Dunántúli napló, 1957. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1957-05-12 / 110. szám
6 N APLÖ MRT MA TUS ti. Vitázom a lelkiismerettel Nehéz, nagyon nehéz meg- ===== személyesíteni a megfogliatatlant, az eltűnőt, a vissza-visszatérőt, az örök ellenzéket, az ellenzéklességében is legőszintébb barátot, tanácsadót, akit vagy amelyet lelki- ismeretnek hívnak. Nagy megrázkódtatások, lelkiviharok idegén, mégis jelentkezik, követeli jussát, és nem lehet elkerülni az egyezkedést. Így volt ez októberben is. Emlékszem, abban sohasem tudtunk közös nevezőre jutni, ■ h<ry helyes volt-e az a mód nélküli felbuzdulás, amivel fogadtuk az október előtti hónapok eseményeit. Jól tudom, Te aggódtál sok mindenen —• azon, hogy a Itajk-temetés után miért akarják magát, a rendszert is eltemetni a .kritikusok”, azon, hogy a gyermek fiatal rendet gügye gyerekként mutogatták a világnak, azon, hogy gonosztevésnek kiáltották ki a jót is... Már már meggyőztél, hogy jó vége nem lehet a tobzódó kritikának. — Ezt én mondtam, én védtem így, mert Te már akkor, intrikának tituláltad a javát, sőt ennél is súlyosabb jelzőkkel illetted, csak- hát feledékeny az ember, s hiúság is van a világon.., Lásd be, a Te helyzeted hasonlíthatatlanul könnyebb, mint az enyém. Téged nagyítóval sem lát meg senki, én meg a fizika törvényei szerint, akarva-aka- ratlan látható, megfogható és ennélfogva befolyásolható voltam. — Azt hiszem, vagyok is.., Befolyásolható?' Kicsit úgy tűnik, mintha ezzeíl Téged is belekevernélek a dologba, de ettől ne tarts, azaz erről majd később.m Minden élő, látható, tapintható kívánja, hogy észrevegyék, ha nem ezt tenné, menthetetlenül elvész, mert a virág Is magtalanná válik, ha a méhek, vagy a szél elkerüli. En is kívántam, hogy észre- vegyenek, és teljes külsőmmel neki tárulkoztam a közeledő szélviharnak. Nem tagadom jól esett a vihar előszele.,, Hozzám hasonló külsejű emberek kavarták és én együtt tapsoltam velük egy-egy jól sikerült odamondás után, meg- újráztam, amikor „Kucsera elvtársat” majdhogynem bohóccá maszkírozták. Ezekben az Időkben Téged RÍéle „albérlőnek” nyilvánítottalak, mert ha egy és más aggályaiddal Jelentkeztél is, végső soron „a háziúr” akarata döntött, Az imént említettem: én is kívántam, hogy észreve- gyenek ebben a hadonászó kezekkel jelentkező világban. Különösen kívántam, hogy a saját osztályombeliek felfigyeljenek rám, mert az ő Jóvoltűkből voltam ott, ahol vagyok, és tudtommal most is az 6 érdekükben cselekedtem.., Cselekedtem? De mennyire! Kiabáltam, asztalt verteim írtam, interpelláltam, egyetértettem és elleneztem, csúfoltam és magasztaltam, egészen dig a napig.., Csodálkoztam ugyan, hogy miért örül ennek a volt gyárigazgatóm is, amikor róla szót sem ejtettem, de valójában azon lepődtem meg, hogy hazafinak, barátjának szólított engem, akit tizenöt esztendővel ezelőtt még magázni is restéit. Miért tagádjam, jól esett a barátsága. Különösen jól, amikor a volt igazgatóm, volt, nagyságos neje olyan kedvesen, olyan magától értetődően elcsevegett a feleségemmel. Igaz, kicsit egyoldalú volt ez a csevegés, mert a feleségem csak arra ügyelt, hogy jaj, meg ne lássák az agyonmosott kezét, dehát istenkém, semmiféle átalakulás nem megy máról-holnapra ... Aztán jelentkezett a volt századparancsokom, katonásan, frappánsan, csak a vaskereszt hiányzott a melléről, azazhogy a vaskereszt helyén tenyérnyi nem2etiszínű kokárdával tette tiszteletét. Jelentkezett, és mögötte glédábun felvonult a múltam... Csakhogy, most nem fenyegetően gőgösen, hanem apostoli kettőskei észttel rajzottak, döngicsőitek körülöttem. ügy látszik, ez az Igazi demokrácia, a minden teremtmény demokráciája, mert van e annál szebb, magasztosabb, amikor egy ilyen tisztítótűzben elhamvad az osztálykülönbség, agyonráncigált utolsó foszlánya is! Nem tévedhettem, mert amikor elérkezett a „nagy nap” a fajtámbeiíek is nemzetiszínnel ékesítve tódultak az utcára és a „Talpramagyáros” hangulatban, minden emberfia együtt zengte, zúgta a szabadságot Valahogy, mégis megzavart, amikor a volt gyárigazgatóm, a volt nagyságos neje, a volt század parancsnokom, egyre máira módosította a jelszavakat és ezzel, meg is döntötték előbbi felfogásomat, miszerint — semmiféle átalakulás nem megy máról holnapra, Bizony még a fajtámbe- i 111 i ■1, liek is egyik percről a másikra „demokráciát” követeltek, „szocialista” jelző nélkül. Demokráciát! — kiáltották és leverték a vörőocsillagot. Demokráciát! — üvöltötték, és a volt gyárigazgatómmal együtt tódultak be az elfoglalt tanácsházára. Demokráciát! *— őrjöngték és a volt századparancsnokomnak segédkezet nyújtottak aí fee tvérgyilkoeságban. Demokráciát! — sisteregte aj palackból szabadult démon, és! a volt századparancsnokom: ezernyi példányban árasztotta* el az utcákat. És meg kellett érnem, eze-5 meihmel látnom, hogy saját; atyám fiai glédában sorakoz-j nak mögötte és a kezére ad-: ják a haláltihozó drótkötelet. { „Te is fiam, Brutus?” Ekkor jelentkeztél Te. Nem- tettél szemrehányást a mellő-j zésért, de amikor a rémalakok j megfutamodtak, magaddal vit-j tél a gyilkosságban bűnrészest Brutus tárgyalására. Nem, nem tévedés, nevez-; zük csak Brutusnak, mert’ az; uralkodó osztályhoz tartozott.: Munkás volt, a keze kérges, a£ háta hajlott, és megesküdött,: hogy nem tudja miért vétke-j zetti Azt mondta, volt benne is: harag, sok régi sérelemért, de; nem az utcán akarta megto-j ■rolni sérelmeit öt oda a kí-j váncsiság a szenzáció hajtotta,: mert 6 meccsre is szeretett ki-j járni és ilyenkor is mindig: megfogadta, hogy nem fog aj többiekkel együtt kiabálni.! Mégis megtörtént hogy egy-j szer ő is résztvett a bíróverés-j ben. : Megtörtént, hát most mit csináljon? iij És én a szemlélő, a kívülál ló, a tárgyalóterem hátsósorá nak egyik székén félni kezd . tem, mert újra jelentkeztél j Te^sj és suttogtál. — Emlékezz — mondtad, —; hiszen egyszer Te is, ne is ta-j gadd, egyszer Te is kint.vol-j tál egy erdőtűznél, és abból: kitűnt, hogy nemcsak az ál-* lamvagyon iránti aggódás haj-j tott a helyszínre, hanem vala-j ml alantas gyönyörűség is, a; látványosság, a szenzáció, aj kéjes sajnálkozás magad előttj Is restellt gyönyörűsége. Szinte: sajnáltad, hogy a lángok már: nem érhették el a fenyvest, aj gyantával átitatott tóklyaer-: dót. ■ Hát akkor mi is történt» ■ " : '=3 októberben? j Az, csak egy tobzódó, féléi-: metes anfiteátrum lett volna?» —, ahol a vér, a cirkusz tébo-j lya taszította, vonzotta a sze-j mélyfelenségbe hullottakat? : Ha ez ilyen egyszerű, akkorj minden pillanatban megismét-j lődhet, hiszen a tömeg és jó-j magam is szeretem a cir-j kuszt.:: — Nem, nem ilyen egyszerű; — suttogtad Te, — mert ezút-j tál a „páholyba" készülődök; veled fizettették meg a páholy: árát. Tizenkét évig készítették; elő a programot, és a vaksá-j godnak köszönheted, hogy aj „rendezőkön” csak a nemzeti-: 6zínű kokárdát vetted észre: októberben. Az sem mentesít, hogy ok-j tóber utolsó napjaiban kinyílt; a szemed.;. Igen ám, de ak-5 kor te csak a hiúságod, s nem; a lelkltemereted számára, mertj kellemetlenül érezted magad,! amikor a volt gyárigazgatód levegőnek nézett, nagyságos neje meg nyiltan cérnatündérnek nevezte a feleségedet... Na és a volt századparancsnokod, aki bekerült a nemzeti bizottmány elnökségébe? Nem jegyeztetett-e fel Téged is a fekete-listára, Téged, a humanistát .. j Te nagyon szégyelled utólag a dolgokat, mert a tulajdon feleséged te rádpirított — Nem veszed észre fiam, hogy újra megkömyékeznek az „októberi barátaid”, remélem, most már Te te belátod... Mit látsz be? Dehogy látod be! Legfeljebb holnap Te te elfordítod a fejed, ha találkozol egy ilyen „bájbaráttal”, de azért még mindig igyekszel igazolni magad..; Miért segített gyilkolni, a proletár Brutus? Miért haltak meg ezrével Budapesten? Miért kellett a gyászszalagot elrejtened? Miért a százezres kivándorlás? Miért? — azért barátom, mert szerettél tetszelegni, mert hagytad, hogy a feleségednek október elején kezet csókoljanak, hagytad, hogy körülhízelegjenek, hagytad, hogy azok sajátítsák ki a követeléseket, akiknek nem volt jussuk hozzá, hagytad, hogy haragot tartsanak veled azok, akiknek meg volt hozzá a jussuk, mert elfelejtetted rég a „Gond-utcát”, ahova annak idején a gyárigazgatód telepített, mert elfelejtetted, hogy bársonyszékre cserélted fel a hivatalt, ahová éppen a „Gondutcaiak“ segítettek, mert... De hagyjuk t Hiszen azóta a „Gond-utcabeliek” helyrehozták, amit elrontottál, és ők hajlandók a haragot félretenni, hajlandók megvizsgálni a tévelygéseidet, hajlandók visszafogadni maguk közé, és hajlandók még arra is, hogy visszaadják a hitedet, miszerint mégis úgy van, hogy „nem megy minden máról holnapra.;.” A Te dolgod most, hogy új értelemmel használd a visszakapott hited! Nézz körül és lásd: Az október végi viharok után, ha lassan is, de tavaszo- dik körülötted. A sebek, ha nehezen te, de gyógyulóban vannak. Rajtad is múlik, hogy hozzásegíts. Elnézést, hogy átvettem Tőled a szót, hogy felmondtam az albérletet, de így együtt, egyenlő jogokkal, többre megyünk. (—ás) Juhász Gyula: cÁ dőLyozókltőíí Kőmívcsek, kik hordjátok a téglát, Hogy égbetörjön torony és tető, Ugye tudjátok, hogy szent a verejték, Hogy minden nagyság abból eredő? Lakatosok, kik zárakat csináltok, Melyek megőrzik a kincseket, Ugye tudjátok, hogy a nyitja hol van Annak, hogy Ínség és nyomor lehet? Asztalosok, kik fúrtok és faragtok. Hogy asztal, ágy és koporsó legyen, Mikor készíttek már egy nagy koporsót, Melyben a szolgaság lesz a tetem? Vasutasok, kik lámpákkal jeleztek Es sípoltok, ha indul a vonat, Tudjátok-é, hogy egy új állomás vár, Hol mást nem látni, mint munkásokat? (1920) Tóth Árpád: meddő órAh Magam vagyok. Nagyon. Kicsordul a könnyem. Hagyom. Viaszos vászon az asztalomon, Faricskálok lomhán egy dalon, Vézna, szánalmas figura, én. En, én. S magam vagyok a föld kerekén. Székely Júlia: Bartók tanár úr Jpájdalom, Bartók Béla neve és zenéje máig sem nép*-*• szerű saját hazájában. Gyakran, zeneileg művelt emberek is fanyarul mosolyognak nevének hallatára; sőt vannak fiatalok, akik már a bartóki-kodályi elvekre épülő zeneoktatáson nevelődnek, mégis kereken kimondják: „Nem értem, nem szeretem Bartók zenéjét". Alighanem maga a zenetudomány és a zenepedagógia is ludas ebben: nem tett meg mindent, hogy a XX. század e nagy zenei forradalmárának egyéniségét, muzsikáját közel hozza a mü* élvező közönséghez. Kevés a Bartókkal foglalkozó iroaa- lom. Alapos életrajza még mindiq hiányzik. Levelezésének és zenei tanulmányainak a kiadása is csak megkezdődött, Bartók-hanglemezek alig kaphatók... Ezért különös örömet jelent, hogy közel egymásután két, Bartókkal foglalkozó könyv is megjelent. Az egyik a népdalgyújtó Bartókot (Szegő Júlia: Bartók Béla, a népdalkutató), a másik Bártó* kot, a tanárt (Székely Júlia; Bartók tanár úr) mutatja be» Székely Júlia 1923 és 1933 között, tíz évig volt Bartók tanítványa a budapesti Zeneakadémia zongora tanszakán. Erre a tíz évre emlékezik »issza s a tanítvány háláját róia le könyvében. Nem életrajzot, nem tanulmányt, hanem emlékiratot és önvallomást ír — írói igényekkel. Székely Júlia írásmüvészetével Bartók egyéniségét, emberi és művészi arcát (oly hűségesen fedik ezek egymást!) az olvasó élményt közelségébe hozza, szinte személyes ismerősévé teszi. A jellemzés sokféle módjával él: bemutatja Bartókot, hogyan látszott, hogyan tanított, hogyan szívta a cigarettát, megismerjük járását, gesztusait, mosolyát, megtudjuk, hogyan vélekedtek róla mások, és azt is, hogy mi volt az ő véleménye másokról. A könyv legértékesebb fejezete, amit az írónő ugyan „szakmai kitérés"-nek nevez, az, ahol Bartók zenéi világába, esztétikai elveibe, zeneszerzői munkájába enaed bepillantást. Külön érdeme a műnek, hogy nemcsak Bartók személyét, hanem környezetét is bemutatja, megismerhetjük családját, az akadémiai életet, a kor egész magyar zenei világát. Néhány értékes, és most először megjelent kotta és fénykép-facsimile teszi gazdagabbá a könyvet. Gzékely Júlia önvallomást írt, és — amint maga mondja — „e könyv alcíme ez lehetne: egy ember a zseni árnyékában”. A műfaj természetéből óhatatlanul következik, hogy a zseni mellett ezt az embert — az írónőt — is megismerjük, hogy a tanítvány önmagáról is írjon. Ez ugyan nem lenne baj (bár helyenkint többet tudunk meg Székely Júliáról, mint Bartók Béláról), hisz egy igen rokonszenves, önmagával szemben kíméletlenül őszinte írónőt ismerhetünk meg, aki cseppet sem szépíti saját személyét és szerepét. Ezért el kell hinni azt is, amit másokról mond. Aki ilyen kegyetlenül őszinte önmagával szemben* bizonyára nem torzít akkor sem, amikor másokról beszél. Mégis — úgy érezzük — a visszaemlékező személyének előtérbe kerülése módositóan hatott magának a Bartók-kép- nek a megrajzolásában is. Székely Júlia azt Írja, hogy „Bartók, az ember, nem volt kevesebb műveinél", — a könyvből mégis mintha egy más — bár semmi esetre sem kevesebb — embert ismertünk volna meg, mint műveiből Mintha a Székely Júlia könyvében kirajzolódó Bartók-arckép egy halvány vonással lágyabb, oldottabb lenne annál a másiknál ami Bartók írásaiból, zenéjéből, arcképeiről néz felénk. Különösen az „EmlékképeK' anekdotikusan lekerekített történeteit érezzük lírizálóaknak, az érzelmesség virágszirmaival meghintetteknek (Vilma néni és Gráci bácsi, Húsvéti nyúl). Ezeknek hangja nehezen fér össze Bartók jajjal, fájdalommal teli zenéjével, ahol a húrok — emberi idegek. S ez a hang elüt attól az arctól is, amely Bartók fényképéből tekint ránk, ahol a szigorú, zárt. hideg vonások iszonyú belső erők harcának, poklok kínjainak takarói. Bartók lelkének e belső mozdulásaiból keveset árul el Székely Júlia könyve^ A könyv vitathatatlan értékét az adja meg, hogy azt az utat egyengeti, amelyen Bartók neve és zenéje valóban megtalálja a szeretetet a nép szívében. (t. t) |;j JCépüőmjífoásii - axcliápcsahmk WaiWMIMMWIMIMWllWW ■IMI>Mtll>MINMHUUaUiauiiaillllHIIIUm**l»*»"*"MMMMnMHaUMW TOKA VENDEL Nyolc-tíz évvel ezelőtt tűnt fel, nevét elég hamar szárnyra kapta a hír, hogy később annál jobban megfeledkezzünk róla és magára hagyjuk Rákóczi úti szerény műtermében. Babócsán született, szegény zsellér család gyermeke, aki hat elemi után maga kereste kenyerét. Szívesen tanult volna tovább, különösen a rajz érdekelte, de két. évtizednek kellett eltelnie, hogy álmainak egy része megvalósuljon; mindennapi munkája mellett festhessen és formálhassa az agya got. Ma is kétkezi munkás a pécsi bőrgyárban, de nincs nap, hogy a szabadidő néhány óráját ne szentelné az alkotásnak és tanulásnak. Harminchat éves fejjel elvégezte az általános iskola VII,, VIII. osztályát és ősszel továbbtanul az Építőipari Technikum esti tagozatán. Pécsett és Budapesten a kép zőművészeti szakkörök kiállításain és három alkalommal — 53-ban, 54-ben és 55-ben — a Baranya megyei képzőművészek megyei tárlatain mutatta be alkotásait; festményeket éa szobrokat. Megbízásból elkészítette Doktor Sándor és Liszt Ferenc nagyméretű mellszobrát, közben több kisméretű szobrot és szoborvázlatot készített. Ezek közül a legsikerültebb a „Bőrmunkásnő”, „Zrínyi Miklós” és a „Leányka.” Tóka Vendel annak ellenére, hogy még ma sem tudott választani a festészet és szobrászat között, szobrász. Karakter- és forma-érzéke jó, de kiforratlan.--Még nem jutott el a sommázás, a lényeget kiemelő egyszerűsítéshez, nem egyszer elvész a részletek gazdagságában, anélkül, hogy látná azok alárendelt sze repét a lényeges mellett. Általában a kötetlenebb festői megoldások felé hajlik a mintázásban te, ennek következménye, hogy legtöbb alkotásán barokkos nyugtalanság észlelhető. All ez elsősorban régi műveire. Ez az oka annak, hogy a mély drámai hatások helyett patetlzmus jellemzi művelt. Szerintem ennek a kettősség elsősorban az oka. Ha agyaggyúrás közben nehézségek jelentkeznek, a festészethez menekül és fordítva. Nem akarok a festő Tékával foglalkozni, de ezek a negatív előjelű jelenségek festészetében Is jelentkeznek. Vagyis legalább annyira kihat a szobrászat festészetére, mint a fes- tőteég mintázására. A közelmúltban készült és még be sem fejezett alkotása, a „Leányka” lehlggadást mutat és jóirányú egyszerűsítési törekvéseket. A részleteket jól összefogja, a törékeny gyermektestet jól érzékelteti és az egész beállítás üde bájt sugároz. Tóka Vendel fejlődése szempontjából nagyjelentőségű lenne és tehetsége kibontakozásához Jelentősen hozzájárulna, ha néhány éven át egy erős egyéniségű szobrász mellett dolgozhatna. Erre sajnos Pécsett jelenleg nincs lehetősége, de Medgyessy Ferenc alkotásainak reprodukciói fellelhetők és sokat nyerne azok elmélyült tanulmányozásával. Fontosnak tartom, hogy túljusson az agyagon és a gipszen, birtokába vegye a követ, megtanulva annak nyelvét. Ügy érzem Tóka Vendel a kő nyelvén mondaná el a legjobban művészi mondanivalóját. Ne feledkezzünk meg róla, tartsuk szemmel és segítsük útján, mely ha sok nehézséget te rejteget, messze viheti ezt a törekvő, tehetséges embert. És hogy milyen messzire jut, nekünk te szerepünk lesz ben- be. — dl — Bőrmunkásnő /
