Dunántúli napló, 1957. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-03 / 102. szám

▼XLÄG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!

9 9

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA

XIV. ÉVFOLYAM, 102. SZ.

ARA: 50 FILLÉR

PÉNTEK, 1957. MÁJUS S.

iiNiiHUNumwiimiitwiiiniiiiiiiifHiiimiitiiniiiimit

A lottó nyertes számai:

12, 19, 35, 42, 64

A War tburg-gépkocsit

az 5. hét 1,560.287-es számú szelvénye nyerte

MiiNHiiiNiHnmniinuiMiHinruainnHMiiia

B jövő a munkásosztályé, a szocializmusé

Május elsejei nagygyűlés a Széchenyi téren

j|fijm elitjén zvnoezóra lfJ- ébredt a várót és a kofadélelőtti órákban mindenütt benépesedtek az utcák. Jelszavas táblák, vörös és nem- zetiszínű zászlók alatt gyülekeztek az ünneplőbe öltözött dolgozók. Vörösnyakkendős úttörők vidám csapatai és — amit az idei május elsején láthattunk először — az egyenruhás munkásőrségek fegyveres, fegyelmezetten felsorakozott osztagai tűntek fel hol itt, hol ott az ünneplő emberrengetegben. Az uteákon, tereken kavargó tömeg lassacskán elosztódott a gyülekezőhelyeiken és menetoszlopókká szerveződött, amelyek 9 óra vtán elindultak a nagygyűlés színhelye, a Széchenyi tér felé.

Csak ekkor derült ki, — Hiszen a felvonulás nem szervezés és kivezénylés alapján, hanem teljesen önkéntesen történt — hogy « Széchenyi tér szűk a felvonulásban résztvevő, több mint 60 ezer ember számára. A nagygyűlés kezdetének hirdetett időpontja, délelőtt tíz ónt is jócskán elmúlt már, amikor az úttörőcsapatok, üzemek, hivatalok dolgozóinak csoportjai még mindig szinte kifogyhatatlanul áradtak a Bem utcán a Széchenyi tér

felé. Sokan et sem jutottak odáig, mert a téren már minden talpalatnyi helyet elfoglaltak az ünneplők.

A diszemelvényen megjelentek a Magyar Szocialista Munkáspárt megyei és városi intéző-bizottságának, a szakszervezetnek és társadalmi szerveknek, a megyei és városi tar nácsnak a képviselői, s a meghívott munkás, paraszt, értelmiségi dolgozók.

Laki István elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt megyei intéző-bizottságának elnöke nyitotta meg az ünnepi nagygyűlést.

Laki István elvtárs megnyitó beszéde

— Ma — mondotta rövid megnyitó beszédében — az egész világon ünnepel a haladó emberiség, ünnepli a nemzetközi munkásmozgalom harcos forradalmi hagyományait. Ma tisenharmadezor ünnepeljük szabadon a prdletámem- zetköziség ünnepét, május elsejéti

— 1945. előtt a földesurak, gyárosok és bankárok Magyar- országában tiltva volt május

1. legális megünneplése és az akkori fasiszta rendszer urai minden rendelkezésükre álló eszközzel igyekeztek megakadályozni, hogy a magyar munkásosztály, a dolgozó parasztság és minden haladó gondolkodású ember követelje az élethez való jogát, beleértve a gyülekezés, a szólás- és sajtószabadság jogát és különösen féltek attól a jelszótól, mely a próletámemzetköziség vörös zászlajára volt Írva: „Világ proletárjai egyesüljetek!“ Utalt ezután arra, hogy fél évvel ezelőtt ellenforradalom fenyegette szabadságunkat és szocialista vívmányunkat, majd megállapította: a szovjet hadseregnek köszönhetjük ismét

azt, hogy ma szabadon, szocializmust építő néphez méltóan ünnepelhetünk a világ minden szabadságszerető népével.

Végül a Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei és Pécs város intéző bizottsága nevében köszöntötte a megjelent szovjet vendégeket, a bányák, üzemek, hivatalok és intézmények dolgozóit, a falvak küldötteit, majd átadta a szót Aczél György elvtárs művelődésügyi miniszterhelyettesnek, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága tagjának.

elhiszi, hogy a gróf úr a munkások javát akarja? A gróf ur a birtokait akarta, a gróf úr a versenylovait akarta.

Ezután az ellenforradalom előkészítésének, megszervezésének módszereiről, az ellenforradalmárok áltál használt demagóg jelszavakról beszélt, majd megállapította: a becsületes munkások túlnyomó részét, a dolgozó parasztság óriási többségét nem sikerült az ellenforradalomnak maga mellé állítania.

Az ellenforradalom és az imperialisták — mondotta a továbbiakban — azt állították, hogy a hadsereg, a rendőrség

átállt hozzájuk. Ez szemensze- dett hazugság.

A hős államvcdeínmták mellett a hadsereg, a rendőrség, a fegyveres erők messze túlnyomó többsége is hű maradt a szocializmus ügyéhez,

csak a vezetésbe beférkőzött árulók csináltak zavart. Kiadták például a parancsot, hogy fegyverrel menjenek járőrszolgálatra, de lőni akkor sem szabad, ha megtámadják őket, a rendőrségi épületet támadás esetén ki kell üríteni. Sok honvéd és rendőr sírt akkor dühében és kétségbeesésében.

lines engedmény az ellenforradalomnak!

Aezél György elvtárs ünnepi beszéde

Kedvé* Elvtársaik! Kedves Elvtársnők! Tisztelt Nagygyűlés!', ,

Engedjék meg, hogy elóször is forró szeretettel üdvözöljem Pécs város és Baranya megye dolgozóit, ezután a megye dolgozói számára, de számomra sem könnyű nyolc év után. Engedjék meg, hogy ez egyszer nem formálisan, mint ahogy annyi éven át szokás volt,1 hanem a szó legigazibb értelmében átadjam önöknek a Központi Bizottság forró üdvözletét.

Május elseje az egész világon a munkásosztály összefogásának nagy ünnepe. 1886- ban, Csikagóban a tőkés elnyomás ellen tüntető munkások harca május 1-én érte el csúcspontját. Ennek öt, a tőkések által kivégzett áldozata volt. 1889-ben a II. Intemacia- nálé ennek a harcnak emlékére hozott határozatot május elseje megünneplésére. 1890 óta

tehát hetvanhetedszer ünnepli meg a világ munkásosztálya május elsejét, a munkásnemzetköziség, a munkásösszefogás nagy ünnepét: Vannak ünnepek, amelyek elszürkülnek. Május 1. nem tartozik ezek közé, csak az évek folyamán más-más tartalmat kap. A tavasz ünnepe, a jövő ünnepe május elseje, az egész emberiséget emlékezteti immár hatvanhetedszer, hogy a jövő i munkásosztályé, a dolgozó népé. Május elsejének nagy állomásai nálunk, magyaroknál 1890, amikor hatvanezren álltak Budapesten ugyanott, ahol ma is százezrek állnak: 1919, amikor a proletárhatalom, ha elszigetelten is, de százezreket mozgatott meg Magyarországon; 1945. . felejthetetlen május elsejére, amikor a 600 ezer embert vesztett és. romokban heverő országban bizonyítottuk be, hogy a magyar népnék nemcsak múltja, hanem jövője is van.

Kinek az érdeme, hogy szép

hazánk él, virágzik, élni fog?

A Habsburgoknak, horthyaknák, eszterházy altnak? Nem. elvtársak, nektek, s az egész dolgozó magyar népnek.

S felejthetetlen dátummá válik számunkra 1957. amikor Moszkvától Párizsig, Pekingiéi Londonig, New Yorktól Tokióig fölvonulnak az embermilliók, csizmák, bakancsok, cipők döngenek az utakon és tereken és csattognak a mezítelen lábak a kapitalisták által elnyomott gyarmati országokban. Más-más tartalma van ennek az ünnepnek a negyven éve egyenletesen a szocializmust építő Szovjetunióban, a népi demokráciák különböző országaiban, más nálunk, akik nehéz betegségből épültünk fel és más azokban a nyugati országokban, amelyekben a háború ellen, a békéért, a nagyobb kenyérért küzdenek az igazi hazafiak, a kommunisták vezetésével a dolgozók. Ismét más az ünnep tartalma a nemzeti függetlenségükért harcoló, még elnyomott afrikai, ázsiai országokban.

Hadd feleljek még egy kérdésre! A2 imperialisták állandóan hangoztatják, hogy mégiscsak vannak október 23- nak vívmányai. Vannak, de nem azok, amelyeket ők hangoztatnak. Mert a már megvalósult politikai és gazdasági vívmányok — barid megnézheti — az 1956. júliusi határozatban benne vannak, Meg kell mondani őszintén, hogy jóegynéhány kérdésben évekre visszavetett bennünket ez a gálád támadás, mégis valónak' vívmányok: a hatalmon lévő és á még elnyomás alatt' élő munkásosztályok egyaránt nagy leckét kaptak forradalmi éberségből és még jobban és gyorsabban igyekszünk a proletárdiktatúra gyakorlatában elkövetett hibákat kijavítani.

