Dunántúli Napló, 1957. április (14. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-21 / 94. szám

2 NAPLÓ 1957. Április ff*"* Harcban nőttünk fd" ff Mély, tompa döngést sodort a város felé a novetmboreleji szél. Valahol az erdőben géppuska ugatott, géppisztoly és puska vívott párbajt. Az utcákon, iz­gatott emberek hadonásztak, a sarkokon, csoportok alakultak. A komiéi tamácsháza egyik kis szobájában pedig néhány kom­munista a pántról beszélgetett. Este és másnap már futótűz­ként terjedt ed a hír: „Él a párt!" Behúzódott az apró bá­nyászházakba újra az öröm, s remény töltött»’ be Kökönyös, Kenderföld napfényes, új laká­sait. A legjobbak, a régi öreg harcosok szüntelenül jöttek a hívó szóra a párt kibcntott vö­rös zászlaja alá Munkám, küz­delemre .. s Nehéz hónapok A magot elvetették. Gondos kezek ápolgatták. segítették fej lődését. A .kertészek“ emléke­zete friss. Üljünk csak közéjük s hallgassuk emlékeiket! Egy régi ismerősöm mondta: „Ne­héz volt. Először kevesen vol­tunk, s az újsütetű politikusok nagyon ágáltak ellenünk. Gyakran útunkat is állták. Mondhatom: harcban nőttünk jel..." A harcot nem a fegy­verekre érti; a szavak csatája folyt itt mindenütt, napról- napra, hétről-hótre. Üzemen­ként, bányánként más-más mó­dén. S ha közülük mégis Béta- aknát ragadjuk fel, annak az az oka: az itt történtek valajmeny- myit tükrözik. Béta-aknán hosszú Ideig Kos­tyák Mihály elvtárs volt a párttitkár. A városi intéző bi­zottság öt bízta meg a párt­szervezet létrehozásával. Ak­kor még az a nézet dívott, hogy „nem kell üzemi pártszerve­zet“, régi helyiségükből Is ki­telepítették őket. Megjelenése­kor azonban új érvet gyártot­tak. hisz azt már látták, hogy a r ' -‘szervezet létrejöttét nem ke '.hetik el. „Mindenki más, csak Kostyák nem szervezheti a pártot“ — mondták. Kos­tyák elvtárs nem vitatkozott. Délutánonként, esténként ott­honukban kereste fel a kom­munistákat. A kis kollektíva minden nap újakkal gyarapo­dott, nemsokára a városban megalakult a Béta-aknai párt- szervezet, tagjai pedig egyre erősebben hallatták szavukat a fejtésekben és a műhelyekben. S egyszer csak, az ideiglenes munkástanács legnagyobb meg döbbenésóre a pártszervezet el­foglalta régi helyiségét. A for­dulat megtörtént. Aztán egy újabb lépés után a demagó­gok, az úszítók, a választáskor kirepültek a munkástanácsiból. Maradt még belőlük persze jócskán, akik az asztalra csap­ták a következő „adut”: meg­próbálták leváltani a kommu­nista műszaki vezetőket. A pártszervezet megvédte őket, mint ahogyan a régi elvtársa­kat a rágalmak, a mocskolódá- sok ellen. Amikor már semmiféle ma­nipuláció sem tudta betömni az átszakadt gátat, új „eszközök“ kerültek elő. Elkezdődött a visszavonulás, a hízelgés idő­szaka. Sőt, egyesek megpróbál­tak bejutná a pártba is, szinte minden alapiszervezetnél je­lentkezett néhány. Horváth Károly a zavaros napokban váltig hangoztatta társad előtt: „Kétszeres bűnt követ el az, aki belép a*. MSZMP-be“. Má­soknak adott jótanácsai ellené­re megpróbált ilyen „bűnbe” esni. A taggyűlések mindenütt a leghatározottabban elutasí­tották őket. Mit mutatnak a számok? A zsenge növény megerősö­dött Felnőtt, terebélyes lett A városban huszonöt pártszer­vezet alakult A minap „újszü­löttet“ ünnepeitek: a pedagó­gus elvtársak választották meg pártszervezetük intéző