Dunántúli Napló, 1957. június (14. évfolyam, 127-152. szám)
1957-06-04 / 129. szám
4 NAPLÓ 1957 JÚNIUS I 1 Jobb szervezéssel, a munkaverseny fellendítésével emelhető a terméshozam, csökkenthető a termelés költsége állami gazdaságainkban is Hosszú időn keresztül azzal áltattuk magunkat, hogy az ellenforradalom a mezőgazdaságban a tsz-ek egy részének feloszlásán kívül különösebb kárt nem tett. Én is ebben ringattam magam egészén szombatig, amíg végig nem hallgattam azt a megbeszélést, amely a MEDOSZ rendezésében az állami gazdasági igazgatók, intéző bizottsági és üb-elnökök részvételével zajlott le az SZMT újítók termében. Hogy miről volt itt szó? Egyetlen napirend volt — és ez a munkaverseny kérdése. A beszámolót Czégény elvtárs, a MEDOSZ területi bizottságának elnöke tartotta. Fel kell eleveníteni újból a munkaversenyt — mondotta az előadó, majd így folytatta —, de a vetélkedést meg kell szabadítani az eddigi bürokratikus szervezési módszerektől, a sztárrendszertől. „Szükség van a munkaversenyre, mert enél- kül nehezen, lassan tudjuk begyógyítani az ellenforradalom ütötte sebeket, megtartani és emelni az életszínvonalat” — hangsúlyozták a felszólalók is. Tehát a gyűlés résztvevői egyöntetűen a jelen helyzeten való javítás, a munkaverseny mellett foglaltak állást* íz ellenforradalom az állami gazdaságokban is nagy károkat okozott Mindannylunk előtt világos, hogy abból a 20 milliárd forint kárból, amit az ellenforradalom okozott a népgazdaságnak, az ország bérből és fizetésből élő dolgozóinak másfél évig mintegy 30 százalékkal lehetett volna növelni a béralapját. De megértették az országos károk mellett a baranyai és ezen belül a mezőgazdaságban okozott károk és azok felszámolásának jelentőségét is. Baranyában 13 ezer hold maradt az ősszel szántatlan csak az állami gazdaságokban. Ez egymagában véve is nagy kár, hátha még hozzávesszük azt is, hogy az előbbi okók miatt maradt el 3000 hold tárgyázása, a Babarci Állami Gazdaságban 300 hold gyümölcsös telepítése. Sátorhelyen 20 hold cukorrépának a kiszedése. E károk is több millió forintra rúgnak, de különösen szembe- ■ tűnő a tejtermelés csökkenése. 1956 szeptemberében a Baranya megyei állami gazdaságok istállóátlaga 8.9 liter volt. Ugyanezekkel az állatokkal a gazdaságok novemberben csak 7,7 literes istállóátlagot tudtak elérni, ami nem kevesebb, mint havi 1 millió 200 ezer liter tejcsökkenést jelentett a népgazdaságnak. S mindezek betetőzéseként ebben az időszakban a nagy károk ellenére — csak ezen a területen — 6 millió forinttal több munkabért fizettek ki, mint az előző hónapokban. fiz aránytalanságok megszüntetése nélkül nincs életszínvonalemelkedés Nagy megrázkódtatás érte az országot mind politikailag, mind gazdaságilag és e nagy megrázkódtatás után a párt és a kormány mindent elkövetett, hogy kielégítse a jogos követeléseket, ha nehézségek árán is, de emelje a bérből és fizetésből élők életszínvonalát. Mindenki előtt ismeretes, hogy csupán a mezőgazdaságban mintegy 350 millió forinttal növelték a béralapot. — Lehetett volna jobban is növelni a béralapot? — tette fel a kérdést Czégény elvtárs. — Ez papír dolga! De ki érezte volna ennek a kárát? Gondoljunk csak az 1945—46-os évekre, amikor közvetlenül is megismerkedhettünk az infláció rémével. Sokan felteszik a kérdést, hogy a szakszervezet meg van-e elégedve ezzel a béremeléssel. Nem vagyunk megelégedve és tovább is megyünk, ha ennek meg lesznek a feltételei. Sajnos, a további béremelésnek egyelőre nincsenek meg a feltételei, mert az október előttinek mintegy 82 százalékát tudjuk megtermelni 23 százalékos béremelkedés mellett. Tehát nagy az aránytalanság a bérek és a termelés, de a fogyasztás és a termelés között is, mert míg a vásárlóerő nőtt. addig az árualap csökkent és ennek következtében a kormány jelenleg is azon gondolkodhat, hogyan tudunk annak a 2,8 milliárd vásárlóerőnek fedezetet biztosítani. Kötelességünk ezt az aránytalanságot megszüntetni, mert ilyen körülmények között úgyszólván lehetetlen az életszínvonal emelése. Az aránytalanságot kétféleképpen szüntethetjük meg. Az egyik módszer az- áremelés, amit — egyes cikkeknél — sajnos, nekünk is végre kellett hajtani. Az egyedüli helyes út az aránytalanságok megszüntetésére azonban nem az áremelés, hanem a termelés, a termelékenység növelése, az önköltség csökkentése megyénk állami gazdaságaiban is. Drágán termelnek állami gazdaságai Sokszor elmondottuk már, hogy drágán termelünk. Nézzük meg ezt a kérdést közelebbről a mezőgazdaságban, illetve a branyai állami gazdaságokban. A baranyai állami gazdaságokban egy liter tej előállítására 3.29 forintot terveztek. Már ez is drága — gondoljunk csak arra, hogy a csarnokban 3 forintért kapjuk •'* tejet Az állami gazdaságok megyei igazgatósága megelégedett volna azzal, ha legalább ezért az árért állítják elő a tejet. Sajnos, az első negyedévi mérleg egészen mást mutat. Az első negyedévben 3.62 forintért állítottak elő egy liter tejet, annak ellenére, hogy a Szovjetuniótól nagy mennyiségű olcsó abrakot kaptak. Egyetlenegy olyan állami gazdaságunk van, a bogádmindszenti, amely 3.17 forintért — tehát a tervezettnél alacsonyabb áron — állította elő a tej literjét, a többi mind túlhaladta, még a Bólyi Állami Gazdaság is. Bikaion 4.13, Sátorhelyen pedig 4.46 forintba került egy liter tej előállítása. Hasonló a helyzet a nőven- ■dékmarháknál is. Itt 20 forintot terveztek egy kiló előállítására. Meg kell mondani, hogy ez is sok, ha figyelembe vesszük, hogy a növendékmarha kilója a világpiacon nem több, mint 12 forint. Állami gazdaságaink az első negyedévben 33.41 forintért adtak egy kilót a népgazdaságnak, tehát majdnem háromszor annyiért, mint amennyiért az a világpiacon beszerezhető lett volna. Itt még mutatóban sincs olyan gazdaság, amelyik á betervezett 20 forintért állította volna elő a növendékmarha kilóját, de olyan bőven akad, mint a sátorhelyi, ahol 41.86 forintért vagy még ennél is drágábban termelnek. Amint a példák bizonyítják, tény és való, hogy nagyon drágán termelnek állami gazdaságaink is. Sokba kerül a tej előállítása, a húsé, de drágán termeljük a zöldséget és a gabonát is. Igaz, hogy az utóbbiakról még nincsenek pontos adatok, de a drágántermelést a következő tény is előre vetíti. A megyei állami gazdaságoknál egy normálholdra 47 forintot irányoztak elő. Az első negyedévben egy normálhold önköltsége, az összes állami gazdaságokat figyelembe véve, 50 forint volt, mert míg Bük- kösdön 45,65, Bikalon 46, Siklóson 47, addig Kelemenligeten 56.5, az Ormánypusztai Állami Gazdaságban 57,8, Beremenden 58, Bogádmind- szenten pedig 59 forint felett fizettek ki minden normálhold után. II kivezető ölért folyó harcban legjobb eszköz a munkaverseny Néhány tényt ragadtam csak ki az értekezlet anyagából, amely megvilágítja azt is, hogy miért lelkesedtek a résztvevők a bürokráciamentes, a helyi adottságoknak megfelelő munkaverseny beindításáért. De ezek a tények megmutatják a pártszervezetek, az üzemi bizottságok, a szakvezetés, a dolgozók feladatait is, mert tény és való, amíg meg nem szüntetjük az aránytalanságokat, addig magasabb életszínvonalról beszélni sem lehet. A felszólalóknak egyöntetűen az volt a véleményük, hogy ebből az áldatlan állapotból csakis a nagyobb felelősségérzet felkeltésével, a . helyesen szervezett munkaversennyel tudunk kijutni. Igazuk volt, mert milyen szép feladat lenne például a megye állami gazdaságai között egy olyan munkaversenyt indítani, amelyben a többtermelés mellett az igen magas termelési költségek csökkentése lenne a fő cél. Ennek a versenynek az eredményei nemcsak a népgazdaságra, hanem a dolgozókra nézve is nagyjelentőségűek lennének. Fel tehát a nemes vetélkedésre, amelyben nem túlórákkal, hanem jobb szervezéssel, az emberi ész, a dolgozók tapasztalatainak felhasználásával indítanak harcot az állami gazdaságok dolgozói, az önköltség csökkentéséért, a magasabb terméshozamokért. Szalai János. 9 PÓRTELET Mmí A Sopiana Gépgyár párt' szervezete pénteken taggyűlést tartott. Nagy vita alakult ki a teljesítménybérezésről, amelynek bevezetését — ahol erre mód van — javasolta az intéző bizottság. A kommunisták elmondották, hogy ez reálisabb, az időbér elmossa az egyes munkások közötti különbséget, nem ösztönző. Uigy határoztak, hogy mindezt megbeszélik a munkásokkal, hogy megismerjék véleményüket. Első lépésként néhány üzemrészben termelési értekezlet lesz. Béta-aknán még mindig magas a szén önköltsége. A pártszervezet igyekszik segíteni a gazdasági vezetésnek, hogy rövid időn belül olcsóbban termelhessenek. Kommunista műszaki vezetőkből álló csoportot alakított, amely részletesen kidolgozza az önköltség csökkentésének lehetőségeit. Á tervet a kommunisták ismertetik a dolgozókkal. A pécsi Szigeti-területi alap szervezet a politikai felvilágosító munka megjavítása érdekében ,*sejt‘’-rendszert épített ki. A különböző utcákban lakó kommunistákat tömörítő sejtek havonként gyűlésen beszélik meg a feladatokat, tagjai felkeresik a dolgozókat és a párt, a kormány politikájáról beszélgetnek velük. legutóbb Balatonyi Dezső elvtárs tartott előadást a Baranya megyei Építőipari Vállalat pártszervezetében. Ez volt a sorozat második előadása, amelynek az a célja, hogy a marxizmus—leninizmus alapján tisztázza az ellenforradalmi eseményeket. A minden kedden elhangzó előadásokat mintegy ötven párttag hallgatja meg. 99Á Az ünnepség szervezője a megbecsülés és szeretet volt“ Pedagógusnapi ünnepségek Pécsett és a megyében A hatodik pedagógusnap alkalmával, a jó munkájukért kitüntetett nevelők nagy találkozójának napja volt vasárnap. Együtt voltak mindazok, akik szilárdan helytálltak a nehéz, ellenforradalmi időkben és vállvetve dolgoztak azért, hogy a nagy kiesés ne okozzon kárt a tanulóifjúság előmenetelében, tudásában. A Pécsett dolgozó, kitüntetett nevelőket a városi tanácson Györkő Antal, a várisi tanács v. b. elnöke, valamint Gábriel József, a városi tanács művelődési osztályának vezetője fogadta. Györkő Antal elvtárs . üdvözlő beszédében többek között ezeket mondotta: — „Azokat köszöntjük ma,- akik látható és láthatatlan vonásokat rajzolnak ifjúságunk arcára, azokéra, akik több kevesebb év múlva vállaikra veszik a nemzet napjait harcával, örömével. Nem lehet közömbös számunkra, hogy milyen lesz az az új generáció, amelynek nevelése a pedagógusok kezében van. Nem lehet közömbös számunkra az, hogy a mi munkánk folytatóit, a szocializmus jövendő épitőil az iskolákban milyen szellemben nevelik. Nagy öröm számunkra, hogy Pécsett több nevelőt részesíthetünk magasabb kitüntetésben. Öröm ez azért, mert látjuk, hogy az elmúlt év súlyos eseményei után, iskoláinkban megvan az a mag, — s ez egyre jobban bővül — amelyre. bátran támaszkodhatunk s ‘ amely biztosítja iskoláinkban is a szocializmus építését. Nem volt könnyű a pedagógusoknak sem a nehéz időkben kiállni a párt és a kormány meglett. Sokszor nem volt népszerű a feladat, amelyet végeztek, de az idő bizonyltja, hogy csak az a nevelő jár jó úton, csak az szolgálhatja igazán a népet, aki az iskolát, a proletárdiktatúra intézményének tekinti, s ennek szellemében végzi megbecsült, szép munkáját. Kérjük az elvtársakat, hogy továbbra is az eddigi helyes úton haladjanak. Neveljék gyermekeinket a párt, a nép, a Szovjetunió, a nemzetközi haladás gondolatának szerete- tére. Neveljék fiainkat és leányainkat igaz hazafiakká, művelt, öntudatos emberekké. A pedagógusnap nem egy foglalkozási réteg saját ünnepe, hanem egész dolgozó népünké. A kedves fogadtatás és meg- vendégelés után az egybegyűU tek ellátogattak a Baranya megyei képzőművészek Szi- nyei csoportja kiállításának megnyitására, majd a megye és a város kitüntetett pedagógusai, a párt és állami ve- . zetők ünnepi ebéden vettek 9 részt. Szívélyes, baráti, meleg hangulatban elköltött ebéd után, — este a Nevelők Házában — folytatódtak az ünneplések. Itt színvonalas kultúrműsor, — amelynek keretében fellépett a híres pécsi pedagógus énekkar szórakoztatta a nevelőket. Az idei pedagógusnap — többek véleménye szerint — o legszebb volt. Nemcsak azért, mert kellemesen töltötték együtt a vasárnapot, hanem azért is, mert ékesen bizonyítja azok megbecsülését, akik minden körülmény fr között szilárdan kiállnak a szocializmus építése mellett. S idézzünk néhány számot. Fécsett összesen 239 pedagógus részesült kitüntetésben, pénzjutalomban, s többen jutalomként külföldi utazásban. A pénzjutalom összege 135 ezer forint. Kiss Ferenc, a pécsszabol- csi iskola igazgatója így köszönte meg az „Oktatásügy Kiváló Dolgozója” kitüntetést: — „A kitüntetett pedagógusok nevében hálámat és kö- szönetemet fejezem ki a vártnak és a kormánynak, hogy az ország nehéz helyzete ellenére is tanújelét adta megbecsülésünknek. Ígérem. mél-''t tók leszünk e megtiszteltetésre és úgy dolgozunk, hogy nálunk többé október ne legyen.” Ezúton mondunk köszönetét a Bólyi Általános Iskola szülői munkaközösségének, tanulóink szüleinek, azért a kedves, őszin te ünneplésért, amellyel a pedagógusnapon részesítettek bennünket. Több pedagógusnap volt már Bólyban, de egyik sem volt olyan szép, megható, mint az idei. Látszott rajta, hogy az ünnepség szervezője a megbecsülés és szeretet volt. Jó volt együtt lenni tanú- lóink szüleivel, jó volt elbeszélgetni, jó volt látni a sze- « retetet, mellyel elhalmoztak minket, gyermekeik tanítóit. Köszönjük ezt a kedves napot. Ez a nap erőt adott nekünk a további munkáhoZi kedvet- a nevelés nehéz, de szép feladatának végrehajtásához. A BÖLVI ISKOLA ■PEDAGÓGUSAI Ezt cikket azért közöljük, hogy műszaki vezetők, fizikai dolgozók s mindazok, akik valamilyen formában érdekeltek a szakmunkás- képzésben, szóljanak hozzá, fejtsék ki véleményüket. Reméljük, Eiter elvtárs cikke alkalmas lesz a vélemények kicserélésére, s igy is előbbre vihetjük ezt az évek óta vajúdó problémát. Az elmúlt években, de különösen a közelmúlt hónapokban igen sok szó esett az ipari- tanuló-képzés módszereiről. Nem mondható megoldottnak a tanulók gyakorlati, oktatása. Közismert, hogy az MTH intézetek mellett létesített tanműhelyekben folyt az elmúlt években a tanulók nagy százalékának gyakorlati oktatása. Ezekben a tanműhelyekben sajátították el a tanulók szakmájuk gyakorlati alapfogásait, s a tanulóidő utolsó évében vagy a szakmunkásvizsga után kerültek a vállalatokhoz. A gyakorlati oktatásnak ezt a módját különösen az üzemek részéről helytelenítették és helytelenítik ma is. A felületes szemlélő hajlamos arra, hogy igazat adjon a vállalati véleményeknek, mely szerint az üzemek jobban meg tudják oldani a tanulók gyakorlati képzését. A továbbiakban a pedagógus szemével szeretnék ehhez a fontos kérdésihez hozzászólni. Valóban a tanműhelyek még nem oldották meg a gyakorlati oktatás minden problémáját. Nem oldották meg azért, mert részben még a tapaszt aFORUM Hz iparitanulók gyakorlati képzéséről latok nem elégségesek ahhoz, hogy a gyakorlati oktatás problémáit az elméleti oktatáshoz hasonló sikerrel oldjuk meg, de nem megoldott azért sem, mert pontosan azoktól az üzemektől nem kaptuk meg a kellő támogatást, melyek a tanulóképzés tanműhelyi módszerét helytelenítik. Ha elismerjük annak szükségességét, hogy az elméleti ismereteket szakképzett pedagógusok adják át a tanulóknak, lakikor feltétlenül egyet kell értenünk abban is, hogy a szakmunkásképzés legjelentősebb területén a gyakorlati oktatásnál is szakképzett pedagógusok dolgozzanak. Ilyenek, a képzés hiánya miatt nem álltak rendelkezésünkre. A vállalatoktól nagynehezen átvett szakmunkásokból igyekeztünk az évek alatt pedagógiai ismeretekkel rendelkező szakoktatókat nevelni. Ez nem volt könnyű feladat és még ma sem mondható megoldottnak. Az , üzemi vélemény szerint; „Állítsuk a tanulót szakmunkás mellé és a 3 év alatt kifogástalan szakmunkás válik belőle." A vállalatok viszont igyekeznek a munkákat a, szakmunkások képességei alapján elosztani. Ez már eleve kizárttá teszi, hogy egy szakmunkás mellé osztott tanuló a 3 év alatt szakmája minden feladatával találkozzon, A tanműhelyek gyakorlati oktatásánál erről viszont, ha nem is tökéletesen, de gondoskodunk. Mi a vállalt munkáknál nem azok« pénzügyi kihatásait, hanem oktatási jelentőségét mérlegeljük. Tapasztalatok igazolják azt is, hogy a jó szakmunkás még nem biztos, hogy szakmai tudását át tudja adni a melléje osztott tanulónak. Tételezzük fel, hogy a vállalat biztosít munkát. Egy olyan szerencsés eset is álljon fenn, hogy a jó szakmunkás kellő pedagógiai érzékkel adja át ismereteit a tanulóknak. De nyitott még az oktatással párhuzamosan folyó nevelés kérdése. Az iskolában, tanműhelyeinkben tiszteletet követelünk tanulóinktól a tanárok, szakoktatókkal szemben. Nálunk nem „szaki“- a szakmai oktató és nem állhat cigarettával a szájában, zsebretett kezekkel a műszaki vezető elé a tanuló, mint ezt megteszi az üzemekben. Igen éles ellentmondás áll fenn az iskola és az üzemek által támasztott követelmény között. Az eredményes nevelés alapfeltétele, tjogy a nevelő tervszerűen Irányíthassa a tanuló minden foglalkozását. «őt szórakozását is. Sajnos az üzemekben folyó nevelőtevékenység távolról sincs az iparitanuló-intézetek- ben folyó neveléssel azonos színvonalon. Biztosítani tudják-e a vállalatok, hogy minden tanúié mellé szakmailag képzett, helyes módszereket alkalmazó, helyesen nevelnitudó szakmunkásokat állítanak? Ebben kételkedünk. Kételkedünk azért, mert mikor korábban azzal a kéréssel fordultunk a vállalatokhoz, hogy a tanulók oktatásához megfelelően képzett szakmunkásokat biztosítsanak, kiket mi szakoktatókká képzünk, ez elől az üzemek rendszeresen elzárkóztak. A szakmunkásképzés eredményessége feltétlenül a gyakorlati oktatáson áll, vagy bukik. A gyakorlati oktatás módszeréről kell és fogunk is vitázni. Eredniényt azonban csak az esetben várhatunk, ha javaslataink megfontoltak és termelési érdekektől függetlenül, valóban oktatási érdekek vezetnek. $ajnos ezzel nem találkozunk üzemeink részéről. Az iparitanulóban is egy termelő munkaerőt látnak és semmi többet. Az üzemek elsősorban azért vannak, hogy termeljenek. Egész szervezeti felépítésük, munkamenetük a termelést szolgálja. Mi viszont az oktatás érdekében vagyunk. Nem az idős szakmunkásoktól ellesett ismére tsze;- zés módszerét helyeseljük, ha-/ nem a tervszerű oktató-nevelő munkát. Az első 1—2 évben maradjanak továbbra is a tanulók tanműhelyekben, vag'J üzemekben, de csoportos oktatásban s ennek a képzésnek eredményességéhez biztosítsuk a feltételeket. Az elmúlt évek tapasztalatai bizonyítják, hogy ez nem könnyű feladat. A tárgyi feltételek mellett személyi feltételek is jelentkeznek. Biztosítani kell a munkahelyet, gépet, szerszámot, tanmenet szerinti munkát á tanulók részére, de feltétlenül biztosítani kell a pedagógust a gyakorlati oktatáshoz is. Éhben az üzemek feltétlenül segítségünkre lehetnek; A jó szakmunkásképzést nem az dönti el, hogy ki veszi fel a tanulókat. Eldönti a tanulóidő helyes kihasználása- A tapasztalatok eddig azt bizonyítják, hogy a szakmai alapismeretek elsajátítása szakoktatók irányításával, csoportos képzéssel eredményesebb. Az alapfogások elsajátí-^ tása után helyezzük a tanulót szakmunkások közé, de ez r>e azt jelentse, hogy kiesés következzen be a tanulóval szembeni oktató-nevelő munkában. Az üzemek is biztosítsák a kihelyezett tanuló részére a munkahelyet, munkát, szerszámot és azokat a követelményeket támasszák, amelyeke!}, az intézetek is megkövetelnek a tanulókkal szemben. Etter István Mű. M. 500 sz. Iparttafíu 1 Intézet helyettes igazgatójí Dalosinnem Sátorhelyen' A Baranya megyei Tanács Művelődési Osztálya a Sátorhelyi Állami Gazdasággal karöltve június 9-én, vasárnap, a megye öntevékeny énekkarainak részvételével nagyszabású dalosünnepségct rendez Sátorhelyen, a 75 éves Kodály Zoltán tiszteletére. A dalosünnepség délelőtt az énekkarok felvonulásával kezdődik. A résztvevők megtekintik a Sátorhelyi Állami Gazdaságot, majd délután kerül sor az ünnepi hangversenyre, amelyen nyolc énekkar lép fel. A jelentős kulturális eseményre Mohácsról és a környező falvakból külön autóbuszjáratokat indítanak.
