Dunántúli Napló, 1957. július (14. évfolyam, 154-178. szám)

1957-07-17 / 166. szám

1957. JÜLIUS 17.

NAPLÓ

8

Virágzó közös gazdaságokat!

Sok szó esik napjainkban is falun a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről. Arról is beszélnek, hogy

miért oszlottak fel az ellenforradalom alatt a termelőszövetkezetek

ás megpróbálják megadni rá a feleletet. Egyesek úgy értelmezik, hogy ennek—fő—oka afelülről dlktálás, az önkéntes;, ség elvének aTnegsértéee. Mások Tovább mennek és azt bizonygatják, hogy nálunk a szövetkezeti forma nejn felel meg a magyar parasztság igényei- neilíTÖH3f^^]ill3{sühE~IEt Oj szövetkezeti formát, amely megfelel a magyar sajátosságoknak. Beszélnek arról is, hogy az ellenforradalom után megmaradt, vagy újjáalakult termelőszövetkezetek életébe is túlzottan beavatkozik az állam, mert nem helyezte hatályon kívül a termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok mintaalaipszabályát, nem engedik meg, hogy minden termelőszövetkezet olyan mintaalaipszabályt dolgozzon ki magának, amilyet akar,

Mi az igazság?

Az igaz, hogy az ellenforradalom előtt is volt a megyében több olyan termelőszövetkezet, amely igen nehéz anyagi körülmények között dolgozott, tagjainak jövedelme lényegesen alatta maradt a jól működő tsz-ek tagjaiénak, az egyénileg dolgozó parasztok jövedelmének. Az is tény, hogy az állami szervek sok esetben túlzottan beavatkoztak a termelőszövetkezetek gazdálkodásába. A szövetkezetek szervezésénél gyakran az önkéntességet is megsértették. Ezek a hibák azonban nem voltak akkorák, hogy magyarázni lehetne velük a termelőszövetkezetek ilyenmérvű feloszlását. A tömeges felbomlás elsősorban az ellenforradalom nyomására történt. Falun a fő tüzet a termelőszövetkezetek ellen irányította az ellenforradalom: a kulákok visszakövetelték elkobzott vagyonúnkat és nem egy esetben fegyveresen kényszerítették a tagakat a kilépésre, a vagyon széthurcolá- eéra.

Termelőszövetkezeteink

nagy része Jói működött,

ezek tagjai könnyebb munkával, nagyobb jövedelmet értek el, mint a középparasztok, és ha közbe nem jön október, eszük ágában sem lett volna szétmenni. Ezt bizonyítja az is, hogy az ellenforradalom után számos községben elsősorban a földnélküli, vagy kevés földdel rendelkező parasztok újból megalakították a termelőszövetkezeteket és így a megyében 43 mezőgazdasági termelő- szövetkezet és 38 termelőszövetkezeti csoport újjáalakult. Azok közül a dolgozó parasztok közül is, alak október 23. előtt tsz-tagok voltak, kiléptek, sokan kérik a felvételüket, vagy új tsz alakításához látnak. Véménden például nyolc család 14 tagja kéri, hogy a gazdasági év végén újból tsz- tag lehessen.

A tények azt igazolják, hogy általában

azok a termelőszövetkezetek

működtek Jól, amelyek be- tartották az alapszabályt.

Ézék zömében megállták a helyüket az ellenforradalom viharában is. Az ellenforradalom után számos termelőszövetkezét módosította alapszabályát azzal, hogy így a magyar sajátosságoknak megfelelő alapszabálya lesz. E lépés helytelenségére azonban már számos tsz rájött. Kiderült, hojfy a réginél jobb alapszabályt ők sem tudtak kidolgozni. A esény- oszrói Üj Március Termelőszövetkezet például nem fogadta el a munkaegységgel való számolást. Helyette óraibéres elszámolást vezettek be, mondván, így a ledolgozott órák után a tagság minden hónapban megkapja a bért. Persze, osztani vagy fizetni is csak akkor lehet, ha van elegendő jövedelem. Belátták, hogy ez az órabéres rendszer nem jó, mert ha van jövedelem, akikor a munkaegység után is lehet előlegét osztani, ha nincs, akkor

az órabért sem tudják kifizetni. A csányoszróiak az ősszel újból rátérnek a munkaegységgel való elszámolásra. így mindenki végzett munkája arányában részesedik.

A tények bizonyítják, hogy az államnak az az intézkedése, amely szerint osak az a termelőszövetkezet kaphat működési engedélyt, amely az alapszabály legfőbb tételeit betartja — indokolt és helyes. Ez az intézkedés nemhogy az önkéntesség elvének megsértését, hanem a termelőszövetkezetek erősítését jelenti, mert elsősorban a tagok érdeke, hogy a termelőszövetkezetben igazságos legyen a munka értékelése és a végzett munka után minden tag megkapja a neki járó részt.

A termelőszövetkezetek jelenlegi formája Magyarországon új. A kapitalista Magyar- országon ilyen , szövetkezeti formák nem voltak. Azokból a szövetkezeti formákból pedig, amelyekben megvolt a kizsákmányolás minden lehetősége, nem kérünk. Szocialista szövetkezeti forma a kapitalizmusban nem volt és nem is lehetett

Éppen ezért a soron lévő feladat nem az, hogy azon rágódjunk: helyes-e a mintaalapszabály betartása vagy sem. Minden erőnkkel

azon kell lennünk, hogy a meglévő termelőszövetkezetek aa alapszabály főbb elveinek betartása mellett jól jövedelmező, az egyéniekénél nagyobb jövedelmet biztosító gazdaságok legyenek.

Az alapszabály főbb elveinek betartása nem azt jelenti, hogy dogmatikusan ragaszkodjunk annak minden betűjéhez. Kormányzatunk módot ad arra, hogy a mintaalapszabály alapvető kérdésein kívül abba olyan tételeket iktassanak a termelőszövetkezetek, amelyek nekik a legjobban megfelelnek. Minden további nélkül dönthetnek abban, hogy a szövetkezet viszonyainak . megfelelően, hogyan és milyen normákat állapítanak meg. Nem határozza meg az állam a teljesítendő kötelező munkaegységek számát sém. Ezt minden termelőszövetkezet a gazdasági viszonyainak megfelelően maga határozhatja meg. A munkaszervezetét is minden termelőszövetkezet úgy alakíthatja ki, ahogy a legjobban biztosíthatja a munkák elvégzését. Dönthet a közgyűlés afelett is: hogyan szabályozza a belépés, illetve a kilépés kérdését. A tervszámok megszűntek: a tagok dönthetnek abban, hogy miből mennyit vetnek, milyen átlagot akarnak elérni.

A termelőszövetkezetek tagságát nem az állami irányítás sértette, hanem inkább a túlzott beavatkozás a gazdaság menetébe. Ez megmutatkozik abban is, hogy

a termelőszövetkezetek ma

is igénylik az állami irányítást.

Segítséget kérnek egyes ügyeik elintézéséhez. Az ellenforradalmi idők után éppen a termelőszövetkezetek jöttek rá arra, hogy szükség van az állami szervek segítségére. Számos termelőszövetkezetben elmondják a tagok, hogy azelőtt bizony sokszor már untál: a sok ellenőrt, látogatót. Jelenleg azonban a másik véglet érvényesül, inkább az, hogy sok esetben annyi segítséget sem ikapnak mezőgazdasági szakigazgatási szerveinktől, amennyi a legszükségesebb len ne. A gyöngyfái termelőszövetkezet megalakulása uitán a közös épületébe visszaköltözött a volt tulajdonos, jogtalanul, mert a házat államosították. El is mondták ezt a tagok fűnek, fának, a sajtóban is cikkeztek róla. A járási tanácson mindezek ellenére jóformán semmit sem tettek.

A termelőszövetkezetek szakmai, politikai, szervezeti segítésén túl foglalkozni kell azokkal a dolgozó parasztokkal is, alak az ellenforradalom idején és az azt követő zűrzavarban kiléptek a termelő- szövetkezetből. Ezeknek jórésze már megbánta, hogy elhamarkodva, vagy kényszer hatása alatt a kilépés mellett döntött. Ezt bizonyítja az is, hogy számos helyen arról beszélnek a kilépettek, hogy a gazdasági év végén belépnek a termelőszövetkezetbe, vagy újat alakítanak;

Arra van most szükség, hogy a járási tanácsok mezőgazda- sági osztályai, de

a megyei tanács mezőgazdasági osztálya is legalapvetőbb feladatának a tsz-ek

megerősítését tekintse.

Szükség van erre, mert nem kisebb feladat áll előttünk, mint az, hogy minden termelőszövetkezetünk jól működő, nagyhozamú gazdasággá fejlődjön. Úgy gondolom, ha termelőiszövetkezeteink és a szövetkezni kívánó egyénileg dolgozó parasztok a szükséges út. mutatást, segítséget megkapják e téren, még ebben az évben emelkedik a termelőszövetkezetek, a szövetkezeti parasztok száma is.

Hegedűs Vince,

a megyed tanács tsz- esoportvezetője.

Követésre méltó

Nemeske község parasztságának kezdeményezése

J^emeske község MSZMP alapszervezeté- ^ ’ nek vezetősége, végrehajtó bizottsága, a községi tanács tagjai, a pénzügyi állandó bizottság, a Hazafias Népfront, a község adófizetőivel együtt, szocialista versenyre hívja a járás és Baranya megye valamennyi községének adózóit az állampolgári kötelezettségek idő előtti teljesítésére.

„Tesszük ezt azért — hangzik a felhívás —, mert a Magyar Szocialista Munkáspárt és forradalmi munkás-paraszt kormányunk a parasztságot és minden más adózót, hazánk minden becsületes dolgozóját, az ellenforradalom fegyveres erőinek szétverése után, nem hagyta magára, hanem mindenegyes intézkedésével és cselekedetével azon volt, hogy politikai és gazdasági szempontból talpra állítsa az országot, kijavítsa a korábban elkövetett hibákat és így továbbra is biztosítsa a szocializmus fejlődését hazánkban.

E célkitűzés megvalósítása érdekében — többek között — eltörölte a parasztság részére legsúlyosabb terhet jelentő kötelező beszolgáltatást, megszüntette a kötelező biztosítást, a gyermektelenségi adót, valamint az általános jör>edelemadónál a túlzott progresz- szivitást. Csak a begyűjtés eltörlésével több milliárdos segítséget nyújtott dolgozó parasztságunknak. Az ellenforradalom által mintegy 20 milliárd forintos anyagi kár okozta nehéz gazdasági helyzet ellenére, egy fillérrel sem emelte az adót. Megtartotta változatlanul az adózásnál eddig élvezett összes kedvezményt (65 éven felülieknek járó szociális kedvezmény, növendékmarha és törzskönyvezett kanca kedvezmény stb.). ‘A község dolgozói nagy megelégedéssel fogadták a kormány gazdasági intézkedései közül a közelmúltban ismertetett, a gabona szabad felvásárlási árára vonatkozó rendelkezést is.

Mi, Nemeske adófizetői hozzá akarunk jó-> rulni az ország gazdasági nehézségeinek mielőbbi leküzdéséhez, a munkás-paraszt sző* vétség erősítéséhez, a népjólét további emeli* séhez, ezért önként vállaljuk, hogy:

1. A folyó évi egész adótartozásunkat az esetleges hátralékkal együtt október 31. napjáig teljes egészében kifizetjük. Tesszük ezt azért is, hogy a befizetett adóból a községet illető 60 százalékos adórészesedést a község minél előbb megkaphassa, hogy a költségvetésbe beállított feladatokat zökkenőmentesen megvalósíthassuk; hogy kamat felszámítása helyett, külön 2 százalékos kamattérítésben is részesülhessünk.

2. A búza földadó-tartozásunkat a csépiéit követő 5 napon belül teljes egészében rendezzük azért, hogy ezzel is hozzájáruljunk az ország kenyérellátásának biztosításához.

3. Az idei községfejlesztési járulékot az esetleges hátralékkal együtt október 31-ig teljes egészében kifizetjük azért, hogy a községpolitikai tervbe felvett célkitűzéseket hiánytalanul megvalósíthassuk.

így kívánjuk pártunk és forradalmi műn* kás-paraszt kormányunk gondoskodását viszonozni. Ezt kívánja tőlünk az állampolgári kötelezettség, a hazaszeretet és becsület, szocialista társadalmunk építése.

Szigetvári járás, Baranya megyei községeinek adózói! Előre a verseny feltételeinek maradéktalan teljesítésére. Csatlakozzatok valamennyien versenyfelhívásunkhoz!

A község adófizetőinek nevében:

az MSZMP-alapszervezet vezetősége a községi tanács v. b. és a tanács tagjai a pénzügyi állandó bizottság a Hazafias Népfront Bizottság

Jég pusztított

A megye számos községében hétfőn este nagymennyiségű esővel együtt jég is hullott, s többfelé súlyos károkat okozott a kapásnövónyekben. Különösen nagy kár érte a szigetvári járás dolgozóit. Hóból környékén például alig maradt levél a kukoricaszárakon, Szentlő- ninc felé azonban egyre gyengébben tapasztalható a jégverés. Erre már csupán a leveleket rojtozták ki a tfzfil'léres nagyságú jégdarabok. Értesülésünk szerint Keresztes-pusztán csaknem száz százalékos kárt okozott a hétfő esti jégzápor. Más járásokból eddig nem erezett jelentés.

AzNB II.nyugati csoportjának 1957—58. évi sorsolása

I. forduló VIII. 18.: Dél-Budai Szpartakusz—Pécs- bánya, Pécsi Vasút—Budafok.

II. forduló, VIII. 25.:

Láng—Pécsi Vasút, Pécsbánya—Győr.

III. forduló, IX. 1.: Pécsbánya—Sztálinváros,

Szombathely—Pécsi Vasút.

IV. forduló, IX. 18.: Pécsbánya—Szombathely,

Sopron—Pécsi Vasút.

V. forduló, IX. 15.: Mosonmagyaróvár—Pécsbányatelep, Pécsi Vasút— Veszprém.

VI. forduló, IX. 22.: Pécsbánya—Oroszlány, Kaposvári MTE—Pécsi Vasút,

VII. forduló, IX. 29.: Pécsbánya—Zalaegerszegi

TE, 14.—Pécsi Vasút.

VIII. forduló, X. 6.:

A Munkaügyi Minisztérium 50«. sz. Intézete felhívja mindazokat a 14—17 éves fiatalokat, akik kedvet éreznek a kőműves szakma elsajátításához, hogy minél előbb, de legkésőbb f. év augusztus l-ig Jelentkezzenek a fenti Intézetnél (Pécs, Szigeti út 55. sz.) vagy az Illetékes város), járási tanács munkaerőgazdálkodási csoportján

személyesen vagy levél útján.

A jelentkezés alkalmával az általános Iskola 8, Illetve 7. osztályáról szőlő bizonyítványát, valamint a szülői beleegyezést hozza magával. Tanulmányi Idő 2 év. Ez Idő alatt az Intézet bentlakásos otthont, étkezést, munkaruhát, bakancsot s a tanulmányi eredménytől függően havonta ösztöndíjat biztosít.

Kaposvári Rákóczi—Pécsbánya, Pécsi Vasút—Zalaegerszegi Dózsa.

IX. forduló, X. 13.: Nagykanizsa—Pécsbánya,

Pécsi Vasút—Szekszárd.

X. forduló. X. 20.: Pécsbánya—Székesfehérvár,

Győr—Pécsi Vasút.

XI. forduló, X. 27.:

Láng—Pécsbánya, Pécsi

Vasút—Dél-Budai Szpartakusz.

XII. forduló, XI. 3.: Pécsbánya—Budafok, Sztálinváros—Pécsi Vasút.

XIII. forduló, XI. 10.:

Pécsi Vasút—Pécsbánya,

XIV. forduló, XI. 17.: Veszprém—Pécsbánya, Pécsi Vasút—Oroszlány.

XV. forduló, XI. 24.: Mosonmagyaróvár—Pécsi

Vasút, Pécsbánya—Sopron,

XVI. forduló, XII. 1.: Zalaegerszegi Dózsa—Pécsbánya, Pécsi Vasút—Zalaegerszegi TE.

XVII. forduló. XII. 8.: Kaposvári Rákóczi—Pécsi

Vasút, Pécsbánya—Kaposvár.

XVIII. forduló, XII. 15: Szekszárd—Pécsbánya, Pécsi Vasút—Székesfehérvár.

XIX. forduló, XII. 22.:

Nagykanizsa—Pécsi Vasút,

Pécsbánya—14.

immTTTTmTymTTTyTTTTTTTTVTTTTVVTTTTrrrTTTTTVVTTVTTTWTVTVTVTTTTTTVTTTTTVTTTrTVlTTVTVmyTfTTTTTTTTTTTTrTTVTVTTTTVWTVTTTTVTTTTTTVVWTTTTVVTfTTmmmv

ICá&ccóH Jáztef:

összeHnsonLÍTUDH

(3.)

Az í848-as polgári forradalmak Nyugat-Európában a születő burzsoázia vezetésével zajlottak le. Ahol van burzsoázia, ott köztudomásúlag van munkás is, gyár is, illetve manufaktúra. 1848 Magyarországon a burzsoáziának és munkásnak csak a csíráját találja. Óriási különbség ez, már ekkor több évtizedes elmaradottság.

S következett a szabadság- harc bukása, a kiegyezés, az Osztrák-Magyar Monarchia megteremtése, ami ugyan már szabadabbá tette az ország gazdasági életének fejlődését, de hol voltunk mi még ekkor a nyugati országoktól! Ausztria 1890-ben már 965.4 millió kiló nyersvasat termel, vasútvonalainak hossza 1803-ban már 3.516 kilométer volt és 2 325 gőzgép, 36 000 lóerővel állt az ipar szolgálatában. Anglia? 1870-ben a világ széntermelésének 51.5, az Egyesült Államok 15.4, Németország 15.8 százalékát adja. Nyersvas? Anglia 1870-ben a világ nyers- vas-tenmelésének 50, az Egyesült Államok 14, Németország

10.4 százalékát adja. S nálunk csupán három évvel előbb volt a kiegyezés. Most illő lenne ideírni, hogy ugyanebben az időben hazánkban milyen volt e téren a helyzet. Semilyen. Kár a vesződségért, elefántot a bolhával kár összehasonlítani. Még annak is csak töredéke volt a szén- és vastermelés, ami lehetett volna az ország adottságai alapján.

Ilyen sok évtizedes gazdasági hátramanadottsággal, nyakunkban az osztrák elnyomással jütunk el 1914-ig. Amíg nálunk a gazdasági fejlődés előre ment egy lépést, addig a nyugati országokban kettőt léptek. A távolság köztük és közöttünk nem csökkent, hanem időnkint még növekedett is. A nyugati országokban virágkorát élte a kapitalista fejlődés, óriási vívmányokat hozott létre, transzkontinentális vasutat épített, városcsodákat, éyármammutokat hozott létre, ml pedig nyakunkon a feudalizmussal, csaknem vegetáltunk. Tömtük hússal, kenyérrel, nyersanyaggal Ausztriát és vettünk tőle kész gyártmányokat;

Ugyanakkor a nyugati országok fejlődését nemcsak saját forrásaik táplálták. Ott voltak a gyarmatok, ahonnan ömlött az olcsó nyersanyag, rendelkezésre állt az olcsó munkaerő és a kész termékeknek pedig a piac. A gyarmatok kizsákmányolásából nemcsak a burzsoáziának jutott, jutott belőle a gyarmattartó ország társadalmának is és ez javította életkörülményeiket. Vajon véletlen volt, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiában lényegesen jobban élt az osztrák munkás, de még a paraszt is, mint a magyar? Véletlen, hogy az angol munkás és paraszt jobban élt és él mint az indiai munkás és paraszt? Ez nem véletlen, hanem nagyon i$ törvényszerű dolog. Más országok gyarmatokat szereztek, mi pedig gyarmatok voltunk. Más országok kaptak, erősödtek, gömbölyödtek, a gyarmatok, — köztük mi is — adtunk és csak annyit engedtek fejlődni, erősödni, hogy legyen erőnk holnap, holnap után, 'többet adni a gazdának.

A kapitalista országok

gazdasági vizsgálódásánál ma sem szabad szem elől téveszteni, hogy többségüknek ma is megvannak gyarmataik, — ha fogyatkozott számban is — és onnan az úgynevezett „anyaországok“ ma is csak

kapnak, helyesebben szólva rabolnak.

1919—20-ban azután „arra ébredtünk“, hogy szétdarabolták az országot. Eltávozott ugyan évszázados rabló, de jött a Horthy-rezsim, s 25 éve alatt fene nagy önállóságunkban annyi fejlődést sikerült elérni, hogy a nyugatiról jöttek már nem azt mondták, hogy 70—80 évvel vagyunk mögöttük a fejlődésben, hanem őtvenet, hatvanat emlegettek. Mit csodáltak a Hor- thy-féle Magyarországon a külföldiek? A cifra szűrt, a csikóst, a puszták népét. A gulyást, töltöttkáposztát. Ezek voltak az ország szimbólumai nyugaton, no meg a tüdőbaj, a mezítlábas paraszt, a három millió koldus. Ez utóbbiakat ugyan nem propagálták a nem zetközi gyorsvonatokon egyetlen remekbe készült fényképpel sem. A külföldi utazási irodák fényes kirakatai 6em úgy reklámozták Magyarországot, hogy „Utazzon Magyarországra, a három millió koldus és a néhány dúsgazdag országába, a tbc honába!“ — hanem, hogy nézzék meg a Hortobágyot, és a többit, ahol megtalálhatták élő valóságban a feudalizmust, azt, amiről ők már akkor csak tankönyvekben tanultak.

S közben részesei, méghozzá Jó erősen részesei, szenvedői voltunk két világháborúnak, amelynek során mtlliár- dok pocsékolódtak el, ezrek haltak meg és negyvenötben majdhogy ott álltunk a sír szélén.

Igaz, a múltról szólva, még ha annyi rosszat is hozott magával, sem szabad egyoldalúan beszélni. Ennyi megrázkódtatás után is volt erőnk, hogy adjunk tudásuTtkból, tehetségünkből, munkánk javából a világnak. Adtunk Kandó mozdonyt, villamosipari terméket, világhírű mezőgazdasági termékeket, állatokat és még máf egyebet, többet mint amennyi első látásra erőnkből tellett. Hát mennyit adhattunk volna, mennyivel többet tudtunk volna alkotni a magunk hasznává és más népek javára is, ha nem olyan mostoha hozzánk a „sors keze", mint amilytn volt. Mindennek ellenére felemelt fejjel állhattunk sok kérdésben a világ elé, s nem egyszer megcsodálták ait a makacs, szívós élni és alkótni akarást, ami bennünk megvan. Más népeket talán síét; szórt volna a történelem ilyen sok vihara, — mint ahogy ab szét is szórt —, mi maradtunk. Maradtunk még akkor is, ha egyik kátyúból a másikba bukdácsolt népünk szekere. De ez a dicsőség nem vöd 60ha az uralkodó osztályoké, — ez a népé volt és marad.

(Fólytatjuk)

Fiatalok! Mentetek építőipari tanulónak!