Dunántúli Napló, 1957. április (14. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-24 / 95. szám

1957, ÁPRILIS 24. NAPLÓ 3 Béta-akna 62 százalékát adja a szeptemberi termelésnek Legfőbb feladat a teljesítmények növelése Béta-aknán, az ellenforra­dalmi események után a törzs­bányászoknak is csak mintegy 35 százaléka maradt meg. Ve­lük kellett elindítani a terme­lést. A vágatok állapota igen rossz volt, a fejtések egy ré­szét tűz miatt kellett feladni. Emiatt az első időkben meg kellett elégedniük napi 35 va- gonos termeléssel. Ahogyan nőtt azután a lét­szám. és mindjobban rend­be hozták a bányát, úgy emelkedett a termelés is. Az első negyedév végén a lét­szám elérte a szeptemberi 80 százalékát, a termelés viszont csak a szeptemberinek 62 szá­zalékán állt, Ebből is követke­zik, hogy az önköltség alakulása igen kedvezőtlen. A múlt év szeptemberében egy tonna szén anyagköltsége 33,51 forint volt; Ez év első ne­gyedében ez a költség a követ­kezőképpen alakult: januárban 63,20 forint, februárban 64,50 forint és márciusban 57,65 fo­rint. Érdekes képet kapunk, ha kiragadjuk az anyagköltsé­gek egyik tényezőjét, például a sűrített levegő felhasználását. Szeptemberben az üzem terve napi 110 vagon szén volt. A felhasznált sűrített levegő ér­téke 165 000 forint. A márciusi terv napi 69 vagon volt, ennek teljesítéséhez 234 000 forint értékű sűrített levegőt használ­tak fel. Nemzetgazdasági szempont­ból és a dolgozók érdekében sem engedhető meg, hogy ez az aránytalanság sokáig fennáll­jon, mert a többletköltségnek a dolgozók látják a kárát, Tízmillió forint Pécs megyei jogú város irá­nyítása alá tartozó helyiipari vállalatok ez cv első negyedé­ben 10 millió forint termelési értéket értek el. Ez 3,2 száza­lékos emelkedést jelent az 1956. I. negyedévéhez viszo­nyítva, ami említésre méltó eredmény. Az építöanyagipar kivételével, a vállalatok mind túlteljesítették az elmúlt év hasonló időszakában elért ter­melési értéket. Az épitőanyag- iparnái a lemaradást az okoz­ta, hogy az ellenforradalmi események miatt, a mészégető kemencék nem működtek és az évi szokásos tatarozási munkálatokat is ebben a ne­gyedévben végezték el. Egyetlen kiüt lehetséges: emelni kell a teljesítménye­ket. Amíg ugyanis á költségek majdnem, kétszeresükre emel­kedtek, a teljesítmények, fő­leg a fejtési teljesítmények jócskán a szeptemberi teljesít­mények alatt maradtak. Az elővájásoknál például 93, a fejtésekben 80, a produktív teljesítmények 84 százalékát teszik ki a szeptemberi telje­sítményeknek. Kétségtelen, ha ezt sikerül növelni, akkor ami­lyen arányban növekszik a tel­jesítmény, olyan arányban csökken a felhasznált sűrített levegő egy tonnára eső értéke, s csökken ezzel az önköltség. Rossz a helyzet a bányafa. felhasználásánál is. A szeptemberben egy torma szén termeléséhez felhasznált fa értékét márciusban egyhar- madával lépték túl, stséldesz- kából pedig kétszerannyit használtak fel. Természetesen így a költség is kétszerese a szeptemberinek. Meg kell állapítanunk, hogy a bányaía-költség emelkedése bizonyos mértékig indokolt, mert a sztrájk alatt tönkre­ment vágatok rendbehozásá­hoz, új vágatok feltárásához a szokottnál több fát használtak fel. De azt már semmiképpen sem lehet megmagyarázni, hogy mi a haszon abból, hogy a bánya különböző zugaiban hever a fa, innen-oda, onnan- ide dobálják, s végiül kiszállít­ják a napszintre anélkül, hogy felhasználták volna. Célszerű lenne fadepót építeni, mint ahogy Anna-aknán is tették így biztosítani lehetne ,hogy egy-egy területre csak olyan fa kerülhessen, amilyent a mun­kahely kíván. Üdvözölni kell azt a kezdeményezést, hogy a fővágatokat TH gyűrűvel lát­ják el, mert ezzel faanyagot ta­karítanak meg, azzal pedig, hogy a TH gyűrű tartósabb a faácsolatnál, lehetővé válik, hogy a felszabadult munkaerőt produktív munkára irányítsák. Az utóbbi hónapokban ugyanis a munkaerőlétszám aránya a feltárás javára tolódott el. He­lyes kezdeményezés az is, hogy a kamrafejtések omlasztásánál nyert, épen maradt fát újra felhasználják. A másik fontos tényező a bérköltség alakulása. Az első negyedévben az egy tonnára eső fajlagos bérköltség január­ban kétszerese, februárban és márciusban valamennyivel ke­vesebb, de majdnem kétszere­se a szeptemberinek. A bér­költség kedvezőtlen alakulását befolyásolta a múlt év decem­ber 1-én végrehajtott bérren­dezés is, de feltétlenül súlyos­bítja a teljesítmények csökke­nése is. A termelés jóval alatta van a szeptemberinek, a bérek viszont 39 százalékkal ma­gasabbak. Ebből ismét csak arra a követ­keztetésre juthatunk, hogy ha lehet valamit tenni — ez a tel­jesítmények növelése. Jónéhány statisztikai adatot sorakoztathatnánk még fel an­nak bizonyítására, hogy való­ban baj van a gazdaságos ter­meléssel, de ennyi is elég. A Béta-aknai vezetőknek és dolgozóknak a jövőben az a feladatuk, hogy növeljék a teljesítményeket, s ezzel pár­huzamosan csökkentsék az ön­költséget. A mai nehéz gazda­sági helyzet nem engedi meg azt, hogy a szenet mégegyszer olyan magas áron termeljük, mint tavaly. Hiába minden szó­beszéd az életszínvonal emelé­séről, ha csak a bérek emel­kednek, de a termelés ala­csony színvonalon marad. Pénzünknek akkor van értéke, ha mögötte van termelt érték. Mi történne, ha mindenkinek a bére hónapról-hónapra emel­kedne, a termelés pedig ma­radna? Képtelenség lenne ki­elégíteni a növekvő igényeket. Pénzünk értéktelenné válna, a béremelkedésből senkinek sem lenne haszna. Éppen ezért mindenkinek egyéni érdeke is a teljesítmények növelése. Tekintettel arra, hogy sok új munkás van az»üzemben. cél­szerű lenne újra megindítani a „Nevelj új bányászt'.’’-mozgal­mat. Növekednének a teljesít­mények, ha egészséges szocia­lista munkaverseny alakulna ki Béta-akna dolgozói között is. Sokat lehetne tenni még a munkafegyelem megszilárdítá­sáért, a munkaidő jobb kihasz­nálásáért is. Egyszóval: min­den lehetőséget meg kell ra­gadni az önköltség csökkenté­séért. A Béta-aknai vezetőfc jó! tudják, hogy hol szorít a cipő,: s remélhetjük, hogy a jövő* hónapokban jelentős eredmé-I nyékét érnek el mind a terme-: lés mennyiségét, mind pedig az 5 önköltség alakulását illetően. ■ Baris István! Postánkból Egy pár cipőt vásároltam ápri­lis 19-én. örömöm nem sokáig tar­tott, mert amikor betértem a seiy­lyei italboltba, valaki ellopta. At esetet azonnal jelentettem Bicskei Dezső rendőr-szakaszvezetőnek, aki éppen járőrszolgálatot teljesített. A jelenlévők meghallgatása után alig húsz perc múlva visszatért. Bicskei elvtárs átadta a megkerült cipőt. Ezért köszönetemet fejezem ki a rendőrségnek is és kérem, hogy Bicskei elvtársat részesítsék dicséretben. DUDAs JÁNOS, Drávasztára, Zrí­nyi u. 18. Kedves vendégei voltak a nagy- dobszai kultúrháznalk. A szigetvárt járási Művelődési Ház színjátszói Csiky Gergely; Kaviár című da­rabját adták elő, nagy sikerrel. Szívesen láttuk viszont a régi ked­venc szereplőiket. A „Wughi” jazz­együttes ugyancsak egy csapásra meghódította a közönséget Legkö­zelebbi vendégszereplésükre is szá­mítunk, szívesen látjuk őket. Lovász Arpadne, kultúrotthon Igazgató; Citrom érkezett a villányi nép­boltba. En is elmentem, hogy vá­sároljak. Amikor citromot kértem. Lang János azt mondta, hogy nincs. Bele is nyugodtam, hogy citrom nélkül sütök hüsvétra. Ahogy kilépek a boltból egy nő három citromot kért, azonnal ka­pott Is a pnlt alól. Minek ez a kivételezés? KAHAXAY JANOSNE, VtHámT, 189. Terveset készül a kisiparosok nyugdíjbiztosítására A Kisipari Szövetkezeti Köl­csönös Biztosító Intézetnek több mint huszonhatezer kis­iparos tagja van, valameny- nyien önkéntes jelentkezők. Sok idős kisiparos sürgeti, hogy a jelenlegi betegbiztosítá­son kívül vezessek be az öreg­ségi biztosítást is, hogy ne le­gyenek anyagi gondjaik, ha munkaképtelenné válnak. , A kérés teljesítése bonyolult fel­adat, mert az intézet meg akarja oldani a kisiparosok táppénz- és kötelező biztosítá­sát is, olyanformán, hogy az a kisiparosok számára a legke­vesebb kiadással járjon. A ter­vezetet most dolgozza ki az in­tézet és tanulmányozza a Né­met Demokratikus Köztársa­ság biztosítási rendszerét is. Az NDK-ban ugyanis már kapnak nyugdíjat a kisiparo­sok. A tervezet május végére készül el cs jóváhagyásáról a kormány dönt majd. TOLLHEGYEN A bogaras „háziúr66 A „háziúr“ nem szívleli a. lakókat. Különösen azt a fia­tal házaspárt nem, amely négy esztendeje odaköltözött a szűk kis szobába és a nem sokkal nagyobb konyhába. Pedig ők igazán nem árta­nak a légynek sem. Élik a maguk küzdelmes hétköznap jaikat: a férj délben munká­ba megy, késő éjjel tér haza, s ez így megy évek óta. Hanem a háziúr hálátlan lett az utóbbi időben. Pedig nemrég egy csúnya ügyet okozott a házaspárnak, s ha ez napvilágra kerül, bizony nem vált volna a „háziúr’ dicsőségére. De a házaspár 'hallgatott, őket ért sérelmet elsimították. A „háziúr“ te­hát tulajdonképpen hálával tartozna, de ehelyett inkább szélnek ereszti bogarait... Például: a fiatal házaspár tűzhelye veszettül füstöl. Hív ják a kéményseprőt, de a „háziúr* nem engedi föl a padlásra. Végül rendőri se­gítséget vesznek igénybe. A kéményseprő a kabin-lyuk* ban megtalálja az elszenese­dett papírköteget, amellyel a. „háziúr“ eltömte a kéményt, bogy felfüstölje a lakókat.. > Veszélyes, csúnya játék ezi könnyen tüzet okozhatott volna... Mással próbálkozik. Lezár* ja az illemhelyét, s fényessé* tőzik, hogy, aki beteszi a Iá* bát, leüti a derekát... Az* után: elkeríti magának az udvart, amihez nincsen ja- ga, mert az udvar mindenkié- Közös! (Egyébként a „házi* úrnak“ van kertje is, amely őt joggal megilleti.) Hát ilyen bogaras a „há­ziúr“ a Báthory utcában. Pe­dig leszokhatna a bogarairól,’ — saját érdekében. íí A technika csodája Meghajtjuk a fe­jünket a Pécsi Köz­lekedési Vállalat előtt. Hiába! A tech nika, — mégiscsak csodálatos eredmé­nyeket szül az em­beriség számára'. Most azután ne jöj­jön senki ám, hogy Pécsett rossz a köz­lekedés! Mert ez nem igaz, A Közle­kedési Vállalat Hús vét vasárnap estéjén 9 órakor, csúcsfor­galom idején bemu­tatta az utazóközön­ségnek új, gyorsí­tott, közlekedési rendszerét. Mond­hatnám, a siker óniá sl volt! A II. büfé előtt várakozó tö­meg őrjöngött. Kilenc órakor a város felől megérke zik egy kétkocsis villamos, — üresen. A kitérőnél nem várja be a szembe­jövőt, hanem rohan tovább. No, ezután jön majd bizonyára a porcelángyár fe­lőli járat. Nem jött. Hanem jött a város felől a második két­kocsis villamos. Az is elment. Már ne­gyed tíz elmúlt. — Egyszercsak v •,. De nem! Jön a harma­dik villamos, ismét a város felöl. Még eltelik tíz perc, majd lassan becsö­römpöl egyetlen vil­lamoskocsi a II. büfé elé, amelyik végre a város felé megy.;. A tömeg tapsol, újong örömében ..: Elindulunk, az Ibar ruri utca sarkán még fölpréselnek húsz utast, a Szé­chenyi téren még harmincat és a zsú­folt „szardiniás” doboz ismét elindul a Sallai utcán vé­gig .;. A sebessé­get alig bírtuk. A Petőfi utcánál leugráltunk. Nem­csak a környéken lakók, hanem azok is, akik a Szigeti vámnál laknak, de mondták, hogy ők sietnek, nem érnek rá villamossal an- dalogni. Megnéztük az órát: háromne­gyed tíz volt. Nagyszerű re­kord! Az utasok el­ismerően bólintot­tak a szerényen mosolygó villamos- vezető felé... ö volt a nap hőse! Biztos, bátor kézzel irányított szekeré­vel alig háromne­gyed óra alatt meg­tettük azt az utat, amely különben — e csodás technikai vívmány hiányában — gondolom ncgy- kézlábra ereszkedve legalább egy óra­hosszat tartó üge­tést igényelt volna. (Rab) Megalakult a Hazafias Népfront mezőgazdasági bizottsága A Hazafias Népfront megyei elnöksége tegnap megbeszélés­re hívta Ö6sze a megye kiváló mezőgazdasági szakembereit, mintagazdáit, szőlészeti és ker­tészeti szakembereket, állatte­nyésztőket; A vitaindító elő­adás után többen szóltak a me­zőgazdaság jelenlegi helyzeté­ről, problémáiról, beszéltek, a mezőgazdaság feladatairól, jö­vőjéről. Megyénkben nagy jövője van a mezőgazdaságnak — állapí­tották meg. — Itt megterem a bor, a gyümölcs, az aprómag és az állattenyésztés sem volt soha annyira kétségbeejtő, mint másfelé. Országosan leg­jobb értékelést kapott az iván­Llzemcsák Imre bácsi, « ^ villányi falusi pártszer­vezet intéző bizottságának tagja vérbeli vadász. Amikor mi úgy véljük csend van. ő hallja a róka rövid ugatását és az őzbalc sípolását, amikor mi nem látunk különösebbet, az ö sasszeme rápillantásra is észreveszi, hogy itt őz, ott róka, amott borz, nyúl, avagy görény cap látott át a nedves szántáson. Nagy barátja a a feketerigónak is, nemcsak füttye miatt, hanem azért is, mert fészkét és fiókáit féltve a szőrmés önvádtól, ágról- ágra, pokorról-bokorra kíséri, s berzenkedik fölötte. Ilyen­kor a vadásznak csak fülel­nie kell kicsit, s iíéhány perc múlva már a tarisznyájába kerülhet lopakodó ravaszdi kománk nedves, fekete orra. Legalább ilyen jól ismeri az embereket is. Érthető, hi­szen nincs parcellához kötve, övé a széles villányi határ egész birodalma. Ahol csak megfordul, ismerősökre lel, mint szombat délután is, a szőlőhegy déli lejtőjén, a Winterseite-nak nevezett dű­lőben. Hűvös, bolondos idő voll akkor, sötét felhőket hajszolt az északnyugati szél. Nyiko- rogtak, nyögtek és sóhajtoz­tak a fák, egészen néntele- volt már a határ.■ Csak « Vő zelből hallott válóm' csattogás és kovácsolás tajn Igen, Gering György verte a szőlőkarót, megismerte ma­Szemcsák bácsi, a mezőőr gas, vállas alakjáról, kibuk­kanó szőke hajfürtjeiről és barna, kötött pulóveréről. So­kat beszélgettek már életük­ben, legutóbb például az egyetemistákról vitatkoztak. Gering dicsérte őket. Most is megállt mellette. — Hát Gyuri, hogy vagy? Ilyen időben is dolgozol? — Muszáj, muszáj! Nem csinálja meg helyettem senki. Ha a miénk elkészül, menni kell a másokéba. Valóban, alig több a szőlő­je fél holdnál. Abból nem le­het megélni. —- Az idén sok ' termést akarsz a présházba vinni, igaz-e? — Ha így jár az idő, any­nyit se viszek, mint tavaly — válaszolta Gering a jégverés­re célozva, amely letarolt mindent, — Sose búsulj! Annyit szü­retelsz az idén, hogy ha a vándor vizet kér, inkább bort adsz neki! — felelte arra cé­lozva, hogy a tavalyi jégverés meddősége után pihentek n tőkék és szépek a hajtások. — Hanem Gyuri! Elhiszed-e már, hogy ellenforradalom “olt? Meggyőződtél-e már óla? Gyuri letette kisbaltdját, rágyújtott kattogás, öreg dóz­fiijából. r- Ha az újságig is rádióra gondolok, akkor hinni kez­dem. De ha az jut eszembe, hogy én senkitől se hallot­tam, akkor, hogy a Horthy- rendszert kell visszaállítani, akkor kételkedem. — Gondolkozz egy kicsit, Gyuri! Emlékezz, hogy válto­zott Nagy Imre politikáin óráról-órára. S gondolj a Mindszenty-beszédre! Rádiód van, hallhattad. Világosan megmondott mindent. Ha még most se hiszel, gondolj a falubeli kulákok mozgolódá­sára, vagy Bengernö Antal­ra ,a horthysta főhadnagyra. Talán te is tudod: visszakö­vetelte a bezedeki határban lévő kétszázötven holdját és Kasteiyat... cmt gonaoisz. Gyuri, ha ezek visszakapják birtokukat, megmaradt volna a két darab szőlőd? Gering nem válaszolt. Föld­jére nézett, a barna villányi földre. A legjobb szőlőtele vény, jó mély, megvan három méteres is. A szegényebbek azelőtt csak a közepes vörös­ből vagy a gyenge feher agyagból részesülhettek. As utóbbin inkább sínylődött a venyige. A présházhoz hívta, mert Ott nem fújt annyira a szél S útközben mondta: — Hát ha ezt az oldalát nézzük, van benne valami. De nem mérgesedett volna cl a helyzet, ha az oroszok ki­mentek volna a felhívásra... — Nézd Gyuri, ha a szov­jetek kimennek Magyaror­szágról, abban a pillanatban félrelökik a Nagy Imrét, Mindszenty veszi kezébe a kormányrudat és kész is a Horthy-rendszer visszaáttítá- sa. Ezen megint gondolkozott. Elővette rezes kerekecskéjű öngyújtóját és rágyújtott. El­tűnődve fújta a füstöt és fel­nézett a sötét felhőkre. — Itt volt Villányban a Török és a doktor Kovács — folytatta Szemcsák bácsi, a járás két vezető ellenforra­dalmárjára célozva. — Em­lékszel mit mondtak? En so­sem felejtem el: „A párt megszűnt. Uraim, a régen ki­érdemelt megtiszteltetés min­denkinek kijár. Ahol állásban vannak a kommunisták, me­neszteni kell őket, mert meg­bízhatatlanok, amelyiknél fegyver van, el kell venni.. Tőlem is elvették — simogat­ta pompás ötlövetűjének .V- deg acélcsövét. — Hát még mindig kételkedsz? — Én ilyen konkrétan nem tudtam erről, én nem voltam a gyűlésen. Itt dolgoztam, ta­kartam a szőlőt,.. Valóban, emlékezett Szem­csák bácsi. „Gyuri'' nem ment el a tüntetésekre, vlsz- szahúzódott és dolgozgatott. tm Azt hiszed, ha ezt esi* nálják, egy percig is hívük lettem volna? — folytatta Ge­ring csendesen. — Én párton- kivüli vagyok, de érzem ma­gam olyan kommunistának, mint sokan... —• Most láthatod Gyuri: a párt áll és tovább vezet. Ha azt a sok hibát, amit ráken­tek, valóban elkövette volna, ma nem lenne követője egy­általán .,. Gering ismét nem válaszolt. A falu felé nézett és a horvát hegyek irányába, amit egé­szen eltakartak az esőfelhők. Szemcsák bácsi elégedetten simított egyet a bajuszán, megigazította bőrtáskáját, vállára vette a puskát. A hallgatás parasztembernél be­leegyezést jelent... — En elmegyek Gyuri, meg akarom kerülni a Wintersei- tét... S ment, a marasztaló szó ellenére. Az előbb még világ­méretekben gondolkozott, most pedig szokása szerint végigtekintett ki tudja hány- ezer holdas birodalmán, s kedvtelve nézegetett Mórok és Magyarbóly irányába. Hiába fülelt, nem csatto­gott a csaláncsattogtató, nem berzenkedett az árulkodó fe­keterigó. A varjak, héják és sasok elhúzódhattak vala­merre a nagyharsányi erdőbe, a nyulak még nem kezdték el bohókás játékukat. Csak a fák zúgták ismerős nótáju­kat. MAGYAR LÁSZLÓ dárdaiak szarvasmarhaállomá­mya, a bólyi Kossuth Termelő­szövetkezetben elérték már a 24 mázsás árpa és 20 mázsás búzatermést, híres a mohácsi zöldséges- és gyümölcsöskert, a villányi, siklósi és m áriaké- méndi borok minőségét mond­hatnánk úgyis: purópaszerte elismerik, A lehetőségeket eddig még nem aknáztuk ki; A felszóla­lók javasolták, hogy a szőlőter­melés elősegítése érdekében jó lenne egyes bortermő járások­ban amyatelepet létesíteni. Van ugyan a megyének egy anyatelepe, de ez az állami gazdaságé és kizárólag más megyének szállít vesszőt, az egyéni termelők pedig nem tudják hol juthatnának neme­sített áruhoz; Sokan javasolták a cukorré­pa, len, cirok és egyéb ipari­növény termesztését. Rózsa Fe­renc, kiskassai dolgozó paraszt elmondotta, hogy máj- tíz éve termel cukorrépát. Tavaly csu­pán 400 négyszögöl jutott répá­nak és ez a kis terület Í3Q ki­lo cukrot és 4 000 forintot jö­vedelmezett. Mások elvetették az ilyen javasolgatást azzal, hogy nincs értelme növények­hez mérni a belterjességet. A belterjes gazdálkodást nem az határozza meg, hogy milyen növényt termelnek, hanem mi­lyen módon termelik. Talán szépséghibája volt a megbeszélésnek, hogy a jelen­legi gondok mellett többen el­felejtették közreadni hasznos, ésszerű elképzeléseiket, javas­lataikat. Alakult azonban a Hazafias Népfronton belül egy mezőgazdasági szakbizottság, amely hamarosan megkezdi működését és a mezőgazdasági termelés fellendítése érdeké­ben kutatja majd azokat a le­hetőségeket, amelyek jövedel­mezőbbé teszik megyénk mező­gazdaságát. 34 tagja van a bi­zottságnak. Elnöke Baracs Jó­zsef elv társ, a megyei tanács főagronómusa,

Next

/
Thumbnails
Contents