Dunántúli Napló, 1957. július (14. évfolyam, 154-178. szám)

1957-07-09 / 159. szám

1957. JÚLIUS 9.

NAPLÓ

&

Bartók Béla-dalosünnepély I

Kitűnően sikerült és országos jelentőségű dalosünnepélyt rendezett a Pécsi Közlekedési Vállalat „Bartók Béla” énekkara. A vándordíját két kórus nyerte el. A nagymúltú MÁVAG „Acélhang" énekkar (karnagy Kalmár Márton) minden tekintetben kiváló művészi teljesítményt ny jjtott, él- ményszerűen és művészi hűséggel tolmácsolva Bartók Legénycsúfoló, *; iamint Kodály Karádi nóták és Kit kéne elvenni c. remekműveit. Hatalmas dinamikai nátás, őszinte átélés', feszültség jellemezte a teliesitményt. Ugyancsak kiváló volt a Székesfehérvári Kultúrotthon Énekkara (dr. S-'-nare Gyula). Bartók Hu- szárnótá-ja jókedvű lelkesedéssel és hiteles formálással szólalt meg; Kodály Felszállott a páva c. alkotása, ugyancsak döbbenetes igazsággal alakult művészi valósággá a székesfehérváriak előadásában. A vándorserleget a két énekkar nyerte azzal, hogy fél évig az „Acélhang”, fél évig a Székesfehérvári Kultúrotthon Énekkara őrzi a serleget; 1958-ban Székesfehérvár fórja megrendezni a dalos- ünnepélyt.

A Pécsbányatelept Bányász Énekkar (Kőszegi István) fegyelmezett, jól hangzó előadásban .énekelte Bartók Huszár- nótá-ját, valamint Kodály Huszt és Katonadal c. műveit. Különösen ez utóbbi sikerült szépen trombita- és dobkísérettel. A Salgótarjáni Bányász Énekkar (Maróti Gyula) lendületes előadásban Bartók-, Vecchi- és Pödör-műveket szólaltatott meg. Jó hanganyaguk különösen a Vecchi-műben jutott érvényre. A Budapesti Cipész KSZ „Szabadság” Énekkara (Kiss Dénes) Bartók és Kodály-műveket hozott szép kidolgozottsággal, jól érzékeltetve a művekben rejlő drámai ellentéteket. A Budapesti Csavarárugyár Énekkara (Cseh BéTá) Bartók, Smetaná- és Bárdos-művekkel szerepeltek fiÖtezren fürediek vasárnap a pécsi strandokon

nőm kidolgozottsággal. Impozánsan szép látványt nyújtott a Fővárosi Villamosvasút „Egri Ferenc” Énekkara (Tóth Béla); fegyelmezett, pontos előadásban Bartók-, Kodály- és Palestrina-műveket énekeltek, különösen a művek líraiságát domborítva ki. A Szolnoki Fütőház „Vörös Csillag” Énekkara (Bakki József) finom előadásban Bartók-, Kodály- és Grabócz-műveket hozott. (Meg kell jegyeznünk, hogy kíséretes művet nem szabad kíséret nélkül előadni, mert vérszegény lesz.) Igen szép teljesítményt nyújtott a Budapesti Füzessi Főműhely Énekkara (Fürjes Lajos) különösen Bárdos: Igyunk áldomást és Liszt: Katonadalá-nak meggyőző, hiteles előadásával. A Pécsi HVDSZ „Erkel Ferenc” Énekkara (Ligeti Andor) igen nehéz műsorával, Bartók Négy régi magyar népdal, Kodály Karádi-nóták, és Felszállott a páva, szépen megállották a helyüket; különösen a Karádi-nóták eleven, életteli előadása tetszett. Nagy igyekezettel és kedvvel énekelt a Szolnoki Járműjavító „Mille- neum Dalkara” (Budai Péter) Brrtók'-, Bárdos- és Kodály- művek szerepeltek műsorukon.

A Budapesti Kábel és Sod-[ ronygyár Énekkarának (Kai- ( már Márton) előadott művei ( közül különösen a rövid Grieg ( kórus előadása sikerült. A ma-i gyár népdalok ízes énekkari * előadása nem nyert az impro-i vizáló jellegű, igénytelen zon-i gora kísérettel. Az Orosházi ' KIOSZ Énekkar (Sass Árpád) * dalosainak igyekezete minden' dicséretet megérdemel, akik i hosszú utat tettek meg, hogy* részt vehessenek a dalcsünne-' pélyen. De feltétlenül szóvá! kell tennünk Petrányi Szere-! nád és Révfy Hunyadi c. kó~* rusát; ilyen értéktelen „dalár” ' számokkal még otthon sem sza' bad a zenei ízlést mérgezni,* nemhogy dalo.sürmepélven. Az I elmúlt fél évszázad férfikar-! irodalmának csak az értékeit < mentsük át, a fércműveket ^ hagyjuk a jól megérdemelt fe-! ledés homályában. A Sashalmit

Pécs, 1957. július 7. Ezt1 a kánikulai napot egyaránt megem legeti majd a strandoló és nem strandoló, fogyasztó és vendéglátóipari dolgozó. A A Hullám-fürdő vize eddig még soha sem volt olyan meleg, mint vasárnap. A víz 30 fokra melegedett fel, és mind a két strand megtelt fürdőzők- kel. A Balokány ligetin mintegy háromezer, a Hullám-fürdőben pedig kétezer fürdőző élvezte a jó meleg vizet.

A vendéglők, éttermek, cuk- -ászdák, kerthelyiségek zsúfolásig megteltek és a rekord- melegben, rekordforgalmat

bonyolítottak le a vendéglátó-! ipar dolgozói. A Pécsi Ven-] déglátóipari Vállalat vendéglő-: ben, kerthelyiségeiben, éttér- ] meiben, cukrászdáiban, 1.8 ( tonina fagylalt, 160'hektóliter ] sör, körülbelül 30 hektoliter < bor, nagymennyiségű szóda- j víz, szörp, üdítő ital fogyott ( el. Egyedül a Rózsakertben ( összesen 180 liter szörpöt fo- ( gyasztottak el. Megtelt a Ná- ( dór étterem, és kávéház, vala- ( mint a Mecsek cukrászda is. Itt mintegy négy és fél mázsa i fagylaltot és nagymennyiségű i szörpöt hoztak fogalomba va- ( sárnap.

...Modernet, magyart, európait“, ezen cím alatt irt Rábai Miklós koreográfus egy évvel ezelőtt a „Táncművészet" című folyóirat hasábjain. Azóta nyugati útjukról hazatérve számot szakember feltette a kérdést: Hogyan fogadtak benneteket* Érdekli-e a nyugati országokat, amit adtatok? Van-e hírünk a világban?

A Magyar Állami Népi Együttes világhírűvé vált. Minden útjuk alkalmával nagy művészi megbecsülésben volt részük. Miért? Erre maga Rábai Miklós adja meg. a feleletet.

— Aki utánoz a művészetben, az soha nem érdekes,

A Magyar Állami Népi Együttesre nyugodtan mondhatjuk, önálló utat tört táncművészetünkben. Céljuk: nagy .alkotás ’cat adni, modern feldolgozásban magyarul és európai szí álon. Azzal, amit a Kisbojtár előadásával véghezvlt- tek az együttes tagjai, megteremtették a fenti hármas jelszó alapját. E nagy lépés, amelyet tettek előre, szükségszerű, elkerülhetetlen volt. Amint a népi társastánc felléwtt a színpadra és színpadi művészetté vált, szükségszerint. logikusan be kellett következnie annak is, hogy drámai mu'^-'d váljék. A táncjáték, a táncdráma az útja annak, hogy a tánc eljusson saját korának ábrázolásához és aktívan, közvetlenül is hasson rá.

Véleményem szerint helyesen keresték az együttes tagjai, táncosai a továbbfejlődés útját, s az sem véletlen hogy mesejátékkal kezdték. Ismerjük és helyeseljük Riívjf, MÍMős lépcsőfok elméletét, vagyis a fokozatos fejlődés eítpétgtsf. Örömmel üdvözöljük a Kisbojtárt, mert haladást, előre'énést jelent.

A Kisbojtár mese formában, reális mondanivalóvá'' >nue- kezett kifejezni összefüggő, drámai cselekményt. A ***rL amelynek bizonyítását maga elé tűzte, a következő: a nAPi hős, aki a maga igazát védi. az összefogás segítségér»t gyan kerekedik fö'ébg és hnmian győzi le a nálánál masabb ellenséget. Honnan győz a néni Humánum, a h-~-*g, a becsületes ina? magatartás az Unok gonosz erösrak f-’-ft

Ez a feladat, amelynek megoldása szerintem csak ben sikerült, rendkívül sole leckét adott fel az egvilttot bűvészeinek. Jelentkeztek drámai problémák, a néni tág -formák szükséges továbbfei’esztése továbbá a stllusegt/séó kérdése, a pantomim és a tánc visznnua. a környezet raize a díszletmegoldás problémám, a zene és a tánc egységének feladata. Az együttes feüődáránek útja más. mint a h'’’-’-' \ Ebből fakadnak sajátos hibái do saiátos. nagy erénye‘ i. A Kisbojtár úttörő felada*ot oldott meg.

Ma már nemcsak mén* együttesről kperélhetűnk például Pál fi Csaba, remek a’akftásdról és a rablők orr megoldásairól. Rlpka Ilona átélt, szeretetreméltó Kató’,’-.ti. Szépfalvi Keltán emberséges, megnyerő csizmadiájáról, *y- váth Zászló cigányvajdájáról, és így tovább Az eos/ént a:-- kítás nemrég még feladat, volt, de ma már eredmény — és új a. Magyar Állami Népi Együttes életében.

A Kisbojtár utat wntott új, magyar zenemüvek születéséhez. Gulyás László színvonalas, bővérű, jól táncolható helven merész hangvételű zenése szorosan simul a színpad’ cselekményhez. igen jól Jellemzi az egyes alakokat.

Birrym. henna. honu g- út törés problémáját legyőzve Magiiar ÁVami Népi Együttes a megkezdett úton sok nádu >t és szépet fog megalkotni Ezért üdvözlöm a Kísbobár; 1 város lakóinak pedig csak annyit: nagyobb és marad év-’v-. ■- értéke* nyújt mindenkinek egti Kisbojtár, mini egy Póéfe and Roll, vagy ait^r egy L>atabár-est.

SIMON ANTAL

„Világosságot"...

^ßüi p ú k ize. ntimztéra

Püspökszentlászló, 1957.

Ennek a Zengő tövében meghúzódó kis községnek sem országút ja, sem villanya nincsen. Távol esik a világ zajától. Csak madárdal és a messzi, kőbányától a robbantások tompa hangja hallatszik. A legközelebbi község Hosszúhetény, csaknem 5 kilométer, ennyit kell gyalogolnia annak, aki látogatóba ide érkezik. így aztán nincs mit csodálkozni azon, hogy kevesen keresik fel. Csak a turisták vetődnek errefelé. Igaz, nem a falu a maga 22 házával és alig 100 lakosával vonzza a kíváncsiskodókat, inkább az Esz- terházy gróf építette remek kastélyt, évszázados fákkal teli parkját, gyönyörű mesterséges tavát jönnek megcsodálni. A község lakosságának egyrésze a komlói bányákban és a Hosszúhetényben mélyülő aknáknál dolgozik, sokan pedig fakitermelésből élnek.

Különös ebben a faluban az élet s különös a mérce, amellyel az embert mérik. Csak azt fogadják maguk közé, aki itt született. Aki nem falubeli, az idegen, ilyennel a beszéd sem kanyarodik tovább a „jónapot”- nál. A szülők a gyermekeiket csak helybelihez adják.

Valahogy mintha mozdulatlan lenne itt a természet. Olyan csend üli meg a községet, hogy messze hallatszik még a kiscsibe csipogása is.;: A kutyák is csak nagyritkán vakkantanak. Ismerős itt mindenki.

Igazi „isten háta mögötti hely”, ahol régen még iskola sem volt. Csak a pap „tanította” a gyermekeket — ha kedve volt.

Most rendszeres a tanítás. Az iskola ott van a falu végén egy kis dombon. Az egész épület egy kis tanteremből és még kisebb tanítói lakásból áll. Egy tanítója van, Pusztai Jánosnak hívják. Harminc év körüli, alacsony, szőke, soványarcú ember. Vajon hogyan élhet ebben a faluban a tanító, mi az öröme, mi a bánata. Élénken csillogó szemei, gyons mozdulatai, lelkes beszéde elárulják: itt is megtalálta hivatását. Dolgozik éjjel-nappal. Tizenegy gyermek várja tőle a tudást. Most hat osztályos az iskola s akad olyan osztály, amelynek mindössze egy hallgatója van. De mindegy, mert egy gyermeknek is úgy kell elmagyarázni az anyagot, mintha húsz hallgatná. : Pusztai János pedig lelkiismeretes ember, minden órájára alaposan felkészül s tizenegy gyermeknek tanítja nap mint nap, hogy mi is van ott messze a hegyeken túl:; j

Örül is, — panaszkodik is. De a legkisebb őröm is jelentősebb, a bánat is mélyebb itt, mint másutt, örül annak, ha egy kis tanulója jól felel, boldog, amikor az öklöm,nyi Pista gyerek először rakja^össze nevét a betűkből*

Lelkendezve beszél arról, hogy az elm "t évben 6 ezer, az idén pedig 27 ezer forintot kapott ez az iskola a költségvetésből. Gyarapítják majd az iskola felszerelését, megjavítják az épületet, a tanítói lakást. Körbejárjuk az iskolát. Nedvesek a falak, csatorna- nélküli a tető, nyirkos a ház. „Még a befőtt sem áll el, karácsonyig mind meg kell ennünk” — panaszkodik a felesége. Aztán nem győzik mondogatni; „de most már megjavítják az épületet, nagyon nagyon örülünk”. S köszönik! Nemcsak a maguk, hanem a gyermekek, a kis tanulók nevében is, akik a következő iskolaévben már szebb, egészségesebb tanteremben tanulhatnak. De nemcsak ez ennek a 27 ezer forintos beruházásnak a jelentősége. Sokkal több! Erről is szó kerül.

Ezek az örömök, amelyeknek elmondása mosolyt csal a .tanító arcára. S a bánat? Ilyen is akad. Igaz, csak hangfogóval beszél róla::;

Amikor 3 évvel ezelőtt Pusztai János megérkezett, úgy tudták róla a faluban, hogy a kántori teendőket is ellátja majd. De csalódtak! Mert Pusztai János — nem jár a templomba. És nem azért, mert nem vallásos ember, hanem azért, meri; nem engedi a hivatásérzete. „Engem a népi demokrácia állított erre a helyre azért, hogy az igazságot tanítsam. Nem tartom összeegyeztethető- nek a tanítói feladatomat és a kántorizálást” — ez a véleménye. Kemény elhatározás, érvényesítése számos ellenséget szerzett ebben a vallásos faluban. De állja a szúró szemeket, az idegennek amúgy is kijáró hideg pillantásokat. S nem alkuszik. Pedig Pusztai János nem párttag, mégis szive legmélyéig őszinte, becsületes ember. Iskoláját úgy tekinti, mint a népi demokrácia fellegvárát a faluban. Ápolja, csinosítja ezt az épületet. Az iskolához vezető utat is saját kezével kövezte ki..: Hogy lássák: köves út vezet az iskolába, olyan köves út, amely csak a jobbmódú falusiak háza előtt ékeskedik. S most sok ezer forintot kapott az iskolára, még szebb lesz. Ezért örül annyira. „Mert itt a faluban az iskola épületének rendbehozatala is a párt erejét mutatja” — így mondja;

S ha még villany is lenne! De nincs. Hosszú téli estéken pislákoló lámpafénynél tanul, készül a másnapi órákra — a tanító. Tanít és tanul. Oszlatja a falu évszázados sötétségét* bárokra kél a konoksággal* „De nagyon

nehéz.;-, nagyon nehéz” — mondja és a messzibe néz. Fent a hegytető mögött bujkál a nap, sugaraival döfködi az erdők sötét mélyét ..;

Világosság kellene:::

A tanterembe és.; az emberek szívébe. Mert az a kis mécses, — amit ez a fiatal tanító gyújtogat, — nem elég. Itt van a falucska plébánosa, a kastély fölötti takaros kúrián lakik s meg kell hagyni, nem nagyon ismeri az emberek napi, hétköznapi gondjait, bajait. Pedig ez a kis templom ugyancsak zsúfolt vasárnaponként, de valahogy a hívők sem kapják meg azt a paptól, ami a legégetőbb: a világosságot!

így ahogy mondom;, világosságot várnak, nem valami misztikus lelki világosságot, hanem villanyfényt. Csupán csak arról lenne szó, hogy a kastélyból, — ahol jelenleg volt apácák élnek, — az átel'lenben lévő iskolába is bevezessék a villanyt, úgy mint ahogy a hálózatra annakidején rákötötték a papi-kúria épülést.

Meglátogattuk a plébánost. Alacsony, szemüveges ember, civilben, „petrofór-főzön” készít magának éppen valamit. Érdeklődünk a falu lakói iránt, hogy s miként élnek, hogy látja ő, Püspökszentlászló hétköznapjait.

A múltról.. • Igen, igen, azt jobban ismeri. Mint egy idegenvezető, elmondja a község történetét, szociográfia szerint, elmondja azt is, hogy nagy a vadkár, a szarvasok, vaddisznók letarolják a termést... stb. Neki volt valamikor pisztolya, közébük durrantott, elszaladtak a vadak. Most nincs pisztolya. És a kastély. Hát igen, ott apácák laknak, öregek, kézimunkáznak, kertészkednek, imádkoznak, semmi több.

És a villany?

Jha...?! Az más. Amikor a tanító — nem is egy alkalommal — a kastély és a plébánia lakóihoz fordult, hogy hát a villanyt vezettessék át az iskolába is, akkor megtagadták ezt a kis „világosságot”. Az iskolát már nem bírja el a villanyfejlesztő. Ezt mondták;

Nem csoda. Már mint az, hogy — megtagadták. Nem mondják ki, — sem a plébános, sem a kastély egyik főnökasszonya — hogy nem szeretnek bennünket, nem szeretik a tanítót, nem szeretnek ők semmit az égvilágon, ami új, ami egy kicsit felrázná a község

tespedtségét — csupán csak mutatják. S ez is elég. A főnökasszony bizalmatlan, így fogad bennünket kurtán — furcsán, hűvösén:

— Tessék kérem. : a parkot megnézhetik ; : ;

Megnézzük, de nemcsak a parkot lápjuk gyönyörű fáival, virágágyaival, elhanyagolt fürdőjével, hanem a kastély ablakaiból kísérő szigorú pillantásokat is..; És azt az öreg. volt apácát is. aki állandóan, — tisztes távolságban — a nyomunkban van, áki úgy tesz, mintha éppen csak sétálna, pedig ... ebédidő van, a többiek a szobából lesnek bennünket, csak ő követi a két idegent, határtalan türelemmel. Hát ez az!

Ez a — kastélyban uralkodó, — dohos, megülepedett, már-már idegesítő csend, ráül az egész falurai Hogy is mondta a plébános? A kánonjog szerint a püspöknek jár egy nyaraló (az nincs meghatározva, hogy a „nyaraló” ne egy kastély legyen.;.) de csak a hatásköréhez, jobbanmondva a székhelyéhez tartozó kerületben. Tehát Pécshez közel kell keresni valami „nyaralófélét”. Itt megtalálták. Rendben van, ez a püspöké, az állam nem is nyúl hozzá, az egyház tartja el a volt, megöregedett apácákat is, azt csinálnak ebben a kastélyban, amit akarnak. Ezért nem is emelhetjük fel szavunkat valami okosabb ötlet érdekében, mint például: jó lenne a kastély iskolának a vizes, roskadozó parasztház helyett, — aztán jutna hely kultúr- otthonnak is, jutna hely egy kis vendéglőnek is és jutna hely a falu apraja-nagyjának strandra is.::

Szóval ezt az ötletet elvetjük, mert ..adjuk meg a császárnak ami a császáré .. azazhogy a püspöknek, az egyháznak a kastélyt ... Hanem a plébános, — ne csak a? evangéliumot tanítsa a szószékről, — bár ez is üdvös dolog, — hanem tőletelhetően próbáljon segíteni legalább az iskola helvzetén — a villanyhálózat bekapcsolásával. Mert az igaz, hogy a kastélyban működő házi áramfejlesztő az övéké, de.;; a motorra a benzint, a benzin-kiutalást azért mégis csak az államtól kapják, hát ennek cserébe, áthúzhatnák a drótot az iskolába. Hogy a gyerekek ősz beálltával ne vakoskodjanak... Hogy a tanító ne petróleum-fény mellett magyarázza a gyerekeknek, hogy fejlődik az ország, a falu, van iparunk, villanyunk; új kultúránk,

miegymás. ;s

...S ha van villany, van kultúra is és ha kultúra van, akkor van „világosság” is az emberek szívében, még ha az nem is okvetlenül a szószékről árad feléjük..:-- (Garay Ferenc^Rab Ferenc)

Közalk. Szakszerv. H. M. Tér. Biz. Énekkara (Neszmélyi Károly) Bartók-, Novak- és Adám műveket énekelt lelkes igyekezettel. Legjobban Ádán Somogyi nótái-nak előadása tetszett. A MÁV Debreceni Járműjavító Kultúrotthon Énekkara (Szigeti Gyula) Bartók, Mozart- és Kodály-művet énekelt pontosságra törekvő, tiszta intonálással. A székesfehérvári öreghegyi Kultúrotthon Énekkarának (Neumann Ede) teljesítménye' ugyancsak jó volt, különösen ízes magyar- ságú és a humort érvényre juttató volt Kodály: Kit kéne elvenni c. kórusának előadása. Szép sikert aratott a Budapesti Telefongyári Dolgozók Dalköre (Tóth Mihály) is. Műsorukon bemutató is szerepelt. Bárdos—Tompa A madár fiaihoz c. új műve üdén csengett a dalosok ajkán. Tiszta into- nálás, jó ritmika jellemezte a Ceglédi Vasutas Dolgozók Szakszervezeti Énekkarának (Benczédi Mihály) Bartók-,

. Kodály- és Bárdos-művek előadását. Igen nehéz feladatra . vállalkozott a Budapesti Vas-' i utas Dolgozók Szakszerv. Testvériség Énekkara (Horváth

Ádám) Bartók népdalainak! előadásával. Kodály Huszt és< Felszállott a páva c. művei! egységes hangzásban és kidől-1 gozottsággal szólaltak meg. A< gazdag műsort a Pécsi Közle-1 kedési Vállalat „Bartók Béla”! Énekkara fejezte be, pompás* kidolgozottsággal és jó forma-1 érzékkel adták elő Bartók Le-* ánykérő és Bolyongás c. re-' mek kórusait, valamint Ádám! Somogyi nóták c. művét.

Nagy örömmel hallgattuk végig a szép, művészi élményeket nyújtó hangversenyt, ai megújult magyar dalosélet kis' seregszemléjét, és jólesően ál-' lapítottuk meg, hogy férfikó-1 rusaink komoly művészi fel-' készültséggel rendelkeznek. A' közönség hálásan és sokat tap-1 sóit a művészi teljesítmények-, nek. A rendezés nehéz és min-* taszerűen megoldott, zavarta-1 lan lebonyolításáért a Pécsi Közlekedési Vállalat Énekkarát, karnagyát, dr. Sólyom Jó- zsefnét valamint a városi tanács v. b. művelődésügyi osztály néoművelési csoportját * illeti dicséret.

hm

4 „Kisbojtár44 Pécsett