Dunántúli Napló, 1957. április (14. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-14 / 88. szám

ns7. április 11 NAPLÓ önállóan gazdálkodik a pécsi állami gazdaság Sri eke« hírt röppentett a világűrbe az elmúlt napokban a rádió: önálló lett a pécsi ál­lami gazdaság. Ezentúl szaba­don, szabadpiaci áron értéke­sítheti termelvényeit és ugyan­úgy, mint a termelőszövetke­zetek, vagy egyénileg dolgozó parasztok, adót fizet. Ez az ön­magában is érdekes tényt közló hír azonban sem többet, sem kevesebbet nem mond. Pedig érdemes ezzel a kérdés­sel bővebben is foglalkozni; Mi ösztönözte a pécsi állami gazdaságot az önállóság meg­szerzésére és miért járultak hozzá ehhez a felsőbb szervek is? Miért voltak veszteségesek a gazdaságok ? Köztudomású, hogy már az elmúlt években is bebizonyí­tották állami gazdaságaink a nagyüzemi gazdálkodás fölé­nyét; ennek ellenére mégis jó- néhány olyan akadt köztük, amely ráfizetéses volt A ba­ranyai állami gazdaságok az elmúlt öt év átlagát nézve 10 mázsás átlagtermést értek el a 8,4 máasás országos kenyér­gabonaátlaggal szón bem A ta­karmánygabona termésered­ményei már mérsékeltebbek, de elmondhatjuk azt is, hogy a kukoricatermelés az elmúlt két évben az országos 11,5 má­zsás holdankénti átlagtermést íél mázsával túlhaladta. Az el­múlt évben a megyei állami gazdaságok elérték az egy te­hénre eső évi 3 000 literes tej- hozamot is, amely szintén fe­lül van az országos átlagon „és így a megye gazdaságai nem kevesebb , mint évi 10 millió liter tejet tudnak adni a fo­gyasztóknak. Ennek ellenére mégis jóné- hány gazdaság veszteséges volt. Mi volt ennek az oka? Elsősorban az, hogy míg a ta­karmánygabonák termesztése nyereséget jelentett, addig a pillangósok, de méginlcább más szálastakarmányok termeszté­se nem volt kifizetődő. Ez veszteségessé tette az állat- tenyésztést. A jövedelmező gazdálkodást nagymértékben gátolta az is, hogy állami gaz­daságainknak olyan termények termesztésével és olyan állat- tartási ágak üzemeltetésével is foglalkozni kellett, amelyek több éven keresztül vesztesé­get jelentettek. Ilyen volt pél­dául a pécsi állami gazdaság­ban a rozs termesztése. A gaz­daságban mindenütt jbbban megterem a búza, mint a rozs, ennek ellenére minden évben kellett rozsot is vetnlök. Olyan földben kellett rozsot termel­niük, amely 8 mázsa rozsot eredményezett holdankint, míg búzából ugyanezen a területen 11,5—12 mázsát tudtak volna termelni, ami 100 holdra vo­natkoztatva — ugyanis ennyi rozsot mindig előírtak — több mint négy vagon búza értéké­nek megfelelő termeléscsökke­nést eredményezett. De hason­ló példát lehet találni más te­rületen Is. így például egy év­ben sem volt nyereséges a gazdaság kertészete és a fűmag több éven keresztüli termelése se. Az első lépés: átszervezés ■ E tényekből kiindulva ült össze a gazdaság munkástaná­csa és vezetősége, hogy meg­tárgyalják, hogyan tudnák jö­vedelmezőbbé tenni gazdasá­gukat. Első lépésként elhatá­rozták, hogy megszüntetik a Szigeti tanyát és a kertészet­tel együtt átadják a kertészeti vállalatnak. Leépítették a da- nlcl-telepl sertéshizlaldát Is, mivel takarmánytermelése a hasznosabb üzemágak takar­mányszükséglete mellett nem fedezte ennek a telepnek a szükségletét. A központi kész­letből Való üzemeltetése pedig tninden évben veszteséges volt. Átszervezték a gazdaság központját is, Kislótszámú, de jól képzett szakvezetőkből álló központ mellett olyan üzem­egységeket alakítottak ki, ame­lyek feltétlenül megfelelnek az önállóság követelményeinek. Fő üzemága szarvas- marha tény ész tés Felülvizsgálták a gazdaság termelési irányát is. Fő üzem­ágként a szarvasmarhatenyész­tést (tejtermelést), társüzemág- ként a takarmánytermelést és a magtermelést, míg kiegészítő üzemágként a hússertés és juh­tenyésztést jelölték meg. Ezt így kimondani könnyű, de úgy gondolkodni, hogy ezek az üzemágak nyeresége­sek legyenek, annál nehezebb. Mert csupán a szarvasmarha­tenyésztés új vetésforgó kiala­kítását követeli meg. Eszerint az összterülethez viszonyított 38 százalékos takarmányterü­leten belül az eddigi 16 száza­lékkal szemben 26 százalékra kell növelniük a pillangósok területét. Ez az egyik lépés, amellyel jövedelmezővé kíván­ják tenni a szarvasmarhate­nyésztést, míg a következő teendőjükként a gazdaságban folyó jersey megtermékenyí­tés! kísérletek eredményeként a kisebb testű ' 4—6 zsírszáza­lékos tehenek nevelésével és beállításával kívánják a jöve­delmezőséget előbbre vinni. De kiszélesítik az üszők korábbi tenyésztésbevételét is, amely- lyel Immár három éve kísér­leteznek. A kísérlet lényege az, hogy a tenyészérett üsző­ket 2 éves koruk előtt tenyész­tésbe fogják és ezáltal meg­hosszabbítják a nagy hozamú tehenek termelésben eltöltött Idejét. Ha már a nagyhozamú teheneknél tartunk, ide kíván­kozik a következő tervük is: kiselejtezik a 4 ezer literen és a 3,5 zsírszázalékon aluli te­heneket. Elhatározásuk helyes­ségét bizonyítja az is, hogy 1956-ban, amikor egyszerre 32 darabot selejteztek ki, a meg­maradt jobb állomány' és több takarmány következtében 10 fillérrel csökkent minden liter tej előállítási költsége és az egy tehénre eső évi tej hozam 9,7 százalékos emelkedésével a lecsökkented létszám mellett is túlteljesítették évi árutej- termelésí tervüket, aminek kö­vetkeztében mintegy 100 ezer forinttal emelkedett a jöve­delmezőségük. Ezentúl a beruházások meg­valósítása is a gazdaság veze­tőire, munkástanácsára hárul. Már az idén nekik kell gon­doskodnak vállalatfeilesztési alap megteremtésével, beruhá­zási hányaduk zárolt számlára való befizetésével a keresztes­pusztai és a gyulapusztai is­tállók, az egves üzemegységek­ben magtárak és lakások fel­építéséről. önállónk az üzemegységek Érdemes felfigyelni arra Is, hogy minden üzemegységet önállósítanak, helyesebben a kísérletezés során már az el­múlt évben önállósítottak. Mindegyik üzemegység meg­kapta a maga termelési fel­adatát, leltári felszerelését és béralapját. A leltár üzemegy­ségekre való lebontásával a leltári hiányok ugrásszerűen csökkentek. 1955-ben több mint 200 ezer forintos leltárhiányt tartottak nyilván, míg 1956- ban ez a szám 20 ezerre csök­kent S ezt nem utolsósorban az önállóság eredményezte. A termelési feladatok leadásával a feladatok teljesítéséért egész­séges verseny alakult ki az üzemegységek között A le­bontott bérköltségek többek között azt eredményezték, hogy a keresztespusztai üzem­egység év végére 70 ezer fo­rint munkabért takarított meg. Ösztönző^ egyszerű bérezés A munkaerő- és bérgazdál­kodásban is jelentős eredmé­nyeket tudnak felmutatná. Az­zal, hogy az Időszaki dolgo­zókat meghatározott munká­ra, meghatározott bérösszegre szerződtetik, csupán a szőlő- művelésben az állandó dolgo­zók számát az elmúlt évihez viszonyítva ötven százalékkal sikerült csőkkenteniiök. Na­gyon tanulságos az a bérezési rendszer Is, amellyel például a tehenészetben találkozunk. Az alapfizetés 800 forint. A ho­zamok után részesedés van, ez 6— 7 literes tetállőátlagnál 100. 7— 8 literesnél 220, 8—9 lite­resnél 370, 9—10 literesnél 520, 10—11 litereméi 720, 11— 12 literes istállóátlagnál pe­dig 020 forint tőbbletkerese- tet jelent. Ezen kívül a bor­júért is pénz ihleti a tehené­szeket, mégpedig, ha a tehén ellés után hetedik hónapra vemhes 200, elléskor pedig to­vábbi 100 forint üti a marku­kat. E tények figyelembevéte­lével esv o'yan istá'léban ahol az Istálló átlag 10—11 li­ter között van, dolgozásiként a havi bér e1éri az 15?0 forintot amelyhez még hozzá jön a bor­júpénz is. Egy-két példát soroltunk csak fel a pécsi állami gazda­ság újszerű gazdálkodásából, mert lehetetlen volna min­dent egy ilyen cikk keretén belül elmondani. De ezek a példák is jól bizonyítják azt hogy a pécsi állami gazdaság vezetői és munkástanácsa minden olyan lehetőséget igyekszik kihaszná’ni, amely n gazdaságot nyereségessé tehe­ti. De bizonyítja pontosan a pécsi állami gazdaság ör.á’ló- sítása azt is hogy a kormány a régi, számtalanszor romsz gyakorlat h"Ivett nem admi­nisztratív eszközökkel, cím­zett tervutasításokkal igyek­szik elsősorban' a tervgazdál­kodást biztosítani. Ehe’vett egyre inkább az anyagi érde­keltséget. az égvén! és társa­dalmi érdekö'szhangot szolgá­ló gazdasági ösztönzést helye­zi előtérbe. Szála! János A munkaverseny hozza majd rendbe igazán a szénánkat Termelési értekezlet Anna-aknán Pénteken délután ismét ter­melési értekezletre jöttek ösz- sze az Anna-aknai bányászok Hónapok múltak már ei, ami­óta utoljára termelési értekez­letet tartottak. Az elmúlt hó­napok alatt pedig igen sok megvitatandó probléma gyűlt össze. Rajnai József főmérnök be­számolt arról, hogy október éta az aknán dol­gozók hatvan százaléka ki- cserclődött. Üj dolgozókból tevődik ki « munkásállomány nagyobbik ré­sze. Az egyik legfontosabb fel­adat most az új munkások ta­nításéi, hogy minél előbb sike­rüljön a többi feladatot is megoldani. A legfontosabb — mondta Rajnai főmérnök — a termelés növelése. Az elmúlt év első ne­gyedében a napi teljesítmény átlagosan 44 vagon volt- Ezzel szemben 1957 első negyedében 33.6 vagon. Még rosszabb a helyzet, ha 1956 harmadik ne­gyedével hasonlítjuk össze a jelenlegi eredményeket Az egy főre eső produktív termelési érték nőtt az év első negyedében. 1956 harmadik negyedében 2.077 tonna volt az egy ,főre eső produktív termelés, 1957 januárban 1.595, februárban 2.070, márciusban pedig 2.034 tonna. Április hónapban to­vább emelkedő tendenciát mu­tat és remélhető, hogy sikerül ezt az értéket magasabb szin­ten egyensúlyban tartani. A bányaüzem termelésének növelésére azért is szükség van, hogy az igen magas ön­költséget lejjebb lehessen szo­rítani. Legalább tíz százalék­kal olcsóbban kell a szenet termelni ahhoz, hogy ne legyen kétségbeejtő az önköltség ala­kulása. A termelés fokozásának egyik legfontosabb kulcs­kérdése a munkai egyelem megjavítása. Jelenleg a dolgozók 17—18 szá­zaléka hiányzik naponta. A re­ális hiányzás pedig — bele­számolva a szabadságon lévő­ket és igazoltan mulasztókat *— 8—9 százalék lehet. Végül Rajnai József főmér­nök elmondta, hogyan akarják a termelés növelését elősegí­teni az év hátralévő részében Ann-aknám. A jelenlegi lét­szám mellett — mondta — naponta legalább 37,5 vagon szenet kell adnunk, hogy tel­jesítsük a tervet, kedvezően alakuljon az önköltségünk. A harmadik negyedévben pedig napi harminckilenc, a negye­dik negyedben pedig napi 43 vagon szenet kell adnunk. A termelés emelését nagyban elő­segíti majd a negyedik szinti fejtések művelése. Máhi-s 10-r- már két fej­tést adnak át a negyedik szinten. Itt nem lesz már ereszke és .drótkötélszállítás, hanem csak mozdonyszál üt ás. Ezzel nagy­mértékben csökken majd a balesetek száma és csökken majd a kiszolgáló személyzet TárqvoléSergmb 51: száma is. A mozdony szállítás naponta körülbelül harminc műszak megtakarítást jelent, amit majd a produktív terme­lőmunkában hasznosíthatunk» Bejelentette Rajnai főmér­nök az értekezlet résztvevői­nek azt is, hogy a III-as aims versenyre hívta Anna-sknAt és mint mondta reméli, a ver­senyben nem maradnak alul és a verseny is segíti maid a nagyobb termelési eredmé­nyek e’érését. A főmérnök beszámotól<h©8 sokan szóltak hozzá. A mun­ka szervezésével és a iobb eredmények elérésével kapcso­latban igen sok jő javaslat hangzott el. A mu-ti-aversenyt, !« he­lyesléssé' fogadták « doi-o- zók. Gazsi elvtárs például elmond­ta. várta már, hogy újra In­duljon a verseny. Az üzemben a do’gozók többsége szívesen versenyez — mondta — és Hz- tos vagyok benne, ha titkos szavazással kellene eldönte­ni hogy versenyezzünk-e a többség a verseny mellett sza­vazna. Nagyon szeretnénk, ha május 1-én már Jutalmat fs kaphatnának az út murrkaver- Rony legjobbjai. Én úgy gon­dolom — mondta Gazsi e'v- társ —, ho«y ez az újraé’edő munkaverseny hozza majd rendbe igazán a szénánkat. A terme1ési értekezlet —■ habár viszonylag kévésé" vet­tek raj‘a részt — jó1 sikerült. Az Anna-aknai bányászok tisztán látták már. mi a leg­fontosabb feladatuk és me« is testnek mindent, hosv ezek«t a feladatokat e1 végezzék és újra a le"iobb bányaüzemek kőzé tm—fii 1en«fc. Halálos kimenete’ű esánakázás Pongráez Sándor gépkocsivezető, mohácsi lakos. 1956 augusztusiban — több korsó sör elfogyasztása után — a Dunära ment csónakáz­ni. A saját tulajdonát képező 125 köbcentis Csepel gyártmányú mo­torcsónakja 190 kiló teherbírású és két szentély befogadására volt alkalmas. Jóllehet vizljártasságt Igazolvánnyal rendelkezett, motor­csónakját mégis túlterhelte, ami­kor rajta kívül még 3 személyt ültetett a csónakba. Az elindulás elótt, a parton egy férfi figyel­meztette őket az alámerülés lehe­tőségére, de nem hallgattak a Jó­indulatú figyelmeztetésre. Amikor elindultak, egy Ideig a motor üzemeltetése nélkül halad­tak a Dunán lefelé. Amikor a mo­tort be akarták Indítani, a túlter­helt csónak megbillent és a benne lévő 4 személy a Dunába esett, a csónak pedig elsüllyedt. Pongráez Sándor és egyik úszni tudó társa, mások segítségével a partra került, de a csónak másik két utasai Tatár Mihály és Goldbach Lúcia a Dunába fulladt. A mohácsi Járásbíróság ezért Pongráez Sándort halált okozó élet- és testiépség veszélyeztetésé­nek bűntett« miatt 3 évi börtönre Ítélte. Fegyverre Hegetek anyját: id. Kungl Jámosnét pe­dig 3 hónapi börtönre ítélte. Ugyancsak fegyverrejtegetés miatt Simon Sándor kőműves­segéd, perekedi lakost 3 hónapi börtönre ítélte a pécsváradi járásbíróság. Felárral éri ékesítették a sertéshúst A mohácsi Járásbíróság árdrágító üzérkedés büntette miatt Gruits Jánost 10 hónapi börtönre és 500 forint pénzbüntetésre, Cugéber Gyulát pedig 3 hónapi börtönre és 500 forint pénzbüntetésre Ítélte. Mindketten Dunaszekcsőn és Duna falván sertéseket vásároltak, azo­kat levágták, majd Budapestre szállították., ahol magas felárral értékesítették. Rsbbaaäs a lakásban Komlón április 10-én este 8 órakor robbanás történt ts Fürst Sándor utca 10. szám alatti házban. Az eddigi meg­állapítások szerint a robba­nás úgy keletkezett, hogy if­jú Karádi László tizenötéves gimnáziumi tanuló, komlói lakos, vörös foszfort és ká­lium szulfátot kevert össze. A robbanás alkalmával je­len volt Jankovies László tízéves gyermek is, akinek a robbanás balkezén két uj­ját leszakította, Karádi Lász­ló pedig az arcán sérült meg a robbanástól szétrepülő üvegszilánkoktól, A pécsváradi járásbíróság Kungl János perekedi lakost fegyverre} tetge tés büntette miatt 10 hónapi börtönre, Indítsák megfelelő időben a bányász jóra to kát! Manapság sok szó esik a bányászokról, helytállásukról és en­nek szükségességéről. Mór többször is fel­hívtuk az illetékesek figyelmét a sajtóban és a rád! Óban, hogy nyújtsanak segítséget munkánkhoz. — Mi, akik Pécsről járunk dolgozni a Petőfi- aknára, a Pécsi Köz­lekedési Vállalat ál­tal április 8-án élet­beléptetett autóbusz­járatok szabályozásá­val nem ezt tapasz­taljuk. Bevezették a napi hétórás munkaidőt, viszont mi például a roggeles műszakban 11 és félórát vagyunk távol a családtól. — Hogy miért? Ennék nem látjuk Indokolt­ságát. Amíg hét óra­kor kezdtük a regge­le« műszakot az év első kél hónapjában — az autóbusz indu­lási ideje 5 óra 50 perc volt. Majd 5 óra 30 perckor indí­tották. Indok: a ku­bikosoknak így alkal­masabb. Megkérdez­tük tőlük, hogy ők kérték így? Tagadó választ adtak. Április 8-tól hat órakor kezdünk dol­gozni. (Vitatható a helyessége.) Az autó­busz ettől kezdve reg­gel 4 óra 30 perckor indul. Miért? A ja­nuári, februári, sót a márciusi tapasztala­tok alapján állíthat­juk — mert a menet­időt figyelemmel kí­sértük, — hogy az utat 35—40 perc alatt megtettük. Április 8-án és 9-én is Petőfi aknán voltunk és várnunk kellett 55 percet, hogy leszáll­hassunk a bányába. Ezt a várakozási időt valamennyien feleslegesnek tartjuk. Ezzel kapcsolatosan beszéltünk az üzem vezetőjével, a mun­kástanács elnökével, valamint a munka­ügyi osztályon az il­letékes előadóval és mindenütt azt a vá­laszt kaptuk, hogy a PKV akarja így. Fel­kerestük a Közleke­dési Vállalat forgal­mistáját, aki azt mondta: az üzem akarta így. Szeretnénk végre megtudni az igazsá­got. Egyben azt kér­jük, hogy a jövőben minden hasonló in­tézkedés megtétele előtt kérjék ki a vé­leményünket, Ugyan­is az a járat, amely a vasas! lakóknak megfelel, nem jó mi­nekünk. Mert a hideg elmúltával sokan gya- lag mennek fel az aknára. A Pécsi Közlekedé­si Vállalattól kérjük, hogy a vásár és piaci napokon, valamint a fizetés napján csak annyi utast vegyenek fel az autóbuszra, hogy a bányászok is felférjenek. Hogy csak a legutolsó ese­tet említsük meg •— április 3-án a 12 óra 40 perckor induló buszról lehagyták őket. Bosszantó, hogy amikor figyelmeztet­tük a kalauzt és a gépkocsivezetőt, hogy sok az utas és a vá­ros más pontjairól induló munkásokat is el kell szállítani, azt válaszolták: ne­künk mindegy, hogy ki ül a buszon, csak teli legyen. Vajon ml történne, ha télen olyan választ kapná­nak, hogy nem adunk szenet, mert bányász helyett piacozó néni­ket számítottak. Papp János és még 20 aláíró Tadaüoéá. rt/// FOldjét szorgalmasan művelte. Mindenre rendeli csak éppen n Jégbln tosításra nem. Egy napon sötét vf* harfelhók gyülekez­tek, és n lezúlulé jég néhány pere alatt elpusztította egész évi munkájá­nak gyümölcsét, Előrelátó gazda nem hagyja termését jégbiztosítás nélküli Itt levágandó! Töltse ki és küldje be ezt a szelvényt az Állam! Biztosítónak. Szándékomban van Jégbiztosítást kötni. Kérem, hogy bővebb, költségmentes tájékoztatás végett — 10 napon belül keressenek felt Név: Helység: Pontos lakcím: A szelvény beküldése nem jár semmit ele kőtelezettséggell FORDÍTS 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents