Dunántúli Napló, 1957. június (14. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-16 / 140. szám

NAPiő im stswns tt Az eozinról és a sertésboxró/ Valahogy úgy vagyunk vele, ka megjelenik egy-egy új gyártmány, akkor Írunk, beszé­lünk róla, aztán egy kW múl­va minden feledésbe merül, vagy megszokottá válik. Indul­junk most el két gyártmány, az újszerű módon feldolgozott sertés box és a hosszú idő után ismét nyilvánosságot kérő, vi­lághírű pécsi eozin nyomában. Az eozingyártás, —amely­től világviszonylatban is híres várossá vált szülőhelye, Pécs — a negyvenes évek elejétől szünetelt. A háborúban senki­nek sem volt szüksége eozin dísztárgyakra, a háború utáni évek gazdasági nehézségei sem hamutartók és a vázák. Ez utóbbi legtöbb darabjára me­zei és kerti virágokat rajzol­nák és festenek, ami a maga nemében ugyancsak egyedül­álló a világon és csak tovább növeli az eozinvázák értékét. Az eozint tehát gyártják és ha az ÁRTEX piackutatási kí­sérlete sikerül (miért ne?) nem­sokára még ismertebb lesz a Pécsi Porcelángyár neve kele­ten és nyugaton, északon és délen, Addig is, mik a tervek? — Minden a jelentkező ex­portlehetőségtől függ. A jelen­legi berendezéssel már nem növelhető jelentős mértékben sürgették a belföld eozinnal a kapacitás. Ha azonban olyan való ellátását — mert kenyér, cipő, ruha kéllett. Később a helytelen gazdaságpolitika odázta el, míg végre eljutot­tunk oda, (hej, de régen kellett volna már!), hogy az ÁRTEX külkereskedelmi vállalat min­ta kollekciói kért a Pécsi Por* celángyártól. Időközben az eo­zin keverési titkát őrző öregek megtanították a fiatalabbakat a gyártás minden csinjára-bin- jára, s most a gyár havonta 50—60 ezer forint értékű eozint gyárt A „rég!, jé béke-világ* ál-’ iaindó dicsérői azóta kedvtelve f hegyezik nyelvüket, hogy a* kellő pillanatban és kellő he-' lyen kimondhassák a mostf gyártott eozin tárgyak felett* végítéletüket: „A titkot af , Zsolnayak őrzik. Mindenki íát-,J?-gyszera hatja, hogy a mostani vázák-f zép fény«*'«­mint a régieknek; megrendeléseket kapunk, ame­lyek szükségessé teszik a gyár­tás fokozását — érdemes lesz fejleszteni az eozingyártó rész­leget. Mert azontúl, minden kis váza valutáit jelent Ennyit az eozinról, A pécsiek közül sokan vár­ták nagy-nagy érdeklődéssel a Pécsi Bőrgyár új gyártmányá­nak, a sertéébox-nak, másné­ven sertésplasztiknak a meg­jelenését.: Azt remélte min­denki, amit a bőrmunkások, amit az igazgató amit az újság­író: végre lesz egy aránylag jó minőségű bőr, amelyből olcsó cipőket, szandálokat, táskákat, öveket kaphatunkI Aztán jött az árkalkuláció, amely után a sertésbox, amely jóval tartó- sabb az eddig gyártott sertés­bőröknél, de a marhaboxot semmdkép sem pótolja — cso­dálatosképpen magasabb áron jutott el a cipészekhez, bőr­díszművesekhez, mint a mar- hábox. Az eredmény pedig az lett, hogy az új gyártmány csak annyiban okozott örömet, amennyiben a szivárvány min­den színében gyártják és min­denki megtalálja a 198 forint­ért forgalombahozott cipők kö­zött a neki legmegfelelőbbet A nagy érdeklődés tehát le­csendesedett, aminek főként a helytelen árazás volt az óka. De mi a helyzet jelenleg? zik) és addig nem érkeznek meg az újak? Addig is, amig a jelenlegi kés használható, naponta 5— 700 darab sertésboxbőr hagy­ja el a kikészitőműhelyt, s in­dul a cipőgyárak felé. Pécsre kevés jut most belőle, annál több megy Szombathelyre, ahol a cipőgyárban már 110—115 fo­rintért a legkülönbözőbb fazo­nú, mutatós cipőket gyártják belőle. S addig is, — a minisztérium ígérete szerint — realizálják a sertésbőr-árakat, orvosolják a vásárlókat ért sérelmeket. Meglesz tehát a létjogosultsá­ga a sertésboxnak! S — bár­mennyit is készítenek belőle a Pécsi Bőrgyárban — a pécsiek, baranyaiak és más megyék lakói nagyon örülnek majd neki. Mondjunk et még itt annyit, A sertésboxot ma íb gyárt- hogy a sertésbox előállításá­ják, sőt nagyobb ütemben, mint azelőtt. A gyár megkapta a gyártáshoz szükséges gépet is, most csak az a probléma: ml lesz, ha a géppel érkezett egyetlen kés tönkremegy (ez pedig két hét alatt bekövetke­nak nagy mesterei, a sertés- box-gyártás technológiájából kiindulva, sok más, új gyárt­mány előállításához teremtet­ték meg az alapot, amiről a későbbiek során adunk majd az olvasóknak számot M, M. Mi van a számok mögött? Bevezetésül álljon itt két számadat a Pécsi 'Hangszer- és Asztalosárugyár _ .- i™, fAnm-u, # gazdasági könyveiből. Az egyik ^ ««U év január l-től szép­'tember 30-ig terjedő szakasza- Ez persze nem Igaz! —(•nak gazdasági mérlege: 160 cáfol rá Gáli Tibor, a gyár je-11 ezer forint ráfizetés. A másik lenlegi igazgatója, — ha hallja, az idei első negyedév ered- — Mert az eozin titka a ke-áménye: 126 ezer forint nyere- zünkben van, s bátran állíthat-11 ség. juk, hogy a most gyártott dísz-( A két szám önmagában munkások ugyanazok, a veze- mekkorának kell lenni az alap­tők sem változtak. teljesítménynek. Ha ezt a dol­Vegyük szemügyre először gőzök túlteljesítik, minden to­</----• ’- — a O — --------«.«r — - — --- V <VCI> EMiOllI UllIliagaiAUl IS » V»« •• wD«w~... v...- “-a-------—--------­tá rgyak szépségben es jóság- f sokat mond, de korántsem min- tétlenül (szintén központi ter- a számításaikat bon elérik a régiek által tar- f dent. Vajon minek köszönhető vek alapján) az ország legtávo- Az üzem jelenleg főleg Ba- tott színvonalat. 1 ez a döntő és nyilvánvalóan labbi részeibe szállították. Ba­Most piros, zöld és vöröses-][egészséges fordulat az üzem tanyának jelentéktelen meny- barnás tónusban készülnek a1í gazdasági életében? Hiszen a nyiség jutott. Ez az „ésszerű” * rendelkezéseket kibocsátó köz­pont azonban az anyagellátás # folyamatos biztosítására már nem volt képes. A bérezés sem 1., II. és III. negyedévet. A gyár központi tervek alapján 90 százalékban pécsi festett hálót, 10 százalékban pedig „Békés” fényezett hálót készí­tett, függetlenül a kereslettől. A festett bútorok kereslete akárcsak ma, akkor is gyenge volt. A bútorokat egészen érthe­vábbi bútorért megkapják a megfelelő munkabért s ebből egyéni besorolásuk alapján ré­szesednek. A munka nagyszerűen megy, a munkások elégedettek, hi­szen a nem nagy szaktudású, kevés gyakorlattal rendelkező segédmunkások is megtalálják Képzőművészeti kiállítás. • 'volt megfelelő. a íanus Pannonius MúzeumbanLzlév Januárjában szabad lenetek, murikaábrázolások művészi igényű, valóban „fes­tői” formában jussanak kife­jezésre — az kell, hogy művé­szeink foglalkozzanak, próbál- __ célkitűzése, kozzanak az ilyentárgyú ábrá-J rendezést, kombinált szekrényt,. Rippl-Rónai zolásokkal: (i háromajtós szekrényt és a ke­A Káptalan utcai öreg ház ódon falai között nyilt meg az elmúlt vasárnap a pécsi kép­zőművészek Rippl-Rónai cso­port iának kiállítása. E kis közösség hogy a névadója, jmirumíijios siewenyi as a jvc-, József által megjelölt úton Nem mondhatjuk ugyanak-, i rek dohányzó asztalkát. A dol-.| halad. Témaválasztásában egy- kor azt sem, hogy a tájkép-, i gozók bérezését januárban át-1 részt a hazai, dunántúli táj, festészet — miután nem illuszt- menetileg személyi órabérrel (i festészeti ratív jellegű — nem felel meg (i oldották meg. Minden munkást (i másrészt a fejlett technikájú tér — és formaáb rázolás kap döntő szerepet. E művészeket természet után ké­szült festményeiknél az ábrá­zolt táj, vagy jelenet gondos megfigyelése, elvont alkotá­saiknál pedig mély eszmei tar­talom, gazdag kifejezési for­manyelv jellemzi. Kiállításukon ezúttal túlnyo­mórészt táj-ábrázolásokkal sze­repelnek. Ami hiányzik e kis kiállításból — és ez bizonyára többeknek feltűnt — az ember életének, munkájának megörö­kítése. Tény, hogy a munkaáb- rózolás az alapos művészi fel- készültség mellett sok gondos megfigyelést, előtanulmányt igényel. Felmerül az a gondo­lat is, hogy az e témakörből merített ábrázolás esetleg a már korábbi megfogalmazások ismétlése. Mégis — úgy gondo­lom, művészeinknek a körülöt­tünk zajló élet ábrázolásában Is meg kell találniok azt az ko­jellemzi, nem jellemezheti runkat, a mai embert E kis csoport tagjait a ma­gaválasztotta rögös úton min­denkor a művészi igényesség vezeti. Bármi legyen is a mű tárgya, egy a fontos: az ábrá­kezet kapott a vezetőség és saját belátása alapján fogott a munkához. Először is megvizs­gálták a kereskedelem Igényeit és az igények szerint kezdték gyártani jelenlegi gyártmá­nyaikat: a fényezett hálóbe­ranyának és Dél-Dunántúlnak szállít árut. Készítményei ke­resettek, ha lehetne egyenesen a gyárból vinnék el a vevők. A példa szépen mutatja, hogy jelen esetben a számok mögött lelkes munka s hozzáértő veze­tés húzódik meg. Dicséretet ér­demel a gyár valamennyi dol­gozója, de elsősorban Bertram Ferenc igazgató és Kereszti Jó­zsef főkönyvelő. Nem riadtak vissza az önállóság nehézségei­től és alapos, jó munkájukkal jövedelmezővé tették a bútor­gyárat, ✓/ Csak** ttjty UeátUetyiséQ.... A komlóí Bányász Klub ablakán tánczene Arad Irt a kerthelyiség főié. Azaz, hogy... Valóban kissé merész fan­tázia és túlzott derűlátás kell ahhoz; ezt a felbolygatott, csupa szabálytalanság teret itt, a klub tövében kerthelyi­ségnek nevezzem. Hiszen a romantikus kétszemélyes asz­talkák, a színes székek és a zenekari emelvény helyett salakhegyek, téglarakások és lim-lomok riasztják a látoga­tót. S a kerthelyiséghez elválaszthatatlanul hozzátartozó virágok, fák s szabályosan formált bokrok helyett vadul zöldellő beléndek, ágaskodó paraj és sárgán virító vad­repce pöffeszkedik itt. Mégsem vádolhat senki könnyelműséggel, Ez kerthelyi­ség! A salakhegyek és téglarakások között meztelen felső­testű fiatalok dolgoznak. Egyik másik nem tud ellentállni a szárnyaló táncütemnek s ritmusra mozgatva a derekát adogatja a téglát, lapátolja a földet. Megy a munka, mint a karikacsapás. Na tisztelt beléndekek, itt a ti időtök lejártl A betonozott tánctér készen áll, sima, csábító, kedve lenne az embernek kipróbálni. Simulnak a salakdombok is, eltűnnek a gödrök. — Szombaton megnyitjuk a herthelyiséget. — Így mondja valamelyik komlói kiszista. Nem úgy, hogy „szombatra elkészülünk, ha törik, ha szakadNem. „Meg­nyitjuk!" Ezért, ezt a határozott hangot hallva nevezhetem hát ezt az eddig parlagon heverő földdarabot kerthelyiség­nek. Mindennap jönnek a fiatalok. Az erőműtől, a 49-es Építőipari Vállalattól, a vájáriskolából, a bányáktól. El­végzik a napi munkájúkat s jönnek építeni a kerthelyisé­get. Ellenszolgáltatás nélkül. Becsületbőlr S ez elegendő biztosíték arra, hogy szombaton este megnyithassák a kert­helyiséget. Ahogy elnéztem ezt a kedvtelt, fiatalos lendületű mun­kát, jóleső megelégedés szállt meg. Íme, Így is lehet! Ekkor találkoztam egy szőkehajú fiatalemberrel, aki nincs telje­sen megelégedve a komlói fiatalokkal. —< Nem ezek ellen van kifogásom, akik itt dolgoznak- Nem. De sajnos nagyon sok fiatal van Komlón, aki úgy tesz, mintha az egész nem érdekelné. Mire a végére ér ennek a rövid kis megállapitdsnák Máté András, — mert így hívják a szőke bányászfiút — egészen beletüzesedik. S ha valakinek joga van bírálni a komlói fiatalokat, akkor Máté Andrásnak van. ö szervezte a társadalmi munkát, S próbálja összefogni a fiatalokat. Éjjel műszakon van, a nappal nagyobb részében pedig lót-fut, dolgozik — a fiatalokért. Csoda-e hát, ha kifakad á közömbösök ellen? De, ha van is még jőnéhány fiatal Komlón, aki ide­genkedik a KISZ-től, a közös munkától, Máté András jó munkát végzett. S vele együtt jó munkát végeztek Rodan Laciék, Hegedűs Sanyiék, akik nap, mint nap itt vannak, hogy szombatra elkészüljön a kerthelyiség. (Az elkészülés után valószínűleg a most még közömbösek is megváltoz­nak!) Érthető hát a mosoly Gregor János arcán. Büszkén néz ezekre a fiatal fiúkra, ö itt tulajdonképpen művészeti ve­zető. Jelenlegi munkája azonban saját szavai szerint: — Egyelőre a művészi munka lehetőségének megterem­tése. Ez a lehetőség, — mióta a komlói KISZ átvette a művelődési házat — egyre nagyobb. Alakulnak a szak­körök, egyre-másra születnek a szebbnél-szebb tervek. A művelődési háznak ma már tekintélye van. Itt pél­dául nem lehet akárhogyan táncolni. A fegyelmezetlensé­get maguk a fiatalok üldözik. Jó példát mutattak a komlói kiszesek. Nemsokára minden bizonnyal nemcsak a tekintélye lesz nagy a „fiata­lok házának” (így neveztem el magamban), de szereti és megbecsüli Komlón mindenki. (rEr) mai életünk mondanivalójának szakképzettsége és teljesít- festői kifejezésére, önmagában (i ménye alapján 4—8 Ft-ig ter- azonban a tájábrázolás nem (ijedő órabérkategóriába sorol­taík. A munkásokat csoportokra osztották és minden csoport ! egy készítmény előállítására i specializálta magát. Mindeze­ket természetesen megbeszél­itek a munkásokkal, figyelembe i vették észrevételeiket, és éssze­zolást a közvetlen élmény *,rű javaslataikat _elfogadták. 11 . belső kényszere sugallja s a f Hogy az anyagellatasban se (i hangzottak el orvosi eloadá- külső forma festői felkészült- legyen fönnakadás házilag ké- sok, tanácsok annak érdeké- ségről, művészi biztonságról11 szítenek rönkfából bútorlapo-1' hogy a dolgozók a jövő­tanúskód jék. j ' [iben nagyobb gondot fordítsa­_ Februárban változtattak a< iá , , .. Sarkad iné Hárs Éva l bérezési rendszeren Kiszámí-1 nak sajnt maguk és társaik művészettörténész tották, hogy ilyen bérek mellett egészségének védelmére* VÉQET ÉRT BARANYÁBAN AZ ÜZEMEQÉSZSÉQÜQYI HÉT A baranyai üzemek dolgo­zói nagy érdeklődéssel kísér­ték az üzemegészségügy! hét eseményeit, » A megye minden sarkában A Mohács! Szerárugyáttaan, Selyemgyárban és Gépgyár­ban dr. Gallyas Gyula, mo­hácsi város! főorvos tartott előadásokat; Szigetváratt a Konzervgyár dolgozói közül hatvanan hall­gatták meg az előadást tartó orvost. Beremendem, a Cementgyár­ban a vöröskeresztes alap­szervezet, a munkavóde'mi bi­zottsággal munkavédelmi fel­állítást rendezett Bemutatták, hogy milyen szerszámok okoz­nak leginkább sérülést bal­esetet, s felhívták a figyelmet azok használatával kapcsolatos balesetek elhárítására. Komlón az üzemegészség­ügyi hét keretében bánya­egészségügyi tanfolyamot in­dítottak, A megyében mintegy 70 üzemiben egészségügyi kér­István bácsi í amolyan régimódi .ember. Ritkán uta­„KÉSHETNE A VONAT“ zik a városba, de , , ha egyszer rászánja 'TTVTTTTTVTvvVWTTTTTvvTTVTvrvTTTvvTWTTVWTwvvTvrVvrrTTTVTTTTTTvrTVTTVVVTTVTVWh Dombóvár, magát, akkor meg * * utat,* amely *a tartalomhoz’szer- meg szá- Karonragadja hát vesen kapcsolódó, mégis újsze- í Ja a módját. Föl- rat kapott azóta férjét s megindul * ' C* _ . _ _ . \ a, AenS — #aLai rf, - ‘bátor, mégW'StóiTífe- > ves*Í a fekete ün- jónéhányszor. zési formához vezet. A kifeje-Jneplot, nyakig 2? IStY,an bacsl ”e,m zésmód megtalálásának nem-gombolja a hófehér szereti az efféle, csak a művészek, de az egész \ s veg^* költőiséget magyar művészet fejlődése a családi nélkülöző asszony­szempontjából is nagy jelen-' lcr<;]í ^e^ a*ior^g tősége van. Sokat beszélnek P°tt csizmát. Erre a tekintélyének meg- három hosszú óráig munkást ábrázol, témájánál fogva még nem Jelent szocia­lista realizmust. Ahhoz azon­ban, hogy az életből vett le­vele az állomás fe­lé. István bácsiék ugyanis jóval vo­natindulás előtt vé­geztek elintézniva­lóikkal s most még ma arról, hogy művészetünk csizmára rendkívül zsákutcába jutott, egyesek az büszke István ba- elmúlt évek tematikai korlátot'[csi- szabó kultúrpolitikáját, mások — A dédapám a művészek elzárkózottságát11 ebben járta 48-ban tartják a hibák forrásának. a toborzót, — mond Való igaz, ma már mindenki 7 ja kevélyen. tisztán látja azoknak a művek- < [ Kár, hogy ezek nek hiányosságait, melyeket fáz asszonyok min- ------- —— né hány évvel ezelőtt — mint1 denbe belekotnyeles ván bácsinál ugyan- ajtaja elé vezeti az ..tematikus“ alkotásokat, talánfkednek. A felesége. Is az „Idő elütése” öreget, örömmel üdvözöltünk. Azt is f Mari néni most szorosan hozzátarto- tudjuk, hogy a mű, amely sem állhatja szó zik a kocsmalátoga­nélkül és pártfogás- tás tényéhez, ba veszi az igazsá­got. — Csak éppen óvása érdekében, kell várni a szent­másra tereli a szót. lőrinci személyre. — Jó lenne vala- Az állomáson Ma- hol elütni az időt. ri néni, — járato- E nem kis jelen-' sabb lévén errefelé tőségű szavak hal- — óvatosan kerfil- latára Mari néni getve a„Söntés“ és egyszerre harcias „Büfé" feliratokat, ábrázatot ölt. 1st- a kultúrváróterem Ezt a mozzanatot Mari néni azonban fölöt­te nem kedveli, — Itt mozi is szo­kott lenni meg min­denféle érdekes elő­adás — cslgázza István bácsi képze­letét Az öreg érdek­lődve nézegeti a képekkel díszített termet, ahol a kis asztalok körül sok­féle ember hajol az újságok, könyvek fölé, egyik sarok­ban még sakkozik is két idősebb em­ber. István bácsi kicsit csöndesnek találja a termet, meg a dohányzást tiltó tábla sem túl­ságosan tetszik ne­ki, de a könyvszek­rény láttán felélén­kül. Pár pillanat múlva már a könyv táros útmutatásá­val válogat a köny­vek közül. Toncz Tibor Kínáról szóló könyvével a kezé­ben leül az egyik asztalhoz és lapoz­gatni kezdi. Mari néni — természeté­hez híven — próbál néha közbeszólni valamit, de István bácsi most már végérvényesen Kí­nába költözött, nem figyel senkire. Közben vonatok désekkel foglalkozó faliújságot szűrődik a hangos- é szerkesztettek az üzemegész- beszélő hangja: I * s®gügyi héten. „Személyvonat in-<> Az ország más megyéiből dúl Szentlőrinc.l1 Pécsié érkezett vöröskereszt- ár, Buda-l' vezetők nagy elismeréssel nyi- Déll pályaud-f latkoztak a Pécsi Porcelán­pest ______ . , va r felé a harma-' gyár vöröskeresztes szerveze- dik vágányról.“ 1st-'1 tének és munkavéde’mi bi- ván bácsi még nem([ zottságának együttműködésé­ért a gazdag illuszt- f ről. Megállapították, hogy jól rációjű könyv vé-\ felszereltek és szépek a gyár gére. Alig akar fel- J elsősegélynyújtó helyei, kelni mellőle,. pe-\ Az üzemegészségügyi hét dig Mari néni már > szombaton lezárult. Ez nem erősen sürgeti. De > jelentheti azt, hogy az üze- indulni kell. Mikori mek dolgozói egészségügyi a könyvet visszaad- i problémáikkal megvárják a indulnak, egy-egy ja, még megkérdeni következő esztendőben ismét utas fölkerekedik, zi: (i kínálkozó alkalmat! Az üzem­— Aztán mozi mii egészségügyi hét egyik lég­kor lesz itt? [»fontosabb célja volt, hógy az — Ma is lesz bá-|>üzeml vöröskeresztes szerve­csf, _ feleli moso-i,zetek> munkavédelmi bizott­ly ogva a kultúrvá-i» ságok tagjai, de az üzem vala- róterem vezetője,!1 mennyi dolgozója, közelebb és István bácsi el-<*kerUHenek az üzemi örvöshöz, menőben még meg- á aki jó barátjuk, készséges tá- jegyzi: i' mogatójuk nemcsák az üzem­— Késhetne egy^^^ *éten- ha^ ., , ‘ .i' egész esztendőben — a bal» kicsit az a vonat. e]]enl ktIrd^m&n, az LAZÁR ERVIN# egészség védelmében, visszaadja a köny­vet vagy folyóira­tot s a hasznosan eltöltött idő után utazik célja felé. Villámgyorsan mú­lik az idő. István bácsi nem is gon­dolta volna, hogy váróteremben ilyen érdekesen töltheti az idejét. Az ablakon be-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents