Dunántúli Napló, 1957. április (14. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-14 / 88. szám

TTLÄG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 88. SZÁM. ARA 80 FILLÉR VASÁRNAP, 1957. APR. ML Nagygyűlés hétfőn délután Horváth Imre külügyminiszter beszámol a moszkvai tárgyalásokról Bétfőn délután 4 érakor a Széchenyi téren Horváth Imre külügyminiszter elvtárs nagygyűlés keretében tart tájékoztató előadást a magyar kormányküldöttség moszkvai tár­gyalásairól. ÚJ Faéled a mimkaverseiay A felszabadulás óta sokszor küzdöttünk meg már gazdasági nehézségekkel. A felszabadulást követő évek* ben a háborúokozta pusztítások helyrehozása, az újjáépít tés követelt nagy erőfeszítéseket, közben megküzdöttünk egy példátlanul súlyos inflációval, majd hozzáláttunk az ország iparának fejlesztéséhez. Az első ötéves terv során nyersanyag- és energiahiánnyal küszködtünk, de mégis haladtunk, nagyszabású építkezések folytak, az üzemek termelése szüntelenül nőtt Nagy feladatokat oldottunk meg, t túlnyomórészt sa­ját erőnkből, hiszen a nyugati országok kölcsöneit a hát­rányos politikai feltételek miatt akkor sem fogadhattuk volna el, ha ajánlkoznak, a többi szocialista ország pedig a mienkhez hasonló gondokkal küzdött. Népünk szorgal­ma és tehetsége volt az az erő, amely leküzdötte a nehéz­ségeket és bámulatraméltó alkotásokkal tette nevezetes­sé a felszabadulás utáni évtizedet. De elég-e népünk szor­galmára és tehetségére hivatkozni7 Népünk szorgalmas és tehetséges volt a felszabadulás előtt is. Mégsem jutott sokra, hazánk mégis csak elmaradott agrárország maradt, ipara lassacskán, alig észrevehetően fejlődött, szinte egy­helyben topogott évtizedeken át. Kellett valamilyen több­let is, amely a szorgalom és tehetség előtt széttöri a kor­látokat, utat nyit a nép teremtő erejének. Bármely oldaláról nézzük is ezt a kérdést, nem talál­hatunk rá más választ, csak azt, hogy népünk alkotó te­hetségének kibontakozására társadalmi rendünk megvál­tozása adott lehetőséget. Az, hogy a gyárak nem tőkés kézben, hanem az állam, a nép tulajdonában vannak, az, hogy az ország gazdája maga a dolgozó nép. Enélkül a proletárforradalom követeléseinek végrehajtása, a kizsák­mányolok termelőeszközeinek kisajátítása nélkül sehogy- sem érhettünk volna el ilyen eredményeket. A munlcás- osztály hatalma a kiindulópontja és táplálója minden eredményünknek. Nem árt emlékezni arra, hogy nálunk az ellenforra­dalom igen hevesen síkraszállt a munkaverseny ellen, s a munkaverseny összes hibáit, összes torzulásait érvként felhasználva, a munkásokat azok ellen igyekezett hangol­ni, akik a munkaverseny mellett voltak, azaz a kommu­nisták és a kommunistákkal egyetértő dolgozók ellen. Nem véletlen ez, hiszen a munkaverseny a szocializmus építésének elválaszthatatlan jelensége. Munkaverseny nél­kül szinte elképzelhetetlen a szocialista viszonyok között végzett munka. Világos, hogy a munkaversenyt támadva, a szocializmust támadták az ellenforradalmárok. Ennek a munkásellenes, de látszatra munkásérdeke­ket képviselő demagógiának volt hatása. Ostobaság lenne letagadni, hogy egyszerűen azért, mert a munkaverse­nyekben történt számos hiba, ismerünk egészségtelen ki­növéseket. Súlyos hibák történtek például — és ellensé­geink ezt igyekeztek elsősorban megnyergelni — a mun­kaverseny önkéntességének megsértése körül. A tömege­sen és igen gyakran némi „nyomással”, enyhe — több­nyire erkölcsi — kényszerrel szervezett munkaversenyt joggal kifogásolhatták a munkások. De ezen kívül is fel­sorolhatnánk még a látszateredményekre törekvő, nagy, látványos munkaversenyeket, amelyek során egyes jó munkások különösen nagy segítséget kaptak, hogy sok­száz százalékos teljesítményeket érhessenek el; a tömege­sen gyűjtött sablonos ünnepi felajánlásokat, amelyek tel­jesítésével rendszerint a kutya sem törődött; a dolgozók érdekeit sértő normaszigorításokat, amelyekkel számos üzemben egészségtelen méretűvé növelték a munka in­tenzitását; a sztahanovista mozgalom számos torz jelen- ' ségét. Ezek a hibák joggal váltottak ki ellenkezést a mun­kásokban és alapot teremtettek ahhoz, hogy a munkás- osztály ellenségei általában a munkaverseny ellen kelt­hessenek hangulatot. A megyei „munkástanács ügyködésének első napjai­ban történt, hogy a szakszervezet képviseletében megje­lenő dolgozókat ezzel zavarták ki az ülésteremből: „Nincs szükségünk munkaverscny-szervezőkre!” Dehát azóta el­múlt öt hónap és életünkben teljesen új jelenségek mu­tatkoznak. Aki olvassa az újságot, feltétlenül észrevette, hogy mind gyakrabban jelennek meg tudósítások arról, hogy egyik üzem a másikat versenyre hívja. A bányá­szok kezdték, ebben is, mint annyi más alkalommal, ők járnak a mi megyénkben az élen. Felhívások születnek és indul a verseny. Talán annak a bizonyítéka ez, hogy újra működni kezdtek a szakszervezetek és újra szerve­zik a munkaversenyt? Nem egészen így van. A szakszer­vezetek működnek ugyan, s hozzátehetjük, hogy egyre normálisabb módon, de ezeknek a napjainkban születő versenyeknek éppen az a sajátosságuk, hogy többségük­ben nem „felülről” szerveződnek, hanem a munkások kí­vánságára és kezdeményezésére jönnek létre. Amit a „me­gyei munkástanács"-ban szájaskodók szidalomként kiál­tottak, azt mi ma örvendetes megállapításként mondhat­juk el: „Nincs szükség munkaverseny-szervezőkre.” Jól tudjuk, hogy régebben, ha valamely üzemben nem volt elég lendületes a' munkaverseny, készen állt a megállapí­tás: „Rosszul dolgozik a pártszervezet, a szakszervezet, a DISZ és az MNDSZ-szervezet”. Csak kevés funkcioná­riusnak jutott eszébe, hogy azt a kérdést tegye fel: va­jon a munkásoknak van-e, * ha nincs, miért nincs ked­vük versenyezni? Ma, amikor az újraéledő munkaverseny mind jobban kibontakozik, amikor a munkások közül egyre többen vélekednek úgy, hogy közeleg május 1, már­pedig munkaverseny nélkül a munkások nemzetközi ün­nepe nem is igazi ünnep, nem a szalzszervezeteket akar­juk dicsérni, mégcsak nem is a kommunistákat, akik pe­dig rászolgáltak a dicséretre. Csupán megállapítjuk: a munkásoknak van kedvük versenyezni, kívánják a ver­senyt. Es talán ez a legtöbb, amit erről az új jelenségről el lehet mondani. Megalakult a középiskolák KISZ-szervezete | ]ön az üstökös 7wdattni Plattá | Önállóan gazdálkodik a pécsi állami gazdaság Lenin-ünnepségekre készül az ország Kormányhatározat a beruházási előirányzat és a gépipar tevékenységének összehangolásáról Az országgyűlés terv- és költ­ségvetési bizottsága legutóbbi ülésén foglalkozott a beruházá­si eszközöknek a gép- és építő­iparban való felhasználásával, az e téren mutatkozó hiányos­ságokkal. A kormány ennek nyomán határozatot hozott a beruházási előirányzat és a gépipar, valamint az építőipar tevékenységének összehangolá­sáról. A határozat kimondja, hogy az irányító hatóságok a velük tájékoztató jelleggel már közölt beruházási és felújítási előirányzatokat a jelen hatá­rozat megjelenése után azon­nal, de legkésőbb tíz napon belül bontsák le beruházóikra olyan formáiban, hogy a koráb­bi években megkezdett beruhá­zások folyó évi befejezéséhez, illetve gazdaságos ütemű foly­tatásához, a leállításra került beruházások állagmegóvásá­hoz, valamint az ellenforrada1- mi események folytán ke’et- kezett károk helyreállításához szükséges eszközök a beruhá­zók rendelkezésére álljanak. A beruházóknak a határozat megjelenése után azonnal, de legkésőbb 25 napon belül fel kell .bontamiok mindazokat a szerződéseket, amelyek meg­valósítására az 1957. évi beru­házási terv nem nyújt fedeze­tet és amelyeket a jelen ha­tározat megjelenése előtt meg­állapodással fel nem bontot­tak. A gépgyártó, illetve kivi­telező vállalatok a szerződés felbontását kötbérmentesen kötelesek tudomásul venni. A gazdálkodó szervek az anyaggazdálkodásra vonatko­zó előírásokat a legszigorúb­ban kötelesek megtartaná. Az alapanyaggyártó vállalatok ál­tal az anyagmérlegben figye­lembe vett mennyiségen felü­li termelés felosztása csak az Országos Tervhivatal döntése szerint történhetik. Fegyelmi eljárást kell indí­tani az ellen, aki a jelen hatá­rozatban foglaltakra vonatko­zó kötelességét megszegi és ezzel előmozdítja a népgazda­ság számára jelenleg nélkü­lözhető gépek gyártását, vagy épületek létesítését A határozatot a kihirdetése napjától kell alkalmazná; Elutazott a Szovjefumióba a KISZ küldöttsége A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség háromtagú küldöttsége utazott szombaton a Szovjetunióba. A küldöttség vezetője Koős Béla, a KISz Országos Szervező Bizottságának tagja. A delegáció Moszkvában tárgyalásokat folytat a Kom- szomol és más szervek képviselőivel a magyar és a szovjet ifjúság közötti barátság további elmélyítéséről, a KISZ és a Komszomol kapcsolatának idei programjáról, valamint a vi­lágifjúsági találkozó és diák béketalálkozó meg szervezésé­ről. lisiss teliké kijárási tilalom! Megváltoznak a zárórák A Pécsi Vendéglátó Vállalat A pécsi színházak volt a legelső, amely a kijá­rási tilaűiom megszüntetése után, azonnal intézkedett, hogy az eddigi zárórát hosszabbítsák meg hogy a közönségnek több ideje jusson a szórakozásra. A vállalat eszpresszói már ápri­lis 13-án, szombaton hosszabb Ideig, éjjel 12 óráig tartottak nyitva. Ugyancsak éjjel 1, óráig szórakozhatott a közön­ség a Hullám étteremben, az Oázisban, a Gyöngyvirágban' és a Holdfényben is. A válla­lat melegkonyhás éttermei éj jel 12-ig, a cukrászdái 11 óráig tartottak nyitva. A Nádor és a Pannónia csak a Jövő hét 20-ártől tudnak átállni az új kezdési időre. A Pécsi Nemzeti Színház áp­rilis 20-tól kezdve hétközna­pokon este 7 órakor, a Kama­raszínház pedig este fél 8 órakor kezdi az előadást. Va­ámap és Ormepnapotroa a Pécsi Nemzett Színház dél­után fél 3 óra helyett 3 óra­kor, este fél 7 helyett 7 óra­kor, a Kamaraszínház pedig délután 3 óra helyett fél 4 órakor, és este 7 óra helyett fél 8 órakor tart előadást, te­hát a kezdési idő fél órával kitolódiki Vlagyimir Iljics Lenin, a proletariátus halhatatlan taní­tómestere 87 évvel ezelőtt, 1870 április 21-én született. Az évforduló alkalmából a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a for­radalmi munkás-paraszt kor­mány április 20-án az Erkel Színházban díszünnepséget rendez. Ünnepi beszédet mond Somogyi Miklós, a szaktanács elnöke, az MSZMP Intéző Bi­zottságának tagja. Az évfordulóról országszer­te bensőséges ünnepségeken emlékeznek meg. A szénMnyászati trösztök jelentik: Pénteken mindkét tröszt túl­teljesítette tervét. A napi eredményt tekintve, a kom­lóiak Jobbak: 103,7 százalékot értek eb A Pécsi Szénbányá­szati Tröszt dolgozói 101,8 százalékra teljesítették napi tervüket. Bőven van munkalehetőség A pécsi munkaerőgazdálko­dási csoport 1. negyedévi ada­tai nagy elhelyezkedési lehe­tőségről adnak számot. Alig akad vállalat, ahol nincs mun­kaerőszükséglet. Az I. negyedévi munkaerő- igény 4045 fő volt. Ugyanak­kor a munkára jelentkezők száma csak 1707. Egyedül az adminisztratív dolgozók elhe­lyezése okoz csak gondot. A bánya- és építőiparban to­vábbra is nagy a munkaerő- kereslet. A második negyedévi igény, csak ebben a két ipar­ágban meghaladja az 1300-at. Hősi küzdelem a nemzeti kincs megmentéséért A babéc&ai §.ázUU3áfa*iét étteremben az eddigi tíz órás záróra helyett, szombaton már 11 óráig tartott nyitva. A vál­lalattól szerzett értesülésünk szerint, valószínű, hogy a jövő hét szombatján a 11 órás zár­óra kitolódik. A Pécsi Közlekedési Vállalat úgy Intézkedett, hogy április 15-től, hétfőtől kezdve az utol­só vilflaimosok 11.40 órakor in­dulj anaik a remízbe a Tüzér utcából és a főpályaudvarról. — Ami az autóbuszközlelke- dést illeti, itt a jövő hót szer­dáján, vagy csütörtökjén lép­tetik életbe az új közlekedési rendet Meghalt a legöregebb faragó népművész Id. Kapoli Antal Kossuth- díjas, a népművészet mestere a legöregebb faragó népmű­vész kilencven éves korában elhunyt A magyar faragó népművészet legkiemelkedőbb alakját vesztette el. Kapoli' Antalt április 14 ón temetik Somogyhárságyon. ■ Már a babócsai kövesútról hallani a rettenetes dübör­gést, amint a gáz kiszabadul­va a föld gyomrából a fel­színre tör. Innen csak a te­teje látszik a hatalmas fúró­toronynak. Két hajlaton és térdig érő sáron kell átvere­kedni, hogy legalább őtven méterre megközelítse az em­ber a tornyot. Közelebb nem tanácsos merészkedni. A torony aljából vastag su­gárban tör fel a fehér, tej- színű gáz. Sűrű felhőt ké­pezve oszlik el a lapály fe­lett. A fúrólyuk felett tíz méterre is felszökken a gáz- sugár, majd meg alábbhagy a dübörgés, hogy a követke­ző pillanatban annál na­gyobb erővel süvítsen a ma­gasba. A tartályok és traktorok, tűzoltó készülékek és „pa­rancsnoki” sátrak között ta­nácskoznak oz olajfúrás szak­emberei, minisztériumi veze­tők, hogyan fékezzék meg a nagy erővel feltörő gázt, hogy azután az ember szol­gálatába állítsák. A kitörés hétfőről keddre virradóra történt. A fúrósok már túl voltak a gázveszélyes övezeten. Az 1400—1600 méteres szelvény­ből vártak nagyobb gázkitö­rést, de sikeresen túljutottak a szelvényen. Az iszap a to­vábbi rétegekből sem jelzett nagy tömegű gázt. Bátran fúrtak mélyebbre t olajat vártak minden percben. Hétfőn éjjel leálltak a tú­rással. öblítettek. Ekkor már túl voltak a 2 000 méteren. Húsz perce öblítettek s az iszap nyugodtan viselkedett. S egyszerre, teljesen váratla­nul és készületlenül kivágta a gáz az öblítő iszapot. Ret­tenetes zúgással kitört a sza­badba. Az embereknek sikerült elmenekülniök a torony alól. Csupán egy fúrómunkás ka­pott kisebb gázmérgezést, de állapota nem súlyos. S kedd óta állandóan öm­lik a gáz s a nagylengyel!, nagykanizsai olajbányászok és műszakiak, a kaposvári tűzoltók éjt nappallá téve dolgoznak, hogy megfékez­zék. Nehéz a munkájuk. A gáz 150—160 atmoszféra nyo­mással tör a felszínre. Na­ponta közel 200 000 köbmé­terre becsülik a kiömlő gázt s egyelőre eredménytelen ma­radt minden kísérletük. Ugyanis a nagy nyomás­sal feltörő gáz leszakította az akna tetejéről a tolózárat. Ezt kellene visszahelyezni ahhoz, hogy a további men­tést sikerrel végezhessék. A nagy nyomás azonban légrit­ka teret hozott létre az ak­nában. Oda csak oxigén pa­lackkal lehet bejutni. Ezért várták pénteken a helyszínre a pécsi bányamentőket, hogy azok segítségével felhelyez­zék a fúróakna szájára az új tolózárat. S csak ezután kezdődhet meg az igazi mentő munka. Már kísérleteztek cement be­nyomással, szárazjéggel, de eredménytelenül. A gáz a kis mennyiségű cementet ki­nyomta. A tolózár feltétele után nagyobb mennyiségben készítenek tömítő, nehéz­cementet és a szárazjég együttes benyomásával re­mélik, hogy elállítják a gáz­kitörést. így az olajbányászok mun­kája a babócsai 12-es kútnál csak azzal az eredménnyel járt, hogy megtudták a föld belsejében a 2 000—2 200 mé­teres szelvényben hatalmas gázmező van. Mégpedig nem is akármilyen gáz, hanem CHt, mely a perion, nylon és más műanyag fontos gyártási alapanyaga. Az ér­tékes gázt egy másik fúrás­sal igyekeznek majd felfogni, ha sikerül a mostanit be­tömni. (GALDONY1)

Next

/
Thumbnails
Contents