Dunántúli Napló, 1957. július (14. évfolyam, 154-178. szám)
1957-07-16 / 165. szám
NAPLÓ 1957. JŰLIUS 1«. •Vi*;.; Miéri „nincs" sör? MII mondanak a Sörgyárban? Az elmúli hetek. során á sörrel kapcsolatban számos újságcikk jelent meg és az üggyel a Pécsi Rádió is rendszeresen foglalkozik. Ezek a közlemények azonban csak a pillanatnyi bajokat kommentálták, de nem foglalkoztak azzal olyan részletességigei, ami a fogyasztóközönség széles rétegeinek tájékoztatására szolgálhatott volna. Éppen ezért szükségesnek tartjuk, hogy a sör termeléséről és annak forgalmáról a pécsi Pannónia Sörgyár vonatkozásában rövid ismertetést adjunk. A Pannónia Sörgyár kapacitása 1948-ban 80 000 hl volt, de csak a legnagyobb nehézségek árán tudott ebben az esztendőben 12 000 hl sört értékesíteni. Ez a mennyiség olyan kevés, hogy a kőbányai anyavállalat részére a további anyagi támogatást meg akarták szüntetni és azzal a gondolattal foglalkoztak — mivel a Kőbányai Sörgyárak kapacitása is csak kis mértékben volt kihasználva — hogy a gyártást leállítják és a Pannónia Sörgyár kiszolgálási körzetében Pécs székhellyel kőbányai sört hoznak forgalomba. A gyár akkori vezetősége hatalmas erőfeszítéseket tett ennek elkerülése érdekében, amit sikerült is 1949 esztendőre kipariroz- nia úgy, hogy kiszolgálási körzetét a Kőbányai Sörgyárakkal folytatott harc után kibővítette. Ebben az időben Baranya és Zala teljes területe, Somogy és Tolna területének mintegy 80 százaléka a Pannónia Sörgyárhoz ftartozott. I ívképpen sikerült 1949-ben 19 000 hl sört értékesítenie, miáltal a gyár a leállítástól meg menekült. 1950-től kezdve a sörfogyasztás fokozatos, de még mindig csak a nyári hónapokra korlátozva emelkedni kezdett, 1952. végétől a gyár a lehetőségadta kereteken belül folyamatos beruházásokat eszközölt. 1953-ban az értékesített sör mennyisége már közel 114.000 hl volt, tehát közel tízszer annyi, mint öt évvel korábban. A gyár vezetősége és dolgozói teljes erejük bevetésével és minden tudásukkal arra törekedtek, hogy a jelentkező igényt ki tudják elégíteni. A sörfogyasztás azonban rohamos tempóban emelkedett és ezekben az években már gyakran előfordult, hogy a nyári hónapokban az igényeknek megfelelő mennyiségű sört előállítani nem tudott. Pedig 1955-ben közel 198.000 hl sört hoztak forgalomba a fent már említett területen és ezzel az 1948. évihez viszonyítva a pécsi Pannónia Sörgyár termelése több mint tizenhatszorosára futott fel, amivel messze megelőzte a kőbányai és soproni sörgyárakat. Ekkor mindenki attól várt enyhülést, hogy a Nagy- kanizsai Sörgyár 1956-ban évi 250.000 hl-es termelésével bekapcsolódik. Ez 1956. október 1-én meg is történt, amikor a Pannónia Sörgyár Zala és Somogy sörellátását átadta és most már csak Baranya és Tolna, valamint Bács megyéből a bajai és bácsalmási járások képezték kiszolgálási területét. Ezután mindenki joggal azt várta, hogy a sörellátás javulni fog, mert hiszen a Pannónia Sörgyár ez évi 210.000 hl. sörtermelése lényegesen kisebb területen kerül forgalomba. Amint napjainkban látjuk, nem ez történt. Az igény meghaladta ezt a hallatlanul magas számot is, és ott tartunk, hogy ez évben egy nyári hónap tíz napja alatt annyi sört hozunk forgalomba, mint 1948. egész esztendejében. A különbség csak az, bogy akikor ez a mennyiség egy évre nemcsak elég, de sok is volt, míg ma ugyanez a mennyiség tíz napra kevés. Számtalan esetben felelős, állásban levő, de nem szak--’ mabeli elvtársak részéről még szemrehányással is illeReményekkel jött — csalódottan távozott tik a Pannónia Sörgyárat úgy állítván be a dolgot mintha nem állana feladat; magaslatán. Pedig a gyár re konstrukciós tervében csa1 1960-ra volt beállítva 200 001 hl sör gyártása, és habár i rekonstrukciós terveknél napjainkig csak az egyhar mad része valósult meg, i vállalat mégis ez évben mái 210 000 hl-es tervfeladato, vállalt. Nem szerénytelenség tehát ezek után az állítani hogy a vállalat mindent elkövet a sörellátás jobb biztosítása érdekében. Most még csak néhány szót arról, mi a magyarázata mégis annak, hogy „nincs sör“, vagy „kevés .a sör“. Az egyik ok az, hogy a szoros értelemben vett falusi lakosság 1948-ban a gyár termelésének alig húsz százalékát fogyasztotta el, vagyis mintegy 2 400 hl sört. mt'o most a gyár termeléséből közel 60 százalékban részesül, ami több mint 120 000 hl sörnek felel meg. Persze azért a városi lakosság fogyasztása is óriási mértékben növekedett, mert hiszen a korábbi 9 600 hl-es sörmennyiséggel szemben 90 000 hl sört vesz fel, de amint a jelek mutatják, még ez is kevés, Fentieket el kellett mondani már azért is, mert kétségkívül tájékozatlanságból lehetett hallani olyan hangokat is, hogy azért nincs sör, mert exportra kerül. A f Pannónia Sörgyár kiszolgá lási körzetének területéről egy liter sör nem kerül ki sem külföldre, sem más belföldi területre. Utoljára, de nem utolsó ( sorban el kell mondani még * a következőket; sokan tud-< ják, hogy a pécsi Pannónia] Sörgyárban a nagy beruh á-‘ zások idején több mint egy1 esztendőn keresztül külföldi( szerelők dolgoztak. Ezektől * tudjuk, hogy a világ min-] den részében szinte ugrás-' szerűen emelkedett a sör-] fogyasztás és a nyugati ál-] lamok is nagy sörgyári be-] ruházásokat eszközölnek. En] nek ellenére ott is előfordul! a nyári hónapokban, hogy] „nincs sör"; I Cirhisz ,1 |,|j színfoltja városunknak * a Budapest Nagycirkusz. a|( Artistái művészetükkel sok ‘(»kellemes órát szereznek a pé- - icsieknek. Nap mint nap dél0 ielőtt és délután sok kíváncsis- 3 /kodó keresi fel a Balokányligetben a cirkusz telephelyét, ’/hogy megnézze az oroszláno- 3íkat „szolgálaton kívül” is. Kétségtelen, a cirkusz ínűso- rónak legfőbb attrakciói min- ’ f dig az állatszámók, amelyek ’J kicsik és nagyok csodálatát [ Jegyaránt kivívják. A hét ber- Jber oroszlán Szegedi Gábor Jidomításában, Zsófi medve kedves tréfái és a fiatal Kray 1 ? idomár nyolc ponilova meg- sjkapó látvány. Az egész poron- : J dot megtöltik a lovak s az em- iiber szinte csodálkozik, hogy az ■J idomár nem téved el közöttük, •is mi történik? Minden ló pon■ itosan tudja a helyét, egy ostorig pattintásra, vagy halk vezényli szóra hármas sorokba zárkóz- íjnak, vagy lábukat felrakják a ■ .porond szélére, s egyik jobbra, f másik balra néz. Az oroszlá- fnok félelmetes horkantása f mindig óvatosságra figyelmez- fteti mesterüket. S ha netalán t valamelyik téved, elölről kell f kezdenie mutatványát. j Lélegzetvisszafojtva figyeli a közönség a két Schneider mutatványát a magas bambuszon. Talán 14—15 éves a kislány, áld ügyesen kiiszik fel egy hosszú acélrúd tetejére, amelyet a férfi a mellén tart, s a rúd tetején végez mutatlátványosságokat, amelyek minden cirkuszban mások és mások, meg kell azonban mondani; hiányoztak a légtorná- szok. A légtornász-számok azok, amelyeknél a cirkuszban a pattanásig feszül a hangulat és á figyelem, s valahogy úgy hozzátartoznak -a cirkuszhoz, mint például a bohócok. És még egy. A cirkusz művészei, akrobatái mindannyian magyarok. Miért kell idegen névvel szerepelniük? Sokkal inkább megmarad a nézők emlékezetében például Szegedi Gábor neve, mint a ponilovak idomárja: Kray. összegezve: kellemes szórakozást nyújt a Budapest Nagycirkusz műsora, amelyben megnyilvánul a szépség, az emberi ügyesség, a humor és a látványosság. P. E. Csatahelyi csibék Pesten Egész utcát alkotnak a sátoralakú vándoretetők a Görös gali Állami Gazdaság csatahely! gazdasága árpaföldjén. Az etetők alatt hűsölnek a csirkék, míg az „utca“ közepén a lajtos kocsi bakján ül s vigyáz a' gondozójuk'. Mellette nagy, fehér komondor szaladgál. Ilyenkor kevés a dolga a Basának, inkább az éjjeliőr mellett teljesít szolgálatot, de ott aztán hűséggel. Az „utca" úgy született meg, hogy az árpatarlóról két Ze- tor hamarosan lehúzta a kombájn-szalmát és máris kész volt a hely a 3 000 csirke száM^tnárfy József pénteken reggel le- számollt a Pécsi Épí tőipari’ Vállalatnál és {visszautazott Orosházára. Reményekkel i jött Pécsre, csalódottan távozott. Vissza sem Jön többet \ Pécsre — mondja ő. Nem sokaiig volt itt. Június 28-án érkezett: i * Június utolsó nap jaiban váülalta a munkát, az Orosháza tanácson lakatosnak Jelentkezett „A vállalat orosházi megbízottá még biztatta is: menjen csak nyugodtan Pécsre! Ért maga az építőipari gépekhez is, mi pedig pont Ilyen embereket keresünk. Meglátja milyen jó dolga lesz Pécsen! Ezért Indult el Molnárfy József, ezért hagyta ott feleségét és a gyerekeket. örömmel és bizakodva vágott neki a háromszáznyolcvan kilométeres útnak. Pécsett aztán meg lepetéssé váltak a reményei. — Lakatos? —' kérdezték tőle. — Lakatosra most. nincs szükségünk. — De hiszen biztosra jöttem, pénzt sem hoztam magam mai annyit, hogy visszautazásra elég lenne. — Hát akkor álljon be segédmunkásnak! Más hely nincs. Beállt. Legalább az útiköltséget meg kellett keresni. Hiszen a visszautat nem téríti a válla- lat. Amikor összejött egy kis pénze, leszámolt. Tizenegyedikén ment be a vállalat központjába, hogy felvegye a járandóságát. Nem adták ki neki. — Csak a munkahelyen lehet az illetményt kifizetni — mondták — erre igazgatói utasítás van! — De akkor lekésem a vonatomat és csak egy nappal később jutok haza — próbálta menteni a helyzetet Molnárfy. — Mit csináljunk, kérem? — válaszolták. Ez a rend. No, ha ez a rend, akkor mit lehet mást tenni, kiment Molnárfy is a reptérre, a volt munkahelyére. Meg is kapta a pénzét. De hogyan? A Júliusiban ledolgozott tíz napjára kapott 437,84 forintot. Ebből levonták a belépéskor felvett 100 forint OMB előleget és 99,70 forint étkezés-térítést. A június hónapra járó illetményénél azonban megint meglepetés várta. A Júniusra elszámolt 72,20 forintból ötvem forintot levontak. A fizetési szalagon nyoma Haláloski menet el ű gázkitörés István-aknán Július 12-én délután 16 óra 10 perckor István-akna IV. szintjén nagyerejü gázkitörés történt. A Pécsi Aknamclyítö Vállalat helyszínen tartózkodó 3 dolgozóját: Illés Mihály csapatvezetőt, Cseh István csillést és Zászlai Ferenc csillést a nagy erővel kizúduló törmelék azonnal eltemette s mindhárman életüket vesztették. mára. Kicsit dűlt volt a gabona és kelleténél több szemet hagyott maga mögött a gép, de nem megy veszendőbe. A vándorólazással naponta 120 kiló szemestakarmányt takarítanak meg. Varga László gazdáságveze- tő már más szemmel nézi a csirkéket. Elmondja, hogy ez az állomány már harmadszor ment át szelektáláson, ami annyit jelent, hogy háromszor vizsgálták meg szigorú szemek, szakértelemmel és amelyik gyengének találtatott, értékesítésre került. Eddig négyezer rántanivaló csirkét küldtek Budapestre 42 forintos áron. A csirkék 10—11 hónap alatt — REKORD IDŐ — híztak meg 90 dekára. A gazdaság ősszel tovább folytatja a budapesti szállítást, természetesen előzetes lekötésre. Hamarosan 10 ezer tojás kerül keltetőbe. A kikelt csibékből frissítik fel a saját állományt, de bőven jut belőle, fogyasztásra is. így már októberben ismét mehet a NYUGDÍJASOK Akkor ő ezt feleli: — ötvenegy év nagy idő. Nem lehet azt elefelejteni. Mennyire igaza van. ötvenegy év nagy idd, különösen, ha egy vállalatnál tölti el azt az ember. Ez most a beszédtéma a DELDAV nagyharsányi üzem- vezetőségének fehér abroszos asztalokkal zsúfolt irodahelyiségeiben. Az asztalokon virágok és mögöttük ott ülnek sorban az „öregek", az üzemvezetőség nyugdíjasai: Kálmán Sándor, aki ötvenegy évig éjjel-nappal talpon ltolt, Kanyar Márton, Petőfi Dezső, akik 1923-tól, Bagyula János, aki 1926 óta is Varga József, aki 1942 óta megszakítás nélkül dolgozott itt. „behullott a rezgő nyárfa aranyszínű levele - i if* — húzza a cigány és az öreg szemek b enedvesed- nek. Hát valóban így van? Nem, nem ez nem lehet! — olvasom le arcukról a riadt feleletet. — Nem búcsúztatjuk őket! — hallom az ünnepi szónok. Kanyar Sándor szavait. — Mi tudjuk, hogy ők, ha nyugdíjba mentek is, nem hagynak el bennünket, hisz életük nagyobbik felének minden eredményét bízták ránk. Az övék jobban ez az üzem, mint a mienk és tudjuk: ugyanúgy féltik és szeretik, mint mi. Felengednek az arcok és az öreg szemek örömkönnyben csillognak. A központi kiküldött, az igazgató, a szakszervezeti kiküldött is azt mond ja: szükség van az ó tapasztalatukra, segítsék a fiatalokat, látogassák meg az üzemet, adjanak tanácsokat, és ha bármilyen problémájuk van, forduljanak bátran a szakszervezethez, az üzem vezetőségéhez. Eljöhetnek, várják őket, segítik őket, ők is segíthetnek, tanácsokat adhatnak. Mennyivel más ez, gazdaság gépkocsija Budapestre rántani való csirkékkel. A vándorólazásnak a fentieken kívül más haszna is van. A háromezer csirke megtrágyázza a tarlót. A tyúktrágya igen hasznos. A gazdaságban kísérleteztek is vele. Tizenöt holdon végeztek trágyázást. öt holdon 40 mázsát terítettek szét holdanként. Itt 21 mázsa 10 kiló termett árpából. A másik öt holdon már csak 20 mázsát adtak holdanként. A termés 19 mázsa volt; A kontrol öt holdon 18 mázsás árpatermést takarítottak be. Érdemes még elmondani, hogy igen kedvelik a csatahelyi csibéket a környező falvakban. Eddig Kacsótán, Nagypeterden, Botykapeter- den, Nagyvátyon, Rózsafán, Becefán és Királyegyházán cseréltek le nagyobb állományt csatahelyi sárgamagyar törzsállatokkal. Mintegy 20 ezer csibét vittek el a környékben lakó parasztok. A gazdagság változatlanul négy forintért adta a csibéket, de kiszámították, hogy még így is nagyon megéri, hiszen a gazdaság tyúkállományának évi tojóátlaga 128, míg a legjobb háziasszony is örül, ha tyúkja évente 80 tojást tojik. A csatahelyi gazdaság most teljesen áttér a sárgamágyar- fajta törzstenyésztésére, mig a kendermagosat Görösgalon tenyésztik tovább. 365000 lorintos totó-iiyeremény A totó 28. játékhetén mindössze egy fogadó ért el tizenkettes találatot: nyereménye 365 000 forint. A telitalálatos szelvényt Mózes Károlyné, a tatai vasútállomás utasellátó vendéglője vezetőjének 63 Íves felesége töltötte ki. A szerencsés totózó elmon- lotta, hogy öt év óta minden héten ugyanazt a tippet írta i. szelvényre. Többször ka* sott már 400—500 forintos! nyereményt, a mostani azonsán egyszerre annyi, hogy negszámolnl is elég. A két- íasábos fotószelvény érdekeslége egyébként az, hogy az :gyik hasáb 12 találatos', a násik nulla találatos. ványokat. önkéntelenül is arra kell gondolni: mennyit gyakorolhattak, amíg elérkezett a pillanat, hogy a közönség előtt felléphessenek. Ugyanígy Kra- toyll a létraegyensúlyozó is. Az asztalon a fémből készült létra, a létra tetején az artista s hegedül. A 2 Vikáris plasztikus akrobaták kidolgozott, finom mozdulatai tetszetős látványt nyújtottak. A 2 Drumár zsonglőrmutatványait igen tréfásan végezte: a tizenhárom ördön- gös kanál kétszer-háromszor csak nem akart egyszerre belehullani a poharakba. Mégis mindenki szentül meg volt győződve, végül is sikerül a mutatvány. Spaci, Béla, Vilu bohócok derűs tréfáikkal megnevettették a felnőtteket, gyerekeket egyaránt. Sorolhatnánk még a sincs a levonásnak, nem indokolják a leszámolási jegyzéken sem, csak a borítékon szerepel 72,20 — 50,— Ft = 22,20. Természetes, hogy megkérdezte, miért vonták le az ötven forintot? — Mit tudjuk mi, — válaszolták, — kérdezze meg a központban. Persze, pénteken délután már nincsenek benn a központban. Szombaton szabad szombat van. Várjon hétfőig? Molnárfy József inkább hazautazott. Majd levélben tisztázza az ötven forint sorsát. És levélben próbálja meg elintézni a különélési pótlékot is. Mert különélési pótlékot nem számolnak el még személyi igazolvány alapján sem, csak külön tanácsi igazolásra. Igen ám, i de Orosházán senki i nem szólt erről egy árva szót sem, a i hirdetés sem hívja i fel erre a csalódó-1 sok figyelmét; < Ezek miatt ment* haza Molnárfy csa-] lódottan. Az ő Illúzióit már aligha lehet megszépíteni, de a többieket, akik ■ még csak ezután' jönnek a hirdetés{ nyomán Pécsre, ne * engedjék csalódot-* tan távozni az Épí-' tőipari Vállalattól,] — ilyen fcisebb- nagyobb kellemetlenségek miatt) í i Hát igen, ilyen az i életi Az ember dolgo- izik negyven, ötven i évig aztán egyszer- i csak azt mondják i neki: — Nyugdíjazzuk. Milyen könnyű is ezt kimondani. Elérkezik a másnap, a reggel, a munkakezdés ideje, a nyugdíjas felugrik az ágyból, sietni akar a munkahelyére, de visszaroskad. Tovább alhat, kipihenheti magát, az ő „ideje már lejárt“. Neki pihennie „kell". Pihenni? — teszi fel magában a kérdést és keresi az alkalmat, mint Kálmán Sándor, hogy tehessen valamit. Ha mást nem, hóit telefonál az üzemvezetőségnek: — Itt Kálmán Sándor beszél Siklósról. Üzemzavar van. Jöjjenek. Aztán, ha azt mond ják neki: •— Miért nem pihen, Sándor bácsi? Miért kel fel éjszalca is? Nem volt elég ötvenegy évig ezt csinálni? mint ahogy ők elképzelték, ahogy elmond ták az ünnepség előtt. Hát, akkor az övék is az új transzformátor-állomás. Gyerünk nézzük meg! Nincs igaza a cigánynak. Nem hullott le a rezgő nyárfa aranyszínű levele. Nem hullott le, ha akárhogy is húzza, mert nemcsak, hogy elvárják őket, hanem minden évben még egy napjuk is lesz a nyugdíjasoknak, Nagyharsányban, amit nótaszóxxil, bor mellett, minden munkással együtt ünnepelnek. Hallgass el, cigány, de csak egy pillanatra, aztán cnapj bele a húrba és húzzad, rendületleiíül húzzad azt a nótát, hogy: „Vagyok olyan legény, mint te..." Ez illik a mai naphoz, hisz öregek, nyugdíjasok búcsúznak, akik életművük-, kel bizonyítják be a, nóta igazát. ( SZALA1i
