Dunántúli Napló, 1957. augusztus (14. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-25 / 199. szám

1957 AUGUSZTUS 25

NAPLÓ

HÍREK

A szentegáti kísérleti gazdáiig péterfai üzemegységében is befejeztek a cséplést. A Fiszter munkacsapat 23 nap alatt 4 632, a Németh munkacsapat 21 nap alatt 3 700 mázsát csépelt.

*

A Baranya megyei állami gazdaságok betakarítási, csép- lési, tarlóhántási, őszi vetés előkészítési munkájában és terméseredmények alapján az augusztus 18-i állapot szerint első a sátorhelyi, második a beremendi állami gazdaság.

Országos kutyakiállítás lesz szeptember 7-én és 8-án Budapestén a Városligetben.

*

Pécsett a legközelebbi országos állat- és kirakodóvásár szeptember 8-án lesz.

Jól sikerült alkotmánynapi iinnépség keretében jutalmazták meg a Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat Megyeri úti telepén a vállalat két legidősebb munkását. Farkas Józsefet és Fekete Jánost. Pénzjutalmat és két-két süldőt kaptak.

KEDVES SZOMSZÉDOK

Azt mondják, hogy a jó szomszéd többet ér, mint egy rossz rokon. Ezt az igazságot megerősíti a bári termelőszövetkezet és a bári állami gazdaság esete.

A gazdaság korábban kezdte a nagyüzemi termelést és ha hiányos is volt a felszerelése, rendelkezett olyan mezőgazdasági gépekkel, amelyek abban az időben némileg kielégítették szükségletüket. A szövetkezeti tagok pedig elvállaltak egy csomó földet és a kisparaszti termelési eszközökkel nem győzték a munkát. Szántani, vetni kellett volna, de nem volt, ami gyorsan megforgatta volna a földet. És ekkor szóltak először a „szomszédnak”, kérték a gazdaság segítségét;

Jött a traktor, felszántotta a táblát, b segítettek a vetésnél is.

Ahogyan a kis paraszti gazdaságokban romlanak a felszerelések, a termelőszövetkezetben sem örökösek. Pótolni kel a boronák fogait, javítani kell a hengereket, vetőgépeket. Viszont minden javítás költséges, egy kezdő szövetkezetnek pedig különöHarry Williams Pécsett

Déryné naplójában olvastam és Honthy Hanna mesélte nékem, hogy a század elején a. lelkes közönség kifogta a primadonna hintájából a lovakat és maga tolla a művésznő kocsiját. Ez volt az ünneplés legnagyobb kifejezője.

Augusztus 3-án ■— egy hetes

késéssel — különös vendéget hozott Budapestre egy nagy nemzet közi repülőgép. Hatalmas táblák hirdették hogy éjjel fellép a margitszigeti Maja- kövszklj-szinpadon. A hirdetőoszlopokról fekete are mósoly- gott a járókelőkre, kezében szaxofont tartott. Budapest közönségét lázba hozta a kedves vendég; Harry Williams, a világhírű néger jazzénekes, sztepptáncos és szaxofonművész. Az éjfélkor kezdődő előadáson a közönség elismeréséhez kevés volt a szüntelen vastaps, a szabadtéri színpad padján lévő párnák repültek a levegőbe és követelték a kitűnő művésztől az újrázást.

Az előadás végén modem változatát láttam a hintából való „ló kifogásnak”. A művészt hazaszállítani igyekvő személygépkocsi két kerekét a lökhárítónál fogva felemelték az aszfaltról. A gépkocsivezető hiába adott gázt, a kocsi nem indult, s mintegy kétkerekű taligát tolták néhány méteren Harry Williams kocsiját.

Nem volt véletlen a nagy ünneplés. A harminc év körüli művész a világhírű Armstrong zenekar tagja és 5 az, akinek

a világ tapsolt". Augusztus 29-én a pécsi szabadtéri színpadon is fellép a világhírű néger jazzénekes.

K. L.

sen vigyáznia kell minden forintra. Újból az állami gazdasághoz fordultak, és a „szomszéd” soha sem hagyta őket cserben.

Teltek, múltak az

évek és a bári szövetkezeti tagok minden évben nagyokat léptek előre. Úgy gondolták: ha az állami gazdaságnak kifizetődik a kertészet, miért válna kárára a szövetkezetnek egynéhány holdas konyhakert? Kezdetben megelégedtek a száraz kertészettel, később öntözni szerették volna a palántákat, de nem volt motor, amely a Dunából felemeli a vizet. Átmentek az állami gazdaságba és kértek egy MIA- motort. Megkapták.

Mintagazdaság lett lassan a kicsiny termelőszövetkezetből is. Termésátlagaik sok tekintetben túlszárnyalták az egyéni termelőkét, szépen gyarapodott a sertésállomány, jövedelmezőbb lett az állattenyésztés. Beszereztek a „szomszédtól” egy tejszeparátort, s a tejfeldolgozás eredményeképpen törzskönyvezett sertéseket tenyésztettek ki.' Egyre több pénz került a pénztárba. De még mindig nem elég. Vásárolhattak egy szeszfőzdét, amely eddig nem működött. Beszéltek egy maszek javítóval. 12 000 forintot kért a javításért. Elpanaszolták a gazdaságban.

— Egy fillért se fizessetek,

— javasolták az állami gaz-1 daság szakemberei. — Mi majd szakítunk időt és ingyen rendbetesszük;::

ígéretüket betartották. Pedig csak annyi hasznuk lett belőle, hogy soronkívül kifőzték utána a cefréjüket.

Súlyosan vétenénk, hanem szólnánk arról, hogyan honorálta a szövetkezet a soksok segítséget. Lehetőségükhöz mérten igyekeztek megköszönni a gazdaság vezetőinek jóindulatát.

Amikor szalmahiánnyal küzdött a gazdaság, rendelkezésükre bocsátottak közel 100 mázsát. Volt olyan időszak is, amikor a „szomszédban” már kicsinynek bizonyult a baromfitelep. A tsz-tagok javasolták, hogy néhány száz darabot telepítsenek át a Duna hullámterültére, az 6 legelőjükre Ev köziben kisebb mezőgazdasági gépeket kölcsönöztek a gazdaságnak, mert azoknak is van olyan területük, ahol csak lófogattal dolgoz hatnak.Az állami gazdaság

soha nem is szorult komolyabb segítségre. A termelő- szövetkezet azonban még jelenleg is számit arra, hogy továbbra is fennmarad a jó szomszédi viszony, s bizalommal fordulhatnak az állami gazdasághoz.

lÁpóczky.

TOLLHEGYEN

Hajnalban a Bem utcában

Ahánr ház, annyi szokás.

Vagyis, hogy egyik embernek ilyen a „háMija“, a másiknak amolyan; Van aki vekkerórára ébred. Pontos, gyors, megbízható. Van aki rádióra; zenére. ' Ez sem éppen rossz: pontosnak pontos, nem kegyetlen, inkább simogató és főleg: kellemes! Azután ébrednek egyesek ráncigálásra és ilyenféle körítéssel, hogy: „Ébredj már! Éjszaka hazajönni, reggel pedig nem fölkelni?!“ Ez feltétlenül hatásos, bár nem simogató és egyáltalán nem kellemes 5;»

Hanem a neggeÄ, vagy hajnali ébredésnek is me g van a maga táj-jellege! Például: a József Attila

utca lakóit szerdán és szombaton a piaci szekerek rettenetes zörgése ébreszti! A Kossuth, Sallai. Doktor Sándor utcai lakók a mi kedves kis, kopott, * nyögdécselő, visító, üvöltő villamosunkra ébred. Egyesekbe már úgy beidegződött a villamosék zaja, hogy éjszaka álmukban kinyúlnak a paplan alól és kémek egy „vonalat”. Petőfi utca? Amióta Dömperek és teherautók vágtatnak föl-alá az utcában lévő építkezéshez, a lakók közül egyetlen ember sem késik el a munkahelyéről, mert már hajnalban kint állnak a kapáiban, aktatáskával, benne a kovászos uborka, zsíroskenyér, s mennek a hivatalba vagy az üzembe: aludni úgy sem tudnak

A Bem utca lakói kivételes helyzetet élveznek Olyan ébresztőórája senkinek nincs, mint nekik. Kérem szépen, őná- Juk kopácsolnak! így ahogy mondom: kopácsolnak Hajnalban jön néhány ember, se szó, se beszéd, neki esnek az aszfaltnak és verik;: verik nagykalapács- csal, valami hihetetlen energiával Feltépik az aszfaltot s ebbeli munkálkodásuk olyan rettenetes zajjal jár, hogy a környék lakói már az első ütésre fejükre, fülükre csavarják az erre a célra elkészített törülközőt. S ebben a hindu fejdíszben várják meg ágyban ülve és káromkodva az időt, amikor is öltöznek és zúgó fejjel rohannak munkába. A kórházi betegek? Rájuk feltétlenül gyógyító hatással bír ez a hajnali szerenád. Az autó- dudáik ugató, visító, bömbölő hangját már

— megszokták, sajnos. De ez egészen más. Ez új!

Remélhetőleg hamar befejezik az „útkarbantartással“ egybekötött hajnali zajongást és akkor a Bem utcaiak is1 nyugodtan alhatnak.

De remegjenek és készítsék elő az ideg- csillapítós dobozokat azok a lakók, akik

— szerencsétlenségükre — javításra váró utcákban laknak ;;!

(R. F.)

TÉTOVA LACINAK

nincs szerencséje

Nincs bizony. Pedig Beái <m illetve „Tétova“ —• Laci kezén négylevelű lóhere is ékeskedik a többi huszonhét rajz között, de lám, — a négylevelü nem hozott szerencsét S Tétova lebukott.

Nem első eset. Mert már egyszer bukott Miskolcon is. Ékszerüzletet nyitott, ami nem tenne baj. A baj ott van, hogy éjjel és a másét! Ezért

a nyakába sóztak. Nem, nem! Nem kell szánakozni szegény fiún, hiszen csupán csak két esztendőt ült le, mert jött az ellenforradalom, amely kinyitotta a cella ajtaját.

Egyébként sem unatkozott a börtönben. Bizonyítja ezt az a valóságos „absztrakt" kiállítás, amelyet cellatársai — ráérős perceikben — barátunk hátára, karjaira és a mellére varázsoltak gombostűvel és istentudja milyen folyadékkal. Így aztán Tétova Lacinak bőségesen van „ismertetőjele”. Például egy fekvő nő a hasa fölött. Aztán egy másik nő, aki kinyújtott karjával éppen eléri Tétova torkát. Kigombolt nyári viseletben minduntalan kikandikál a hölgy Laci gyűrött, inggallérja fölött. Aztán van itt más is. Cowboy-lány lóval, lasszóval, széleskarimájú kalapban, Colt-pisztollyal a kézaztán öt komén* asatendft ben, ruhátlanul, u Aztán

női nevek; Ica, Manci, Páni, Sári, Margit, Ili, Rozemunda és még a nyavalya tudja mi nem.

Egyszóval Laci megjött az ősszel, magával hozta a kiállítást is. Már most azt hinné az ember, hogy ezek a fránya börtönjárt emberek meghúzzák magukat szabadulásuk után és éjjel-nappal inkább zsebretett kézzel járnak, nehogy .. -. valami a tenyerükhöz ragadjon. Ugyan! Tétova Laci, —; hogy saját szavával éljek, — megint megcsinálta a „balhét".

Az pedig úgy történt, hogy barátaival — Matucza Gyula, Mayer Béla, Tatai György — vagányokkal (a Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalatnál dolgoztak) fölr&ndultak a Me- nedékházba. Ajjaj! Csinos, jó alakú lányok ülnek hosszú asztalnál, budapesti sportolólányok, most vacsoráznak, ott ül közöltük a gépkocsivezető is, aki autóbusszal szállította őket Pécsre.

Tétova Laci nem sokat tétovázott, hanem a , „haverokkal•’ odasettenkedtek az asztal köré és ráncig álnak ám a lányokat táncra és egyebekre. Csak hogy a lányok nem mennek.

A vagányok bosszút forralnak: elhatározzák, hogy az autóbuszt ellopják. Nem viccből! Egészen komolyan gondolják! Mert könnyebben rájönnek egy ékszerlopásra, mint egy autóbuszlopásra. Elvégre ki gondolná egy jámboran pöfögő autóbuszról, hogy lopott holmi? Senki. Hát ők elviszik. Kifeszítették az ablakot, Ma- tuczát benyomták a nyíláson, letelepedett a sofőrülésre és keresett valamit a műszerfalon, pontosabban az ajtó kinyitását szolgáló kis berendezést. Csakhogy a gépkocsivezető hirtelen ott terem és a nyíló ajtóból karjaiba röpül a menekülő Matucza, Futásnak ered a banda, még az edzett Tétova is, a főnök, csak Tatai marad hátra. Neki még elintézni valója akad. Előveszi a bicskáját és az autóbusz négy gumiját kilyukasztja.

Ezután 3 is futásnak ered...

Nem messze futottak. Csak a rendőrségig. Ott aztán Tétova Laci bandáját •„védelembe” vették, nehogy bajuk essék...

(RAB)

eúvOüAips, ftodnyám.!*

Nagyon nehéz leülni írni és főleg úgy írni, ahogy azt valójában szeretném. Drága jó anyám! Először is megírom, hogy a hosszú levelét, valamint 4. lapját és a 7. számú levelét megkaptam, és az újságokat, amit nagyon szépen köszönök.

Drága jó anyám! Nagyon szeretnék oly őszinte lenni, mint ahogy azt tőlem várja, de nagyon nehéz, félek nagyon, hogy félreért és akkor csak aggódni fog, pedig ne aggódjon, mert elég nagy vagyok ahhoz, hogy megbirkózzam a nehézségekkel. Csak a tépő honvágy ne volna, mert ez borzasztó. Drága jó anyám, ne gondolja azt, hogy van valakim és az leköt, ilyesmi csak az Irénke agyában tud megszületni, hisz magának megírnám, de semmi ilyesmi nem történt velem, csupán a változás oly formában állott be, hogy úgy érzem, nagyon megkomolyodtam. Sajnos, nagyon sokszor úgy érzem, hogy koravén vagyok a nagy egyedüllét és gondolkodás teljesen átformált és megkomolyított, megtanított az igaz életre és becsületre. Az a sok nehézség, amelyen a nyolc hónapon keresztül mentem és megértem, amit csak én kerestem magamnak, az mind-mind egy igaz példa volt arra, amit még nem tudtam és ami tolójában emberré teszi az embert. Az a kalandvágy, ami kisodort nyugatra, életem megrontója lett, de nemcsak megrontója, hanem elszakítója is azok- ■ tói, akiket a legjobban szeretek, Isten és hazám után Magát, fiam és feleségem.

Nem úgy, mint Maga írja, hogy haragszom, és nem szeretem már, hanem még jobban, mint valaha, és az a szeretet teszi azt, hogy oly nehéz írnom, mert csak könny szökik a szemembe és még jobban bánt az, hogy távol vagyok az otthontól és csak fáj ilyenkor mindaz, ami csak bennem van. Ugye megért, de nem leírni szeretném ezeket, hanem személyesen elmondani, ha hazamegyek.

Drága jó anyám! Sajnos, ismét kilenc napig nem írtam, meg kell, hogy írjam az okát. Munka nélkül voltam és nagyon sokat jártam, míg állást kaptam, mert egy fatelepen dolgozom, egy kicsit nehéz munka, de majd megszokom, és remélem, nem sokáig kell csinálnom. Ügy történt a dolog, hogy a volt főnököm azzal akart engem félrevezetni, hogy örökölni fogok és így napi 14—15 órát dolgoztam és vasárnap is és mindig azt mondta, hogy a túlórát majd egyszerre fogja kifizetni, hogy így majd lesz egy kis pénzem. Es két hete kértem, hogy számoljuk el a túlórákat, mivel már 680 túlórám van, három és fél hónap alatt és most kellene a pénz, szeretnék egy kis csomagot küldeni haza, mire ő azt felelte, hogy — sajnos — ő nem tudja kifizetni, és én ha nem dolgozom többet, mint nyolc órát, akkor nem tud alkalmazni.

Drága jó anyám! Először azt hittem, széttaposom a fejét, de erőt vettem magamon és megköszöntem eddigi türelmét, hát igen, ez a hűvös nyugat, ez a sokat ígérő szabad világ, igen szabad világ, mert szabad az emberkereskedelem, szabad a kihasználás és a melóst a törvény nem védi. Nagyon, de nagyon keserves sok magyar útja. Tele van véres verejtékkel, amit a nyugati emberkereskedők tesznek olyanná, ez nem propaganda, ez a valóságból egy nagyon, de nagyon kis epizód, ami itt folyik, nem is igen szeretek magyarokkal beszélni, ínért csak a panaszt hallani. Azt a végtelen kihasználást, amit velünk tesznek. Es a vöröskereszt, amely egyedül képviseli a menekültek ügyét, az csak vállatvonva bólbgat ilyenkor.

Hát mit is tenne, hisz a vöröskereszt elhelyezője, aki munkába helyezi a magyarokat, az az ember öt hónap alatt egy autót vett magának, csak egy autót keresett at itt lévő 600 magyar menekültön. Igen anyám, ez a valóság. így fest a szabad és sokat ígérő nyugat közelről. £s ha valaki munka nélkül van, az egyenlő ai éhhalállal, mert nagyon, de nagyon meg kell dolgozni a napi keser- ' vés kenyérért, és emellett nagy a munkanélküliség. Több százezer dán van munka nélkül. Igen, és még ehhez hozzájárul az, hogy az ember távol van a szeretteitől.

Ma mentem először dolgozni, pont a végén jártam már a pénzemnek is, sokba került a svédországi út is, és mégsem tudtam a sportolókkal beszélni, mert azok még Malmától 170 km-re voltak és nekem meg nem volt pénzem sem a vonatra, meg időm sem, és így eredménytelenül kelleti hazajönnöm.

Drága jó anyám, most a hazamenetelről. En már a múlt héten voltam a magyar követségen, pontosan_ 26-án és kértem a hazatérésemet, ki is töltöttem a kérdőívet és leadtam a fényképet és azt a választ kaptam, hogy még vagy hat héten belül jön meg a válasz. Drága jó anyám, ha megjön, és azt mondom, hogy meggondoltam magam, akkor többé nem mehetek haza. En viszont nyugodt vagyok, mert az autó ügyön kívül semmit sem csináltam, amit a követségen is megmondtam. Az Irénke írja a Szilágyinét. En annak még egy szót sem szóltam, amikor a káderlapokért bent voltam, úgy hogy nyugodt vagyok, hogy semmit sem csináltam, és ha mégis elvisznek, Isten akarata ellen cselekedni nem lehet, hisz ennél jobban már senki sem rontotta el az életét. Nékem már olyan mindegy.

Ne haragudjon, hogy ily őszinte voltam, de egyszer úgy is el kellett volna mondani ezeket. Drága jó anyám! Lassan befejezem levelem. En máskülönben jól vagyok, amit magának és a Gyuszi bácsinak is szívből kívánok és remélem, jól is vannak. Az írónkétól elég ritkán kapok levelet, nem tudom miért. Hogy van az Andriska, mondja meg néki, hogy apa hamarosan hazamegy a mesz- sze munkáról és akkor soha többé nem fogja elhagyni.

Drága jó anyám! Mielőtt hazaindulnék, azt táviratban közölni fogom. Most búcsúzom, soha el nem múló szeretettel csókolja egyetlen szerető fia:

TIBI

Dániában keltezte levelét L. Tibor, ott vetette papírra c keserű, nyomasztó gondolatokat, amelyeket átitat letörölhetet- lenül a honvágy. Egy — a nyugatra szököttek kőzüL

Dánia! Micsoda remények, álmok, ábrándok hajtották ki ezt a szerencsétlen családapát a „jólétbe”, a „szabadságba”, a „lehetőségek” világába? Nem tudni. Csak azt tudjuk, hogy ml hajtja, mi vonzza haza, a hazába, az otthonba, a szerettei közé...

íme, a levél, amely választ ad.

Csereüdültetés Franciaországgal

Az idei nyáron igen kiterjedt csereüdültetési akciókat szervezett a Szövetkezetek Országos Szövetsége: lengyel, román, francia, bolgár és szovjet szövetkezeti dolgozók jöttek el eddig néhányhetes vendégségbe a magyar szövetkezetekhez, ugyanakkor magyar szövetkezet« -iri’soaók.

országban és Romániában töltöttek kellemes napokat az ottani szövetkezetek vendégeiként;

Most augusztus végén újabb szövetkezeti üdülőcsoportok érkeznek a Szovjetunióból és Franciaországból, a magyar csoportok pedig Bretagme-ba ás Páaázek^’Átöjatnak el;