Dunántúli napló, 1957. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1957-05-26 / 122. szám
N A P10 5 r 1557 MÄJUS 86 V Köszöntjük az építőket Az ország legjobb vasbetonszerelői A titulust nem én találtam iri, Demendy Zoltán, az erőmű építkezés főépítésvezetője mutatta be így őket A nagy címeikhez nagy számok is illenek. A brigádot azonban mégsem számokkal lehetne a legjobban bemutatni. Számok helyett inkább egy kis történet hadd beszéljen róluk, amit Csepei Sándor, a brigád egyik részlegvezetője mondott el. — Amikor még az építkezés elején jártunk — mesélte Csepei — egy új, fiatal építésvezetőt helyeztek ide az építkezéshez. Ö megnézte a terveket, végigjárta a munkahelyeket, látta azt, hogy annyi itt a vasbetonmunka, amennyit még elképzelni is nehéz, — na nem nekünk, hanem egy kívülállónak — látta, hogy a mi brigádunk mindössze hét szakmunkásból és tíz segédmunkásból áll. A fiatal építésvezető nem is kertelt sokat, bement a főépítésvezetőhöz és kért még legalább húsz vasszerelőt. Bizonygatta, hogy tizenheten nem lehet ennyi vasszerelést elvégezni, muszáj új embereket is beállítani. A főépítésvezető szerencsére ismert bennünket és csak annyit mondott: na majd meglátjuk... Azóta sem kellett újabb vasasokat felvenni... Megszereltük mi tizenheten a panelokat is, a vízlágyítót is, az üzemépületet is,,« Most már jöhetnek a számok Is. Tizenheten, amióta itt dolgoznak, legalább száz vagon betonvasat szereltek be. Havi teljesítményük? Ábel Imre, a brigád vezetője halkszavú, egyáltalán nem diosekvős ember, azt mondja, havonta 1100—1200 mázsa vasat hajlítanak és szerelnek be, de jöhetné éppen ezerhatszáz mázsa is, azzal is megbirkóznának, sőt szívesen is vennék, ha jönne, dehát nem jön, így hát kénytelenek megelégedni a szerény 1200 mázsás teljesítménnyel. Az építésvezetőségen dicsérik a brigádot, hogy mindig hajszál pontos munkát végeznek, milliméterekre betartják a rajzokat. Pedig betonvasből nehezebb idomokat hajtogatni, mint ceruzával papiroson megrajzolni. Dehát éppen ez a művészet. Hol tanulták? Ugyan hol tanulhatták volna másutt, mint építkezéseken. Ábel Imrével együtt végigjárták már a dunapentelei és a tiszapalko- nyai erőműépítkezést. Ha azt a betonvasmennyiséget, amit ők már meghajtogattak és beépítettek kiegyenesítenék, akár a földgolyóra is kerekíthetnének belőle abroncsot, olyan hosszúra nyúlna. Úgy vagyunk mi — mondja Csepei Imre —, hogy ránézünk a rajzra és tudjuk, miért úgy kel] csinálni, ahogy elő van írva, miért kell így hajlítani a vasat és nem másképp. Minket nem kell hajtani, noszogatni. Mi még az egymás munkájába sem szólunk bele. Segítünk egymásnak, de mindig az a dirigens, aki a szerelést vezeti, annak a gondolatai elképzelései szerint csinálunk mindent. Mert higgye el a vasszerelést is meg lehet előre álmodni és ahhoz is kell ihlet Még valamit a hírneves vasas brigádról: arra a legbüszkébbek talán, hogy művezető nélkül dolgozhatnak. (Persze, csak azért, mert kiválóan értik a munkájukat) Arról azonban, hogy néha, ha kell — például a panelok szerelésénél — a vasárnapjukat is zokszó nélkül ledolgozzák, vagy egy egy éjszakát is ráhúznak a nappalra, nem szólnak egy szót sem. Nem dicsekednek. Kíváncsi az eredményre? Kérdezze meg az építésvezetőt, — mondják. Szerény ember. Rozsdaportól barna arcukból vidáman csillog elő a szemük. Ha ők maguk nem is mondják, azért biztos tudják, hogy kevés ilyen brigád van még az országban, — ez. P. — As építők barátja Köszönet a jó munkáért A Pécsi Tervezőiroda kollektívája is lelkesen készült az építők ünnepére. A lakóépítkezések terveinek elkészítése nagy feladatot ró rájuk, de a tervezők többsége sikeresen birkózik meg ezzel. Néhány tervező, köztük Köves Emil építészmérnök, a Kolozsvári utcai 250 lakásos lakótömb, 198 meszest lakás és a Mecsek oldalában épülő nyolcemeletes Bányaipari Technikum kollégiumának, Vass Béla építész- technikus a 80 szászvári, 50 nagymányoki, 70 hidasi és 70 mázai bányászlakás, Máté Pál építészmérnök a hosszúhetényi 850 lalcás tervezője és rajtul'< kívül még néhányan egészen kiemelkedő eredményeket értek el. * A 3. sz. Mélyépítő Vállalat pécsújhegyi munkahelyén dolgozó Bodó kubikos, Gruber kőműves. Bába kubikos és Smo- ling Károly vasbetonszerelő brigádja nemrég megfogadta, hogy a jövőben a terv túlteljesítése mellett nagyon nagy gondot fordít a minőségre és az anyagtakarékosságra is. ígéretüket be is tartják. * A Baranya megyei Építő és Tatarozó Vállalat dolgozói ígéretet tettek, hogy a harkányi bányászüdülő munkálatait, valamint a szigetvári, a mohácsi, és a pécsi építkezéseiket a határidő előtt befejezik. E cél megvalósításáért folyó munkában a legjobb eredményt ez- idáig a Bischof, a Novak, a Schwarcz, a Bedő és a Valán- tovics brigádok tagjai érték el. Az Toronydaruk, gyorsliftek, exkavátorok, habarcskeverők nélkül ma már nem is építkezés az építkezés. A gépek segítik az építőket, magukra vállalják a legnehezebb munkát, a szállítást, az anyagmozgatást, az előregyártott panelek emelését, az építők pedig szeretik a gépeket, úgy, mint a jó barátjukat. Képünkön: A nyugati városrész 21-es épületének födémpaneljét emeli helyére az NCK emelő, Pécsett ma délelőtt térzene lesz a Széchenyi téren, majd rollerverseny a sétatéren. A Rákóczi út 56. szám alatt lévő tekepályán tekeverseny, a Kinizsi pályán pedig az Építők— Bácsbokod csapatai labdarúgó- mérkőzés lesz. Délután 14 órai kezdettel gyermekműsor lesz a Balokány ligetben a szabadtéri színpadon, majd szabadtéri játékok és kultúrműsor következik több helybeli és vidéki kultúr- csoport részvételével. Közben ruhabemutató és szépségverseny is lesz. A délután műsorában gazdag sportműsor szerepel, többek között ökölvívás, birkózás, torna. Az építők napjának műsora szabadtéri tánccal és háromnegyed órás tűzijátékkal zárul. Rossz idő esetén a sportműsort az Ybl Miklós kultúrott- honban, a kultúrműsort a porcelángyár! kuiiúrotthonban tartják. oh: éjpítők iiíuttfiííi Kőművesek, ácsok, tervezők és vasbetonszerelők, kubikosok és építésvezetők, az építőipar minden munkása 1951 óta évről-évre május utolsó vasárnapján tartja ünnepét. Es ilyenkor velük ünnepel az egész ország, rájuk gondolnak az új lakások boldog tulajdonosai, az új, modern üzemek, bányák dolgozói. Nekik, az építőmunkásoknak köszönhetjük, hogy az építkezésekre szánt beruházásokból valóság lett, mert igyekeztek gyorsan és jól építeni. Ezek az új alkotások — ha egyik másik nem is a legjobban sikerült — már kifejezik azt a hatalmas változást, ami 1945 óta ebben az országban és az építők sorsában is történt. A ma, a szocializmus építömunkásai már más módon élnek és dolgoznak, mint 12 évvel ezelőtt. Az építőmunkások idősebb nemzedéke még emlékszik arra az időre amikor még nyáron, a főszezonban is százával, ezrével bolyongtak az országban a munkanélküli kőművesek és az építőipar más szakmáinak művelői, amikor még munkalehetőség esetén sem tudtak annyit keresni egy szezonban, hogy az a télre is elég lett volna. A történelem kereke azóta nagyot fordult. Az építőmunkásokból megbecsült emberek lettek, nem kell már félniük a holnaptól, a bizonytalanságtól. Ma minden építő a végzett munkája után kapja meg a bérét s aki jói dolgozik, jól is keres. Multyán László komlói brigádvezető a múlt hónapban például 4440 forintot keresett, Kertész Rozália segédmunkás pedig 2 400 forintot. Ugyanitt a szakmunkások átlagosan 2—3 ezer forintot keresnek havonta. Az építőmunkások megváltozott életét más is mutatja. Az építkezéseken a legnehezebb fizikai munkát többnyire a gépek végzik. A nagyobb építkezések közvetlen közelében étkezdék, öltözők, jól berendezett, kultúrált körülményeket biztosító munkásszállások épülnek, sőt éppen az építők ünnepének előestéjén, pénteken adták át a komlói építőknek a kenderföldi munkásotthont, amelyben munka után vidáman szórakozhatnak. Ezenkívül a mai ünnepen adják át számos építőnek a jó munkával kiérdemelt jutalmakat. Az építőmunkások e nagyfokú megbecsülése azonban nemcsak népünk szeretetének kifejezője, hanem egyben kötelességeket is ró az építőkre. Epítőmunkásaink többsége tudja, hogy minden fillérnek, melyet jelenleg beruházásra költünk, legalább száz más helye is volna. Nem mindegy tehát, hogy az építési költségek hogyan alakulnak, hogyan gazdálkodnak építőink az anyaggal, gépekkel, a munkaidővel és természetesen a munkabérrel. Az ország gazdasági helyzete, minden építő saját önös érdeke megköveteli, hogy a jelenleginél sokkal olcsóbban építsünk, hogy a munka minősége tovább javuljon. A baranyai építők eddigi munkája, a bányászlaká- sők felépítéséért, a sürgős beruházások megvalósításáért folytatott harca biztató eredményeket ígér, azt mutatja, hogy építőink tudják, mit vár tőlük az ország* A Petőfi utcában A Somogy megyei Építőipari nyezetszintig nőttek. Ősszel Vállalat dolgozói szorgalmát már be is költözhetnek az új dicséri, hogy az épülő házak lakók az új házakba, falai már az első emelet meny- . Megjutalmazták a nyugati városrész legjobb építőit Pénteken a déli órákban adta át Nemeskéri László, a Baranya megyei Építőipari Vál lalat igazgatója a nyugati városrész legjobb építőinek a vállalat és az építésügyi miniszter jutalmait. Miklós István, Schulcz Károly, Nagy József, Talabos József, Merk István, Szilovics György és Katona Gyula kőműveseket, Cseke János kovácsot, Horváth Ferenc és Tutti József segédmunkásokat a vállalat igazgatója 300 forinttal, Schatzl József építésvezetőt az építésügyi miniszter 1000 forinttal, Soós Gyula villanyszerelőt és Potocsár János vízvezetékszerelőt szintén az építésügyi miniszter 700 forinttal jutalmazta meg jó munkájukért. Új munkásotthont kaptak a komlói építők Az építők ünnepére jó munkával készültek a komlói 49. sz. Építőipari Vállalat dolgozói is. Már korábban megfogadlak, hogy minden tőlük telhetőt elkövetnek a bányászlakások építésének meggyorsításáért. Céljuk az, hogy szeptemberre, a bányásznapra Kö- könyösben már elkészüljön az első kertes családi ház. S, hogy a komlói építők akarata mennyire egységes, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a májusi kedvezőtlen időjárás ellenére sem mutatkozik lemaradás a tervteljesítésben. A komlói építőkre nagy feladatok várnak ebben az épben. Közel nyolcszáz új bá- Kyászlakást kell felépiteniök és átadniok az év végére, Az első negyedévi terv 125 százalékos teljesítménye azt mutatja, hogy a komlói építők képesek erre a nagy feladatra. A vállalat vezetői a terv teljesítéséhez szükséges feltételeket igyekeznek zavartalanul biztosítani. Sőt nemcsak jó munkalehetőségeket, hanem megfelelő munkásszállást, kulturális és szórakozási lehetőségeket is teremtenek a komlói építőknek. Az építők ünnepére készült el Kenderföldön az új munkásotthon, amelyben mintegy 300 építőmunkás számára nyújt szórakozási lehetőségeket. A munkásotthon nagytermében rendszeres filmvetítések lesznek, de az olvasni vágyók és a társasjátékokat kedvelők számára is van külön teremi NEC/YVÉNNYOLC ÉV A FALAKON MERK PISTA BÁCSIT akkor ismertem meg, amikor éppen átvette a vállalat igazgatójától a pénzjutalmat, mint a nyugati városrész egyik kiváló építőmunkása. Kivétel nélkül mindenki megszorongatta a kezét, mindenkinek volt hozzá egy kedves szava. Merk Pista bácsi hátamö- gött nem mindennapi teljesítmény álL Ezerkilencszáztízben vette először kezébe a vakolókanalat, a kalapácsot és a mérőónt. Idestova már negyven- nyolc éve dolgozik a falakon. A majd fél évszázad rávéste már arcára a ráncokat, de egyebet nem tudott ellene tenni. Hiszen az építkezésen dolgozó ezerkétszáz fiatalabb közül most is a megjutalmazott legjobbak között van. Mit is kérdezhetne mást az idősebbektől az ember, mint azt, hogy volt régen? Milyen volt az építőmunkások élete az ő fiatal korában? Régen? Amikor Mohácsról felmentem Pestre dolgozni, — meséli Pista bácsi — végig kellett kilincselni az építési vállalkozókat, végig kellett hajbókolná a főpallérokat mun káért. Aztán a főpallérok végigmértek: magának fiam, még nincs gyakorlata, mi pedig csak gyakorlott munkásokat veszünk fel — és becsapták az ember orra előtt az ajtót. Ilyen volt a munkásfelvétel, régen. Dehát azóta már nagyon sokszor megfordult a Föld a Nap körül. A háború befejezése után a drávamenti falvak újjáépítésén dolgozott Merk István is, akárcsak a többi pécsi és környékbeli kőműves, Nehéz azért mégis kellett dolgozni Nem hagyhattuk romban állni a falvakat. Ilyen ember Merk István. Van aíkinél minden tettet a pénzszerzés vágya vezérel. Nála a lelkiismeret sugall idők voltak azok is. Egész nap jártak akkoriban a pénznyomógépek. Tarisznyaszám adták fizetéskor a mill, és bili. pengőket. Dühöngött az infláció. Tudja mennyit kerestünk ott a Dráva mellett? — kérdezi hirtelen Pista bácsi. — Nem? Hát egyik héten annyit, amennyiért egy főzelékre való kelkáposztát vihettünk haza. Egy másik alkalommal pedig egy korsó sört kaptunk csak a heti fizetésért»,! Dehát mindent Már egy évtizede dolgozik a Baranya megyei Építőipari Vállalatnál. Aki maga is építőmunkás, tudja, milyen nagy szó ez. O volt a vállalatnál az első brigádvezető. Akkor szervezte meg a brigádját, amikor a meszes! bányász ikerházakat építették. Brigád? Ugyan mire való az? — idegenkedtek akkor még az új fogalomtól a kőművesek. De amikor Merk István brigádja egy hétig dolgozott és jól dolgozott, tizenöt újabb brigád alakult az építkezésen. így írta be Merk István a nevét a vállalat történetének nagykönyvébe. Ma a nyugati városrész hatos épületének a belső vakolásán dolgozik. Javítgatja a tökéletlenre sikerült sarkokat és falsíkokat. Mert — ne vegye senki sértésnek — igazán művészien csak ő tud vakolni, ö tud úgy parancsolná a vakolatnak, hogy az asztalsímaságú legyen a síkokban, egyenes legyen a sarkoknál. De persze nemcsak a vakolás a kenyere, Szívesen feláll a falra is falazni. Nem öregedett ki még abból sem. Sőt, alig akad párja, aki nálánál szebben falaz. Kire marad Pista bácsi mesterségbeli tudása, tapasztalata? Majd a tanítványokra. Eddig már többszáz fiatalba plántálta át a kőművesmesterség minden csínját-binját. De azért azt is megmondja: ne higgye ám, hogy mindegyik fiatalt szeretem. Vannak, akik szamárfület mutogatnak az öregek háta mögött, ha tanítani akarják. Ezeket nem szeretem. De akik most a kezem alatt vannak, azok Jő gyerekek. Szívesen tanulnak. Meg is állják a helyüket majd mindenütt, Még van egy pár évem hátra, az alatt még szeretnék sok jó kőművest nevelni. KÍVÁNOM Merk Pista bá. csinak: teljesüljön minden ’cí«i vánsága, Kurucz Pál. m-
