Dunántúli Napló, 1957. július (14. évfolyam, 154-178. szám)

1957-07-12 / 162. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI MŰKÖDIK AZ EXKAVÁTOR A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 162. SZÁM. ARA: 50 FILLÉR PÉNTEK, 1957. JÚLIUS 12. Béke-akna közelében a juden- burgi részen gazdag széntele­pek vannak alig néhány mé­terre a föld alatt. Jelenleg is két külszíni fejtés működik ezen a részen s a jövőben is sok szenet akarnak innen ki­termelni. Éppen ezért a Föld­munkát Gépesítő V. dolgozói igyekeznek minél nagyobb te­rületen eltávolítani a szénte­lepeket takaró több méter vastagságú földréteget. Ha­talmas kanalú exkavátorok, dumperek segítségével sokezer köbméter földet hordtak el. Az SZKP határozata után Alig egy hete jelent meg az SZKP Központi Bizott­ságának határozata Malenkov, Kaganovics és Molotov pártellenes csoportjáról. Mint tudjuk, mély visszhangja támadt, bejárta az egész világot és Kamcsatkától a Tűz­kőidig mindenütt a haladó emberiség helyeslésével talál­kozott. A több mint hatszáz milliós Kína kommunista pártja, a Bolgár Kommunista Párt, a Koreai Munkapárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt és még számos kommu­nista- és munkáspárt üdvözölte. S hogy a Szovjetuniónál maradjunk: nemrég zajlott le hétszázezer leningrádi öröm­tüntetése Bulganyin és Hruscsov elvtársak, illetve a KB elnöksége előtt. Amint a szemtanúk megjegyezték, ilyen méretű tömegdemonstráció még nem fordult elő a város történetében. Mi magyar kommunisták is tanulunk o nemzetközi munkásmozgalom tapasztalataiból, különösen annak él­harcosától, a Szovjetunió Kommunista Pártjától. De nem alkalmazzuk mechanikusan a határozatait Amint e hatá­rozatból látjuk, a Szovjetunióban a dogmatizmus, a szék- tariánizmus, a konzervativizmus a fő veszély, nálunk pe­dig — mint közismert — a revizionizmus. így szól az or­szágos pártértekezlet határozata, ezt bizonyítja minden­napos életünk is. Mert ha a konkrét helyi viszonyok elem­zéséből indulunk ki, akkor láthatjukj hogy a Szovjet­unióban már felszámolták az ellenséges osztályokat és két baráti osztály él egymással összefogva, míg nálunk léte­zik a kizsákmányoló kulákok osztálya, élnek a 12 esz­tendőt jól átvészelő földesúri, tőkés osztály maradványai, a széles kispolgári rétegek, amelyek hatni igyekeznek a munkásosztályra. Ezért várható, hogy az ellenség, a kis­polgárság soraiból feltűnt újsütetű „forradalmárok“ ismét igazolva látják revizionista törekvéseiket, s mint egykor Nagy Imre, ők is a XX. kongresszust írják kalózlobogó­jukra. Felkészültünk a fogadtatásukra és biztosíthatjuk őket, hogy nem lesz alkalmuk végső fokon egy újabb el­lenforradalmat kirobbantani! Az országos pártértekezlet határozata amellett, hogy a fő tüzet a revizionizmusra irányítja, kimondja, hogy ugyanakkor állandóan harcolnunk kell a dogmatizmus, a szektariánizmus ellen is, pontosabban kifejezve kétfrontos harcot kell vívnunk egyszerre. S ha erre gondolunk, ak­kor nagyon sokat segít nekünk az SZKP Központi Bizott­ságának határozata. A határozat lényegét így foglalhatnánk össze: a nép, a népek érdekében kell politizálnunk. Hogy ezt megtehes- sük, személyekre való tekintet nélküli szívós harcot kell folytatnunk a lenini elvek megsértőivel, a XX. kongresz- szus szellemének teljes érvényesülését makacsul gátoló hajlithatatlan konzervatívok ellen. Magyarán: új módsze­rekkel kell dolgoznunk. A magyar munkásmozgalom már régen rátért a XX. kongresszus útjára. Az ellenforradalom leverése, gazda­sági életünk konszolidálása, a begyűjtés eltörlése, a bér­emelések, a magas gabonafelvásárlási árak bevezetése — amely a parasztság megelégedésével találkozott — mind a XX. kongresszus szellemében fogant meg, hogy csak néhányat említsünk. De azt jelenténé ez, hogy min­dent megtettünk és nincs tanulni valónk az SZKP Köz­ponti Bizottságának határozatábólT Korántsem! Nézzünk csak néhány példát! Régi hibánk, a tömeg- agitáció elhanyagolása •— egyes pártszervezetünkben ke­vésbé, más pártszervezetünkben pedig erősebben —_ visz- szatért. A tömegekhez el nem menni pedig együtt jár az­zal, hogy meg sem hallgatjuk őket. Márpedig régi, de igaz tétel az, hogy a párt, vagy egy pártszervezet csak akkor folytathat helyes politikát, ha tagjai érzékeny műszerként reagálnak a párt politikájának tömegek áltál való fogad­tatására, ha szüntelenül figyelembe veszik kívánságai­kat, s — anélkül, hogy valamilyen ellenséges demagógia uszályába esnének — a nép érdekei szerint igazítják párt- szervezetük hajójának iránytűjét. Vagy vegyünk egy másik tényt. Pártszervezeteink, különösen falusi pártszervezeteink egy részében intrikázó személyi harcok dúlnak, s jónéhány elvtársunk amolyan miniatűr Malenkov—Kaganovics—Molotov-harcot folytat a hatalomért. így történt például Szűrben is, ezzel foglal­koztak a taggyűléseken, a község ügyeire pedig alig ma­radt idejük, és inkább szemlélői, mint cselekvő részesei váltak három egyes típushoz közelálló termelőszövetkezet alakulásának. Mert a falu nem várt, türelmetlen volt, hiszen meggyőződött a közös gazdálkodás előnyeiről. S amikor a három csoport már kialakult, az elvtársak csak akkor vették észre, hogy bizony elkelt volna a kom­munista szó, hiszen külön szövetkezetbe tömörültek a sze­gényparasztok és a középparasztok, tehát kasztszerűen elválasztódtak egymástól! Most tekintsünk kicsit az egyébként kitűnő villányi községi pártszervezetre! A közelmúltban gyűjtést akartak indítani a munkásőrség zászlajára, s több régi, harcedzett elvtársunknak az volt a véleménye, hogy nem kell a pa­rasztok pénze, majd összeadjuk mi kommunisták! (Hosz- szas vita után az egészséges többség véleménye győzött. A gyűjtés megindult, s a dolgozó parasztok sok ezer fo­rintos adományukkal bizonyították be, hogy a munkás­őrség nemcsak a kommunistáké, hanem az övék is!) Va­jon ez nem a XX. kongresszus előtti, a tömegeket sokszor lebecsülő, a bizalmatlankodó politika maradványának a megnyilvánulása volt-e? De bizony az! E néhány példából láthatjuk, hogy az ellenforradalom óta megtett hétmérföldes léptek ellenére sem áll olyan nagyon jól a szénánk. Ezért érdemes ismét előbenni az újságot, elolvasni a határozatot és tanulni belőle, Megkezdődött a Magyar Élettani Társaság vándorgyűlése A pécsi tudományegyetem aulája csütörtökön reggel zsú­folásig megtelt orvosokkal, egyetemi tanárokkal, orvos- tanhallgatókkal. Olyan nagy volt az érdeklődés a Magyar Élettani Társaság XXIII. ván­dorgyűlése iránt, hogy sokan kint rekedtek a folyosón. Mintegy 450-en jöttek el kii-. lönböző városokból; Budapest­ről, Debrecenből, Szegedről, hogy meghallgasság az életta­ni, biofizikai, biokémiai, kór­élettani, a gyógyszertani, ana­tómiai és kórszövettani, köz­egészségtani, kórbonctani in­tézet, valamint klinikák dol­gozóinak, tudományos kutatói­nak legújabb eredményeiről szóló előadást, illetve beszá­molót. A Magyar Élettani Társaság* vándorgyűlését reggel fél 9* órakor dr. Kerpel-Frónius i Ödön, Kossuth-díjas profesz-1 szór, a Magyar Tudományos* Akadémia levelező tagja, a< Magyar Élettani Társaság ez< évi elnöke nyitotta meg. Üd-1 vözölte a vándorgyűlésen meg- ( jelent külföldi vendégeket: I H. Sz. Kostojanc akadémikust, I a moszkvai Lomonoszov egye-1 tem élettani tanárát, F. H. * Wintont, a londoni egyetem* professzorát, dr. Lát-ot, aki* Prágából érkezett, valamint a vidékről jött vendégeket. A vándorgyűlés első előadó­ja H. Sz. Kostojanc volt, aki az idegrendszer biokémiájáról tartott előadást. Előadását a következő szavakkal fejezte be: „Tíz év múlva, amikor majd a pécsi tudományegye­tem alapításának 600. évfor­dulóját ünnepli, nem egyedül jövök Pécsre, hanem itt lesz a moszkvai egyetem profesz- szorainak nagy számú küldött­sége is.“ Kostojanc professzor nagy tetszéssel fogadott előadása után F. R. Winton, a londoni egyetem professzora tartott ve títettképes előadást a vese vérkeringésének élettani és kórélettani vonatkozásairól. Az * előadás után, a vándorgyűlés * résztvevői kérdéseket tettek * fel, amelyekre Kostojanc és* Winton professzorok azonnal * válaszoltak. Utána az élettani * tanteremben és a fizikai elő­adóteremben megkezdődtek a < tízperces kiselőadások. A csütörtöktől szombat es- < tig tartó vándorgyűlésen ősz- < szesen 133 előadás hangzik < majd el. Július 13-án, szómba- < ton este 7 órakor a Magyar( Élettani Társaság tagjai köz-J gyűlést tartanak. A vándor-' gyűlés szombaton este 9 óra-J kor a Damjanich utca 24. sz.' alatt lévő II. számú diákott-: honban ünnepélyes záróvá- ‘ csorával ér véget. Lucien Boyer Pécsett Lucien Boyer, a híres francia chansonénekesnő hétfőn Pécsre is ellátogat és fellép a szabadtéri szín­padon. Ismerjük már a rádió­ból s ha egyszer hallottuk a „Parlezmoi d’amour” cí mű dalt. nem felejtjük el. A harmincas években a francia táncdal-éneklés ki­emelkedő képviselője volt. Azóta felette és felettünk is eljárt az idő. Nekünk meg­maradtak emlékezetünkben a szép dalok, az ö művésze­te pedig fejlődött, meg­érett. A táncdal-énekesnö bői komoly előadóművész lett, aki valódi lírai s ha kell, dramatikus élmény- nyé formálja a chansono­kat előadásában. A Mecsek kincse külföldön Idén húsz vagon barackot exportálunk 6127 hold gabonát arattak le eddig a gépállomások A július 14-i jelentés alap­ján a megye gépállomásai jú­lius 10-ig 6127 holdat arattak le a tavalyi azonos időszak­ban learatott 5514 holddal szemben. Tehát az ei'edmény jónak mondható. De nem így a komlbájnaratásnál, mert míg tavaly július 10-ig 2881 hol­dat arattak le kombájnnal, addig az idén ugyancsak jú­lius 10-ág csak 1675 holdon végeztek kembájnaratást. Ezt a csökkenést indokolttá ten­né a termelőszövetkezetek csökkenése, ha a megye álla­mi gazdaságai nem igényelnék olyan nagy mértékben a kom­bájnok munkáját, hogy a gép­állomások sok esetben nem is tudnak annyi kombájnt ad­ni, amennyit az állami gaz­daságok kérnek; Kombájnaratásban, de az aratógépek kihasználásában is a jelentések alapján a pécs-i váradi gépállomás áll a leg-J rosszabbul, ahol 9 kombájnnal |i 53, tizennégy aratógéppel pe-^ dig 102 holdat vágtak az ara­tás kezdetétől július 10-ig. Bolyban sem sakkal jobb a Háromnapos sátortábor a Balaton mellett Az ifjúsági találkozó élőké-* szitő bizottsága, a MÁV igaz-1 gatóság nevelési tanácsa és a! szakszervezetek területi bi-1 zottsága július 13. és 15. kö-j zött háromnayos sátoros tá­borozást rendez a Balaton mel- . tett. A vasutas ifjúsági talál-* kozó gazdag műsorral várja aj fiatalokat. Tábortűz nyitja ( meg a táborozást, majd más­nap sportversenyek és a kul- túresoportok bemutatói szó- * rakoztatják az egybegyűlt if-' júságot. Július 15-én pedig ha- J jókirándulást terveznek Ba- ( dacsonyba. helyzet. Itt 18 kombájn 236 holdat, nyolc aratógépük pe­dig 373 holdat aratott. A szi­getvári gépállomáson sem di­csekedhetnek, mert 6 kom­bájnjuk 42, tizenhét aratógé­pük pedig 378 holdon végezte el az aratást. A sellyeiek 4 kombájnja 52, kilenc aratógé­pe pedig 253 holdat vágott le. Ezek az eredmények különö­sen akikor tűnnek alacsony­nak, ha az ember együtt lát­ja a megye gépállomásainak teljesítményeit, köztük a szent.« lőrinci és a kozármislenyi gépállomásét ás; Szentlőrincen két kombájn van. és ezzel a két arató-cséplő géppel 68 holdat, hét aratógépükkel pe­dig 736 holdat vágtak le jú­lius 10-ig. Bár a kozármisle- nyiieknek a 10 kombájnból kettő hasznavehetetlen mégis 225 hold kombájnaratásuk van és kilenc aratőgépükkel nem kevesebb, mint 822 hol­dat vágtak le; 16090 tonna cementet termel a III. negyedévben a Beremendi Cement és Mészművek Szokatlanul nagy csend, szinte kihalt gyárudvar fo­gadja azt, aki mostanában felkeresi a beremendi ce­mentgyárat. Az energia- és szénellátás nehézségei kö­vetkeztében ugyanis egy hó­napra részben le kellett ál­lítani a gyárban a terme­lést és a munkások egy ré­szét is más munkaterületre kellett irányítani. A beremendi cementgyár vezetői az eredetileg három hónapra tervezett, de a szénellátás javulása ered­ményeként egy hónapra csökkent kenyérszünetet igyekeztek a lehető legjob­ban felhasználni. A gyár­ban maradt munkások egy részével a szükséges javí­tásokat —• többek között a Krupp malom páncélozását — végeztették el. A többiek főként a kőbányában és a mészégetőnél szorgoskodtak. S persze a cementgyártásról sem mondtak le. Hogy a lá­togató mégsem hallja a malmok zúgását, annak csu­pán az a titka, hogy a mal­mokat csak éjszaka működ­tetik, mert ilyenkor több az energia s 50 százalékkal ol­csóbb is. Jelentős összeget takarítanak így meg és env kicsit előre is dolgoznak, hogy a III. negyedévi ter­vük teljesítése minden kö­rülmények között biztosítva legyen. A III. negyedévben ugyan­is nagy feladatok várnaka beremendi cementgyártókra. A terv szerint 3000 tonna meszet, 16 ezer tonna ce­mentet és 13 800 tonna klinkert kell gyártaniok. Az ehhez szükséges ener­giából és szénből előrelát­hatóan nem lesz hiány. Gon dot egyedül a szükséges munkaerő biztosítása okoz, mivel most a legnagyobb mezőgazdasági munkák ide jén nincs a falvakban feles­leges munkaerő, a volt ce­mentgyári munkások nagy része pedig az utóbbi idő­ben létrejött tanácsi _ szö­vetkezeti mészégetőknél dol­gozik s nem akar a gyárba visszajönni. A gyár vezetői azonban bíznak abban, hogy sikerül volt munkásaikat meggyőzni: a cementgyártás mégis csak fontosabb, mint amit jelenleg csinálnak. A 111. negyedévben a ter­melés fokozása mellett jelen­tős beruházások is készül­nek Ht, tovább korszerűsí tik ezt a régen épült gyá- TO t. A n nn<*1 **\ *■"* nhVi non1­közül: új kőtörőt és adago­lót kap a Icőbánya. Ezen kívül egy szalagot is sze­relnek ide, hogy a jelenlegi két műszak helyett a jövő­ben egy műszak alatt tud­ják biztosítani a gyár szá­mára szükséges követ. Tá­volabbi tervük, hogy a vi­zes lefedésnél keletbe-ö iszapot csővezetéken át a gyárba juttassák, hogy a cé mentgyártáshoz szükséges márgát ne kelljen külön szil lítani. Mindezek az intéz­kedések — melyeknek egy része már augusztus 25-re meg is valósul — jelentősen növelik majd a nyers ol­dal kapacitását s ez nagy előnyt nyújt a cementter­melés fokozásához, a cement termelési költségeinek csök­kentéséhez. Mert a bere­mendi cementgyár vezetői és dolgozói a terv teljesíté­se mellett a termelési költ ségek fokozatos csökkente­sét tartják ma a legfonto­sabb feladatuknak. A 11- neayrr'óvben — különös májusban — e téren jó eredményt értek el, de a III. negyedévben ennél még sokkal jobbat akarnak el­érni. olyan olcsó cementet '•■’ándékorngk gyártani, ami­lyenre Re'em enden még nem volt példa, A Baranya megyei Mező- 1 gazdasági Termékeket Értéke- 1 sítő Szövetkezeti Központ |idén is felvásárolja a környék őszibarack termését exportra. {Kétéves múltra tekint vissza t a barack exportálása és mdn- t den évben növekvő tenden­ciát mutat; Míg tavaly 18 súlyvagonnal (negyven vasúti vagonnal) exportáltak Bara­nyából barackot, addig idén elérik a 25 vagont is. A ba­rack nagy része tavaly Cseh­szlovákiába ment és csak ki­sebb része került Ausztriába és Svájcba; A felvásárlást a hegyoldal­ban hét helyen végzik. A helyszínen gyorskezű lányok csomagolják, válogatják a ba­rackot nagyság és minőség szerint. Az átvételi ár jelen­leg 3—12 forint. g A nagyobb mennyiségű fel- «vásárlást elősegíti a jó ter- ■imés. Ugyanis idén csaknem > háromszor annyi barackter­mésre számítanak, mint ta­valy; Nem lesz gondjuk idén a háziasszonyoknak, ha kajszi- fbarackot akarnak eltenni, öt i1 év óta nem volt ilyen jó ter- I1 més a megyében. Tavaly csak *' a tolnai és kecskeméti bc- (' hozatalból tudták úgy-ahogy (* kielégíteni az igényeket. Idén (* mintegy 6—8 súlyvagon kaj- I1 szdbaraok áll' a háziasszonyok f rendelkezésére. Ezenkívül 15 < vagonnal szállítanak a kon- * zervipar részére. Az árak is f kedvezően alakultak; Tavaly f hasonló időszakban a kajszi - \ barack kilója 4—6 forint volt. f Idén csak 2,20—3 forint.

Next

/
Thumbnails
Contents