Dunántúli napló, 1957. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1957-05-21 / 117. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 117. SZÁM ARA: 50 FILLER KEDD, 1957. MÁJUS 21 Mai számunkban; Október után, október ellen (Marosán György elvtárs cikke) Kommunista pedagógusok tanácskozása A VILAQ öt sarkából ■■■■■■■■■ ■■■rirrn~7~T .......................................................................................................................................................................... MH U1MIUI A magyarságról Egy tapasztalt pedagógussal beszélgettem a napokban. Feladatoktól, megoldásokról, fiatalságról és magyarságról esett szó. Ki az igazi magyar ember? Mit nevezhetünk áldozatkész magyarságnak? Ö így határozta meg: „Az igazi magyar ember nem engedi le két kezét elkeseredésében, vagy akkor, ha éppen nem ért egyet a felsőbb fórumok minden intézkedésével. Ellenkezőleg! Teljes erejéből azon fáradozik, hogy ebben a kis országban boldog, jó élete legyen az embereknek, mert csakis ilyen körülmények között lehetséges a hibák maradéktalan és gyors kijavítása .** Sok igazságot mondott. Hiszen az igazi — a munkásokból, parasztokból és a velük egy úton haladó értelmiségiekből eggyéforrott — népet csak lelkesítheti az, ha a forradalmi munkásparaszt kormány kemény kézzel megfékezi a nép hatalmat veszélyeztető elemeket, vagy égd egész osztályt, amelynek az ideje lejárt és nincs létjogosultsága ebben a hazában. S ez lelkesíti is a népet, mert a „magyarság” szó ma már elválaszthatatlanul összeforrt a szabadság és a népi hatalom, a szocializmus és a proletárdiktatúra fogalmával. Tehát, aki magyarnak, a magyar nép hű fiának érzi magát, az minden erejével támogatja a forradalmi munkás-paraszt kormányt, hogy megvédje immáron másodszor is kivívott szabadságunkat az ellenforradalom föld alá húzódott erőivel szemben, hogy megszilárdítsa ebben az országban a népi, és csakis a népi hatalmat. S olyan szilárddá tegye, hogy még a próbálkozástól is elmenjen a kedve a levitézlett osztályok meglévő képviselőinek. , Tizenkét esztendőn át harcoltunk a munka frontján és az adózásban, a békéért és a népfront győzelméért, de az igazi harc, a szó igazi értelmében vett küzdelem ideje ma érkezett el. S magyarnak lenni ebben az időben harc kérdése is. Mert nem alkudhatunk azokkal, akik lassítják az ország mielőbbi talpraállását, akik báránybőrt húztak az ordasbundára és acsarkodó fogaikkal alattomban harapnak. Ezért ma a munkában elért eredmények egyben hitvallás a nép és annak kormánya, a forradalmi munkás-paraszt kormány mellett. Hitvallást tettek a pécsi és komlói bányászok, hitvallást tett a parasztság nagyrésze és hitet vallott az értelmiség józanul gondolkodó és magát nem sovinizmusból magyarnak valló tömege is. De vannak, akik féltéglának használják a „magyarság’' szót és széltében-hosszában döngetik vele mellüket. Ám az ó magyarságuk nem igazságon, nem történelmi tapasztalatokon és mégcsak nem is szabadságharcon alapul Magyarságuk hangoztatása burkolt követelés, az ellenforradalom szép köntösbe bújtatott követelése. Mert mi is van mögötte? Aki magyar, az hátat fordít a szovjet népnek, az nem fogadja el a szovjet hadsereg segítségét. Érdemes ezen kicsit elgondolkodni. „Nincs szükség szovjet segítségre, magunk is elég erősek vagyunk, hiszen Kossuth népe vagyunk, Kossuth-cimer alatt!?” Igen, csakhogy az ilyen ál-magyarok elfelejtik, hogy Kossuth maga is külföldi segítségért folyamodott, hogy megvédje a magyar szabadságot. Lengyel és nemzetközi ezredek harcoltak Damjanich vörössipkásai oldalán és Bem apó is, lengyel származása ellenére segíteni jött. Miért? Mert barátok voltunk, szabadságszerető nép és ez az érzés lerombolt határokat és minden akadályt. Ugyanez a baráti segíteni- akarás és szabadságvágy vezérelte a szovjet népet is, amikor elküldte fiait, hogy akár életük árán is, de védelmezzék meg népünk hatalmát ebben az országban. Ha nem volt hiba, sőt történelmi dicsőség volt ez 1848-ban, akkor ma kétszeresen nem az, hiszen, ami nem sikerült egy évszázaddal korábban, azt ma sikerrel kiharcoltuk, közösen baráti szomszédainkkal. Ezt az igazságot elhallgatni vétek, elferdíteni egyenesen bűn. Mit jelent hát igaz magyarnak lenni? Sok minden tartozik ebbe a fogalomba, de elsősorban is az, hogy mindenki a maga területén — munkapad mellett és a földeken, iskola katedráján és az irodában — azért dolgozik, hogy a nép széles rétegeinek jobb, boldogabb jövője legyen. Minden olyan kísérlet, mely egy kisebb réteg érdekeit kívánja a nagy tömegek érdekei fölé helyezni, már ellentétes a magyarság fogalmával és a múlt visszatérését jelenti. Márpedig mi tudjuk, mit jelentett a nép, a magyar nép számára a felszabadulás előtti múlt. A magyarsújtásos, kócsagtollas ruhákban a grófok és bárók feszítettek külföldön és éltek a magyar náboboknak kijáró külföldi „elismeréssel”. Tetszelegtek magyarságukkal s közben idegen érdekekért szórták a magyar nép verejtékkel szerzett értékeit. Ilyen magyarságra és ilyen magyarokra nincs szüksége ennek az országnak. Azonkívül nemzeti érdekünk a történelem folyamán mindig megkívánta, s most fokozottabban megkívánja, hogy baráti kapcsolatainkon túl létérdekeinket is a nagy nemzetközi proletárösszefogáshoz kössük. Ez nem veszélyezteti, sőt csak emeli magyarságunkat, mert a proletár- internacionalizmus sohasem tört egy nép hagyományaira sem. Feladatunk tehát — mint igaz magyaroknak — úgy dolgozni, hogy az mindenkor kielégítse a munkás-népré- tegek érdekeit és erősítse népi hatalmunkat, de sohase szolgálja a múltból ittmaradt és levitézlett elemek hatalomhódi tó politikáját. Mindamellett erősítsük és mélyítsük el barátságunkat a szomszéd testvéri népekkel, mert a történelem számtalanszor bebizonyította, hogy a haladó népek összefogása olyan erő, melyet semmilyen indó roham. nem tud legyőzni Ziúltyiial süllyesztik le a mohácsi vízkiemelö 1400 Ms lashefoRszelrényé! A mohácsi D imaparton hamarosan elkészül a pécs-mo- hácsi dunai vízvezeték vízki- emelőjének 1 400 tonnás vas- betonszekrénye és a hatalmas súlyú szerkezet 14 méteres mélységbe süllyesztése május végén megkezdődik. A napokban megérkezett a süllyesztés céljaira szerkesztett tíz speciális zagyszivattyú és a süllyesztés-szerelési munkákhoz is hozzákezdtek. A zagyszivaty- tyúkkal mossák ki a talajt a vasbetonszekrény alól, amely így önsúlyától ereszkedik a kívánt mélységbe. A szekrény lesüllyesztésére azért van szükség, hogy a beleszerelt nagyteljesítményű szivattyúkkal a Duna bármilyen vízállása mellett megkaphassák majd a Pécsnek naponta szükséges negyvenezer köbméter vizet. Az 1 400 tonnás monstrum lesüllyesztése két hónap alatt — tehát még a nyár végéig — befejeződik. A mezőgazdaság továbbfejlődésének útja Fehér Lajos elv társnak, as MSZMP központi Bizottsága tagjának előadásából Pártnapokan, vitákon, beszélgetések során sűrűn felvetik a kérdést: Az MSZMP vezetősége hogyan értékeli az elmúlt évek falusi politikáját, s hogyan akarunk tovább menni a mezőgazdaságban? És nem utolsó sorban úgy is felvetik a kérdést, hogy az ellen- forradalom által okozott anyagi károsodást, a nem egy területen meglévő anarchikus állapotokat hogyan akarjuk megszüntetni, s miként fogjuk az ellenforradalom eszmei befolyását leküzdeni, — mondotta bevezetésképpen Fehér Lajos, majd arról szólott, hogy az elmúlt 12 év alatt mélyreható változások következtek be a magyar mezőgazdaságban. Részletesen ismertette az eredményeket, majd hangoztatta: Az elért eredmények ellenére mégsem haladtunk oly mértékben előre a mezőgazdaságban, mint lehetett volna. Ennek fő oka az, hogy nem mindig alakult megfelelően a mun kásosztály és élcsapata, a párt viszonya a parasztság különböző rétegeihez. A szektás hibák mellett, főként Nagy Imre 1953. évi júniusi egyoldalú parlamenti beszéde óta, mind nagyobb károkat okoztak a mezőgazdaságnak, különösen a termelőszövetkezeti mozgalomnak az elszaporodó jobboldali jelenségek, különféle, főleg a sajtóban' megjelent antimarxista, revizionista nézetek, amelyek következtében bizonytalanság lépett fel a szövetkezeti tagság körében. Később, főként 1956 nyarán és őszén a meglévő hibák bírálatát anarchista irányban eltúlozták. Különösen kirívó volt a bírálat destruktív és demagóg módszerekkel való fokozása az októberben megtartott hírhedt kaposvári ankéton, ahol a felszólalók egyrészét már nem a hibák kijavítása, hanem a szövetkezeti rendszer elleni támadás célja vezette. A termelőszövetkezeti rendszerről nyűi tott torzított katasztrófakép már a termelőszövetkezeti mozgalom felszámolásának propagandája volt, — közvet(Folytatás a 3. oldalon.) Megyénk életéből A nagytoudméri EPOSZ-szer- vezet színjátszócsoportja már 8 községben szerepelt. Legutóbb saját falujukban mutatták be a Nagymama e. színművet. A bevételt kirándulásra fordítják. Nagysikerű ripőbemutatót tartott tegnap a szigetvári cipőgyár. Közel száz 1958-as ci- pőmodellt mutattak be. A bemutatót ezen a héten Pécsett is megismétlik. 120 ezer forintos költséggel felújítják a szövetkezeti boltot Borjúdon. A terv szerint ebben az épületben kap helyet a jelenleg egészségi szempontból erősen kifogásolható italbolt Is. Január ólai 177 forinttal csökkentette a szén önköltségét a Pécsi Szénbányászati Tröszt A Pécs Szénbányászati Tröszt január óta 177 forinttal csökkentette a szén tonnánkénti termelési költségét és jelenleg már csak 15 forinttal van alatta annak a szintnek, amit az év végéig el-kell érnie. Az önköltség csökkentésében a legszámottevőbb tényezőknek a teljesítmények fokozása, a produktív létszám gyarapítása és ezeknek révén a Gyermekrajz-vilrígkiállítás Pécsett levelezést. A tervek szerint a nagyjelentőségű kiállítást a jövő hónap közepén nyitják meg a gyárvárosi iskolában. mennyiségi termelés fokozása bizonyultak. Ezekhez járull még a túlóráztatás csökkentése — ez év áprilisában 5015 műszakot, míg a múlt év szeptemberében 15198 műszakot végeztek túlórában — továbbá az indokolatlan időbérek megszüntetése. Az időbérkategó- riák felülvizsgálása egyébként tart még; A gazdaságosabb termelés megvalósításában fontos az egy tonna szénre jutó anyagköltségek csökkentése is, amihez az út szintén a teljesítmények fokozásán keresztül vezet, mivel a bányát a termelés kisebb volumene mellett éppen úgy fenn kell tartam, mint nagyobb szénme nnyiség kibányá- szásánál. Jól érzékelteti ezt az a tény, hogy ez év első negyedében 20 forinttal több anyagot használtak fel egy tonna szén kitermeléséhez, mint 1956. III. negyedében, bár ezt bizonyos mértékben a tönkrement bányák rendbehozása indokolja. A tonnánkénti 20 forintos anyagfelhasználási különbség más számmal azt jelenti, hogy a múlt év III. negyedében 100 000 tonna szénnel többet adott a Pécsi Szénbányászati Tröszt ugyanannyi anyag-, fa, széldeszka, stb. — beépítése mellett. A trösztigazgatóság igen fontos törekvése ezért, hogy a produktív létszám gyarapításával — ezt szolgálja a folyamatban lévő igen intenzív vájárképzés is, — a teljesítmények emelésével növelhessék a termelt szén mennyiségét és ezúton lejjebb szoríthassák a magas anyagköltségeket, ami általában az önköltség további tetemes csökkentéséhez vezethet; IHttHHmlllHHMaiM „3-tt a mi fű iw iili!“ Alig hisz az ember a fülének, amikor azt haüja, hogy a kis- nyárádi Uj Hajnal Termelőszövetkezetből mindössze csak egy tag lépett ki az ellenforradalom idején. Az sem azért; mert nem volt jövedelmezőbb a termelőszövetkezetben lenni, hanem azért, mert nézeteltérései voltak. Miért maradt együtt ez a termelőszövetkezet? Egyrészt azért, mert majd minden tagja szegényparaszt, vagy földnélküli. A föld-nélküliek zömét főleg a német- ajkuak teszik kü Tehát nem sok jóra számíthattak termelőszövetkezet nélkül. A másik ok az volt, hogy az első években bizony sok nehézséggel kellett megküz- deniők, míg eljutottak végre odáig, hogy istállójukban 78 szarvasjószág kérődzik, 19 anyakocájuk csakúgy ontja a main rőt, saját Zetorjuk van, olyan szép a, búzájuk, hogy a me— Egyik nemzetközi nyelv a rajz — mondotta dr. Vágó Imre, a gyárvárosi általános iskola nevelője. Ez adta a gondolatot tavaly februárban, hogy a béke szolgálatában meg ■■ szólaltassuk a világ országai-; nak gyermekeit — nálunk is.! A gondolatot tett követte.! Tizenkét eszperantó újságban! jelent meg a felhívás, kérelem:; küldjenek gyermekrajzokat. S- a hónapok múlásával mind! több és több rajz, levél érke-; zett, — Angliából, Dániából,; Olaszországból, Belgiumból, Japánból, Közép-Szibériából, Ar-! gentínából, Uruguayból, Hol-: landiából, Franciaországból,; Rigából, Svédországból, Len-; gyelországból. Csehszlovákiá-: ból, Kelet-, és Nyugat-Német-: országiból, stb. A japán gyere-; kék gyönyörű virágokat raj-! zoltak,-elküldték az újév meg-! ünnepléséről rajzolt képet, az: angol gyerek lerajzolta: ho-; gyan emelnek ki a búvárok; egy elsüllyedt hajót, egy cseh! gyerek a Budapest cirkusz sze-; replését vetette papírra, s ki tudná elsorolni azt a sok elképzelést, amelyet rajzban küldtek be a különböző országok fiataljai, hiszen eddig 500 rajzot tart számon dr. Vágó Imre. A rajzok mellé levelet is írnak. A szovjetunióbeli pedagó-_ gus kérte a magyar tanárt:; küldje el a magyar gyerekek; rajzait, mert ő is szeretne ha-" sonló kiállítást rendezni. Az ellenforradalom sajnos félbeszakította a megindult gyűjtést, de a megszilárdult .helyzet ismét lehetővé tette a» gyében párját ritkítja. Hát ezt hagyják itt? Nem! Helyesen cselekedtek. Átélték, együtt élték át a vihart és most együttes erővel, nagyobb lendülettel látnak hozzá gazdaságuk továbbfejlesztéséhez. — Nemrég vettünk égy Zetert — újságolja Sasvári György az Uj Hajnal elnöke. — Saját erőből. Most veszünk hozzá fűkaszát, gyűrűshengert, tárcsát, meg két vetőgépet. Egyszóval az egész benne lesz vagy 130 ezer forintba. —* Aztán kifizetődik-e? — Ki bizony! — felel. — Mert nézze csak az elmúlt évben például csak 69 ezer forintot fizettünk a gépállomásnak a növényápolásért. Most ezt magunk végezzük. Jó traktorosunk van, mi úgy látjuk, hogy így olcsóbban jövünk ki, mint amúgy. Ki tudja! Ez majd egy-két év múlva dől el, addig az ilyen, vagy olyan bizony- gatás hiábavaló. Egy biztos: a traktornak a kára is, a haszna is a termelőszövetkezeté, Szó esett arról is, hogy elérik-e az idén is a tavalyi 38 forintot munkaegységenként, — A harmincnyolcat? — ütődik meg az elnök. — Meglesz a 44—45 forint is — és sorolja, hogy mi mindenből számítanak jövedelemre. — Először is hizlalnak. Januárban 74,52 mázsa hízót adtak él, de szeptember végén, október elején újabb 40 hízót szállítanak. Meg aztán van 30 hold borsójuk, 10 hold szójababjuk, 15 hold ricinusuk, három hald maghozórépájuk. Tehát amint láthatjuk, olyan növényekkel is foglalkoznak, amelyek sok pénzt hozhatnak a közös kasszájába. Nagyobb jövedelemre törekszenek, pedig eddig sem volt okuk panaszra, mert kiszámították: tavaly a kocsisok havi átlagbére 1600—1800 forint ■ között mozgott, míg a jószággondozók megkeresték a havi kétezret is. De 1300 forint körül járt a nem áh lamdó férfimunkások havi jövedelme is, míg az asszonyok is megkereshették a havi 8—900 forintot. Tehát többet, jóval többet, mintha állami gazdaságban dolgoztak volna. Ezért cserélte fel sok földnélküli az állami gazdaságot a termelőszövetkezettel és ezért jött most az elmúlt hetekben is három új fiatal tag a termelőszövetkezetbe. — Azt mondják ezek a fiatalok: — Itt van a mi jövőnk! Igazuk van ebben is, no meg abban is, hogy ezért a jövőért mindent megtesznek: foggal, körömmel védelmezik, \
