Dunántúli Napló, 1957. április (14. évfolyam, 78-100. szám)
1957-04-11 / 85. szám
2 NAPTrt »sí. Aprít.ts TL ' A szocialista termelés elképzelhetetlen pártirányitás nélkül A Sopiana gépgyári párt-intéző bizottság elnökének a nyilatkozata Sok vagy kevés az elméleti oktatás? Néhány szó az iparitanuló-képzésről A munkásutánpótlás nevelése igen ne- héz, sok tapasztalatot kívánó munka. És valljuk be, a megoldás nem mindig tökéletes. Igen gyakran állnak egy új feladat előtt tanácstalanul az MTH végzett növendékei. A hiányos szakmai felkészültség pedig nemcsak az üzemnek, a tanú'ónak is hátrányára van. Nem csoda hát, ha pedagógusok, szakmunkások, mérnökök gyakran vitáznak azon, milyen is legyen az ipari tanulók képzése a jövőben. Lássunk néhány nézetet! Az idősebb mesterek szerint növelni kellene a gyakorlati munkát. Ez természetesen csak az elméleti oktatás rovására történhetne, és itt mindjárt jelentkezik az ellenkező nézet: több elméletet. Mi a helyzet a pécsi 500-as ipari tanuló intézetben? A tanműhely vezetője. Sípos Lajos elmondja, hogy gépparkjuk kie'égítő. A tanu’ók a hat 7 órás munkanapból négyet a tanműhelyben töltenek, a megmaradó két napoin elméleti oktatásban részesülnek. Az I. évesek a tanműhelyben tanmeneti munkákkal foglalkoznak, elsajátítják az alapismereteket. A II. évfo’yam a főgyártmány készítését végzi — tekintve, hogy a tanműhely termelőüzem. Bosch kompresszorokat és FP 13/a típusú asztali fúrógépeket gyártanak. — S itt meg ke1! említeni — mondja Sípos Lajos — az ipaiitanuló-oktatás egyik legnagyobb veszélyét. Vannak ugyanis o'yan Iskoláik ahol nem az oktatást, hanem a terme1 ést tekintik e'sődlegesnek. Ez pedig igen nagy h;ba. Ná’unk a gyengébb tanuló is megkapja a nehezebb, igényesebb munkát, még ha selejttel kell is számolnunk. Itt az oktatás az elsődleges. A III. évesek már üzemben dolgoznak és megfelelő idő után leteszik a mestervizsgát. Itt nagy fe'elősség hárul az üzemekre. Foglakozni kell a tanúéval, nem szabad magára hagyni. Több munkafo’yamatot is meg kell . e’e smerietni, nehogy egyo dalává váljék. A tanműhe yeknek nincs módjukban valamennyi munkgfo'yamatta! megismertetni a simákat. Ennek azonban obiektív akadá'yai vannak, egyelőre nehéz ’crne meeo’dani. Ezért javasolták hogy az MTH csak eCTv évig képezze az ipari tanítókat, aztán bízzák á mit ást az üzemekre. Ebben az ügyben még nem született határozat, de Sipos Lajos szerint he'yesebb a két év isko'a meri ha nagyobb az elméleti tudásuk sokkal könnyebb a gyakor'atot elsajátítani. Richter Antal II. éves eszá1 y os*anuló i'-bbsn szeret a tanműhelyben do'sozn1 mint a tanteremben tanu’nl. Azt azonban 5 is készségesen eúsmeri, hoay a nagy e’mé’eti tudásra szükség van. Fájla’ja. hogy egyes munka- folyamatokat nem tudnak gyakorolni. Például a lapos- és splrálmenetvá?áis<t. Az ő legnagyobb problémájuk ■ az elhelyezkedés. A mostani elsőéveseket már az egyes üzemek vették fel és munikaerőszükségletülonck meg- fele'ően iskoláztatják, s ha elvégezték tanulmányaikat. alkalmazzák őket. A IT. éveseket még az iskola vette fel, ezért nehéz átmenetileg az e1he1yezkedés. Az iskola felszerelése elsőrangú, de az ipari tanulók oktatása még korántsem mego'doít kérdés. Sok vita, kísérlet kell még, hogy tökéletesedjék. Ahol a világhírű magyar sajtok késsülnek Pártszervezetein h a nober 4-ét követő hónapok alatt főleg a pártszervezéssel és az ellenforradalom elleni harccal foglalkoztak, felkészültek március 15. és április 4. megünneplésére stb. A feladatok azóta megnőttek, mert a helyzet mindinkább konszolidálódik. Ezért amellett» hogy továbbra sem feledkezünk meg az ellenforradalom elleni harcról, egyre többet kell törődnünk a termeléssel és annak pártirá- nyításávaL A tapasztaltak alapján nem mondhatjuk, hogy pártszervezeteink így tevékenykednének. Csak néhány tényt: tíz taggyűlési jegyzőkönyvet néztek át a napokban a pécsi városi párt-intéző bizottságon és mindössze egyetlenegyben foglalkoztak a termeléssel. (Azt is hivatali pártszervezettől küldték.) Üzemeinkben még ma is hallhatjuk azt a véleményt, hogy a pártszervezetek csak politizáljanak, a termelést majd elintézi a munkástanács. Ilyen gondolatok jegyében beszélgettünk el Goiváth József elvtárssal, a Sopiana Gépgyár párt-intéző bizottságának elnökével. A többi között a következőket mondotta: Nálunk nem nyíltan, hanem burkoltan jelentkezik néhány munkástanácstagnál az a nézet, hogy a pártszervezet ne foglalkozzon a termeléssel. Talán a régi hibák megismétlődésétől tartanak, pedig a párt- szervezet nem akar aprólékos, szőrszálhasogató módon beavatkozni a termelésbe és esze- ágában sincs a munkástanács „kenyerét" elvenni. Ami pedig magát a kérdést illeti: szocialista termelést csak marxista- leninista alapon lehet irányítani, a marxizmus—leninizmus hordozója üzemünkben pedig a pártszervezet. Ezért mondjuk, hogy a szocialista termelés elképzelhetetlen pártirányítás nélkül. Említhetek gyakorlatiasabb példát is. Nagy bajban voltunk Vasárnap a Pécsi Vendéglátó Vállalat 50-es számú italboltjában cigarettát akartam vásárolni. A dolog úgy kezdődött, hogy 10 órakor bementem es megkértem szépen a csapost, legyen szíves, adjon nekem egy doboz Tervet. Mire ő azt válaszolta, hogy ne zavarjam munkájában, legyek türelemmel, meft első az Italmérés és csak utána a trafik. Igazat adtam neki. Tovább vártam. Mellettem két ember állt, italra vártak. Gondoltam, kiszolgálják és utána én következem. De ez nem így történt, mert már a tizenkettedik embert szolgálta ki, amikor elismételtem előző kérésem. — Kérek szépen égy doboz Tervet. Válasz: „Első a szesz- kiszolgálás!" En most már egy kicsit mérgesen, de türelmesen vártam tovább. Közben figyeltem az órát, negyed tizenegy múlott három perccel. Észrevettem, hogy a pultnál nem áll senki. A csapos mosogatja a poharakat, közben kiabál, hogy most szabad adnil En meg csak nézek a pult feli, mulatságosnak tartottam a dolgot és nevettem magamban, biztosan elfelejtett. Mégcgyszer elmondtam előző óhajomat. Reméltem, most udvarias kiszolgálásban lesz részem. A csapos átnyújtotta a cigarettát, majd megjegyezte: 1046 hold pillangós A pécsi állami gazdaság 1046 holdon termel pillangós növényt. Lucernát 109 holdon termelnek kimondottan magfogásra és 37 hold haltadat is vetnek, melyről szintén fognak magot. A pillangósokat főleg lelülvctésként termesztik. február elején. Az üzemvezetőség és a munkástanács a pártszervezet segítségét kérte, mert csak 89.6 százalékra teljesítettük januári tervünket, az egy főre eső 100 forintos munkásbérre pedig az 1956-os harmadik negyedévi 453 forinttal szemben még 300 forint teljes termelési érték sem jutott. A pártszervezet röpgyűlé- seket tartott, kiállt a dolgozók elé és nyíltan megmondotta: ha így megy tovább, nem életszínvonalemelkedés következik, hanem tönk szélére juttatjuk hazánkat. A feladat tehát világos: jobban kell dolgoznunk, emberek!.., A munkások értettek az •" ígyenes szóból. Februári tervünket már 100.7 százalékra, a márciusit 112.6, az első negyedévit összevonva 101.1 százalékra teljesítettük. Amint látható, azért foglalkoztunk a termeléssel is. Annak megtárgyalására azonban, .hogy milyen legyen a párt irányítása, milyen régi, jól bevált módszereket elevenítsünk fel és melyik rosszat vessük el — már nem jutott idő. Taggyűléseinken se foglalkozhattunk vele, elmaradt a gazdasági vezetők beszámoltatása is, ami pedig — ha nem válik utasít- gatássá és fontoskodó kérde- zősködéssé — feltétlenül hasznos és szükséges. Ezért ismét be akarjuk vezetni, már beszéltünk is róla a gyár vezetőivel, egyetértenek vele. Egyébként most ismét nagy gondban vagyunk. Bár százalékos eredményünk jó, a 100 forintos munkabérre jutó teljes termelési érték még mindig messze van az előírtaktól. Hetek óta törjük a fejünket a munkástanáccsal, hogy mit tehetnénk ellene. Végülis arra az álláspontra jutottunk, hogy csak egy orvossága van: a teljesítménybérezés. Amint hallottuk, a Kaposvári’ Vasöntödében már bevezették. A munkástanács, pártszervezet és •— De meg van resztté ezért a cigarettáért! Ügy csinál, mintha legalább is egy egész trafikot akarna elvinni! Szóvá kell tennem az ügyet most, mert ha ezt rendszeresen csinálja, csak a Pécsi Vendéglátó Vállalat becsületét és jó hírnevét járatja le. szakszervezet erre úgy határozott, hogy küldöttséget meneszt és alaposan körülnéz, így is történt. Sok jót láttunk, mégis nehéz dolgunk lesz, mert a dolgozók többsége húzódozik a teljesítménybértől, attól tartva, hogy visszatér a régi 3 forint 33 filléres, meg a 3,69-es órabérkvóta. (Az öntődében már más a helyzet. Azok várják, mert havonta vagy kétszáz forinttal nőne a keresetük.) Sokat kell tehát majd agitálnunk, de tudjuk, hogy megértik a dolgozók: nem a régi órabérről, vagy magas normáról, hanem igazságos és méltányos teljesítménybérezésről van szó. Kormányunk csak úgy emelheti az életszínvonalat, ha van miből emelnie, a sokat emlegetett évvégi nyereségrészesedésre is csak úgy számíthatunk, ha a termelési értéket növeljük. Mondom, alapjában véve látjuk, hogy mit kell tennünk. Nem várunk tehát gyámolítás- ra — az elvtársi segítség azonban nagyon jól jönne. Már beszéltem arról, hogy több régi módszert el kell vetnünk, ami rendben Is lenne — de mivel helyettesítsük? Módszerbeli támogatást várunk! Ezért fogadtuk örömmel a hírt, hogy megalakul a városi Intéző bizottság mellett működő műszaki tanács. Jöjjenek ki hozzánk a nagytudású, a szakmához is jól értő elvtársak és ismertessenek meg bennünket a termelés pártirányításának új formáival! — fejezte be nyilatkozatát Golváth József elvtárs. Mi annvii akarunk még ===== hozzátenni: valóban, üdvözölni lehet a városi intéző bizottság kezdeményezését. Csak az időponttal lenne baj. Mert ha április 31-ig hozzák létre a tanácsot —, mint határozatukban kimondják —, akkor május közepén, illetve május végén tudnak csak komoly segítséget adni a párt- szervezeteknek, hiszen a tapasztalatok összegezése, általánosítása is időbe kerül. A párt- szervezetek pedig gyorsabb segítségre várnak és mai életünk is nagyobb iramot követel meg. A trappisták fellegvára Néhány évvel ezelőtt, egy kereskedelmi tárgyalás után Nyugat-Németország sajtárumintát kért Magyarországtól. A mintát elküldték: bólyi trappistát. Ez pedig egyszeriben meghódította a nyugatnémet piacot. A németek azonnal útnak indították a megrendelést. Nem voltak szerények. Annyi trappistát rendeltek egyszerre, hogy csak akkor lehetett volna eleget tenni a rendelésnek, ha Magyarország összes tejüzeme átáll trappista készítésére. Ezt pedig nem lehet megcsinálni, még a németek kedvéért, sem. Beérték hát kevesebbel is. A bólyi tejüzem azóta is állandóan exportra termel. Ezekután azt gondolhatná az ember, hogy valami fényes, ultramodern üzem. Éppen, hogy nem. Szálas Feri bácsi az üzem vezetője (30 éve dolgozik már a tejiparban) bizony örülne egy új trappistaérlelő pincének. Az új pince egyelőre még a jövő zenéje, de azért nincs ok panaszra. Most kaptak egy 500d literes keletnémet fölözőgépet, három modem bolygókeverő« kádat. Szilas bácsi megmagyarázza azt is, miért itt készítik ország szerte a legjobb trappistát. Mert lelkiismeretesen^, s nagy hozzártéssel dolgoznak a sajtmesterek. Spohn Bálint és a fiatal Túri János valóban nagyszerűen értik a mesterségüket. Tanú rá egész Nyugat- Németország. Pedig a munka- körülmények rosszak: az érlelőpincék egyike 300 méterre van az üzemtől. Mi a csuda, Magyarországra már a penészt is importálni kell! Igen. Persze, ez amolyan előkelő penész. Okvetlenül szükséges a sajtkészítéshez. A Szovjetunióból, Franciaországból és Dániából importálják. Az egyik pincében érlelődik a bólyi tejüzem másik exportcikke, a roquefort-módra készült Márványsajt. Hát bizony a gyengébb gyomrú embereknek nem ajánlatos még ránézni sem. Csupa penész a belseje. És minél penészesebb, annál jobb. Ezt Is Németországba szállítják. A sajtok királya Halmai Ernő, a vémémdi tejüzem vezetője szerint az ementháli — a sajtok' királya. Pbből aztán sejthetjük, hogy Véménden nyilván ementhálit készítenek. Később az is kiderül, hogy nem is rosszul, sőt nem is kisméretüéket. Akkora ementhállakat készítenek itt, mint egy malomkerék. Darabja 90—100 kiló. Ez bizony elég „nehéz" étel, de a belgák úgy látszik elbírják, mert állandóan nagy mennyiséget rendelnek belőle. Ezt a kellemes lábszagot az érlelőpincékben érezni. Kellemesnek ugyancsak a sajtszakemberek mondják, dehát ízjések és pofonok 'különbözők. A véméndi üzem érlelő- pincéi korszerűek. Országosan egyedülálló kondicionáló géppel rendelkeznek. Ez szabályozza a pincék levegőjének hőmérsékletét és páratartalmát. Eddig kályhákkal melegítettek. Ha párásftani akartak, vizesruhát raktak a kályhára, vagy vízzel locsolták a padlót. Másutt ez még mindig így megy. Véménden egy gombnyomás és márt? kész a megfelelő klíma. A baktériumtenyészet terén is új módszerrel dolgoznak. Halmai Ernő különválasztja a törzskultúrákat és a tömegkultúrákat. így aztán ha baktériumokra van szükség, csak megfelelő összetételt készít és nem érheti meglepetés. Ha állandóan együtt lennének ezek a harcias kis élőlények, fölfalnák egymást. Zengő Tévedés ne essék, nem a hegycsúcsról van szó. Ez Is egy sajtféleség. Pécsváradon készítik Kiss Sándor sajtmester vezetésével. Ez is exportcikk. Az NDK-nak adják át. A Zengő ömlesztett sajt, ezen a területen van egy nagy probléma. Az ömlesztéshez ugyanis jól ke1! ismerni a sajtmassza úgynevezett pH fokát. Ez a pH bonyolult fogalom. A mérése azonban még bonyolultabb. Na nem Pécsváradon, mert Itt ízleléssel mérik. Ez is valami, csakhogy így nem lehet pontosan mérni. Megfelelő műszer pedig tnés nmos. Érdemes lenne ezt elkészíteni, s ha már it1 tartunk, érdemes lenne több gondot ford^ani a magyar tejiparra, Megérnél F. KÁLMÁN 34 000 facsemete Bakáca határa igen megváltozik őszre. Csak a község 14 ezer gömbakác csemetét ültet el. A legelőt fásítják. A csemeték az Alföldről, a kiskunhalasi erdőgazdaságból érkeztek és már megkezdték az ültetést. Az egyéni parasztok is fásítanak. Hasznavehetetlen területekre kérték a művelési ág megváltoztatását. Meg is kapták, s most facsemetével ültetik be. Összesen 20 ezer facsemetét rendeltek. Csak Tischler István ötezer suhángra adott be igénylést, míg Keszthelyi Ferenc négyezret kért a községi tanácstól. <TTVVVTTTTTTTTTTVTWrTTTTTTTTTVTTWTTTWVTTTTTTTTTTTVTTTVTTVTTTTTVTTTTTTTTTTTTTTTmT| TTTTTtTTTTTTTfTfTTTTTTTTTTt Új termelőszövetkezet születik Baksáli Czervezik a szövetkezetét — utasí- tás, rábeszélés nélkül. És akik szeretnék, hogy Baksán is új termelőcsoport alakuljon, a régi helyébe, azok maguk a községbeliek. Olyan gazdák, akik már belekóstoltak a közös gazdálkodásba és — maguk sem tudják miért — megváltak tőle. Azóta nem találnak nyugalmat. Ügy járnak a faluban, mint akik elvesztettek valamit. Dolgoznak, vetnek, de élettelenül, bizonytalanul, nincs abban a munkában 6emml jókedv, öröm,;, Tizennyolc—húszholdas gazdák csoportosulnak a kiskapukban. Beszélgetnek. Témájuk alig változik. Ha olykor tréfálnak, akkor is addig gombolyítják a fonalat, amíg a közös gazdálkodásnál kötnek ki. Papp István azt mondja: — Kár volt felosztani. A kezdet nehéz volt, de most már megvolt nekünk minden és örültünk a nagy gazdaságnak .; Olyan szépek voltak azok a sertések ,:; Volt szarvasmarhánk, terményünk, halastó, daráló. Ha másoknak szűkén völt kenyér, mert rossz volt az esztendő, mi akkor sem panaszkodhattunk. Tagadhatatlan, hogy a csoporttagok gondtalanabbá, vidámabban éltek, mint az egyéniek. De most már ne is erről beszéljünk, hanem a jövőről, a tervekről: — Eddig tíz család jelentkezett — magyarázza Haraszti bácsi. — R7 hold földünk van, de az Istállók üresek. Legsürgősebben két pár ló kellene és legalább 12 sertés. A szarvasmarhák? Kellene egy ten yész törzs, de nincs annyi takarmány, hogy elbírnánk tartaná. A sertéseiknél más a helyzet. A daráló nekünk hoz annyit, amennyiből takaxmá- nyozni tudjuk a disznókat meg a lovakat. Takarmány nélkül valóban nehéz állatot tartani. Arra is gondoljanak azonban, hogy a járási tanács most olcsón küld szarvasmarhákat, mert feloszlott egy sor szövetkezet és az állatok megmaradtak. Nem biztos, hogy ezeket május végén is megtalálják. > T gaz, így van — helyeselnek töb- beken és kiderül, hogy nem Is annyira kétségbeejtő a helyzet. Most igényelik az állatokat, és amikor megkapják, alig kell takarmányozni, mert megjön a zöld és hajthatják a legelőre. És ha szükséges, takarmányt is kaphatnak hatósági áron. — Nem, nem — mentegetődzik Szabó bácsi. — Ml saját lábunkon akarunk élni. Az volt a baj máskor is, hogy sok adósságot csináltak, s mikor vissza kellett fizetni, mindenkinek rosszul esett..: Van egy halastavunk, amely kezdetben kisegítene. Később a tejpénzböl is költekezhetnénk. Szépek ezek a törekvések. Ha egy gazda adósság nélkül élhet, miért ne élhetne egy közösség, ahol sokkal köny- nyebb a munka, termőbbé tehetik a fö'- deket, jobban használhatják a gépeket?' De az első lépéseket a gyerek sem úgv teszi meg, hogy senki nem fogja a karját, Vezetni, tanítani, támogatni kell* V A kezdethez, az induláshoz pénz kell a baksaiakmak is. — Hogyan osztják majd el a jövedelmet? összemosolyognak, mintha ők is ezen gondolkoztak volna. Azután Szabó bácsi tolmácsolja gondolatukat: — Tegnap este már beszéltünk erről. Ügy határoztunk, hogy a növénytermelésért nem adunk munkaegységet. Mindenki részére kimérjük a növényeket...; A termés 50 százalékát megtartják a- tagok, többivel a vezetőség rendelkezik. Ebből fizetjük a költségeket és az állattenyésztésiben dolgozó tagokat.;. Eddig tehát sok mindenben megegyeztek. Egy kényes ügyben azonban nem mertek határozni. Elment a tanácskozásra Kósa is, aki valamikor kulák volt, és csúnyán ügyködött az októberi események idején. — Szeretnék közétek belépni — mondotta. A tagság összenézett. Először szétzavarja a tagokat, most meg belépne? Ismerik Kosát, de senki nem válaszolt határozottan: — Nem tudjuk. Ha berniről megengedik? fT elytelen és káros, ha már most a kezdetben azt akarják, hogy a járási tanács döntsön afelől, kit vehetnek a szövetkezetbe. Ez kizárólag a tagság ügye és a tagság legjobban ismeri Kósa múltját, tevékenységét. Határozzanak ők! Lipóczki TOLLHEGYEN JLugiptk, tiLStUmMitL ?