bizott­ságát. Egy jelentést böngészve, öröm olvasná, hogy a régi lét­szám negyven százaléka már az MSZMP tagja. S látni őket, beszélni velük — kettős öröm. Emlékszem, a KISZ alakuló ülésén felállt egy idős, őszha­jú elvtárs, Deák István. Évti­zedes munkásmozgalmi múlt áll mögötte, megpróbáltatások, börtönévek, munkanélküliség. „Azt szeretnénk, ha megállná- tok a magatok lábán — fi­gyelmeztette a fiatalokat, — de ránk, öregekre mindig szá­míthattok. Segítünk, támoga­tunk benneteket, hisz ti veszi­tek át tőlünk a kormányru- dat..." Mások a Kossuth-bá- nyaiak taggyűlését emlegetik, ahonnét elindult a verseny. Kétszáz kommunista határozott így. Nem elírás, akkor már kétszázan vcltak, ma körülbe­lül háromszázan... Ezért most nagy a gond, nehéz az irányí­tás. Hamarosan pártbizottság alakul a szeneseknél, a feitá- rókinái, a szállítóknál pedig alapxszervezet Hatása majd a pártmunkában jelentkezik. Még valamit, ha már a szá­moknál tartunk. Wieder elv­társ az intéző bizottság tagja újságolta, hogy sokan kérik felvételüket a pártba, öleik ko­rábban pártaníkivüliek voltak. „Áprilisig hatvannyolc új ta­got vettünk fel — mondja, — ez még növekszik. Most már sokan látják, hogy helyes úton járunk, a pártnak volt igaza." Az értelmiség Is megindult. Bachmann Mátyás elvtársat, Kossuth-bánya főkönyvelőjét egyhangúlag vették fel a párt soraiba. „Nem vagyunk elbi- zakodottak — folytatja — mert van még tennivaló. Az asszo­nyok és a műszaki értelmiség közül szeretnénk többet közöt­tünk látni. Negyvenöt bánya­mérnök közül mindössze hat tagja a pártnak". Élénk pártélet Ebben a most már huszon­hat alapszervezetben újra rend szeres a pártáiét Mégsem ez a legszembetűnőbb. Inkább az kapja meg a látogatót, hogy a taggyűléseken nyoma sincs a régi „passzivitásnak“. Az ese­mények, a felelősség mindenkit a taggyűlésre visz és szólásra késztet. Megbeszélik, kik ke­rüljenek a munkásőrségbe, döntenek arról, hogy hány kommunistát adnak át a szak- szervezetnek. Foglalkoznak a munkásszállásokon uralkodó lehetetlen állapotokkal, s köve­telik, hogy az ott lakók érdeké­ben sürgősen teremtsenek ren­det. Hosszú vitában állapítják meg, hogyan dclgozzamak a műszakiak a még mindig na­gyon magas önköltség csök­kentéséért, és természetesen maguk is, a pártmunka mód­szereivel. A belvárosi pártszer­vezet taggyűlésein az asszo­nyok bizony megszorongatják a tanácsi vállalatok kommunis­táit: a kenyérgyáriakat, a víz­műveseket, a köztisztaságiakat. Gyakran még a boltosoknak is cda-odamondogatnafc, hogy miért nincs ez, vagy az. S hogy mindez nem pusztába ki­áltott szó, arra csak egy pél­dát. Kossuth-bányán másfél hónapja túlhaladták az októ­beri földalatti fejteljesítményt, nyolcvan forinttal kevesebb a szén előállítási költsége. A mostani taggyűlések kissé „elcsúsztak”. Nem szándéko­san, az intéző bizottságok te­hetnek róla legkevesebbet, hogy a sok átigazolás miatt másra nincs idő, az előkészí­tett anyagét is az íróasztal­fiókba kellett süllyeszteni. így is öt-hat órán át folyik a vita, . A szülőkhöz, a kommunistákhoz szólunk ,4 lig múlt egy hónapja annak, hogy heves viták füzében döntés született az úttörő- mozgalom újjászervezése érdekében. A gyer­mekszervezet nagy nevelési lehetőségeit fel­ismerő hivatásos vezetők, pedagógusok, szü­lők, gazdasági és társadalmi vezetők minde­nekelőtt a kommunisták hozzáláttak az úttörő­mozgalom, újjászervezéséhez, helyes, érdekes programjának kidolgozásához. Megyénkben is ezideig több, mint hatvan csapat alakult és legalább ennyi van alakuló­ban. Úgy kell az úttörőszervezet, az érdekes, romantikus program gyermekeinknek, mint a májusi eső a növényeknek. Aki ezt nem hiszi el, az meggyőződhet, há csak egy példát is mondok a sok közül. Beremenden egy pad­láson élték a maguk úttörőéletét a gyerekek, minden vezetés nélkül. Az őrsök arról tanács­koztak, hogyan segítsék az idősebbeket és az özvegyeket, milyen érdekes játékokat szervez­zenek, mit tanuljanak, és más érdekes dolgok­ról tervezgettek. Az iskolaközösség a tanítás után lényegében felbomlik, illetve átalakul szorosabb, a lakó­hely szerinti baráti közösséggé. A gyermek­fantázia igazi szárnyalása ekkor kezdődik. Az iskolában tanultak hatása alapján is, de más hatások miatt is. A gyermek cselekedni, tenni. hogy a beérkezett kérelmeket j mozogni akar, méghozzá érdekeset, nagysze- a május 1-i határidő miatt el- : 'út és célszerűt akar tenni. Az iskolai forma bírálják. Ezek a taggyűlések \erre nem alkalmas. Más keretek kellenek, sok-sok tanulsággal zajlanak •'ihol szabadabban, vidámabban, gyermekieb-. le, mindegyik közös és helyes Sben tevékenykedik. vonása, hogy nagyon megváló- S Micsoda felelősség a gyermeknek ezt az gatják kiket vesznek soraikba, illetet céltudatosan, a kommunista nevelés el- Ez is az események, a jövőért iveinek megfelelően megszervezni! érzett felelősség természetes j Szülők, kommunisták, vezetők! GondoTkod- következménye. Néha azonban : htok csak, kielégítettük gyermekeink kalan- túlontúl keményszívűek. T. elv- ;ios, romantikus vágyait? Nem! Sajnos, nem. társ régi párttag, becsületes iMost megdobban a szívünk, megszólal lelki- ember. Amikor október végén i smeretünk, rádöbbenünk nagy felelősségünk- lakásán fegyveres „nemzet- \-e, ha megtudjuk, hogy fiúnk, vagy leányunk. őrök“ kerestclt, a feleségét te- -vagy a szomszéd fia, vagy leánya Amerikába. látták etthom, ő műszakon volt. -Kannáiba, Afrikába indult. Hajóskapitány. Kényszerítettök, hogy égesse el ; voszlánvadász, Winnetou akar lenni. Persze férje tagsági könyvét. Mit te- ■ v.dom, hogy ehhez az ellenforradalom gyalá- hetett mást? Ezért, csak ezért i-atos tevékenysége nagyot adott. De meggyő- hosszú huza-vona után igazol- : ... ............... zödésem: ha előbb megtaláljuk a formát, a módszert, a társadalmi összefogásra, nem len­ne ennyi kis szökevényünk, akik életük leg­nagyobb csalódását és legborzalmasabb sza­kaszát élik a lágerekben. Jó, jó mindez igaz, — mondják sokan. Ott vannak a pedagógusok, hiszen az a hivatásuk, hogy neveljenek. Értsük meg azonban, hogy egyedül nem képesek rá. Elmaradottabb gon­dolkodású pedagógus viszont azt mondja: ez, amit ti ajánlotok, elvben qyönyörű, hívjuk is a szülőket, vezetőket 'kommunistákat, de nem jönnek. Ha jönnek is, csak reprezentálnak. Mondok példát, amely mindkét nézetre, ál­láspontra nagyszerű cáfolat. Villányban a ta­nácselnök, a malom igazgatója, az állami gaz­daság, a pártszervezet képviselője osztozik a. gondokban. Siklóson a Faipari Vállalat veze­tője, a tanácselnök, a pártbizottság, szintén a malom igazgatóhelyettese a csapat patronálói, Pécsbányán a kultúrotthon-vezető, a K1SZ- titkár, Vasason a bányaüzem vezetője, akná­szok, frontmesterek a szervezőtesület dolgos tagjai. Megkezdődött tehát végre az a folyamat, amit eddig nagyon kívántunk, hogy társa­dalmi üggyé váljon az ifjúság nevelése. Bí­zom benne, hogy e testületek tagjainak láto­gatásai a táborokban, őrs- és rajössze jövel ele­ken, a csapat kultúr- és sportrendezvényei-, túráin olyan légkört teremt a csapat műkö­dése számára, amely biztos garancia a helyes erkölcsi, politikai nevelés eredményes meg­valósításához. Hívunk mindenkit ezekbe a testületekbe, akinek drága a jövő, aki szocialista embert akar nevelni, aki örül ha vidám, illedelmes, az idősebbeket és szüleit tisztelő és szerető, ügyes és edzett pirosnyakkendős, fehérin^cs úttörőt lát. Hívjuk a kommunistákat, szülő­ket, társadalmi és gazdasági életünk vezetőit, akik érzik a felelősséget a társadalom jövője iránt s akik, ha szerényen is, de részt kérnek az úttörőmozgalom megújhodásáért vívott nagy harcunkból. PUSZTAI JÓZSEF megyei úttörő-ti >. Ml ták át. Vigyázni kell a pártra de sosem szabad a fellogekbc emelkedni, túlzott követelmé­nyeket támasztaná, mert hoz­zánk tartozó elvtársak előtt csapjuk be az ajtót. Egyénen­ként, körültekintő mérlegelés­sel kell dönteni. A* komlói pártszervezetek mostanában már új gonddal j . . . , küszködnek. A pártszervezés ■ A pdes' s-énmedence mellett ilyen kérdések foglal- [bányaüzemeiben a hazai bá­■■■■■■•■■■a ■■■■■••■■■■•■■■■•■■■■■■■■■■■■■■■■■•■■■■•■■•••■■■• a1*afüá 1 woivn a Árast a pécsi banyákban? 5000 méteres vízvezetékei építenek az idén keztatják őket: a munkásta­nács és a pártszervezet viszo­nya, az agitáció, a tömegszer­vezetek pártirányítása. Most a tartalom következik. A váro­si intéző bizottság már körvo­nalazta ezt. „Rövidesen min­den erőnkkel a pártszervezetek eszmei, politikai munkáját igyekszünk megjavítani. Ez most a kibontakozás feltétele“ — mondja Kelemen László elvtárs, a városi intéző bizott­ság elnöke. A komlói kommu­nisták új harcra, új küzdelem­re indulnak. Bocz József ••aaaaaaaaaaaa«aaaiaaaaaa>aaaaaiaaaaaaaaaaaaiaiaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaOTaaa Hárororovaíos lottó-sze’vény A lottózók táborában igen sokan játszanak több szelvény­nyel. Ezért a fogadók „munká­jának“ megkönnyítésére ki­bocsátották a hatrovatos lottó­szelvényt. A kilencedik foga­dási hétre már háromrovatos szelvényt Is forgalomba hoz a sportfogadási és lottó igazga­tóság. 'nyászat többi bányaüzemeihez viszonyítva, a kőzclviszonyok következtében, lényegesen ne­hezebb a széntelepek művelé­se. E nehézségekhez még hoz zájárul az is, hogy a széntele­pek közötti kőzeteknek igen magas a kovasav tartalma és a szervezetbe jutó kőzetpior szilikózis- megbetegedést okoz. Éppen ezért a bányában kelet­kező pior lekötése a felszaba­dulás után a p>écsi bánya veze­tőinek egyik legfontosabb fel­adata lett. Az elmúlt években többféle módon kísérleteztek már a porlekötéssel. A leghatéko­nyabb ellenszernek a víz bi­zonyult, de az is csak úgy, ha a megmunkálandó kőzetet elő­zőleg vizesítették be. Mivel a piorlekötésnek különösen két munkanemnél, a szénfejtésnél és a meddő kőzetekben vég­zett munkánál, elsősorban a fúrásoknál van nagy jelentő­sége, 1D51 óta e téren végez­ték a legtöbb kísérletet. A fejtésekben keletkező por QLászutazás Jlloszkodba? Tetemesen dobban a fiuk lába, lib­ben a lányok szoknyája, kacagás, jókedv tölti be a komlói bányászklub nagytermét: próbát tart a KISZ komlói szervezetének a moszkvai VIT-re ké­szüld népitánccsoportja. Amikor a VIT-ról beszélgetünk, öröm­től csili/Q a szemük. Az örömhöz azon­ban kis kétkedés is Járul, mert —mint mondják — „még nem száz százalékos a dolog“, még nincs végleges döntés. A tánecsoport 1954-ben alakult, ma már több mint harmincon vannak. A fiúk legtöbbje fizikai munkás: vájár, csillés, lakatos. A lányok többsége a komlói építkezéseknél segédmunkásként dolgozik. A táncoslábú lelkes kis kollek­tíva derekasan összetartott az ellenfor­radalom alatt is. ltt-ott még ropogtak a puskák Komlón, amikor o kis csoport már táncpróbára járt. Az sem vette el kedvüket, hogy nem volt megfelelő he­lyiségük. Az első próbákat a szénosztá­lyozó cementes talaján tartották. Zene- kíséret? Még vágyálomnak is sok volt ez azokban az időkben. Orsovszky Ist­ván — aki jelenleg is a csoport vezető­je — füttyszóval „szolgáltatta a zenét". öröm hallgatni ezeket a fiatalokat, W a táncról bcszélndti — Én a népitáncban találom szórako­zásomat — mondja Csordás István, az Aknamélyitő Vállalat géplakatosa. 1952 óta táncol. A honvédségnél Is a népi- tinccsoport tagja volt. Nemrég szerelt le s itt Komlón ismét bekapcsolódott a csoport munkájába. Boldogan újságolja, hogy munkahelyén már huszonhármán jelentkeztek a KISZ-be és a napokban megtartják alakuló gyűlésüket. Magyari János, Kossuth-bánya vájá­ra is itt ropja a táncot. —i Nem kocsmázom én el a keresete­met, én itt érzem jól magam — mond­ja. — Nézze elvtárs — folytatja — még alig vagyok 20 éves, de máris meglcere- sek havi 2 500—2 800 forintot. Jutna be­lőle kocsmázásra? Jutna. De mire jó az? Itt a csoportban jól szórakozunk. Nagyon szeretek ide járni délutánonként. De ez a véleménye Kiss Károlynak. a III-as akna mozdonyvezetőjének, Hor­váth Imrének, a szénosztályozó dolgozó­jának, meg a többieknek is. Aztán kiderül itt még egy s más. Töb­bek között az is, hogy a népitánc tanu­lása közben szövődik a szerelem is. Itl van Kónya Magdolna azaz Szalai Gyu- láné, aki még 1954-ben ebben a csoport­ban ismerte meg Szalai Gyulát. Azóta mór férj ét feleség lettek. Míg Szalai Gyulánéval beszélgetünk a körülöttünk álló lányok huncutul nevet­nek és sűrűn pislognak egy feketehajú kislány és egy szőkehajú, nyurga fiú felé, akik éppen a cimbalmot hozzák. El­árulják, hogy a lányt Nagy Teréznek, a fiút Mehlmann Ferencnek hívják. Itt ismerték meg egymást, s húsvétkor lesz az eljegyzésük. A fiatalok észreveszik, hogy róluk beszélgetünk, s odajönnek hozzánk. „Igazolják" a hallottalcat, sőt Nagy Tériké még meg is jegyzi nevet­ve: — Rövidesen meglesz az esküvő is és ha kijutunk a VIT -re, akkor a nászutat Moszkvában tartjuk. Jóízű, kedvdús nevetés csattan fel Té­riké megjegyzésére. A beszélgetést Or­sovszky Istvánnak, a csoport vezetőjé­nek figyelmeztetése szakítja meg: — Próbára felállnil S a lányok, fiúk ismét a terem köze­pére gyülekeznek. Mi sem zavarjuk munkájukat, búcsú- ~unk, s azt kívánjuk a népitánccsoporl- nak, hogy — a Nagy Teri és a Mehl mann Feri Moszkvába utazzon — nász­úira. GARAY FRRJUiC lekötését még ma sem si­került végérvényesen megolda­ni. A jelenlegi fronthomlok átnedvcsítési kísérletek — me­lyeket Pécsbányatelepen foly­tatnak le, mert itt a legpjorosab- bak a fejtések — hivatottak t kérdés megoldására. A fejté­sekben keletkező por lekötését — mivel ez a por az egészség­re kevésbé káros — elsősor­ban a munkakörülmények megjavítása sürgeti. A portalanításnak a meddő munkáknál van nagy jelentő­sége. Mivel px>r főleg a fúrások alkalmával képződik, a legfon­tosabb teendő ennek megaka­dályozása. Az eddigi kísérle­tek bebizonyították, hogy erre a célra a legjobban a vízöbli- téses fúrógépek felelnek meg. A vizes fúráshoz azonban víz kell. A pécsi bányaüzemek­ben viszont ebből kevés van. mert a bányában fakadó víz erre a célra nem alkalmas. A víz kazánokban való szállítása piedig nagyon körülményes. Éppen ezért a pécsi tröszt és a bányaüzemek vezetői a jelen­legi vízvezeték-hálózat kibő­vítését szorgalmazzák, mint a vizesfúrás üzemszerű alkalma­zásának legfontosabb feltéte- ét. Jelenleg a pécsi bányák­ban mintegy 5200 folyóméter vízvezeték-hálózat van kiépít­ve. Ezt ebben az évben még 5000 folyóméterrel akarják bő­víteni. A legnagyobb probléma e téren éppen Vasason van, pie­dig amúgyis Itt a legrövidebb a vízvezeték-hálózat. Itt ugyan­is a feltárás alatt álló VII. és IX. szintre nyomáscsökkentő szelepek hiányában nem tud­ják levezetni a vizet, ezek be­szerzése piedig nagyon nehéz* A vizesfúrás másik feltétele, a szükséges fúróberendezés már jobban van biztosítva. A pécsi bányaüzemekben mint­egy 170—180 fúrógép áll a dol­gozók rendelkezésére, főként PL 22-es, MFK—16-os és SH 20-as típusok. A követelmé­nyeknek legjobban az SH 20-as típus felel meg, de bizonyos átalakítás után a többi típus is jól és eredményesen hasz­nálható. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a vizesfúrás feltételeinek megteremtése még nem elegendő ahhoz, hogy bá­nyáinkban eredményes legyen a pior lekötésére irányuló küz­delem. Nem kétséges az, hogy a vizes fúrásnál a gép vizes lesz, sőt néha sáros is s a talp elvizesedése nem tetszik a bá­nyászoknak. Azonban jól kar­bantartott gépekkel, berende­zésekkel a kellemetlenségek a minimumra csökkenthetők s semmivel sem indokolt az az ellenállás, ami ma még a vi­zesfúrással szemben megnyil­vánul Meg kell végre magya­rázni a bányászoknak, hogy a vizesfúrást a saját érdekük, egészségük megvédése követe­li. Persze, a szavak mellé az is szükséges, hogy a felügyelet a vlzesfúráshoz szükséges kel­lékeket mindig biztosítsa, azok állapotát ellenőrizze, egyszóval minden segítséget adjon meg ez új módszer alkalmazásához. S ha a dolgozók látták hogy a felügyelet fontos fel­adatának tartja a vizesfúrás feltételeinek megteremtését, ez már fél sikert jelent s a vizes­fúrás rövid idő alatt elterjed a pécsi bányákban^ VB •■■■■■■■■•■•«•■■•■••■•Mai 7 4 15 vagon kenyér f f mázsa fonottkalács jQUSVCtrci buci ezer A Sütőipart Vál­lalat alaposan fel­készült a húsvéti ünnepiekre. Négy mázsa fonott kalá­csot szállítottak pénteken és szom­baton az üzletekbe. • A megszokott 5 négy vagon beiyatt. hét vagon kenyér került szombaton az üzletekbe. Hat­ezer buci helyett tizenötezret sütöt­tek. A vállalat vezetői már most gondol­kodnak azon, hogy lássák el a város Lakosságát május el sején friss sütemé­nyekkel. A tervek és az évek óta ki­alakult szokás sze­rint május elsején mindenütt lesz friss kifli és zsemlye, aszerint, mennyit rendel majd egyes helyekre a kereske­dőiéin»

Next

/
Thumbnails
Contents