Dunántúli Napló, 1957. július (14. évfolyam, 154-178. szám)

1957-07-28 / 176. szám

6

N API«

ion .imjtjs »

Még egyszer

az igazságról és szépségről

'.Bőven lesz ára a falusi üzletekben is

Lemle Géza elvtára az

■ Irodalmi

Napló 1957. július 21-i számában „Igazság és szépség” címmel cikket írt. E cikk néhány állításával kapcsolatban szeretném elmondani az én véleményemet.

Lemle elvtáre mindjárt az elején kijelenti: „baj van a szépséggel, baj van az igazsággal és baj vari a kettő egységével". Én nem vagyok eny- nyire sötéten látó, nem látom azt, hogy mi baj van az igazsággal, ha csak nem az, hogy sokan próbálják elködösíteni, elkendőzni, sőt le is tagadni. De azt hiszem, azért magával az igazsággal még nincs baj. Azt sem látom, hogy a szépséggel lenne valami. íja csak az nem, hogy vannak rosszíz lés ű emberek a hivatásos és félhivatásos művészek, kritikusok, és a népművelési munkások között. És baj van a kettő egységével? Nem hiszem. Az igazság és szépség egységével nincs sémi különös. Ellenben igenis baj az, hogy azok, akik tudnak szépet alkotni — egynéhány kivételével — rá sem hederítenek az igazságra. Mintha Iszonyuk volna a mától, a ma problémáitól. Ezek szerint viszont a baj nem az igazság és szépség egységével, hanem jónéhány művésszel van;

„A tOkfíetes művészi alkotás igaz és szép, mert a valóság hű kifejezője’’ — írja Lemle elvtáre, & ebben igaza van. Az a sajnos, hogy tökéletes művészi alkotás még nincs, a^ is kevés, amely megközelíti a művészi tökéletességet, sőt még az olyan mű is megszámlálható tíz ujjon, amelyben az igazság és szépség egysége úgy ahogy megvalósul. Igaza van a cikk írójának: „hol az igazságból engednek a szépség javára, hol a szépséget csúfolják meg az igazság jegyében. Mindkét esetben súlyos hibával állunk szemben".

v Ma azonban a szépséget nagyon is kevesen próbálják „megcsúfítani” az igazsággal.

^Sokkal, Nakoribb az, hogy a teljes feágot mellőzik egy állítól^#» szépség ' javára. Ezek a művészek a művészet, a művészi forma, a művészi színvonal védelmezőinek álcázzák magukat. A dekadencia maradványait mint szocialista művészetet tüntetik fel és ezzel igyekeznek megzavarni az irodalmi és művészeti közvélemény eszmei megtisztulását. És ezek hivatkoznak legtöbbször a szépségre/sőt néha az igazságra is. Szóval olyan dolgokra, amelyek létezése a cikk írója szerint egy kissé relatív.

Ezt írja Lemle elvtárs: " ; „Abszolút igazság és szépség nincs. Más az én igazságain és más a tiéd, más a dolgozóké, más'a kizsákmá- nyolóké, ki ezt látja igaznak, ki azt, kinek ez tetszik, kinek más.” „Más az igazsága annak, akinek szíve á kapitalizmushoz húz és más a szocializmus híveinek. Mindkét szemlélet hajlamossá teszi az embert arra, hogy a maga rendszerét csupa jónak, a szembenállót csupa rossznak értékelje. Az igazság a kettő között van". Nézzük csak meg közelebbről ezeket a mondatokat. A cikk írója szerint az az igaz, amit én igaznak tartok. Márpedig én nem tartom igaznak azt, hogy nincs abszolút igazság. Mit is ír erről a kérdésről Lenin? „j^ki elismeri az objektív, vagyis az embertől és az emberiségtől független igazságot, az így vagy úgy elismeri az abszolút igazságot.: j Vannak örök, abszolút igazságok...” (Lenin: Az empiriokriticizmus és a dialektikus materializmus ismeretelmélete). Hadd említsünk csak egy-két példát, melyeket Engels említett Bogda- novnak, mint az abszolút igazság létezésének nyilvánvaló bizonyítékait: „Napoleon 1821. május 5-én halt meg. Ha nem állíthatod, hogy ez a tétel hibás, vagy pontatlan, akkor igaznak ismered el. Ha nem állítod, hogy ez a tétel a jövőben megcáfolható, akkor elismered, hogy örök igazság”. Lenin azt mondja: „Engels példája igen nagyszerű, bárki könnyen kigondolhat tucatnyi hasonló példát arra, hogy vannak örök, abszolút igazságok".

Sem Lenin, sem Marx, vagy Engels nem állítja azt, hogy más fajta igazsága van a kizsákmányolóknak és más a dolgozóknak. Mi ugyanis nem tarthatjuk igaznak, hogy pélségű áruval rendelkezik ahhoz, hogy a vásárlók körében ne legyen fennakadás

— Szeretném megemlíteni azt, hogy jelentős készleteink vannak sok olyan cikkből is, amelyek az elmúlt években hiányoztak a falusi üzletekből. így nem lesz fennakadás fehérneműből, ágyneműből, gumicsizmából, kötött árukból (kardigán, pulóver). De beszélnem kell arról is, hogy építőanyagban lesznek némi hiányosságok. Mindamellett igyekszünk téglával és fenyőfűrészfával a megyének juttatható mennyiséget leszállítani.

— Élelmiszerből nem lesz hiány. Só, liszt, cukor, rizs stb. a kívánt mennyiségben áll majd a falusi lakosság rendelkezésére.

— Végezetül még azt szeretném elmondani, hogy a földművesszövetkezeteknek jogukban áll saját kereskedelmi árualapjukból a helyi vagy a megyei KTSZ-ekkel dolgoztatni. így népviseleti, vagy egyéb speciális árukat velük is elkészíttethetnek.

— Reméljük, hogy a falu népe örömmel és szívesen vásárol majd terményeinek értékesítése után a füldművesszövetkezefi boltokban, amelyek addigra bőséges választékkal, sok-sok régen keresett iparcikkel és többfélé jóminűségű importáruval várják őket.-1 Úszó j

i tudományos expedíció $

Í- f rrT - é

a liszan \

i

Érdekes tudományos munkát^ végeznek a Tiszán. Mintegy^ negyven tagú expedíció a Szen-jt tes nevű hajón július 10. óta^

[ járja a Tiszát és tudományo-J i •' san vizsgálja a folyót. Meg-i 1 vizsgálják a Víz összetételét, ad ’ (i mederalakulást, a Tisza nö-j . I1 vényvilágát, a partmenti füze-J <[sek érdekes tulajdonságait,

Ji vízben és a víz fölött élő állati1 lies rovarvilágot. Az expedíciói'

. 11 munkájában hidrológusok,j>

'hidrobiológusok, vízimérnökök(i i és más szakemberek vesznekr (i részt. Az úszó-expedició, amely'j '(•első alkalommal kutatja a Ti-\

* sza életét, Szegedről indult.(» i összesen több mint ötszáz ki-f i lométert, hajóznak. Az elmúlt' i évben a Tisza felső szakaszé-á » nak kutatási munkáival ké-i # szültek el, a középső szakasz i • i idei vizsgálata után jövőre a i' é Tisza jugoszláv szakaszán vé-i1 I geznek kutatásokat. Három évi <» ^munkával összegyűjtik a Ti-|> sza életének tudományos ér-| * t dekességeit. ^ _

„Ha Ualtfattát

✓/

0 0 •

dául a kizsákmányolóknal igazuk, igazságuk van. A: igazság független attól, hogj valaki igaznak tartja vágj sem!

Leszögezhetjük: van abszolu igazság és vannak objektív é, vannak viszonylagos igazságot is. Am viszonylagos igazsál sem lehet Lemle elvtárs szá mára is, mint például az éi számomra. Ha mégis úgy lát seana, nos akkor egyikünknél nincs igaza.

Nagyjából ez áll az abszolul Szépségre is, azzal a különbséggel, hogy az abszolút szépre nem találhatunk annyi és

olyan nyilvánvaló példát, mini az abszolút igazra. Ám milyen művész lenne az, aki a szépei szenvedélyesen kutatja, de csak egy önmaga által elképzelt és elismert viszonylagos szépet, mely rajta kívül senki másnak nem tetszik. A jóízlésű népművelési munkásoknak sem, akiknek — igen helyesen írja Lemle elvtárs — számolniuk kell a műalkotások társadalmi hatásával is.

Itt kell még elmondani azt is, hogy a művésznek nemcsak az igaz és szép szenvedélyes kutatójának kell lennie, hanem a nép szenvedélyes szerelmesének és nevelőjének is. Igaz. hogy el kell utasítani minden olyan törekvést, mely a szépség jegyében fél igazságokkal vagy hazugságokkal (a kettő egy) akarja mételyezni a műélvezők tudatát. Igaz az is, hogy az igazság felismeréséből még nem következik a művészi kifejezés tökéltessége. De az én véleményem az, inkább száz olyan munkát, amely igaz és esetleg baj van a kifejezés művészi tökéletességével, mint akárcsak egy olyan művet, amely a mesterség minden szépségével bír, csak éppen nem igaz.

Végezetül, igaza van Lem======= le elvtársnak

abban, „nem bűn az, ha valaki nem művész". Igaz, ez nem bűn. De szerintem bűn az, ha valaki művész és fittyet hány az igazságra, vagy gyáván meg- búvik a ma problémái elől vagy — ilyen is van jónéhány — egyáltalán nem is alkot.

Baricz Ottó

A szellemi korlátoltság — röviden butaság — kirívó esetének voltam tanúja a minap. Ott ülök úgy estefelé a Tettye előtt egy viharvert pádon, belemerülve a spanyolok Búsképű lovagjának csodás történetébe, amikor két dülöngélő magyar tüzet kért tőlem, s arra a kis időre le is ültek mellém.

Előhalásztam a gyufát, közben becsukódott a vastag könyv, mire az egyik atyafi társára nézve azt mondja:

— Nézd, hát nem röhej?

Sejtettem, hogy ez nekem

szól, de még mielőtt megérdeklődném, felém fordult eképpen:

— Mi az, hol élünk apus- kám? Te még most is orosz könyveket biflázol?

Most már végképp nem értettem. Belekezdtem, hogy elmondjam, miszerint Cervantes spanyol volt, de ettől függetlenül szeretem a két Tolsztoj, Puskin, Gorkij, Nyekraszov, Osztrovszkij mű veit, de az én emberem a könyvre mutatva máris folytatta.

— Talán neked nem volt

elég tíz évig az a sok új barázda, meg távol Sztálingrádtól, meg acél és sóder?

Itt már közbe szóltam és most el is mondhattam, hogy Cervantes spanyol író, s így a könyv is következésképpen spanyol — magyar nyelven.

— Nem érdekes — szakított félbe — a címében az van, hogy Don, tehát orosz.

Nevetnem kellett. Aztán szépen megmagyaráztam neki, hogy a cím a főhős neve, teljes nevén Don Quijote de la Manche.

— No de van egy ilyen orosz könyv is, nem igaz? — kérdezte most már csendesebben.

— Van szóltam —. Solo- hov Csendes Donja, amelyről Szabó Pál — ha jól emlékszem-— azt írta, hogy a világirodalom legnagyobb re gén ye.

— Jól van 1 öregem — mondta erre ő —, ne dumálj annyit, mert a végén még el is hiszem.

Többet már nem szólt, intett a barátjának és tovább mentek.

WEIDINGER VILMOS

Újra szólni kall!

Tisztességesen, becsülete.

sen élni úgy, hogy az emberek azt mondják X. Y. be. csületes, tisztességes — nem a legkönnyebb dolog a világon; Van egy szólás-mondás, amely szerint „legnehezebb becsületesnek lenni.“ Ha van is ebben túlzás, mégis mutatja, nem olyan magától értetődő a tisztesség, becsületesség, erkölcsösség, mint például az, hogy a fák tavasszal kizöldellnek. Akár tetszik, akár nem, az embereknek megvan egymásról a véleményük, amely azon alapul elsősorban, hogy milyen életet él az illető. Ha példásan él, akkor példaképnek tekintik, ha nem, akkor „jó pipának“ stb-nek nevezik;

így van ez az átlag embereknél. Még inkább kötelező a tisztességes, becsületes élet azoknak, akik az élet legkülönbözőbb területein vezetők, vagy tagjai annak a pártnak, amely a nép érdekednek valóraváltását*. védelmét tartja céljának. Nem új jelenség, de ma is igaz: a pártot, az állam vezetését az egyszerű emberek úgy is megítélik, hogy tagjai, funkcionáriusai milyen életet élnek,

Ezért újra szólni kell a szocialista erkölcsről, mert r— ha elszigetelten is — de tapasztalhatók olyan jelek, amelyek ennek semmibevevéséről tanúskodnak. Volt már erről szó, voltak már példás büntetések, sok, tudományos igénnyel írt cikk is jelent meg, de mégis vannak, akik vagy nem tanultak ezekből, vagy nem akartak. Néhány párttag, (kisebb vezetőállásban lévő funkcionárius életében bizony tapasztalhatók „kilengések“; Varrnak, akik a szesznek váltak túlságosan családi botrányt

csinálnak, fizetésüket nem adják haza# ittas állapotba a fenyegetőznek. Mások szoknya után futkosnak. Akad korrupciós jelenség is. Nem tömegméretekben történik ez, könnyen meg lehet számolni, de mégis nyíltan is szólni kell ellene;

Szólni keil, de nem a régebben előfordult túlzásokat felmelegítve. Mert az enyhén szólva túlzás volt, ahogyan a szocialista erkölcs mércéjét agy-két éve még meghatározták. Ha egy vezető meglátta beosztottját, hogy valamelyik vendéglőben két alkalommal megivott egy-egy fröccsöt, bekerült a jellemzésbe: „A bort nem veti meg“, ami elegendő volt arra, hogy egy másvalaki, akinek ez később kezébe került, már „részegesnek“ mondja és azon bosszankodjék, „milyen virágnyelven fogalmazták meg ennek a lump fráternek a jellemzését“; Előfordult, hogy több alkalommal láttak valakit egy nívésabb szórakozóhelyen, „ahova a proli nem jár“, akkor azonnal „kispolgári befolyás alatt állóvá“ vedlett. Ha az utcán meglátták egy más nővel, érdeklődni kezdtek erkölcsi élete után; Elintézett egy panaszt, régebb óta húzódó ügyet és ezzel egy családnak nagy gondot vett te a válláról, lakáshoz segítette jutni — kezdődött a szomszédok susmu- sa, hogy ,;bizto& megkenték.“ Előfordult, hogy „bejelentést“ küldtek s bár' a vizsgálat nem tudott semmit megállapítani, mégis megmaradt a gyanú a „korrupciós

hajlamra“. Az is egyesek túlzása volt, hogy öltözetük messziről „elárulta kommu- nistaságukat“, nyakkendőt nem kötöttek, hetenként leg- feljebb kétszer borotválkoztak, nadrágjukon csak valamikor a szabó vasalt élt és Így pórbálták mutatni, hogy , jó káderek“ és eszerint ítéltek meg másokat.

Amikor most ismét a szocialista erkölcsről beszélünk, nem ilyen ferdeségekről akarunk szólni. Ezek a megítélések kárt okoztak, nem erősítették a pártot, nem erősítették a bizalmat. Ilyesmire nincs szükség. De kárt, nagy kárt okoz a pártnak, az államhatalomnak az olyasmi, amivel — ha elszórtan is — de találkozni lehet. Vannak, akik elfelejtik, nem tudják, vagy nem akarják tudni, hogy viselkedésükről nemcsak őket ítélik meg az emberek. Sajnos, sokan nem azt mondják, hogy „hát ilyen ember ez a Gerebes János“, hanem azt, hogy „ilyenek a kommunisták, ilyen vezetők vannak.“ Az emberek köny- nyen általánosítanak, ezzel számolni kell;

S hogy ne szülessenek ferde általánosítások, meg kell szüntetni azokat a jelenségeket, amelyek ilyen általánosításokhoz alapot szolgáltatnak; Az okot kell megszüntetni és megszűnik az okozat is. A harc fő eszköze itt nem lehet más, mint a nevelés, a helyes szóval jó útra térítés, mert elvégre nem főbenjáró „bűnök“ ezek. Ha ez nem használ, akkor — és ezt is nyíltan ki lehet mondani — az olyanokat; akik nem hajlandók a

I szocialista erkölcs törvényei I szerint élni, félre kell állítani, a pártból el kell távo- I lítani, mert kárt okoznak.

A szocialista erkölcsrő* hallva, számosán vannak, akik e fogalom alatt csak azt értik, hogy ne legyen részeges, ne nőzzön, ne tapadjon kezéhez egy hamis úton szerzett fillér sem, éljen példás családi életet, gyermekeit nevelje 'becsületre, tisztességre, ne akarjon jogtalan előnyöket biztosítani a maga számára, ne használja a szolgálati gépkocsit magáncélokra, az üdülési beutalóikat igazságosan ossza el, ne másoktól elvonva minden évben maga menjen stb. Ezek is a szocialista erkölcs fontos részei. Ha egyik vagy másik hiányzik, csorbát szenved.

Mégis, amit nem szabad soha szem elől téveszteni: a szocialista erkölcs alapja, leg fontosabb mércéje az osztályhűség. Az osztályhűség, vagy osztálymegtagadás, elszakadás, nemcsak mai probléma. Voltak és vannak munkás, paraszt származásúak, akik elárulva osztályukat a kapitalisták talpnyalói lettek. Sok példát adott erre az élet. A parasztgyerekből tizedes lett, s mikor anyja jött vasárnap délután, hogy átadja neki a hazai csomagot, a tizedes úrnak hiába üzent, nem ment a laktanya kapujába, mert szégyellte anyját. Nemrég a pécsi egyetemen volt olyan diák, aki a kisállomá- son, vagy a kisforgalmú Nefelejts utcában találkozott vidékről jövő szüleivel, nehogy meglássák társai, „a jobb családból származó lányok" anyját, apját;

A szocializmus építése során az dsztályhűtlenség, az elszakadás nem úgy jelentkezik, hogy X. Y. funcloná- rius, vállalati igazgató, osztályvezető, stb. kijelenti, „márpedig én elárulom osztályomat, elszakadok tőle”. Sok apró tényező halmozódik fel, mire kialakul az emberek véleménye, hogy „elszakadt osztályától”. Mozgatója ennek a nagyzási mánia, az a „meggyőződés”, hogy „hivatallal együtt észt Is osztogat az isten”. Sok Ismertetőjét lehetne az ilyen embereknek felsorolni. Csak néhányat, ami legsűrűbben előfordul. Szorgalmával, tehetségével felküzdötte magát és kezd félvállról beszélni volt munkatársaival, hogy „értetek is ti ehhez.;.” Akit ezelőtt tegezett, annak idővel magát mond és jónapot-tal válaszol köszönésére. Régi Ismerősének arcába néz, merengve kutat emlékei között és azt mormolja, hogy „én valahonnan Ismerem önt”. Bent ül irodájában és a párnázott ajtón is áthallja, hogy a titkárnő azzal küldi el az előszobáig eljutottakat: „Vidékre ment, nem tudom mikor ér vissza” és minderre meg sem rebben lelkiismerete. Időnként, ha rájön a „barát- kozási hangulat" megveregeti volt szaktársának vállát; „vagyogatunk szaklkám, me- lózgatunk?” Telefonon keresik? — a titkárnő kérdezgeti ki a drót túlsó végén lévőt, hogy tulajdonképpen milyen ügyben akar vele tárgyalni, pedig semmi köze hozzá, és különben sem tudja elintézni;

Volt ilyen az elmúlt években és balgaság lenne azt állítani, hogy ma már egyáltalán nincs. Van, s amikor a szocialista erkölc6 ismét napirendre kerül, ez ellen kell elsősorban harcolni, mert ez jelenti a párt tömegkapcsolatának egy nagyon fontos ré szét. Lehet valaki antialkoholista, példás családi életet élő, soha pénzgondokban nem lévő, szolidan, de elegánsan öltözködő, önzetlen — de mindez együttvéve is mint erény csak dekákat nyom abban a mérlegben, ahol a másik serpenyőt az osztálytól való elszakadottság súlyos kilói nyomják. De lehet ennek fordítottja Is, hogy azok a vonások, ugyan nem találhatók meg életében, munkájában, ami az osztályuktól elszakadottakat Jellemzi, de lumpok, erkölcstelenek, stb. Ez a hiba sem kisebb. Aki elszakadt osztályától, az maga fordított hátat a munkaterületéhez tartozó embereknek, maga lökte el őket magától. Az Iszákosnak, erkölcstelennek pedig a tömegek fordítanak hátat, a tömegek lökik el maguktól, hogy Ilyenekre nincs szükségük, nem hisznek neki, nem tekintik senkinek, semminek. A végső következmény tehát egy helyre jut: a párt tömegkapcsolatának gyengüléséhez, tíz, húsz vagy ötven ember bizalmának megrendüléséhez.

Sok kicsi sokra megy — tartja a közmondás. Ezért nem szabad hagyni, hogy a szocialista erkölcs egyesek által történő semmibevevése terjedjen. Ez a párt tömegkapcsolatának, a népi demokratikus rendszer szilárdításának egy nagyon fontos, sok figyelmet, körültekintést érdemlő területe.

KÁSZON JÓZSEF

I Gombos Pál, a SZÖVOSZ iparcikk főosz- i tályának vezetője a lcövetekző nyilatkozatot ladta a Dunántúli Napló számára:

• — Baranya megyében a földművesszövetI kezeti hálózatot teljesen kiépítettük. Nincs 1 egyetlen falu, ahol ne lenne kisáruházunk, 1vegyesboltunk, vagy valamilyen szakboltunk. 1 Ennek megfelelően Baranyába igen jelentős 1mennyiségű árut szállítunk. A június 30-i jelentések szerint ottani üzleteink 72 millió forintos árukészlettel rendelkeztek.

( — Nyár végére és őszre várható mindig a

íVidéki kereskedelemben a csúcsforgalom. Kü- [ lánösen várható ez most, hogy a dolgozó pa- I rasztság szabadon értékesítheti terményeit, ál- I tatait. Mi fel akarunk készülni erre a fokozott I csúcsforgalomra, s ezért bocsátunk a jelenle- l gi készletek mellé további készletfeltöltésre I még 8 millió forintot.

i — Ezután azt várjuk, hogy a földmúvesszö- i vetkezetek ügyvezetői élnek is a lehetőséggel, i felmérik falujuk szükségleteit, s előre felkészülnek a várható nagy forgalomra. Mi kor- i látlan mennyiségben tudjuk ellátni ők$t pamutáruval, cipővel, jóminőségű téli konfek- ciós árut, nagymennyiségű inget, kerékpárt, mosógépet stb... stb ... bocsátunk rendelkezésükre. Kereskedelmünk megfelelő mennyi-