Dunántúli Napló, 1957. április (14. évfolyam, 78-100. szám)
1957-04-28 / 99. szám
őrizzük és erősítsük a párt és a munkásosztály egységét! Változtatni kell Megyénk bányaüzemeiben lassan lassan helyreáll a termelés régi rendje s így a napi gondok mellett egyre több idő jut a távlati tervek, elképzelések kidolgozására, a jövő feladatainak előkészítésére is. De amikor a bányák vezetői a jövőre gondolnak, arra, hogyan tudnak majd több szenet gyorsabban, könnyében és olcsóbban termelni, akarva akaratlanul aggodalom tölti el őket a vájárutánpótlás nehézségei miatt. Csökkentő jó vájárok száma A vájárutánpótlás biztosítása már évek óta vajúdó probléma. A széntermelés növekedésével ugyanis nem járt együtt a jól képzett vájárok számának növekedése, sőt fordítva történt. Különböző okok miatt évről-évre csökkent a jól képzett vájárok száma s ma a szakképzettség színvonalából ítélve eléggé súlyos a helyzet. Ezt nem annyira a statisztikai adatokon, mint inkább az üzemek műszaki vezetőinek véleményén lehet lemérni. Néhány nappal ezelőtt a pécsi tröszt egyik felelős műszaki vezetője elmondotta, hogy ma már a havi beosztások elkészítése olyan nagy gondot okoz, hogy alig tudnak megbirkózni vele. A beosztáskor azelőtt is meg kellett válogatni az embereket, mert nem mindegyik vájár egyforma képességű, de hogy keresve is alig találni olyan vájárt, aki fejtésben is, elővájáson is, fenntartásnál is egyaránt jól dolgozik — ilyen még nem volt. Annak, hogy idáig jutottunk, hogy nem sikerült elegendő megfelelő képességű vájárt nevelni, több oka is van. Egyik ilyen, hogy a vájárképzéshez idő és megfelelő körülmények kellenek: Sem az egyik, sem a másik olyan arányban, ahogy szükséges lett volna az utóbbi években nem volt biztosítva. De tagadhatatlanul kedvezőbb volna a helyzet akkor is, ha a vájárképzésnek néhány régi jól bevált módszerét nem vetik el. Engedjék a fiatalokat a bányába! A bányaüzemek műszaki vezetőinek, a régi bányászoknak zöme tarthatatlannak tartja például, hogy 18 éven aluli fiatal nem mehet le a bányába, illetve fejtésben, elővájási és fenntartási munkahelyen' nem foglalkoztatható, mert ezt a Munka Törvénykönyve tiltja. Tarthatatlannak azért, mert ezzel a rendelkezéssel még a bányász szülők is kényszerűvé vannak, hogy gyermekeiket 18 éves korukig más munkaterületre irányítsák, más szakmára neveljék. A bányászat — ha egyáltalán sikerül e szakmának visszanyerni a fiatalokat — csak másodfoglalkozásuk lehet s izig-vérig bányász ritkán válik belőlük. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a legjobb, a bányához leginkább ragaszkodó bányászok általában a bányában kezdték a munkát s ezt a lehetőséget a fiatalok elől sem szabad elzárni. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy ezután 14 éves gyerekekkel termeltessék a szenet. De látni kell, hogy a vájárutánpótlást csupán vájártanuló intézetekkel megoldani nem lehet s szükséges a fiatalokat a bányába engedni, hogy ott, mint a mai törzsbányászok zöme, fokról-fokra megismerkedjenek a szakmával, megszeressék azt, mert csak így lehet igazán jó bányász belőlük. Szükséges azért is, mert a bányamunkára jelentkezők zöme 30—40 éves férfi, olyan, aki már nehezen szokik hozzá a bányamunkához. Többségük utolsó szalmaszálnak vagy éppen aranylelőhelynek tartja a bányát. Megtanulnak valamit a szakmából s utána feltételeket követelnek mondván, hogy keresni akarnak. Nagyon nehéz az ilyenekkel megszerettetni a bányát, mert csak kévésükét érdekli, hogy mi lesz velük holnap, jól vagy rosszul dolgoznak-e társaik. Lakásokra van szükség Hiba és a megfelelő vájárutánpótlásnak talán a legnagyobb gátja az, hogy az új munkások zöme tömegszállásokon, legényotthonokban kény télén lakni, mert lakást a bányaüzemek csak ritkán tudnak biztosítani. Erre sincs statisztika, de tapasztalatok bizonyítják, hogy a tömegszállásokon élő bányászok zöme egy idő után vagy itthagyja a bányát, vagy rossz társaságba keveredik és nem ritka esetben elzüllik. Hogy mennyire így van, azt bizonyítja: míg húsvét előtt alig 2—3 bányász távozott el naponta a pécsi bányáktól, az ünnepek után egy nap alatt 22-en hagyták itt a pécsi bányákat, mert nem hajlandók tovább családjuk nélkül élni. Senki előtt sem titok, hogy éppen ezt, a vájárutánpótlás és egyben a létszámhiány legfőbb akadályát a legnehezebb elhárítani. A kormány erőnkhöz mérten mindent elkövet a lakásínség enyhítése érdekében, dehát ez nem megy az egyik napról a másikra. Van azonban számos olyan akadálya is a vájárutánpótlás biztosításának, amelyet könnyebben el lehetne hárítani. A szak emberek például helytelennek tartják, hogy a vájártanuló iskola elvégzése után szakmai gyakorlatra kötelezik a vájárokat. Ez túlzott gyámkodás. Ha szükséges, emeljék a követelményeket esetleg a korhatárt is, de ha valakinek a papírt a kezébe adták, engedjék, hogy képzettségének megfelelő munkát végezzen. Legyenek-e segédvájárok? A bányaüzemekben mióta a szakmánybérezést újból visz- szaállítottók, sok szó hangzik el a régi segédvájári cím visz- szaadásának szükségességéről is. Nem lenne igazságos, ha vájár-vájár alapon a leggyengébb vájár is ugyanannyi bért kapna, mint a legjobb. A pécsi tröszt ezért el Is rendelte, hogy a gyengeképességű vájárok bére a vájárkereset 90 százaléka legyen. E rendeletet — érthetően — nem mindenütt fogadták kitörő lelkesedéssel. Szükségesnek látszik ezen kívül a csillések kategorizálása is, mert a jelenlegi csillés = csillés közötti egyenlőségjel sem ösztönöz a jobb munkára. Az említetteken kívül van még a vájárutánpótlás biztosításának egy nagyon fontos feltétele. S ez a porvédelem. Mindkét szénbányászati tröszt vezetői és a minisztérium is tudja, hogy a porártalom, a szilikózis miatt milyen sokan, és éppen a legjobb szakmunkások kénytelenek egészen fiatalon otthagyni a bányát. Meddig kell még várni, hogy a porártalom elleni szervezett védekezés megkezdődjön? Addig, amíg az a kevés jól képzett vájár is nyugdíjba megy? Sürgős intézkedésre van tehát szükség Megyénk bányaüzemeinek vezetői saját erejükből is sokat tudnak tenni annak érdekében, hogy vájárjaink szak- képzettsége magasabb fokú legyen. De ehhez szükséges hogy valóban fontos feladatuknak is tartsák. SzíiLfiőtuftáj léig. ki IDEI MÁJUS ELSEJEI FELVONULÁS Színpompás lesz az idén Pécs város dolgozóinak ünnepi felvonulása a tizenharmadik szabad május elsején. Az üzemek, a hivatalok, intézmények dolgozói, az iskolák tanárai és növendékei, az úttörők, vörös színű zászlókkal és a népi demokráciák lobogóival vonulnak végig az utcákon s ezzel is hitet tesznek a népi < hatalom, valamint a proletárinternacionalizmus mellett. Munkásőrség a felvonuláson A felvonulók soraiban külön színt jelentenek majd a munkásőrség zászlóalj géppisztoly- lyal felszerelt, kék egyenruhás tagjai. V) színt jelent majd a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjainak, az ifjú kommunistáknak a kivonulása is. A fiatalok vörös nyakkendős, kék ingben, egyenruhában vesznek részt a felvonuláson. És a felvonulók soraiban olt lesznek majd a baranyai falvak küldöttei is. A munkás-paraszt szövetség jegyében mintegy kétszáz baranyai paraszt-küldöttség érkezik Pécsre, hogy résztvegyen a munkásosztály nagy ünnepén, együtt meneteljenek a munkásokkal. Közöttük ott lesznek dl baranyai nemzetiségek: délszlávok, németek is színes, eredeti népviseletükben. Délelőtt 10 órakor nagygyűlés Egészen újszerű lesz az idei május 1-én az, hogy a gyülekező helyeken, a felvonulólat a Magyar Szocialista Munkás Párt Baranya Megyei és Pécs Városi Intéző Bizottságának, a Baranya Megyéi Tanács és a Pécs Városi Tanács vezetői fogadják. Nemcsak köszöntik őket, hanem velük együtt vonulnak fel a Széchenyi térre. Itt délelőtt 10 órakor kezdődik meg az ünnepi nagygyűlés. Az ünnepi beszédet Aczél György elvtárs, a Magyar Szocialista Munkás Párt Központi Vezetőségének tagja, művelődésügyi miniszterhelyettes tart ja. Május elsejére zászlódíszbe öltözik az egész város. A középületeket, az üzletek kirakó.-- fait Marx, Engels, Lenin arc- képeivel, az SZKP vezetőinek: Bulganyin és Hruscsov elvtárs, a Kínai Kommunista Párt vezetőjének: Mao Ce-tung elvtársnak, valamint Kádár János és Dobi István elvtársak képével díszítik. És ott lesz a magyar történelem kimagasló alakjainak: Dózsa Györgynek, Rákóczi Ferencnek, Petőfi Sándornak, Táncsics Mihálynak, Kun Bélának az arcképe is. Megjelentek a plakátok Szombaton megkezdték a május 1. ünnepi programját ismertető plakátok kiragasztását a városban. Ezeket a plakátokat eljuttatták az üzemekbe, iskolákba, diákotthonokba is, hogy mindenki pontosan tájékozódhasson milyen kulturális és sportrendezvények, szórakozási lehetőségek lesznek május Mi volt előbb: a tyúk, vagy a tojás? Ezt még sémik! s§m döntötte el. S valószínű nem is döntik el ítéletnapjáig sem. Hanem legalább ilyen fogas kérdés az is, hogy a járda- szegély mihez tartozik: az úttesthez, vagy a járdához? Azaz: az Útkarbantartó Vállalathoz-e, vagy pedig a Megyei Útfenntartó Vállalathoz? Szédületes vita folyik a két vállalat között hosszú idők óta s amíg vitatkoznak, a letöirdelt járdaszegélyek egyre jobbam elcsúfítják a város utcáit. Megrongálódott a járdaszegély a Szabadság úton és a Rákóczi út— Bajcsy Zsilimszki- úti sarkon is. De nem javítják meg. A város területén végre elkezdték az úttestek és a járdák helyrehozását, a járművezetők és a járókelők nagy örömére. Azonban a járdaszegélynek nincsen gazdája..: Mert vitatkoznak, hogy melyik vállalat hatáskörébe tartozik. Mondhatnánk úgy is, hogy a vitás kérdés nem más, mint az, hogy: a j árda volt-e előbb, vagy az úttest? Pedig van egy megoldás. Az ötletért — bármilyen komoly gondot okozott is nekünk, — nem kérünk semmiféle jutalmat, még csak elismerő fej- bólintást sem. Jól figyeljem hát a két vállalat, megoldottuk a „gordiusi-cso- mót”. Figyelem! Csinálják meg a járdaszegélyeket. Mindegy, hogy melyik fog hozzá — csinálják meg Nos? Nem nagyszerű ötlet? elsején. A jövő héten megkezdik a Széchenyi téri tribün építését és dekorálását. A pécsi fotószakkörök pedig szorgalmasan készülnek, hogy minél több fényképpel örökítsék meg a tizenharmadik, szabad május elsejét. A színházak és mozik műsora A MOKÉP is felkészült május 1-re, új magyar, szovjet, olasz, francia és csehszlovák filmet tűzött műsorára. A Kossuth mozi a „306-os számú ügy“ című szovjet, a Petőfi és a Park mozi pedig a „Bakaruhában“ című új magyar filmet mutatja be május elsején. Pécsszabolcson az „Elveszett nyom" c. csehszlovák, Mecsek- alján a „Traviáta“ című olasz filmet, Vasas Il-n a „Furfangos Nyeszterka" c. szovjet, az Építők Kultúr otthonában „Az éjszaka lányai“ című francia filmet vetítik. Pécs-Gyárváro- son megnyitó mozielőadás keretében pedig a „Gábor diák“ című magyar filmet mutatják be. — A Pécsi Nemzeti Színház a „Cigányszerelem“ című három felvonásos romantikus nagyoperettet, a Kamaraszínház pedig Goldoni: „Mirandor lina“ c. három felvonásos víg- játékát mutatja be. Térzene A munka ünnepének elődél- utánján, illette előestéjén térzenével' és filmvetítéssel szórakoztatják a város közönségét. Délután 5-től 6 óráig a Széchenyi téren, 5-től 7-ig a Hősök terén, Meszes-telepen, Pécsbányatelepen, Vasas 11. telepen, délután 6-tól 7-ig pedig a pécsi Sétatéren adnak térzenét a zenekarok. Este 7 órakor a főpályaudvar kultúr- várótermében az „Így történt“, a „Tavaszi vasárnap" és a „Ma- jomcsászár" című filmet,. este. 8 órakor pedig a Széchenyi téren az „Így történt", a „Misi Mackó“, valamint a ,,2000 éves Pécs“ című filmet mutatják be. Komlón éppen úgy, mint Pécs városában, reggel 6 órakor zenés ébresztő köszönti a város lakosságát. A terv szerint a felvonulók fél 9 órakor 3 gócponton gyülekeznek: az Vjfürdőnél, a Kossuth téren, valamint a Ben- zin-kútnál. Reggel 9 órakor a felvonulók elindulnák a Lenin térre, ahol résztvesznek az ünnepi nagygyűlésen. Ünnepi beszédet mond Hajdú Gyula elv- társ, egyetemi tanár, a magyar munkásmozgalom régi, ismert harcosa. Ahár Solymosi Gyulát vagy Hantosí Lajost kérdem, vagy éppen Béres Józsefet, egyikük kora sem haladja meg a tizenhét-tizennyolc esztendőt, de a többi har- mincegynéhány társuké sem. A „legidősebb" 'Petrus József, éppen ma, vasárnap „üli" huszonegyedik születésnapját.,. „Üli” a börtönben. Mert ezek a kölykök fegyveres sezrvezkedés büntette miatt kerülnek rövidesen bíróság elé. Most még nehéz lenne megállapítani, hogy melyikük a banda feje, ez majd csak a bíróságon derül ki, hiszen annyi zsiványbe- csület sincs bennük, hogy saját szerepét ki-ki elválal- ná. Hazudnak, hol naivul, hol ravaszul, egymásra hárítják a felelősséget, mindegyik így érvel, hogy: „Csak véletlenül kerültem az ügybe”, vagy „Éppen moziba mentem, amikor X-szel találkoztam, különben soha...’’ stb. Nézzük hát Petrus Józsefet. Fiatalember, jóvágású, izmos legény, a télen házasságot kötött Rácz Magdával, egy pécsi lánnyal. A szerencsétlen újdonsült asz- szonyka azt sem tudta, hogy kiérje" tulajdonképpen szökött rab, öt kemény esztendőt kellene még leülnie lopásért, sikkasztásért. — Miért kaptad a hét évi börtönt? — Tatabányán elvittem a DISZ-kasszát Tizenegyezer forint volt a kasszában. Tehát érthető is, hogy megszervezi a fegyveres bandáját társadalmi rendszerünk ellen, amely 7 esztendőt szabott ki részére. Ezt ő sem tagadja: — Tudtam, hogy a még hátralévő öt évtől csak úgy tudok megszabadulni, ha felkelést szervezünk és az sikerül. S milyen raffinált módon! Mondani sem kell, hogy Petrus is a „Gazda" embere volt. Fönt lövöldözött a Mecseken, s amikor már égett a lábuk alatt a talaj, akkor Petrus megszökött, s a karhatalomnak pontosan beszámolt, hol tartózkodik az áldoktor, Horváth Géza fegyveres társasága. A karhatalom Vágotpusztán szétveri a társaságot. Petrus így akar érdemeket szerezni, annak reményében, hogy a hátralévő öt esztendőt a bíróság elengedi. De biztosítania kell magát arra az esetre is, ha esetleg a MUK-álom valóra válik, Ezért bekapcsolódik abba a harminchéttagú bandába, amely március 15-re tervezte a felkelést. — Mi volt a terv? Petrus elmondja, hogy a banda három csoportra tagozódott. A „deindoli"-csoport vezetője ő maga és Béres Lajos volt, a „szigeti”- csoport vezetésével Solymosi Gyulát bízták meg, a „budai’’-csoportot pedig Hantosi Lajos kapta. Feladat? Kidolgozták alapos gonddal. A „szigeti”-csoport már- qlus 14-én megtámadja az abaligeti és pécsbányai rendőrőrsöt, — ebben segítségükre lesz a „budai" társaság, majd a Béres és Petrus által vezetett csoport, a Zrínyi laktanyát, a rendőrkapitányságot és az A/l. laktanyát támadja, úgyszintén a börtönt is. Hogy mi volt a céljuk a börtönnel? — Gondoltuk, hogy a kiszabadított rabokat beszervezzük, de azonkívül terveztük még azt Is, hogy Csikar Kálmánt, a tárgyalás után kiszabadítjuk... — Hogy képzeltétek ezt? — ügy, hogy amikor a tárgyalás befejeződött, a Széchenyi tér környékét megszálljuk, odarendelünk egy taxit és Csikort fegyveres beavatkozással kiszabadítjuk. Többek között volt egy olyan terv is, hogy március 14-én este lamplonos felvonulást szerveznek. A fegyvereket magukkal viszik, s ha a karhatalom megakadályozza a felvonulást (minden bizonnyal megakadályozták volna, s ezt ők nagyon jól tudták is) akkor tüzet nyitnak a karhatalomra és kész a felkelés. Amikor megkérdezem Bérest, hogy mit szólt volna, ha a békés járókelők közül néhányan meghaltak volna a lövöldözés során, — vállatvon, Béres Lajos.,. Hm. Szőke, „félénk” kis legényke, tizenhétéves múlt, Mohácson a mezőgazdasági szakiskola tanulója volt. Teljesen ingyen tanult, sem lakásért, sem kosztért nem kellett fizetnie, sőt... —... még mi kaptunk pénzt az állami gazdaságtól. — Akkor mi bajod volt ezzel a társadalmi rendszerrel. Hallgat. Nem meri kimondani azt a szót, hogy semmi. Mi gondja is lehetett ennek a kölyöknek, amikor ingyenesen tartotta az állam azért, hogy tanuljon, esetleg mező- gazdasági szakembert faragjanak belőle. Béres, mégis fegyvert ragad. Miért? Azt mondja, hogy az egész októberi-novemberi eseményekből egy dolog tetszett neki. — Az, hogy lövöldöztek. Nézzük Hantosi Lajost! Magas, görnyedt hátú, beesett mellű fiatalember, ö hazudik legtöbbet. Novemberben átszökik Ausztriába, hallgatja a Kossuth-rádió adását, megtudja, hogy a kormány március 30-lg amnesztiát biztosit azok részére, akik visszajönnek. Hantosi megjön decemberben. — Akkor jelentkeztem a karhatalomba felvételre. — Miért? — Hallottam, hogy jó a fizetésük. — De nem vettek fel. Nem csoda. Nem lepődik meg Hantosi sem. Mást fon- ’ gat az agyában: kéri felvételét a pártba. — S gondoltam, elmegyek pártiskolára. Azaz: a pártiskolán nem kell dolgozni, s esetleg még fizetést is kap .., (Mindez persze Hantosi elképzelése.) Ám de Hantosinak pechje van: nem veszik fel a pártba sem. Mit tegyen hát? Béressel találkozik a Kossuth- mozi előtt s fölcsap fegyveres felkelőnek. Március 15? Rendben van, bele lő ö a karhatalmistákba, . meg a tömegbe, meg mindenkibe... csak legyen mivel! Van mivel: a banda innen- onnan beszerzi a puskákat, golyószórót, kézigránátot, lőszert... stb. De a felkelésre, a város „megtámadására’’ nem kerül sor.., A rendőrség felgöngyö Úti a bandát. Rövidesen bíróság elé állnak. Fegyveres összeesküvés — súlyos bűntett. Akiknek nem volt elég a vérontásból, a zűrzavaros napokból, a lövöldözésből, gyilkolásból, — azoknak felelniök kell bűneikért. Végezetül: március 15-e előtt nagyon sokan gúnyos ajkblggyesztéssel szemlélték a karhatalom készülődését. „Mire ezV’ — „Úgysem lesz itt semmiféle felkelés!” — „Aki fegyvert fogott novemberben, decemberben, megégette a kezét. -. .** Lám, az elővigyázatosság nem ártott: A „MŰK" nem volt mindenki szemében álom. Készülődtek, — hogy ami októberben nem sikerült. azt sikerre vigyék márciusban. Most sem sikerűit. Es soha többé nem is sikerül! (RAB)
