Dunántúli napló, 1957. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-03 / 102. szám

4 NAPLÓ 1951. MÄ.IUS 5. Máius e/sejei nagygyűlés a Hősök terén (Folytatása a 3. oldalról.) famentben, két nap alatt 28 ellenforradalmi pártot alakí­tottak, bejelentették még a hírhedt Magyar Élet Pártjá­nak megalakítását is és meg­jelentek a falvakban és a gyá­rakban is a „mindent vissza" jelszóval. Ahogy 1919-ben Horthy gyil­kos bandája mögött ott volt az Entente, — úgy sorakoztak fel az imperializmus sötét erői pénzzel, fegyverrel, széles pro­paganda gépezettel 1956. ok­tóberében is az ellenforrada­lom sötét erői mögött. Munkások, elvtársak! Szemlől-szembe a dühöngő ellenforradalommal nekünk kommunistáknak kellett dön­tenünk, tűrjük-e tovább, hogy lemészárolják a nép elejét, sírba tegyék a nép- köztársaságot, elrabolják nemzeti függetlenségünket és háborús tűzfészekké vál­toztassák hazánkat — vagy minden elképzelhető erővel szálljunk szembe az árulás­sal és az ellenforradalmat semmisítsük meg. (Taps.) Ml kommunisták döntöttünk. Elhatároztuk, hogy harcba hívjuk a szocialista forradalom cs a haza minden, az ellen - forradalommal szembeszállni kész hívót, ugyanakkor ismét segítséget kértünk a rrutgyai nép legftnzetlenebb, legigazibh barátjától, a Szovjetuniótól. (Éljen! Nagy taps. Felkiáltá­sok: Szovjet—magyar barát­ság! Hurrá kiáltások.) A bzov- Jet kormány és a szovjet nép a kért segítséget a proletárin- temacion aű Izmus szellemében megadta. így a magyar nép a Szovjetunió testvéri segítségé, vei megvédte a szocializmus ügyét Magyarországon. Ez a harc nem ment áldoza­tok nélkül. Elvtánsak! Emlékeznünk kell ezen s szabad május elsejéin, mártír­jainkra, az ellenforradalmá- rok által legyilkolt kommunis­tákra. Igaz magyar.hazafiakra — Mező Imréné, Kalamár, Asz­talos, Kállai, Bi.ksza és a több drágia elvtársunkra ..:, áki’l nem ünnepelhetnek többé ve­lünk. Emlékeznünk kell azokr. a pártharccsokra, államvédél­százezrei készek fegyverrel is védelmezni saját hatalmukat. (Taps.) Mindez egyben beszé­des cáfolat azokra a hiú vá­gyakat kifejező ellenséges rá­galmakra, amelyek szerint ok­tóberben a munkások támad­tak volna a népköztársaságra és most egy tömegektől elsza­kadt kormány vezetné az or­szágot. Vannak külföldi vendégeink: nézzék meg a párt és a kor­mány vezetőit és a tőlük elsza­kadt tömegeket, amelyek itt állnak százezrével ezen téren. (Éljenzés, és taps. Felkiáltások: Éljen a párt!) Helyreállítottuk a gazdasági élet helyes vérkeringését mondanunk, hogy november negyediké után a központi irá­nyítás — ha napról-napra erő­södött is — hosszú heteken át nem volt eléggé hatékony. Eb­ben az időszakban különösen döntő volt a tennivalókat he­lyesen felismerő és saját ere­jének tudatára ébredt munká­sok, bányászok, szövetkezeti és önállóan dolgozó parasztok, értelmiségiek öntevékeny mun­kája és helyes politikai fellé­pése az ellenforradalmár pro­vokátorok és az úgynevezett, „hőbörgők" ellen. A hat hónap eredményeiben munkásosztályunk, népünk, pártunk és a kormányunk erőfeszítései mellett a szocia­lista tábor országainak, első­sorban a Szovjetuniónak a proletárinternacionalizmus szellemében nyújtott anyagi, erkölcsi, sokirányú testvéri segítségének is nagy része van. Erőt adott a magyar népnek a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom politikai és erkölcsi támogatása is. A Szakszervezeti Világszövetség és több ország szakszervezeti vezetőinek iátogatása és szo­lidaritási nyilatkozatán kívül huszonhét ország testvéri kom­munista és munkáspártja nyi­latkozatát kaptuk kézhez, ame­lyekben az egész nemzetközt munkásmozgalom egységesen elítélte a Magyar Népköztársa­ság és a béke ügye elleni el­lenforradalmi támadást és biz­tosít bennünket támogatásáról. Ily módon elmondható, hogy a Magyar Népköztársaság tár­sadalmi rendje ’ellen 1956 októ­berében indított, az imperia­listák által szított és támoga­tott ellenforradalmi támadás, az okozott károk mellett meg­acélozta a magyar szocialista forradalom erőit. Ugyanakkor szorosabbra fűzte, erősítette az élő, hatalmas, legyőzhetetlen proletárnemzetköziséget. mistákra, honvédekre, rendő­rökre, 'karhataknistáikra, akik hitükhöz, esküjükhöz híven harcoltak és meghaltak a szo­cialista forradalom, a nemzeti függetlenség, a Magyar Nép­köztársaság ügyéért. Emlékez­nünk kell azokra a szovjet munkásokra, parasztokra, ér­telmiségiekre, katonákra, akik segítségünkre siették a harc­ban, segítettek megvédeni népi demokratikus rendünket, füg­getlen hazánkat, békénket. Mély tisztelettel emlékezünk mindazokra, akik a magyár népnek nyújtott segítség köz­ben a legnagyobbat, életüket áldozva bizonyították be hűsé­güket a proletár nemzetköziség szent eszméjéhez. Drök dicső­ség övezze mindannyiuk emlé­két! Kedves Elvtársak! Erre a hősi harcra visszate­kintve világosan látható, hogy októberben a szocialista Ma­gyarország vívta élet-halál har cát a régi úri Magyarország­gal és ebből a harcból a szo­cialista Magyarország került ki győztesen. (Nagy taps.) t>e az is világos-, hogy ez a harc ugyánakkor a népek, a nemze­tek leigázására törő nagytő­kés imperializmus és a népek szabadsága és békéje felett őr­ködő proletárnemzetköziség összecsapása is volt és győzött a proletárinternacionalizmus, győztek a társadalmi haladás és a béke erői. (Nagy taps!) Ezért bír nagy nemzetközi je­lentőséggel az 1957-es magyar május elseje. Ezen a május elsején azt ünnepeljük, hogy a magyar népnek az Önzetlen cs áldo­zatkész segítséget nyújtó Szovjetunió támogatásával sikerült megvédelmezni a szocializmus ügyét és Így a magyar proletárdiktatúra, annak munkás-paraszt álla­ma, a Magyar Népköztársa­ság él! (Taps.) 1957. május elsejének történel­mi jelentősége abban van, hogy a munkáshatalom elleni veszélyes és véres támadást, a súlyos megpróbáltatásokat a magyar nép leküzdötte és ma a szocialista országok testvéri családja tagjaként, népünk ba­rátainak örömére, ellenségeink bánatára, szabadon ünnepli május elsejét. (Nagy taps.) reállítottuk, ezt elmondhatjuk annak tudatában is, hogy még igen komoly fogyatékosságok vannak. De mindenki, aki ké­pes csak egy kicsit Is tárgyila­gosan nézni népgazdaságunk fejlődését, megállapíthatja, hogy a népgazdaság helyreállí­tása a vártnál nagyobb ütem­ben folyik. Az államhatalom megerősí­tése, a gazdasági élet vérkerin­gésének megindítása mellett igen jelentős eredménye fél­éves munkánknak, hogy isko­láink, egyetemeink, az ország legfontosabb kutató, művelő­dési és kulturális intézményei működnek és munkájukban fokozatosan felzárkóznak a politikai és a gazdasági élet fejlődési üteméhez és eredmé­nyeihez. Felépítjük a szabad, független szocialista Magyarországot! Eredményeinket annak köszönhetjük, hogy vissza■ tértünk a nagy Lettin tanításaihoz A fő irány, amelyet november 4-e óta követünk9 feltétlen helyes Kedve« elvtánsak, elvtárs­nők! Tekintsük át a november 4. óta megtett utat! Ha a harc eredményeit számbavesszük, megállapíthat­juk — anélkül, hogy az ön­teltség bűnébe esnénk, — hogy eredményeink igen jelentősek. Ha a harc eredményeit nézzük és megvizsgáljuk az élet külön­böző területén levő hiányossá­gokat is, nem lehetünk egé­szen megelégedve. Hiszen van nálunk még hiá­nyosság annyi, hogy kölcsön is tudnánk adni belőle más­nak. De, ha november 3, anar­chikus viszonyaira gondolunk, amikor a dühöngő ellenforra­dalom és imperialista irányító gazdái már zsebükben érezték a hatalmat és az országot, ami­kor a szocializmus ügyéhez hű hazafiak üldözött vadakká vál­tak saját hazájukban, amikor a népgazdaság teljesen megbé­nult állapotban volt — és így nézünk vissza a megtett útra, nem tévedünk, ha megállapít­juk, hogy a fő irány, amelyet azóta kö­vetünk, feltétlenül helyes és nagyok az eredmények. Milyen eredményekről be­szélhetünk? Megszűnt a kapitalizmus visszaállításának lehetősége Mindenekelőtt a hatalomról, az államról, a törvényes rend­ről. Lehet és van is sok kriti­kusunk.» Vannak ellenségeink is, akik a kákán is csomót ke­resnek. Az ilyen emberek sze­retnek bennünket műveletlen­nek, merevnek, hozzá nem ér­tőnek, kegyetlen terroristák­nak, sztálinistáknak és minden­elképzelhető rossznak — ami az ő szótárukban van, szidal­mazni. De azt legnagyobb el­lenségeink, legrosszabbindula- túbb kritikusaink sem mond­hatják, hogy mi a kapitalisták és a földbirtokosok érdekeit szolgálnánk. Itt van a kutya eltemetve. Népünk ellenségei számára a Magyar Népköztársaság fej­lődésének elmúlt hat hónap­jában Igazán az a Iegrosz- szabb, ennél fogva népünk számára az a legfőbb jó és legfontosabb eredmény, hogy a munkáshatalom erős és a kapitalizmus visszaállításá­nak lehetősége megszűnt. ITapsJ Népköztársaságunk alkotmá­nyos, törvényes rendje bizto­sítva van. Az alkotmányom néphatalmi és államigazgatási szervek helyre vannak állítva. Újjászerveztük Népköztársasá­gunk fegyveres erőit, a nép­hadsereget, a határőrséget, a rendőrséget, ezeken belül első­ként a karhatalmi egységek fegyveres erőit. A kulcspozí­ciókból eltávolítottuk az áruló­kat. A hatalom fegyveres biztosí­tásának feladatába bevontuk és bevonjuk a munkások, a bányászok, a parasztok leg- öntudatosabbjait — megszer­veztük a munkásőrséget. (Él­jen — nagy taps.) A munkásőrség megalakítá­sa is bizonyítéka annak, hogy. a párt és a kormány a töme­gek iránti messzemenő biza­lommal, azokra támaszkodva vezet. Az a lelkesedés pedig, amellyel a munkások tömegei jelentkeznek felvételre a mun­kásőrség alakulataiba, azt jel­zi, hogy a magyar munkások Elvtársak! Minek tulajdonít- 1 hatók ezek a jelentős eredmé- í nyék? Mindenekelőtt annak, hogy saját hibáinkkal is szakítva a párt politikáját és a töme­gek tisztánlátását zavaró, a marxizmus-lenlnizmust meg­hamisító, a munkásosztály érdekelt eláruló revizionista . eszméket lelepleztük, vissza- ; tértünk a nagy Lenin tanitá- ; sálhoz. (Nagy taps. > i E tanítások fényében vizsgál- i tűk meg a magyar helyzetet és ; határoztuk meg a legfontosabb : tennivalóinkat. , Kerülgetés nélkül nevén ne- 1 veztük az ellenforradalmat, le- 1 lepleztük az árulást, mindenki számára érthetően megmond­tuk, hogy nálunk proletárdik­tatúra van, amely közvetlenül a dolgozó tömegeikre támasz­kodik és ugyanakkor kímélet­lenül elnyomja az osztályel­lenséget. (Éljen — hosszantar­tó, viharos taps.) Elvetettük a hazug semle­gesség jelszavát és megmond­tuk, hogy a Magyar Népköz- társaság kitéphetetlen tagja a szocialista országok Szovjet­unió által vezetett hatalmas családjának és következetesen hű marad a varsói szerződés­hez. (Nagy taps.) Szembeszálltunk az ellenfor­radalom aljas szovjetellenes uszító rágalmazásaival és be­bizonyítottuk, hogy Magyaror­szág területén tartózkodó szov­jet csapatok az adott nemzet­közi viszonyok között a ma­gyar nemzeti függetlenség és népünk békéjének védelmét segítik az imperialisták ka­landor terveivel szemben. Megmondottuk kertelés nél­kül, hogy mindaddig, amíg az agresszív imperialista körök anyagi alapot létesítenek azzal a nyilvánosan bevallott céllal, hogy a Magyar Népköztársa­ság rendjét megsemmisítsék és e cél érdekében sok éve fegyverben tartanak Nyugat- Németországban Horthy-fasisz- ta ellenforradalmi erőket is, amikor ennek a célnak az ér­dekében szégyenkezés nélkül atomfegyverrel látják el Euró­pa népeinek és a magyar nép­nek Hitler-faslszta hóhérait, addig mi is igazságos, jogos önvédelemnek tekintjük a szo­cializmus, a béke erőinek ösz- szefogását, a varsói szerződést és a szovjet csapatok magyar- országi tartózkodását is. (Nagy taps.) Erre a nyíltságra és határo­zottságra a magyar néptöme­gek napról-napra fokozódó bizalommal és támogatással válaszolnak. Az eredmények a nyíltságon kívül továbbá annak köszön­hetők, hogy világos helyzete' teremtettünk a Magyar Nép­köztársaság legfőbb társadal­mi vezető ereje, a párt kérdésében, leszámol­tunk a pártot bomlasztó és az ellenforradalomnak ezzel kezére játszó, a párt vezető- szerepét’ tagadó revizionista nézetekkel. Ennek a harcos következetes­ségnek eredménye, hogy az el­lenforradalom tüzében újjá­született a magyar nép vezető ereje, a munkásosztály élcsa­pata, a Magyar Szocialista Munkás Párt. (Éljen a párt, taps.) A politikai, a fegyveres és gazdasági harcokban meg­edződött párt újjászervezte a népköztársaság társadalmi erő­it, elsősorban a munkásosztály szervezeteit, a szakszervezete­ket és a Kommunista Ifjúsági Szövetséget és ezek a társadal­mi erőik a proletárdiktatúra vezető erejének a pártnak irá­nyításával megvédték és meg­erősítették a népi hatalmat. Üdvözöljük május elsején a magyar munkásosztály nagy harci hagyományokra visszate­kintő és ma már ismét egy­millió nyolcszázezer tagot számláló szakszervezeteit. Üd­vözöljük az újjászerveződő nő­mozgalmat és ;> büszke zász­laját kibontó Kommunista If­júsági Szövetséget. (Nagy taps.) Ezeknek a nagy társadalmi erőt képező tömegszervezetek­nek és mindjobban javuló munkájuknak jelentős szere­pük van az eddigi eredménye­inkben. A társadalmi szervezeteken kívül az eredményekben része van annak Is, hogy országunk alkotmányos államhatalmi és államigazgatási szerveit a ta­nácsokat, a minisztériumokat, viszonylag rövid idő alatt mun­kába állítottuk. Az eredményekről szólva kü­lön elismeréssel kell megem­lékezni népköztársaságunk újjászervezett fegyveres erői­ről, a néphadseregről, a ha­tárőrségről és a rendőrség­ről, amelyeknek nagy szere­pe volt a munka előfeltételét jelentő törvényes rend hely­reállításában. A magyar fegyveres erők új­jászervezésének valóságos hősi korszaka volt az első karha­talmi egységek megteremtése és ezek hősies helytállása ez ellenforradalmi bandák szét­verésében. A Magyar Népköztársaság erőinek megszilárdításában, politikai, gazdasági és kultu­rális életének helyreállításában a fő szerepet kétségtelenül maguk a munkás és paraszt tömegek, valamint a munká­sok é« parasztok erőfeszítéseit támogató értelmiségi dolgozó rétegek játszották, Nekünk, akik a vezetésben dolgoztunk, ezekben az időiében, meg kell Elvtársak! Elvtánsnők! Május elseje a nemzetközi munkásszoüdarítás harci ün­nepe. Ezen a napon a nemzet­közi munkásosztály, a dolgozó népek harci követelései zúg­nak az egész világon. A japán tengertől az osztrák alpesekig terjedő szocialista világban a szocialista építés ügye, a tőkés országokban az elnyomott munkások és pa­rasztok politikai és gazdasági követelései — az imperialista iga és agresszív fenyegetések nyomása alatt élő gyarmati országokban a nemzeti függet­lenségért folyó harc, — és minden május elsejei ünnepen az egész kerek világot átfog­va, a béke elszánt védelmé­nek kérdései és követelései mozgatják ma a százmilliókat. Mi, magyar dolgozók ezen a május elsején milyen főbb fel­adatokat látunk magunk előtt? Május elsejei harci progra­munk egyetlen mondatban is összefoglalható: továbbfejlesztjük a társa­dalmi haladás terén tizen­két év alatt elért vívmá­nyainkat, a jó tapasztalato­kat felhasználva, a múlt hi­báit gondosan elkerülve te1- jesen fel akarjuk és fogjuk építeni a mindenféle kizsák­mányolástól mentes szocia­lista Magyarországot. (Nagy taps.) Mai május elsejei ünnepsé­günkön messzehangzóan hir­detjük — és ezt hallja meg barát és ellenség egyaránt — hogy népünk begyógyítja az ellenforradalom által okozott sebeket és eltökélt szándéka, hogy a magyar földön, ame­lyet annyi munkás és paraszt nemzedék vére és verejtéke öntözött és amelyen a bitang úri rend tizenkét évvel eze'őtt csak romokat hagyott örökül a népnek, felépítjük a szabad, függet­len. szocialista hazánkat, a szocialista Magyarországot. (Lelkes, nagy taps.) E'.vtársak! E nagy eél elérése érdeké­ben a mos*- soron lévő felada­tokra kell fordítanunk figyel­münket, de tudnunk kell, hogy a mai viszonyok között minden irányú tevékenységün­ket a munkásbatalom erősíté­sének szempontjából kell vizs­gálnunk. Szervezzük a pártott szélesítjük tömegkapcsolatait Erősítenünk k+ll az államhatalmat káros körülményeket erélye­sen felszámoltuk. Ugyanakkor nem titkoltuk, hogy a szocia­lizmus falusi előőrseit, az ál­lami gazdaságokat, a gépállo­másokat és az önként társult, a? ellenforradalom támadásá­val szemben magára hagyva is derekasan helytállt terme­lőszövetkezeti parasztságot he­lyes céljaiban teljes erővel tá­mogatjuk. Az erős munkás-paraszt szö­vetség a mi államunkban az a politikai alap, amelyen létre­jöhet a szocializmus felépíté­sének céljaival egyetértő ösz- szes rétegek nemzeti összefo­gása. (Folytatása az 5. oldalon.) Másodszor erősítenünk kell a magyar proletárdiktatúra államhatalmát három vona­lon: erősítenünk kell államim-' talmunk,alapját, a munkás­paraszt szövetséget, a mun­kásosztály vezetése alatt. Miközben hangsúlyozzuk, hogy el kell kerülni minden volt hibát, amely a munkás­paraszt szövetséget lazította és a Szocialista fejlődést gátolta, meg kell mondanunk, hogy a szocialista társadalom felépí­tése a szocialista magyar falu felépítését is jelenti. Egyéni­leg gazdálkodó párásságunk sok fontos intézkedésből meg­állapíthatta, hogy a rá nézve Tisztelt Nagygyűlés! Kedves Elvtársak! A népi hatalom megerősíté­se után másik nagy eredmé­nyünk a népgazdaság elemi rendjének és rendes vérkerin­gésének helyreállítása. Az ipari és bányászati termelés, úgyszintén a mezőgazdasági termelés, a közlekedés és a ke­reskedelem munkája alapjai­ban a rendes kerékvágásba ke­rült. Már itt voltunk ezen a gyűlésen, amikor kézbesítették nekünk.a nehézipari miniszté­rium jelentését április hónap­ról. Közük, hogy ezt a május elsejét bányászaink úgy ünnepelték, hogy vala­mennyi bányászati tröszt túl­teljesítette április havi ter­vét. (Éljenzés és taps.) Hogy a termelés alapjait hely­Mindenekelőtt erősítsük meg államhatalmunkat a ve­zető politikai erő, a párt to­vábbi szervezésével, tömeg­kapcsolataink szélesítésével, egységének, fegyelmének meg­szilárdításával, tekintélyének növelésével. A pártépítésben szakítot­tunk a régi hibás gyakorlattal. A múltban szektánanak bélye­gezték a régi 19-es elvtársia­kat, félreállították az illegali­tás éveiben helytállt káderek jelentős részét. Az ellenforra­dalom idején is bebizonyoso­dott a régi 10-es harcosok, a spanyol front magyar proletár harcosai, a Horthy-fasizmus éveiben derekasan helytálló elvtánsak hűsége és értéke. Most az élő három munkás­nemzedék — a 19-esek, az Illegalitás évelnek harcosai és a felszabadulás utáni fia­tal káderek — szerencsésen együtt vannak és ez a párt jelenlegi szilárdságának egyik legfontosabb biztosí­téka, (Taps.) Most a párt tekintélyének növekedése idején óvakodva a szektás elzárkózástól, biztosí­tanunk kell, hogy utat talál­jon a pártba a szocialista for­radalom ügyéért áldozatkész, önzetlen, harcra és munkára képes minden becsületes dol­gozó, elsősorban munkás, de psak ezek jöjjenek. Ne legyen senki a párt tagja társadalmi illendőségből, vagy egyéni meggondolások miatt. Jobb a pártnak, a munkásosztálynak, az egész népnek, ha a pártot jóindulatú rokonszenvezek és barátok széles tábora veszi kö­rül, mint ha bent volna a párt­ban a nehézségek idején Inga­dozók jelentős tömege. Ez ok­tóber egyik tanulsága szá­munkra. Óvni Jcell a pártot az elv­telen karrieristáktól és külö­nös éberségre van szüléséig azokkal az elemekkel szem­ben, akik Nagy Imre áruló vonalát követve harcoltak a párt ellen október előtt, ok­tóber alatt és október Után. de most szeretnének beénü'ní a pártba és belülről harcolni a párt fő irányvonala és nrr-. sége elleni.

Next

/
Thumbnails
Contents