Dunántúli napló, 1957. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-15 / 112. szám

IBS?. MÁJUS 13. NAPLÓ Pécs is készül a Nemzetközi Gyermeknapra % Gyermeknapra, készül az or­szág, Pécs társadalma is meg­mozdult, Szinte valamennyi szervezet, az MSZMP, a Haza­fias Népfront, a Nőszövetség, a tanács oktatási osztálya, a KISZ. a művelődési házak, az MSZHSZ, a Moziüzemi Válla­lat, a TTIT, résztvesz az elő­készítő munkában. A május 26-i gyermeknap előreláthatólag sokkal színe­sebb, nagyobb méretű lesz az eddigieknél. S ez az ünnep nemcsak a gyermekek iránt érzett szeretet kedves kifeje­zése lesz. Éreztetni és tudato­sítani fogja a felelősséget is, amit a gyermeknevelés jelent. Már most széleskörű mozga­lom indult a szülői munkakö­zösségek és pedagógusok köré­ben a gyermekek szocialista, internacionalista nevelése ér­dekében. Ankétokat, gyűlése­ket rendeznek és ezeken meg­vitatják a nevelés, nem utol­sósorban a politikai nevelés problémáit. Nem választható el a gyer­meknaptól a május 23-án, a Nemzetközi Nőszövetség fel­hívására tartandó békenagy­gyűlés, ahol a pécsi édesanyák tiltakoznak a felfegyverzés és az atom háborús célra való felhasználása ellen. Már a gyermeknap előesté­jén megkezdődik a kedves ün­nep. Az iskolák, üzemek, óvo­dák 25-én megtartják házi ün­nepségüket, hogy másnap va­lamennyi gyermek résztvehes- sen a közös ünnepélyen. Több iskola egésznapos ki­rándulást rendez; ahol szám­háborúval, tréfás játékokkal szórakoznak a gyerekek. Este a Moziüzeini Vállalat a Szé­chenyi téren levetít egy mese- filmet. Május 26 pedig egészen a gyerekeké lesz. A zenés éb­resztő után színpompás, jelme­zes felvonuláson vesznek részt az apróságok. Láthatunk majd komolyan vonuló úttörőket, táncoló, énekelő, játékokat szo­rongató csöpp kis óvodásokat, akik virágokat szórnak a fel­nőttek közé. De a felnőttek sem maradnak adósak. Az MSZ­HSZ repülőgépe virágot szór a színes kis menetre. A sétaté­ren aztán megkezdődik a szó­rakozás. Könyvcsbódék, játék­árusok, és természetesen az el­maradhatatlan fagylaltós-ko- csik között megkezdődik a nagy rollerverseny. Utána a TSB rendezésében élő-sakk- verseny lessz. Jelmezekbe öl­töztetett gyerekek — ezúttal futók, huszárok, gyalogok — vívják majd a nagy csatát. Biz tosan jól szórakozik majd nemcsak az apró, de a felnőtt közönség is. Sportbemutatók, ünnepi mű­sorok lesznek a város majd minden részén. A mozik dél­előtt mesefilmeket vetítenek. Esté pedig az iskolák legjobb tanulóinak a Doktor Sándor Művelődési Házban bemutat­ják a Piroska és a farkas báb­előadást. Szép a műsor, a lelkesedés sem mindennapi, s reméljük az ünnepen az idő sem tréfál­kozik majd. Jó szórakozást gyerekek má­jus 26-án. L. E. Órarugó szívbillentyű helyett Detroit (MTI): A Reuter-ixo- da beszámol arról, hogy egy apró órarugó megmentett az életnek egy ötgyermekes ame­rikai anyát, akinek az orvo­sok másfél évvel ezelőtt már csak néhány hónapot jósoltak. A harmincnégy éves Mabei Streeter szívbillentyűje nem működött. A detroiti Wayne- egyetem orvosi karán kidolgo­zott mesterséges szívbillentyűt helyezték el az asszony mell­kasában. Eddig 114 kutyán próbálták ki sikerre] ezt a mű-szivbilientyűt, de ember­be most tették először. A kis rugónak nem szabad rozsdásodnia, olyan vékonynak kell lennie, hogy ne akadályoz­za a vérkeringést és olyan ru galmasnak, hogy elég hosszú ideig tudja végezni munkáját Az óra gyár, amely a rugót szállította, azt mondja, hogy legalább háromszáz évig jó lesz. Mrs Streeter „majdnem normális“ életet él és egyéb­ként jó egészségnek örvend. Tisztaságot! — Pécsbártyán is Napokban végigjártam Pécs- bányatelep lakótelepeit és megdöbbentett az utcák pisz­kossága. A vizesárkok tele vannak tavalyi levéllel, amely akadályozza* a szennyvíz sza­bad lefolyását. A hentes és a péküzlet előtt hatalmas por­felhő. Itt az ideje, hogy illetékesek is terepszemlét tartsanak Pécs bányán. A közeledő nyár miatt feltétlenül szükséges lenne az árkok kitisztítása és az út portalanítása. Reméljük, a ké­rés megértésre talál. Javítsák meg az utakat! Vasas II.-n, Gubér-telepen lakom. Egy hónappal ezelőtt elkezdték az út javítását. Az­óta az út teljesen járhatatlan, még a gépkocsik sem tudnak közlekedni Az utat leegyen­gették, elhordták a fekete sa­lakos földet, s a megmaradt agyag esős időben igazán ven­dégmarasztaló. A telepen építkezés Is van, úgy gondolom, az anyagszállí­tás is könnyebb lenne, ha ezt az utat teljesen elkészítenék. KARL MÁRTA Gubér-telep, Vasas II. Értékes tapasztalatok Az elmúlt napokban érde­kes találkozót rendeztek a Tolna megyei alsóleperdi ál­lami gazdaságban. Ez a gaz­daság az ország nagy állami gazdaságai között a második helyen áll és sokak vélemé­nye szerint nincs messze az idő, amikor az első helyet fog­lalja el. Tehát van nézni, van mit tanulni! Ezért is jöttek el ide Baranya, Tolna, Somogy állami gazdaságainak és po­litikai életének vezetői. Sok érdekes dologgal találkoztak míg a több mint tízezer hol­das gazdaság egy részét be­járták. Persze bőven volt itt olyan is, amellyel a Baranya megyei állami gazdaságokban is találkozik az ember, de a küldöttek láthattak itt olyat is, amiről Baranyában csak beszélnek. Ilyen volt például a Krezonit alkalmazása. Be­mutattak egy nagy' Viktória- borsó táblát, amely tele volt kása-fűvel. Két nappal előbb permetezték be Krezonittal és máris látható volt a borsóra egyáltalán nem ártalmas mé­reg hatása. A kásafű sárgulni, puffadni kezdett; Tehát a fá­radságos gyomirtás helyett a borsónál is a könnyebbik meg­oldást választották. Ez az el­járás azonnal bekerül a kül­döttek jegyzetfüzetébe, vagy alaposan az emlékezetükbe vé­sik, csakúgy mint az állatte­nyésztésben tapasztaltakat. Mert itt is van számunkra egyelőre új dolog. Nálunk is alkalmazzák a gépi fejest, csak nem olyan tudatosan, mint itt. Qk is azt vallják, hogy a gépi fejesé a jövő, csakhogy ehhez meg kell te­remteni az ideális feltétele­ket. Megfigyelték, hogy az utódok 60—70 százalékban öröklik a tőgy alakját; — Mintha egy fél dinnyét négy felé vágnék és mind a négy rész egyforma lenne. Ilyen egyformáknak kell len­ni a tőgynegyedeknek, mert ellenkező esetben a gépi fejes nemsok eredménnyel jár. Érdekes, hogy a tehenek fe­letti táblákon mindenütt ott van a tőgypontszám is. És ame lyiké nem éri el a tíz pontot — 13 az ideális — azt tovább­ra is kézzel fejik, ezen már nem tudnak segíteni. De, hogy a jövőben minden tehenüket géppel fejhessék, arra minden előkészületet megtettek. 11 tenyészbikájuk van, köztük a csobokapusztai Cukor egyik leszármazottja is. A tizenegy bika anyjának átlag tejterme­lése 5354 liter 4-es zsírszázalék mellett. Már ez is azt mutat­ja, hogy elsősorban jó tenyész­állatokkal kívánják megjaví­tani egyelőre még gyenge-kö­zepes szarvasmarhaállományu­kat. De elmondották azt is, hogy a hat legjobb bikájuk anyjának az évi tejtermelése átlagosan' 4,2-es zsírszázalék mellett 7201 liter volt és ami a gépifejés szempontjából igen lényeges, az átlag tőgypont- számuk is majdnem ideálisnak mondható, 12,8 pontszámmal. Persze emellett figyelembe ve­szik különösen a tenyészálla­toknál a hosszú élettartamot, a jó fogamzóképességet, a jó perzisztáló tulajdonságot is. A gazdaság lótenyésztéssel is foglalkozik. Gyönyörű csi- kaik mellett találkozhat az ember öszvérekkel is. Áz ösz­vér különösen a franciák és az olaszok részéről keresett cikk és ezt a keresletet ki' használják. De keresettek a versenyparipák is és itt ebben a gazdaságban jónéhány ver­senylovat nevelnek. Hogy mást ne mondjunk, az a ló, amelyen a főállattenyésztőjük ült nem kevesebb, mint 60 ezer forintot ér, Végezetül csak annyit: igen tanulságos volt ez a látogatás és jó lenne, ha a jövőben a baranyaiak is rendeznének eh­hez hasonlót. Bizonyára akad­na nálunk is olyan, amiből a tolnaiak, vagy a somogyiak hasznosíthatnának valamit a maguk területén. Szalai János KÉSZÜLNEK A LEXIKONOK Sokszor mondfuk *>°gy nem lexJ­■ ----- kon a fejem. Há t persze. Nincs az az agy, amely föl tudná fogni és megtudná őrizni azt a sokmillió eseményt, amely a világ tör­ténelmét adja, azt a sok kiválóságot, akik az emberiség kultúráján dolgoztak, nincs az az agy, amely emlékeznék min- ' den évszámra, definícióra, ásvány vagy csillag nevére — ezért kell a lexikon. Nekünk pedig nincs megfelelő lexi­konunk. A Pallas 18 kötete még a szá­zad elején készült, különben i6 túlzóit liberalizmussal szerkesztették. A lexi­konok készítésének történetében párat­lan az az eset, hogy a cigányokról szóló cikk után 48 oldalon külön betétként közük, József főherceg hasonló témájú tanulmányát. A Révai lexikon pedig el­sősorban üzleti vállalkozás volt; Jellem­ző, hogy az összes előfizető életrajzát felvették cikkel közé. így aztán becsü­letes adótisztviselőket, vagy egy tőzsde- ügynököt találhat az ember Rembrandt, vagy Goethe társaságában. Két nagyobb lexikon zárta be ezt a sort. A Tolnai Uj Világ lexikona és az Uj Idők lexi­kona. Mindkettő a polgári középosztály és kispolgárság közepes szellemi igé­nyeit igyekszik kielégíteni. Színvonalas tudás helyett jobbára csak érdekes ol­vasmányt, mélyebb tartalomnélküli lát­szatműveltséget kíván nyújtani; Egy pillanatig pem lehet kétséges, hogy szükség van ma már fris6 adatok­kal rendelkező új társadalmunk szel­lemi és gazdasági struktúráját figye­lembevevő tudományos alapon megírt enciklopédiára. Ezért határozta el kor­mányunk 1953-ban, hogy 24 kötetben ki­adják az új magyar enciklopédiát. Mel­lette aztán sor került egy kislexikon ... közreboc&átáeárai Készítenek . egy ide­genre lefordított lexikont és kiadnak szakmai vonatkozású kézikönyvet is. A szerkesztési munka nagy appará­tussal, de minden tapasztalat nélkül in­dult. Sok és keserves vita, tévelygés és útkeresés után alakították ki enciklo­pédiánk végleges formáját, amely 100 ezernél több címszót tartalmaz, a tudo­mány minden ágát felöleli és legjobb szakembereink munkájának a gyümöl­cse, A nagy enciklopédia szerkesztése ---- ■■ pillanat­nyilagszünetel. 1960-ban bocsátják majd csak ki első három kötetét, addig is dol­goznak azonban a kislexikonon, amely a tervek szerint a jövő év második ne­gyedében kerül a vásárlóközönség elé. Két kötetre méretezik ezt a kislexi­kont. Mintegy 40 000 címszava lesz. Ha­tártalanul nehéz feladat tehát összevá­logatni a legfontosabbakat. Vitatkoz­nak is sokat az egyes tudományágak szerkesztői. Vita volt például arról, hogy ha egy ma élő, legnagyobbak közé so­rolható színésznő öt sort érdemel, ak­kor mennyit kaphat egy erdész, aki szintén kiváló a maga szakmájában. Sok probléma van aztán azzal is, hogy a kortársak közül kit érdemesítsenek arra, hogy felvegyék a lexikonba, ugyanis már két sor is komoly rang. S egy ér­dekes eset: az ismert, de minden kü­lönösebb jelentés nélküli polgári író: Bársony István neve le bent szerepel, de írói működését három 6zó méltatja csupán (író is volt). Viszont vadászattal kapcsolatos szerepét kiemelik. A kötet 40 százalékát alkotják a tár­sadalomtudományok. Felét a természet- tudományok éa mintegy tíz százalékát pedig a különféle ismeretek, (sport, ru­házat, lakás, stb.), A kötet szerkesztői a legkiválóbb szakemberek. A munkát Kovács Máté fogja egybe a bölcsészkar könyvtártudományi tanszékének vezető professzora. Itt említeném még azt is, hogy a közeljövőben ugyanaz a gárda egész 6or egyéb lexikon elkészítését is befejezi. Karácsonyra készül el a mű­vészettörténeti és a film-lexikon. Lesz aztán még földrajzi helyneveket magá­ban foglaló orvosi, irodalmi, természet- tudományi, pedagógiai, jogi, világiro­dalmi és művészeti lexikon is. Ez utób­bit például 300 évre tervezik és 59-ben hagyja el a sajtót. El kell még mondani azt is, hogy mi­lyen nehéz a lexikonok cikkeinek meg­írása. A drámaíró tömörségével, a tu­dós alaposságával kell megfogalmazni őket. Persze így néha különös szövegek kerülnek papírra. Itt van például egy az X-lábról: „kacsós térd genu valgum, az alsó végtagok a combcsont ízületi végé­nek kóros lágyságából származó, olyan kóros tartás, melyben a végtag tengely megtöretésének és kifelé nyitott szög szárainak középpontja a térdízület.“ Magam sem értem nagyon, de megvigasztalnak, hogy ezt még sok­sok bizottság vizsgálja és dolgozza át. Sziszifuszi ez, de kulturális értéke, köz­hasznú volta és a későbbi korok szá­mára kultúrtörténeti értéke, szükséges­sé teszi elkészítését. Szóval nemcsak a keresztrejtvényt fejtők számára fontos. Minden olyan ember szívesen veszi majd kezébe, akár a nagy enciklopédia köteteit, akár a kislexikont, akit érde­kelnek a körülötte zajló élet, az elmúlt korok — s tegyük hozzá nyugodtan — a jövőnek is sokmillió titka, érdekessé­ge, eseménye, önody György Dolgozzon minden kommunista ! Egy egészen friss történettel kezdem. A pártszervezet elnökét évek óta ismerem. A mun­kásmozgalom régi harcosa, tapasztalt pártmunkás. Októ­ber előtt is az üzem párttitkára volt. Kissé idegesen, jó adag türelmetlenséggel a hangjában ezt mondta: — Tele vagyok munkával. Ha négy kezem lenne, ak­kor sem győzném. Es mindennap újabbakkal találom szembe magam ... Másutt is panaszkodnak. „Sok intéző bizottsági elnök hónapok óta nem volt moziban” — mondta nemrég Ke­lemen elvtárs, a komlói városi intéző bizottság elnöke. Késő este vetődnek haza s kora reggel már az üzemben találni őket. Asszony, család, művelődés? „Nincs idő” — ez az egyetlen indokuk. Miért? A párt újjászervezésének időszaka lezárult. Nehéz kö­rülmények — megfélemlítés, kiábrándultság — közepette alakultak meg az első pártszervezetek. Az ellenforrada­lom elleni harc, politikai elszigetelésük hatásaként a me­gyében hallatlanul gyors iramban nőtt a párttagság lét­száma. Április utolsó két hetében mintegy két és félezer régi tagot igazoltak át és vettek fel a sorozatos rendkívüli taggyűléseken. Ennek az örvendetes fejlődésnek természe­tesen több oka van. Az egyik és most csak erről beszél­jünk: a párttagság rég tapasztalt aktivitása volt. Nélkü­lük — legyenek bármilyen jó határozatok is — semmire sem ment volna a párt az üzemekben, a falvakban. Régi, idős elvtársak álltak először talpra, a fáradságot, a ve­szélyt nem ismerve dolgoztak. Emlékszem még Miklós elvtárs szavaira: „Esténkint .nyalókás' brigádok indulnak az- utcákba, öreg írógépeken készített röplapokon hirdet­jük a párt szavát. Annyian jönnek pártmunkát kérni, hogy még a boltban sorbanálló asszonyokhoz is küldünk ' közülük.” Ismerek asszonyokat, férfiakat, akik napokig beszélgettek a régi párttagokkal, évek múltán is vissza- emlékszem a Béta-aknai, a Beremendi Cementgyár kom­munistáinak harcára az ellenforradalmi vezetés alatt álló munkástanács határozatai ellen, s hogy bekerülhessenek az üzem_ területére. Százak és százak kérve vagy kéret­lenül építették a pártot, szálltak szembe a nacionalista, soviniszta demagógia-hullámmal. De ahogy gyarapodott a forradalmi erő, úgy csökkent az aktivitás, s ma a pártmunka elmarad a november— december—január hónapjainak lendületétől. Talán elfá­radtak volna az elvtársak? Valami ismeretlen kór méte• lyezi az alappzervezeteket? Vagy nem látnak célt, per­spektívát a kommunisták, amiért érdemes küzdeni? Szó sincs erről. Nem az egészségesen növekedett párt tagjai­nak hibája ez. Mert kedvük nem csappant meg, kérik, sőt gyakran követelik, hogy adjanak nekik pártmegbiza- tást. Nem húzódoznak, nem keresnek ezer és ezer kifo­gást. Az elmúlt öt hónap egyik tanulsága is az: nagyon sokan hajlandók nehéz, veszélyes feladatokat is vállalni, ha a párt hívja, erre kéri őket. Lenin nagyon sokszor figyelmeztet írásaiban, hogy a párt nem egy-két elvtárs, hanem ezrek, tízezrek cselekvő egysége. Ismerjük elméletben a lenini pártépítés elvét, hogy valamennyi párttagot a pártmunka különböző ágai­ban dolgoztatni kell. De nagyon kevés intéző bizottság találja meg a módját annak, hogy a tettekre kész sere­get a pártmunkában foglalkoztassa. Régi hibák kisérte­nek. Az elmúlt évek gyakorlatát követve, a függetlenített funkcionáriusok, de a nem függetlenített elnökök is gyak­ran maguk vállára veszik az egész munkát, olyan meg­gondolásból is, hogy „amit én megcsinálok, az biztos jó, arra már nincs gond.” Különösen a falusi alapszerveze­tekben még az intéző bizottsági tagoknak sincs pontosan meghatározott munkakörük, inkább tanácskozó, vitatkozó szerepük van. Az intéző bizottság ülésein elmondják véle­ményüket — ha elmondják — s ezzel be is fejeztek min­dent. Sokhelyütt beletemetkeznek a napi gondokba és nem igyekeznek a maguk területén kialakítani a párt általános politikájából adódó helyi feladatokat. Innét van az, hogy csak néhány vezető dolgozik az alapszervezetek­ben és persze túlhalmozottságuk önönmagukra és a párt munkájára nézve is káros. Mert húsz ember könnyebben elvégzi a tennivalókat, mint kettő; húsz ember húszszor annyi pártonkivülihez juttatja el a párt politikáját, mint kettő. Munka van bőven ma Is, annyi, hogy „ha négy ke­zünk is lenne, mindegyikbe jutna belőle”, csak keressük ki és osszuk el, tehetségre, képzettségre való tekintettel. Itt van mindjárt az MSZMPw szervezése. Ki állítja, hogy a párt számszerű növelése már nem gond többé, amikor még sok 1945-ös párttag sem állt közénk. Sok embert foglalkoztathat ezek kételyeinek eloszlatása, esetleges sé­relmeik felkutatása. Rövidesen megkezdődik a pártokta, tás szervezése, sok párttaggal kell majd beszélgetni, hogy fejlessze elméleti képzettségét. Ezután is szükség lesz pártnapi előadókra — miért a pártelnök tartsa mindig — kisgyűlési vitavezetőkre. Emlékszem, néhány pártszerve­zetben szokássá vált, hogy délutánonkínt mindig más­más elvtárs volt „szolgálatban”. A dolgozók tudták ezt és gyakran felkeresték panaszaikkal. Ma is így lehetne! A pártszervezet irányításával rendes kerékvágásba kell lendíteni a szakszervezetet. Komlón kiváló kommu­nista műszaki vezetőket, szakmunkásokat küldtek a kü­lönböző bizottságokba, bizalmivá választották őket. Tevé­kenységükkel fellendíthetik a munkáját, hogy helyesen töltse be fontos hivatását. Itt van a fiatal KISZ. Kesz­tyűs elvíárs mesélte, hogy egy alkalommal nagy érdek­lődés közepette beszélgetett a fiatalokÍMl az MSZMP ha­gyományairól. Adjuk ki a jelszót: „A tapasztalt kommu­nisták legjava dolgozzék a KISZ-ben, nevelje kommunista szellemben az ifjúságot.” De a többi tömegszervezetek­ben, kulturális és egyéb szervekben is ezernyi lehetőség kínálkozik. Még most, Idejében el kell vágni a régit rossz gyakor­lathoz fűződő minden köteléket. Ne néhány vezető — va­lamennyi kommunista dolgozton! A lenini elv megvaló­sulása a leokümseOonebb és legégetőbb feladatunk. Az intéző bizottsáook podlg kísérjék figyelemmel a párt- megbizatások teljetiUa-h. teoHsék ebben a kommunistá­kat, kérjenek számon minden kiadott munkát. Akkor ke­vesebb lesz a panasz, jut idő a szórakozásra, a művelő­désre és ismét fellendül a párt munkája.

Next

/
Thumbnails
Contents