Dunántúli Napló, 1957. július (14. évfolyam, 154-178. szám)

1957-07-14 / 164. szám

V, 1957. JÚLIUS 14. NÄPEÖ 7 <-v* pi. Gazdag zsákmány A román halászok a Duna deltájában idén gazdag zsák­mánnyal térnek haza. Ugyanis nagy rajokban lepik el a ha­talmas folyótorkolatot a vizák. Némelyik eléri a két méter hosszúságot is. Egy-egy ritka példány még hazáink Duna- szakaszába is felúszik. A vitófyteqUbs&zcM’ közúti atagúfya 1960-ig elkészül a Mont Blanc alatt a világ leghosszabb közúti alagútja. (Újsághír) A z Alpokon át összesen ti- zenkét hágó köti össze Olaszországot Svájccal és Fran­ciaországgal. Azonban ezek a hágók olyan nagy magasságban ■fekszenek, hogy még kedvező időkben is csak májustól októ­berig használhatók közlekedés­re biztonságosan. A téli vasúti forgalmat Fran­ciaország és Olaszország között lebonyolítja a Mont Cenis alag­út, amely Susát és Modenát köti össze, de az egyre növek­vő autóforgalom télen csak ne­hezen, nagy kerülővel oldható meg a két ország között. HiásfU éwzá>zadas temek A Mont Blanc alatti közúti alagút építésének ötlete Fran­ciaországban egészen III. Na­poleon idejéig nyúlik vissza. Olaszországban először 1909- ben vetődött fel ilyen alagút építésének gondolata, majd 1934 és 35-ben ismét foglalkoz­tak a tervvel. 1945-ben már to­pográfiai méréseket is végez­tek és 1947-ben egy próbasza­kaszt építettek Entréves mel­lett, mint egy 1380 méter ma­gasságban. A próbaépítkezések nyoma — egy 400 méter hosz- szú, sötét alagút — még ma is LUXUSAUTÓ Valóban csak luxusautóimért csupán harmadlagos köve­telmény az utastér kényelme és kórszerű berendezése. Egyre jobban elhatalmasodik a nyugati autóipar tervezői között az a vágy, hogy minél külsőségesebb és áramvonalasabb — egy­szóval szemre ragyogó — kocsikat készítsenek. Ennél a Rolls- royce kocsinál is aránytalanul kicsi az utastér és megnöveke­dett a külső elemek jelentősége. ott tátong a hegység szívében. Az olasz parlament még 1955-ben törvényben biztosítot­ta az alagút építéséhez szüksé­ges és Olaszországra eső költ­ségeket, a francia parlament azonban, csak húzta, halasztot­ta a döntést. Azoknak a me gyéknek a képviselői ugyanis, amelyeknek a területén a je­lenlegi autóút halad, mindent elkövettek a törvényjavaslat megbuktatására. Véglegesen csak ez év január 24-én dőlt el a hosszú vita és az alagút hamarosan megépül. htuAtká&an a lunt&áU Míg a 13,636 méter hosszú Mont Cenis alagút 1857—1871- ig — tizennégy évi megfeszí­tett munkával — épült, addig a mostani —^ valamivel rövidebb, — 11.900 méter hosszú alagút három év alatt, 1960-ig készül el. Az építésnél a technika leg­modernebb eszközeit 'veszik igénybe. Olaszországban és Franciaországban máris sokat emlegetik az építkezés „fősze­replőjét” a JUMBÖT, az „érc- elefántot”; A JUMBÖ név már csak azért is érdekes, mert a XIX. század dereka óta e nevet gyakran adják a nagy testű, technikai eszközöknek. Először Edison dinamóját keresztelték el JUMBÖ-nak, az akkor vi­lágszerte jól ismert cirkuszi elefántról. Ezt a nevet újították fel most és adták egy kereke­ken mozgó, háromemelet ma­gas szerkezetnek. Az első mo­dern, alagutat fúró JUMBÖ-t az egyik newyorki vízvezeték­csatorna építésénél használ­ták. A mont-blanci építkezés ércelefántjának három hatal-* mos emeletén a munkások csa­patai egyidejűleg dolgoznak majd. Sűrített levegővel mű­ködtetett fúróikkal húsz-hu­szonöt aknát fúrnak egyszerre a hegybe. Ide helyezik a rob­banóanyagot és tíz másodper­cenként robbantják a korszerű millszekundumos robbantási módszer szerint. Ezután műkö­désbe lépnek a gépesített lapá­tok — a JUMBÓ ormányai — és kis kocsikra rakják a törme­'•> léket. Majd húszpercnyi pihenő következik. A munkacsapat r) megvárja amíg a robbantáskor keletkezett gázok elosztanak, azután újra kezdődik a munka 0 hónapokon, éveken át szakadat- ■ lanul, amíg a félúton az olasz JVMBÖ találkozik majd a " francia JUMBÖ-val. t ; íHé# a* idén elkezdik Még ebben az évben 3000 ember és két gépelefánt meg­kezdi a világ leghosszabb köz­úti alagútja építését. Olasz ol­dalról az alagút bejárata a már említett Entréves községnél lesz, mintegy 1380 méteres ma­gasságban. Francia részen a Chamonix fölött 1203 méteren kezdődik. Az építkezés mint­egy nyolc kilométeren gránit- szikla tömbökön át vezet. Az alagút belső magassága hat, szélessége hét méter lesz, és minden 500 méteren az út kiszélesedik, hogy egy-egy defektes kocsi kiállhasson majd a sorból. Az úttest alatt csatorna épül a víz levezetésére és a mesterséges szellőztető beren­dezésnek. A szellőztető beren­dezés önmagától működésbe lép, ha az alagút levegőjét a kocsik kipufogó gázai a meg­engedett határon túl telitették. Ilyenkor a légkondicionáló be­rendezések kiszívják az elhasz­nált levegőt és másodpercen­ként 300 köbméter friss levegőt szivattyúznak az alagútba. Az alagút kivilágítására ki­lométerenként tízezer kilowat áram szolgál. ttagy főiQafofnta svántUoHatc A Mont Blanc-alagúthoz ve­zető közutak jórészt naposak ezért remélik, hogy az alag­utat az év bármely szakában zavartalanul használhatják. A várható forgalomról már adato­kat is hoztak nyilvánosságra: így évente 45.000 motorkerék­pár, 230.000 autó, 35.000 autó­busz halad keresztül az alag- úton mintegy 1,300.000 utassal. Az áthaladó áru évi mennyisé­gét 300.000 tonnára becsülik. ügy számalják, hogy az át­haladásért fizetett illeték majd bőven behozza az építkezés ha­talmas kiadásait. A világon egyre több országban kísérleteznek, hogy olyan gépembert készítsenek, amely az ember kívánságait teljesíti. Ez a francia gép bizonyos kérdésekre felelget magnetofon út­ján. Vajon érdemes volt-e a kis magnetofonnak ekkora „há­zat'’ építeni?! Képeslap-automaták Külföldön már számos automata működik. Gomb­nyomásra szörpöt, cigarettát, szendvicset szolgál ki, vagy meggyújtja a szivarodat. Angliában most egy újabb automatát állítottak a nagy- közönség szolgálatába, mely képeslapokat osztogat apró­pénz bedobására. Száz rakéta elindul A nemzetközi geofizikai év alkalmából, mely július 1-én kezdődött, a szovjet tudósok is megkétszerezik kutató­munkájukat. Úgy tervezik, hogy a geofizikai évben több, mint száz magaslégköri kuta­tó rakétát bocsát fel a Szov­jetunió a Ferenc József föld és az Antarktisz területéről. Folyékony föld A Szovjetunióban a nagy természetátalakításoknál óriás gépekkel mozgatják meg a földet. Hatalmas szivattyú mellé víziágyú omlasztotta a földet és a folyékonnyá vált talajt hosz- szú csővezetéken szállították a rendeltetési helyére, a gátépí­téshez.-GALDONYI BÉLA: -------------------------------------------------!----------------------------------------­VÉ GRENDELET — Vősfe van... haldoklik a tekintetes i.i. ■ ............. = úr! íg y beszélt magában az öreg Mátyás. Már tizenkét esztendeje megtanulta az „elvtárs” szót, s használta is olykor-olykor, de a tanító az más. Okos ember, tanult ember, meg aztán a kenyere javát abban a másik világban ette meg, amikor még az őrvezető is úr volt s Mátyás csak baka a katonaságnál. Ezért hát tekintetes maradt az 6 számára a tanító. Az a’ tekintetes úr, amíg él. Már nem sokáig él, szegény. Pedig élhetne még. Mátyást csak „öreg”-nek szólította, ember- emlékezet óta, pedig ő volt az öregebb, a ta­nító úr. Őszön töltené a nyolcvanat, ha az is­ten addig éltetné. De hát elviszi a kor, kopott a szerkezet s nem akarja már mozgatni a kezet-lábat. Mátyás leült a kis szobában a nagy, barná­ra fényezett almáriom mellé és eltűnődött az élet folyásán. Húsz esztendeje, hogy együtt él a nyugdíjas tanítóval. Akkor halt meg a tanítónő tüdő- vészben. A mester magához fogadta Mátyást, mint régi ismerőst, a házat gondozni, jószá­got etetni, a földet munkálni, ami akad egy ház körül. Nem sok a föld, csak két hold, de a tanítónak már az is megerőltetés volt. Azóta úgy él itt, mint családtag. Együtt eszik, együtt alszik véle s még a gondolatját is tudja, mégha nem is szól. Megférnek együtt. A tanítónak sincs senkije csak a fia. Neki még annyi se. A fiú-tanító valahol a Ti- szaháton. Nagyon messze innét, Tegnap Mezeit haza a hírre, hogy az ap- ■. , ■ ja igen beteg és utolsó napjait éli. Csak most eszmélt, hogy tulajdonképpen miért is jött a kis szobába. Újra a fülébe csengett az öreg tanító bágyadt hangja: — Mátyás!.^, hozd be a kalamárist, meg a régi pennát a kis szobából. Ezért jött hát. A kalamárisért, meg a pen* náért. Végrendelkezni akar a tekintetes úr. Kezébe vette a háromszínben, játszó, nagy kalamárist, mellétette féltő gonddal a kópott- végű pennát $ bevitte a betegszobába. Az öreg tanító félig feküdt, félig ült az esthomálytól alig-alig derengő szobában. Széles kereveten pihent fáradt teste, ősz haja volt és fehér szakálla, mintha hó lepte volna be. Mióta beteg nem enged magához borbélyt. S már nyolc hónapja nem hagyta el a házat. — Meghoztad? — emelte fáradt tekintetét Mátyásra. Mátyás letette a kalamárist meg a pennát az asztalra s csak akkor szólt. — Meg, tanító úr. — Gyere közelebb, fiam! A fiatal tanító a beteg mellé ült. Az meg­fogta a kezét. Hideg kéz volt, búcsúzó s reme­gett a nyolcvan év súlyától. — Hallgasd meg fiam a végrendeletemet. — írjam, apám? A tanító csak a kezét emelte fel, hogy ér­tésére adja, nem papír kell ide, hanem ész. — Furcsa végrendeletet adok én, fiam — kezdte a beteg. — Nem pénz, nem vagyon marad rád. Egy nyolcvan esztendős ember élete, tapasztalata. Látszatra keveset ér, de ha okosan, a mértékét mindig betartva husz- nálod, még nagyon sok hasznát veheted. Elfogta a fullasztó köhögés. Sokáig tartott, amíg újra annyi erőt gyűjtött sípoló tüdeje, hogy. beszélhessen. — Látod ezt a pennát? — Igen, apám. — Ezzel a pennával tanltottám a gyéréke­ket. Nyolc falu katedráját jártam meg ötven év alátt, mert ötven évig tanitóskodtam én, fiam. Volt a kezem alatt sokféle szerzet gye­reke. A jegyzőé, a kodácsé, paraszté, úré, de ezt jegyezd meg, fiam; hogy én egyszer sem tettem kivételt. A .,. a szekundát egyformán beírtam mindegyiknek, ha megérdemelte. Az­tán te is odajártál. A kezem alatt tanultad meg az írást, olvasást. Hozzád is szigorú vol­tam. Azé,rt lett ember belőled. Derék embgr. Büszke vagyok a fiamra. Elhallgatott. A fiú az aPa kezét nézte. Benne a kopott '-■rgr tt tollszár. Milyen vékonyak az ujjai és gyengék. Valamikor pedig egy egész kis világ fordult meg közte. Hogy tudta mutatni — pálca nélkül is — gyorsán és pontosan, hol van Tókió és Buenos Aires. Mert arra büszke volt, hogy nincs a világon olyan város, melyet meg ne lelne, akár behunyt szemmel is. S most bezáródnak a szemek és a kéz nem lesz többé alázatos szolgálója a gondolatnak... Tókió, Buenos Aires. — nem keresi többé őket a kopott térképen. A beteg ismét erőt y 'jfött a beszédhez — Rád hagyom tt* - nennát, kalamárist. Öreg jószág mind a két' rohasem írtam vele mást, csak igazságot, A mit a szivem dik­tált. Egyszer — emlé'' .n rá jó), — akkor még a Tisza volt a miniszterelnök, bejött hozzám a főjegyző. Fiatal ember vólt és he­vesvérű. Letegezett és azt mondta, hogy a gróf úr fiát színjelesen engedjem át, mert gimnáziumba megy Szegedre. Meghallgattam és elbuktattam a grófi kölyköt, mert buta volt, mert nem érdemelt májú Igaz, áthelyez­tek érte s a kollégák is bolondnak neveztek sokáig. Én inkább vállaltam, fiam a bolond titulust az ő szemükben, mint a becstelensé­get a magaméban. A fiú megfogta az apai kezet. — Ma nem kérnek ilyet tőlünk, apám. — Látod, látod, fiam, ezért szerettem válna mégegyszer tanítani ebben a ti világotokban. A szivem, az érzésem szerint, Elfáradt. Ufra csend leit ® szobában. Mátyás má- :-"7i"t,"it",-tsí= sík gyertyát gyújtott. Így kívánta a beteg. Bántotta a villanyfény halódó tekintetét. Egyre fátyolosodó szemek­kel nézte aZ öreg, csillogó kalamárist. — Kifogyott... kifogyott 'belőle a. tinta. Üres a kalamárisom. Kiírtam a noteszbe.,. A Fekete Pali dolgozatát javítottam vele utol­jára ö volt a legjobb diákom. Ml lett belőle? — Igazgató. Gyárigazgató Pesten. — Tudtam, hogy sokra viszi. Megérdemelté. Én csak becsületre tanítottam. Te is úgy ta­níts fiam, mint az apád tette, hogy sok be­csületes gyerek kisérje munkádat. Aztán ezt a kalamárist, meg ezt a pennát úgy add to­vább, mint ahogy én adom neked... Vi­gyázz!... Nagyon vigyázz, minden gyerekre! Ne feledd el.;, igazságosság és becsület.., becsület és igazság .;. Szeme a gyertyafénybe révedt. Keze lecsú­szott a takaróról és szája nyitva maradt szó­lásra készen, mintha örökre ezt akarná món- dani, kiáltani mindenkinek: Vigyázzatok a gyerekekre! Mátyás keresztbe tette a mozdulatián kézh és az öreg, kopott penna lehullott a földre. A fiatal tanító utána nyúlt és felvette... R O TB O T TE M TB TE K

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents