Dunántúli napló, 1957. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-01 / 101. szám

Étien a néphatalmat védelmező, harcban született forradalmi munkás-paraszt Lenin seregében Gergely Lajos Rövi­r ...S-—------— KÖT igaz­ga tója, 15 éves kora óta részt vesz a munkásmozgalomban. Tagja volt a Bolsevik Pártnak, megjárta Oroszországot, látta Szimbirszfcet és Lenin szülő­házát is. Ezúttal életének egyik leg­szebb élményét mesélte el. 1917-ben, történt Kazán váro­sában, a Volga partján, * Először kicsit a városról. Kö­zel fekszik a Káma torkolatá­hoz, akkoriban mintegy 200.000 lakosa volt, túlnyomórészt ta­tárok és oroszok. Kiterjedése megközelítette a mai Budapest területét. Nevezetes volt keres­kedelméről ée egyeteméről is. A nyár ott is forró, télen vi­szont megértünk 40—45 fokos hideget is. Arrafelé a tél dere­kán csak 9 óra felé virrad, s délután egy órakor már szür­kül. Nyáron fordítva van: éj­fél felé sötétedik, egykor már hajnalodig. Mi, magyar hadifoglyok nagy érdeklődéssel vizsgáltuk az ottani munkások és parasztok életét. Elképesztő dolgokat lát­tunk. A parasztok középkorias állapotban és feudális szolga­ságban éltek. Minden házban ott függött a cár képe, minden az övé, illetve falubeli helyet­teséé, a bátyűskáé — ä papé — volt. A földművesnek földig kellett előtte hajolnia. Termé­nyét a község kereskedőjének adhatta el, egészen potom ösz- szegekért. Nem kérdezhette meg, hogy mennyit fizet, őrül­hetett, ha megvette. A gyárakban már megszűnt a korbácsolás, a munkások többsége írni-olvasni. is tudott. Egy részük, a bolsevikok, mo­hó gyorsasággal tanult és mű­velődött, a többség azonban igen nagy nyomorban és kul­turátlanul élt Nem színházra, még mozira se nagyon jutott a szűkös bérből. A hadifoglyok helyzete való­sággal tűrhetetlenné vált. Agyonhajszoltak bennünket a Ká ma-parti erdőirtáson. Úgy látszik féltek tőlünk. Pedig nem sokat értettünk a politi­kához, de ösztönösen éreztük: ami itt örténik, az nekünk is jó lesz. Természetesen a bol- •sevikrckat követtük, sokan be­léptünk a pártba is. Emlék­szem tagsági igazolványunkra, éppen olyan kékesszürke szína volt, mint a mi MSZMP iga­zolványunknak. Az egyik napon csy Ke-»-----renszkij­ti szt megpofozta valamelyik társunkat és ráfogta a fegy­vert. Husángot ragadtunk, esz­méletlenre vertük és megszök­tünk. Beálltunk a kazáni bőr­gyárba, mintha csak orosz munkások lennénk. Ekkor már nagyon erős volt a bolsevik agitáció. Reggelen­te a> ruhásszekrények tele vol­tak jelszavakkal, agitátorok ezrei és tízezrei járták az or­szágot. Sokszor eljöttek a mi gyá­runkba is. Az egyik látogatás ma is élénken él emlékezetem­ben. Alig gyűltünk össze, ami­kor belépett a műhelybe, ezzel a köszöntéssel: „Elvtársak, en­gem Lenin elvtárs küldött!” Leírhatatlan lelkesedéssel fogadtuk a szavait. Amikor Lenin nevét említették, nem volt gátja az érzelmeknek, Le­nin neve olyan volt az orosz munkások előtt, mint a nap­fény. Talán tíz percig beszélt a szónok. Elmondotta, hogy a februári forradalom még nem a mi forradalmunk, a miénk csak akkor jön el, ha meg- döntjük az ideiglenes kor- mányf. Ezért ha Lenin elvtárs fegyverbe szólít bennünket, ra­gadjuk meg a puskát és ker­gessük el a burzsujokat. Beszé­de után a szónok azonnal el­hagyta a gyárat, s mire az igaz­gató kihívta a rendőröket, már hetedhét határon túl volt, a munkások pedig nem árulták el bolsevik agitátorukat. így jött el május elsejé­-...........— nek napja. A me nsevikek, az ideiglenes kor­mánnyal tartó jobboldali szo­ciáldemokraták csendes felvo­nulást akartak, a bolsevikok hangosat. Természetesen min­denki őket követte, mi a két­ezer magyar hadifogoly is. Vörös zászlóerdő alatt indul­tunk el, az ellenünk küldött lovas és gyalogos rendőröket valósággal elsöpörtük. Dübör­gőit a föld, tíz- és tízezer to­rok harsogta tatárul, oroszul, magyarul és még ki tudja mi­lyen nyelven: Le az ideiglenes kormánnyal! Vesszen Kerensz- kij! Pusztuljon Miljukov! (Az akkori hadügyminiszter. — Szerk.) Békét, munkát, kenye­ret! Éljen Lenin, éljenek a bol­sevisták! Lenin! Lenin! Lenin! Az egyetemi városrész főte­rén egy európai öltözetű szó­nok beszélt hozzánk. Vasmun­kásnak néztem, bolsevik volt. (Más nem is állhatott volna a pódiumra, mert letépték vol­na.) Beszéde egy óránál is to­vább tartott, mert állandóan megszakították a helyeslő köz­bekiáltásokkal. Valóságos sap­katenger emelkedett a leve­gőbe, olyan hangorkán volt, hogy tulajdon pajtásomnak se értettem a szavát. Több felvonulást már nem tartottunk októberig. 1917. má­jus elseje a nagy erőpróba napja volt Kazánban. Megmu­tatta, hogy a munkások a bol- sevikokat követik, « ha Lenin kiadja a jelszót, tűzbe mennek érte. Eljött ennek az ideje is. Az egyik októbervégi napon Lövöl­dözést hallottunk és berontott hozzánk az egyik íhunkás: „Itt a bolsevikok forradalma!” Le­tettük a szerszámot, s azon­mód ahogy voltunk — bőrköté- nyesen, cserlevesen — kiro­hantunk az utcára. Már tele volt munkásokkal. Mind a lak­tanya elé siettek. Amire oda­értünk, már csend volt, mert a katonaság egyből átpártolt Nem lehetett bimi a tömeg­gel, egész éjjel újongott, dalolt a város, Kűszöntjük Baranya népét A magyar dolgozó nép rria ■ ünnepli a 13. szabad május * 1-t. Ezen a napon hitet te- « szünk a dolgozók nemzetközi összefogása és a béke ügye mellett. A mai nagy sereg­szemle. alkalmából a Haza­fias Népfront Baranya Me-, gyei Elnöksége harcos baráti üdvözletét küldi megyénk bányászainak, üzemi dolgo­zóinak, dolgozó parasztsá­gunknak, termelőszövetkeze­ti tagoknak, a néphez hü ér­telmiségnek és minden igaz magyar hazafinak. Szeretettel köszönjük me­gyénk asszonyait, leányait. Arra, kérjük az édesanyákat, hogy neveljék gyermekeiket édes hazánk szeretetére, a baráti népek iránti tisztelet­re és megbecsülésre. A proletáriátus e nagy ün­nepe alkalmából hálánkat és szeretetünket fejezzük ki a felszabadító Szovjetuniónak a felszabadításunkért, az el­lenforradalom leveréséért és a baráti erkölcsi és anyagi támogatásáért, amelyben ha- : zánkat részesíti. Köszönet a baráti népeknek, akik a leg­nehezebb időben segííséget nyújtottak a magyar dolgozó népnek. A proletámemzetköziség nagy ünnepe egyben útmu­tatás az elkövetkezendő dol­gos hétköznapjaink számára, hogy a proletár internacio­nalizmus szellemében erősít­sük kapcsolatainkat a kü­lönböző országok munkás- osztályával és a haladó gon- dolkozású népeivel. Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, a magyar nép forradalmi hagyományainak őrzője, hazánk függetlensé­gének védelmezőjel Éljen a néphatalmat vé­delmező, harcban született munkás-paraszt kormány! HAZAFIAS NÉPFRONT , BARANYA MEGYEI i elnöksége. • 10 órafeoi lAlájus T-. Ldmapi miisoha: r nagygyűlés a Széchenyi téren Ma, a tizenharmadik szabad május elsején, ünnepi zászló­díszbe öltözött az egész város. A középületek falait, a keres­kedelmi vállalatok kirakatait Marx, Engels, Lenin, Bulga- nyin és Hruscsov elvtárs, Mao Ce-tung elvtárs, Kádár János és Dobi István elvtársak arc­képei, Dózsa György, Rákóczi Ferenc, Petőfi Sándor, Kossuth Lajos, Táncsics Mihály, Kun Béla képei díszítik. Es Pécsett, Pécsszabolcson, Meszes tele­pen, Vasas II-n, Pécsbányate- lepen, Erzsébet telepen, Kom­lón, a járási székhelyeken, a baranyai falvakban, mindenütt vidám zeneszóra ébredtek a dolgozók, pattogó indulók hangjai köszöntötték őket a munka ünnepén. io örakor nagygyűlés Délelőtt 9 órakor vörös színű zászlók, a népi demokráciák lobogói alatt, munkásmozgalmi dalokat énekelve, zeneszóval vonulnak fel Pécs város dolgo­zói, a baranyai paraszt kül­döttség tagjak Magyarok, dél­szlávok, németek, munkások, parasztok, értelmiségiek egy sorban menetelnek és hitet tesznek a proletárintemacio- nalizmus, valamint a forradal­mi munkás-paraszt kormány mellett. Soraik élén ott vannak a Magyar Szocialista Munkás­párt Baranya megyei intéző bizottságának vezetői, a Bara­nya megyei és Pécs városi ta­nács vezetői is. Délelőtt 10 órakor a Széche­nyi téren megkezdődik az ün­nepi nagygyűlés. Ünnepi be­szédet mond Aczél György elv­társ, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának tagja, művelődésügyi miniszterhelyettes. Délután a Balokány ligetben és a Tettye téren gazdag és Idáig szólt Gergely bácsi ■ — elbeszélése. A következő május elsejét már Szibériában ünnepelte, a ma­gyar vörös ezredben. Ügy el­verték ezen a napon a port Szimbirszk mellett, Lenin szü­lőhelye közelében a fehér cseh éken, csak úgy füstölt. 1919. május elsején már Buda­pesten, a vörös Magyarorszá­gon vonult fel.. s Negyvenmillió tonna szén Mélyülnek a hosszúhetényi aknák 40 millió tonna kokszolható fekete szén kitermelésére ak­nákat mélyítenek Hosszúhe- tényben. A kép előterében a készülő aknák külszíni ideig­lenes építménye, mögötte a felvonulási épületek láthatók. Baranyában Jelenleg 7 új ak­nát mélyítenek, amire ez év­ben összesen 60 millió forintot fordítanak. változatos kultúrműsor szóra* koztatja majd Pécs város dől-* gozóit. A TETTYÉN délután 3-tól 4 óráig az óvodás gyermekek adnak műsort. Közreműködik az Ágoston téri és az Aradi vértanúk utcai óvoda. Délután 4-től 5-ig a Pé­csi Nemzeti Színház művészei szórakoztatják a közönséget, majd utána a Doktor Sándor Művelődési Ház úttörő tánc­csoportja népi táncokat ad elő. A Pécsi Humoregyüttes fellé­pése után a városi táncegyüt­tes műsora következik. A ze­nekar szórakoztató muzsikája után pedig, este 8 órakor a szabadtéri színpadon levetítik a „Hyppölit a lakáj” című fil­met. Rossz Idő esetén a tettyei kultúrműsort a Liszt Ferenc hangversenyteremben tartják meg. • A BALOKANY LIGETBEN a szabadtéri színpadon délután 3 órakor kezdődik a kultúrmű­sor. Itt közreműködnek a Sör­ház utcai, a Kilián György utcai óvodások. Délután 4-től 5-ig a pécsi vasutas ének- és zenekar szórakoztatja a közön­séget. A Doktor Sándor Műve­lődési Ház úttörő tánccsoport­ja népi táncokat ad elő. Fel­lépnek a Pécsi Nemzeti Szín­ház művészei, majd a porce- lángyári Vöröskereszt gyer­mek-műsora következik. A vá­rosi táncegyüttes népi tánco­kat ad elő, majd este 8 órától éjfélig a Balokány-llgetben szabadtéri tánc lesz. Rossz Idő esetén a Balokány-Ilgetl kul­túrműsort a November 7. Kul- túrotthonban tartják meg. A kultúrotthonokban este 8 órától kezdve egészen éjfélig táncestélyeket rendeznek. Táncestély lesz a porcelángyári kultúrotthonban, az Ybl Mik­lós, a pérsszabolcsi Puskin, a pécsbányatelepl Zalka Máté, a Vasas II-l Petőfi kultúrotthon­ban. A KPDSZ kultúrotthon tánccstélyét pedig a Pannóniá­ban tartják meg. A kereskedelem Is felkészült május elsejére. A Balokány- llgetben és a Tettye téren sát­rakat állítanak fel, ahol hideg és meleg ételeket, szendvicse­ket, virslit, bort, sört és hűsítő Italokat hoznak forgalomba. jD einhart András elvtárs . fiatalon került a munkásmozgalomba. Az évek során elválaszthatatlan társa lett Niedling János­nak, Péter Henriknek, Czéder Jánosnak, Schraub Péternek, Csizmadia Gyulának, Ak­kor is ..> 1942 május 1-et írtak — Ragyogó, verőfényes napra ébredtünk, az erdő zöldbe borult. Már az előző napokban el­határoztuk, kimegyünk a régi 'helyünkre. S még valamit: ezen a napon nem dolgozunk. Tudtuk, hogy ennek következménye lehet, mert ilyenkor nagyon szigorúan vették a mű­szakot, de álltunk elépe. Már korán reggel egyesével, kettesével elindultunk, hogy ne keltsünk feltűnést. Az utak mentén kakastol­lak cikáztak, árgus szemmel kémleltek ben­nünket. — A mat Kökőnydst akkor sűrű, bozótos erdő borította. Itt, egy kisebb, zárt völgyben tartottuk gyűléseinket. Máskor is, ha Jelinek, vagy Fehér elvtársak lejöttek Budapestről, ide igyekeztünk. Huszan-huszonöten ültünk a selymes pázsiton. A völgy peremén őr ügyelt, hogy ne lephessenek meg bennünket. Beszél­gettünk. Talán ezen az ünnepen esett legke­vesebb szó május 1-ről, mert gondolatainkat a háború foglalta le. A Szovjetunióért aggód­tunk, hiszen benne láttuk a proletárok leg­nagyobb barátját. Mit tehetünk? — feszített bennünket a kérdés, Szabotáltunk, ahol csak lehetett, hogy minél kevesebb szén jusson a hadiiparnak. 11 Délutánra megszaporodtak. Kerülő útakon, kis kosárkákkal megérkeztek az asszonyok, kézenfogva a gyerekeket. A csalód körülülte a pokrócot, előkerült a szalonna meg a kenyér — másra nem igen tellett. Aztán a gyerekek, asszonyok, usgyé, neki az erdőnek, játszani bunyóst, lánc, lánc, eszterláncot... A férfiak meg fonták tovább a beszélgetés fonalát, köz­ben körbejártak a zsebek mélyén őrzött, erre a napra összekuporgatott fillérekből vásárolt, itallal teli bütykösök. Felcsendült a dgl, hal­ban, mégis erőtől duzzadóan szállt a. kis völgyben: „Nézz, csak, nézz Kelet felé Jön felénk egy fergeteg Piros színben, vörös színben Váltja meg a lelkeket..." *_» Hej, Pongrácz Rudii Sokáig Németor­szágban élt, törve beszélte a magyart, de éne- -n/ímvm szeretett» Erős csengésű, bárso­•niMiiMnNuiaminiNiiinmiNiiiiiMiHi*' ü, áram „öreg" harcosnál jártam* Hajuk őszbe vegyült, megritkult. A múló évek mély barázdákat szántottak arcvJcra. Mindhárman túl vannak már az ötödik X-en, de a szívük fiatal, telis­tele régi szép emlékekkel — májusokróltti — Hogy melyik volt a legszebb? Legszívesebben azt felelték volna: mindegyik. A május elsejék hozzájuk nőttek, szépek, kedvesek mind. Mégis akadt egy „kiválasztott', Ezeket adom közre úgy ahogy tőlük hallottam. •NUNNNNUHNMUUnHIRHMaHHUlUUHMIU nyos hangja volt, mindig 6 vitte a prímet. Szerettük vidámságát és mert sokat tanult, lestük minden szavát.,. Hangja megremeg, el-elcsukllk. Az ablak alatt gyerekek játszanak, aprókat visítanak, fiatal mamák sétáltatják picinyeiket. — Szép volt, nagyon szép... A folytatás keserű. Május 27-én akkor is az erdőben voltunk — jött a hír: be kell vonulni. Csak nekünk, tizenhatunknak. Június elsején Szi­getváron különleges zászlóaljba osztottak be s kivittek a Don mellé. Négyen jöttünk haza... S négyen tizenkét év óta szabadon ünnepel­nek, T\eák Ferenc elvtárs valamikor a húszas években került Komlóra. Még nincs ti­zenkilenc éves, amikor a bányászszakszervezet tagja lett, s ezzel végleg eljegyezte magát a munkásmozgalommal. Szive tele van nagy és szép élményekkel, mindegyikből csipeget egy kicsit, de gondolatai minduntalan az első má­jus 1-re kanyarodnak vissza, 1924 május 1 — Először ünnepeltem, tulajdonképpen ek­kor ismerkedtem meg elvtársaimmal és má­jus 1-gyel. Már hónapokkal előtte gyűjtöget­tem, mert az volt a szokás, hogy mindenki vitt egy kis szalonnát meg bort, amit közösen fo­gyasztottunk el. A Mecsekfalu melletti erdő­ben találkoztunk. Fiatalember, v"-*” voltam, megllletődötten ültem az öregek . Egész nap alig hallották szavamat, csak hallgattam. Emlékszem, Benhardt és Weisz bácsi vitte a szót. Azt mondták, hogy ma mindenütt ünne­pelnek a munkások, a közös harcokra készül­nek fel. Weisz bácsi hosszasan beszélt a Szov­jetunióról. „Ott már nem kell bújva az erdő­ben ünnepelni, a munkások vették kezükbe a kormányrudat — mondta. — Egyszer majd nálunk is így lesf... Később a szervezetről vitatkoztunk, mert akkor még elég kevesen voltunk. Ekkor is mint előtte és utána detektívek és csendőrök megerősített hada cirkált a hegyek­ben. Persze, hogy rájuk leltek, de az őr ideje karán figyelmeztette őket. A tarisznyákból előkerült az elkészített elemózsia és a bor. A piruló szalonna zsírja slstergett a tűzön.-.. Idegen szem nyugodtan, békésen „majálisoző" társaságot látott, akik jóízűen falatoztak és vidáman tereferéltek dolgaikról. S amikor az „ellenőrzők” hátukat mutatták, újból a poli­tika mezejére fordult a beszélgetés. Alkonyat- tájt pedig felcsendült a munkások dala, a Marseillaise is. — Csak későn este tértünk haza. Haza7 Kisebb csoportokban egy-egy elvtárs lakásán gyűltünk össze és folytattuk, ahol abbahagy­tuk. Egy kis furfangért nem mentünk a szom­szédba. Tudtuk, hogy a nyilvántartott elvtár­sak lakásait felkeresik, hát az asztalra készí­tettük az „alibit”: valami harapnlvalót és bort. Milyen jót nevettünk, amikor orrukat lógatva távoztak. . . Deák elvtárs azóta is minden évben meg­ünnepelte május 1-et. Az idén a sorok élén vonul fel, mint a munkásőrség tagja, A taggyűlés vége felé, amikor az elnök ^ már másodszor kérdezte: „Nincs több felszólaló?” —! a sarokban egy szemüveges ember állt fel. Gadó István. — Én nem vágyók párttag, de hallottam, hogy itt ma május 1-ről beszélnek, hát én is eljöttem. Mert ez a munkások, az én ünne­pem is..» Az asszonyok még fel sem ocsúdhattak a meglepetésből; miként került ide egy pirton- kívüli7 — Gadó elvtárs már folytatta: — Régi szakszervezeti tag vagyok. A leg­nehezebb években is ünnepeltünk. Pedig a tőkések mindent kieszeltek, hogy elvonják figyelmünket. A bérjavítást is május 1-gyel kapcsolták össze: aki dolgozott, kapott tíz fillért, aki nem, az ennyit sem és a tetejébe megverték... Emlékszem, egyszer — üzem­lakatos voltain — kötélpálya javításra ren­deltek be. Hát, jó, mondtuk, javltunk. Reggel összeszedtük a szerszámot és kimentünk. Egy­két órát dolgoztunk, aztán leültünk és ünne­peltünk. Nem sör és zene mellett, hanem csendben, mindig fürkészve beszélgettünk. Emlékeinket, ismereteinket elevenítettük fel. Nem tudtak „kitolni” velünk, órabérben ün­nepeltünk. .. Az asszonyok mosolyogtak és bólogattak: bizony így volt, az 6 férjük is köztük űrna­péit. — Május elseje előtt még a rádiókat is ös­szeszedték, nehogy a proletár Moszkvát hall­gassa. Persze, mindenkitől nem vehették el, kölcsönkértünk egyet és a késő éjszakai órák­ban zárt ajtók mellett figyeltük az adást. He), de szép ünnepségek voltak ottI Ilyenkor min­dig nőttünk egy fejjel, erősebbek, lettünk.. — De nem Is szaporítom tovább a szót. Csak azt akartam mondani: ha akkor ünne­peltünk, most kétszeresen ünnepelünk. Szaba­don. És bizony jó lenne, ha ezt mindenkinek elmondanánk, hogy értsenek és tanuljanak belőle a munkások. És így ünnepeljenek.;» Ezzel le is ült. Az intéző bizottság elnökéé a szó, de Gadó bácsi emlékei, intelmei órák múlva is vissza-visszatértek, H árom „öreg" harcos emlékezett. Hárman a sok száz és ezer közül felidézték a régi május elsejéket. Nekünk, fiataloknak Hogy tanuljunk belőlük... BOCZ JÓZSEF ENLÉBCE1ÉS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents