Dunántúli napló, 1957. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-08 / 106. szám

»51. MÁJUS S. NAPLÓ X A könnyűipar 1957-es tervei: Tíz százalékkal több kötöttáru, húsz százalékkal több cipő A népgazdaság 1957. évi tervének részeként ki­dolgozták a könnyűipar idei feladatét. A tárca terveiről az alábbi információt adták az MTI munkatársának a köny- nyűipari minisztériumban: Már a második évnegyedtől kezdve valamivel magasabb lesz a termelés színvonala, mint a múlt év első három negyedében. A legnagyobb mértékben a cipő- és kötött­áru gyártást fokozzák. 1957- ben 11.1 millió pár cipőt ad a könnyűipar. A kötöttáruból 10 százalékkal készítenek többet, mint a múlt évben. A megnö­vekedett keresletet figyelem- bevéve sem lesz hiány cipőből, kötöttáruból, harisnyából és pamut méteráruból. A lakosság számára több ma­rad a könnyűipar minden ter­mékéből, mert csökkentik az exportot. Pamutszövetből a HidfötcU hírek BONN Dr. Adenauer szövetségi kancellár minden valószínűség szerint a pünkösd utáni héten kezdi meg már hosszú idő óta tervezett ausztriai látogatását — közölték hétfőn tájékozott bonni körökben, LONDON Roger Cooper és Cristopner Lord oxfordi diákokat, akiket az októberi események után Magyarországról kiutasítottak, az egyetem rektora végleg ki­csapta, mert ismételt intelmek ellenére elhanyagolták tanul­mányaikat, VARSÓ A PAP Jelenti: Wyszynszki bíboros, Lengyelország herceg­érseke hétfőn este Rómába utazott. Kíséretében van a lengyel püspöki kar több tag­ja. A bíborost és kíséretét a hí­vek nagy tömege búcsúztatta. PRAGA A CTK jelenti, hogy Anto­nin Zápotocky, a Csehszlovák Köztársaság elnöke hétfőn ba­ráti beszélgetésre hívta meg a Cyrankiewicz miniszterelnök vezetésével Prágában időző lengyel kormányküldöttséget. A megbeszélés, amelyen részt- vettek a Csehszlovák Kommu­nista Párt és a kormány kép­viselői, valamint a csehszlovák közélet kiemelkedő személyi­ségei, szívélyes légkörben folyt le. szokásosnak csak a felét szál­lítjuk külföldre, s így a belke­reskedelemnek a tavalyi 33 millió négyzetméterrel szem­ben ebben az évben 65 millió négyzetméter jut. Egymillió négyzetméterrel több, gyapjú- szövet mintegy nyolcmillió négyzetméter kerül az üzle­tekbe, s ezenfelül elégítik még ki pamut- és gyapjú méteráru­val a konfekcióipart, A hiány továbbra is tapasz­talható majd a bútornál és a gyapjúszöveteknél, különösen pedig a íésűsgyapjúanyagok- nál. Tíz százalékkal több bú­tort gyártanak ugyan, de a vásárlóerő ennél jóval na­gyobb. A nyomdák, és feldol­gozó üzemek papírellátása az idén Is nagy gondot okoz. A könnyűipar tervteljesíté­sét megnehezíti, hogy az anyagellátás most sem lesz jobb, mint korábban. Csaknem valamennyi alapanyagot nyu­gati országokból kell Importál­nunk és a készletek általában csökkentek. A gyárak feladata, hogy a kereskedelemmel egyet­értésben olyan választékot ala­kítsanak ki, amelyhez viszony­lag kevés anyag kell. Meg­könnyíti azonban a vállalatok munkáját, hogy sokkal szaba­dabban, kevesebb megkötött­séggel dolgozhatnak. Nem kap­nak utasítást arra, hogy mit termeljenek, nem írják elő a termelési értéket, az összbért és a létszámot, csupán az anyagelosztás szabályozásával akarják megoldani a központi irányítást » 42 gyermek hazatér Jagoszláviáhci A Magyar Vöröskereszt és a Jugoszláv Vöröskereszt közvet len megegyezés alapján, a ha­zájukból Jugoszláviába távo zott tizennégy éven aluli gyér mekeket — a szülök kívánsá­gára — visszajuttatják család jukhoz. E megegyezés érteimé ben 1957 május 9-én a Magyar Vöröskereszt negyvenkét gyér meket vesz át a Jugoszláv Vö­röskereszttől Horgoson a ju­goszláv határállomáson. Nyílt tárgyalást Csikor Kálmán bűnügyében Mi, a pécsi 21. az. Autó­közlekedési Vállalat vezető­sége, MSZMP Intézőbizott­sága, Szakszervezeti Bizott­sága, valamint a vállalat ösz- szes kommunistái és becsüle­tes dolgozói csatlakozunk a pécsi rendőrfőkapltányság karhatalmi zászlóalj, vala­mint az MSZMP m eszes to lepi szervezetének tiltakozá­sához, ml Is követeljük vitéz nemes Csikor Kálmán alez­redes úr népbíróság elé való állítását. Követeljük a tárgyalás nyilvánossá tételét, hogy azon a dolgozók megjelen­hessenek és szemtanúi lehes­senek, hogy a proletárdikta­túra ereje hogyan sújtja és bünteti az ellenforradalom vezetőit, akik a nép hatal­mát akarták megdöntenl. Követeljük továbbá, hogy vonják felelősségre az Ilyen felelőtlenül eljáró bírákat és minél előbb távolítsák el munkahelyeikről. Követeljük a népbfrőság Pécsett való felállítását is, és a Csikor és ehhez hasonló ellenforradalmi elemek ellen­forradalmi bűncselekményeit a népbíróság tárgyalja. Pécsi 21. számú Autóközlekedési Vállalat MSZMP Intézőbizottsága MELYIK A JOBB? Arról beszélget­tünk, vitázgattunk tegnap Katyi György gyei Egyházaskozá- ron, hogy melyik a jobb: a gépi munka, a traktor után akasz­tott éke, vagy a pár ló, s a mögötte, né­ha térdig sárban baktató paraszt? Én a gépállomás mel­lett kardoskodtam, míg a 11 holdas egyé­ni paraszt kitartott a lovai mellett. No, de szóból ért az ember. Mit is mon dott Katyi György? Jó a gépi munka, csakhogy egy kicsit drága. Egy holdért el­kérnek 152 forintot. S ez csak a szántás, fo­gasolás. Aztán ott a baj, hogy széles az eke, keskeny a boro­na, ki-kihagy egy sá­vot s ha jó munkát alkar a paraszt, még- egyszer kell fogasol- tatnia. Számoljunk hát to­vább! Mondjuk úgy igaz, ahogy említi és ráfér arra a földre még egy fogasolás, hát űzet érte negy­ven forintot. Aztán a cirkalmazás meg a ve tés is belekerül egy százasba, ami össze­sen kitesz 300 fo­rintot, mire egy hold földön csírázásnak in­dul a mag. ő meg erre azt mondja, hogy két lóval 280 forintba kerül ez a munka. Hát igen. Csakhogy eddig még nem ta­lálkoztam olyan pa­raszttal, aki a fent elsorolt munkát 280 forintért elvégezte volna. Maga Katyi György is 300 fo­rintot számolt egy hold megszántásáért, fogasolásáért a ta­nácselnöknek a ta­vasszal, amikor az ezer saroköl földjét elvállalta a szőlők­ben. Valahogyan más van a szavak és más a tett mögött. Ami­kor a gépállomás munkáját vizsgálgat- juk, akkor drága, s olcsóbb a fogatmun­ka. amikor meg mun­kát vállal a fogatá­val, kétszer annyit kér érte, mint a gép­állomás. Aztán hadd mond­jak cl még egy pél­dát. A faluban nagyon sok gazda használta a gépállomás gépeit. Olyanok is, akiknek ló áll az istállójukban. S igen megelégedtek a munkájával. Kü­lönösen a lánctalpas végzett jó munkát a girbe-görbe kozári ha tárban. Sőt a taná­cson úgy tudják, hogy maga Katyi György is szántatott a gép­állomás traktorával, csakhogy a beszélge­téskor bölcsen hall­gatott róla, nehogy abba a kellemetlen helyzetibe kerüljön. hogy ráolvassák: A saját földjén a gép­állomással dolgoztat, mert az olcsóbb, ma­ga meg bérbe szánt kétszerannylért. Hát így állunk a gépi munkával és a fogat-műveléssel. Amíg magunknak do’ gőzünk a fogait áz ol­csóbb, a jobb, hiszen a takarmány megte­rem. Mikor más kéri. bizony sokat feleszik a ló, drága a takar­mány s a bér kétsze­rese a gépállomásé­nak. De hát ez az okos kodás is csak engem igazol. Mégiscsak ol­csóbb a gépi munka Ami pedig a hátrá­nyát illeti. Hát iste-j nem! Van szorgal­mas, Jó gazda és ha-| nyag paraszt, a trak-: torosok sem egyfor-J mák. Ez pedig máp csak nevelés dolga. Gáldonyi „Afrika" az Alkotmány utcában Másfél hónappal ezelőtt több volt az Alkotmány ut­cai munkásszálláson a meg­rögzött munkakerülő, mint a rendes ember. Vandalizmu­suk nem volt nyomtalan. Olyan körülmények között éltek, hogy azt mindennek lehet nevezni, csak emberi­nek nem. összetört bútorok, leírhatatlan mocsok minde­nütt. Veszekedtek, vereked­tek egymással, a borközi ál­lapot náluk természetesnek számított. Loptak, csaltak, csak éppen dolgozni nem akartak. A két gondnok, Pécsi La­jos és Varga Pál minden tá­masz nélkül, emberfeletti munkával kezdte meg a tár­saság megtisztítását. Később közbelépett a rendőrség is. Az együttműködésnek ma már megvan az eredménye. Sokat javult a szállás szociá­lis összetétele. S mégis..; Néhány nappal ezelőtt nagy kiáltozásra riadnak fel az emberek. Mi az? Mire a folyosóra értek, már csak a vértócsákat láthatták. Vere­kedtek. Aztán jön a mentő meg a rendőrautó. Egyelőre ez a dolog legésszerűbb el­intézése a legtöbb esetben. Mert hiába a drákói rend­szabályok, a bumlizók, a gaz- embérek azonnali eltávolítá­sa, azért mindig akad egy- epv fékevesztett ember, aki­vel szépszóval nem mennek semmire. De nemcsak az emberek a hibásak. Kellemes meglepetést oko­zott az egyik szoba ú) bú­torzata. Ilyennek kellene len­nie mindenütt. Az asztal kÖ- rüU deszkapadon három fia­talember ül. S az asztal kö­zepén ott fekszik az „ördög bibliája“ a kártya. Igen, ez a fő szórakozásuk, a huszon­egy meg az ulti. Természete­sen a játék pénzre megy. ök is tudják, hogy ez nem jól van így. Deres Lajos, egy zömök, csupaizom legény nem is hagyja szó nélkül. — Sokan vagyunk itt fia­talok, mindannyian nagyon szeretnénk sportolni. De se pálya, se fölszerelés. így az­tán nem marad más szórako­zás, c*ak a kártya. Hej ha lenne itt két pár boxkesztyü! — csillan fel a szeme — az­tán rögtön legyint Is rá egyet. — De nincs. Se röp­labda, se foci, semmi. Pedig Tatabányán nagy bunyós vol tam ám! Vajon miért került ide Tatabányáról ez a zömök le­gény? Meg is kérdezi valaki. Erre vakargatni kezdi a fe­jét — Hát szóval, Izé, az úgy volt, hogy egy bányásznapon nagy verekedés kerélcedett, aztán... — széttárja a kezét. Minek ezt tovább mondani. Érthet ebből, aki akar. —i De többet nem verek­szem, az szent, — fogadkozik. Nem éri meg. Kirúgtak a jó állásomból, mert ottan én bányaács voltam. Kerestem havi háromezret, s most itt van.. j Hát hiába a „bunyósvérre?' vigyázni kell. Egyébként ro­konszenves fiú ez a Deres Lajos. Az ilyen embereket nem szabad a megrögzöttek közé sorolni, egy fiatalos meggondolatlanságból lekent pofonért. Ugylátszik erre gondolt Varga Pál gondnok is. — Egy politikai nevelő kel­lene ide, aki foglalkozna az emberekkel. Azonnal más lenne a helyzet, — mondja, és ebben kétségtelenül igaza van. Mostanában beszélnek arról, hogy a munkásszállás kap egy kultúrotthont, eset­g g sportfelszereléseket is. izony erről nem beszélni kellene. Ha egy hónapja meg kapták volna mindezeket, akkor is későn lenne. Törőd­ni kell az emberekkel! Biz­tosítani kell szabadidejükre egy kis vidámságot. szórako­zást! Jobban menne a mun­ka is. Bár a múlt hónapihoz ké­pest a javulás szembetűnő, a szállás még most is túlsá­gosan piszkos és egészségte­len. Ezért már több munkás panaszkodott is. Megnézte a szállást két üzemi orvos, dr. Bank József és dr. Seres Viktor. — Kritikán aluli. Afrikai viszonyok, csóválják a fe­jüket mindketten. — Nagy a járványos megbetegedések veszélye. Vannak, akik ezért a ta­karítónőkre próbálják hárí­tani a felelősséget. Kétség­telen, ők is ludasok a dolog­ban, de nem teljes mérték­ben. Erről tanúskodik az a néhány szoba, ahol tisztaság, rend van mindig. Pedig eze­ket is ugyanazok a takarító­nők takarítják, akik a többi szobát. A lakóik sem földre- szállt angyalok. Éppen olyan munkások, mint a többiek Azaz, hogy mégsem egészen olyanok, ök szeretik a ren­det és a tisztaságot. Ma amikor kormányzatunk annyit áldoz a bányászokra, nem lenne szabad ilyen vi­szonyoknak előfordulniok se­hol Igaz, most kap a szállás új bútorokat. Ez kétségtelenül sokat javít majd a helyze­ten. Természetesen az új bú­tor még nem minden. A la­kóknak is meg kell változ niok. Mert legényszálláson is lehet rendet, tisztaságot tar­tani. Példáért nem kell mész sze menni Meszesen a Tőrök István munkásszálláson olyan tiszta, kedves min­den, hogy lakói szinte otthon érzik magukat. Egy kicsit több fegyelem is önbecsülés kell csak, és az Alkotmány utcában sem lesznek többé „afrikai" viszonyok. LAZAR A CINIZMUS ELLEN! A cinizmust, — a burzsoá-fasiszta ideológia részének — célját aligha kell taglalni. Az utóbbi néhány évben — különösen az ifjúság nevelésének problémáinál — annyi beszéd, írás szólt róla, hogy a célokat Illetően szinte már kimerített a terület. A cinizmus mint fogalom — talán éppen sokszori előfordulás miatt — úgy belenőtt a köznapi szóhasználatba, hogy lassan már az egyszerűen rossz gyerek csintalanságára is cinikusságot mondanak. Köznapi szóhasználat ide vagy oda, tollat kell fogni és újra írni kell erről. írni és újra írni erről a szörnyű féreg­ről, amely úgy rágja be magát az emberek tudatába, mint szú a fába. A fűrészpornál apróbb szemenként őrit szét az emberek ösztönösségböl is becsületes tudatát. Nemcsak az Ideológiailag képzetlenek tudatába, a képzettekébe is bejut, hogy szinte észre sem veszi az ember. Ez az észrevétlenség az oka, hogy a cinizmus sok ember tudatában leegyszerű­södik a jó bemondásokra, a jópofaságra, a tréfálkozásra, a vagányságra. Ez utóbbinak pedig az az oka, mert erről a népi hatalommal ellenséges ideológiai céljáról volt sok írás, szó az elmúlt években, de annál kevesebb a megnyilvánu­lásának formáiról. Nem jó dolog ma már, főleg nem valami megnyugtató és dicső, nyíltan szidni a „Kádár-kormányt", „F’’-betűl vésni a falra az „Éljen a munkás-paraszt kormány”, „Éljen Kádár” jelszavak elé. A proletárhatalom erősödése miatt lekerült a nyílt uszítás az utóbbi hetekben a napirendről és okkal változott át a társasági élcelődések, köznapi meg­jegyzések, csipkelődések formájává. Szerzőik ugyanazok, akik októberben és utána egy ideig a követelés-gyárosok voltak, csakhogy a képtelenséget, népámítást, brutalitást, gyilkosságot, sovinizmust, nacionalizmust, a már jelentkező antiszemitizmust, nyilt szocializmus- és szovjetellenességet, amerikabarátságot felcserélték a csalfa finomsággal. Mód­szerváltoztatás ez, semmi más. A napokban egy szovjet tiszt bejött a „Béke sörözőbe". A söntés körül álldogálók közül egyike halálos komolyság­gal, sörhabos szájjal azt mondta: „Szervusz, testvérF Ért­hette, mert visszaköszönt, sőt két lépcsőt lépve visszafor­dult és kezetfogott vele. Rövid parola után beült egyik boxba, s ekkor eredt meg a változatlanul sörhabos száj: „Testvér... hehehe! Nekem nem, talán magának?" — for­dult egy egyedül söröző felé, aki tétova mozdulattal mu­tatta, hogy ne zavarják. Ezután elmondta halkan a kadarka viccet. Egy másik: ízlésesen csomagolt cipőkrémet mutat Sz I. elvtárs egyik ismerősének. Forgatja, nézi, majd így szól: „Ez beszéd. Német márka, német márka marad, amíg a világ világ lesz. Hiába az a sokat szidott nyugat még tud produkálni — Nana! Ez kelet. — így Sz. I. elvtárs, mire ismerő­sének képe úgy átváltozik, mint forgószinpadon a díszlet és igy szól: — Az már más. Akkor ennek csak a külseje jó. Harmadik: Néhány nappal ezelőtt a Rákóczi úton