Dunántúli Napló, 1957. június (14. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-16 / 140. szám

ISS? JÚNIUS 16 NAPLÓ s Htíkötie&z Pécsett t ?í A pécsi háztetőkön egyre- másra jelennek meg « különleges antennák. Ezek a szépen csillogó aluminium ru­dak, amelyek eddig csak Moszkva. Prága vagy Buda­pest tetőin voltak láthatók, azt jelentik, hogy Pécsett is kísér­leteznek az ultrarövidhullámú rádióvétellel és a televízióval. A pécsi Postaigazgatóság mű­száki vezetőjét, Paál József igazgatót kerestük fel, hogy erre a kérdésre választ kap­junk. Paál igazgató hosszas magyarázat helyett a misina- tetői kilátóba hívott meg ben­nünket. A Kiss József kilátó tornyá­ba a szorgos postáskezek kü­lönleges antennákat szereltek fel. A hozzánemértő számára furcsának tűnő aluminium ru- dazatok alatt egész laborató­rium van. A torony legtetején ■két televíziós vevőkészülék, egy 12 lámpás Beethoven csúcsszuper, mérővevő és szig­nálgenerátor társaságában ott találjuk Köteles József, Tokos Tibor, Lendvai István buda­pesti rádiómémököket és Su­gár Gusztávot, á postaigazgató­ság szakelőadóját. Az újságíró akaratlanul ts a zenekart keresi szemével, mert a hallott zene annyira élethű. — Ne keresse a zenekart — mondja Köteles mérnök — ezt az adást a budapesti ultrarö­vidhullámú kísérleti adónk su­gározza és méréseink éppen azt a célt szolgálják, hogy mi­nél előbb ilyen minőségű mű­sort hallgathassanak a pécsi rádiózók is. Sugár barátunk készséggel magyarázná el az ultrarövidhullámú rádiózás rejtelmeit, de az újságíró fülé­nek furcsán hangzanak a „lö­ket", „aránydetektor“ és más szakkifejezések, különösen ak­kor, ha a hangszóróból a „Kék Duna“ keringő lágy dallamait hallja. így — véget vetve a magyarázatnak — azt tudakol­ja meg, hogy mikor lesz mód­jában az egyszerű rádióhallga­tónak ilyen minőségű adásban gyönyörködni és milyen ké­szülék kell ehhez? Az ultrarövid — 3 méter kö­rüli hullámhosszú — rádió­hullámok, mint halljuk, úgy terjednek, mint a fénysugarak. Az adónak tehát „látni kell“ a vevőt. Ennék következtében a budapesti ultrarövidhullámú kísérleti adást a városban nem, csak itt a Misinán és a Me­csek egyéb pontjain lehet ven­ni. A fejlődés elóbb-utóbb azt fogja eredményezni, hogy va- lahol a Mecseken ultrarövid- hullámú közvetítő állomást fognak létesíteni. Ez az állo­más felveszi majd a budapesti ultrarövidhullámú adó sugár­zását és lesvgározza a város­ra. Amíg ilyen közvetítő állo­más nem épül, addig a pé­csieknek be kell érniük kör­nyező államok jól vehető ultra adóival. Egy forgatás a vevőkészülék gombján és tökéletes hangszin- nel megszólal a gráci, majd a belgrádi ultra adó. Ezek azok az állomások, amelyeket az új típusú Orion AR 602-es rádió­val és az NDK-ból behozott vevőkkel Pécsett különleges antennával hallani lehet. Sok­kal kedvezőbb azonban a vétel a Mecsek kanyarulatától nyu­gatra, mert például Szigetvá­ron szinte valamennyi osztrák és jugoszláv adó jól jön. Néha minden elméletet- felborítva nagy hangerővel és kristály- tisztán vehetők igen távoli adó állomások műsora is. A Misi­nán, de tent a városban is, fogták már Moszkva, London, Párizs, Róma és Pozsony ultra- rövidhullámú adásait is. Az ultraadók szinte kizárólag ze­nei műsort sugároznak és mi­vel az ilyentermészetű adás­ban a legmagasabb hangokat is sugározzák, tökéletes zenei élvezetet nyújt egy-egy opera vagy könnyűzenei hangverseny rríeghallgatása. örömmel hallunk ezekről az eredményekről, de félszemmel azért a „nagy szenzációa televíziós vevőkészülék felé kacsintunk. Bizonyára ezért hozták fel ide 600 méter ma­gasságba ezeket a vevőket. — Nem kell sokáig várni — mondja Paál igazgató — este hét órakor kezdődik a buda­pesti televíziós adás és ennek a vételét kíséreljük meg. Hétre fordul az óra mutató­ja, . amikor Köteles mérnök{ odaül a televíziós vevő mellé.' Sugár a különleges antennát1 forgatja, míg Tokos a mérő-' vevőt figyeli. A szakemberek' összenéznek, amikor a készü-1 lék hangszórójából megszólal a budapesti televíziós adó S2Ü-' netjele. Ez azt jelenti, hogy <r kép vételére is remény van. Egy-két csavarás a gombokon és az ernyőn megjelenik a „Magyar Televízió“ felirat és' a szabadsághegyi adó beállító ábrája. Aztán megkezdődik a műsor. Előbb egy reklámfil­met forgatnak, majd az „Ár-' nyék“ című lengyel filmre ke­rül sor. Hogy milyen volt a kép? Bizony a mozivásznon sokkal jobb kép látható, de ki-. vek nem tetszik az elsőszülött pályás gyermeke! Ilyen újszü­lött a pécsi televízió is, amely­nek egészségére vígan kocán- j iának jó barna sörrel Túri kartárs, a kilátó gondnoka és ( a postás szakemberek. Mégcsak ( szülészorvosban sem volt, hiány, hiszen a televízió látá- ( sónak reménye odacsalta Szem- tag h doktort is. A z újságírót azonban min-1 dig a realitások érdeklik. < „Mikor lesz Pécsett televízió?“ i — Ehhez — mondják a szak- < emberek — az kell, hogy itt1 a Mecsekben telemziós közve-1 titő állomás épüljön. Nagy < eredmény máris az, hogy a( kisteljesítményű ideiglenes1 adds vehető volt, mert a még1 ebben az évben üzembelépó1 nagyteljesítményű adó sugár-1 zása most már biztosan vehető' lesz a Mecseken. Ha aztán a1 közvetítő állomás is megépül,1 akkor akár minden házon Ott1 lehet a televíziós antenna. 1 Gratulálunk az eddigi ered-' ményekhez és reméljük, mi-' előbb így is lesz! S. G. ! Megalakult a Baranya megyei és városi Notanács Jogi Bizottsága Nőtanács Hink fontos fel­adatuknak tekintik, hogy se­gítséget nyújtsanak a dolgozó nőknek, a családnak ahhoz, hogy a mindennapi életben felmerülő jogi problémáikat, ügyes-bajos dolgaikat szakem­berek segítségével oldhassák meg. Ennek érdekében alakí­tottuk meg a Jogi Bizottsá­got, melynek elnöke dr. Gár- dos István, tagjai dr. Fényes Miklósáé és dr. Tóth Zoltán. A Jogi Bizottság működése kiterjed a családvédelem olyan kérdéseire, amelyek tisztázásá­hoz a jelenleg fennálló jogi szabályozások nem kielégí- tőek. Ezzel hozzá kívánunk járulni ahhoz, hogy a dolgo­zók családjogi problémái a szocialista jog szellemében nyerhessenek — akár törvény­hozási úton is — megfelelő megoldást. Ezentúl a Bizottság foglal­kozni kíván a mindennapi éle­tünkkel összefüggő (munka­jogi, lakásfelmondási stb.) kér­désekkel is. A Bizottság a levélben hoz­záfordulókat írásban tájékoz­tatja. Ezenkívül — egyelőre hetenként egyszer — minden szerdán délután 5 órától 6 óráig a Városi ^főtanács he­lyiségében (Pécs, városi ta­nácsépület III. emelet 118.), a hozzáfordulóknak tájékozta­tást, segítséget nyújt. Közér­dekű kérdések esetén a sajtó útján is tájékoztatjuk a la­kosságot, KISS ISTVANNÉ városi nőtitkár Lelkiismeretesebb munkát! Kislányomat Budapestre vit­tem orvosi kezelésre. Mielőtt .tiutaztam, megkértem apóso­mat, hogy érkezésünk idejére a vasútállomáshoz rendeljen taxit, tekintettel beteg gyer-i mekemre. Apósom ígéretet kapott, hogy a taxi a szüksé­Megkesdiék as ürögi mesterséges tó fúrási munkálatait Az elmúlt esztendőben, mindenki örömmel üdvözölte a sajtóban megjelent javaslatot, hogy Pécsett létesítsenek mesterséges tavat, 11 amely mellett a város lakosai szabadidejük­ben pihenhetnek, üdülhetnek, szórakozhatnak. (' A gondolatot magáévá tette a harmadik ke- 11 rületi tanács végrehajtó bizottsága és megtet­te a szükséges intézkedéseket a tó helyének kijelölésére. Szakértőkből álló bizottságot hí­vott össze, amely megtartotta a szükséges te­repszemlét. A szakértők véleménye szerint az Éger völgye nem alkalmas mesterséges tó létesíté­sére. De az Urög község alatt elterülő, az or­szágút mellett húzódó nyolcvan méter széles és százötven méter hosszú terület erre a célra megfelelőnek mutatkozik. A Földmérő és Talajvizsgáló Iroda dolgozói az elmúlt héten, június 10-e táján, már meg is kezdték az első számú fúrási munkálato­kat ezen a területen. Az elmúlt héten körül­belül tizenöt méter mélységig hatoltak le. A fúrások célja: annak megállapítása, hogy mi­lyen a talaj szilárdsága, vizátbocsájtóképessé- ge, valamint a víztartalma. Ez annál is in­kább fontos, mert ez a terület hordalékos és agyagos. Megállapítják majd azt is, hogy mi­ként lehetne a mesterséges tavat kiképezni és az oldalak csuszamiását megakadályozni. A szakértők véleménye szerint a tó előre­láthatólag vizisportolásra, csónakázásra alkal­mas lesz. Mellette pedig rendes uszodát léte­sítenek majd. P. * Megjegyzések Hajdú Gyula elvtárs emlékiratához Formális megbecsülés helyett több segítséget! A Dunántúli Napló június 15-i számában megjelent „Drága" pedagógusok című cikkhez szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni. Ügy gondolom, eléggé illetékes va­gyok a hozzászólásra, mert a Felsővámház utcai Általános Iskola igazgatása mellett a Pedagógusok Szakszervezete Baranya megyei és Pécs városi Területi Bizottságának el­nöke vagyok. A pedagógusok megbecsüléséről általában sok helyütt és sok esetben beszéltek az állami és társadalmi szervek vezetői. A Minisztertanácsnak a pedagógusok fizetéséről hozott rendelete ezt a megbecsülést anyagiakban is kife­jezi. Ugyancsak kifejezi a pedagógusok megbecsülését az a tény, hogy az idei nyáron számos pedagógus tölthet két hetet jutalomképpen külföldön. Mi pedagógusok érezzük a párt és a kormány részéről irányunkban megnyilvánuló megbecsülést és bizalmat, s éppen ezért is, fokozott gond­dal és lelkiismeretességgel oktatjuk-neveljük a ránkbízott gyermekeket. Több ízben szóltunk már a pedagógusoknak a társa­dalmi megbecsüléséről is, ezt azonban, sajnos, nem értik meg helyesen, s úgy vélik, vásárolunk valami ajándékot a pedagógusnapra, s ezzel eleget tettünk a megbecsülés­nek. Mi nem így értelmezzük a pedagógus megbecsülését! A szülök akkor becsülik meg a pedagógusokat, ha segí­tik az iskolai oktató-nevelő munkát: rendszeresen járat­ják gyermekeiket iskolába, ügyelnek arra, hogy a felada­tokat otthon gondosan elkészítsék, betartatják gyermekeik­kel az iskola szabályait, eljárnak a szülői értekezletekre, a gyermek eredményes nevelése érdekében szorosan együttműködnek az iskolával. Ha ezt tapasztaljuk mi ne­velők a szülők részéről, akkor úgy érezzüki hogy azok megbecsülik munkánkat. A társadalom nem szülő tagjai pedig altkor becsülik meg a pedagógus munkáját, ha segítik felszámolni a csa­vargásokat, későesti mozilátogatásokat, a gyermek szesz­fogyasztását. De feltétlenül szükség van arra is, hogy a felnőttek viselkedésükkel jó példát mutassanak a gyer­mekeknek. A társadalom részéről tehát a pedagógusok nem for­mális megbecsülést: virágot, vázát, vagy egyéb ajándékot várnak, hanem segítséget ahhoz, hogy munkájukat a tár­sadalom számára minél eredményesebben végezhessék. Fentiekben már kifejtettem a pedagógusok vélemé- • nyét a megbecsülésükről, s ebből következik, hogy nem­csak helytelennek tartjuk az ajándékokra a szülőktől pénzgyűjtést, de azt megalázónak is tartjuk, s ezért nem is igénylünk semmiféle ajándékot. De tudomásom szerint, s erről a hivatkozott cikk sem tesz említést, sehol sem a pedagógus kezdeményezi a gyűjtést, sőt ha tudomására jut, annak azonnali megszüntetését követeli. Tehát helytelennek tartjuk a gyűjtést, így Nyári elv­társ családja által befizetett 32 forintnak a pedagógusok ajándékozására történő felhasználását. Azonban azt, hogy az óvoda részére ajándékozott tortát, valamint a gyerme­keknek a záróvizsgára készíttetett ruhájának árát a pe­dagógusok számlájára írják, azt enyhén szólva is túlzás­nak tartjuk. A sajtó több ízben beszélt az iskolák társadalmi meg­segítéséről. Megdicsérték azokat az iskolákat, ahol szép eredményt értek el. Ezeket az anyagi eredményeket elő­adások rendezéséből, a szülők által felajánlott sütemé­nyek eladási árából szerezzék az iskolák, óvodák. Termé­szetesen az ilyen rendezvények megterhelést jelentenek a szülők számára. De szép lehet-e az olyan ünnepély, ahol a gyermekek nincsenek csinosan, egyformán öltözve? A szülők általában örömmel szokták fogadni, ha gyerme­kük szerepel. A nevelők előzetesen meg szokták beszélni, hogy a szerepléssel kapcsolatban milyen ruhácskát ké­szítsenek a gyermekek számára a szülők. Eddigi tapasz­talataim szerint, nem szégyenből, hogy gyermekük kima­rad a szereplésből, hanem szülői büszkeségből szokták vállalni ezt az áldozatot. Nagyon kérjük a szülőket, soha ne gyűjtsenek a pe­dagógusok megajándékozására, de igenis anyagi erejük­höz képest támogassák az iskolákat, hiszen a szülői mun­kaközösségek bevételeiket arra használják fel, hogy ered­ményesebbé tegyék a tanítást, szebbé, otthonosabbá te­gyék az iskolákat, óvodákat! Erre pedig nem elsősorban a pedagógusoknak, hanem a gyermekeknek van szükségüké BUJDOSÓ LÁSZLÓ Ses időben az állomáson lesz, Nagy Zoltán névre. Megérkezésünkkor közölte velem, hogy van ugyan négy taxi, de mind a másé. Ott áll­tam negyed tizenegykor síró, beteg gyermekemmel, se taxi, se villamos a láthatáron. Meg­szólalt valaki mellettem: »Mába ígérték, hogy vissza­jönnek, úgysem teszik meg, *nár mi Is jártunk így." ügy látszik a Taxi Válla­it nem örvend valami nagy népszerűségnek a pécsiek kö­bében, amit nem is lehet cso­dálni. Több figyelmet és lel­kiismeretesebb munkát vá­runk a vállalattól mi, akik nem szórakozásból, hanem ko­nkoly okból vesszük igénybe a taxit N. Z.-né Megnyílt a Hullámfürdő Eredetileg vasárnapra ter­vezték, de már szombaton dél­ben megnyílt. a Hullámfürdő. Az első napon leginkább a *’apot kedvelők keresték fel, 'iert a medencében még nem folt víz. Vasárnapra azonban feltöltik vízzel a medencét is és a strandolók vidáman úsz­kálhatnak majd a vízben. Va­sárnap — és minden hétköz" nap — reggel 8 órától estei7 'iáig tart nyitva a Hullámfür­Az alábbi sorok nem az első észrevételek Hajdú Gyula „Harcban elnyomók és meg­szállók ellen” című nagymun- í kájával kapcsolatban, de talán * nem lesz felesleges néhány gondolatot írnunk még kísé­rőül mellé — inkább magunk, mint a könyv felé, — amikor az olvasók táborában megteszi első lépéseit. A legfőbb kérdés, ami Hajdú elvtárs művénél,- olvasása so­rán felmerül, ez: milyen sze­repet 1 tölt be a társadalom­tudományok (közelebbről a történettudomány) területén, s magában a társadalom mai életében? Egyszóval: mi Hajdú Gyula emlékiratának funk­ciója? Mindenekelőtt megállapít­ható, hogy szakirodalmunknak abban a kategóriájában, amely­hez Hajdú Gyula műve is so­rozható, viszonylag kevés al­kotás található. Itt is főkép­pen a minőségre kell gondol­nunk! Ha e tény okát keres­sük, rögtön kézenfekvőek a következők: A köz számára át- , adásra méltó emlékekben nem • mindenki . mondhatja magát 1, gazdagnak, s még kevesebb ? azoknak a száma, akik ezt megfelelő formában — tág 5 látókörrel — képesek, vagy (kívánják is önteni. Mindezen (túl valamely emlékirat egy f élet törekvését, cselekedeteit | akarja igazolni, akár elbukott ,írója a küzdelemben, akár . megérte az eszme diadalr^jutá­sát, amelynek jegyében egy emberöltőn -át harcolt; Hogy Hajdú elvtársnak mi­lyen értékes emlékei vannak a munkásmozgalom területén, azt dokumentálja maga a meg­jelent munka. Hajdú Gyula a század első évtizedében állt a munkásosztály mellé, s mel­lette volt a munkásmozgalom hősi felfutásának korszakában, amikor már nem csupán vak­merő és elszánt, szórványos rohamok indultak a kapitaliz­mus bástyái ellen, hanem egy­re jobban összehangolt — ge- rillaharoban edzett — száz­ezrek állták körül a burzsoá­zia fellegvárát — fenyegetően. Két évtizedes töretlen és sza­kadatlan szervezés, agitáció, őrt- és helytállás az ifjúkor­ban, több mint két évtizedes emigráció az élet delén, aztán újabb évtizedes munka itthon, az újjáépülő országban tudás­sal és bölcsességgel a 70. év ár­nyékában: körülbelül ez Hajdú Gyula életútjának periodizá­ciója, telve azokkal az adottsá­gokkal, amelyek emlékiratát számunkra olyan értékessé teszi; Társadalomtudományi mun­káról van szó, benne a társa­dalom, a benne élő egyedek sajátos tevékenységének rajzá­val, az osztólyharc éles ábrá­zolásával, s mindez csupán fél­évszázad távolában. tehát olyan időhatáron belül, hogy a szereplők egy töredéke még éi* s általában M; m. «tó­dók. Következésképpen Hajdú elvtáns emlékiratában lesznek olyan megállapítások, amelye­ket mások eltérően értékelnek és látnak. Lesznek, akik né­mely fejezetét túlságosan szub­jektívnek minősítik, mások ta­lán nehezményezik, hogy egy­két vonatkozásban az osztály­harc korabeli szocialista érté­kelését adja a szerző, s nem a ma szemszögéből tekint visz- sza stb. Ezek ne feledjél; el, hogy a mű emlékirat, s min­den emlékiratban találunk ilyen jellegzetességeket. Az emlékiratokat többek között ezért is tekintjük a történeti kutatás során forrásmunká­nak, s a történészek számára, akik hazánkban (egész konk­réten Dél-Dunántúlon) a ter­melőerők fejlődését, történetét vizsgálják, Hajdú Gyula em­lékirata nélkülözhetetlen for­rásmunka lesz. Lezárható-e ezek után annak a korszaknak társada­lomtörténeti vizsgálata, amely Hajdú elvtárs emlékiratának idejére esik? Bizonyára nem. Sőt, új gondolatokat ébreszt, új feladatokat jelöl ki. Nem rajzoltuk meg még pl. részle­tességgel a Munkás című lap eszmei vonalvezetését, még külső történetét sem, pedig ilyen értekezés a szocialista sajtó történetének igen értékes fejezete lenne. Pécsett csapott össze a szabadgondolkodók a század első évtizedében a szabadoktatás eszmei képvise­lete kérdésében, s hol vagyunk még attól, hogy a szocialisták szabadoktatási tevékenységé­nek kihatásait a maga korá­ban lemérni, vagy tapasztala­tait figyelembe venni tud­nánk! Hajdú elvtárs kitűnően megvilágítja a szerb megszál­lás alatti mozgalom politiká­ját, s értelmezi a pécsi—bajai szerb—magyar köztársaság kérdését is, mindennek ellenére a történéseknek ez a szakasza nem tekinthető lezártnak. Haj­dú Gyula oknyomozásának nagy mélysége és az esemé­nyek általa adott széles pers­pektívája további ösztönzést ad a kérdés vizsgálatára. To­vábbá: az emlékirat termé­szete lehetővé tette, hogy a munkásélet legkarakterisztiku­sabb vonásait a szerző meg­rajzolhassa, de tovább nem mehetett. A korszak mélyre­ható tanulmányozásával és jellemzésével tehát még adó­sak vagyunk. Ezek után mit mondhatunk az emlékirat által át nem fo­gott időszakokról? Ez az al­kalom most nem biztosít szá­munkra helyet, hogy részlete­sebben körvonalazzunk egy szükséges programot. Annyit azonban sejtetnünk kell, hogy néhány kezdeményező lépéstől eltekintve, néhány vázlatra tá­maszkodva területünkön még számos feladat vár reánk. Kü- a jgpcialjjsta szer­vezkedés intenzitásának és ‘ ütőereje fejlődésének értéke­lése elválaszthatatlan a mun­kás társadalmi helyzetének, anyagi életének alapos, konk­rét ismeretétől és jellemzésé­től; elválaszthatatlan a fent jelzett kulturális, agitatív és sajtótevékenység sémamentes, beható jellemzésétől. Most ez az egyik legfőbb feladat. Ezek azok az elemek, amelyekből modern társadalomtörténetünk alapját dialektikusán, megtá- madhatatlan pontossággal és szilárdsággal le kell raknunk Dél-Dunántúlon is, helyesebben az ezirányú megkezdett mun­kát folytatnunk kell, Végült hogy ml Hajdú Gyula emlékiratának funkció­ja társadalmunk életében, azt tömören kifejezte a szerző műve ajánló soraiban is. Hajdú elvtárs emléket állított a har­cokban elesett és résztvett hő­söknek, felelevenítette a még élő veteránok szép emlékeit, aktivizálta őket az új helyzet­ben. bemutatta a múlt egy sza­kaszát árny- és fényoldaíaival együtt, hogy láttassa a fejlő­dés útját; összességében: fel­szította az osztályöntudat fü­zét, melynek fényére és erejé­re a gazdasági és társadalmi élet sorsdöntő formálása ide­jében, a ma hatalmas korfor­dulójának idő- és területi sáv­jában elengedhetetlenül szük­ség van;

Next

/
Thumbnails
Contents