Dunántúli Napló, 1957. július (14. évfolyam, 154-178. szám)
1957-07-14 / 164. szám
2 NAPLÓ 1957. JÚLIUS Ili Áz agitáció módszereiről Az országos pártértekezlet után a leül- és belpolitikai kérdések sokrétűbben vetődnek fel, új feladatok állnak előttünk. A gazdasági károk helyreállítása és a népgazdasági egyensúly kialakítása, a kormány helyes külpolitikájának megértetése, a proletárintema- cionalizmus népszerűsítése megkívánja a magasszínvonalú politikai felvilágosító munkát. Pártszervezeteink elvileg elismerik ennek fontosságát, ám rögtön megkérdezik: hogyan, milyen módszerrel tegyük hatékonyabbá politikai munkánkat? Égető a kérdés, hiszen a régi pártvezetés súlyos hibákat követett el az agitá- cióban. Több esetben megkerülte az igazságot,' elhallgatott objektiven létező nehézségeket és fogyatékosságokat. Ez a helyzet a formára is visszahatott, mert az agitáció lélektelenné és bürokratikussá vált, hiányzott belőle a kommunista hév, amelyet az igazság megmagyarázása lobbant fel. Hasonló következményekhez vezetett a tömegek véleményének lebecsülése is. Ugyanakkor a jobboldali revizionista ideológia bomlasztó hatása, szocialista építésünk vívmányainak elhallgatása és az álszocialísta jelszavak hatása jelenleg is érezhető. A pártszervezeteknek ezért — amikor a politikai munka helyes módszereinek kialakítására törekszenek — e mindkét oldalról fentmaradt nehézségekkel kell megküzdeniük, A tömegagitáció módszerei Vizsgáljuk meg, milyen agi- tációs formák alkalmazása, segíti elő . jelenleg a legjobban pártéletünk fejlődését. A tomegagitáoió módszerei — a csoportos beszélgetések, a kisgyű lések, a munkásviták, s a vitafélórák. Ezek, mint tudjuk, nagy mozgató erővel bírnak, hiszen ha megmagyarázzuk a gazdasági helyzetünkből adódó feladatokat, akkor munkásosztályunk, műszaki értelmiségünk öntudatosan, képességeinek maximális felhasználásával dolgozik. A városi pártbizottság ágit. prop. osztályának elméleti munkaközössége már hozzálátott a munkához. Elvi és gyakorlati vitaanyagot állít össze a legfontosabb gazdaságpoliti- tikai kérdésekről és városszerte megszervezi a csoportos beszélgetéseket. A vitaanyag természetesen csak kiinduló alapot jelent, hiszen a csoportos beszélgetések folyamán a munkások és értelmiségiek, a párttagok és pártonkívüliek üzemi tapasztalataival kell bővülnie. Nagy lehetőséget jelentenek a tömegagitáció számára a szakmai értekezletek is, ahol a kommunisták megfelelő fórumot nyernek a pártpolitika odatartozó kérdéseinek megmagyarázásához. Kommunista pedagógusaink például felhasználták a tanévzáró értekezleteket a párt értelmiségi politikájának megmagyarázására, iskoláink politikai helyzetének értékelésére. Hasznos módszer a dokumentációs anyagok összegyűjtése, felhasználása és terjesztése is. Az ágit. prop. osztály mellett például munkaközösség dolgozik azon, hogy exportra termelő pécsi üzemeink helyét és fontos szerepét dokumentálja népgazdaságunkban és nemzeti jövedelmünk alakulásában. Követésre méltó a porcelán- gyári MSZMP-szervezet terve is. A porcelángyári elvtársak kiállítást tartanaik és a rendelkezésre álló dokumentumok alapján bemutatják az ellenforradalom óta bekövetkezett gazdasági és politikai stabilizációt, a kommunisták és becsületes pártonkívüliek egységes erőfeszítéseit. Ha ez megvalósul, büszkeséggel fog eltölteni sok dolgozót és a példa serkentő erejével fog hatni rájuk. Egyébként: sok dolgozót ébreszt rá kötelességéire, a bérek és teljesítmények mutatószámai között lévő ellentmondások feltárása is. A tömeg- és egyéni agitáció összekapcsolása E módszerek ismertetése után felvetődik: a tömegagitáció háttérbe szoríthatja-e az egyéni agitációt, vagyis miként érvényesüljön az a követelmény, hogy minden kommunistának népnevelőnek kell lennie? Válaszoljunk kérdéssel a kérdésre! Egy előadás után minden vitás kérdés le szokott zárulni, a résztvevők egyetértenek mindenben az előadóval? Az esetek többségében nem! A kommunista aprómunka csak ezután kezdődik! Tájékozódik, megmagyarázza a meg nem értett kérdéseket, foglalkozik a dolgozó egyéni nehézségeivel, magatartásbeli problémáival stb. így napi életének szerves részévé válik a felvilágosító és nevelő munka. E módszer a spontanitást is kiküszöböli, hiszen a kommunista azokra a tömegagi- tációs rendezvényekre, illetve az ott elmondottakra támaszkodik, amelyek minden esetben a pártpolitika központi feladatait tükrözik. Természetesen egymagában azért ez sem elég, a kommunistákat segíteni kell az agitá- cióban. Ezért szükséges, hogy pártszervezeteink személy sze rint is figyelemmel kísérjék tagok ilyenirányú munkáját beszámoltassák és segítsék az elvtársakat. E segítség akkor hasznos, ha alapos felkészültséget és tájékozottságot kíván meg az agitátortól, felhívja figyelmét a legfontosabb sajtócikkekre, illetve politikai eseményekre. A tömeg- és egyéni agitációt vizsgálva tehát az a helyzet hogy a tömegagitáció, mint alapvető módszer az egyéni agitáció alapjául szolgál, amely „kiegészíti” az előbbit és biztosítja a felvilágosító munka folyamatosságát. A kettő egymástól nem választható el, egyben feltárja a tagság és a vezetőség együttes felelősségét is A leírtak csak néhány gondolatot tartalmaznak az agitáció módszereiről. A cél az, hogy harc induljon a módszerek tökéletesítéséért Hogy mennyiben tökéletes egy módszer, azt hatásában lehet lemérni. A lényeg az, hogy pártunk politikáját világosan és közérthetően plántálják el a tömegek között. A városi pártbizottság ágit prop. osztálya már kérte az alapszervezeteket, hogy gyűjtsék össze tapasztalataikat és javaslataikat az agitációs munkára vonatkozóan, ezideig azonban nagyon kevés a javas lat és a vélemény. Pedig — mint mondottuk — a tartós eredményeknek, a sikereknek a hatékony politikai felvilágosító munka a feltétele! Ezért minden kommunista egységes erőfeszítésére, tapasztalatára és ötleteire szükség van. Szentistványi Gyuláné, a városi pártbizottság ágit. prop. titkára. GroiÉo fogadta a? új amerikai nagyköveit Moszkva (TASZSZ). Gromiko szovjet külügyminiszter július 12-én fogadta Thompsont, az Egyesült Államok új moszkvai nagykövetét, azzal kapcsolatban, hogy a nagykövet hamarosan átnyújtja megbízólevelét a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének. Megalakult a Hazafias Népfront pécsi írécsoportja (Folytatás az 1. oldalról.) O A csoport tagjai kije- lentik, hogy okulnak a múlt hibáiból, különösen abból az ellenséges tevékenységből, amely 1956. októberében az ellenforradalomig vezetett és abba számos jószándékú írót is belesodort. Érvénytelennek tekintik a volt pécsi írócsoportnak ellenséges befolyás alatt 1956. október 23-tól a csoport feloszlatásáig hozott határozatait és döntéseit és nem fogadják maguk közé azokat, akik tudatosan, a proletárdiktatúrát és a szocializmus építését ellenezve álltak ki az ellenforradalom mellett. Q A csoport elsőrendű fel- adatának tartja, hogy a szocializmus építését a forradalmi munkás-paraszt kormány és a Magyar Szocialista Munkáspárt eddig megjelent határozataiból ismert irányvonalnak megfelelően segíti. Ennek érdekében a csoport tagjai kötelezik magukat arra, hogy az irodalom területén alkotásaikkal, munkájukkal, tehetségük szerint segítik a Magyar Szocialista Munkáspártot és a Magyar Népköztársaság kormányát feladatainak megoldásában. A Az írócsoport tagjai azért, hogy csoportjuk valóban tevékenyen segíthesse a szocializmus építését, kérik a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Hazafias Népfront támogatását munkájukhoz, egyúttal felhívják mindazokat a tehetséges írókat, költőket, * A határozat elfogadása után Fauszt Imre elvtárs előterjesztette az előkészítő bizottság javaslatát az ideiglenes vezetőség összetételére vonatkozóan, s ennek alapján a csoport megválasztotta vezetőségét. Tagjai: elnök: Mészáros Ferenc, alelnök: L e m 1 e Géza, titkár: Pákolitz István, a lektorátus vezetője: Z s 1 k ó Gyula, pénztáros: akik az előbb említett cél érdekében dolgozni kívánnak, csatlakozzanak a csoporthoz. fí Az írócsoport megbízza a választandó ideiglenes vezetőséget, hogy az alapsza- - bályokra vonatkozóan dolgozzon ki javaslatot és azt legkésőbb 1957. szeptember vé-. géig terjessze a csoport teljes ülése elé. Pécs", 1957. július 12. A HAZAFIAS NÉPFRONT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK ÍRÓCSOPORTJA Fauszt Imre, a prózai csoport vezetője: Gyen is József, a lírai csoport vezetője:. Pál József. A vezetőség nevében Mészáros Ferenc köszönte meg a csoport előlegezett bizalmát és megígérte, hogy az ideiglenes vezetőség igyekszik megteremteni az alkotó munkához szűk- ' séges feltételeket. 2Z alandvágy volt. Jár- -**- tam Jugoszláviában, Olaszországban, Franciaországban. Végülis rádöbbentem: jobb otthon. Pattancs Gáborral, a Kiske reskedelmi Vállalat dekorációs csoportjának dolgozójával beszélgetek, aki disszidált és alig pár napja jött haza. Képzőművészeti főiskolát végzett, majd Pécsre került a Dekorációs Vállalathoz. A rajz szerelmese. Most 27 éves, s már 14 éve rajzol rendszeresen. Reklámgrafikus lett. Januárban őt is elfogta a „disszidálási láz”. — Meg akartam nézni, hogyan dolgoznak hasonló mun kakörben külföldön — mondja. Megnézte, s hazajött. Miért? Mondja el ő maga! — Pár hétig Jugoszláviában voltam lágerben. Hazulról vittem ecseteket, festékeket. A lágerben is dolgoztam. Felfigyeltek rám, s különböző reklámok elkészítésére kap tam megbízatást. Érdekes, hogy Jugoszláviában kevés a képzett reklámgrafikus. Sok munkám volt. Engem azonban Párizs csábított, a nagy reklámok hazája. Április 25- én Párizsba érkeztem. Nyelvet nem tudtam, csatangoltam az utcákon. Az egyik utcában megpillantottam egy üzletet, amelyben festményeket árultak. Talán itt útbaigazítanak — gondoltam —, mert olyan helyet akartam keresni, ahol reklámtervezőkre szükség van. Bementem az üzletbe, de nem tudtam magam megértetni. Azt hitték, koldulok s pár frankot adtak. Elöntött a szégyen pír... — Később találkoztam egy „jóbaráttal”, valami Sarkáéinak hívják. Állítólag újságíró volt Itthon s 1943-ban ment ki Franciaországba Amikor elmondottam neki. hogy milyen szakmám van s hogy munkát keresek, megörült. — Szédületes szerencséje van, hogy pont velem találkozott — mondotta. — Majd én eligazítom. Hallgattam rá, de bár ne tettem volna. Pár napig nála laktam, de amikor nem sikerült „sok pénzt keresnem” kitette a szűrömet. Azt hitte, hogy majd belőlem megél. Két nap és két éjjel kószáltam az utcákon, padokon aludjam. Nem voltam egyedül. Párizsban éjjel is nagy a forgalom s sok a hajléktalan Mindennapi és megszokott látvány a padokon alvó lakástala- nok... — Nem igy képzeltem. De végül is „révbe” jutottam. Egy moziplakát-készítő műhelybe kerültem. Festettem 16-szor 9 méter nagyságú plakátokat is. Terveztem, dolgoztam, úgy éreztem, most megtaláltam, amit kerestem. Keserűen csalódtam ismét. Két napig dolgoztam s amikor készen lettem a nagy munkával, szóltam a főnöknek, hogy nincs pénzem. Szívesen segített, kiadta két napi béremet — 800 frankot. Legalább 3000 frank járt volna munkámért. Mit kezdjek 800 frankkal, hisz egy ebéd 500—600 frank. Reklamálni: Ugyan kérem. Ha. nem tetszik, mehet... Hát otthagytam. Azért én nem dolgozom, hogy a főnök a meglevő autója mellé m g egyet vásároljon. Az én két napi munkámért, a plakát*~t. mint később megtudtam 10 ezer frankot kapott... — Másutt kerestem állást: Kerámiafestő lettem. De ott is csak annyit keresem, hogy szállodára, reggelire *s ebédre jutott. Vacsorára már nem... — Hát hova jutok így — döbbentem rá. Ez nem az, amit én vártam, amiről én álmodtam. Idegen vo’tarn s ez végigkísért mindenütt.- Azt tették velem, amit akartak. Eszembe jutott az .otthon, a családom, a hazám... p attancs Gábor hazajött. 4 Most itthon dolgozik. Fizetése 1900 forint. Felesége is állásban van. Egy csomó maga-tervezte és festette plakátot tesz elém az asztalra. Nagyon szépek, ötletesek. — Kint is nagyon tetszett a munkám — mondta Dicsértek, dolgoztattak, csak éppen nem’ fizettek meg... — Itthagyná-e még egyszer a hazáját, családját? — kérdem. — Soha, soha többé ... GARAY FERENC TÍZ ÉV MÚLTÁN Nem első ízben keresi fel újságíró Bíró Sándort Zalá- tán. Jártak már nála 1947- ben is. Azért éppen őt. keres* ték. mert a faluban jó gazda hírében áll. igen olvasott ember és általában mindig azon töri fejét, hogy lehetne valami újat kiokoskodni. Akkor is — akárcsak most — azt kérdezték tőle: Ugyan mondaná meg, hogyan lehetne fellendíteni a mezőgazdasági termelést? Bíró Sándor, amit tíz évvel ezelőtt mondott, azt ma is tartja: — A belterjes gazdálkodás az egyetlen feltétele annak, hogy a paraszt megtalálja a számítását; Példának akkor — 1947ben — a búzatermést említette. Siralmas esztendő volt, rossz idő járt a parasztemberre. Míg máskor 10—12 mázsa termett egy holdon, abban az évben alig adta meg a hat mázsát. S az ésszel gazdálkodó paraszt azonnal ceruzát, papírt fogott és számolni kezdett; TERMÉSZETBENI KIADÁSOK 1. Vetőmag 120 kg 2. Vetőmagtisztítás 6 kg 3. Aratőrész 100 kg 4. Behordásl díj 52 kg 5. Cséplési díj 54 kg 6. Mezőőr fizetése 7 kg Természetbeni kiadás holdanként: 339 kg Aztán a termés megmaradt részéiből eredő haszmot számolta ki. Megmaradt termés 261 kg á 80 Ft 208,80 Ft 14 mázsa szalma 140,— Ft Takarmánypolyva 20,— Ft összes hozamérték 368,80 Ft Termelési költség holdanként 473,32 Ft összes hozamérték 368,80 Ft Egyenes ráfizetés 104,52 Ft Szomorú képez a tíz év előtti időkből, amikor egy száraz esztendő annyira visz- szavetette a parasztot, hogy megérte három—öt év alatt helyre verekedni magát, S mindez a nyomásos gazdálkodás hármas vetésforgóját marasztalja el. Mert miben is áll ez? A község elöljárói — legtöbbször nag^gazdák *— kimondják, hogy márpedig az idén a falu innenső határában csak kenyérgabonát, a túlsóban csak kukoricát lehet termelni, a harjnadik fertály parlagon marad. Ha valaki megszegte a nyomásra — erőszakkal — kijelölt vetésforgót és nem kukoricát, hanem lucernát, lóherét vetett, se szó, se beszéd ráhajtották a község állatait és egyszerűen lelegeltették a termést. Ez ellen hadakozott évekig Biró Sándor is. Végül _ egy me gértő jegyző került a faluba és megengedte, hogy kiki a maga jobb belátása szerint művelje a földjét. Ekkor kezdte el Bíró Sándor a négyes vetésforgó alkalmazását, így érvelt: — Nagy baj, hogy sok paraszt nem akarja észrevenni, hogy a mostani termelési módot teljesen fel kell adni. Mert 10—15 holdon lehet ugyan gazdálkodni, de nem eredményesen. A belterjes gazdálkodás az egyetlen feltétele annak, hogy a földművelő ember megtalálja a számítását. Magvakat kell termeszteni: lucemamagot, kendermagot, olajosmagvakat. S ami a legfontosabb, be kell állítani a gépet az ember szolgálatába. Azóta kereken tíz esztendő telt el és Bíró Sándor szavaiból sok megvalósult falujában is, másutt is. Sőt, akadt olyan akkori „elmélete”, melyet most már maga is elavultnak vél. így azt tartja, hogy az ötös vetésforgó még a négyesnél is jobb. Beosztása a következő: AZ ÖSSZES TERÜLET 20 százalékán búzát, 20 százalékán kukoricát, 20 százalékán tavaszi gabonát, 20 százalékán lóherét, 20 százalékán vegyes Ipari növényt kell termelni. A sorrend Is így következik. Búza után kapás, majd tavaszi gabona. Utána lóhere és végül ipari növény kerül. El is készítette ennek alapján a jövő évi vetéstervét, 24 holdra. 4 hold búza, 4 hold kukorica, 4 hold tavaszi gabona, 4 hold lóhere, 2 hold Viktória borsó 1 hold magkender, 1 hold cukorrépa, takarmány- répa és kerti vetemény a konyha részére. 3,5 hold kapás lucerna vagy borsmenta. • A kapás lucerna alá már elvetette a lóherét, hogy jövőre jó talajba kerüljön a mag. Úgy akarja a kapás lucerna ágyát elkészíteni, hogy keskenyebb sorközöket hagy és így tolókapával könnyen művelheti. Terve, hogy így már a második évben jó magfogása lesz s ha csak két mázsát ßzämol is, már az is 7000 forint. Egy közepes — nyolc mázsás — búzatermés haszna mindössze 1700 forint. Ugyanakkor a kapáslucema termelési költsége jóval alacsonyabb bármelyik gabonafélénél. Míg a búzatermésből lejön a vetőmag, az arató és cséplőrész és a nyolc mázsából alig marad öt mázsa, addig a lucernatermesztésnél mindent maga végez és csak hat kiló vetőmagra van szüksége, de hat évig erre sincs gondja. Az ötös vetésforgót azért ajánlja, mert tapasztalata szerint, különösen a zalátai határban a négyes vetésforgónál hereúntság jelentkezik a talajban. A harmadik fordulás után érezhető ez különösen, amikor a here visszafejlődik, csökevényes lesz és alig hoz magot. Mindaz az ötös vetésforgó helyes alkalmazásával könnyen elkerülhető. Természetesen az ötös vetésforgó megköveteli a talajerő fokozott és gondos visszapótlását. Egész évben kell erről gondoskodni. S a kis gazdaságoknak ajánlatos lenne a trágyaléöntözést bevezetni. Eh hez természetesen egy paraszt ereje kevés. Ezért Biró Sándor javasolja, hogy a földművesszövetkezet szerezzen be egy ilyen öntözőkocsit és azt kölcsönözze kJ a gazdáknak. A földművesszövetkezetnek is megtérülne a befektetése és a parasztok is csak a hasznát látnák. így — ha lenne ilyen öntözőkocsi —• már megkezdené az árpa-, borsótarló öntözését húsz százalékos trá- gyalével. A gondos és szakszerű mezőgazdasági termelés megköveteli a belterjes gazdálkodás minél szélesebbkörű alkalmazását. Biró Sándor szerint a belterjes gazdálkodást folytató paraszt udvarán sok és kiváló állatnak kell lenni. Két törzskönyvezett piroslar- ka tehén (25 1 tej), Két yorikshirey törzskönyvezett anyakoca, Két törzskönyvezett nehéz kanca, - • 12 anyajuh, Sertés a szükséglet és a lehetőségek szerint. Bika-, üszőnevelés szerződésre. Nem véletlenül javasol-. ja a 12 juhot a belterjes gaz- - daság állatállományába. Nála a trágyarakást körülkeríti és ott van a juh-akol. Az etetés, itatás is ott történik. A juhok megtapossák a trágya tetejét és nem szárad ki olyan gyor- . san, mintha ezt a módszer', nem alkalmazná. Azonkívül egyéb hasznot is hoz a juh. A gépekről annyit emlí\ . hogy a fűkasza, villanymotoros daráló, szecskavágó, répaszeletelő ma már elmaradhatatlan tartozéka egy jó gaz- daságnak. Biró Sándor példája is azt mutatja, hogy tíz év alatt sokat tanult a magyar paraszt s a kedvező feltételek melleit olyan dolgokra képes, melyek nemcsak neki, de az egész országnak hasznára válnak. S ezek a feltételek ma fo- ' kozottabban biztosítva vannak. Gáldonyi Béla
