Dunántúli Napló, 1957. augusztus (14. évfolyam, 179-204. szám)
1957-08-03 / 181. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJ t,i EK.' DUNÁNTÚLI Nagygyűlésen találkozott Budapest dolgozóival Ho Si Mink elnök A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 181. SZÁM ARA 50 FILLÉR SZOMBAT. 1957 AUGUSZTUS~3~ I Ho Si Minh, a Vietnami Demokratikus | Köztársaság és a Vietnami Munkapárt elnöke i pénteken délután nagygyűlésen találkozott ♦ Budapest dolgozóival a Sportcsarnokban. A * nagygyűlést a Magyar Szocialista Munkás- $ párt Központi Bizottsága és az MSZMP bu- | dapesti pártbizottsága rendezte. I A nagygyűlés részvevői viharos lelkesedés- | sei, hosszantartó tapssal és éljenzéssel fogad- I ták Ho Si Minh elnököt, amint az ünnepien feldíszített Sportcsarnok elnökségi emelvényére lépett. A vietnami és a magyar Himnusz után Borka Attila, az MSZMP budapesti pártbizottságának titkára nyitotta meg a nagygyűlést. Ezután Marosán György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti párt- bizottság első titkára mondott beszédet, Jő úton halad Mindössze nyolc hónap tett ei, hogy a régi rendszert visszaállítani kívánók hordája fel akarta borítani a falu egyetlen igazságos rendjét, hogy a föld azé, aki megműveli. Bár súlyos hibák gyötörték az elmúlt években a földek művelőit — a föld szeretete megmaradt. Megmaradt bennük a földhöz ragaszkodás, tántoríthatatlan bátorság vett erőt rajtuk, amikor észrevették, hogy ki akarják forgatni őket jogos tulajdonukból. Most, hogy a régi hibák nagyrésze már a múlté, kezd kibontakozni a mezőgazdaság új arca. Erősödik az akarat a cél mielőbbi eléréséért: jobbá, bővebben termőbbé, hasznothajtóbbá tenni a magyar mezőgazdaságot. Érdekes kérdés: merre tart most a falut Két szóval azonnal lehetne válaszolni, de engedjenek meg kis kitérőt. Az elmúlt években rengeteg szó, írás volt a mező- gazdaság fejlesztésének irányáról, hogy lépjünk le a kül- terjesség kevésbé jövedelmező útjáról. Egyik oldalon ez volt. A másik oldalon maradtak azok a kötöttségek, ame« lyek csaknem lehetetlenné tették a mezőgazdaság beiter« jesség felé fordulását, vagy legalábbis olyan nehézsége« két gördítettek az útba, hogy azokat leküzdeni nagyon nehéz volt. Csak vázlatosan ezekről: egy holdon felül kötelező búza-vetésterv, amely a vetésforgó helyes kialakítását csaknem lehetetlenné tette; kötelező beadás napraforgótól marhahúsig, amely gátolta egy-egy szaktermelési ág kialakítását; állami gazdaságokban a most már utólag nevetségesen apró részletekbe bocsátkozó vetésterv-megállapítás; beruházási megkötöttségek« Sokrétűek ezek és sokrétűen jelentették az akadályt a belterjesség útjában. Most, hogy ezek a gátló körülmények megszűntek, nyolc hónap múltán elmondható: mindinkább a belterjesség felé fordul megyénk mezőgazdasága is, jelek mutatják, hogy kezd visszatérni az állattenyésztési kedv, amely olyan sok eredményt, hírnevet hozott a megyének. A belterjesség felé fordulás jelét mutatja, hogy csökkent a búzavetésterület, pár hónap alatt, — helyesebben ősszel és tavasszal — a kötelező vetésterv megszűnése után egyszeriben visszazökkent a több évtizedes kerékvágásba e téren a megye mezőgazdasága. Becslések szerint mintegy 10—11 százalékkal csökkent a búzával bevetett terület. A megye szántóterületének kb. 30 százalékán termeltek ez évben búzát. Még nem tudni, hogy a területcsökkenéssel arányosan csökkent-e a termett búza meny- nyisége. Remélhetőleg nem. Ez nemcsak a várakozáson felüli terméseredményeknek lesz köszönhető, de annak is, hogy kezd megvalósulni az a régebb óta hangoztatott kívánság: ne legyen a földterület 40 százalékán búzatermelés, hanem hozzunk ki a 30 százalékos vetésterületből any- nyit, mint a negyvenből. Bízunk benne, hogy így lesz, hisz az utóbbi hónapok műtrágya felhasználásának növekedése is erre mutat. A törekvés megvan és ez többet ér minden szónál, hogy egy hold földről minél több terméket takarítsunk be, A belterjesség felé törekvés tanúja az is, hogy mit termeltek a búzától „elvett” földön. E földterületet elsősorban takarmánynövények foglalták el, a kukorica, zab és árpa, de helyet kapott rajta, elsősorbana déli járásokban, a szálastakarmány is. Innen egyenes út vezet az állattenyésztés fejlesztéséhez, az erre való törekvéshez. Fellendült a szarvasmarhahizlalási kedv, de nem hagyott alább a sertéshizlalás sem. Ez utóbbi azért fontos, mert akadnak, akik úgy vélekednek, hogy miután a szarvasmarhahizlalás jövedelmezősége megközelíti, sőt esetenként túlhaladhatja a sertéshizlalás jövedelmezőségét, most „veszély fenyegeti’’ a sertésállományt. Aligha valószínű, hogy ebből az aggodalomból lesz valami. A hiba, — amelyet a helytelen árpolitika okozott — nem a sertéstenyésztésnél, hanem a szarvasmarhánál volt. Ez utóbbinál megszűnt és ehhez arányosan alakult ki a hízottsertés kilónkénti ára. A sertéshizlalás jövedelmezősége nem csökkent a szarvasmarháé alá, az e téren történt intézkedés az utóbbihoz biztosított jobb feltételeket, mert köztudomásúlag a szarvasjószágok tenyésztésénél, hizlalásánál volt legnehezebb a helyzet. Talán véletlen műve lett volna az a sok vágóhídra került sovány szarvasjószág? Aligha. A szálastakarmány-termelés kezdeti növekedése más kedvező jeleket is mutat. A tejtermelés fokozódását. Ez a jövedelmező termelési ág kezdett elsatnyulni. Mind több volt az alacsony tejhozamú tehén, kicserélésükre kevés gondot fordítottak, mert a termelési és értékesítési megkötöttségekből fakadóan nem találta meg számítását a termelő. Most, hogy megváltozott e téren is a helyzet, megnőtt a kereslet a jól tejelő szarvasjószágok, a szarvasmarhatenyésztés iránt. Talán nem vagyunk túlzottan derülátók, ha bízunk abban, hogy néhány éven belül a megye szarvasmarha-tenyésztése eléri, túlhaladja a 38-as évek színvonalát, amelyhez e kérdésről rntatkozva legtöbbször hasonlítani szokták szakemberek a pillanatnyi helyzetet. Az aprómagok termelése is növekedett. Ez arra enged következtetni, hogy megyénk dolgozó parasztsága nemcsak a belföldi, de a külföldi piacra is számít. Köztudomású, hogy a világpiacon jó árat lehet kapni a különböző apró- magokért. Igen egészséges e gondolat alapja: termeljünk lehetőségeinkhez mérten többet az olyan terményekből, amelyekért valutát kapunk külföldről azon túl, hogy a belső szükségleteket ellátjuk. Naponta érkeznek a hírek a megyéből, az országból, hogy milyen új törekvések találhatók a makói hagymatermelőknél, a kalocsai paprikásoknál, a hevesi dinnyéseknél, a szö- lővidékeken, a konyhakertészettel foglalkozó részeken; hogyan növekszik az állattenyésztés iránti kedv. Pillanatképek ezek, de csalhatatlan jelek: helyes cél felé törekszik a mezőgazdaság — beleértve az állami gazdaságokat, termelőszövetkezeteket, termelési társulásokat, egyénileg dolgozó parasztokat — és bízhatunk abban, hogy néhány hónap múlva már áttekinthetőbb, még biztatóbb eredményekről lehet szólni. A lottó nyerőszámai 4,14,22,31,1» Marosán György elvtárs beszéde örömmel tölt el bennünket kában, üdvözölhetjük drága vábbi kemény harcokra. Ta- ; — kezdte beszédét —, hogy a és mindnyájunk számára ked- lálkozásunk öröm nemcsak a ■ nagy munkásgyűlések eme, vés látogatóinkat, Ho Si Minh mi számunkra, öröm az egész : immár hagyományos csarno- elvtársat, a Vietnami Demok- szocialista tábor országai szá ratikus Köztársaság elnökét Ma már apad a Duna A Duna árhulláma pénteken délelőtt Mohácsnál elérte tetőfokát. Kilenc centimétert emelkedett csütörtökről péntek délelőttig a vízállás. Szom- hat reggelre két centis apa-.» dást várnak. | A Duna vízszintje a mohácsi • oldalon nem öntötte el min- * denütt az alsó rakpartot sem. I A kompkikötő fel járatának fe- | léig ér a víz. A kompforga- J lom zavartalan. Árvízveszély 1 nincs. Töltésen átszavargást a i Duna jobboldalán a mohácsi körzethez tartozó részen nem találtak. Csak Kölked környékén van a folyó melletti mé- lyebbfekvésü erdős, bokros területen talajvíz. Különben Mohácson egy hídalkatrész-szállítmány vesztegel, amelyet hez. Ha alacsonyabb lesz ■ a vízállás és a magas vastraverzek elférnek majd a Duna hidjai alatt, folytatja útját a küldemény. . és kíséretének tagjait (hosszan- | tartó, lelkes taps); í jCét sokat szenvedett nép | legjobb fiai találkoznak itt ma - és merítenek friss erőt egymás eredményeiből, bátorságot egymás hősi küzdelmeiből, bölcsességet egymás tapasztalamara, bosszúság a közös ellenségnek, az imperialistáknak, akiket mindkét országban kemény arculcsapások értek. — Kedves Elvtánsak! Tizenháromezer kilométer óriási távolság. Ennyire van Hanoi Budapesttől. De bármektai'ból, tanulságot az elkövetett kora is a földrajzi távolság, : hibákból, elszántságot a to120-000 mázsa gabona a raktárakban Befejezéshez közeledik az aratás az állami gazdaságokban mégis közel állunk egymáshoz. Testvérekké tesznek ben- * nőnket a közös eszmék, a kö- | zös célok, a szocializmus építése, a béke megvédése. I : A Baranya megyei állami gazdaságokban is befejezéshez közeledik az aratás. A kombájnvezetők versenyében továbbra is a görös- gali Kovács Ferenc az első.- A második helyet Máris Ferenc, a Bikali, a harmadikat pedig Tóth József, a. Görös- Egyiptomba | gali Állami Gazdaság kombáj- ötven százaléka kezelők közöl első Studer Ádám a Bikali, második Móricz Gyula a Görösgali és harmadik Háy Jakab, aBólyi Állami Gazdaság aratógépkeze lője; Az állami gazdaságok kom-1 Erőt merítünk sikereinek, ered bájnosainak jó munkáját bizo-| menyeinek tapasztalatainak gaz nyitja, hogy a kombájnosok dag tárházából, ettől vagyunk összefűznek bennünket a proletámemzetköziség el- téphetetlen, baráti szálai, a szolidaritás ereje, amely hegyeket képes ledönteni, ösz- szeköt bennünket közös nagy példaképünk, a Szovjetunió iránti barátság, a szovjet nép szeretete. (Nagy taps.) szállítunk az ottani hídépítés- í nosa foglalja el. Az aratógépelérte, sőt már túl is haladta a 20 vago- nos teljesítményt; A kombájnosok és aratógépkezelők hő| sies munkájának köszönhető, Népünnepélyek lesznek ban 120 ezer mázsa gabona és Bálok a nit >- J 32 ezer mázsa borsó biztos heÉrdekes műsorok aPgBSZtMS lyen, a magtárakban van, erősek és legyőzhetetlenek. Egybekapcsol bennünket a marxizmus—leninizmus; tagjai vagyunk a szocialista államok nagy családjának, amelyet a Szovjetunió, s a népi Kína vezet. (Taps) Egybefűz (Folytatás a 2, ötdalon.) Megyénk dolgos népe színvonalas s szórakozást nyújtó ünnepségek rendezésével készülődik megünnepelni aug. 20-át, alkotmányunk ünnepét; Mohácson nagyszabású ünnepsége, népünnepélyre készülnek. A városi tanács előtt megrendezett gyűlésen méltatják majd a nap jelentőségét. Számos üzem dolgoz» parasztokat lát majd vendégül; Gondoskodnak a szórakozásról, vidámságról is. A városi kultúrotthon, a szabadtéri színpadon esztrádműsorral kedveskedik. A mohácsi evezős-szakosztály a Dunán lát-» ványos lámpionos felvonulást rendez; Bolyban németek, magyarok közösen készítik elő augusztus 20 méltó megünneplését. Az előkészületekben a Hazafias Népfront, a KISZ és a különböző' vállalatok is részt vesznek. Ügy tervezik, pécsi bányászokat látnak vendégül, akiknek a Kossuth Tsz tagjai új kenyeret nyújtanak majd át. Nem lesz hiány a szórakozásban sem. A békáspusztai: méntelep ismét megrendezi az immár hagyományossá vált lovasbemutatót. A magyarokból és németekből álló fúvószenekar műsorával fokozza majd a vidám hangulatot. A község kultúrotthonában este pedig bált rendeznek. A bó- lyiak a kisebb szomszédos községeket is meghívják az ünnepségre. Dunaszekcsőn a tanács, a Hazafias Népfront és a mező- gazdasági állandó bizottság karöltve rendezi meg az ünnepséget. A nap jelentőségét 3 az iskola parkjában megrendezett gyűlésen méltatják ] majd, utána pedig a sportpá-j lyán sportműsort rendeznek. 3 Felállítják a körhintát és aj céllövöldét is, A kultúrotthon j színjátszói a János vitéz elő-j adásával kedveskednek a község lakosságának. Az ünnep-j séget táncmulatsággal fejezik j majd be. R bányászmenlő-nap műsora Mint már közöltük, vasárnap, augusztus 4-én bányász- mentő-napot rendez a pécsbá- ny3telepi bányamentő csoport, Pécsbányán. A rendezők gazdag programmal várják a vendégeket. Délelőtt tíz órakor megkoszorúzzák a bányászhősök emlékművét-, utána térzene lesz. A vidámparkban sétahajózást és több más, kedves mulatságot rendeznek. Gazdag büfé, minőségi borkóstoló és éjfél után két óráig tartó tánc teszi „teljessé“ az ünnepséget; 200 eater forinttal csökkentek as adminisztratív költségek a Baranya megyei Megvitatják az MSZMP agrárpolitikájának tézisei! A Magyar Szocialista Munkáspárt megyei székhazában két napja tárgyalnak a megye mezőgazdasági szakemberei, járási párttifckárok, tanácselnökök az MSZMP agrárpolitikájának téziseiről. Az el-: múlt két napban 6ZÓ volt a ■ falusi osztályviszonyokról, a • mezőgazdasági termelés fej-: lesztéséről, a jobb- és baloldali : elhajlásokról. Ma tárgyalják a • mezőgazdaság szocialista át- • szervezésének kérdéseit, Szerdán készült el és esti törtökön már a minisztériumban is ismerték a Baranya megyei Építőipari Vállalat második negyedévi mérlegét. A mérlegbeszámoló, ha csak önmagában nézzük, a második negyedévi eredményeket tükrözi, ha mellette az elmúlt év második negyedévi beszámolóját is tekintjük, az idei bői általában jobb eredményeket kapunk. Ragadjunk ki egyetlen tényt, minden vállalat égető kérdését, az adminisztratív költségek alakulását. A múlt év második negyedévéhez képest, ez év második negyedében 200 ezer forinttal csökkentek az adminisztratív költségek. Ezt az eredményt nem volt könnyű elérni. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a vállalatnál nem volt létszámcsökkentés. A kétszázezer forint nem elbocsátottak megtakarított béréből tevődik össze, hanem nyomtatványokkal, Írószerek kel és sok más egyébbel való takarékoskodásból. A „tősgyökeres magasép£- tők" még jól emlékeznek azokra az időkre, amikor — ez még a trösztösités idején volt — mindegyiküknek külföldi töltőceruzáktól, színes Írónőktől, finom radir- gumiktól dagadt a zsebe. Mindenki vitte ezeket a dolgokat, mert adták anélkül is, hogy a régi darabok tönkrementek, vagy elkoptak volna. A tröszt nyomtatványra kiadott költségei pedig ilyenformán csak nőttek-nőttek s most összehasonlítva akárki megállapíthatja, hogy az ilyenfajta kiadások összege négyszerese volt a mainak. De van egy közelebbi összehasonlító szám is, a tavalyi, amikor az Építőipari Vállalat még 18 ezerrel többet költött egy negyedévben nyomtatványokra, Írószerekre, mint az idén. Az adminisztratív költségeket terheli az épületek, raktárak karbantartása is. Idén sikerült elérni e téren is javulást, annak ellenére, hogy az épületek, raktárak karbantartását elvégezték. Hol tudtak takarékoskodni? Elsősorban a villany- és vízfogyasztás csökkentésével. Megjavították a rossz vízcsapokat, kicserélték a régi és a feleslegesen erős villanyégőket. Ennek is van „felelőse”, akárcsak az útiköltségek felhasználásának. Az útiköltségek felhasználásának ellenőrzésével Ángyán Béla pénzügyi osztályvezetőt bízták meg, aki előre meghatározza, hogy egy-egy osztály, mekkora keretet kap. Az már az osztályok gondja, hogy a megszabott összeget mikor és hogyan használják fel. Ha egy osztály indokolatlanul túllépi az útiköltség-keretet, megvonják az ott dolgozóktól a prémiumot, ellenkező esetben külön jutalmat kapnak. Ennek alapján 13 ezer forinttal csökkent a második negyedben az útiköltség- felhasználás. Sok baj volt azelőtt a személygépkocsik üzemeltetési és fenntartási költségeivel is. Amióta a garázsmestert tették felelőssé a gazdálkodással, 1000 forint megtakarítás mutatkozik három hónap alatt. Igaz, hogy ez nem nagy összeg. De önmagában véve már az is nagy eredmény, hogy a költségkeretet nem lépték túl, mint ahogy az már nem egyszer előfordult. A vállalatnál az új dolgozóknak valahogy így magyarázzák meg,. a takarékoskodás jelentőségét: „ha nem takarékoskodnánk a költségekkel, esetleg egy jól dolgozó munkatársunkat juttatnánk utcára, bár munkájára nagy szükségünk van. Ha takarékoskodunk, ezt elkerülhetjük.” Ezt így mondják, de valamennyien, világosan tudják, hogy az ő érdekeik azonosak mindannyiunk érdekeivel. Hisz mindenki előtt világos, hogy nemcsak a képzelt kollega kenyeréért küzdenek, nemcsak az évvégi nyereségrészesedés összege buzdítja őket, hanem mindenekfelett az, hogy mindé* szorgalmas ember jól éljen ebben az országban.
