munkatársai, hogy' miután a nagy barlangban fel-' kutatták a gazdag kincseket,' újra visszatérnek ebbe a bar-' langba, mert tudományos ér-' iekességeket sejtenek benne. < Mir u őszre készülnek a tervezők. Párizs — európai «ve­tülik irányítója és előfutárja — is kirukkolt a legújabb kreáció­val. Sötét anyagból készült ruha nagy, színes rózsákkal. Darázs derék és bő, feltűnően hosszú szoknya. Végre valami praktikus Is van a divatban, a amellett Ízléses és szép is. A nyak elől test­hezálló, hátul sálként simul a vállaltra. Az ujja se nem japán, se nem negyedes, de nem is nyitott. A kalap már elüt a ruha' praktikus szabásától, bár ki tudja? Lehet, hogy a tervezőknek lesz igazuk és a vénasszonyok nyara hosszú lesz és meleg. hogy bevásárlási sétájuk alkalmával miniszter elnökük k ~ Cyrankiewicz-cel találkozzana k. A jó idő és a sétaketh egyszer csalogatta a lengyel államférfit a belvárosba denki ismeri, s mindenki tisz teli az állam vezetőjére- > gánéletét is. SZUPERKENYÉR Az Egyesült Államokban a wisconsini kutatóintézet új lisztet állított elő (neve: V—1«), amely 33 százalékkal emeli a kenyér protein tartalmát. A V—10-ből sütött kenyér drágább lesz, de két vékony 'Épül) gazdagodik Bulgária EQZOTIKUS ÉTLAPOK Az Ízlések különbözőek és ez a megállapítás az egyes népek inyencfalataira és csemegéire is vonatkozik. Akadnak országok, ahol közked­velt csemege az osztriga, vagy a füstölt hering. Másutt élő han­gyákat fogyasztanak előszeretet­tel, vagy fecskefészket. Egyes kí­nai vidékeken a romlott tojás a legkedveltebb csemege. Az eszki­mónak csorog a nyála, ha a rén­szarvas értékes gyomortartalmá­ra gondol. Jáwal bennszülöttek vagy floridai négerek egy külön­leges anyagból sütött pogácsát te­kintenek ínyenc falatnak. Egy rózsaszínű agyagfajtáról van szó, amelynek olyan csípős íze van, mint a tört paprikának. Azok az európaiak, akik ezt megkóstolták, azt mondják, hogy igen nehezen emészthető. Rendkívül népszerű ez a csemege az orinokói indiánoknál is. Az agyag valamilyen ásványi zsiradékot tartalmaz, s különböző ásványi sók adják sajátságos izét. Tápértéke nincs, de kitünően csil­lapítja az éhséget. Ezért az elő­vigyázatos indiánok sok ilyen po­gácsát készítenek és tárolnak szű­kösebb Időkre. A majomhús sem megvetett étel. Vöröses színű és puha. Könnyen összetéveszethető a borjúhússal. Egész Floridában szívesen fo­gyasztják egy egérfajta húsát is. Columbia erdőrengetegében és Equadorban igen ízletesnek tart­ják a tapírhúst. Különösen kere­sett cikk a tapír-csülök. A perui indiánok kutyákat hizlalnak: azt mordják, hogy a hízott kutya hú­sa igen ízletes. Fecskét és más madarat nemcsak Olaszországban fogyasztanak. Észak-Angi iában csemegeszámba megy a hizlalt veréb. A Csendes-óceáni szigetvi­lág lakosainak étlapján gyakran szerepel egy hatalmas gyíkfajta, mint ritka ínyencfalat. Az afrikai négerek nagyon sze­retik a krokodilhúst. A krokodilok farka a legkeresettebb csemege. Olyan az íze, mint a rántani való csirke húsáé. A krokodilhús flori­dai éttermekben is igen népszerű előétel. A thaiföldi piacokon min­denütt árulnak krokodilhúst, amely helyenként drágább a mar­ha- vagy a disznóhúsnál is. Grönland szigetén népszerű az ammóniák szagú tengeri kutya húsa. A cethús finomabb és Jobb- ízű a marhahúsnál és csak azért nem hódította meg a világpiacot, mert kevés van belőle. Ezidősze- rint csak Németországban és a skandináv államokban kapható cethús-konzerv. Aki megkóstolta, szívesen fogyasztja máskor ts. Felet-Indiában olyan halfajtát halásznak, amelynek csak a sze­mét fogyasztják el ritka csemege­ként. Az arabok nemcsak azért fo­gyasztanak sáskát, mert ízlik ne­kik, hanem szükségből is. Ha ugyanis a sáskajárás elpusztítja termésüket, nem marad más hát­ra, minthogy az elpusztult gabo­nájuk helyett elfogyasztják a tu­lajdon gabonájukon meghízott sáskákat. Az arab konyhán két­féleképpen készítenek sáska-ételt: vagy szárítva lisztté őrlik, ami­ből pogácsaszerű tésztát sütnek, vagy vajjal megfőzik. Egyébként az amerikai koktél-partik legújabb ínyenccsemegéit éppen a Japánból importált szárított sáskák Jelen­tik. Hivatalos adatok szerint ta­valy 470.000 doboz szárított sáskát Importáltak az Egyesült Államok­ba. Egyébként nem kell messzi földekre utaznunk, hogy ritka ínyecségekre bukkanjunk. A kö­zeli Svájcban gyakran találunk olyan éttermet, amelynek bejára­tán ez a felirat csalogatja a gour- manokat: „Ma friss kutya-sült kapható!” Szófiában, várnában és Rodophéban gomba módjára épülnek (> az új gyárak, gyárkombinátok. Az agrárországból fejlődő, iparral' rendelkező ország lesz. Dimitrovóban új vegyianyag gyár, cement­éi fémfeldolgozó üzemek épültek az utóbbi években, a nem egy közülük már megkezdte működését. szelet elegendő ahhoz honry egy felnőtt ember napi pro­teinszükségletének 25 szí.-.:'ii'- kát fedezze. A MADARAK ÉRZÉKEI t i A RADIOAKTIVITÁST Az eddigi tapasztalatok ar- ról tanúskodnak, hogy az, em­ber nem érzékeli a rádióakti­vitást. Schmidt nyugatné n-*t 'orvosnak az a véleménye, h =■• 'a madarak viszont minden va­lószínűség szerint képesek ér­zékelni a rádióaktív sugárzást. A nevadai atomrobban fások után ugyanis a madarak gon- 1 dósán elkerülték a fokozott [ládióaktívitással fertőzött terü- ; letet. VILLANYPÖZNAK — MŰANYAGBÓL Külföldön könnyű műanyag­ból gyártják a telefon- és vil- i* * 1 lanypóznákat. Az újtípusú vil- élanypóznák belül üresek. 10 é méternél magasabbak, súlyuk ’ mindössze 68 kilogramm, va­1 gyls negyede a fapóznák su- 'lyának. A műanyagpóznák job­ban ellenállnak a Időjárás vi­szontagságainak, s ennek kö­vetkeztében jóval tartósabbak. „FILIPIN”-NEL A GOMBA- BETEGSÉGEK ELLEN A Fülöp-szigeteken a közel­múltban új hatásos antibioti­kumot fedeztek fel az emben és növényi gombabetegsége;: 1 ellen. A laboratóriumi kísér- 1 letek kimutatták, hogy a „FI- 1 LIPlN”-nek elnevezett anti­biotikum hatásosan alkalmaz­ható 13 fertőző gombamérgezés ellen. A „Filipin”-t a Fülöp- $ szigetek eddig még ismeretlen gombafajtájából tenyésztették Kilima-Ndzsárótól Nagymarosig (5) Égy ízben, mikor egy kis sűrűben szundikáltak, nagy zajjal rebbentek fel róluk szárnyas kísérőik, a kullancsmadarak. Talpra ugrottak azonnal ők is, meg­hallották rögtön a közelben elhaladó szafárl* zaját, t érezték felriadva az emberek ingerlő szimatát. Mint­ha csak vezényszóra történt volna, úgy rohantak rá a gyanútlanul közelgő, fáradt karavánra. A halálra ijedt pagazik** kapkodva dobták le fejükről, vállukról a terhet és menekültek, ki fára, ki meg bokor mögé. De nem mindegyik menekülhetett, és különösen nem azok a szerencsétlenek, akiket különféle bűntettekért láncra fűzve vitt magával a karaván. Ezekre a megláncolt emberekre is rárohant szörnyű prüszköléssel a rinótehén és egyet rögtön halálra is nyársalt közülük. Legázolta, felnyársalta volna a töb­bieket is, de a megláncoltak szerencséjére akkor már ropogtak a karavánt kísérő aszkárik*** fegyverei. Ezek az aszkárik nem voltak valami híres lövök, de kivé­telesen most halálra sebezték a dühödt tehenet, bár az is igaz, hogy egy teherhordót is agyonlőttek. A ro­pogó fegyverekből Kifaru is kapott egy lövést a fe­jébe, agyvelöt azonban nem ért a golyó, a sebesülés • karaván. •' teherhordók. •** bennszülött gyarmati katonák. 14 Klttenberger Kálmán: A Kilima-Ndzsárótól Nagymarosig nem volt halálos. A dolognak az lett a vége, hogy a sebzett Kifaru rögtön feladta a harcot, cserben hagyta összeesett párját, és elrohant véresen a vandonságba... Sohase tett még egyhuzamban olyan hosszú utat, mint akkor. Amikor egy-két nap' múlva kiheverte a sebét, és elindult újra legelészni, egészen ismeretlen vidéken találta magát. Itt is a gyűlölt és rettegett két­lábú nép nyomai mindenfelé! Több, mint bárhol, ahol eddig megfordult. Es egy furcsa valamit is észrevett ezen a veszedelmes szimatú tájon. Először egy napon sütkérező, végtelen hosszú, fekete kígyónak tartotta. Igen ám, de ennek a valaminek nem volt kígyószaga, hanem mindenfelől a kétlábú nép szimatját árasztotta. Tehát ez is az 6 művük! A gyűlöletes kétlábúaké!... Kifaru dühödten rohant neki a fekete kígyónak, dö­fött rajta egyet-kettőt, de az meg se mozdult — az ő orrszarvának a hegye ellenben kicsorbult. Mit tud­hatta, hogy az újpnnan épült ugandai vasút sínpárja keltette fel a dühét! Vadul fújva hagyta el végül a vasúti töltést, a nap heve ellankasztotta, lehevert egy közeli cserjésben és elszundikált. Nyugalma azonban nem sokáig tartott. Mintha csak rossz szellemek üldöznék. Messze távol­ból valami furcsa zaj, soha nem hallott dübörgés za­varta fel szundikálásából. Kifaru fölvágta a fejét és felújuló dühvei figyelt a közelgő hang felé. A dübör­gés egyre közeledett, s vele egy furcsa szimat, amely kapcsolatban van ugyan a kétlábú néppel, de mégsem magáé o kétlábú népé..; Miközben az erősödő robogást figyelte és a szag a végsőkig fokozta dühét, egyszerre csak elvágtatott előtte dübörögve, csattogva egy hosszú fekete valami. Az első pillanatban Kifaru megrettent, de mikor látta, hogy a szörnyeteg szalad — tehát fél tőle — újra fel­Kittenbcrger Kálmán: A Kilima-Ndzsárótól Nagymarosig 15 támadt a dühe, és vágtatni kezdett az elrobogó vonat után. Utólérni persze nem bírta. Megint visszaballagott hát a cserjéshez, ahol az előbb feküdt. Alig begyó­gyult sebe, párjának elvesztése most már igazán bosz- szúra sarkallta. Mégis, a forróságtól Kifaru már-már újból elszundított volna, hanem akkor újra felhangzott a dübörgés onnan, ahonnan az első szörnyeteg jött. No, megállj! Nem menekülsz meg, mint az első — és Kifaru fújtatva, kirohant a cserjésből, úgy várta a közelgő szörnyeteget. A dübörgés egyre közeledett, már látta is a szörnyeteg fekete alakját, 6 meg táma­dásba lendült leszegett fejjel — de már akkor el is ütötte az indiai munkásokat szállító vonat. Recsegés, ropogás, ordítozás, jajveszékelés ...A kl- síklott vonat megáll. Hadonászó, ordítozó emberek ugrálnak ki belőle. Ki erre szalad, ki arra, kérdeznek, magyaráznak, találgatnak. És amikor végre felfedezik a kisiklás okát, dühödten, öklüket rázva szidják a sze­rencsétlen Kifarut. A féloldalra dőlt mozdonyból fogvacogva előkászá­lódik a hórihorgas punjabi fűtő is. Szinte támolyog, annyira leverte lábáról az ijedtség. Most ő is meg­pillantja a többiek dühének tárgyit. Megtorpan és ahogy átvillan lelkén az átélt nagy veszedelem, gyáva emberek szokása szerint rárohan tehetetlen ellenfelére. S megteszi, ami Keleten a legnagyobb gyalázás: le­rántja lábáról felhajtott orrú szandálját, és rávagdos vele Kifaru tetemére. Ahányszor rácsap, annyiszor morogja foga közt hindosztáni nyelven. — Szúr ka bacsa ... szúr ka bocsa ... disznófia! Ez volt a szegény Kifaru kalandos élete cs szeren­csétlen pusztulása. (Folytatása következik.) 7 a N óz ás Rf Ö Z E L R O A E O s z

Next

/
Thumbnails
Contents