Dunántúli Napló, 1957. június (14. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-01 / 127. szám

VYLÄG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!

ODNANIDII

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA

Ülést tartott az MSZMP

Baranya megyei Intéző Bizottsága

Az MSZMP Baranya megyei Intéző Bizottsága pénteken délután ülést tartott. Többek között megtárgyalta a Kommunista Ifjúsági Szövetség Baranya megyei szervezetei előtt álló feladatokat, s munkája további javítása érdekében fontos határozatot hozott. A határozat részletes Ismertetésére visszatérünk.

XIV. ÉVFOLYAM, 127. SZÁM

ARA: 50 FILLÉR

SZOMBAT, 1957 JÜNIUS 1

■ ■■■!■■«> «UIHK

Harcunk az ellenforradalom és fasizmus ellen, a békéért és szocializmusért, a világ minden kommunista pártjának

közös ügye

Nagygyűlésen találkoztak Budapest dolgozói a Francia Kommunista Párt

küldötteivel

A Magyar Szocialista Munkáspárt (bődtop-esti intézd bizottsága pénteken délután nagygyűlést rendezett a Sportcsarnokban a Francia Kommunista Párt hazánkban tartózkodó küldöttsége tiszteletére. A Sportcsarnokát ünnepien feldíszítették erre az alkalomra.

Délután öt órára több mint kétezren gyűltek össze a Sportcsarnokban. A nagygyűlés elnökségében helyet foglaltak: Marosán György, Rónai Sándor és Somogyi Miklós, az MSZMP intéző bizottságának tagjai A

gyűlés részvevői forró tapssal köszöntötték az emelvényre lépő francia vendégeket: Raymond Guyot-t, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagját, a küldöttség vezetőjét és Juliette Dubois-t, a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának tagját.

A nagygyűlést Sumeth János, az MSZMP XIV. kerületi intéző bizottságának elnöke nyitotta meg.

Ezután Raymond Guyot, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja emelkedett szólásra.

Raymond Guyot elvtárs besséde

a sportcsarnoki nagygyűlésen

Elvtársak! Kedves budapesti Barátaim! Engedjétek meg, hogy átadjam küldöttségünk nevében a francia munkásosztály, a francia dolgozó nép forró üdvözletét. (Taps.) Testvéri üdvözletét hoztam test- véipártunk, a Magyar Szocialista Munkáspártnak és a forradalmi munkás-paraszt kormánynak, amelynek élén Kádár János elvtárs áll. (Taps.)

Azért jöttünk ide Budapestre, hogy találkozzunk a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának küldötteivel, kölcsönösen kicseréljük tapasztalatainkat, s ezzel megszilárdítsuk harci szövetségünket az imperializmus ellen, a békéért, a szocializmusért vívott harcban — mondotta, majd többek között így folytatta:

"Ebben a harcban összeköt bennünket céljaink közössége, a szocializmusért vívott harc közössége. Egységesek vagyunk, mert mindannyian — ha országaink különböző feltételek között is — egy célért, a dolgozók boldogságáért küzdünk.

Tudjuk, hogy a marxizmus—

léninizmushoz és a proletár- internacionalizmushoz való hűség pártotok tevékenységének az alapja. Ezért nincs kétség az iránt, hogy a két párt között megkezdődött tárgyalásokat teljes siker fogja koronázni, és ez nemcsak közös harcunk szempontjából lesz hasznos, hanem nagymértékben hozzá fog járulni a nemzetközi kommunizmus és a munkásmozgalom egységének megerősödéséhez is. (Taps.)

Elvtársak! Tudjátok, hogy mi, francia kommunisták együttérzünk az ipar, a mezőgazda ság, a tudomány és a művészet fejlesztéséért, a népi demokrácia felvirágzásáért kifejtett erőfeszítéseitekkel. Tudjátok, hogy mi francia kommunisták tiszta szívvel és ingadozás nélkül mellétek álltunk, amikor a múlt év őszén a szovjet hadsereg segítségévéi levertétek az imperialista, reakciós ellenforradalmat. (Taps.)

Tudjátok, hogy a magyar- országi események idején a reakció, az imperializmus hatalmas támadást indított a Francia Kommunista Párt ellen, a francia munkásosztály ellen. November 7-én este a reakció, a fasiszták Párizsban tüntetést szerveztek a magyar- országi ellenforradalom iránti tokonsze^vük jeléülj Megtámadtáft: a saékházat, de egy

órai elkeseredett harc után sem tudtak behatolni. A munkások hősiesen megvédtek pártjuk székházát. (Taps) A fasisztáknak fáklyáikkal sikerült ugyan felgyújtaniok. az épület két első emeletét, de ezután sikerült őket innen visszaszorítani: Erre megtámadták a l’Humaoité, a párt központi lapja székházát. Itt is többórás harcot kellett velük vívni. De Párizs külvárosaiból, a munkásnegyedekből besiettek a munkások a város központjába és éjfélre a fasizmus erői megfutamodtak. (Taps) Egyetlen fasisztának sem sikerült kárt tennie abban a háziban, ahol a l‘Huma- nitét, a francia munkások nagymultú lapját, Jean Jaures és Marcel Caehin lapját szerkesztik. (Taps) Ezen az éjszakán újra felhangzott a győzelmi kiáltás: Nem lesz fasizmus, éljen a népi Magyarország, vesszen a háború!

Másnap, november 8-án a Kommunista Párt felhívására több, mint ötvenezer dolgozó tüntetett a főváros hat különböző pontján, az utcák és a körutak visszhangoztak a győzelmes jelszótól: Le a fasizmussal! (Taps) Elvtársak! Kedves Barátaim! Nem lett fasizmus Párizsban november 7-én és nem is lesz!

Raymond Guyot ezután megmutatta a nagygyűlés részvevőinek azokat a plakátokat, füzeteket,. amelyeket Francia- országban adtak ki a magyar- országi ellenforradalom leleplezésére.;

Raymond Guyot végül az elmúlt hónapok tanulságairól beszélt

Rendkívül fontos tanulság

— hangoztatta —, hogy meg kell őriznünk a szocialista tábor és a nemzetközi munkás- mozgalom egységét, tömörülését, a Szovjetunió és Kommunista Pártja körül, (Viharos, nagy taps.)

A magyarországi események franciaországi hatásáról szólva elmondotta, hogy országukban és másutt is azt hitték az imperialisták, hogy komoly csapást mértek a munkásmozgalomra.

Azt hitték, hogy megtörték pártunk erejét. De most, 1957 májusában a Francia Kommunista Párt áll, és erősebb, mint valaha! A munkásosztály tovább halad előre, a munkás* egység erősödik és a Guy Mellet kormánya a földön hever,

— jelentette k! nagy taps és derültség közben. A burzseá sajtó nagy sajnálkozással veszi tudomásul, hogy a magyar- országi események körüli vihar csendesedik.

Ezután részletesen beszélt a francia haladó erők harcáról a jobb, emberibb életért, a munkásosztály jogos követeléseiért, majd a Franciaországba szakadt magyarokról szólott.

Beszéde további részében szólt a francia burzsoá politika jelenlegi súlyos helyzetéről.

Raymond Guyot szavait percekig tartó ütemes tapssal fogadták a gyűlés résztvevői, s helyükről felállva éltették a francia és a magyar dolgozók barátságát.

Marosán György elvtárs besséde

Ezután Marosán György, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára lépett a szónoki emelvényre,

Elvtársak! Amikor Guyot elvtárs elmondotta, mi történt a múlt év októberében Párizsban, illetve Franciaországban — kezdte beszédét — őszintén megvallva, szégyel- tem magam; Azok helyett az írók, újságírók, értelmiségiek helyett szégyeltem magam, akik azt hitték, hogy 1956 októbere Magyarország magánügye és nincs kapcsolatban az egész világgal. Tavaly március végén, majd áprilisban és májusban találkoztam magyar írókkal és újságírókkal, akik közül most többen valahol nyugaton „művelt prostituáltként“, dollárért, vagy frankért árulják a hazát, — s akik akkor azt magyarázták nekem, hogy a „Francia Kommunista Párt vezetői, Thorez és társai — sztálinisták!“ Nagyon sok olyan francia regényt olvastam, amelynek témája a Francia Kommunista Párt által vezetett munkások, haladó értelmiségiek óriási harcával foglalkozik. Ezeknek a magyar íróknak és újságíróknak _ azt mondottam tavaly nyáron: „De rossz az emlékező tehetségetek! Hol voltatok 1942— 43—44-ben? Milyen jogon és címen akarjátok, felelősségre vonni a francia kommunistákat, akik beírták nevüket Az európai népek történetébe I“

Az igaz kommunisták, az igaz emberek előtt, — a francia munkásokhoz hasonlóan — nem volt kétséges, mi történt Magyarországon októberben, amikor Mindszenty és Horthy nevét hallották. (Felkiáltások: Ügy van!) Csak az intelligencia egy részében voltak kétségek a szabadság, a demokrácia, a nemzeti függetlenség tekintetében. Ezután lehullott a lepel és most nemcsak Guy Mollét fekszik porondon Párizsban egész kormányával, hanem Magyarországon is földön fekszenek a „csalhatatlan“ költők, írók, újságírók — és politkusok. (Nagy taps.)

Francia elvtársainkkal folytatott tanácskozásaink nyíltak és őszinték. Minden problémáról bátran megmondhatjuk véleményünket és nézetünket. Tapasztaljuk a francia elvtársak igazmondását, őszinteségét is. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a forradalmi munkásparaszt kormány is így kezdte tevékenységét: nem táncolta körül sem a munkásokat, sem a parasztokat, sem az értelmiségieket, hanem mindenkinek őszintén és nyíltan megmondotta az igazat és ugyanígy vont felelősségre — és fog felelősségre vonni — mindenkit, aki bűnös ebben az országban. (Helyeslés, nagy taps.)

Mi a tanulság a kommunisták számára? Sokat kell dolgoznunk, de nemcsak azért, hogy helyrehozzuk a magyar- országi károkat, hanem azért

is, hogy könnyebbé tegyük a kapitalista országokban harcoló kommunisták helyzetét! (Nagy taps) Az igazság az, hogy ártottunk; ártott a Rá- kosi-féle vezetési módszer, ártottak a jobboldali ellenforradalmi akciókban résztvett, megszédült írók és újságírók; ártottak azok, akik nem akarták tekintetbe venni: ha Magyarországon valami rosszul megy, az csak nehézségeket okozhat a kapitalista országokban harcoló kommunistáknak. Felelősek vagyunk a nehézségekért, de esküszünk- soha többé nem idézünk elő ilyen kárt! (Hosszantartó taps)

Ezután Marosán György a hallgatóság tapsviharai közepette méltatta az ellenforradalom idején Magyarország segítségére siető proletárinternacionalizmus jelentőségét; ,

Nincs senki a világon — hangsúlyozta —, aki olyan mélyen, becsületesen átérez- né a proletárintemacionaliz- mus támogatásának, segítségének jelentőségét, mint a magyar kommunisták érák. Nem szégyelljük bevallani, hogy saját erőnkből nem tudtuk volna megakadályozni az ország katasztrófáját. De a proletárinternacionalizmus kifejezésre jutott, — ha úgy tetszik a szovjet fegyverekben és a párizsi kommunisták szolidaritásában! (Hosszantartó lelkes taps.)

Ezután a kijózanodás korszaka következett Magyarországon. Először a parasztok jó- zanodtak ki, majd a „komfortos sztrájkban" túlságosan el- kényesedett munkások. (Derültség) Most már az értelmiség is eljutott a kijózanodásig — és nem nagyon szeretnék egyik-másik író, újságíró, vagy más intelligenciabeli ember lelkivilágában élni; Az utóbbi hetek és hónapok ese- ' menyeinek, a párt létéért, a proletárhatalom megszilárdításáért, a szocializmus építéséért folytatott kemény harcnak már érik a gyümölcse. Meg kell azonban mondani, hogy nagy gondjaink vannak és lesznek. Egyik legnagyobb gondunk, hogy bármennyire is nagy nehézséget küzdöttünk le gazdasági téren, a problémát nem oldottuk meg, csak most kezdjük megoldani! Meggyőződésünk, hogy megoldjuk!

Az ellenforradalom és a nemzetközi imperializmus nem gazdasági téren ütötte a legnagyobb sebet. A magyar munkások és parasztok az egész világon híresek munkaszeretetükről, munkakészségükről, hiszen csodát műveltek az utolsó tizenkét évben. Amikor 1945-ben a szovjet, hadsereg kiverte Magyarországról a fasiszta bandákat, piszok, szenny és romok maradtak r£nk és mégis három év alatt, a hároméves tervvel lendületbe hoztuk az egész országot. Most is hamar talp- raállunk, munkás kezünk most is rendet teremt, mert nem gazdaságilag ért miniket a legnagyobb baj.;

A legnagyobb sebet a lelkűnkön ütötte az ellenforradalom. Mi ez a seb? Magyar- országon tenyerünkön hordtuk az írókat. — S Kossuth-díja- kat, százezreket adtunk a magyar intelligenciának. (Felkiáltások: Ügy van!) De soha a világon nem fordult élő olyan háládatlanság, mint amilyent Magyarországon az intelligencia egyes képviselői tanúsítottak. Akik most Nyugatra szöktek ős bennünket rágalmaznak, azok voltak a legszektánsab- bak itthon gondolatban, beszédben és írásban. Ugyanezek most külföldön százezreket keresnek azon, hogy leköpik és gyalázzák azt, amit Magyar- országon csinálták.

Sokszor — főképpen november 4-e után — vádoltak bennünket értelmiségellenességgel. Ennek az volt a fő oka, hogy a, forradalom, vagy eUenforra- dalom kérdésében kertelés nélkül megmondtuk az igazat és a felelősséget is előszedtük. Nem vagyunk értelmiségellenesek, mert kommunista nem lehet értelmiségellenes! Nem lehet szocializmust építeni műszaki értelmiség, mérnökök és tudósok nélkül. Tenyerünkön fogjuk hordani őket, ahogyan tettük eddig is. Csak egyet kívánunk: önzetlenül és becsületesen szolgálják a magyar népet, segítsék rendbehozni a károkat, hogy minél gyorsabban haladhassunk előre. Senki nem tud olyan hálás lenni, mint a munkás, meg a paraszt, ha neki jót tesznek. (Nagy taps.)

A múlt rendszerben a mérnök kirúgta a gyárból azt a munkást, alti nem volt hajlandó előtte haptákban állni és a normákat a Bedeauz-rendszer szerint teljesíteni;

Nálunk most a mérnökök te» kintélyes része szinte kacsintva veszi tudomásul, hogy a gyárban az emberek sétálnak és nem végzik el feladataikat: Valamikor a kapitalista az ilyen mérnököket kitette a gyárból. Vigyázzanak, ne ingereljenek bennünket! (Derültség és taps.) Felemelték a munkások fizetését, majd a műszaki értelmiségiekét is. Ugyanakkor azonban nagyon lassan emelkedik a termelés, lassan csökken az önköltség! Egyezzünk meg abban: nem kell bennünket, kommunistákat szeretni, de amit megfizetünk, azért tessék mindenkinek — mérnöknek is — becsületesen dolgozni ebben az országban! ^Hosszan tartó tapsvihar.)

Nagyon nehéz lesz a sebek be gyógyítása, az ellenforradalom szétzilálta a munkásosztályt is, az értelmiséget is. Az a munkásosztály, amely eltűrte a .komfortos” sztrájkot, most fizeti ennék drága árát és fizeti még egy ideig. Romlottak a politikai erkölcsök: az az erkölcs, amely minden becsületes emberben fel kell, hogy vesse a kérdést: kivel van — a néppel, vagy a nép ellenségeivel?

Nagyon sok értelmiségi kérdezi magától: hogyan tovább? Ezek felé a becsületeseknek megmaradt írók, költők, újságírók, mérnökök, tudósok, orvosok és pedagógusok felé nyújtja ki a párt még egyszer a kezét; Most az egyszer tessék becsületesen megfogni azt a kezet, amelyet a párt nyújt! Ne úgy, mint tavaly decemberben és az idén Januárban, amikor azt mondták az írók: legyünk nagylelkűek — mint győztesek — és engedjük a megnyilatkozásokat; Erre született meg akkor az a gondolat, amely gyalázott bennünket és gyalázta a szovjet fegyvereket, a mártírhalált halt szovjet katonákat, akik másodszor vé- reztek azért, hogy ebben az országban haladás, proletárhatalom, szocializmus legyen, s akik megakadályozták, hogy 1956 októberében és novemberében a Kárpát-medencében, a Duna —Tisza közén, Budapesten kiprovokálják a harmadik világháborút;

Nem becsülöm le azt a nagy anyagi segítséget, amelyet a baráti országoktól kaptunk, de a legnagyobb segítség számunkra az a tudat, hogy nem vagyunk egyedül, velünk van az egész haladó világ, s győzni fogunk, mert igazunk vám (Nagy taps) Kis párt vagyunk, de harcok tüzében születtünk újjá. Harci szellemünk és harc készségünk nagyobb, de eszménk változatlan: marxista- leninista párt voltunk és vagyunk! Számunkra már nem lehet újat hozni: kipróbáltuk a szektáns utat is (derültség), megfizettük az árát, végigjártuk a Nagy Imre-féle áru(Folytatás a 2. oldalon) /