Dunántúli Napló, 1957. június (14. évfolyam, 127-152. szám)
1957-06-04 / 129. szám
YTLÄG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT * BARANYA MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 129. SZÁM ARA: 50 FILLER KEDD, 1957 JÜNIUS 4 •■■iminn •in*** iiummumiiminiiiiniimnwiHwiiitwwHMimwwwtimiiyimnwnfwiiuftwy Mqi számunkban: Vita az iparitanulók gyakorlati képzéséről (4. old.) A MEDOSZ a munkaversenyről (4. old.) Baranyai ételkülönlegességek (5. old.) iaBBaaaaaBaBB»aBaaBiBBtBBBBBaBBaBBBaaaBBBaBBiaBpaBBBBBaBBBBBBBBBBaBBBaaaaBBBBaiaBBBaBBBBBaBB>taaaaaBaBaaBaaa»aa*BaajLaaaaaaa Termelékenység és bérezés A termelés alakulásáról szóló jelentések egyre kedvezőbbek. Legalább is, ami a termelés mennyiségi növekedését illeti. Javulást láthatunk az egyéb tényezők alakulásában is, de ez a javulás, különösen a termelékenységet tekintve, nem halad olyan ütemben, ahogyan szeretnénk, ahogyan az ország gazdasági helyzete és az egész dolgozó nép érdeke egyre sürgetőbben követeli. A termelékenység és önköltség alakulását persze sokféle tényező befolyásolja, de kétségtelen, hogy a termelékenység növekedésének egyik legfontosabb akadályozóját a bérezésben kell keresnünk. Egyszerűen arról van szó. hogy az októberi ellenforradalom utáni hónapokban országszerte hozzáláttak a bérezés megreformálásához, s ezek a „reformok” az esetek túlnyomó részében nem fejlődést, hanem visszafejlődést jelentettek ; A legutóbbi hónapok tapasztalatai bizonyítják, hogy ha egyik-másik munkástanácsnak sikerült is szert tennie némi népszerűségre az időbérezés visszaállításával, ez a népszerűség igen kétes értékű volt. Leginkább azok örültek az időbérnek, akik a teljesítménybérezésnél messze elmaradtak az átlagtól — persze nem a teljesítménybérezés hibái, hanem tulajdon lustaságuk folytán. Amíg ezeké a hátramozdítóké volt a nagyobb hang, a munkástanács örülhetett a népszerűségnek. Csakhogy az egészségesebben gondolkodó, saját tudásukat, tehetségüket és szorgalmukat helyesen értékelő dolgozóknak is megjött a hangjuk, olyan mértékben, ahogyan a párt és kormány politikája nyomán szilárdult a helyzet és világossá vált, hogy az ország továbbra is a szocializmus útján halad. Természetes, hogy az időbérezés egyenlősítő jellege sérti az öntudatos és — így is mondhatnánk — egészségesen anyagias dolgozókat. Ezért aztán ma már semmiképpen sem tarthat számot népszerűségre az a munkástanács, amely ragaszkodik a teljesítménybérezés ellen hozott intézkedéseihez. Ma már nem lehet vitatni a becsülete«, a szocializmushoz hű dolgozók győzelmét az ellenforradalmi és azzal rokonszenvező huligán, haszonleső, kétes elemek ellenében. A teljesítménybérezés ellen keltett hangulat is régen lejárt. Az c hangulat hatására hozott intézkedések azonban még sokhelyütt fennmaradta^ és ezek gátolják a termelékenység gyorsabb növekedését. Arról, hogy mi a különbség az időbérezés és a teljesítménybérezés ösztönző hatása között, s hogy melyik előnyösebb a mi körülményeink között a mnnkás számára — nem is érdemes hosszabban beszélni, ezt minden munkás tapasztalatból tudja. Csupán hnnyit: az időbérezés azzal, hogy nem a végzett munkát, hanem az eltöltött munkaidőt veszi számításba, természetszerűen a leggyengébb, legkevésbé szorgalmas munkás teljesítményét teszi követendő példává, míg a teljesítménybérezésnél mindig a legjobb, legügyesebb, és legszorgalmasabb munkás .a követendő példa, mert a többi munkás is arra törekszik, hogy élérje annak a keresetét. Ebből következik, hogy a teljesítménybérezés — természetesen, ha ésszerű és helyesen megállapított normákon alapszik — összhangban áll a szocialista munkaversennyel is. A helyesen alkalmazott teljesítménybérezés és a szocialista verseny együttesen pedig feltétlenül nagyobb termelékenységre vezet, Számtalan példánk van erre az első és második ötéves terv idejéből, amikor kisebb-nagyobb hibák és torzulások ellenére is rendkívül gyors ütemben növekedett az üzemek termelése, s ezzel együtt az egy-egy munkásra eső teljesítmény is. De nem is kell évekkel hátrább mennünk, ma is találunk erre példát. Ahol ismét áttértek a teljesítménybérezésre és azt következetesen, helyesen igyekszenek alkalmazni, ugrásszerűen javultak a termelési eredmények. A Mohácsi Mezőgazdasági Szerárugyár- ban például januárban vezették be ismét a teljesítménybérezést, s már az első negyedévben három és fél százalékkal túlszárnyalták az október előtti egy főre eső termelési értéket. Más probléma a bányákba* a szakmánybérezés. Ez is teljesítménybérezés, de egy-egy csapat teljesítménye szolgál alapul. A bérezés egyénekre ható ösztönzése itt csak közvetve érvényesül. Az általános elvek alapján a bányákban is jobb ennél az egyéni teljesítmények alapulvétele. De például a komlói Anna-aknán a bányászok és műszaki vezetők a szakmánybérezés mellett törnek lándzsát, s ezt azzal indokolják, hogy a csapatokban olyan kollektív széliem alakult ki, amely a csapat minden tagjától megköveteli a képességeinek megfelelő munkát. Olyan kisebb kollektívában, mint amilyen egy fejtési csapat, ez meg is valósítható, hiszen válóban minden dolgozónak egyéni érdeke is, hogy társát is lelkiismeretes munkára serkentse. Ezt a kollektív szellemet azonban nem mindenütt sikerül meghonosítani, ezért a komlóiak példájából nem vonhatjuk le azt a következtetést, hogy a szanmánybérezés minden bányában egyformán alkalmazható. Végeredményben a teljesítménybérezéssel az a szocialista elv valósul meg — persze sok szubjektív és objektív tényezőtől függ, milyen fokon — hogy ki-ki képességei szerint dolgozzék és végzett munkája szerint részesüljön a termelt javakból. Minden munkásban él az a természetes igény, hogy munkájáért megkapja a megérdemelt bért, és senki sem csodálkozhat azon, hogy ha ezt nem kapja meg (márpedig időbérezés esetén nem kaphatja meg) nem is veti latba teljes képességét. Nem szabad lebecsülnünk a munkások öntudatát, a haza sorsa iránti felelősségérzetét, amely kézzelfoghatóan a szocialista munkaverseny eredményeiben jelentkezik, de ha nem akarjuk becsapni magunkat, meg kell állapítanunk: a magasabb teljesítménnyel járó nagyobb kereset reménye sokkal reálisabb és közvetlenebb ösztönző erő. Ha ma lassúnak látjuk a termelékenység növekedését, az okot joggal keressük ennek az ösztönzésnek a hiányában. Ebből következik a megoldás is: alkalmazzuk mindenütt, ahol lehet, a helyesen megállapított normákon alapuló, ösztönző teljesítménybérezést^ A kitűzött cél megvalósítása az üzemekben, a munkapadoknál, a földeken, milliók teljesítményén múlik Megkezdődött az országgyűlés új ülésszaka Az országgyűlés, amelyet a Népköz- társaság Elnöki Tanácsa új ülésszakra összehívott, hétfőn délelőtt megkezdte tanácskozásait. Tíz óra után néhány perccel, a képviselők tapsa közben lépett az ülésterembe Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormányt elnöke, Apró Antal, Antos István, Biszku Béla, Csergő János. Czott- ner Sándor, dr. Doleschall Frigyes. Horváth Imre, Incze Jenő, Kisházi Ödön. Kovács Imre, Marosán György, dr. Münnich Ferenc, Nagy Józsefné, dr. Nezvál Ferenc, Révész Géza. dr. Tausz János, Trautmann Rezső, a kormány tagjai, valamint Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke. A diplomáciai páholyokban helye t- foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az egyik földszinti páholyban ott voltak a Francia Kommunista Párt küldöttségének tagjai, élükön Raymond Guyot-tal, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagjával. A Francia Kommunista Párt küldöttségét az ülés megkezdése előtt a páholyokban felkereste és üdvözölte Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának elnöke, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke és Marosán György, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja, államminiszter. Az ülést Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Megállapította, hogy az országgyűlés tagjai határozat- képes számban vannak jelen, majd közölte, hogy a legutóbbi ülésszakra bejelentett lemondás folytán megüresedett képviselői helyre a budapesti választókerületből Horváth Richárd pót- képviselőt hívta be. Az ügyrend 23. §-a (2) bekezdésének megfelelően á pénzügyminiszter az 1957. évi állami költségvetést és költségvetési törvényjavaslatot; az igazság- ■ügyminiszter az államigazgatási eljárás általános szabályairól, az állampolgárságról, továbbá a magyar állampolgárnak külföldi állampolgárral való házasságkötéséről, valamint külföldi állampolgárok örökbefogásáról szóló törvényjavaslatokat nyújtott be az országgyűlés elnökének. Az országgyűlés a bejelentéseket tudomásulvette, majd az elnök bejelentette, hogy öt képviselő hat interpellációt jegyzett be. Ezután az országgyűlés a következő tárgysorozatot fogadta el a mostani ülés szakra. 1. Az 1957. évi népgazdasági terv ismertetése és megvitatása; 2. Az 1957. évi állami költségvetés és költségvetési törvényjavaslat tárgyalása; 3. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szőlő törvényjavaslat tárgyalása; 4. Az állampolgárságról szóló törvényjavaslat tárgyalása; 5. A magyar állampolgárnak külföldi állampolgárral való házasságkötéséről, valamint külföldi állampolgárok örökbefogadásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása; 6. Az ügyrend t5. §-a kiegészítésének tárgyalása, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság javaslata alapján; 7. Az interpellációk előterjesztése. Ezután az országgyűlés elfogadta azt a javaslatot, hogy a költségvetés általános és részletes vitáját együttesen folytassa le és vele együtt tárgyalja a költségvetési törvényjavaslatot, valamint az 1957. évi népgazdasági tervet. Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke ismertette as 1957. évi népgazdasági tervet Bevezetőiben ismertette azokat a tényezőket, _ amelyek a terv kidolgozását erősen nehezítették. Az előadó rámutatott arra, hogy a kialakult helyzet és erőforrásaink mérlegelése alapján a kormány a tervezés számára a következő feladatokat tűzte ki: 1957-ben biztosítani kell az ellenforradalom által szétzilált gazdaság rendbehozását; A rendelkezésre álló energia- é6 nyersanyagbázis alapján. olyan termelési és elosztási arányokat kell kialakítani, amelyek egyrészt lehetővé teszik a munkaerőfoglalkoztatás legnagyobb mértékét, másrészt biztosítják a kormány Intézkedései alapján megemelt életszínvonal megszilárdításához szükséges árualapokat, Olyan ktílfcereskedehmá tervet kell kidolgozni, amely a baráti hitelek felhasználásával a fizetési mérlegben egyensúlyt hoz létre; E feladatok megoldása az 1957. elején kialakult körülmények folytán még a baráti országok hátetemek felhasználásával is igen nehéz feladatat jelent és olyan arányok kialakítását követeld meg, amelyek a népgazdaság további fejlődése szempontjából nem teljesen kielégítöek, de amelyeket 106'7-ben nem lehet elkerülni. Tov-áfbbfafcbam, temertelte a népgazdaság 1987. évi tervét A terv előirányzata szerint a nemzeti jövedelem mintegy kilenc százalékkal, kilenc milliárd forinttal lesz kisebb, mint amennyit az 1956. évi terv irányzott elő és csak mintegy Igét milliárd forinttal lesz több, pint amennyit M66-ban ténylegesen elértünk. Az a célkitűzés, hogy 1957-ben biztosítsuk a kormány intézkedései alapján jelentősen megemelt életszínvonal anyagi megalapozását, lényegében meghatározta a nemzeti jövedelem felosztásának arányait. Amíg a nemzeti jövedelem 1956-hoz képest csupán két százalékkal nagyobb, a lakosság fogyasztása több mint hat százalékkal emelkedik. Ezt az ellentmondást áthidalni, a lakosság fogyasztási alapjának tervezett színvonalát fenntartani a baráti hitelek igénybevétele mellett is csak a felhalmozás, különösen pedig a beruházások erőteljes csökkentésével lehetséges. A nemzeti jövedelem létrehozásában nagy szerepet játszó ipari termelés mintegy 68,7 milliárd