Dunántúli Napló, 1957. augusztus (14. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-29 / 202. szám

2

NAPLÓ

1957 AUGUSZTUS M

Csalódott emberek

I

Hazánk ügyeit

.mi oldjuk meg]

Az országos

pártértekezlet határozatában többi között ez olvasható: „A párttagság létszáma jelenleg 345 733. Ez a Volt MDP tagság 40,2 százalékát teszi ki.“ Hol a többi volt MDP-tag? A választ e kérdésre ezúttal arról az oldalról kell kutatni, amelyről még kevés szó volt. Ugyanez a kérdés sokszor elhangzott, volt többféle felelet is. „Kimaradtak, mert nem kommunisták, hanem párttagok voltak ...“ „Érdekből léptek a pártba ..." „Nagy részük kispolgár, vagy kispolgári gondolkodású, akik akkor állnak a vezető erő mellé, ha szilárdnak látják a hatalmat. Ha gyengülni látják, ismét félre állnak....“ „Megsértődjek, mert nem udvaroltak nekik, hogy gyertek aranyosaim ...“ „Lehet gazdasági vezető pártonkívüli is...”

Tucatszám lehetne példákat találni mindegyik válaszra. Sokan vannak ilyenek a pártból kimaradtak közül, de van egy másik, ha lehet így kifejezni, értékesebb réteg, amelyre egyik fenti megállapítás sem illik;

E rétegben nemcsak olyan volt MDP-tagok találhatók, akik legfeljebb a pártvezetőségben viseltek valamiféle tisztséget, vagy egyszerű tagok voltak. Akadnak, akik egy évvel ezelőtt, vagy régebben a pártapparátusban dolgoztak, az állami élet különböző területein működtek, vagy gazdasági téren tevékenykedtek, Foglalkozásra eléggé vegyes ez a réteg, nézetük a párton kívül maradásukról azonban szinte teljesen azonos. Legjellemzőbben talán az egyik ismerősöm fogalmazta meg: „Nézd, az embernek a legszentebbje, legnagyobbja, a hite, meggyőződése szenvedett olyan csorbát, hogy idő kell, míg az idő, ez a láthatatlan köszörűs helyreköszörüli.“

Túlzás lenne azt állítani, hogy ezek is vagy a jobboldalhoz, vagy a baloldalhoz tartoznak, s miután a párt politikája egyik számára sem kedvez, így távol tartják magukat. Ez a kategorizálás egyenlő lenne ezek mellbevágásával, újabb megtántorításával. Ezeknél az embereknél valóban lelki defektus van, amiből csak nehezen tudnak kilábalni; Miből fakad mégis? Elmondtak sokat, leírok néhányat*

Fiatalon ismerkedtek meg 1 "i " - 1945-öt követő

években azokkal a tanításokkal, amelyekről negyvenöt előtt csak rosszat, elrettentőt hallottak. Amikor 1946 augusztusa után hónapról-hónapra a maguk sorsán érezték, hogy nem olyan elrettentő, sőt nagyon is imponáló a szocializmus útjára lépni, menni a megvalósítása felé, ösztönösen, mind többen pedig tudatosan közeledtek a párthoz, léptek; annak tagjai sorába. Ki ne emlékezne a 46—47—48—49-es évek e jellemző vonására, amikor vita tárgyát képezte, hogy meddig nyissuk ki a párt kapuit. Később, amikor előrehaladás helyett megtorpanás, visszalépés történt az életkörülmények alakulásában, még bíztak, hogy múlandó dolog ez. Amikor pedig a gyors múlandóság nem következett be, sőt a nyilvánvaló hibák kijavításának dühítő huza-vönáját látták; egyik oldalon azt látták bizonyítani, hogy milyen jó az élet, a családban pedig összébb kellett húzni a nadrágszíjat, két lyukkal beljebb, mint 48—49-ben volt, — a hit megpattant. Az a hit, amely ezeknek az embereknek többségét a 47—48—49. években a poklok pokla ellen is elvitte volna, elvesztette régi ragyogását, közömbösséggé, tartózkodássá, kételkedéssé változott. Álláspontjuk, amolyan csinálom, de nem szívesen jellegűvé változott. Ami tartotta bennük az erőt, a remény volt, hogy talán csak megváltozik a helyzet. S mikor e várakozás helyébe különösen 1953 után, majd 1956-t>an nem a határozott, hibákat javító intézkedések jöttek, hanem az újabb kapkodás, hibára hiba halmozás, majd következett az októberi szörnyű dezorganizáltság, — ezeknek az embereknek hite, meggyőződése kl- csartmltj.

Van egy másik

Körülbelül így foglalható

össze a töredékekből egy részük meghasonulásának oka. Ezek, bár lényeges, de mégis apró részletekből tevődnek össze, mint az egyes esetekben történt igazságtalan normarendezés, az önkéntes-kötelező államkölcsön stb. stb.

részük, akikre

a már elmondottak ugyancsak hatással voltak, de párosult hozzá az az egyidőben kötelezően divattá vált „csak jót" mondani szokás. Amikor látták a hibákat, tépelődtek azok elkövetésének okain, töprengtek kijavításuk módozatain, amelyben talán sokszor tévedtek is, úgy érezték, hogy fejük felett van Damoklész kardja, amikor arra gondoltak, hogy szólná kellene miatta. Sf miután előfordult, hogy nem tudták elég „politikusán” megfogalmazni kialakult véleményüket, s javaslataik, elképzelésük sem hordozta magán egy vérbeli organizátor félreismerhetetlen jeleit, — fejükre koppintottak, hogy „hohó barátom! Nem kaTl olyan szabad- jára'engedni a múlt gondolkodásának maradványait, annyit mellreszívnt az RH-kból". Visszahőköltek. Kétségbe vonták a maguk igazát, de azt sem hitték, hogy mindenben tévednének és e kettő között lebegett, csapódott szirtről szirtre gondolkodásuk. Nem csoda, ha tudatuk ilyen körülményekben sérüléseket szenvedett. E sérüléseket C6ak mélyítette, hogy amikor el-el- hangzott igaz kérdésekben, igaz bírálat, egyfelől látszott akarat és törekvés a kijavítás érdekében, de az első lépések után kátyúba esett az egész és maradt a régiben. A szó elhangzott és csak elhangzott S mindennek a tetejébe jött az októberi ellenforradalom szellemi előkészítésének leírhatatlan zűrzavara, az ellenforradalmi események gondolatokat tökéletesen összekuszáló kártevése. Manapság azt ;iiák ezek az emberek: „Túl lehet ezen egykönnyen tenni magát az embernek?“

Igen, főleg két csoportba lehet sorolná a párton kívül maradtak e rétegét. Az egyik csoport csalódása anyagi alapból fakadt, a másiké inkább szellemiből. Ezen nincs csodálkozni való. Nincs különösen akkor, ha tekintetbe vesszük, 1956 októbere előtt csak kevés embernek volt forradalmi tapasztalata, sőt történelmünkben, ami az utóbbi két-három emberöltőt ölelte fel, még a polgári demokratikus eszmék hirdetése is lázítás volt Igen, végső fokon ez volt a kiegyezéstől 1945-ig. 1945 után egy vértelen, viszonylag békés forradalom zajlott le, ami forradalmi tapasztalatot éppen békességénél fogva csak keveset | adott. Közben e fiatalok, akik | ma 30—40 évesek egyideig | vakul hitték, hogy minden | úgy jó, ahogyan történik, min- | dennek úgy kell lenni, aho-: gyan felsőbb helyen ez elhang- ♦ zik. Amikor látták, hogy nem | minden jó és mégis sokszor J úgy marad, csalódtak a maguk t hitében. Meglátták, hogy hova » vezetett egy hibás, bűnös po-1 litikai irányvonal, — megtán- | torodtak, csalódtak. S most j nehezen gyógyulnak. |

Igen, egyik oldalon tani-!

T.-:.--—; tottuk, hogy a lét | szabja meg a tudatot, ami | megdönthetetlen igazság, de: közben nem mindig volt kellő • gond arra fordítva, hogy a lét • jól szabja meg azt a tudatot, olyan legyen a lét, amely jó ; tudatot szab meg. Éveken át • kissé olyan helyzet volt, mint- ■ ha e tanítás idealista változa- : ta (a tudat szabja meg a létet): lenne igaz. Túlzottan erős volt ■ az a számítás, hogy a megvál- j tozott tudat vezérelni tudja J az embereket a nehézségekben • is. Ez a túlzott gazdaságpoli- j tikában, amikor az iparosítás: súlyos terheket rótt az embe-: rekre, — így látszott. *

Igen, egyik oldalon hirdet- j tűk, tanítottuk a szocializmus * építését segítő gondolat sza- I badságát, s közben a hibákat : javítani akaró, őszintén jobbat * akaró gondolatokat nem egy- ♦ szeT az ártani akarók közé so- * roltuk, esetenként tulajdono- j saikkal együtt. |

Ha igaz, hogy az idő nagy | orvos — mert igaz — akkor * nyugodtan bízhatunk abban, * hogy ezeknek az embereknek | többsége előbb-utóbb visszatér | oda, ahonnan „kívül maradt”. í Gyógyulásuk nem egyforma. Van, akinél ez rövidebb, van akinél ez hosszabb ideig tart.

A gyógyulást gyorsítja majd az a politikai törekvés, akarat, hogy a szocializmus építése járjon együtt a jólét emelkedésével, hogy a gazdaságpolitikában azok a hibák, amelyek voltak, ne fordulhassanak elő. Gyorsítja a gyógyulást, hogy a valóságban is szabadságot adunk minden, szocializmus építését elősegítő gondolatnak, jóindulatú, helyes bírálatnak, ha ok van rá.

Amikor ezek az emberek- 1 .. ------ látják, hogy

ne

m ismétli meg magát a történelem, hiszik, hogy a múlt hibái nem térnek vissza, akkor elhagyják a szimpatizálók táborát. Előrébb lépnek onnan, harcosokká válnak. E folyamatot minden rendelkezésre álló eszközzel segíteni kell és szinte háromszoros türelmet kell velük szemben tanúsítanunk. Ez intő tanulság a „baloldaliaknak", mindenkinek, akinek a párt ügye, a párthoz tartozók ügye szent.

Kászon József

Az ENSZ előkészítő bizottsága szeptember 10-ére rendkívüli közgyűlést hívott egybe. Ezen napirendre tűzte az ötös bizottság jelentését az úgynevezett „magyar kérdés“-ben.

Mi, Pécs megyei jogú város közép- és általános iskoláinak igazgatói, kerületi vezető igazgatói, vezető óvónői megdöbbenéssel értesültünk erről a népünk önérzetét, államunk szuve- rénítását sértő, átlátszó prpaganda-manőverről. Az ötös bizottság kiküldését az ENSZ alapokmányával összeegyeztethetetlennek, a csaknem kivétel nélkül névtelen tanúk vallomásaira épülő jelentésszerkesztést a nagytekintélyű világszervezethez méltatlannak, magát a jelentést hazánk és a Szovjetunió nemzetközi tekintélye ellen irányuló támadásnak tartjuk. Éppen ezért tiltakozunk ez ellen a belső ügyeinkbe való illetéktelen beavatkozás-kísérlet ellen. Bízunk abban, hogy a népek békéje felett őrködésre hivatott nagy nem zetközi testület számos sürgető, valóban az emberiség és egyes tagállamok javát szolgálni hivatott, de mindezideig megoldatlan feladatával foglalkozás helyett nem engedi magát eszközül felhasználni efféle, az égető kérdésekről elterelő szándékú törekvésre, és leveszi a napirendről ezt az illetékessége körén kívül eső kérdést.

Hazánk belső ügyeit csak mi, a Szózatot nemcsak éneklő, de élni is vállaló, dolgozó magyar emberek vagyunk illetékesek megtárgyalni, hivatottak megoldani.

rjr

Az elmúlt hónapokban nagyon egységes vélemény alakult ki azokról a volt MDP-tagokról, akik nem léptek át az MSZMF-be. „Megbízhatatlanok karrieristák, az első nap begyulladtak — nem tárgyalunk velük” ... így, sommásan mondtak ítéletet felettük, gyakran éreztették Is velük ezt.

Mostanában mintha megtört volna a jég. Múltak a hetek és némely helyen belátták tévedésüket. Bürüs községben a legutóbbi taggyűlés után még sokáig beszélgettek a kommunisták, s szóba kerültek a volt MDP- tagok is. Fiilöp József azt mondta: „Én azért várakoztam, mert csalódtam. A múlt években ritkán törődtek a mi véleményünkkel...” Aki hallgatta, szavaiból megérthette, hogy ez az ember maholnap ismét a pártban lesz. csak nem szabad magára hagyni. A mozsgói pártszervezet taggyűléseire Is meghívja a becsületes volt MDP* tagokat, hogy elmondhassák tanácsaikat. Ezek az emberek szívest-örömest jönnek, felszólalnak és ha a párt- szervezet számit rájuk, részt vesznek a párt munkájában Is.

Nagyon jó ez. A kivül- maradottak — mennyis:: >r mondtuk ezt már! — non mind ellenségek ó k«r»s<v’.v ták. Sokan nem álltak lepaktáltak az ellen? •? .1 lommal, vagy örültek u>r-: alkalom nyílott a kik' '• • De akiknek becsülete,'.éghez, a munkáshata! vtth való hűségéhez nem féi- kél ség — lehet, hogy mc tak, féltek — azok, h . o értünk velük, minden * ban, üzemben a párt' ?.e zetek elsőszámú segítői, T, Ián nem fogják felvételi! kérni, s mi nem is erőíz,-- koljuk, ha azonban me.:- i- láljuk velük szemben n rru felelő baráti bangnn.t bármikor bizton támas/.i 4 hatunk rájuk.

Az intrihusok, ellen

Oly sokat és oly súlyos javakkal szóltunk már eddig is az intrikáról. Sajnos, csak szavakban ítéltük el s egyes esetekben — okulásképpen — hívtuk fel veszélyességére a kommunisták figyelmét. A jó szónak, a figyelmeztetésnek ritkán volt foganatja.

Az augusztusi taggyűlések azonban bizonyos határkövet jelentenek. Néhány pártszervezet tagsága megelégelte a tűrhetetlen helyzetet és körültekintő vita után nemcsak szavakban, hanem tettekben is elítélte az intrikát. Gordisán a kommunisták felmentették tisztsége alól a pártszervezet titkárát; Bika- Ion pedig a pártvezetőség

egyik tagját. Ezek az elvtársak elfeledkeztek arról, hogy magatartásukkal a pártszervezet egyöntetű fellépését gátolják, alaptalan híreszteléseikkel becsületes párttagok hitét, bizalmát rend'- tik meg. A tanulságos esetek bizonyára gondolkodóba ejtenek másokat is.

Természetesen szó sincs itt valamiféle „kampányból”, hadjáratról. Egyesegyedül arról: szükséges és helyes is felelősségre vonni azokat, akik megsértik a pá~ tervezeti szabályzatát. : ?m

divat és nem is szabad azzá tenni, ez a lépés a párt, a pártszervezetek egységét védelmezi.

FŰSZERT — miéit ?

Nem is hittem volna, hogy ilyesmi is létezik. De hát sokan megerősítették, hivatalosan is igazolták, így kénytelen vagyok elhinni.

Először a Sütőipari Vállalat főkönyvelője mondta el, hogy jó lenne, ha nem a Fü- szérttől kapnák a lisztet, hanem a malmoktól.

— Hát hogyan, a sütőiparnak a Fűszert szállítja a lisztet?

— Nem, mi magunk fuvarozzuk a malomból a sütödékbe.

— És a FŰSZERT?

— Oda csak a rendelést adjuk le és onnét kapjuk az utalványt, hogy melyik malomból vihetjük el a lisztet.

Szóval erről van szó. A Füszért felveszi a rendelést, utalványt állít ki és — ez biztos — keres az üzleten. Egész biztos vannak a Füszértnél, akik kizárólag az utalványok kiállításával foglalkoznak és így hasznosítják magukat.

No jó, hadd keressen a Füszért! Viszont, ha nem tud a kijelölt malom szállítani, akkor legalább be lehet nyújtani valahová a kötbérigényt.

Igen ám, de a Füszért nem hagyja magát kötbérezni. Csak akkor lehet szó kötbérről, ha esetleg egyik sütőipari vállalat nem tudja átvenni az igényelt lisztmennyiséget. Akkor késedelem nélkül megjelenik a Fűszert a kötbérigénynyel. De hogy a Füszért fizessen, ha mondjuk kevesebb liszt van a zsákokban, mint amennyinek kellene lennie?

Legfeljebb leszól a malomnak és a malom esetleg pótlólag leszállítja a hiányt.

Persze, egyszerűbb lenne, ha a Sütőipari Vállalat a malommal közvetlenül intézné el az ilyesmit. De hát mi köze a malomnak a sütőiparhoz? Semmi. A malomnak a Füszérttel van szerződése.

Szóval sok bonyodalmat okoz a Füszért ebben a malom és sütőipar közti közvetítő szerepkörben. A sütőipar vezetői azonban remélik, — már nem sokáig.

A foglár szobája kicsi. Egy vaságy, néhány szék, íróasztal, kulcsokA cellából most hozták fel a Dick- fivéreket. Karcsi, az idősebbik 21 éves, öccse Ferenc, két esztendővel fiatalabb. A bátyus ezerötszáz forintot keres a Pécsi Bőrgyárban, az öccse most leerült be az üzembe, még nem kapott fizetést.

1500 forint nem sok, nem is kevés — egy embernek. Legföljebb kettőnek. De van még hét testvér, meg a szülők, mert az apjuk ócskaságokat vesz-e lad, az bizony nem sokat hoz a konyhára. De ezután még az az ezerötszáz sem lesz, meg az sem, amit a kisebbik keresne, mert előreláthatólag szigorú büntetést kapnak majd.

Fegyverrejtegetés.

Négy géppisztolyt, vagy négyszáz tölténnyel elrejtettek a Vár nyugati falának egyik repedésében. Időnként kiszedték, beolajozták, óvták, vigyáztak rá. Ez a tény. Hanem mit mondanak ők?

— A Bozsogi gyerek mond ta még október végén, hogy rejtsük el a fegyvereket, mert majd szükség lesz rá... Majd 5 szól, hogy mikor kell elővenni.

Ezt mondja a Karcsi. Bo- zsogi persze disszidált, ö rí sóit mindent' tsí

De hát mire kellett nekik a fegyver?

Az idősebbik vállatvon:

— Nem kellett nekem. Istenbizony mondom semmi célom nem volt velük, csak féltem előadni.

A kisebbik hallgat. Riadtan néz, szeme vörös, vagy a sírástól, vagy az álmatlan éjszakáktól, ő nem szól sem mit. Csak bólintva azonosítja véleményét bátyjáéval Nem szól Szájaszéle remeg, fél.

A másik csoportot a Ki- rizs-gyerekek képezik. József, János és István. József a középrigóczi 35. számú őrháznál teljesített szolgálatot mint vasútas. Szerzett egy géppisztolyt, elrejtette.

Két öccse egy Brojovka gyártmányú pisztolyt és egy rendőrségi pisztolyt vágtak zsebre még annakidején. Hogy minek kellett?

— A Bozsogi gyerek mond ta, hogy dugjuk el

Szóval megint a Bozsogi gyerek. Egyébként...

— Nem mertük előadnii Féltünk, hogy baj lesz..;

A harmadik csoporté Bet*

czeg József és Herczeg Gyula. Egy puska, egy német gyártmányú „Parabell•’ pisztoly, 5 kézigránát, — ebből állt a fegyverraktáruk. (Házkutatáskor előkerült még 89 zsák. Vállalattól származó lopott holmi.)

ók is Bozsogira hivatkoznak.

De érdemes meghallgatni őket, miként vélekednek lebukásukról s a rájuk váró büntetésről.

Nem adták elő a fegyvereket, mert féltek attól, hogy esetleg bajuk származna. Ez minden, csaknem érv! Mert akárhány fegyvenrejtegetö bekerült a rendőrségre, valamennyien ezt a mentséget hozták fel. Csak hogy arra még nem volt példa, hogy valaki hónapok múltán önként jelentkezett volna a rendőrségen, fegyverrel, hogy őszintén bevallja: „Tartogattam eddig a fegyvert, de megbántam, nem kelt, tessék, itt van, egy nyugodt éjszakám nem volt már...” Nem történt volna semmi bajuk. Vagy ha kaptak is volna büntetést*, enyhét*

De nem jelentkeztek. Megvárják, mig lebuknak, s akkor: „Féltem, azért nem mer tem beadni a fegyvert..." Ki hiszi ezt? Ki ad hitelt ezeknek a suhancoknak ezek után?

Kirizs János megható szónoklatot tart:

— Szegények vagyunk... Két kezünkkel keressük a kenyeret. Én sohasem haragudtam a demokráciára. Munkás ember vagyok.;,

Most mit csináljak vele? Ordítsam a fülükbe, hogy én is a reszelőt cseréltem fel a tollal kilenc esztendővel ezelőtt, és hogy a mellettem ülő nyomozótiszt is munkás volt, és azok is munkások voltak és parasztok és kistisztviselők, akik az ellen- forradalom áldozatai lettek? Rázzam meg, hogy ráébredjen: „Ember, te szerencsétlen, szégyen és gyalázat, munkás mivoltodra hivatkozni, amikor bűncselekményt követtél elr Úgy sem érti. Mért nem is akarja. Vagy talán nem is lúd<• ja megérteni.

Valami^ valami mégis kapirgál bennem. Nem ismerem őket, de hajlandó vagyok elhinni, hogy egyszerű, becsületes emberek voltak. Még azt is, hogy nem voltak ellenségei ennek az országnak.

Azután átváltanak a gondolatok.

Minek nekik a fegyver? Minden tárgynak megvan a maga célja, rendeltetése. Kanállal enni lehet, a rádióval rádiózni, a hegedűvel hegedülni és a fegyverrel — ölni. Másra nem lehet használni. S ha van fegyverem, akkor a célom is világos, nem?

Nehéz dolog bírónak lenni. ítélni emberek fölött, kik tán soha sem kerültek volna ide, ha nincs ellenforradalom, amely számtalan becsületes emberből is bűnözőt formált alig néhánú nap alatt. De a bűnösöknek mindenképpen bűnhődniük kell. A bíró előtt már nincsen rang, ott mindenki egyforma. Csak a vád más és más.

A szigetvári fegyverrejte- getők elleni vád is súlyos.

■.. .És olyan súlyos lesz majd a büntetés is...

Okulhatnak ebből mindig azok, akiket i vaságuk tart vissza a • varietéidtől... Jobb alr''>, mint később! (RAB)

még

qyá|I párimunkq hétköznapjai:

[ Megtört a jég