Dunántúli Napló, 1957. július (14. évfolyam, 154-178. szám)

1957-07-24 / 172. szám

1957 JÚLIUS 84

NÄPfcO

Baranya megye a II. negyedévi adóbevételi tervét együttes adóban 115 százalékra, globális tervét pedig 111 százalékra teljesítette. A terven belül valamennyi adónemet túlteljesítette, terven felül pedig mintegy 12 000 000 forintot kitevő termelőszövetkezeti tartozást (hajtott be a megyei tanács pénzügyi osztálya.

Az adóbevételi tervteljesítésben: 1. a pécsváradi, 2. a mohácsi, 3. a sásdi, 4. a pécsi, 5. a siklósi, 6. a szigetvári. 7. a sellyci járás. A városok közül: 1. Komló, 2. Mohács. A községek 90 százaléka teljesítette adóbevételi tervét. Községi viszonylatban legjobb az eredmény a mohácsi és a pécsi járásban, ahol minden (község teljesítette a tervet. A községek közül gyengén teljesítettek, a pécsváradi járásban: Szilágy 64 százalékra, a sásdi járásban: Ag és Varga községeik 74 százalékra. Bános 78 százalékra, a siklósi járásban Drávacsehi 62 százalékra, Tcrchegy, Mária 69 százalékra, Siklősnagyfalu 75 százalékra, Drávapalkonya 78 százalékra, a szigetvári járásban Nagydobsza 56, Somogy- hatvan pedig 77 százalékra.

Még mindig vannak községi tanácsok, ahol az adóbehajtásra biztosított módok és eszközök közül csak a legkellemesebbeket használják és idegenkednek a népszerűtlenebb kényszerintézkedésektől. Bizonyítja ezt az is, hogy általában kevés a notórius nemfizetőkkel szemben alkalmazott kényszerintézkedések száma.

Az adóbevételi terv teljesítéséhez hasonlóan nagy feladat hárult a megyei tanács pénzügyi osztályára: a mező- gazdasági lakosság általános jövedelemadójának kivetése. Az elmúlt évvel szemben 63 000 holddal több területet adóztattak és 19 millió forinttal több ladőösszeget vetettek ki. Az adókivetést megnehezí6 százalék dolgozik a termelési társulásokban?

Nem tűnt el mindenütt még a fejekből a régebbi hibás gazdaságpolitika maradványa- Érthető, hogy nem megy ez egyik napról a másikra. Sajnos, kissé konzerválja ezt az is, hogy egyes újságokban — talán a rossz megválasztás miatt — kevesebb jó hangzik el a földművesszövetkezetekről általában, mint rossz. Egyik sikkasztás a másikat éri a hírekben és úgy' tűnik a dolgozó parasztság előtt, mintha a földm&vesszövetkezeiek a csalók, lopok, sikkasztok gyülekezete lenne. Ez is hiba. Hiba azért, mert ha azt nézzük, hofry a kereskedelmi szervekben előforduló leltárhiányok, csalások és sikkasztások hány százaléka jut a földművesszövetkezetekre, akkor közel sem olyan fekete az az ördög, amilyennek első pillanatra látszik.

Ez ugyan csak következmény, — ez alapvető ok, hogy nincs még elég társadalmi támogatás a szövetkezeti gondolat formába- öntéséhez. Ugyanakkor nincs ismertetve elég széles körben a termelési társulások munkájának eredménye. De ez utóbbit sem lehet általánosnak mondani. Maga az a tény, hogy a sellyei járásban 29 szakcsoport működik és a sásdiban mindössze nyolc, — mutatja nemcsak a szövetkezés lehetőségeit, de a társadalmi támogatást is.

Sok ember tudatában a földművesszövetkezet úgy rögződött, hogy üzlet a faluban, ahol az ekevastól a komblnéig minden kapható, no és vendéglő, ahova szomjas lévén az ember, hát betér valami innivalóra. Ez nem véletlen. .4 hibás gazdaságpolitika, szinte csak a kereskedelmi tevékenységre korlátozta a földművesszövetkezeteket és most nehéz kizökkenteni ebből a „nyugalmi helyzetből". Ebbe viszont nem szabad belenyugodni. A szövetkezeti gondolat ápolása, támogatása — még ha ez a földmüvesszövetkezetek keretén belül is történik — a magyar mezőgazdaság felvirágoztatásának egyik módja, a szocialista mező- gazdaság megteremtésének epytfc lépcsője. De nemcsak ezt tudja «Pipálni. A falu gazdasági fejlődésén túl a kulturális fejlődést is. Vannak olyan földmüvesszövetkezetek az országban, amelyeknek hírés énekkaruk, színjátszó csoportjuk van.

E téren is előre kell menni, mint annyi sok más területen. Most azt az időszakot éljük, amikor szinte kínálkozik az alkalom, hogy a földmüvesszövetkezetek minőségi fejlődésében egy lépést előremenjünk. Fokozott állami támogatás, megbecsülés, értékesítési lehetőségek teszik könnyebbé az előrehalá- dóst. Ez a lépés a különböző termelési társulások szigorú önkéntességgel váló alakítása, a mezőgazdasági termelési szakcsoportok segítése, újak szervezése, önsegélyző társulások alakítása. Ez röviden szólva jó a parasztnak, jó a munkásnak, jó az államnak. Ennyi jót nem szabad elkallódni hagyni.

TJ j szín a szövetkezés gondolatában és megvalósításában megyénkben, hogy vannak már mezőgazdasági termelési szakcsoportok: Lothárdon, Kozármíslenyben, Bel- várdgyulán és Somogy viselőn. Ez új, ilyen még nem volt, de ez is bizonyítja, hogy a szövetkezés nem idegen a magyar paraszttól, bárhogyan is igyekeznek egyesek ellenkezőjét bizonyítani. Ezek a szakcsoportok a mezőgazdasági munka jelentős részét összefogva végzik, az értékesítést pedig a földmüvesszövet- kezeten keresztül. Csira ez, amit ápolni, gondozni kell, hogy nőjön azzá, amivé előbb- utóbb nőnie kell: szocialista mezőgazdasággá.

Uj, biztató jelek vannak a falu gazdasági fejlődésében, a szövetkezeti gondolat erősödésében. Segítse, támogassa minél több szerv, minél több ember az egészséges, igaz szövetkezést, mert ebből az egész társadalomnak haszna származik.

Bányászéttermi panaszok

Ügy kerültem kapcsolatba az Alkotmány utcai bá« nyász-étteremmel, hogy 18- án este három aknamélyítő vállalati dolgozó bejött a szerkesztőséibe és az asztalra tettek tíz deka gyümölcsízt.

— Nézzék meg — mondták

— ezt kaptuk ma ebédre. Hát lehet ezzel dolgozni? Jöjjenek csak ki és nézzenek körül, mi megy ott a konyhán!

Nos, a bányászétteremnek elnevezett üzemi konyhán valóban nem a legszívderítőbb dolgok történnek;

Az étlap sok jót ígér. 18-án ebédre például tavaszi leves, leesés szelet tarhonyával és bécsi kocka volt előjegyezve. ínycsiklandozó menü. Csakhát nem jutott mindenkinek, mint a fenti akna- mélyítősök példája is mutatja.

Miért?

Szajkó Istvánná gazdaasz- szony, — aki a szabadságon levő gondnokot helyettesíti,

— nem győz eleget panaszkodni.

— Legszívesebben megszöknék innen — mondja — itt nem lehet dolgozni. Tegnap &em jutott többeknek bécsi kocka, ahelyett adtuk tel a gyümölcsíztj

(Persze, ha egyszer bécsikocka nem jutott, feltehető, hogy a leesés szeletből sem jutott, hiszen azt is a jelentett létszám szerint főzik, éppúgy, mint ahogyan a bécsi kockát is létszámnak megfelelően rendelték a cukrászattól. Azt különben többen is bizonyították, hogy a csütörtöki lecsÓ6 szelet már csak igen apró adagokban került az asztalra azok elé, akik lemaradtak a bécsi kockáról.)

No de nézzük, miért is akar innét megszökni Szajkó Istvánná!

— Képtelenek vagyunk pontos mennyiséget főzni, — panaszkodik. — A jegyfelelős képtelen megadni a pontos létszámot, mondván, hogy sohasem tudja, másnap hányán étkeznek. Ebből adódik elő sokszor az. hogy nem jut mindenkinek hús vagy sütemény.

A jegyfelelős tehetetlensége mellett akadnak más bajok is. Pénteken reggelre összement a tej. Az éjszakai műszakban dolgozók a felforralás után nem állították hűvös helyre a tejet, hanem a tűzhelyen hagyták kihűlni — összement. A konyhán dolgozók szerint ugyan a tej már eleve savanyú volt, nem az 5 hibájukból ment ößsze. Az eredménye azonban az lett, hogy reggelire nem tudtak tejeskávét adni, hanem helyette teát szolgáltak fel. Legalábbis az étlap szerint, mert többen viszont azt állítják, hogy reggelire valamilyen meghatározhatatlan ízű kávé volt.

Kenyérgondok. Mert azok is vannak.

— Másutt adnak annyi kenyeret, amennyi a bőr alá fér — mondja egyik itt étkező dolgozó, — itt meg úgy kell szeletenként megvenni. Egy tíz dekás szelet kenyér harminc fillér. Árdrágításról tehát szó sincs, — mint ahogy többen gyanították. Egy kicsit kényelmetlenebb, mintha az asztalon lenne a kenyér, de — igazat kell adni a gazdaasszonynak — szükség volt erre az intézkedésre. Amíg az asztalon volt a kenyér, hihetetlen mennyiségben került naponta a moslékba, amióta ezt a rendszert vezették be, megszűnt a kenyérpazarlás. Feltételezhető, ha visszaállítanák a régebbi gyakorlatot, abból több kár származna, mint haszon.

De ha már a kenyérgondoknál tartunk, a sütőüzemről is szólni kell. Szombaton nem hajlandó leszállítani a vasárnapi kenyéradagot, csák pénteken. így vasárnap mindig kétnapos kenyeret adhatnak csak a dolgozóknak. Elég érthetetlen intézkedés ez.

Az étterem. Az asztalokon csíkos viaszosvászon terítő. Régebben vászonterí- tők voltak, műanyagterítővei borítva, de azok már tönkrementek. Művészi hajlamú férfiak cigarettával ábrákat égettek a műanyagterítőkbe, kicsipkézték a szélüket, stb.

A terítő nem is ad komoly panaszokra okot. Legfeljebb annyiban, hogy akik a második turnusban kerülnek az asztalok mellé, bizony csatatérhez hasonló állapotokat találnak ott. Nem gusztusos dolog az ételmaradékokkal tarkított térítőre tenni a kenyeret — és egyáltalában azon enni.

De ezen az állapoton feltétlenül valamilyen kompromisszumos megoldással kellene segíteni. Mert igazuk van azoknak is, akik a térítők kétes tisztasága miatt háborognak, viszont az is igaz, hogy győzze valaki a takarítást, ha olyan is előfordul — ezt egy ott étkező dolgozó mesélte — hogy vannak olyanok is, akik ha nem ízlik nekik az étel, ráborítják az asztalra :.;

Igazuk van azoknak, akik panaszkodnak, hogy az asztalokon nincs víz és tiszta pohár. Erre szükség lenne. Mert az nem megoldás, hogy a nagy forgalom miatt sokszor okkal ideges felszolgálók odamondják az étkezőknek: igyon sört, ha nincs víz.

Azoknak is igazuk van, akik nem szeretnek egy tálból salátázni többedma- gukkal. Egészségügyi szempontokból is az lenne a helyes, ha a salátákat is külön szolgálnák fel mindenkinek.

Apróságok is akadnak, amiket érdemes lenne a konyha vezetőinek is megfontolni. A félliteres leveses- csészéket feltehetőleg úgy merítik meg a levesben; Leg.

alább is erre lehet követkéz- tetni az oldalukon virító levesmaradványokból. Gusztusosabb lenne, ha a tiszta csészékbe merőkanállal mernék a levest. Talán arra is adódna mód és lehetőség, hogy a süteményeket külön tányéron szolgálják fel. Mert az nem a legideálisabb megoldás, hogy például a lekváros buktát egy nagy aluminium- tálban hordja körül az egyik felszolgáló és minden asztalnál belemarkol és a feléje nyújtott tenyerekbe kiméri a két darabot, vagy leteszi a levessel és egyéb ételekkel telefröcskölt asztalra.

Javaslatok. sokan adtak javaslatokat. Egy idősebb dolgozó javaslatát adom közre. Nagyobb fegyelmet kellene tartani a konyhán, a konyhai dolgozók között, — ideszámítva a jegy- felelőst is. Akkor nagyobb lenne a rend és a tisztaság, javulna az ellátás. Ugyanígy fegyelemre kellene szoktatni azokat is, akik ma meg sokszor nem étterembe való módon viselkednek az étté1' vemben.

Tehát, ha javulást aká' runk, kettőn áll a vásár. Ebben a javaslattevőnél* igaza van.

Kurucz Pál

icue nugy buä ucycu a j

gazdalajtsromok hiányoztak, , ezért az adóztatásra kerülői földterületeket a megyei ta- ( nács pénzügyi osztálya az adó-1 zók nagy részével személyes i tárgyalás útján gyűjtötte ösz-| sze. Ugyanilyen módon vé-1 gezték el a lovak összegyűj-1 tését is. Idén 2 000-rcl több i lovat adóztattak meg, mint azi elmúlt évben. Az adóalanyoki számában mutatkozó emelkc-1 dés, az adóztatás alá került i földterület megváltozása, va-1 lamint a több ló megadóztatása onnan eredt, hogy a termelőszövetkezetekből jelentős 1 számú tag lépett ki, kihozta földterületét, lovát. Ezzel szaporodott az egyéni adóztatásra kerülő terület és ezzel egyidejűleg az adó összege is. Ugyanakkor a helyi ismeretekkel rendelkező helyi tanácsok is sok fekete földhasználót derítettek fel és megadóztattak olyan földterületeket, amelyek után eddig adót nem fizettek.

Baranya megye túlteljesítette II. negyedévi adóbevételi tervét

Segítsük a falu szövetkezését!

S

A szövetkezés gondolata nem újkeletű a ■fa magyar dolgozó parasztságban. Már a ( harmincas években virágzott a inakói hagyma- )termelők, az alföldi homokon szőlőtermeléssel foglalkozók kisebb-nagyobb termelési és értékesítést szövetkezése. Az akkori társadalmi ^rendszer létéből fakadt, hogy ezek előbb-utóbb i kulák, vagy kapitalista befolyás alá kerültek,

I akárcsak a hitelszövetkezetek és más elne- I vezésü társulások.

• 1945 után elölről kezdődött minden. A ka1 pitalista jellegű — bár hangzatos nevekkel * ellátott — szövetkezések helyébe a földmű- * ve sszövetkezetek léptek. Rövid idő alatt a * dolgozó parasztság sokezres tömege lett föld- ' művesszövetkezeti tag. Nem kellett hozzá | nagy erőfeszítés, A legegyszerűbb földművelő is rájött: ha jó volt a kuláknak, a jegyzőnek és a többinek a „Hangya”, a „Hitel- szövetkezet” és annyira védték, hát miért ne 1 lenne jó az ilyesmi a föld szolgájának, gaz- ódájának, magának a dolgozónak. 1950-ig nem , is volt különösebb baj. Lassan a kamrákban 11 nyitott „üzletekből” már igazi üzletek, he- 'l Igenként áruházak lettek. Ezzel egyidőben \mind többen meggyőződésből, hogy több em- [)ber többet tud, több ember egy akarata több a gyümölcsöt szed a munka fájáról — kezdtek a egy lépést tovább menni. Termelési társulásokat alakítottak. Segítette is őket az állam. i Talán eléggé érzékeltető a hasonlat: amikor Á bimbózni kezdett a termelési társulások fája, iákkor jött rá a fagy.

f A fagy, az a hivatalosan, nyíltan soha meg

I

nem fogalmazott pólitíkai irányvonal volt, amely hibásan nem vette figyelembe eléggé a doláózó parasztság szövetkezésében a fokozatosság elvét. Egyszerre akart a földszintről az emeletre jutni. Jöttek a jelzők, hogy „kapitalista tendenciajüak”, „a termelőszövetkezet elől menekülők”, „magángazdálkodásukat menteni akarók” egyesülete a földművesszövetkezetekben tömörültek termelési társulása. Ez annyira fajult, hogy volt időszak,, amikor szövetkézésnek cs&k a hármas típusú f termelőszövetkezeteket ismerték el. a Élétre keltek volna a parasztságnak ezek a az egészséges kezdeményezései újra, ha nem a torzítja el ötvenhárómban az egészséges programot éppen az, aki „a parasztság érde- i keinek megvédöjeként” lépett a miniszteri i posztra. Utána szó már volt róla, bátorítás is i akadt jócskán, de az eredmény kevesebb Vólt fa kellettnél és még kevesebb a lehetőségnél, i Ilyen hibák miatt a földművesszövetkezeitek, — bár szép eredményeik vannak, miniden nehézség és károkat okozó hibák ellenére — még nem töltik be igazi hivatásukat. Úcsak lassan mennek előre azon az úton, amely I*könnyebb munkát, több terméket, kevesebb l) gondot, több jövedelmet jelent a dolgozó parasztságnak. Ez az út, a termelési társulások futja. Van itt is eredmény. Csak megyénkben 97 szakcsoport van 2400 taggal. Van ezek között méhész, juhász, halász, tej, burgonya, 'zöldség, gyümölcs, szőlő, dohány, len, apró- \mag termelő szakcsoport, sőt akad géphasznáI

lati társulás is. Ezeknek a szakcsoportoknak többsége erős. Ha tagjait egyenként kérdeznénk, hogy kívül maradna-e a társuláson, akkor csak nem-et hallanánk. Van Dunászek- csőn takarékszövetkezet jelentős összegű pénzbetéttel. Sok jót, sok szépet el lehetne mondani ezekről az összefogásokról. Mégis azt kell mondani, hogy kevés a számuk, kevesebb, mint amennyi lehetne, mint kellene.

Pedig szinte kimeríthetetlenek a lehetőségek. A szüvatemvesztéstől a selyemhemyó- i tenyésztésen át a zöldségtermelésig a mezö- 11 gazdaság minden ágában-bogában mód van termelési társulások alakítására. Mégis mi ]ia* oka, hogy ez a dolgozó parasztság számá- 11 ra nyilvánvalóan jó dolog nem szélesedik } eléggé gyorsén, hogy a megye több mint 40 ezer földmüvesszövetkezeti tagja közül csak

• Segítenek Ikladí Lajoson

> Néhány nappal ezelőtt í

• arra kértük olvasóinkat* t

1 hogy aki tud, segítsen Ik- i k ladi Lajos, csökkent látó- í k képességű fiatalemberen. k | Az Uránércbánya Válla- J

I lattól szerkesztőségünkön

i keresztül érintkezésbe lép- i tek Ikladi Lajossal, aki ! ígéretet kapott arra, hogy

• szeptemberben telefonköz- J pontosként alkalmazzák.

! Különvonat Harkányba !

£ AZ IBUSZ július 28-án, va- ' J sárnap újabb olcsó, hétvégi ( \ különvonatot indít Harkány- ] i ba. A vonat reggel 1.05 óra- J i kor indul és onnan este 19.40- J j kor iir vissza. A részvételi í díj 8.20 forint. Jelentkezni' J csütörtök délig lehet az r IBUSZ-nál.

Hindert szülőnek saját érdeke!;

Tájékoztató a gyermekbénulás elleni < védőoltásról !

24-én pedig sor kerül a •második oltás pótlására.

Oltásban részesülhetnek a szülő, vagy a felelős gondozó kívánságára az 1955 január' 1. és 1956 december 31-e között született gyermekek.

Ismételten felhívjuk a la-t kosság figyelmét, hogy net idegenkedjék a védőoltástól i és az igen drága Salk-oltó-1 anyag minél eredményesebb t felhasználását segítse elő az- • zal, hogy a meghirdetett idő-' pontban és kijelölt oltóhelye- < ken a gyermekekkel ponto san jelenjen meg. 1

A Baranya megyei Közegészségügyi, Jár- \ ványügyi Állomás.

A gyermekparaRzis elleni

védőoltást az egészségügyi minisztérium nem mint kötelező védőoltást rendelte el, hanem azt a szülök, hozzátartozók belátására bízta s beleegyezésüktől tette függővé. Ezért sok szülő idegenkedett a védőoltástól. A Baranya megyei Közegészségügyi Járványügyi Állomás szükségesnek tartja a közönség helyes tájékoztatását.

Közli a megye lakosságával, hogy a jelenleg használt Salk védőoltó anyag teljesen veszélytelen. A többi közismert védőoltásokhoz hasonlóan a betegség ellen kitűnő védettséget nyújt. Veszélytelenségére jellemző, hogy a, legutóbbi csehsflovákiai, dá- j nini stb. több százezres vé- J dőoltásoknál egyetlenegy, — * még jelentéktelen szövőd-1 mény sem fordult elő.

Olyan rémhír is hallatszott, ] hogy: a védőoltás betegséget) okoz. A védőoltás védelmet ] ad a betegség ellen, de be- j tegséget nem okoz. A szülők-( nek és hozzátartozóknak ezt i kell szem előtt tartaniok. De i a gyermekük iránti felelős-1 ségérzet is parancsolja, hogy t azok a szülők, akik szeretik i és féltik gyermeküket, ui-i gyek el a védőoltásra. i

Az első oltást a megye te-1 rületén: július 25-én és 26-' én, a pótoltást július 27-én' végzik. '

A második oltás ideje:, augusztus 22—23, augusztus

• — —- — -W -w -w -w w -w -w V VW-V V V V M V V • ■ * V ■

Halálos baleset a vonaton

Még a múlt héten határozta el Stahl László pécsi Kossuth Lajos utca 57. szám alatti lakos feleségével, hogy néhány napot töltenek a Balaton melletti

A pécsi főpályaudvaron vasárnap röggel felszálltak a 4.20 órakor induló soproni sebes motorosvonatra. Magukkal vitték egyik gyermeküket is. A velük egy háztartásban élő özv. Sashalmi Ferencné utánuk indult, mert azt gondolta, hogy unokája pizsamáját és papucsát kifelejtették a csomagból. A vonatban találkoztak. Stahl László jóindulatúan figyelmeztette anyósát, hogy már ne időzzön, mert

közel az indulási idő. özv., Sashalmi Ferencné a mozgó, vonatról akart leszállni. A, lépcsőn elvesztette egyensú- ( lyát és a kerekek alá került. ( Súlyos sérüléseibe a helyszí- < nen azonnal belehalt, i

Ugyancsak vasárnap tör-( tént. A főpályaudvaron tel-' jesített szolgálatot Péter János kisdobszai lakos, MÁV kocsirendező. A délelőtti órákban tolatás közben érte a bal-( eset. A bal lábfején néhány, ujját levágta a vonat kereke. ( Péter Jánost a mentők a II- ( es számú sebészeti klinikára, szállították. A baleset okának, kiderítéséiben még tart a vizs-| gálát.