forintban irányozható elő, ami 2,4 százalékkal magasabb ugyan, mint ami 1956-ban megvalósult, de közel hét százalékkal alacsonyabb, mint amennyi az 1955. évi volt; Az átlagot meghaladó mértékben, kilenc százalékkal magasabban irányoztuk elő a könnyű- és élelmiszeripar termelését, ennek megfelelően megváltozott a nehézipari és a könnyű- és élelmiszeripari termelés aránya. A nehézipar aránya az 1956. évi 96 százalékról 56 mtimKkra csökken, a könnyű- és étetmtteeetrfpar részesedése pedig 41 százalékról 49 sHualékta emelkedik, A nehézipar tesmeiés&iek belső arányait is meg kellett változtatná, ami abban jut kifejezéssé, hogy at. áltagosnál jobban csökken a nagyon ener giaágényes és a beruházási javakat gyártó iparágak termelése. Ezek a tendenciák még vri Kínosabban láthatók a leg* fontosabb termékek e*99néinyaatai alapján. Az 1057. évi terv a pamutszövettermelést 14 millió négyzetméterrel, a gyapjúszövet termelést közel négymillió négyzetméterrel, a kötöttáru termelést 1170 tonnával, a cipötermelést 2 millió párra!, a szappan termelést 5600 -tonnával, a sörtermelést százezer hektoliterrel magasabban irányozza elő, mint ami 1956-ban megvalósult. A gépiparban termelt fontosabb fogyasztási cikkek közül zománcedényből 10 százalékkal, aluminiumedényből 43 százalékkal, csőbútorból 24 százalékkal, rádióból 20 százalékkal, mosógépből közel háromszor lesz nagyobb a termelés, mint 1956-ban volt. Ezzel szemben a beruházási javak termelése lényegesen az 1956. évi alatt marad. De nem haladja meg az 1956. évi szintet a szén, a viitamosener- gia, a hengereit acéltermelés előirányzata sem, a kőolaj, cement, timföld, és alumínium* termelés előirányzata pedig ennél is alacsonyabb. Ezután az élőadó részletezte az ipari termelés várható alakulását; A termelékenységről szólva bejelentette: — Azt Irányoztuk elő, hogy az iparban már a harmadik negyedévben elérjük az 1956. október előtti szint 92,2 százalékát, a negyedik negyedévben pedig 99,1 szándékát. A termelékenység tervezett színvonalának biztosítása annál inkább szükséges, mert a kormány jelentős mértékben felemelte a munkabéreket és csupán ebbe» az évben 5,1 xnilüáicd forintot fordít bér* potínkar joteBKeoeseiK regne» hajtására; Az ér utoJsft negyedére *s termelékenység tervezett emelkedésének bfeteeítósát fel- tétetezre « a bHflt tenmelfere eső munkabér még mindig 22,3 forint lesz, az önköltség pedig az ipar egészében 7,9 százalékkal magasabb, mint az elmúlt év harmadik negyedében. Ez a néhány adat önmagában » igazolhatja, hogy a reálbérek jelenlegi színvonalát csak a termelékenység emelésével lehet biztosítani. Ezért minden erővel el kell érni, hogy az ipar teljesítse a termelékenységi tervet, Kiss Árpád a továbbiakban hangsúlyozta, hogy az ellenforradalmi események nagymértékben hátráltatták a mezőgazdaság idei termelésének előkészítését is. A termelőszövetkezetekben különösen súlyos károkat okoz tak az ellenforradalmi erők; Ezek a károk nemcsupán a szövetkezeti gazdálkodást, hanem az egész mezőgazdaságot érintik. A forradalmi munkás-paraszt kormány nagyjelentőségű intézkedései kedvezően befolyásolták idei mezőgazdasági termelésünk kilátásait. Ezek az intézkedések általában eltüntették azokat az akadályokat, amelyek az anyagi érdekeltség érvényesítésének útjában állottak és megadták a lehetőséget a kívánatos termelés szerkezeti változásoknak és a mezőgazdasági termelés fokozatos növelésének, A terv szerint 1957-ben —. 1986. évihez képest r— több mint három százalékkal emelkedik a mezőgazdaság termelése. S»en belül a növénytermelés mintegy hét százalékkal növekszik, se. állattenyésztés viszont a tavalyi szint alatt marad A növénytermelésen belül alapvető változást jelent a kenyérgabona vetésterületének csökkenése mintegy 480 000 holddal, ugyanakkor a takarmányféleség termelésének előrelátható nagyarányú fejlődése. Ez a szerkezeti változás kétségtelenül készséges a me(Folytatás a 2( oldalon)