új szovjet gyártmányú oldalkocsis motorokkal mentek rend­őrök. Vagy öttel. Látták többen, utána is fordultak. Erről folyt az alábbi párbeszéd a Munkácsy Mihály utcában: — Micsoda motorokat láttam a Rákóczi úton! Első Iá fásra hasonlít a BMW 750-esekhez. — Ja, azok nyugatnémetek. i— Frászt! Orosz gyártmány. — Orosz? BMW? •— Nem BMW, de orosz. — Szóval orosz. Akkor azok is megérik a nagy... Erre az egyik félben felülkerekedik a becsületsértés érzése, hogy már azt is kétségbevonja, amit saját szemével lát és kifakad: — Ült maga rajta, hogy tudja milyen motorok azok? Nem ült, akkor honnan tudja? Es erre így változik a hang: — Vicc volt az egész. Kérem, ezt halálos komolyan mondom, a világ legjobb motorjait — igaz a csínján lehetne javítani — a szovjet elvtársak gyártják. Ez kérem az egés2 világon el van ismerve — és úgy emelte szájához újját, mint a közismert likőr reklám ősz szakálas figurája. Negyedik: Nemrégiben a szappanhiányt feloldotta a testvérállamok segítsége. Az egyik üzletbe vevő jön és bi­zonytalanul kér szappant. Kap. Csomagolják, fizetni indul és a pénztár előtt egy másik vevő szól neki: — Rossz ám ez a szappan... Ez amolyan szocialista segítség. Ezzel a ruhát nem lehet kimosni, legfeljebb a Kádár..i Erre a szappantvevő asszony kissé merev tekintettel néz a hozzája szólóra, amit az megértett és igy kapcsolt: — Mondom rossz ám ez a szappan, mert ebből is kevés van és csak annyit adnak belőle, hogy az alsónemü kimo­sására ha éppen elég... Szóval... hbgyismondjam... legfeljebb addig várunk, amíg Kádár elvtárs intézkedik, hogy több szappan legyen. Kevés van és ez a rossz... Lehetne még folytatni, lehetne sorolni még a huszon­ötödiket, hatvanadikat és a többit is, de kell-e7 Le lehetne írni, hogy egyesek, de úgy, hogy mások is lássák, úgy néznek a városban nagy néha látható szovjet katonákra, hogy ahhoz képest az a közmondásos kinézés testvéri fogad­tatás lehetne. Külön cikkben lehetne beszámolni arról, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban gyártott és nekünk segítségül küldött szövetet hogyan ajánlta az egyik pécsi üzlet eladója. ízelítőt belőle: „Kérem, én régi szakember vagyok... a magyar szövetnek nincs párja... talán csak az angol ...de ezek!" Ugyanez az ember a szöveteket illetően is másként beszélt minden áruról, ami Hegyeshalomtól nyugatabbról jött még 1956 augusztusában is. De elég a pillanatfelvételekből. Kiderül ebből, milyen sokrétű a téma. Ez semmi más, mint a cinizmus új, kifényesített formája. Es céljai a kö­vetkezők: 1. Szovjetellenesség, a szocialista országok segítségének ócsárolása. 2. Nacionalizmus. 3. A Nyugat felsőbbrendűségének hirdetése, hogy az azután csak az igazi, de még ha esetleg nem hiszi az illető, akkor a magyar is jobb a keletinél (de még mennyivel) és ebből fakadóan: 4. Meg nem fogalmazott (szószerint meg nem fogal­mazott) fajelmélet, miszerint: elmaradott Kelet... művelt Nyugat.i. ha ide kötjük szekerünket elmaradunk, ha oda, akkor, a akkor úgy kifejlődünk, mint a kölyökgólya... Szóval így és ehhez hasonlóképpen lopja be magát a „jópofaság", a „jó bemondás", a „tréfálkozás" és a többi ez emberek tudatába. Ilyen módon akarják belopni azok, akik tudják, hogy miért akarják belopni. Harcot ez ellen a féreg ellen, nem poémikus harcot, hanem alapos ideológiait, mert manapság rág, rág és újra rág! Nagyon sokszor a szó rosszabb a gyilokndl. Es ez a szó, az ilyen szó és szavak nem fizikailag ölnek,- hanem szelle­mileg. Es ki ne tudná, hogy a szellemi gyilkosság nem egyszer szörnyűbb a fizikainál, mert az élő embert teszi élőhalottá, kAszqn József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents