Dunántúli Napló, 1957. június (14. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-05 / 130. szám

N APtő 1951 június s Az országgyűlés keddi ülése íneze Jenő: A legnagyobb forgalmat idén is a Szovjetunióval bonyolítjuk le (Folytatás as l, Oldalról) A következő felszólaló Incze Jenő külkereskedelmi minisz­ter veit. Megállapította, hogy külke­reskedelmi politikánk — úgy mint a múltban — továbbra is a szocialista országokkal foly­tatott kereskedelmi kapcsola­ton nyugszik. Az a hatalmas segítség azonban, amelyet a szocialista országok kormá­nyaitól kaptunk, kötelessé­günkké teszi, hogy a tőlük ka­pott árut és devizát valóban gazdasági megerősödésünk ér­dekében használjuk feL Számos példával illusztrálta, hogy egy sor alapvető fontos­ságú nyersanyagból, félkész áruból és közellátási cikkből már túlteljesítettük az év el­ső öt hónapjára vonatkozó importtervünket. Ebből kö­vetkezik, hogy az ipar anyag­ellátása relative jobb, mint a korábbi években, ez azonban arra kötelez, hogy az impor­tált anyagokkal rendkívül gondosan gazdálkodjunk, s ahol csak lehet, tartalékokat képezzünk. Exportszállításaink üteme az elmúlt hónapokban ugyancsak jobb volt, mint a korábbi években: Incze Jenő ezután beszá­molt a külföldi államokkal folytatott kereskedelmi, ál­lamközi tárgyalásokról* A ba­ráti államok közül a Szovjetunióval. Csehszlo­vákiával, a Német Demok­ratikus Köztársasággal, Len­gyelországgal, Bulgáriával, Jugoszláviával, Albániával, a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal és a Viet­nami Demokratikus Köz­társasággal már aláírtuk az 1957. évi árucsereforgalmi megállapodást; a Kínai Nép- köztársaság és a Román Népköztársaság képviselői­vel most folynak Buda­pesten az ilyenirányú tár­gyalások. Külkereskedelmi feladataink megvalósításában — folytatta — nagyrésze van az európai és tengerentúli tőkés orszá­goknak is. Január elejétől e kapcsolatok ezekkel az orszá­gokkal is egyre erősödnek. A továbbiakban a külke­reskedelem és az ipar kapcso­latával foglalkozott. Befejezésül az 1958-as év külkereskedelmi előkészítésé­nek kérdésével foglalkozott. Az elmúlt hetekben már nagyjá­ból előkéezítéttük 4 szétíállp- ta országokkal a következő há­rom évre kötendő hosszúle­járatú kereskedelmi megálla­podásokat A legnagyobb forgalmat, úgy, mint a? idén és az el­múlt években is, a Szovjet­unióval bonyolítjuk majd le. Ugyanakkor előkészítés alatt áll a hosszúlejáratú megálla­podások megkötése néhány tőkés országgal, valamint a különböző államközi és bank­közi egyezmények meghosszab­bítása, tervéhez, illetve költségvetésé­hez szólt hozzá. Bevezetőben a belső tartalékok feltárásával foglalkozott, felsorolta, hogy milyen lehetőségeket lát a to­vábbi előrehaladásra. Javasol­ta például az ércbányászat ter­vének emelését húszezer ton­nával. Foglalkozott külkereske­delmi szerveink munkájában megmutatkozó hiányosságok­kal. Ezután a magyar kohászat­hóz szükséges tervezői munka minőségéről szólt, majd java­solta, hogy legalább kétéven* kint rendezzenek országos ko­hászati konferenciát. Majd a szakkáderképzéssel foglalkozott. — Engedje meg a Tisztelt Országgyűlés — fejezte be sza­vait —, hogy Harustyák József: Á vegyipar dolgozóinak különösen takarékoskodniok kell ,Az egészségügyi miniszter hozzászólása után Harustyák József, országgyűlési képviselő szólt a vegyipar helyzetéről. A vegyipar dolgozóinak — mondotta többek között — különösen takarékoskodniok kell az anyaggal, a gyári be­rendezéssel, de különösen a külföldről behozott drága nyersanyagokkal, A vegyiparnak a mezőgaz­daság fellendítésében is fontos feladata van. Sok és jó műtrá­gyát kell adnia. A gyógyszer- ipar termelése évek óta emel­kedik ugyan, világviszonylat­ban mégis elmaradott ez az iparág, A magyar népgazdaság nem használta ki azt a hatalmas szellemi tőkét, amellyel a ma­gyar gyógyszervegyészeti ku­tatók, szakemberek, szakmun­kások rendelkeznek, s amely- lyel a múltban gyógyszeripa­runknak világhírnevet, tudtak szerezni. A gyógyszeripar fej­lődésének nagy akadálya, hogy a berendezései elavultak, kiöregedtek* A kőolajiparban véleménye szerjnt tovább kell fokozni a kuta­tási munkát, hogy a hazai nyersolaj és föld­gáz-kincset minél nagyobb mértékben kiaknázhassuk. A kőolajipar a jelenleg folyó kutatások alapján a következő három év alatt mintegy kétszázezer tonna nyersola­jat kíván kitermelni, a finomító ipar kapacitását azonban ez a mennyiség nem tölti ki. Éppen ezért további nyersolajbehozatalra van szük­ség. A hároméves terv keretében feltétlenül biztosítani kell azo­kat a beruházási összegeket is, amelyek leromlott gyógyszer- iparunk korszerűsítését szol­gálják. Befejezésül méltatta a vegy­ipari dolgozók áldozatos, hősi munkáját, amellyel az elmúlt hónapokban az ellenforradal­márok fenyegetőzése ellenére is zömükben becsülettel helyt álltak, Dr. Dole schall Frigyes: Nem adhatunk fel a szocialista egészségügy eddigi eredményeiből semmit A déli szünet utón dr. Szabó Miklós szólt az egészségügyi tárca költségvetéséhez. Többi között beszélt a közegészség- ügyi- és járványügyi állomások fejlesztéséről, a járványok megelőzését szolgáló intézke­désekről, majd a szociálpoliti­kai problémákkal foglalkozott. A költségvetési előirányza­tok azt bizonyítják — folytatta —, hogy pártunk és kormá­nyunk gazdasági adottságain­kat figyelembe véve igyekszik maximális erőfeszítéseket ten­ni az egészségügyi és szociál­politikai igények hathatós ki­elégítésére. Végül bejelentette, hogy az 1957. évi költségvetés egész­ségügyi előirányzatát elfogadja. Dr. Doleschall Frigyes egész­ségügyi miniszter szólalt fel ez­után. Először statisztikai ada­tokkal jellemezte az ország egészségügyi helyzetét. Az el­múlt évben — a korábbi évek­hez képest — tovább csökkent ez élveszületések száma és ará­nya. Ebben kétségkívül szere­pet játszott a terhesség meg­szakítását gátló intézkedések enyhítése. Utalt a rendelettel kapcsolatos különböző állás- foglalásokra is és hangsúlyoz­ta: a rendelet felülvizsgálásához csak tudományosan megala­pozott, értékelt adatok bir­tokában lebet hozzákezdeni. Az egészségügyi minisztérium most végez ilyen felülvizsgála­tot és annak eredményétől füg­gően tesz majd javaslatot a rendelet módosítására, ha an­nak szükségessége mutatkozik. A miniszter egyébként meg­jegyezte, hogy Januárban, februárban, mir- 1 dúsban és áprilisban már is­mét emelkedett a születések száma. Több adat felsorolása után az egészségügyi miniszter meg­állapította; a szocializmus út­jára tért magyar nép egészség- ügyi viszonyai állandóan javul­nak és a még meglevő sok ne­hézség és hiányosság ellenére is egyre kedvezőbben alakul­nak. Beszélt az októberi ellenfor­radalmi események okozta ká­rokról, s többek között meg­állapította, hogy mintegy hat­száz orvos hagyta el az orszá­got. A miniszter utalt arra Is, hogy az elmúlt hónapban té- ' madták slz egészségügy szerve­zeti egységét, pedig a szocia­lista egészségügy megvalósítá­sa felé vezető úton egyik nagy- eredményünk volt az egészség­ügy egységesítése és államosí­tása. Az egységes egészségügy specializált országos vezető in­tézeteivel magasabb szak­mai követelményeknek tud megfelelni, mint a szervezeti­leg megosztott, sokkal kisebb mértékben specializálható, ön­álló biztosító intézetekhez tar­tozó egészségügyi intézmények. Nem térhetünk tehát erre a joggal revizionistának nevez­hető útra, nem adhatunk fel a szocia­lista egészségügy eddigi ered­ményeiből semmit. Minden törekvésünket viszont arra kell irányítsuk, hogy minél magasabb színvonalú gyógyító-megelőző ellátást nyújtsunk elsősorban a bizto­sítottak számára. Ezután a miniszter arról szólt, hogy az októberi tragi­kus események megmutatták, hogy az egészségügyi dolgozók erről a helyről I« sürgessem a munkaverseny visszaállítá­sát. Az egészséges munka- versenymozgalom Igén fon­tos az anyagtakarékosság, a selejtcsökkentés és az önkölt­ségcsökkentés érdekében Is. A tervet és a költségvetést jó­nak tartom, a magam részéről elfogadom. Ezután Balogh Bajos országgyűlést képviseld szólalt fel a vitában. Elöljáróban a bérezés kérdé­séről beszélt és hangsúlyozta, a forradalmi munkás-paraszt kormány bérügyi rendelkezései a korábbi visszásságokat igye­keztek megszüntetni, most vi­gyázni kell az intézkedések helyes végrehajtására. Maguk a dolgozók, a ezorssl- más, jó szakemberek szíve* sen dolgoznak teljesítmény­bérben, sőt ők maguk kérték a teljesítménybérek vissza­állítását. Végezetül a szocialista mun­kaversennyel foglalkozott. A költségvetést elfogadta. Cseh József a külkereskedelmi miniszté­rium költségvetéséhez sióit hozzá. Megállapította, hogy az ellenforradalom okozta sillyos gazdasági kórok elsősorban a külkereskedelem helyzetében tükröződnek, majd az Ipari termelés export-import kérdé­sével foglalkozott. Ezután a mezőgazdasági ter­mékek exportjáról szólt. Szomszéd László: A vájárutánpótlást bízzák a trösztök, illetve az üzemek vezetőire Ezután Szomszéd László országgyűlési képviselő szólt a bányászat költségvetéséhez. Bevezetőben megállapította, hogy — véleménye szerint — a kormány, a rendelkezésre álló viszonylag szűk lehetősé­gekből a maximális anyagi segítséget adja a szénbányá­szatnak. Segíti a szakmunkás- képzést is, de ezzel kapcsolat­ban azt javasolta, hogy a vájárutánpótlást tel­jes egészében bízzák a trösztök, Illetve az üzemek vezetőire. így a vájárképzésre fordított összeget gazdaságosabban tud­nák felhasználni. A tavalyinál magasabb ősz­szeget biztosít a költségvetés a szociális és egészségügyi ki­adások fedezésére és a bánya­munkával összefüggő beteg­ségek megelőzésére és gyó­gyítására, a bányászok kultu­rális kiadásaira. Igen jelentős a bányászat és a bánya gép­gyártás^ részére biztosított be­ruházási keret is. A beruházá­sokkal kapcsolatban felhívta a figyelmet a bányászlakás épí­tési terv megvalósításának fon­tosságára, mert a szénbányá­szat jelenleg évente 60—70 millió forintot költ munkás­szállításra, s ez a kiadás a lakásépítéssel arányosan csök­ken. Az ellenforradalom leveré­se után — folytatta — első­rendű fontosságú feladat volt a szénbányászat termelésének azonnali megindítása, hogy a bányák ellássák az ipari üze­meket szénnel és így energiá­val is. Ebben az időszakban 6letett a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány a szénipar vezetőinek segítségé­re, s a bányászok régi jogos sérelmét, a bányászat bérhely­zetét felülvizsgálva mintegy harminc százalék­kal emelte a bányászok ke­resetét. A bérügyi intézkedések kellő eredménnyel jártak. A bá­nyászok megértették a kor­mány ezirányú intézkedéseit, valamint a széntermelés meg­indítására való felhívást. A bányászok ismerik nép­gazdaságunk jelenlegi nehéz helyzetét, tudják, hogy van tennivalójuk éppen elég, első­sorban a munkafegyelem to­vábbi megszilárdítása és ez­zel az egyfőre eső termelé­kenység növelése, a szén mi­nőségének megjavítása és az önköltség csökkentése terén. Bányászaink jelenlegi fize­tésükkel meg vannak eléged­ve, — fejezte be beszédét Szomszéd László. Arra kérik a kormányt, hogy tovább szi­lárdítsa a helyzetet. Ok ma­guk részéről megadják a tá­mogatást, s ígérik, hogy a kor­mány jóban-rosszban számít­hat rájuk. A nehézipari minisztérium bányászati ágazatának 1957: évi költségvetését és tervét helyesnek tartom, s a bányá­szok és a magam nevében el­fogadom — mondotta. Petrovics Jánosné a könnyűipari tárca költség- vetésével foglalkozott. A tör­vényjavaslatot pártja és a ma­ga nevében elfogadta. Blaha Béla a munkaügyi minisztérium költségvetéséhez szólva fog­lalkozott a minisztérium fel­adataival. A költségvetést el­fogadta. Ezzel az országgyűlés keddi ülése véget ért. Szerdán dél­előtt tíz órakor folytatják a költségvetés és a népgazdasá­gi terv vitáját. a súlyos helyzetből adódó kö­vetelményeknek'— igen kevés kivételied — igyekeztek be­csülettel megfelelni. Rámutatott, hogy az elmúlt tizenkét év alatt az egész­ségügyi viszonyok határozott javulást mutatnak. Az egészségügyi tárca 1957. évi költségvetése kapcsán hangsúlyozta: a jelenlegi hely­zetben nyilvánvaló nagy ered­mény és komoly áldozat az egészségügyi minisztériumhoz tartozó központi és helyi szervek költségvetésének hoz­závetőleg háromszázmillió fo­rinttal, létszámának pedig kö­rülbelül négyezer fővel való emelése. A miniszter bejelentette, hogy az elmúlt év júliusától ez év végéig csaknem hat­ezerrel emelkedik a kórházak, klinikák" ágylétszáma. Kitért a tuberkulózis elleni küzde­lemre is és megállapította, hogy ebben az elmúlt évek során Igen kiemelkedő eredménye­ket értünk el, Foglalkozott az egészségügyi dolgozók létszámhelyzetével és bérviszonyaival is. A továbbiakban elmondta azt is, hogy a rendelkezésre álló lehetőségek figyelembevé­telével javítják a betegellátás színvonalát is, majd végezetül a közegészségügy, járványügy fejlesztésével foglalkozott, méltatta a megyei közegész­ségügyi-járványügyi állomások munkájának, fejlesztésének jelentőségét* Gácsi Miklós országgyűlési képviselő, a ko­hó. és gépipari minisztérium Mint a belgrádi rádió jelen­ti, a szkopljei katonai terület tisztikara hétfőn ebéden látta vendégül Joszip Broz Tito max- sallt, a jugoszláv fegyveres erők főparancsnokát. Az ebéden Veljko Kovacse- vlcs vezérezredes, a szkopljei katonai terület parancsnoka pohárköszöntőjében a maga és a jelenlévő tisztek nevében üd­vözölte a hadsereg főparancs­nokát. Tito marsall a pohárköszön­tőre adott válaszában a többi között a következőket mondot­ta: Önök elvtársak, figyelemmel kísérik mindazt, ami ma a vi­lágban történik, figyelemmel kísérik a fegyverkezési haj­szát. Ebben a hajszában részt vesznek egyes nagyhatalmak, amelyeknek ehhez megvannak az anyagi, műszaki és tudomá­nyos lehetőségeik. Ne zavarja meg önöket, hogy mi nem kel­hetünk versenyre velük, hogy nem tarthatunk lépést az atom­háború előkészületeivel, és hogy nincs atombombánk. Nem vagyok fanatikus pacifista, mert elég tapasztalattal ren­delkezem, de az atomháború­ban nem hiszek, tekintet nél­kül azokra az előkészületekre, amelyek ma folynak. A józan ész késztet bennünket arra, hogy így tekintsünk az atom­háború lehetőségére. Nem hiszem ugyanis, hogy azok az emberek, akik ma sa­ját népük és az egész emberi­ség előtt felelősek, annyira rö- vidlátóak lennének, hogy ilyen lépésié szánnák magukat. Más­részt pedig móst nem akarok itt arról beszélni, hogy a pusz­títás helyett mi mindenre le­hetne felhasználni az atom­erőt, hogy e tekintetben mi­A külügyminisztérium sajtóosztályának közleménye A Szír Köztársaság külügy­minisztériuma memorandumot* intézett a Damaszkusziban szé­kelő diplomáciai misszióhoz* Damaszkuszi követségünk e memorandumra válaszként küldött jegyzékében hangsú­lyozza, hogy a magyar kor­mány annak idején elítélte a Szuez elleni angol, francia, izraeli agressziót, és jelenleg is elítél minden olyan, a nyu­gati imperialista államok és Izrael által kezdeményezett agresszió® tervet és cseleke­detet, amely az arab országok ellen irányul. A Magyar Nép- köztársaság kormánya ENSZ tagságából folyó kötelezettsé­gének tartja, hogy álláspont­jának az Egyesült Nemzetek Szervezetében is hangot áll­jon. ■ , A jegyzék a továbbiakban megállapítja, hogy a magyar kormányt nagy nyugtalanság­gal töltik el a legutóbbi közel- keleti események, amelyek ar­ról tanúskodnak, hogy egyes imperialista törekvésektől át­hatott kormányok a feszültség további fokozására töreked­nek. A magyar kormány meg­elégedéssel tapasztalja, hogy a nemzeti függetlenség kiví­vásáért és biztosításáért har­coló arab országok népei mind erőteljesebbén szállnak szembe az imperialista beavat­kozási kísérletekkel. Ezt a küz­delmet a magyar kormány, híven eddigi politikájához, « jövőben is támogatja, lyen nagy lehetőségeket látok. Mi nem sietjük el a dolgot és nem szervezzük át hadsere­günket az atomháború eshető­ségére. Népeink szeretik hazájukat, szeretik a békét, s ha kell, minden pillanatban készen áll­nak arra, hogy életüket adják szocialista rendszerünkért. Másrészt népeink a békéért harcolnak. A béke tekinteté­ben hadseregünk egységes né­peinkkel, nincsen közöttük kü­lönbség, mert hadseregünk tagjai a népből jöttek. Ezért van szükség arra, hogy had­seregünk tökéletesítésével pár­huzamosan harcosaink az el­méleti katonai problémákkal is foglalkozzanak, tanulmá­nyozzák az esetleges háború­ban alkalmazandó új taktikát és stratégiát. Ezt kell tanul- mányozniok, atombombára pe­dig nincsen szükségünk. Tito marsall a továbbiakban arról beszélt, hogy az utóbbi időben sor került 6ök olyan tiszt nyugdíjazására, akik a háborúban nyerték el rangju­kat és akiknek óriási érdemeik vannak. Nyugdíjazásukat a gazdasági helyzet tette szüksé­gessé. Nem hiszem, hogy ezek az emberek elvesztették volna kapcsolataikat a hadsereggel és kevésbé szeretik a hadsere­get most. mint azelőtt. Ellen­kezőleg, hiszem, hogy készek lennének nyomban a hadsereg soraiba állni, ha erre szükség lenne. „Nem vágyói fanatikus pacifista, de az atomiiáMan mégsem hiszel“ — jelentette ki Tito marsall szkopljei pohárköszöntőjében

Next

/
Thumbnails
Contents