Dunántúli napló, 1957. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-25 / 121. szám

ttST MÁJUS SS NAPLÓ 3 Véget ért az országos porvédelmi ankét Vízzel, vízköddel, szilikó-busszal, szanatóriummal a szilikózisveszély ellen A bányászati porvéd elemmel kapcsolatos országos ankétot a csütörtöki komlói tanácskozás után pénteken Pécsett folytat­ták. A szén-, érc-, uránérc- és ásványbányák, továbbá az ér­dekelt minisztériumok, a SZOT és a tudományos intézetek, or­vosok előtt ez alkalommal Kavrán István, az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség vehetője tartott bevezető elő­adást, amelyben ismertette a porképződés következtében fel­lépő szilikózisveszély nemzet­közi és hazai helyzetét. Elmon­dotta, hogy a szilikózis elleni védekezésre világszerte többet költenek jelenleg, mint az ösz- szes többi ipari ártalmak elke­rülésére, és a halálozás még így is két-háramszoros a bal­esetekből adódó halálozások­nak. Az SZTK pécsi intézete 3034 nyugdíjas szilikózis-bete­get tart jelenleg nyilván. Ezt követően dr. Ember Kál­mán, a Bányaműszaki Főfel­ügyelőség helyettes vezetője, maj<! dr. Kun László, a főfel­ügyelőség kerületi főmérnöke tartott a szilikózis elleni véde­kezéssel kapcsolatos előadást Tamási István, a Pécsi Szén­bányászat! Tröszt főmérnöke a rendszeres tüdőszűrés szüksé­gességét hangoztatta és kérte, hogy országos szinten szervez­zenek ezzel kapcsolatos orvosi részleget A megismétlődő szű­rések eredményéről vezessenek kartonokat, hogy azok igény- bevételével szükség szerint vál­toztathassanak a bányászok beosztásán. Erre a célra a tröszt részéről felajánlott 211 ezer forint értékű, jelenleg ki­használatlan orvosi műszert, jelentette, hogy ez évben elké­szül és elindul országjáró út­jára a szilikó-busz, amely ai bányászok szűrővizsgálatát f végzi majd. Ugyancsak készül a szilikózis elleni küzdelem központi épülete, amelynek felszerelése megvan, csak az építkezés befejezéséhez kelle­ne még 300 000 forint amely­nek megszerzéséhez az ankét résztvevőinek segítségét kérte. Dr. Sank László, a sikondai bányász éjjeli szanatórium ve­zetője viszont arról adott szá­mot, hogy július 1-től állandó fekvőágyas részlege is lesz a szanatóriumnak, ahol szilikózis betegek megfigyelésével, gyó­gyításával foglalkoznak majd. Igaz Sándor közte egy nagyértékű, speciá­lis röntgengépet. A tröszt szili­kózis elleni műszaki védekezé­séről szólva elmondotta, hogy a vizesfúrás alkalmazhatóságá­hoz eddig csaknem öt kilomé­ter hosszú bányabeli vízvezeté­ket építettek ki, 200 vizesen fúró kalapácsot szereztek be és 12 fejtésben megteremtették a permetezése« fejtésművelés le­hetőségét További feladatként a vízvezetékhálózat növelését, a víz- és 6Űrítettlevegő ellá­tottság fokozását említette. Szepeshegyi István Komló, Kossuth-bányai főmérnök ja­vaslatot tett, hogy a vizesen fúrást és a vízvezeték kiépíté­sét a szintesművelésű bányák­ban tegyék kötelezővé, a por­mérést a gázméréshez hason­lóan oldják meg, a bányászok mellkas átvilágítása évenkint történjen meg és fokozott gon­dot fordítsanak a robbantásnál és rakodásnál keletkező por­képződés csökkentésére is. Pollner Jenő, a bányászati i1 minisztérium ércbányászati. I igazgatóságának képviseleté-.) Meglátogattuk az tettessék, ben a népi demokratikus or- alsómocsoládi út- Hogy mennyire szágok és a Szovjetunió rész-.1 törő-zenekart. Nagy helyes volt az el­vételével tartott legutóbbi por- i munkában találtuk gondolásuk, elég védelmi értekezletről számolt 5 őket, éppen próbál- csak annyit megem be és egyben bejelentette itak. Az iskola zene- lítenl, hogy a zene­hogy a Szovjetunió itt feiaján-< ^ tevaly hajlítha­. .. . , ... ... , ^.(ikította meg Lázár táti an szorgalom­lotta a bányáiban jól bevált tanácselnök mai vészelték át a víz-ködképző, permetezőkészü-i és Darabos Lajos az kezdeti _ nehézsége- léfkek, szűrős respirátorok, le-1 • általános iskola két. Réder András vegőtisztítók és különböző por- í Igazgatója. Az a cél zeneszakértő fárad­vezette okét, hogy hatatlan munkája fogóbészülákek tervdofcumen-£a fíatalokkal meg. eredményeképpen tációjánafe átadását Javasolta kedveltessék, a ze- már odáig jutottak, ezek hazai kipróbálását Jnét és a fúvós hang- hogy nemcsak gyér Nagy érdeklődéssel fogadták szereket. Céljuk mektánsaik, hanem volt még az is, hogy már a felnőttek a falu népe ajkán szórakoztatását is éló népdalokat fel- képesek biztosítani, karolják, megsze- A legutóbbi ze­Tegyük széppé uáuwutlcat! Nagyon szeretem szülővá­rosomat. Azt szeretném, ha a legjobban ápolt, gondozott város lenne. Bizonyára má­sok is így akarják. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a papírgyűjtőket kivé­tel nélkül mindenki igénybe vegye és ne a járdára sze­meteljen. Azért öröm is éri az em­bert. Egy-két utcában bátor kísérletezéseket láttam. Ezt tapasztaltam a Mártírok út­ján is, ahol néhány ház előtt már elültették a virágokat. Szemet gyönyörködtető lát­vány lenne, ha másutt is ezt tennék. Erre meg van a mód és a lehetőség. A városunk­ban üdülő dolgozók emlék­ként vinnék magukkal azt, amit itt tapasztaltak és hasz­nosítanák is. Az sem kis do­log, hogy gyermekeinkben méginkább kifejlődne a szép iránti szeretet. SANTAVY ACOSTONNE Siklósi út 0, | Nyílt levél | Távolítsák e! az ellenforradalmárokat Újpetréről! az ankét résztvevői az egész­ségügyi minisztérium nevében szóló dr. Bonta Jánost aki be­fycctndutapia készülnek AUámeuoláden is neoktatás alkalmá­ból a fiatalok nagy örömmel vették tu­domásul azt a meg­bízatást, hogy a gyermeknapon ők biztosítják a zenét A nyolctagú zene­kar tagjain kívül a többi iskolás is szorgalmasan ké­szül a gyermeknap­ra. Bízunk abban, hogy a többi isko­lák tanulói sem ma­radnák le az alsó- mocsoládiák mö­gött: méltóképpen készülnek ők is a gyermeknapra. Vajda József ([ Az űjpetrel MSZMP-szerve- ' zet január óta eredménytelenül követeli az ellenforradalom he­lyi vezérelnek. Csizy Kálmán iskolaigazgatónak és Rónaky l Károly postamesternek a le­li váltását. Csizy Kálmán a helyi „munkástanács” szervezője és szellemi irányítója volt. „Nem­zetőreit” azokból toborozta, akik vörös csillagokat és kom- * | munlstákat vertek, ügyük je- Jllenleg a bíróság előtt van. A „munkástanács” az ő irányítá­sával fogalmazta meg azt a követelés-listát, amelyen töb­bek között a szovjet csapatok azonnali kivonása, az ENSZ- csapatok behívása, Mlndszenty szabadonbocsátása, stb. szere­pelt. Amikor a pártszervezet hivatalosan is módot nyújtott neki. magatartásának tisztázá­sára (április 10-én) fölényesen kijelentette, hogy hasonló kö­rülmények között ugyanezt tenné. Május 9-én, a hivatalo­san is megindult fegyelmi el­járás után felelősségre vonta Fajnár Józsefné tanácselnököt, hogy miért támadja őt. Rónaky kellő időben elhe­lyezett rémhíreivel, mint .Jól­értesült” segítette az ellenfor­radalmat. (0 Is tagja volt a „munkástanács”-nak). Novem­ber 9—10-én, felhasználva az áramszünetet, azt terjesztette, hogy Kádár János lemondott, „mert belátta tévedését”, s fel­szólította a szovjet csapatokat Magyarország elhagyására, és az ENSZ-csapatok bevonulását kérte. Hozzátette: a kivonuló oroszok fosztogatják Pécset! Valószínű, hogy mindkettő­jüknek mentőangyalai vannak illetékes szerveknél. Pártszer­vezetünk nem akart hitelt ad­ni azoknak a faluban elterjedt híreknek, hogy a fegyelmi in« tézésével megbízott Nagy Béla villányi igazgató, közeli kap* csolatban van Cslzyvel, ameny* nyiben felesége Csizy falu­belije a Felvidékről. Viszont tény, hogy április 12-ről I3-ra virradóra Csizynél éjszakázott Szabó József, a járási művelő­dési csoport vezetője. Ugyan­csak nem alaptalanul mond­hatja Rónaky, hogy vele kap­csolatban a pártszervezet for­dulhat bárhová, úgy sem lesz eredménye. A huzavona min­denesetre ezt igazolja. Sőt a fővezérek bántatlansága felhá­borítja az „egyszerű résztvevő­ket” is. Május 12-én Bozó Pál, az egyik „nemzetőr” megtá­madta Szitás Jánost, aki a má­jus 3-i tárgyaláson ellene val­lott, s közben így fenyegefőd- zött: „Még mi is leszünk felül, ha 8 évre ítélnek is bennünket, marad még a faluban, aki el­intéz benneteket!” Az októberi napokban az el­lenforradalom 24 órán belül le­váltotta a tanácsot, véresre verte, vagy elkergette a ki­emelkedő kommunistákat, be­verte ablakaikat, leverte a cí­mereket. A proletárdiktatúra pedig képtelen öt hónap alatt ezeket az embereket vezető ál­lásukból eltávolítani. A műve­lődési osztály, a posta és a rendőrség Illetékesei — ba a „forradalmi szerv” kitüntető szerepét be akarják tölteni —• cselekedjenek csflrés-csavarás nélkül; nehogy a kommunis­ták direkt-akelőjára legyen szükség a szocialista falu érde­kében. AZ ÜJPETREI MSZMP- SZERVEZET. Ne higgyük, hogy ez eBtan­ség abbahagyta, vagy leszá­molt ezzel a szándékával. Ta­nult és minden hájjal meg­kért banditákkal van dol­gunk. Gondoljunk az októbert mégelőző eseményeikre. Elő­ször Rákosira vetették magu­kat, s utána mások következ­tek. A támadás kiszélesítése után az egész pártot célbavet- ték. így érett be október és vált lehetségessé az ellenfor­radalmi fegyveres felkelés. Most már neon érdekes Rá­kosiról beszólni, az ellenség majd keres más valakit ma­gának.' Addig kísérletezik, míg megtalálja a gyenge pon­tokat, s a gyenge embereket. Árgus szemekkel fogja nézni a szavak és a tettek ellent­mondását, előveszi a hiányos­ságokat, a fogyatékosságokat, 6 az elkövetett hibákat, még akkor is, ha e hiányosságok, fogyatékosságok a fejlődés, a felféléívelés alakjaiként kelet­keztek. Számunkra az a nagy kér­dés: felismerjük-e ezt megfe­jelő időben. Ha igen, ered­ménytelenné tehetjük, de ha elmulasztjuk, sok zavart kelt­het. Nagy szerencsénk, hogy mii is gazdag tapasztalatokkal tendelkezünk és megerősöd­tünk. Az utóbbi hetekben a pártvezetés, ennek folyomá­nyaként a párt tagjai elég fel­készültek voltak. A párt és a mozgalom erénye a nehéz időben az volt, hogy rögtön reagáltunk minden jelzésre és ellentámadásba lendültünk. Ilyen ellentámadás volt, a „sztálinista", .jrákosista" jel­et 5 Leverése. Amikor ez ellen­éé,, feldobta a „MUK"-ot, rög­tön harcbaszálltunk. Ez a jel­szó egyébként valósággal moz­gósította a párt tagjait és a becsületes pártonkívüldeket is. Még az ellenséget is meglep­tük vele, amilyen keményen és határozottan visszavágtunk. De nemcsak az ellenség hír­verésére kell nagyon felfigyel­nünk. Ugyanolyan figyelmet kell szentelni a tömegekre, hogyan reagálnak az ilyen hír- verésekre. Helyesen ismerjük-e fel a saját erőinket, ismer­jük-e eléggé, ki van velünk és milyen mély már a tömegek bizalma a párt és a kormány iránt. Ezen a téren még sok a hiányosság, a fogyatékosság. Elhanyagoljuk azt a tényezőt, hogy az elmúlt 12 év nevelé­sét, hatását, eredményét he­lyesen vegyük számba. Emlé­kezünk arra az időre, amikor Október után, október ellen Irta: Marosán György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára VI. a 12 év eredményeinek hatását nem lehet kitörölni a párt ideiglenes intéző bi­zottsága azt mondotta káde­reinknek, pártmunkásainknak, hogy a nép hangulata sokkal jobb, mint a káderek jelzései. A jelentések nagyon pesszi­misták voltak, még akkor is, amikor a párt már tízezreket tudott mozgósítani így vol­tunk a csepeli és a március 29-i magybudapesti gyűlések­kel is. Még mindig a decem­bert, januári időkben élitek. A tömegek újból megtanították ezeket a kádereket, hogy le­het helyesen felmérni és meg­ítélni a hangulatot, hogyan lehet számbavenni taktikailag a frontot. Nagyon fontos eze­ket tudnunk, mert bármilyen tervről van sző, ezek ismereté­ben helyesen tudunk feüiké- szülmd és mozgósítani. Volt idő, amiíkor.a kádereink nem ismerték fel eléggé, hogy a tömegek kiábrándultak az ellenség hamis jelszavaiból. Nem vették észre, hogy a párt elméleti, politikai és szer­vezeti munkája beérett Már januáafban voltak komoly fi­gyelmeztető jelek arra. hogy a vezetés jobban, bátrabban támaszkodhat az akiiről jövő kezdeményezésekre, a töme­gek agitációjára. Mondjuk meg őszintén, sokain lebecsül­ték párttagjaink tízezreit, s a pártonkívüliek százezreit, akik pedig kemény harcban álltak az eUenforradalommad és nem is sikertelenül. Ezért estek so­kan bele abba a hibába, hogy lebecsülték azokat, akik ren­delkezésire'álltak és várták a párt mozgósító szavát és pa­rancsát. Sokakban élt a kis­hitűség, gyávaság, s ehhez a magatartásukhoz mérték a dol­gozókat. Nem ismerték fel a dolgozó tömegek gyors magá- hoztérését és nem is bíztak benne. Idő- és tempóvesztesé­get szenvedtünk emiatt. Be­igazolódott, hogy nem lehet a 12 év hatását, nyomait kira­dírozni a tömegek hangulatá­ból mint ahogy nem tudta megaka- hogy leszámoljunk az eJlen- dályoznd vagy hátráltatni, farradaimi banditákkal, A különös emberek Harc a bizalom visszahóditásáért A párt felső vezetése helye­sen körvonalazta az elméleti és politikai feladatokat, álta­lában helyesen értékeibe az el­lenforradalom fegyveres felke­lésének döntő okait. Ez óriási segítséget jelentett a pántnak és a párt tagjainak. Az első pártnyilatkozat, amely decem­berben jelent meg, a párt­munkásokat. a párt tagjait, és a pártonkívüli szimpatizánso­kat felfegyverezte. Meg kell mondani azt is. hogy abban a zűrzavaros időben a legna­gyobb erénye a pártvezetés­nek és a pártmunkásoknak az állhatatosság és a kitartás volt a hozott határozat mellett. Nem engedtünk nézetünkből és a való igazságból, pedig általános tűz alatt állott a párt. Mindenünnen lőttek ránk és támadtak bennünket. De kemény harcban álltunk és amikor a határozat mélyen behatolt a dolgozó tömegekbe, nemcsak a fejek tisztultak, de az akarat is keményebb lett. Ennek következtében az ellen­ség alábbhagyta támadásait; Helyes volt, hogy a vezetés vem engedte magát megfélem­líteni, sem a külső, sem a belső ellenségtől, de nem hagyta befolyásolni magát az ingadozóktól sem. A pártveze­tés és a kormány tekintélye és becsülete ebben a harcban született újjá. Miint ahogy a munkásság ezt is várta egy olyan vezetéstől, mint ami­lyen a mi pártunk vezetése. A tekintély megerősödésével eevüttjárt a bizalom vlsszauó- dítása. Most már az ellenség is látja, hogy a párt és a kor­mány mögött széles dolgozó tömegek állnak, bíznak benne és követik. Minden döntés és párthatározat mögött széles népnevelő, tömegagitádós munka folyik. A párt magva, amely a legmostohább és leg­nehezebb időben fogott neki a munkának és szállt szembe az ellenforradalommal, olyan eré­nyeket teremtett meg. ame­lyek sokak részérói követésre találtaik. Ezért nem tudta az ellenség meglepni sem a pár­tot, sem a kormány vezetőit, Ezekben a hónapokban so­kan az újak közül is hozzá­nőttek a ■ vezetés, a kormány­zás nehéz feladatához. Nem­csak a felső vezetésről beszé­lek, hanem főképpen azokról, akik a .lagyiizemekben, gyá­rakban és nehéz vidéki helye­ken, sokszor magukrahagyat- va, de hősiesen helytálltak. Mutassuk meg a magyar népnek ezeket) a különös embe­reket, akik mindent oda tud­nak adni, még az életet is, hogy legyen párt és munkás- hatalom Magyarországon. Ezekben a nehéz időkben a pártmunkások, az igaziak, nem bújtak el. Nem vártak ki semmit, hanem agitálással har­coltak és szőtték az új párt és kormány politikai vonalát. Nem hajszoltak elvtelenül ol­csó sikereket és népszerűséget, s nem szélesítették megalku­vással a párt és a kormány tömegbázisát. Az igazságra, a tényekre, a forradalmi .vívmá­nyokra támaszkodva védték meg a munkáshatalmat és erő­sítették a pártot. Ezekben a harcokban nőttek meg ezrek és tízezrek és vál­tak a vezetés igaz emberivé. Volt idő, amikor nem volt nép­szerű nemcsak vezetőnek len­ni, de még kommunistának sem, mert csak megcsúfolás, megajázás és üldözés járt érte. Nemcsak az orvlővészek lestek rájuk, de az aljas politikai orv­támadók is. De nem rendülték meg. Várták a szovjet csapa­tok tűzbevetésének valóságát és megmagyarázták, meg tud­ták magyarázni a tömegeknek — nem hatástalanul — a dol­gokat, amelyek ezt előidézték. Vállalták büszkén a szovjet néppel a széttéphetetlen barát­ságot, vállalták a proletárin- temaeionalista szolidaritást a szocialista tábor pártjával és országaival. Nem alkudoztak, nem kacsintgattak jobbra vagy balra, nem engedték, hogy el­sodorja őket a vad uszító so­vinizmus és szociális demagó­gia szennyes hulláma, mely sokakat elsodort, akikről azt hittük, hogy más emberek, s akik hosszú ideig még meg is játszották ezt; Nem tértek le a forradalmi útróL Nem alkudoztak, nem vitáztak felette, mint sokan mások, akik elvtelenül, pozí­cióért, állásért, hazug tiszavi­rágéletű népszerűségért min­dent hajlandók lettek volna feláldozni és ezért mindent vállaltak is. Fegyver, munka, agitáció, minden összekapcso­lódott ebben az időben. Szem­beszálltak azokkal is, akik ke­mény harcokban megszületett pártunkat akarták olyan útra vonszolni, amely az ellenforra­dalomnak kedvezett volna, s amely úton újból kezdetét vet­te volna az a sok szomorú ese­ménysorozat, hogy egy párszáz, vagy ezer összeverődött po­litikai csőcselék, huligán, sztrájkra uszító betörő, gyilkos és prostituált összekeveredve főpapokkal, döntsön emberek, párt, intézmények, az ország sorsa felett Nem világraszóló teoretiku­sok alkották meg a pártnyilat­kozatot, hanem pártmunkások, Kádár elvtáns javaslata alap­ján. Még soha nem fordult elő, hogy egy kérdés felett a pártvezetés 90 százaléka szó­lalt volna fel, mint ebben a vitában; Amikor még gyilkol­ták az elvtársakat, már meg­született az előremutató hatá­rozat. És jöttek az „okosok”, akik huzigálták az orrukat, vonögatták a vállukat, s nagy­képűen kinyilatkoztatták, hogy ez kevés, sekélye®, nem szín­vonalas, ezzel nem lehet meg­hódítani a tömegeket, vérűkig sértjük a fiatalokat, akik so­ha nem fogják megbocsátani azt a döntésünket, hogy az ok­tóberi eseményeket ellenforra­dalomnak, fegyveres felkelés­nek mondottuk. Igaz, az első elvi nyilatkozat nem volt tö­kéletes, talán falrengető sem, de igaz volt és egyszerű. Min­denki, főképpen a munkások s a dolgozó parasztok megértet­ték, s harcbaszálltak érte. Ma már világosan áll min­denki előtt a nyomában kiala­kult fejlődés. Ez a bizonyíté­ka, hogy a határozat vonzott, tömörítette a jobbakat, a bát­rabbakat, az igaziakat Az ese­mények, a fejlődés menete, s ' a kialakult eredmények a párt munkásokat a pártvezetést igazolták. Nem volt a harc könnyű és egyszerű. Bonyolult és nehéz volt maga ez az idő­szak, sok minden összekevere­dett és annyi és olyan teher nyomott bennünket amilyen még pártot és állami vezetést nem nyomott soha. A ml ak­kori gyenge rádiónkkal szem­ben a Nyugat rádióinak százai ontották a jelszavaikat a mi kevés sajtónkkal szemben, — amellyel annyi baj volt — lapok ezrei szórták a rágalma­kat és a szennyet a proletár­hatalomra és a munkásmozga­lomra. Ebben az időben mi voltunk a világ központja, raj­tunk fente élesre bicskáját minden bértől! nők. A munkástanácsok, forradal mi bizottmányok tele voltak ellenforradalmi vezérecskék- kel, fegyveres banditák garáz­dálkodtak az országban, meg­koronázta mindezt a „kom­fortos” sztrájk. A kapitalista világban a pártok vezérei, pár­tok és kormányok, miniszterek és a sajtó, a rádió, az ENSZ, a magyar ügy körül viharzott Nehéz volt Magyarországon harcolni, amikor bent az or­szágban és nyugaton jól össze­hangolt támadásokat kellett nemcsak felfogni, elhárítani, de meg is semmisíteni. De a bizalom az igaz ügyben, a szovjet csapatok és a szocialis­ta tábor segítsége és a ma­gunk elszánt ereje mégiscsak eljuttatott bennünket oda, ahol most áll és épül az ország. Még az ellenség is, veszett dühvei ugyan, kénytelen megállapíta­ni a fejlődést, a haladást a párt és az állami élet megerő­södését Hej, pedig állandóan mondották, prédikálták és ír­ták, hogy a Kádár kormány bábkormány, a szuronyok he­gyén ül, s hogy a pártot elke­rülik a munkások és csak na­pok kellenek és jön a csőd, csak kitartás, jönnek az ENSZ- csapatok és Magyaronszágon új ból meg lehet kísérelni az el­lenforradalmi lázadást (FolytatjukJ

Next

/
Thumbnails
Contents