Szélesíteni Kell a dolgozók demokratikus jogait, de vaskövetkezetességgel erősíteni kell az ellenséggel szentben a diktatúrát.

Megtanultuk, hogy a régi, szektás hibákat nem szabad megismételni, de megtanultuk azt is, hogy nincs engedmény az ellenforradalomnak. Mi ele get tettünk a nyugati rádiókban elhangzott javaslatoknak, hogy rendfenntartó osztagok legyenek az országban. De ők ENSZ-csapatókat gondoltak, angolokat, amerikaiakat, mi meg felfegyvereztük a proletariátust, megszerveztük a munkásőrséget; Nem hisszük, hog> ezekért a vívmányokért a Szabad Európa köszönetét monc nekünk. De azért a nemzetközi tanulságért sem, amit világszerte leszúrt a munkás osztály, hogy még szorosabb« zárjuk sorainkat és egy jót lányit se engedjünk a proletárdiktatúra nagy és neme: eszméjéből;

Elvtársak! A' nyugati rádiói

Megvédelmeztük az ellenforradalom ellen a szocializmus ügyét

nek és vonulnak ma a szovjet embereken, a népi demokráciák dolgozóin kívül a gyarmati országok milliói, a kapitalista országok elnyomottal.

Mi lett volna, ha sikerül október 23-án az ellenforradalomnak és cinkosainak a magyar néphatalmat letörni, a munkásosztályt legyűrni? Akkor ma, elvtársak, ez a tér üres lenne, de sok gyászoló bányászasszony menne a temetőbe. De nemcsak bányászasszonyok, hanem parasztasz- szonyok,. értelmiségiek és köztük olyan anyák is, akiknek a gyerekei maguk is, sokszor jóhiszeműen is, resztvettek a „hibák kijavításában”,

Mem sikerült éket remi a szocialista táborba

sárnak szerintük igazán nem volt jobb módja, mint munkás, paraszt, értelmiségi gyerekek eleven, dobogó szívének kivágása. Hibák kijavítása olyan „forradalmárokkal” mint herceg Eszterházy, gróf Takách- Tolvay, Mindszenty? Furcsa forradalmárok ezek! Ellenforradalom volt Itt, akasztófával és böllérbicská- val. Ugyanúgy, mint 1919— 20-ban és ugyanúgy, mini Haynauék idejében.

Akarnak bizonyítékokat elv- társak? Nem akarok lapszemléket idézni, parlamenti nyilatkozatokat', csak felteszem a kérdőit: ha szocialista tbrra- radalom volt, miért tetszik az amerikai tőkéseknek és angol lordoknak? És ha például any- nyi jónak tartották az ellen- forradalom által létrehozott területi munkástanácsokat, akkor miért nem valósítják meg .Amerikában és Angliában? Mindjárt megmagyarázhatjuk azt is, mién dühöngenek olyan esztelenül ránk. Azért, mert éhezni ugyan nem jó, de még rosszabb, ha valakinek a szája elől húzzák el a zsíros falatot. Ez történt itt nálunk. Október végén, november első napjaiban azt hitték, sikerült éket verni a szocialista tábor kellős közepébe. Azt hitték, sikerült megvalósítani a világ elnyomóinak örök jelszavát, az „oszd meg és uralkodj” elvét, ahogy sikerül a szerencsétlen ciprusi nép vérét ontani, szítva és ébren tartva a görög és török ellentéteket. Az igazi nagy falat Magyarország lett volna októberben. Éket verni a szocialista táborba; megosztani a munkáshatalmakat; fenyegetni a szomszéd országokat Magyar- országon keresztül és ezzel az erős nyugati kommunista pártokat is bomlasztani; Koreát csinálni Magyarországból — ez volt a szándékuk.

Nagy Imréről és társairól soha sem mossa le senki, hogy előkészítettek, kiszolgálták, törvényesítették a kommunisták, munkások, hantiak meggyilkolását.

És itt kell visszautasítani az imperialistáknak azt a rágalmát, hogy az ellenforradalmat a munkásosztály, az ifjúság csinálta volna,

Persze, voltak a munkások között olyanok, akik az ellen- forradalomhoz csatlakoztak, ha kis számban is. De most megtanultuk, hogy nem mindenki munkás, aki munkaruhát hord és olajos a keze. Egyik munkásgyűlésen november végén a munkástanács elnöke enyhén szólva furcsa követeléssel állt elő. Amikor megkérdeztem a nevét, kiderült, hogy Csákynak ' hívják. Hosszabb beszélgetés után még az is kisült, hogy gróf Csákynak hívják. Hát van-e itt olyan sült bolond, aki

Termelésünk a legoptimistább várakozást is felülmúlja

A következőkben a fegyveres ellenforradalomnak szovjet segítséggel történt leverése óta elért eredményeket ismertette Aczél György elvtárs, hangsúlyozva, hogy legfontosabb eredményünk a munkáshata- lom megvédése és megszilárdítása. A gazdasági helyzetről szólva elmondotta: két forrásból élünk. Az egyik a Szovjetunió és a testvéri szocialista országok segítsége, amit a testvéri népek maguktól vontak meg, hogy nekünk segíthessenek. Ide tartozik az is, hogy elengedték exportkötelezettségeinket, ugyanakkor pedig jóval többet hoztunk be, mint az elniúlt években bármikor. A másik forrás: dolgozóink, A

nyugati országok állandóan azt jósolták, hogy a munkások nem fognak dolgozni. Volt egy idő, mikor az imperialisták itthoni csatlósai novemberben minden követelésüket „tízmillió magyar” vagy legalábbis „százezer bányász” nevében nyújtották be, s hozzátették: ha nem teljesíti a kormány, nem lesz termelés. A megindult termelés éppen azért egy népszavazással ér fel; Az ország dolgozói, munkásai, köztük nem utolsó sorban, hanem élenjárva a pécsi bányászok is, csattariós választ adtai«.

(Folytatása a 2. oldalonJ

nagyon örültek, amikor nálunk a munkástanácsok a „forradalom nevében" szervezték a sztrájkot. Ma két hete még Párizsban voltam és láttam a francia munkásosztály hősi harcát és szolidaritását velünk. A francia munkások példásan megszervezték a közlekedési sztrájkot; A Metro, az autóbuszok és a vonatok is álltak. A nemzetközi expressz kedden éjjel néhány kilométerre' állt meg a svájci határtól és nem akadt egyetlen munkás, egyetlen sztrájktörő sem, aki tóvábbvitte volna a vonatot. Nem volt egy bakter, egy váltóőr, aki ezt a sztrájkot megszegte volna.

Ez a sztrájk nemcsak a nagyobb darab kenyérért folvt (azért is), hanem azért is, mert a francia nép nyakára ültették azt a Speidel generálist, aki 13—14 évvel ezelőtt tízezrével végeztette, ki a francia munkásokat.' hazafiakat.

És megkérdezhetjük mindjárt, ha nálunk győz az ellenforradalom, vajon hozzánk melyik Hitler-generálist küldték volna, hiszen van még jónéhány talonban ezekből a gyilkosokból.

A Szovjetuniótól kért segítséggel kapcsolatban elmondotta azután, hogy a burzsoázia sohasem mentegetőzött a külföldi segítség miatt. A francia burzsoázia nem mentegetőzött. sem az ellenséges német csapatok behívása, sem a harmincezer kommunárd törvénytelen kivégzése miatt. A magyar reakció román és cseh csapatokat hívott a tanácsköztársaság leverésére.. Franciaország ma is tele van amerikai csapatokkal, Adenauer könyörög és fizet azért, hosv az angolok ne vonultának ki Nyugat-Németországból.

Mi hat hónappal ezelőtt még halálos veszélyben voltunk.

Veszélyben volt a magyar függetlenség, a magyar néphatalom, a proletárdiktatúra. de veszélyben volt a földosztás, veszélyben volt kultúránk, veszélyben voltak gyermekeink.

Mi nem vagyunk babonásak, de most elmondhatjuk, hogy a 13. szabad május nem nekünk, a dolgozó népnek, hanem a reakciósoknak, a nép ellenségeinek számára rosszat jelentő dátum.

Hála a Szovjetunió segítségének, sikerült megvédelmeznünk a szocializmus ügyét. Ma ünnepeljük a nehéz betegségből való gyógyulásunkat, azt, hogy a ránk eső frontszaka- szon sikerült megvédelmeznünk a szocializmus ügyét, azt, hogy ma a világ területének 27 százalékán, a világ lakosságának 36 százaléka a nehézségek és bajok ellenére diadalmasan építi és velük együtt építjük mi is a szocializmust. Ünne- Rpljük azt, hogy, velünk érezMiiéle „hitlakijavítás,, volt ez elvtársak? Talán az a megoldás a gazdaságpolitikánkban elkövetett hibákra, hogy szétrombolják a szocialista népgazdaságot és visszaállítják a tőkés kizsákmányolást? A kultúrpolitikában elkövetett szektás hibák kijavítását úgy képzelték el ezek az urak, hogy kilökik a munkás-paraszt fiatalokat az egyetemről, kicsavarják a nép kezéből Móricz Zsigmondot, Tolsztojt és helyére a ponyvaregényeket adják! És a szocialista törvényességben elkövetett hibák kijavítá-