Dunántúli Napló, 1957. július (14. évfolyam, 154-178. szám)
1957-07-18 / 167. szám
1957. JŰIjTUS 18. N APtO 55 VILÁGHÍRADÓ KINCSTÁR a „világ tetején tt A kínai csapatok fáradtságtól elcsigázva kapaszkodtak fel a Pamir-hegy- ségben fekvő Rang-Kul tó partjaira. A barátságosnak látszó partokon jó legelőt találtak, s elhatározták, hogy a tó északi csücskénél egy szakadékban, telelő tábort ütnek. Reményeik azonban csakhamar meghiúsultaik, mivel váratlanul olyan nagy hó esett, hogy a lovak nem tudtak táplálékhoz jutni. Kimerül ő- félben voltak az ólelmlszertar- talékok Is. A lovak hullani kezdtek, a katonák körében zúgolódás támadt, a szövetségesek pedig, akik eddig a kínai katonákkal tartottak, éjszaka megszöktek a táborból. A szökevények felvágták a még megmaradt lovak ereit, hogy a kínai katonák ne tudják üldözni őket. így tehát a kínai csapatok teljesen reménytelen helyzetbe kerültek, befújta őket a hó, nem tudtak mozdulná. Az elkerülhetetlen pusztulást előre látva a katonák elhatározták, hogy legalább mérhetetlen kincseiket megmentik, s keresni kezdtek egy megfelelő helyet. Figyelmüket csakhamar magára vonta egy barlang, amelynek bejárata a szakadék felett, 350 méter magasságban volt a sziklafalban. De hogyan kapaszkodjanak fel? Darabokra vágták az elhullott lovakat és abból építettek lépcsőt a meredek falon. A húsdarabok odafagytak a gránithoz, s a kínaiak ezen a rögtönzött lépcsőn fel- hordták kincseiket a barlangba. ök maguk a déli oldalon egy másik barlangban telepedtek le, s az éhségtől és hidegtől mindnyájan, elpusztultak. Tavasszal, amikor olvadni kezdett, a lóhús levált a sziklafalról, a kincseket rejtő barlang pedig megközelíti the- tetlenné vált. iyj indez 300 esztendeje, vagy talán még régebben történt. A legenda azonban nemzedékről-nemzedékre szállt, sőt a kínai csapatok tragikus pusztulásának története írásban is fennmaradt. Megtaláljuk a történetet például a „Turkesztáni Közlöny“ 1890-as évfolyama 92. számában. „Az Orosz Földrajzi Társaság turkesztáni osztályának hírei" 1915-ös évfolyamában. Kérdezhetné valaki: miért nem kísérelték meg bejutni a legendás barlangba és ellenőrizni, igaz-e a legenda? TörNyelvek és nyelvtehetségek A világ kétezerötszáz millió lakosa kb. hatezer nyelvet, tájnyelvet és fontosabb nyelvjárást beszél! Ebből a 6000 nyelvből 1645 millió ember az ún. „tizenhárom nagy nyelvet”. Ez a tizenhárom nyelv a következő: (zárójelben feltüntetjük azt a számot is, amely azit jelzi, hány millió ember beszéli a szóbanforgó nyelvet) kínai (összes dialektusaival, 500 millió), angol (250 millió), hindu (160 millió), orosz (150 millió), spanyol (120 millió), németi (100 millió), japán (80 millió), francia (80 millió), malájt (80 millió), bengáli (00 millió), portugál (55 millió), olasz (55 millió), arab (50 mii lió). Az említettek csupán a legfontosabbak (amelyeket 50 milliónál több ember beszél), de ezeken belül is rengeteg dialektus van. Indiában 179 nyelvet beszélnek 544 dialektusban. Csak a:z egészen kivételes nyelvtehetségek képesek megtanulni a létező nyelveknek legalább egy részét, Az átlagon felüli nyelvtehetségek nevét fel is jegyezte a történelem, A dán Rasmus Chrisitian Rask (1787—1832) 230 nyelvet ismert és 28 különböző nyelvű szótárt int,J, Gaspard • Mez- zofanti kardinális (1771—1848) 114 nyelveit és 72 tájszó- lást tanult meg. Könyvből tanult, Itáliát soha el nem hagyta. Párizsiban jelenleg él egy Grégorre Kolpaktcfy nevű 60 éves ember, atki franciául, oroszul, szerbül, spanyolul, portugálul, olaszul, norvégül, . törökül, görögül, a baszk, a berber és a bantu nyelveken tökéletesen beszél. Szótár nélkül olvas az összes európai nyelveken, valamint latinul, ó-görögül, kínaiul, japánul, perzsául, arabul és az asszír és egyiptomi nyelven. Mióta megöregedett, már lassabban halad: ma már csupán egy nyelvet tanul meg évenként :;: téntek ilyen kísérletek, de valamennyi kudarcha fúlt. A könnyéikbell hiszékeny emberek szerint a kincseket maga a sátán őrzi. Beszélik például, hogy 200 évvel ezelőtt egy gazdag kirgiz levágatta egész ménesét, hogy a kínaiakhoz hasonlóan, húfllétrán jusson fel a barlangba. Amikor azonban felért, rettenetes hangokat hallott a barlangból és annyira megijedt, hogy lezuhant és összetörte magát. A kirgizek azt mesélik, hogy a titokzatos kincseket rejtő barlang Időnként felhívja magára a figyelmet, A múlt század végén egy drága brokátköpeny, az első világháború elején pedig egy ezüstveder esett le a barlangból. A történelem sok olyan . " esetet ismer, amikor a néphagyományoknak teljesen reális esemény az alapjuk, s amikor a lakosság körbében elterjedt legendák segítettek a kutatóknak az igazi tények felderítésében. Egyelőre még nem tudjuk, mennyi igaz a kincseket rejtő barlang legendájából, de a nyáron I, J. Tamm akadémikus vezetésével expedíciót szerveznek a barlang feltárására. Az expedíciót a legmodernebb felszereléssel látják el. tí&zá szattatátitun&lc Nyaranta a Volgán Moszkva és Kazany között szokatlan hajójárat közle- kedik. Nein is hajó, hanem a „Gorkovszkaja Kommuna“ — úszó szanatórium szeli a vizet. Az úszó szanatórium megszakítja útját a Volga festői szépségű helyein, ahol « „betegek" kisétálnak a partra, megfáradnék a folyóban és kirándulásokat tesznek. A haján a beutaltak természetesen szigorú orvosi felügyelet alatt állnak. Belgyógyászati, fogorvosi rendelő, gyógyfürdő és számos más szakrendelő biztosítja a dolgozók gyógyulását, A napfürdőzés céljaira különleges karosszékeket készítettek. A felső fedélzeten nagy étterem, mozi, könyvtár és tánchelyiség van. A hajón több mint 20 orvos és egészségügyi nővér dolgozik. Egy-egy „szanatóriumi" beutalás 24 napig tart. Évenként 6 turnusban járja a hajó a Volgát, Egy alkalommal több mint ezer dolgozó üdül a hajón. Júliusban a Volgán és a Dnyeperen tljabb tlreó szanatóriumokat állítanak üzembe, Szemeteket Ghanara vessétek... Accraban, Ghana fővárosában 1957 március 6-án kikiáltották a függetlenséget. Leírhatatlan lelkesedéssel ezrek és ezrek zengték: Ghana, szeretett hazánk örökre szabad! C'j, független köztársaság született ezen a napon Afrikában. A tudomány legryősto az időt „Az élettan és leánya, az orvostudomány, mindmáig nem avatkozott bele közvetlenül természetes létünk lényegébe. Ám a végtelenségig mégsem tarthatja távol magát ettől. A korszerű élettan az érettségnek olyan fokát érte el, hogy A szovjet technika új vívmányai Újfajta villanyvonat Füsttel trágyázott növények A régi vagongyár tervezői a Kirovról elnevezett moszkvai Pinamé-gyár dolgozóival karöltve megszerkesztették az ER-5 típusú új villanyvonatot, mely óránként 130 km sebességet fejthet ki, A nagy sebesség új au tómat« -jelzőbe rendezés és autosztop felszerelését igényelte, ami biztosítja a veszélytelein közlekedést A mozdonyvezető fülkéjében elhelyezett műszer megismétli a világítóberendezés jelzéseit. A tervezők könnyű fémek alkalmazásával csökkentették a karosszéria és a berendezés súlyát. Az új kocsi két tonnával köny- nyebb és 5 méterrel hosszabb a közönséges kocsinál, Mint a metróban közlekedő kocsikon, itt is három, s űri tett légnyomásra nyíló és csukódó, ajtót terveztek. Az új kocsiban kényelmes, puha ülőhelyek várják az utast, jobb a világítás és új fűtési módszert alkalmaznak, A kocsikat összekötő folyosókon elek trok a lóri fér iku a berendezést szereltek be, amely télen biztosítja a kellő hőfokot,. nyáron pedig a szel" lőztetóst. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának növényfiziológiai osztálya új agrotechnikai módszert dolgozott kt a növények trágyázására. Az eddigi módszerektől eltérően a fosz- foros-oxigénes trágyát füst formájában juttatják el a növényekhez. A füst jó hatássa’ van a növényekre. Kora reggel harmat vagy eső után a szél irányában meggyújtják a vörös foszfort, mely égésikor a levegőből vett oxigénül és vízporával vegyülve foszfor- savat Képez, melyet a levelek könnyen felszívnak. A Moldáviában és a Krímen szerzett tapasztalatok jó eredménnyel jártak. Moldáviában szőlőkben végeztek kutatómunkálatokat. Félórán át füstölték az eperfákat a virágzás és megtermékenyülés közötti időszakban. S az eredmény: az eper cukortartalma 16 százalékkal fokozódott, savanyúsága pedig 3 százalékkal csökkent, A krimi szőlőkben végrehajtott kísérletek is igazolták ezt a megfigyelést. Megjavult az ilyen módon ápolt eperfajtákból készített bor minősége is. kizárt dolog, hogy felfedezései és találmányai mélyrehatóan bele ne szóljanak az egyón és az emberi faj élettani rendiébe" — így ír „Megváltoztatható-e az ember?" című, most megjelent könyvében Jean Rostand francia tudós, korunk egyik legkiemelkedőbb biológusa. Mindmáig ugyanis az emberek bölcsen csupán arra szorítkoztak, hogy az élettan mágikus formuláit kizárólag állatokon alkalmazzák. Hamarosan azonban az ember is sorra kerül. Mint ismeretes, a mesterséges megtermékenyítés egyike azoknak a természetellenes lépéseknek, amelyek állatokon igen jól beváltak. Emberen az első ilyen kísérletet egy amerikai fiatal- asszony, egy biológus hajtotta végre — saját magán. Férje — akivel csupán néhány hónapot éltejc együtt — autószerencsétlenség következtében meghalt a kórházban. Kétszeres csapás volt ez a fiatal asszonykára nézve; elvesztette nagyrabe- csült tudóstársát és a szeretett férfit, akitől nagyon szeretett volna gyereket. A fiatalasszonv férje halála után sorsdöntő lépésre szánta el magát, Spermát vett a halottól és különleges feltételek között frigiderben tárolta. Azóta három esztendő telt el és a ílataleszonynak már két gyermeke született férjétől, aki már rég halott. A kairói fellegvár mellett elterülő El Paszatin temető egyik sarkában mér félig földbe süppedt sírkő elmosódó felirata hirdeti, hogy alatta alussza örök álmát Ibrahim ibn Abdallah sejk. Kevesen tudják, hogy ez nem más, -mint Jean Louis Bruckhardt, a napóleoni idők egyik Isgérdeke- sebb életsorsú személyisége. 0 . Közel két évszázaddal ezelőtt pontosan 1784-ben született Lausanneban, Lipcsében és Göttingában végzi egyetemi tanulmányait. Pályafutása elején Napóleonnak, a győzelmes tábornoknak, az első konzulnak teltétien és rajongó híve, Amikor azonban Napoleon császárnak koronáztatja magát, Bruekhardt ellene fordul: szóban és írásban támadja. Számos röp- iratot ír ellene. Menekülni kénytelen koronás ellensége bosszúja elől. 1806-ban Angiiéba metru, mivel tudja, hogy itt nem éri el Napoleon titkosrendőrsége. Londonban az angol kormány kegydíjat ajánl fel neki, ha tovább folytatja röpiratszerkesztői tevékenységit Napoleon ellen. Am Bruekhardt megelégeli a csatározást, örökké nyugtalan, forrongó természete újat kivan. Jelentkezik az akkori idők egyik leghatalmasabb és legtőkeerősebb A titokzatos Ibrahim sejk társaságánál: az Afrika- Társaságnál és felajánlja szolgálatait! Az Afrikai-Társaság új felvevő piacokat keresett a fejlődő és egyelőre versenytárs nélkül álló angol ipar részére. Kapóra jött hát a Társaság vezetőségének a tanult, több nyelvet beszélő, határozott fellépésű Bruekhardt ajánlata. Tudatták vele, hogy ajánlatát elfogadják, alkalmazzák és ugyanakkor közölték vele, milyen szolgálatokat is vár tőle a Társaság. Elsősorban is azt a feladatot bízták rá, hogy utazzék Egyiptomba. Felső- Egyiptom nem érdekelte az angol kereskedelmi társaságot, hiszen itt már többé- kevésbé urak voltak. Annál jobban izgatták őket az addig még ismeretlen Alsó- Nílus és a Fehér-Nílus mentén elterülő vidékek kereskedelmi lehetőségei. Bruck- fordt előtt több évi kutató- utazás állott. Fel kellett kutatnia az A Isó- és Fehér- Nilus környékét. Ezt elvégezve Szudán, majd Etiópia területét kellett bejárnia. Feladata végeztével a Szamán földre irányították volHáromévi gondos felkészülést igényelt ez a több országot felölelő kutatóút. Bruekhardt ugyanis a londoni és a híres cambridgei egyetemen tanait arab nyelvet, asztronómiát, ásványtant, vegytant. Ugyanakkor látogatja az orvosi fakultást is, Megszerzi a sebészeti gyakorlatot is és mint fogorvos is megállja a helyét. Ám ez csak az elméleti kiképzés volt, Bruekhardt szakáUt növeszt, arab viseletét ölt is mit sem törődve a felé irányuló közfigyelemmel, állandóan azt viseli. Állandóan tanul. Egyetemi tanulmányai mellé a Társaság egy arab matrózt szerződtet hozzá, akivel gyakorolja magát az arab nyelvben, A tanulást sport követi, naponta hosszú menetelések, lehetőleg délben, a forró napon, ország álon. Amikor végül nyugovóra tér: a padlóra készít magának fekhelyet, hogy megszokja is elviselje a legkényelmetlenebb feltételeket is. Három hosszú évig tartott az előkészület. Akkor aztán az Afrlka-Társaság vezetősége hivatta. — Mr. Bruekhardt, holnap Máltába utazik! A Társaság egyik vitorlása szállította Máltába. Itt jelentkezik az angol hatóságoknál, átadja az Afrika- Társaság ajánlólevelét. Az angol parancsnokság épületét már mint Ibrahim ibn Abdallah indiai muzulmán kereskedő hagyja el. Bruekhardt, kortársi feljegyzések szerint annyira beleélte magáit szerepébe, hogy nagyon kevés arab tudta volna benne felismerni az európait. Máltából Szíriába hajózott. „A fedélzeten — írja utóbb megtalált feljegyzéseiben — sokat kérdezősködtek India felől. Megkíséreltem tőlem te Illetőleg felelni a kérdésekre, majd amikor megkértek, hagy beszéljek néhány mondatat az ottani nyelvjárásban, a legelrontotta bb svájci—német tájszólásban beszéltem, amelyet még egy született német sem igen ért meg. Előnye az, hogy torokhangjai által hasonlít egyes arab dialektusokhoz?’. Pa rtraszállás alán Ah'ppoba. Innen pedig karavánnal a Szindji Sivatagon át Kairóba megy. Közben meglátogatja Petra romjait, ahol előtte még egyetlen európai sem járt. Kairóból lefelé indul a Fehér-Nilus mentén. Az utak titkát féltékenyen őrző etiopiaiak megtámadják. Menekül is hogy életit valahogy megmentse, teve farkába ka- yaszkodva tissiJc át a Níluson és egy Nvbiába tartó rabszolgakaravánhoz csatlakozik. Rövid ideig marad a karavánnal és mint kolduló dervis folytatja útját. Bruekhardt viszontagságos útján hatalmas szolgálatokat tett a földrajztudománynak. Olyan utakon járt, amelyeken előtte egyetlen európai sem. Később megtalált feljegyzései nagy hasznára voltak a későbbi nagy Afrika-kutatókmk, Közben mindinkább megszereti a keletet. Visszamegy Kairóba és itt telepszik le. Itt éri az Afrlka-Társaság felszálitása, hogy utazzék Pandanba és számoljon be kutatóútja eredményeiről. Bruekhardt, aki közben nemcsak külsőben, hanem lélekben is Ibrahim ibn Abdallah sejkké változott, nem engedelmeskedik a felhívásnak. Továbbra is Kairóban marad és Tudományos munkásságot folytat. Néhány év mtílva megjelent arab—angol szótárát még ma is haszonnal forgatják a nyelvbuvárok. Szorgalmasan gyűjtögeti, feljegyzi és ki is adja az egyiptomi dalokat és népmeséket. Az egyiptomi főváros népe, tudományos körei megbecsülik, maguk közülinek ismerik el. Az Afrlka-Társaság vezetősége több ízben is megkísérli, hogy visszatérésre bÍrja, dm eredménytelenül. Bruck- hardt nem fojtandó elárulni az őt oly nagy szeretettel fogadó egyiptomiakat. Az Afrlka-Társaság — legalább is akkor — még nem jutott a Fehér-Nilus torkolatához vezető utak titkának birtokába. 1815-ben Mekkába megy zarándokúira, Betegen tér vissza és két évre rá. 1817- ben eltemetik a kairól fellegvár melletti El Paszatin temetőben. Egyszerű sírkövére, mint ahogy kivánía, nem írták ki valódi nevét, amelyet egyébként narrmv kevesen ismertek. A félig a földbe süppedt sirkövön csak ennyi áll: Ibrahim ibn Abdallah sejk. Alatta pedig: FI rah- mat Allah! Legyen Allah irgalma vele! (A* „Előre" című romániai lapból.)
