Dunántúli napló, 1957. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-24 / 120. szám

• VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! r 9UNANID1I NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA finyák, akik az életet adjuk, egyesüljünk az élet megmentéséért! Tiltakozó nagygyűlés Pécsett XIV. ÉVFOLYAM. 120. SZÁM ARA: 50 FILLÉR PÉNTEK, 1957. MÁJUS 24 Se „ jobbra“, se „balra“ Október óta sok szó esik az ellenforradalomról, s kü­lönösen gyakran annak vad, kegyetlen, terrorisztikus megnyilvánulásairól. De ehhez képest talán keveset be­széltünk arról, hogy az ellenforradalom fegyveres fellépé­se sem egyéb az osztályharc egyik formájánál. A dolgo­zó néppel ellentétes érdekű kizsákmányoló osztályok har­ca volt ez a nép hatalma ellen. S tegyük hozzá, hogy az ellenforradalmi kísérleteket sikerült felszámolni, a terro­ristákat, gyilkosokat és banditákat sorra ítélik el a bíró­ságok —, de az osztályharc, új mederben, változott körül­mények között, más eszközökkel, tovább folyik. Nincs szó arról, hogy felelevenítsük az osztályharc éleződéséről szóló hibás tételt. De tényeket letagadni sú­lyos hiba lenne, s az osztályellenség létezése, a nép hatal­mának aláásására és megdöntésére irányuló szüntelen tö­rekvése tény, amelyet az októberi ellenforradalmon kívül is számtalan esemény bizonyít. Az ellentétes osztályok közötti harc folyik és a marxizmus—leninizmus arra tanít bennüket, hogy amíg ellentétes osztályok lesznek, addig folyni is fog. A nyílt ellenforradalmi fellépés idején amellett, hogy élet-halál harccá élesedik, lényegesen le is egyszerűsödik az osztályharc. A küzdelem során egyre élesebb és hatá­rozottabb vonalat lehet húzni forradalmárok és ellenfor­radalmárok között. Nem ez a helyzet azonban, ha az osz­tályharc békés körülmények között, a szocializmus építése közben folyik. A harci módszerek kifinomodnak, az éles határvonal eltűnik, s a bonyolult helyzetben csak az iga­zodhat el, aki a marxizmus—leninizmus szellemében tud­ja megítélni a körülményeket és megtalálni saját felada­tait, Valamennyi szocializmust építő ország tapasztalatai bizonyítják, hogy különösen bonyolultak az osztályharc körülményei falun. Nemcsak azért, mert a parasztság ré­tegekre oszlik, s e rétegek között nehéz határt szabni, ne­héz megállapítani, hogy hol végződik a dolgozó paraszt és hol kezdődik a kizsákmányoló kulák. Azért is, mert a helyzetet még rokoni, baráti, adósi-hitelezői és egyéb vi­szonyok bonyolítják, de méginkább azért, mert ha meg is állapítottuk, ki a dolgozó, ki a kizsákmányoló, a dolgozó parasztok között sokat találunk, akit törekvései, kapcso­latai a kizsákmányolok felé vonzanak, viszont még a ki­zsákmányolok között is találunk olyanokat, akik ugyan­ilyen okokból a dolgozó parasztokkal rokonszenveznek, sőt a néphatalommal és a szocializmussal is szívesen ki­egyeznek. Világosan kell látnunk, hogy falusi politikánkban a közelmúlt évek során a parasztpolitikára vonatkozó lenini útmutatásoktól való hol jobb-, hol baloldali eltérések, hol mindkettő együtt okozta a legsúlyosabb hibákat. Emlé­kezhetünk arra, hogy a megyétől vagy járástól a faluba érkező instruktor, ellenőr vagy egyéb funkcionárius első­sorban azt kérte számon a párttitkártól, tanácselnöktől, hogy van-e a faluban elegendő kulák. S akármilyen hu­morosan hangzik, szomorú tény, hogy ha nem találták elégnek, hát „csináltak’’. Csak megyénkben becsületes középparasztok ezrei kerültek kuláklistára. De ugyan­ekkor a tényleges osztályellenség, volt földbirtokosok, cselédnyúzók állami gazdaságokban kaptak vezető álláso­kat és sokszor nagyobb birtok, több jószág, gép és pénz felett rendelkeztek, mint amennyi valaha is sajátjuk le­hetett. Emlékezhetünk 1953-ra, amikor Nagy Imre fellé­pésének következményeként az addig elkövetett baloldali hibákat az osztályellenségnek tett engedményekkel, a szo­cialista átszervezés lassításával, sőt visszafejlesztésével próbálták „korrigálni”. Ez a hol jobbra, hol bálra „cikázó” politika egyszer ellenségeink közé taszította a becsületes dolgozó parasz­tok jelentős tömegeit, másszor meg keblére ölelte a leg- megátálkodottabb ellenségeinket is. Ami pedig a szegény­parasztságot illeti —, amelynek szövetségest hűségét a tavalyi ellenforradalom idején tanúsított magatartása bi­zonyítja a legékesebben — a rá való támaszkodás helyett csak bizalmatlanságban volt része az MDP vezetői részé­ről. Fura „elméletek” születtek helyi használatra arról, hogy nálunk tulajdonképpen nincs is szegényparasztság, mert ami volt, részben középparaszttá, részben tsz-taggá lett, ami maradt, az már csak amolyan „selejtje” a sze­gényparasztságnak, s hasonló „elméletek” és „megfonto­lások” fosztották meg a munkásosztályt attól az erőtől, amelyet a szegényparaszti réteg, mint szövetséges jelen­tett. Ha ezeket a hibákat el akarjuk kerülni, sem „jobb-”, sem „bal”-felé nem szabad engedményeket tennünk. Az osztályharcot falun is valóban az osztályok harcává kell tennünk, s nem helyettesíthetjük ezt „a hivatalok packá- zásaival”. Mert sokszor az jelentette nálunk az osztály­harcot, hogy kulákokat (s persze mindazokat, akiket ku- lákká minősítettek) berendelték a tanácshoz, kirendelték közmunkára, kis szabálytalanságért vagy anélkül is sú­lyosan büntették, ahol lehetett, igyekeztek „hivatalból” borsot törni az orra alá. Az osztályharcot bízza a párt az osztályokra, anélkül, hogy a vezetést kiengedné a kezé­ből. Bízzuk a falu dolgozóira, hogy kit tartanak kizsák- mányolónak, kvl&knak, népellenes gazembernek, s ne „felsőbb rendeletre” süssünk bélyegzőt emberek homlo- lcára. A dolgozó paraszt ítélőképességében megbízhatunk, s azt is tapasztalatból mondhatjuk, hogy ha egy-két kulá- kot enyhébben is bírálnak el a faluban, abból kisebb ká­ra lesz a nép államának, a szocializmus ügyének, mint abból, ha becsületes középparasztokat taszítunk ellensé­geink sorába. Azt se felejtsük el, hogy az ellenforradalom a maga „káderezését” falun is elvégezte, ma könnyebb megmondani egy-egy faluban, hogy ki tartozik ellensé­geink, ki barátaink közé. A legfontosabb pedig az, hogy ellenségeinkkel bánjunk ellenségek módjára, de bará­tainkkal valóban jóbarátok módjára. Tiltakoznak! Az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága űr. Pesta László elnökletével csü­törtökön ülést tartott az ország- házban. A tanácskozáson az egészségügyi számos időszerű kérdését tárgyalták meg. A vitában felszólalt a bizottság csaknem minden tagja és a meghívott szakértők. Az ülé­sen az újonnan alakult szo­ciális albizottság elnöke, dr. Bárczi Gusztáv ismertette az albizottság munkájának cél­kitűzéseit. A bizottság dr. Si­vó József javaslatára határo­zatot fogadott el, amelyben tiltakozik az atom- és hidro- 'énb ombakísérle tek elleni, követelve azok betiltását. Zsúfolásig megtelt csütör­tök délután öt órakor a Ma­gyar Szabad Szakszervezetek Megyei Tanácsának Színház téri nagyterme. Gyermekeiket .féltő édesanyák, üzemi dolgo­zó nők, iskolák és óvodák szü­lői munkaközösségének tagjai, a pécsi területi nőtanácsok lel­kes asszonyai, pedagógus nők jöttek össze itt, hogy tiltakoz­zanak az atomnak háborús célokra való felhasználása, kollektíván emeljenek vétót a nukleáris fegyverek használa­ta ellen. Nemcsak asszonyok töltötték meg ezt a szűknek bizonyuló termet, hanem fér­fiak, édesapák is, akik ugyan­csak aggódnak gyermekeik jövőjéért, a népi demokráciá­ért, hazánkért, a munkás-pa­raszt hatalomért. A béke égszínkék színe, fe­hér margaretta díszítette az elnöki emelvényt. A háttérben vörös lobogók között ott volt a földgömb, benne a bóketá- bor országaihoz tartozó nem­zetek kis zászlai, fölötte pedig a felirat: „Anyák, akik az éle­tet adjuk, egyesüljünk az élet megmentéséért.“ Lelkes han­gulat uralkodott a nagyterem­ben, ahová Pécs város asszo­nyai. édesanyái, gyermekeik­kel azért jöttek el, hogy kol­lektiven hallassák hangjukat, tiltakozó szavukat az imperia­listák által előkészített atom­háború ellen. Az atomháború elleni tilta­kozó nagygyűlést a Himnusz nyitotta meg, majd Kiss Ist­vánná elvtársuő, a Városi Nő­tanács titkára üdvözölte a nagygyűlésen megjelenteket: „Azt akarjuk, — mondotta többek között —, hogy az atomerőt kizárólag békés cé­lokra használják fel. Követel­jük, hogy a fegyvergyártásra fordított összegeket lakóházak, kórháziak, iskoláik, szülőottho­nok építésére, a gyermekek helyzetének megjavítására, fordítsák. Asszonyok! Édesanyák! Nem elegendő szavunknak, akara­tunknak kifejezést adni! Cse­lekedni is kell, mindaddig, amíg célkitűzéseink meg nem valósulnak. A béke erői hatal­masabbak a háború erőinél. Győzünk, mert a népek for­rón szeretik a békét és gyűlö­lik a háborút.“ Az ünnepi beszédet Tamási Márton elvtárs, a Felsővám- ház utcai ált. isk. ta­nára, a pedagógus pártszerve­zet intéző bizottságának elnö­Országos szilikózis elleni ankét Komlón, Pécsett Az Országos Bányaműszaki Főfelügyelő­ség május 23—24-re a műszaki porvédelem­mel kapcsolatos kétnapos ankétot hívott egy­be Komlóra, illetve Pécsre. Az ankéton — amely az első tudományosjellegű, országos méretű megmozdulás a szilikózisveszély ellen — a szén-, érc-, uránérc- és ásványbányászat, továbbá a Bányászati Kutatóintézet, az Or­szágos Munkaegészségügyi Intézet, az Egész­ségügyi Minisztérium, az Aknamélyítő Vál­lalat, a SZOT és a Bányász Szakszervezet képviselői jelentek meg. Bevezetőül Sonkoly István, a komlói Kos- suth-hánya mérnöke ismertette a porvédelem magyarországi helyzetét, megállapítva, hogy még sok e téren a tennivaló. A beszámoló után az ankét résztvevői a gyakorlatban bányajáráson tekintették meg a műszaki porvédelem különféle alkalmazási formáit, amit a tapasztaltak kiértékelése kö­vetett. A bányajárás után került sor a Pécsi Szén­bányászat) Tröszt, p. recski ércbánya és a pé­csi uránércbánya műszaki porvédelemmel kapcsolatos beszámolójára is. Az uránércbá­nya képviselője a többi között elmondotta, hogy náluk kivétel nélkül minden munkahe­lyen alkalmazzák a vizesfúrást, amit rövide­sen a legkorszerűbb víztűs fúrókalapácsok beszerzésével fejlesztenek tovább. A pécsi szénbányászok viszont arról adtak számot, hogy bányáikban a vizesfúrás mellett aktí­van foglalkoznak a szénhomlok átnedvesíté- sével és így a pormentes fejtések megterem­tésével is. Az ankétot pénteken Pécsett 'folytatják to­vább, ahol dr. Ejnber Kálmán, az országos bányaműszaki főfelügyelőség helyettes veze­tője „Tennivalók a műszaki porvédelem te­rén“ címmel előadást tart. ke mondott a: — Ma nemcsak jelszó —> mondotta —, hanem valódig az, hogy legdrágább kincsünk a gyermek. Az elmúlt tőkés rendszer urai is rendeztek gyermeknapot, ők is hangoz­tatták az előbbi jelszót, de tartalma nem volt. A gyermek­napi rendezvényeken csak az uralkodó osztály gyermekei vettek részt, ők jutottak a szép ruhákhoz, finom ételek­hez, drága játékokhoz, a pro­letárfiú mindezeket csak a kirakatok ablaktábláin keresz­tül nézhette vágyakozó sze­mekkel. A tőkés idők sötét éjszakájába ragyogó sugárként világítottak be a dicső tanács- köztársaság idejének fényes hónapjai. Néhány hónap alatt többet tettek a dolgozók gyer­mekei életének javításáért, mint az urak országa hosszú évek során át. Voltak a tőkés időkben ifjú­sági szervezetek is. De a cser­készet előnyeit csalt kevesen élvezhették, amellett, hogy ez a mozgalom éppúgy, mint a levente-egyesület, az irredentiz­musnak, a soviniszta uszítás­nak és a klerikális nevelésnek volt az eszköze. Gyermekeink életében gyökeres változást csalk a felszabadulás hozott. Hazánkban egyre szebb, egvve boldogabb lett gyermekein!': élete. Az iskolák padsorait ti­zenkét év óta munkás és pa­raszt gyermekek töltik be, ját­szóterek, üdülők, ifjúsági in­tézmények egész sora teszi szebbé, boldogabbá, tartalma­sabbá gyermekeink egész éle­tét. Szabad életünk egyre tere­bélyesedő fájának egyik leg­szebb ága: úttörő mozgalmunk, is. Egyes hibái ellenére büszke lehet az elért eredményeire. De az ellenforradalmi esemé­nyek mérhetetlen károkat okozták gyermekeink, ifjúsá­gunk fejlődésében. Az ellen­forradalmi sebek azonban nap­ról napra gyógyulnak. Mea- újhódott az úttörő mozgalom, megalakult a KISZ. Az ered­mények mellett hiányosságok is vannak. Vannak csavargó gyermekek. Ott vannak az ut­ca sarkán, szórakozóhelyeken, koldulgatnak, koldulgatnak, (Folytatás a 2. oldalon.) A Kokszműveknél is megalakult a KISZ A nemzetközi gyermeknap pécsi programja A Kokszművek fiataljai má­jus 21-én, kedden délután rendezték meg a KlSZ-szerve- zet alakuló gyűlését. Az igen jó! sikerűit, lelkeshangulatú gyűlésen — a fiatalok meghí­vására — résztvett Koroljov őrnagy elvtárs, a pécsi szovjet csapatok komszomolistáinak küldöttei Koroljov elvtárs felszólalás sában többek között arról is beszélt, hogy a komszomoiis- ták és a szovjet fiatalok nagy érdeklődést tanúsítanak a ma­gyar fiatalok élete és munká' ja iránt. Havonta nem keve­sebb, mint 100—150 levélben válaszol kérdéseikre­Az alakuló gyűlésen az özem 19-es régi, harcos kommunis­tái is felszólaltak. Az idős elvtársak emlékeztették a fia­talokat a Horthy-rendszer nép elnyomó, kizsákmányoló korá­ra. Elmondották, hogy a jő- eszű munkás- és parasztfiata­lok abban az időben nem ta­nulhattak, mert számukra nem biztosították a tanuláshoz va­ló jogot. Beszéltek a jelenlegi fiatalok helyzetéről, amikor tág lehetőségek állnak rendel­kezésükre. Majd pedig ígéretet tetteik, hogy a megalakult KISZ-szervezet munkájához minden segítséget megadnak. A tizenhattagú KlSZ-szerve- zet tagjai elhatározták, hogy az egyik szovjet üzem komszo- molistáival felveszik a kapcso­latot, leveleznek velük. Ugyan akkor azt is elhatározták, hogy június 2-án, baráti talál­kozóra hívják meg a pécsi szovjet helyőrség komszomo- listáit. Méltó fogadtatásukra máris készül a KlSZ-szerve- zet, amely a megválasztott ve­zetőségével nekilátott a mun­kaprogram kidolgozásához is. HORVÁTH JÓZSEF Kokszművek Május 25-én, szombaton a város mindjén iskolájában, óvodában, iskolai napköziben szülői munkaközösségekkel együtt gyermeknapi ünnepség lesz. A gyermekeket megven­dégelik, bábelőadás, mesemon­dás lesz. Üzemekben a gyer­meknapi ünnepség során a Fasiszta támadás Párizs. Montpellier francia városban a Kommunista Párt helyisége előtt szerdán éjjel bomba robbant. A robbanás jelentős kárt okozott. A város kommunisia* impozáns tömeg­gyűlésen tüntettek a fasiszta támadás ellen, IHNIIIiniHIIIIHniNM Árnyas leqelők Ahogy Zádorból kikanyarodik a kö- vesút és a megye­határ felé közeledik öreg, dúslombú fák jobbról is, balról is, törik meg a hatal­mas legelők egy­hangú síkságát. Né­melyik fa akkora, hogy a törzsét két ember is alig éri át; S alatta jól hűsöl- nek az állatok, nyu­godtan kérődzik g szarvasjószág. De másutt is találkozni hasonló, árnyas fák kai beültetett lege­lőkkel. Igaz egyre ke vesebb lesz belőlük; öregednek a fák, s a pótlásukról csak idén kezdtek foko­zottabban gondos­kodni. Sorolhatnánk még a fákkal beültetett, szép legelőket, Kis- csány határában, Vajszló mellett, az adorjási útelágazás­nál; S valamennyi ligetszerűen ültetett fa az itató kút mel­lett van. Egy na­gyobb lombú fa az itatóvályúra veti árnyékát, a többi meg távolabb ki­sebb csoportokban 5 ad hús árnyat az állatoknak. A szent lőrintí legelő is így fásított, de így tele­pítették valamikor a nagypeterdi, ma- gyarmecskei lege­lőket is. Ma már felismer­ték nagy hasznát. Az erdővédő sávo­kat legtöbb helyen éppen a legelők vé­delmében ültették, így a legelő nö­vényzete nincs ki­téve az időjárás vi­szontagságainak és biztosítja a nedves­séget is. Nem szá­rítja Id annyira a szél a talajt és elő­segíti a föld jobb nedvességtárolását is; Ilyen tegelővé- dősávokat ültettek idén tavaszon asza badszentkirályi ha­tárban. Egy hatal­mas táblát jelöltek ki legelőnek. Ugyan is a falunak efldig a nagy állatállo­mányhoz nem volt elegendő legelője. S az új legelőt azon­nal és igen helye­sen biztosítják er­dősávval. Először körülültetik az egész legelőt több sorban, majd négy részre osztják a hatalmas táblát ugyancsak erdősáv­val; Ez a módszer tér • mészetesen csak a legelő védelmét , szolgálja; Az állatok jobb és nyugodtabb legelte­tése érdekében szükséges és hasz­nos annak a régi, jó legelőtélepítésá módszernek a fel­újítása, mely szerint ritkásan beültetik a területét; Igen hasz­nos ha tölggyel ül­tetik be, mert ak­kor a sertésék mak- koltatása is új le­hetőségeket biztosít. Az árnyas erdők évszázadokon át ki­tapasztalt paraszti j gazdálkodás ered- j ményeképpen szü- I tettek. Kár lenne j elhanyagolni őket, j s ezért érdemes és j szükséges is to- j továbbfejleszteni az idén olyan szép I ütemben megkez- i dett telepítéseket, j Megéri, mert hasz. j nát forintokban j mérhetik le észtén- i dők múltán a köz- j ség parasztjai.­<G, B.) I gyermekeket megajándékozzák és ünnepi gyermekműsor les/, A területi notanácsok bábmü- sorral, ajándékozással, mese­mondással kedveskednek a területek gyermekeinek. A Doktor Sándor Kultúrotthon délután 4 órakor mesedélutánt rendez. Este 8 órakor ingye­nes gyermekfilmvetítést tarta­nak a Széchenyi téren a mozi- ■ üzem rendezésében. A rádió : mesemondás keretén belül kö- ■szönti a gyermekeket; ! A gyermeknap lefolyása: :26-án reggel zenés ébresztő, [délelőtt 10 órakor térzene a [Széchenyi téren a pécsszahol­iest úttörőzeneker közreműkö- [désével. Fél 11 órakor szín- [pompás felvonulás, óvodások [karnevál felvonulása; Üttörők, la Magyar Szabadságharcos i Szövetség repülőgépén virágot ; szórnak a felvonulókra, a me­inet a Széchenyi téren keresz- : tüű a sétatér felé halad. 11 j órakor filmmatiné ifjúsági j filmmel a moziban. 11 órakor ia sétatéren rollerverseny az í Építők rendezésében, 100 díi- jkiosztással; 11 órakor repülő- i modellező verseny; 11 órakor ja Doktor Sándor Kultúrháaban | bábműsor, „Piroska és a far­ikas“; Egy órakor motoros ver- iseny a Magyar Szalbadsághar- jcos Szövetség rendezésében. 2 I órakor a Balokány-ligetben íaz Építők rendezésében lepény levés, zsákbanfutás, karikado- l bás, bábműsor a Budai II. báb lesöpört rendezésében, sportbe- l mutató. Délután 3 órakor az [úttörőházban karnevál; Este 8 órakor a Balokány- i ligetben tűzijáték. 25-én a kli- inikák beteg gyerekeinek gyer­meknapi ünnepségek, uzsonna, [ajándékozás. Az állami gyer­mekotthonban bábműsor és [ajándékozás. 26-án az állomá­son az utazó gyerekeket szó­rakoztatják meseolvasással és [gyermekdalokkal; 26-án a [Széchenyi téren, sétatéren, Balokány-ligetben játék, és könyvsátrak lesznek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents