Dunántúli Napló, 1957. június (14. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-14 / 138. szám

WOT JUNIUS 14 NAPtö 3 „Tégla nagyanyától megvonjuk a hatalmat fS A brattalavai Priemstav építkezési vállalat lapjában jelent meg április 20-án a cikk, amelyik a fenti címet vi­selte. A bratiislavai Priemstav csehszlovák! aszerte híres a lakásépítkezéseiről. Ez a vál­lalat építi a nagypanelos lakó­házakat Safranek igazgató és Turzonov főmérnök európa- szérte nagy feltűnést keltő ta­lálmányai alapján, A panelházépítkezés jéllemzésére egy tény Is ele­gendő talán: Bratislavában az első panelházat 1956-ban épí­tette a Priemstav vállalat. Az öt emeletes, két lépcsőházas, harminchat két- illetve há­romszoba, összkomfortos la­kásból álló épületet kilenc­venhat nap alatt készítette el tizenkét szakmunkás. Az épü­let mindkét lépcsőházában fel­vonó működik, a konyhákban panelszekrény van beépítve, mosogatóval és gáztűzhellyel. Az ajtók, ablakok tokjai saj­tóit lemezből készültek, ame­lyeket már az előregyártás során szereltek a panelekbe; A bratlslavai előregyártó­üzem, a panelgyár — amelyet akár házgyárnak is nevezhet­nénk, — hatalmas területen fekszik Az üzemnek jelenleg még csak egy kis része üze­mel, az építkezés teljes befe­jezését 1960-ra tervezik. Ma még évente csak 170 lakás legyártására alkalmas, de be­fejezése után, amikor az üzem majd teljes kapacitással dol­gozik, évente 1 200 lakáshoz szükséges panelt gyártanak Az üzem területén van a pané“vártás fő alapanyagát szolgáltató keramzdt gyár is. A keramzit különleges agyag­fajta, amely égetés után meg­növeli a térfogatát, ezáltal a fajsúlya jelentősen lecsök­ken, úgy, hogy a kiégetett keramzitdarabkák akár a pa­ranek elvtárs és Turzonov fő' mérnök A Ünnepi könyvhét Pécsett Mint minden esztendőben, úgy ez évben 1* megrendezik Pécsett és Baranyában az ün­nepi könyvhetet, amikoris az olvasók olcsón juthatnak szép­irodalmi, tudományos, isme­bratlslavai építővállalatS »«erjesztő és egyéb könyvek- példája nyomán I bez- Műn Julius 5-től 14-ig » tartják meg Pécsett és a me gyében az ünnepi könyvhetet. Ezen résztvesz az Állami Könyvterjesztő Vállalat és a Magyar írók Könyvesboltja. Vidéken pedig résztvesznek a Baranya megyei Építési Vállalatnál járási mint a tek. könyvesboltok, vala- földművesszövetkeze­rafadugó, úsznak a víz szí­nén. A panelgyártás folyamata három szakaszra oszlik. Az első a tulajdonképpeni panel­gyártás, a második a panel befejezése, a harmadik a pa­nelek osztályozása, tárolása és szállítása. A gyártás során először a panelek kereteit készítik el, folyamkavicsbetonból, mere­vítésűi pedig előreíeszített acélhuzalok szolgálnak. A ke­reteket gőzölőkamrában való érlelés után keramzit betonnal töltik M, újból gőzölik, majd beépítik a nyílászáró szerkeze­tek tokjait. Ezzel a panelgyár­tás be is fejeződött. Ezután a kész panel a szerelőcsarnok­ba kerül, ahol az egészség- ügyi, villamossági és központi fűtési szereléseket végzik el rajta. Az üzemben kerül a panelekre a külső és belső va­kolat és a nyílászáró szerke­zetek mázolása is. A panelek teljes elkészülte után azokat az építkezés helyén összeszerelik. A panel-! falak vastagsága külső körítő-! falaknál általában 25 centimé-: tér, válaszfalaknál 7 centimé-! tér. A falak tökéletesen hő-I kö * , * szigetelők, így az egyébként; , S szokatlanul vékony falak nem- jelentenek egyúttal hideg la-! kásokat is. Egy lakáshoz szük-i séges panelek összsúlya öt is megkezdték a nagypaneles lakásépítések technikájának a tanulmányozását. A vállalat' nál külön csoport tanulmá­nyozza a különféle, panel­gyártásra alkalmas anyagokat. A keramzitot ugyanis ná­lunk csak igen drágán lehet­ne előállítani, ezért a keram- zittal egyenértékű, de olcsóbb anyagokat kell felkutatni. A mi szakembereink sem rosszabbak, mint a külföldiek — mondja Nemeskéri elvtárs, — remélem, hogy hamarosan már az elért eredményeinkkel» , is hallathatunk magunkról.... ; re van ós p®co vezet. ­Igen, reméljük, hogy nem! szakemberek most azt vizsgál­ta olyan nagyon sokára meg-J ják, hogy ez az út — amelyről vonhatjuk a hatalmat tégla: ...„ „ __ na gyanyától mi is, úgy mintj rffiak^ejé^vSő, vagy pedig középkori. Földalatti útra bukkantak Az elmúlt napokban a Pécsi Erőmű építési munkálatai közben egy régi útra bukkan­tak. Ez az út a föld alatt mintegy 60—70 centimétemyi­A csehszlovák barátaink. CB, P. ! Pécsi vakáció44 Igen hasznos kis a pécsi diákok ré­szére a Mecsek Nyomda Szakszerve „ zctl Bizottság Üdü­ven tonna A hagyományos] Alapja kiadásá- építőanyagok esetében, pedig; ba"-. f.®' ^.écsJ 140 tonna tégla, habarcs, stb.» vakáció. Segíteni kell egy lakás felépítéséhez. ! ^lvan a diákoknak, A közelmúltban Nemes kéri; hogy a szünetben László, a Baranya megyei Épí-; a pihenés napjai is tési Vállalat igazgatója, több! élményekben gaz­munkatársával együtt megte-; dag legyen. IJgyan- kintette a bratlslavai Priems-; akkor pedagógiai táv vállalat építkezéseit ésf szempontból helyes tanulmányozták az előregyár-! irányba tereli a tás technológiáját. Látogató-; diákok, az ifjúság Bukat a napokban viszonozta! szemléletét, figyel- a Priemstav igazgatója, Saf-S mét. „Séta a város­ban“ című fejezet­ben röviden, de tar­talmasán mutatja be Pécset, fejlődé­sét, a törökkori em­lékeket. S mert vá­letkezésével, a bá nyászattal, fejlődé' sével. Bevezeti az ifjúságot a növény gyűjtés, kőzetgyűj­tés, rovargyűjtés rosunkhoz közel van rejtelmeibe, jótaná a Mecsek, a könyv csókát ad a fotó­szerkesztői, írói soknak és közli j nem feledkeztek sakk szabályait. El meg arról sem, hogy a hegyjárásra adjanak hasznos ta­nácsokat, merre ér­demes menni, hol a legszebb az erdő. Külön fejezet fog­lalkozik a Mecsek kincsével, — a kő­szénnel, annak ke­mondja a bélyeg- gyűjtés örömeit szépségeit, adatokat közöl Pécsről és Baranyáról, A könyv Ízléses kivi­telű, zsebben is könnyen elhelyez­hető. / Kétszázezer forint Hús Ldeqe-yifatyalfttánaU twá6&feíús-'ztés-éie Idegenforgalmi és turiszti­kai szempontból Pécs városá­nak országos viszonylatban is igen nagy a jelentősége. A vá­ros történelmi nevezetességei, a Mecsek szépségei, kiránduló- helyei, a helybeli kulturális események, mint a mágnes, szinte ide vonzzák a külföldi és a más városbeli idegeneket; S a statisztikai adatok azt bi­zonyítják, hogy Pécs város idegenforgalma évről-évre nö­vekszik* . h 21050 IDEGEN PÉCSETT Az elmúlt évben például 963 külföldi 52 alkalommal látogatott el városunkba, ahol 8$ 596 vendégnapot töltött. Ugyanakkor 2442 belföldi 29 alkalommal jött Pécsre, ahol 200 244 vendégnapot töltött; Negyvenöt iskolai tanulmányi kiránduló csoport, összesen 1617 diák, 250 635 vendégnapot töltött a város falad között. Ezenkívül tizenkilenc ktilön- vónat is érkezett, 16 028 utas­sal, akik 480 840 vendégnapot töltöttek Pécsett; « Az elmúlt évben tehát ősz-; szésen 21 050 idegen érkezeti; Pécsre és ez évben lényegesen! többen keresik majd fel vá-; rosunkat. Pécs Város Idegen-! forgalmi Hivatala felkészült! az egyre növekvő idegenfor-; galomra. Egyrészt az eddigi-; nél nagyobb propaganda-tevé-! kenységet fejt ki az idegen-; forgalom növelése érdekében,; másrészt pedig pótolja a régi! hiányokat: nyomtatott tájékoz-: tatókat jelentet meg magyar; és idegen nyelven és meg-; könnyíti az idegenek helybeli gyors tájékozódási lehetősé­géit. „PÉCSI KALAUZ* Pécs Város Idegenforgalmi Hivatalának kiadásában máris megjelent a „Pécsi kalauz“ cíniű 240 oldalas, képekkel illusztrált zsebkönyv. Az ed­dig megjelent hasonló ilyen kiadványoktól eltérően — a város múltja és történelmi ne- j vezetes6égeinek ismertetése mellett utcakalauzt - is nyújt, közül az utcanévválto­zásokat és a helyi, valamint a távolsági közlekedési lehetősé­geket is. Mindössze másfél hó­napja, hogy ez az olcsó, tíz forintos „Pécsi kalauz“ 6 000 példányban megjelent. A vá­róéban megforduló idegenek és a pécsiek részéről a zseb­könyv iránt az érdeklődés olyan nagy voit, hogy már 3 000 példány elfogyott belő­le* NÉGYSZINNYOMASOS UTCATÉRKÉP Szeptember 15-re elkészül Pécs város belterületének ut­catérképe, amely hasonló lesz a budapestihez; Ez négyszín­nyomásban készül és az utca­névjegyzéken kívül a villamos valamint az autóbusz útvona­lakat is feltünteti majd. Ezen­kívül megjelöld a fontosabb intézményeket, középületeket (például: posta, színház, mozi, IBUSZ, st)b.), továbbá a szóra­kozóhelyeket, éttermeket és szállodákat is. Az utcatérkép, amely 10 000 példányban jele­nik meg, összehajlítható lesz, borítólappal látják el, hogy a zsebben ne menjen hamar tönkre, DÍJMENTES jJLEPORELLO" Régi hiányt pótol majd Pécs város idegenforgalmi propa­ganda anyaga, az úgynevezett „leporelló“, amely rövidesen megjelenik. Ezt több nyelven adják ki a kül- és belföldi idegenek részére. A városunk­ba érkező vendégek között Pécs Város Idegenforgalmi Hi­vatala ezt díjmentesen osztja szét. Ezenkívül képes pros­pektust is készítenek Pécs vá­rosáról, amit a turisták és az idegenek emlékül magukkal visznek majd, KÉSZÜL A MISINÁRA VEZETŐ MÜÜT TERVE Pécs Város Idegenforgalmi Hivatala nemcsak tájékoztató jellegű nyomtatványok kiadá­sával segíti elő az idegenfor­iiMiistiiimiiiig ,M vmÁdSIí tő.hjölíüQAás'' Szombaton volt az első be­mutatója annak a háromfelvo- násos, zenés darabnak, amelyet Schmidt Károly, a magyarbólyi általános iskolai diákotthon te­hetséges nevelője írt és amely­hez a zenét ugyancsak két ma­gyarbólyi tanár: Solt Adolf és Székely József komponálta. A darabot az író rendezésében a magyarbólyi diákotthon kis la­kói adták elő nagy sikerrel. A háromfelvonásos mű régi, régi időkbe viszi el a nézőt. A színpadon megelevenednek a második mohácsi csata nagy harci jelenetei, megelevened­nek a magyar hősök, akik bát­ran helyt álltak a török elleni harcban. Az egész estét bétöltő darab címe: „A neühofi török- verés’’. Neuhof valamikor Püspökbóly környékén volt, így hát az író szűkebb érte­lemben vett hazája hősi múlt­jának állít emléket* Az előadás érdekességéhez tartozik még azonkívül, hogy a darabban egyetlen felnőtt sze­replő sincs, az is, hogy a szí­nen megjelenő török harcosok eredeti török fegyvereket, vi­selnek, olyanokat, amilyenek­kel annak idején Neuhof kör­nyékén folytak a harcok. A fegyvereket ugyanis Nagyhar- sány környékén találták a pa­rasztok, gyerekek és tanítók. Ügy tervezik, hogy a darabot a környező községekben is be­mutatják és a belépődíjakból összeszedett pénzzel a diák­otthon lakói egy országos kör­útra indulnak. Elvonatoznab majd a Balaton mellett, Buda­pesten töltenek két napot, de ellátogatnak Visegrádra, Esz­tergomba, ahonnan hajóval le­jönnek Mohácsra! Szép terv, lelkesítő terv és amilyen nagy lelkesedéssel hozzáláttak, minden bizonnyal valóra is váltják* galom növekedését. Arra is törekszik, hogy karbantartsa a Mecseket és azt minél kényel­mesebbé, kulturáltabbá tegye. Még ez évben elkészítteti Dömörkaputól a Misinatetőre vezető műút tervét. A körül­belül két kilométer hosszú útszakasz megépítését bele­illesztik majd a hároméves terv keretébe. Ha ez az út el­készül, akkor az idegenek és a pécsiek gépkocsival vagy autó­busszal is megközelíthetik majd a Misinát. HELYREÁLLÍTJÁK A MECSEKI PADOKAT Még a nyár folyamán meg­csináltatják a mecseki pihe­nők és sétautak melletti meg­rongált padokat, hogy az el­fáradt turisták, idegenek meg­pihenhessenek ott. Ez évben körülbelül 15 000 forintot for­dítanak a padok rendbehozá­sára. Most már a természet­barátokra, a Mecsek kedvelői­re hárul a feladat, hogy a nagy költséggel helyreállítan­dó padokat megvédjék a van­dál rombolók elől. _ Jelenleg folynak már a me- 5 cseki sétautak karbantartási ‘ munkálatai. Zúzalékkal szór­ják be az utakat, tisztítják a vízlevezető árkokat, nyesege­tik a sétautakat belepő bok­rokat és a turisták tájékoz­tatása céljából átfestik az át­jelzéseket ta, ÚJJÁÉPÍTIK A „MILÉVA“ UTAT Az Üdülő Szállótól a Tety- tyéig vezető, úgynevezett „Mi- lévá” utat, amely eddig telje- lsén elhanyagolt állapotban • volt, újjáépítik. Ugyanis erről • az útról nyílik a legszebb kí- ! látás Pécs városára. És rend- ! behozzák a francia emlékmű ! körüli térséget is, amely ed- l dig ugyancsak elhanyagolt • volt. ! Pécs Város Idegenforgalmi »Hívájala ez évben összesen 1200 000 forintot fordít Pécs «város idegenforgalmának to­jj vábbf ejlesztésére. i Pusztai József TEREMTSÜNK RENDET A KULTÚRFRONTON Az ellenforradalom okozta gazdasági nehézségeinken mindjobban úrrá leszünk, nap mint nap erősödik népgaz­daságunk helyzete. Sajnos, nem lehet ugyanezt elmondani kulturális életünk területéről, ahol talán a legtöbb visszás­ságot, a legnagyobb káoszt idézték elő az októberi esemé­nyek. Miről is van sző? Kulturális életünk minden területén, az irodalomban, a képzőművészetben, vagy beszélhetnénk kórusainkról is, felburjánzott a gyom, amely igyekszik el­venni az életteret az igazi művészet, a nép érdekét szol­gáló, a nép érdekében munkálkodó művészetek elől. Igaz, hogy a gyom tartósan nem „versenyezhet’1, de mégis alkal­mas arra, hogy zavart, némely helyen kétkedést idézzen elő. Mert nem kétséges, hogy a felszabadulás után voltak kulturális életünkben olyan helytelen momentumok is, amelyek egyáltalán nem segítették elő a szocialista-realiz­mus érvényesülését. Ki állítaná, hogy helyes volt a sok szemellenzős utasltgatás, a — nem egy esetben — túlzott baloldaltságot követelő kultúrirányítás. Nem, nem volt he­lyes, a dogmatlzmus nem egyszer Inkább hátráltatta, mint előrelendítette kultúrpolitikánk egészét. De ha összevetjük az összes hibákat is, ha méltán érték bírálatok (őszinte és segítőszándékú bírálatokra gondolunk; nem azokra, melyek a kritika örve alatt csak rugdosták és csepülték kultúrpoli­tikánkat) számos esetben a valóban hibás irányítást, mégis meg kell mondanunk: törekvéseink arra, hogy dolgozóin­kat megismertessük egy nemesebb, igazabb, emberibb kul­túrával, vitathatatlanul az elért eredmények javára billenti a mérleget. Csak az ellenforradalom igyekezett beállítani úgy, hogy mindaz, amit eddig tettünk, az rossz, az nem igaz, az nem magyar. De tisztelt honffyak, amit önök akar­tak, az jó, az Igaz, az magyar lett volna? önök követelték a művészeti szabadságot és mit akartak ezzel becsempész­ni, mit, milyen politikát, kinek a politikáját akarták ezzel támogatni? Akár tetszik az igazság egyeseknek, akár nem, kimondjuk: ha történtek is a szocialista-realista irányzat­ban ferdülések, ha nem is minden úgy sikerült, mint azt az alkotó elképzelte, azért mégis akartak, alkottak a nép érdekében, a nép szolgálatában, s ezt a törekvésüket több­re becsüljük a meglevő hibáival is, mint azokat, akik. na­gyon is céltudatosan a „másik oldal" szekerét nyomták. Egy mondatban tehát: jobb nekünk az a „leggyengébb" al­kotás is, amely az új építését szolgálja, mint a „legragyo­góbb’ mű, amely egy halódó, letűnőben levő rendszer életresegítését célozza. Ha megyénkben az irodalmi életet boncolgatjuk, meg kell állapítanunk, hogy az ellenforradalom ezen a téren is alapos zavart idézett elő. Véleményem szerint, mi kell, hogy legyen irodalmi életünk soron következő legfontosabb lépése? Az, hogy rendezzük az íróemberek sorait, s azo­kat, akik hajlandók műveikkel a nép életének szebbé és gazdagabbá tételét segíteni, egységbe tömörítsük. Nem ar­ról van szó, hogy most egy kiadott „utasítás" alapján lás­sanak munkához, nem arról, hogy áogmatizmusszerű irá­nyítás alá vonjuk az írókat és vezérszavakban adjunk út­mutatást nekik. Nem, ilyent sajnos a múltban elkövettünk, s a tapasztalat bebizonyította: nem volt helyes. Arról van most szó, hogy valami úton-módon kezdjék el íróink a szer­vezett életet, törekedjenek egymás véleményének megisme­résére, alakuljanak viták, tisztázódjanak a problémák egy szervezett szövetségben. Az írószövetség jelenleg nem mű­ködik, ott tehát nincs mód a véleménycserére. De valahol azért talán már illő lenne, hogy kezdeményezzék a szerve­zett életet, mert ez az állapot sem az íróknak, sem a szü­letendő műveknek nem válik hasznára. Vannak sokan, akik azt mondják, hogy irodalmi életünkben is ott kell kez­deni, ahol 1045-ben kezdtük. Ezzel az állásfoglalássál nem tudók egyetérteni, mert 1945-től alapjában mi helyes úton jártunk és nagy távolságot tettünk meg az irodalmi éle­tünkben is. Nem lenne helyes most a kezdetre visszamenni és újból végigmenni a már egyszer járt (ha néha a mellék­ösvényen is járt) úton. A kibontakozás, véleményem sze­rint, az lenne, ha szervezett formában egyszer végre már hozzálátnának az írók a már befutott távolság helyes érté­keléséhez, elvi vitákkal tisztáznák a különböző nézeteket és megszabadulva a hibáktól, tisztábban látva folytat­nák az irodalmi tevékenységet. Ehhez minden segítséget meg kell adni számukra! De ezt el kell valahol kezdeni. Talán megoldható lenne úgy, hogy azok az írók, akik haj­landók velünk együtt menetelni, összejönnének és meg­alakítanának egy irodalmi társaságot. De ne húzzuk az időt, mert már éppen itt az ideje egy szervezett formában dolgozó irodalmi társaság megalakítására. A sokat hangoztatott művészi szabadság alaposan meg­tépázta képzőművészetünket is. Képzőművészetünkben szá­mos vitatható irányzat burjánzott ki. Sorra alakultak meg a különböző „szalonok"-nak nevezett irányzatok. Ez ugyan még nem lenne hiba, hiszen az egyik szalon így, a másik szalon követői pedig másképpen akarják szebbé, gazda­gabbá tenni az életet. Ha ezt akarják! De akad irányzat, amelyben nem módszerbeli, hanem elvi ellentét látszik kibontakozni. Vajon az ilyen irányzat is szabadon működ­het, vajon ez talán segíti kultúrpolitikánkat, a helyes neve­lést? Nem hiszem például, hogy az absztrakt festészet va­lami sokat adhatna számunkra, legalábbis azok az ab­sztrakt művek, amelyeket eddig láttunk. Hogy meddig él­nek és „virulnak", az idő eldönti, de létalapjuk a szocia­lizmust építő társadalomban nincs. Ha kultúrpolitikáról és művészetről beszélünk, feltét­len szólnunk kell a színházról is. A színház műsorpolitiká­ját azonban már megvitattuk a nagy nyilvánosság előtt is, úgy hogy bővebben ezt a területet most nem érintjük. Beszélni kell ellenben talán az összes művészetben megtalálható, illetve föllelhető nacionalista nézetekről, amelyek az ellenforradalom következményeként jelentkez­tek alaposabban. Csak egy példát említek meg ezzel kap­csolatban: nemrég tartották meg a Sátorhelyi Állami Gaz­daságban az öntevékeny kórusok hangversenyét. Nagyon szép ünnepség, valóban a megye kórusainak seregszemléje . volt. A nacionalizmus, ha nem is nagy mértékben, de mégis jelentkezett. Vagy minek másnak lehet nevezni azt, amikor annyira hangsúlyozzák egyesek, hogy kövessünk olyan irányzatot, amelyik csak azt tűzi célul, hogy magyarok magyar dalt magyarosan énekeljenek? Nem vagyok ellene semmi szépnek, nem is lehetek ellene a magyar dal ma­gyaros dalolásának. De azért, ha tárgyilagosak akarunk lenni, meg kell azt is mondanunk, hogy nemcsak magyar dalt kell énekelnünk, hanem ha szép a dal, akkor mind­egy, hogy melyik népé az, ismerjük el szépnek és dalol­juk. A nacionalizmus nem vezet jóra nemcsak a politiká­ban, de a kultúréletben sem. Természetesen sok más kultúrtermet Ismeretes még, ahol szintén van mit tenni a‘ helyes irány kialakításáért, illetve Itövetéséért. Csak egy-két legfontosabb problémát igyekeztem érinteni, mert úgy vélem: nagyon itt az ideje, hogy a kuUúrfronton is hozzálássunk a rendteremtéshez. GARAY FERENC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents