Dunántúli Napló, 1957. június (14. évfolyam, 127-152. szám)
1957-06-09 / 134. szám
NAPLÓ 1951 JtiNIUS • Hlé&ctxUoj fenne: am/AK ÜTNI. ■ ■ II H A mérnök űrék cserép- . = kályhájának kiégett a bélése. Apám kirakta samott-téglával és dicsérték, hogy azóta kitűnően tartja a meleget. Így lettem vállalkozó, protekciós úton, mert Vég úr, az elektromérnök, jó barátja volt Balog úrnak, a hőmérnöknek, akinek csak egy szavába került, hogy Kocsis úr, a salakozó felvigyázója tudomásul vegye megjelenésemet birodalmában, Irígylésreméltó munka. Semmi feltétel, semmi kikötés azon kívül, hogy ha szállítok egy mázsa kokszot, kapok egy pengő nyolc fillért. Laci barátom irigyelt. Kőművesek mellé állt be a nyárra, ott hétkor kezdik a munkát, fei- rant csak este hétkor és 32 fillér az órabér. Én meg besétálok, mondjuk valamikor délelőtt, úgy kilencHfz óra - tájban, szedegetem a kokszot, ha megúnom, abbahagyom, a kutya sem szól érte, ha akarom egész nap oda se dugom az orrom, ha meg úgy tetszik, akár éjfélkor Is kezdhetem. Szóval önálló vagyok, Vállalkozó űr, — Ha Jól megy — mondta apám gondterhelten — össze tudsz szedni annyit, hogy jusson belőle egy használt írógépre is. Erről én nem !s beszéltem apámnak. Igaz, elmeséltem, hogy a Schön Tibi múltkor saját táskaírógépét hozta he, hogy ő azon gyakorol. Vadonatúj gép volt, nem engedett hozzányúlni, nehogy elrontsuk. Azt is elmeséltem, hogy Géczi tanár úr hogyan tanítja a gépírást. — Csak ütni, nem nyomni — mondogatja. Vonalzóval Jár és akinél kettőződnek a betűk. annak feltartatja az ősz- szefogott ujjait. Megnyomja erősen a vonalzóval, hogy ei- fehércdnek az ujjhegyek. — No látod fiam, ez a nyomás. Ez még nem rossz. De aztán hirtelen nagyot üt a vonalzóval, hogy az ember alig bírja ki üvöltés nélkül és azt mondja elégedetten. — Ez pedig az ütés. Most már tudod a különbséget. Mikor ezt meséltem, apám nagyon elkomolyodott. Persze láthatta a ibizonyítvány- ból is, hogy csak azért nem buktam meg gépírásból, mert minden más tárgyból jeles vagyok és ez mégiscsak melléktantárgy. Hát akkor érdemes igyekezni. Sok kokszot fogok szedni. Mert nem halomban van a koksz, hogy az ember csak úgy fellapátolja. Dehogy, az túlságosan is könnyű kereset lenne. A csillékből kell kiszedni. A csillék a mennyezetre szerelt sínről lógnak, azon gurulnak. A csillét öda- tólják a bagger elé, ami a kazán alól hozza fel a salakot és beleőnti a csillébe. Egyszerű szerkezet! lánc, rajta lyukas bádogkosarak és az egészet egy Hagy szíjkerék hajtja. Ha leugrik a szíj, Vas Józsi bácsi kézzel szokta helyreigazítani. Azt mondja, nem veszélyes, mert lassan forog. De Kovács bácsi egy hónapig volt betegállományban, mert a kerék lecsípte a klsujját. Mármost csak oda kell állni a csille elé és nézni, hol vannak a salak között fekete darabok. Az a koksz. Azt gyorsan megfogja az ember és kidobja. Gyerekjáték. Csak vigyázni kell, nehogy olyankor nyúljon oda az ember, amikor éppen jön a kosár, mert hiába hullik előbb vízbe a salak, azért vannak közte nagy parazsak is. Fura játék ez. Itt minden fekete, a. salakozónak nincs ablaka. Nagy vörös parazsak hullanak a fekete vízbe, sisteregve feketülnck el és büdös kénes gőzt árasztanak. Soktonnás, salakkal telt csillék súlytalanul imbolyogva úsznak a levegőben. A sűrű gőzben aprócska villanykörték, vörös, gyulladásos szemmel hunyorognak. Korommal és hamuval bemaszatolt gör- bederekú emberek csoszognak a csillék után. Vas Józsi bácsinak és Kovács bácsinak is görbe a dereka. — Majd a föld alatt kiegyenesedik — így tréfálkoznak egymással. A múlt héten olvastam Dante Isteni Színjátékát Az iskolai könyvtárból kértem ki. Van abban is olyasmi, hogy levegőben szálló eleven tüzek, nagy fortyogó katlanok várják a bűnösöket. De azok bűnösök és ott ördögök is vannak. Azt hiszem, csak eny- nyi a különbség. Egyébként, ha jól körülnéz az ember, ördögfiókákat is talál itt. Tőlem a harmadik baggernél háromnégy maszatos kölyök dugja össze a fejét. Rólam tanakodhatnak. Aligha tetszik nekik a konkurrencia. No mindegy, ha filozofálok, nem lesz koksz. Mégis melyik csillénél érdemes próbálkozni? Na, ebben biztatóan feketéink. Nekilátok. Már a harmadik darabnál rájövök, hogy nem jó sokáig szorongatni, mert tüzes. Ha ráköpök, még sistereg. Csak gyorsan rácsapni és hátrahajítani a fal tövébe, hadd gyűljön. Roppan a bagger, kosár érkezett. Elkapom a kezem, ömlik a gőzölgő, sistergő salak. Hátranézek — kis kupacom már van. Csak tovább. De azért túl gyorsan sem jó kapkodni, mert a koksz érdes, mint a stószreszelő. Az ujjak hegye pedig megpuhul, ráncosodik a gőzben, mint az asszonyoké nagymosáskor. A jobbkezem mutatóujját már fel is sértette. Lógázom ki’ csit a levegőben, addig balkézzel szedegetek. Közben kis szünetek, mikor jön a salak. A csille megtelt. — Vigyázz öcskös! No, ezt odébbtolják. Üreeet hoznak, abból egy Ideig nem lehet szedni, mert nagyon mélyen bele kellene hajolni. Másikat keresek, de a helyett megjegyzem magamnak. Jobbról a negyedik bagger. A kupacban van már vagy harminc-negyven kiló. Ugyanany- nyl fillér. Nagy pénz. nézni, már csattan valami a fejemen. A negyedik volt. A középső meg élőiről vágott a képembe, máig sem tudom, hogy lehetett egy gyerekökö! olyan kemény. Megpördült körülöttem a világ. Csak azt néztem, hogy elkapjam valamelyiket, mindegy melyiket. El is .kaptama derekánál egyet, nyomorgat- tam, s jól esett érezni, hogy ropognak a bordái. A másik három meg rá a fejemre, váltamra. — Félre kölykek! Szétugrottunk, mint marakodó kutyák a kődobásra. Tele csille imbolygott felénk, kettőt kattant és úgy levágódott a soktomnás súlyával, mint egy bomba, pontosan arra a helyre, ahol egy szempillantás előtt nyúztuk egymást. — No — mondja Vas Józsi bácsi — szerencsétek volt. — Mi lesz a kokszommal? — kezdem újra a felelősségrevonást. — Hülye — válaszol tömören a legcingárabb — vigyázz a magadéra. A vége az lett, hogy ösz- szebarátkoztunk és megosztoztunk a csilléken. Most már öten voltunk mi ördögfiókák ott, a parázsló, gőzölgő pokolban. ötven pengőm összegyűlt már. ötven mázsa kokszot hajigáltam ki érte a salakból. Azt mondja apám, hogy hét pengőért adják el. A különbözet a vállalaté. Sok mindent meg lehet szokni. Ha az embernek már amúgy is vérzik minden ujja, már nem is érez újabb fájdalmat. Csak hazafelé megyek mindig ügy, hogy szétteregetem a kezeimet, hadd érje minden ujjamat a friss esti levegő. Vagy a hajnali. Mert sokszor éjjel járok be. Többnyire, amikor apám is éjjeles, és éppen akkor éjjeles JCépáőMűiténz axtJcépaatowk GÁDOR EMIL Pécsett született, itt serdült ■* ifjúvá, igy érthető, hogy az őst város hangulatának egyik legigazabb, legilletékesebb tolmácsolója. Főiskolai tanulmányait Budapesten végezte, Glatz tanítványa volt. 1936—1944 között Budapesten élt és kiállitáster- vező, építő művészként dolgozott. Ez a nyolc év élete legszínesebb, legváltozatosabb és egyben legtanulságosabb korszaka; dolgozott Milánóban, Bolognában, Velencében, Triesztben, Belgirádban, Becsben, megvalósult tervei ott szerepeltek Európa szinte minden fővárosának nemzetközi kiállításain, többek között a párizsi világkiállításon.., Nyolc éven át minden nagyobb budapesti kiállításon szerepeltek az általa tervezett és épített kiállítási részletek. Közben a festésről sem feledkezett meg. Az Ernszt Múzeum, a Műcsarnok és a tavaszi tárlatok állandó kiállítója volt, kiállított festményei több alkalommal jelentős sikert arattak. 1945-ben jött haza rövid látogatásra, de a felelevenedett ifjúkori emlékek, a kedves város megejtő hangulata, a Mecsek ezernyi szépsége, itthon tartották. Azóta rajzot tanít és szorgalmasan fest. Az elmúlt 12 évben minden jelentős pécsi kiállításon részt vett, három alkalommal egyéni kiállítást is rendezett. Több alkalommal a budapesti országos képzőművészeit kiállításokon is szerepeltek alkotásai. Gádor Emil sokoldalú művész, aki a monumentális falfestés és a miniatűr közötti nagy szélsőségek minden területét műveli és ennek megfele- lően%váltogat)a festőanyagát és formanyelvét is. Olaj, akvarell, vizes és olajtempera, pasztell — mind szívesen művelt területe. pzért nehéz jellemezni, estért nem lehet besorolni művészetét egyetlen egyértelműen jellemző képzőművészeti kategóriába sem. Túl széles ez a skála ahhoz — különösen, ha figyelembe vesszük, hogy gyak ran müveit területe a grafika is —, hogy minden hangja tiszta és igazán értékállóan művészi legyen. Az az érzésem, hogy keskenyebb úton sokkal előbbre jutott volna. Ezt igazolják 15—20 évvel ezelőtt festett érett alkotásai is. Témaválasztása ugyan ilyen széles skálájú. Az ember éppen úgy érdekli, mint a táj, városrészlet, vagy csendélet. Kifejezési módja nagyon gyakran még egy anyagon belül is sűrűn változik. Hajztudása biztos, karakter- és szinérzéke igen jó és a kompozíció, mint legmagasabb forma, erős oldala. Egyszóval rendelkezik mind azon jó tulajdonságokkal, melyek művésszé teszik a festőt. Az elmúlt években szívesen foglalkozott reklámgrafikával és karikatúrával is. Ezek azonban csak mennyiségileg gazdagították alkotó tevékenységét, minőségileg nem, mert kizárták a folyamatos művészi alkotó tevékenység lehetőségét. Az elmúlt hónapokban Is- mét „felfedezte" Pécsett, és nagy szeretettel örökíti meg festőt részleteit. Néhány hónapja csak, hogy abbahagyta a reklámgrafikai munkát és minden idejét a tistta művészi alkotásnak szenteli, legújabb alkotásain máris érezhető ennek jó hatása, érezhető az elmélyülés, a következetesség. Palettája megszínesedett, megtalálta az intim, lírai hangot, mely annyira jellemző a történelmi Pécsre. Jprről tanúskodnak legújabb alkotásai: az „Agoston- tér", a „Havihegy“ és a „Koratavasz" többek között. dí —* Bá&iáték a neveié* tolqátaká&an Bábjátéknak különböző korú látogatói vannak, hogy hatása mégis jó és jelentős, ez műfaji sajátosságából ered. Báb ábrázoló művészet, semmit eredetben nem mutat be. Bábuk Úfr fra kezdem. De már-------- mindig óva to sabban, mert sajognak az ujjalm. Ez is megtelik, elviszik. Itt Is egy kupac, gyűlik a pénz. Megint odébbállok. De közben megnézem az előbbi kupacot. Csak úgy, mert jó érzés látni, hogy van. Hát ez ml? A fal töve üres, még tisztára Is seperték. Nem tévedek, ez a negyedik jobbról. Mellette, a harmadiknál, az ötödiknél sincs másik kupac. Világos: ellopták. Szaladok a felvigyázóhoz. — Kocsis úr, ellopták a kokszomat. Nyugodtan néz. A szeme szürke, a haja szürke, a munkaruhája Is szürke. Nem a hamutól. Tiszta, olyan a színe. Aztán lassan átnéz a vál- lam fölött az udvarra. Oda is bök az ujjával. — Melyik a tied? Nagy halom koksz fekszik az udvaron, több egy vagonnál. Most honnan tudjam, melyik abból a halomból az enyém7 Visszanézek rá tanácstalanul. — Rajta volt a neved? — kérdez újra. Hülye kérdés. De ezt nem lehet megmondani neki, mert oda a protekció. Inkább vlsz- szafordulok. majd megvallatom én ezeket az ördögfiókákat, hogy melyik lopta el. Ott vihognak egy csille körül. Rajtam röhögnek, ez világos. Csalt ezek közül lehetett valamelyik. Hárman állnak előttem. — Te adtad le a kokszomat? — bökök a balszélsőre hirtelen. — Én? — kérdez vissza olyan ártatlan pofával, hogy az már gyanús. — Hát mi vagyok én? Körülnézem mind a hármat. Olyan komolyak, hogy szeretnem megszorongatni valamelyiknek a torkát. Csak nem tudom hol kezdjem. De kár volt, hogy nem számoltam meg őket. Mert a középső csak elnéz a balfülem mellett és időm sincs hátraMűvészi bábjáték irányítása a Művelődésügyi Minisztérium alá rendelt Népművészeti Intézet feladata, ez biztosítja a műsorra kerülő darabok színvonalát és kellő eszmei irényí____f __ __ ______ _____ tását. A darabok legnagyobb élettelen figurái, valakit ábráPa iu’csek bácsi is. Mert" Pa- $ részben népmeseanyagot tar- zolnak, a néző részt vesz az át- luosek bácsi fűtő és szívesség- $ talmazó feldolgozás, komoly alakítás folyamatában képzele- ből megteszi, hogy gyorsabban ■ eszmei mondanivalóval. Sokan tőnek fokozottabb felkeltésé- járatja a rostélyt. Ha gyorsan ü abban a téves hitben élnek, vei. Minél nagyobb a bábu jár, nem ég el a szén, több hogy népmese anyaga közve- anyaga és ábrázolt személye lesz a koksz Is. Ilyenkor néha i tett mondanivalójával csak közti különbség, a néző pri- apám Is odaáll a csille mellé i szórakoztató jellegű. Minden mér élménye annál íokozot- és dobáljuk két kézzel a i népmesében fellelhető a nép tabb. All ez főleg nagyobbak- kokszot. összejön egy ÓJH i elfojtott vágya, érzelme és in- nál. Ezt az élő színpad nem öt-hat mázsa is. Xdulata a rosszal szemben. Az tudja adni. De nem minden i erkölcsi jó, az ész, az igazság gyermekben tudatos az átvál- Azért csak nem lett meg \ győzelme a rossz felett. A szü- tozás lényege, kisebbek nem a* 1T?*év al?* A, leioje^bbat lók helyesen teszik, ha gyerme- választják szét az ábrázolás néztük a műszerésznél, de az* keik el<5tt ezeket az 6 értelmi anyagát az ábrázolótól, játék is 150 pengő volt. Igaz, hogy fokuknak megfelelően kifejtik, és valóság közt nem lát kü- kétszáz pengőt kerestem a ,i koksszal, de abból lejött tan- díj, cipő, a könyvek ára és tíz pengő még mindig hiányzott. lönbséget, teljes valóságnak fogja fel és nagymértékben fejleszti valóság tudatit. Ezen gyermekeknek elsősorban is életélményt jelent a bábin "ék, mert hallottakat vizuális 'Hon Is alátámasztja, s így ai eszmei mondanivaló kitörölhetetlenül elmélyülhet. A fogalmi jót összeköti a látottakkal va- lóságélménye keletkezik, s Így maradandó erkölcsi értékeket gyűjt a látogató. Zigonl Gyula megyei szakelőadó — Majd ezt én hozdfoszem — mondta apám és tudtam, hogy ha megígéri, meg is lesz. különbség? Ez nyomás... Ismerem a módszerét. Behunyom a szemem. Rettenetesen fog fájni De nem nyomja rá a vonalzót. Csak néz. — Ez mi? — kérdi, az ujjaimat nézve. — Dolgoztam. Galsai Pongrác: TARSTALANOK mák azokkal a sommázó ítéleteivel, amelyekkel — csupán egy-egy kiragadott vonás alapján — íróit jellemzi. Szerinte Pap Károly „a zsidó faji múlt mitikus látomásainak” fróOtt feszengek a gyakorlóié- Az elmúlt fél- sokat összefoglaló remben, előttem az írógép, a (i század magyar iro- kötetektől, nem sze- blllentyűket eltakaró táblával. dalmának néhány rét tíz laponkint új Elhelyezem az ujjaimat. Fáj. ,i méltatlanul fele- meg új történetbe Keserves arccal nyomogatom Jdéstoe' merült alak- kezdeni; inkább a a billentyűket. (íjáról rajzol meg- regényt, mint a Géczi tanár úr odaáll és*győző portrét Gál- novellás kötetet fejcsóválva nézi. Mit tudja ő,*8*1 Pongrác „Társ- kedveli, hogy lesz nekem saját írógé- talanok” című ta- Galsai igen jól pem és olyanokat fogok írni nulménykötetében. ismeri anyagát. rajta, hogy csak bámulhatja. Cholnoky Viktor, Külön-külön a vá- Ja, Török Gyula „a Szeretném meg is mondani Csáth Géza, Tö- lasztott írókat és a nemesi irodalom neki, de nem merem. rök Gyula, Pap közös műfajt, a no- utolsó nagy mav._ i> Károly és Gelléri vellát. Galsai ma- gyár képviselője", . . y *XZ~-i'A*** Endre ne- ga is jó novellista, stb. Kételkedésünk ■üti. Ti, ^ frnes emberi és írói ezért szól oly hoz- annál nagyobb, Próbálom, fáj. Az ujjalm * crca elevenedik záértéssel a műfaj mert ezek a meg- Végé^Olyan, mint a kld&ntött *meg az olvasó előtt magyar mesterei- állapítások nem fák évgyűrűje, a gyűrűk kö-*a könyv lapjain, ről. Könyvét egy egy elemzési íolya- ze«*n4 seb. Kettőződnek< 0iyan íróké, akik- helyütt írói arcké- mat eredményeként a betűk. Megfogja a csukló-< nek neve az átlag- pék, másutt tanul- születnek meg írá? olvasó előtt ma már mányok gyűjtemé- saíban, hanem mint — No, ujjakat össze, ml agaiig ismerős, akik- nyének nevezi. Va- kiindulási tételek Leereszti a vonalzót. mintha elvékonyodna, valahova a terem sarkába néz, úgy mondja: — Sohasem nyomni, mindig ütni. Erősen, határozottan. Megjegyezted? Megjegyeztem. nek életműve csu- lójában a kötet irá- állnak a tanulmá- pán az irodalom- sai magukba egye- nyok élén. történet anyaga, sitik mindkét mű- Ennek a népsze- faj erényeit és el- rűtlenségnek nem kerülik buktatóit. kisebb tehetségük, Egy ilyen ismer- kiírói rangjuk az oka, tetésben nem lehet sokkal inkább A kötet gyobb érdeme A Győri Állami Bábszínház vendégjátéka A győri Kisfaludy Színház állami bábszínháza három-három előadásban mutatta be a pécsieknek Grimm örökszép „Jancsi és Juliská’’-Ját és egy magyar népi mesejátékot, Szilágyi Dezső „Ezüstfurulyé”-ját; A Grimm mesét magyar motívumokkal és népdalokkal gazdagították. Maros Rudolf írt hozzá hangulatos zenét. A gonosz mostohát kihagyták belőle, — pedagógiai szempontból igen helyesen — s inkább a szegény favágó édesapa s a két gyermeke szerető segíteni akarását emelték ki. Az Ezüstfurulya a már érettebb korú iskolások érdeklődését is lekötötte. András Béla írt hozzá érdekes, népi motívum ú kísérőzenét. A mese a szegény, árva Kicsi Jankó megható történetét példázza. A mindvégig mozgalmas, népi levegőjű darab színpadképe is i művészi és, látványos volt. Kü- legna- \, íörúfcen Jól hatott a hat pár (J „szilaj” zárótánca. szándéka szerint isi A gyerekek egyben krltiku- abban van, hogy sok is voltak: tapsuk, együtti kor elferdült iro- vitába szálljunk Jjvátiok!- 1' érz®s^i'í’ kívánságukat is kifef dalmi ízlése. Mind tanulmányok né- rholnokv Vik"* lezésre juttatta. Érdekes, hogy az öten az iroda- hány elvi megálla- tof Csáth Géza. Ja súlyosan sérült és kisebb ----------------------------------->l0(™ „kismesterei” pitásával, annak se, Tört5k Gyula, Pap, (Győr megteremtette a főváros ki csit mindig borvlrágos orra ^ ^ dé^k€t évSl' do^E^^mű^ei tak maradandót. Az mókát) korrigál- tá Most „ átlagolvasó viszont junk, két kritikai ^nyvkVadion van ,imég ma is valami megjegyzést azon- a h ezt ____________ _ ks ä. k’ fcd“nee vota* genkedik a rövi- Nehezen tudunk 8 ‘ V \ debb lélekzetű irá- egyetérteni Galsai- < (t, U után az ország második, nagy bábszínházát. Nem lehetne ezt a nagyobb és rohamosan fejlődő váróéban, Pécsett is megvaa gondolattal foglalkozni. Sz. Szabó Uszlóné
