Dunántúli Napló, 1957. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1957-03-19 / 66. szám

1957. MÁRCIUS 1»;-e a jövőben? ÍR ÖVI D hírek Ha az ember ezt kérdi a paraszt embertől: — örül-e a begyűjtés eltör­lésének? — a felelet mindig majd ugyanez. — Hogyne örülnék. Csak az­tán a fene tudja, hogy nem hozzák-e vissza újból az ősz­szel. Egyszóval bizonytalankodik, de bízik is egyszerre a paraszt. Bizonytalankodik a begyűjtés eltörlésében, pedig ezt már tör­vényben van, és bízik a jövő­ben. Erről ugyan nem sokat beszél, de annál többet mond róla a föld. Több éve járom a megyét és emlékszem azokra az időkre, amikor így kellett biztatni a parasztot: „VETNI, VETNI, VETNI" és még erre a felszó­lításra sem nagyon mozogtak, mégsem ment úgy a munka, mint most. Most látja csak az ember, hol volt a baj. Mert most nem kell felszólítás, még­is tele van a határ szorgos­kodó embereíkikel. Bizonytalankodnak még? Bi­zonytalankodnak, de egyre in­kább bíznak. Kimondják ezt? Nem nagyon. De a tetteik a bi­zakodás mellett szólnak. Mert ki látott már olyan parasztot, aki számítás, jövőbenézés nél­kül befektetne egy garast is valamibe? Márpedig, a parasz- > tok egy része most ez teszi,: befektet.' Aki nem hiszi, az! menjen el egy-két vásárra és: meggyőződik róla, hogy milyen; nagy keletje van a lovaknak[ Hogy Hagy a kereslet, ezt az! is bizonyítja, hogy a sellyei, a; pécsi, és más vásárokon 18—1 20 ezer forintot is elkértek egy-: pár jó lóért. Az elmúlt napokban leni­jártam a villányi szőlészetben : Itt elmondották, hogy nagyon; sok egyéni gazda érdeklődött- náluk, hogy kaphatnának-e: oltványt? A szőlészet sajnos; nem tudott oltványt adni ne-; kik, de a környező községekbe! adott ki vesszőt, amit a parasz-: tok résziben oltanak be. Má-J riagyűdön például 500 ezerj ért? Talán azért, mert másnál? akarnak szőlőt telepíteni. Nem! Azért, mert látják, hogy arról a szőlőről, amit ők telepítenek, arról az ő gyerekük, unokájuk szüretel. Erről persze szintén nem beszélnek. De ez a tény is azt bizonyítja, hogy a pa­rasztok egyre jobban bíznak a jövőben. — Veszik a földeit Ezzel fogadnak a sellyei, a sásdi járási tanácson. A sásdi járásban eddig több, mint hat- vanan vettek földet. Sok ez? Nem. De maga a tény az na­gyon felemelő, nagyon jó ér­zést vált ki az emberből. A sásdi járásban veszik a földet, ahol még mindig igen sok tar­taléktőid van. Vajon miért? Ezt kutatom már akkor is, amikor kiírom Tormásnak, an­nak a községnek a nevét, ahol a legtöbb földet veszik és ak­kor is, amikor a faluban kér­dem: — Miért vesznek földet?. — Csak! — mondja az egyik, míg a másik így felel erre a kérdésre: — Azért, hogy. le­gyen» A világért sem mondaná ki egyik sem, hogy azért, mert érdemes most a földdel baj­; A Természet és Társadalom ■című tudományos folyóirat hc­lódni. Nem mondják ki, ne- !lyett március végén megjelenik hogy „rájöjjön“ esetleg a kor- -a Természettudományi Köz- mány és újból olyan politikát [Iöny. Tartalmában igyekszik folytasson, amelynek követ- [követni azt a profilt, amelyet kéziében mindenki meg akar !a Természettudományi Társu- szabadulni a földtől. Ennek -lat 1868-ban határozott meg. A ellenkezőjét látják és mégis -Természettudományi Közlöny tartanak. Bizonytalankodnak. r^8 oldalas lesz és gazdagon bő- Ezen nem is lehet csodálkozni. [velkedik az illusztrációkban. Mert igaz az, hogy nekik ad- [Egyelőre csak korlátolt meny- tuk a földet, igaz az, hogy ér- [nyisegben jelenik meg. Előfi- vényesült az a jelszó: Azé a ízelhető a postahivataloknál a föld, aki megműveli, igaz az, ;(jl.382-es számú csekken, hogy sokat tettünk az elmúlt [ tizenkét év alatt a parasztság ; \ Mecsek Nyomdában a helyzetének a megjavításáért; -Magvető Könyvkiadó rendelé- közelebb hoztuk a városhoz, !sére készül Gyárfás Miklós: kultúráltabb életkörülménye- [picking tanár úr című, humo- ket biztosítottunk nekik, gyér- ;ros tárgyú könyve. Előkészítet­!ték szedésre Mikszáth Kálmán: mekeiket iskoláztathatták így ^tovább, de sa.in°s iSaz ,az !Akii Miklós című vidám regé­nyét, amely már megjelent a is, hogy éveken keresztül bi­zonytalanságban tartottuk őket és nem egynek még a földtől is elment a kedve. Ezért bi­zonytalankodnak még mindig egy kicsit, de bíznak is egy kicsit, amint ezt a fenti néhány példa is bizonyítja. Bíznak a jövőben és hogy ez a bizodalom mennyire [vidám könyvek sorozatában. A ; könyv utánnyomása harnaro- ■san elkészül. Április végén, de [legkésőbb május elején már [árusítják. ■ Tavaszi hangok címmel hír-, [detik a falragaszok, hogy Gyur- ikovlcs Mária és Szabó Miklós vesszőt kértek a termelők. Mi-! teljes felújítására 347 ezej- fo­rintot fordítanak. A Báthory erősödik meg, az a tettektől [március 25-én, hétfőn délután függ, a tettektől, melyek min- [f®l 6 és este 8 órai kezdettel den bizonytalanságot szétosz- !a Pécsi Nemzeti Színházban latnak. Iszerepelnek. Közreműködik: a Szalai János íbiszt Ferenc Kórus és a Pécsi [Filharmonikusok. Forral Mik­———————— ......————————........——— [lós vezényel és Rácz György f r * r gr ■ r • r g. [konferál. javít es ieliijit... = A Ve8ylaw,g Nagykerake. Tr . , , , , , , Ideimi Vállalathoz újabb áru­Mar jo ideje a Hangszer es azonban az a heiyzet hogy ke- [cikkek érkeztek, melyeket már ........ " """ ' yés a cementjük, téglájuk. Je- ;a bojtokban árusítanak. Cseh le nleg ot mazsa cementjük van Szlovákiából ízléses csomagolá- raktaron, holott a negyedévi !sú pipereszappan érkezett. A szükséglét 250 mazsa lenne, [Német Demokratikus Köztár- Téglából csal? 30 ezret kaptak, [saságból egy vagon FEVA mo- tizedét annak, amit a tervben [sószer jött. Bulgáriából 25.000 beütemezett javításokhoz fel- [darab súrolókefét kaptunk, tétlenül. fel kellene használ- [ niok. ; Helyreigazítás Ezért az illetékesek segítsé- i , „ , get kérik, különben nem tud- ; vasárnapi számában írás Jelent nak eleget tenni vállalt köte- [meg a következő címmel: Talcá"* lezettségeiknek. Mert cement [J6zsef főmérnök új gépet tervez, és tégla nélkül javítani a pécsi :A tömémököt Taltóce ^"ős- házakat sem lehet. Asztalosárugyár helyén, a Dé­ryné utca 35-ben működik a Pécsi Épületkarbantartó Vál­lalat. A vállalat dolgozóinak munkája kimondottan javító­felújító jellegű, ök végzik el a pécsi házakon a szerkezeti ja­vításokat, ők segítenek a rok­kant falakon, ők erősítik meg a tetőszerkezeteket. A Pécsi Ingatlankezelő Vál­lalat köti le kapacitásuk felét. A PIK megrendelésére javít­ják a Szabadság út 19. számú lakóháztömböt. Ez egy öt ház­ból álló épülettömb, amelynek ;iuk hívják, mint ahogy az I derül a cikk szövegében is. ki-. Szénbányáink jelentik utcában a 15. számú ház fel­újítását ugyancsak a Karban­tartó Vállalat végzi. A Rákó­czi űt 65—67 számú házak ja- vitására 232 ezer forintot hasz- A komlói bányászok ismét; hóinak feL túlteljesítették tervüket, szom-J A pécsiek már hónapok óta baton 108,9 százalékot értek cl: kerülgetik a Perczel utcában és 253 tonnával több szenet; az építkezést. Az októberi el­szállítottak, mint az előirány-[ lenforradalom közbejötté miatt zat. A pécsiek nem teljesítet-: az eredeti határidőnél később ték a napi tervet, 27 tonnával; készülhet csak el a ház. Hogy kevesebbet termeltek, mint; mikor? Ezt még a Karbantartó amennyit tervük előír. Ezzel; havi eredményük is 100.8 szá-[ zalékra esett vissza. A komlóiak március 17-ig; bezárólag 4011 tonna szenet[ termeltek terven felül. Vállalat vezetői sem tudják mert nem elsősorban rajtuk múlik. Ha kellő mennyiségű anyagot kapnak és azt időbér szállítják — körülbelül augusz- tusra befejeződik. Egyenlőre Várnáé^ cdkJnín 7 832 március 19-ikén, száz- -*• huszonöt évvel ezelőtt született Pozsonyszentgyörgyön Vámbéry Armin, a nagy ke­leti kutató. Tudós hazánkfia emlékével szemben mintha hűtlen volna a mai kor. Élén­ken emlékszem rá, hogy diák­éveimben mily mohó érdeklő­déssel olvasta a tanulóifjúság ily híres munkáit, mint a Kö­zépázsiai utam, Vándorlásaim Perzsiában, vagy Indiai tün­dérmesék. Ezek az útleírások tudományos értékük mellett rendkívül vonzó, érdekes és népszerű stílusban vannak, nyörűséget, a tiszta népi nyel­vet pedig parasztosnak tartot­ták és lenézték. Ezek a jó urak ott Konstantinápolyban fúr csának, különcködőnek tartot­ták a fiatal V&mbéryt és azt a? ambícióját, hogy messze kelet­re, veszedelmes vidékekre szándékozik menni, hogy nyelv­rokonok után kutasson. Vámbéryt azonban nem té vesztették meg, sem szándéka tói sem térítették el a közönyö emberek gáncsoskodásai. Fana tikvsan hitt küldetésében, ma­gára öltötte a dervisruhát é elindult célja felé. Tudvalevő megírva. Ezek a munkák a Ke- . hogy a magyar nyelvtudomány let csodálatos világáról, mesés földrajzi tájairól, néprajzáról, történelmi eseményeiről szól­nak. Annak ellenére, hogy az­óta sok minden megváltozott, Vámbéry könyvei ma is vonzó és tanulságos olvasmányok. Ezek a könyvek megérdemlik, hogy újabb kiadásban megje­lenjenek és tanulóifjúságunk számára ismét hozzáférhetők legyenek. Vámbéry az akkori elnevezés szerinti oszfnán-török irodalmi nyelv és népnyelv közti kü­lönbség tanulmányozásából in­dult ki. Hitte és remélte, hogy az Oxus-on túl élő, elsősorban pusztai lakók beszédében fogja fellelni a nyelv olyan elemeit, melyek rokonságot mutatnak a magyar nyelvvel és ezáltal je­lentékeny módon hozzájárulhat eredetünk kérdésének tisztá­zásához. A magasabb művelt­ségű törökök csak az arab és perzsa szavakkal ékesített régi irodalmimucluben találtak gyö­abban az időben a Hunfalvy és Budenz által hangoztatott kizárólagos finn-ugor nyelv rokonságot fogadta el, azt ál litva, hogy az ősmagyar nyel csakis ebbe a nyelvcsaládb tartozik. Ennek az elméletnek az ellensúlyozására Vámbér 1882-ben megírta „A magyaro eredete” című ethnológiai ta nulmányát, jelszó gy(inánt oda írta: „Audiatur et altera pars (Hallgattassék meg a másik fél is). Kezdetét vette egy nagy tudományos vita, amit így ne veztek el: ugor-török háború. Vámbérynek ritkaságszámb menő nagy polyglott művelt sége volt: az összes nyugat európai nyelveken kívül jó bírt számos exotikus nyelvet. Müvei megjelentek néme angol, francia, olasz, dán, svéd holland, török, urdu és oros nyelven. Vámbéry 1913 szép tember 15-ikén halt meg, m\ nyugalmazott egyetemi tanár. BÁN JÁNOS MÄRJ VÁTRA A középkorban épült Máré várá­ban (Magyar eg­regy mellett) már csak az ősi faiak romjai őrzik a múlt patinás em­lékeit, amikor a vár ura azzal állt bosszút csalfa fe­lségén, hogy le­rombol tatta a csá­bító szomszéd vár­úr várkastélyát. A romok között az egyik boltíves szo­ba még épségben maradt. Az ellen­forradalom alatt az egyik fegyveres b7nda itt húzódott meg és innen tar- ’otta rettegésben a környéket, mir zét nem verték. \ képen a vár fa­jai és az egykori zoba bejárata lát­ható. * LEVÉL három fasiszta ezredesnek Jó... jó...! Persze. Akad, ki e sorok láttán összerán­colja a homlokát, s méltatlankodik, hogy „No igen... már megint... megint a fasisztákról és. a horthysta tisztekről firkálnak az újságban . Ki hiszi, hogy ami rossz van a világon, azt mind a fasiszták követik el...?” Ugye, akadnak ilyenek. Tessék. Először is bemutatom a három címzettet: Keserű István horthysta ezredes, lakik Rákóczi út 67. alatt, — Péter Elemér horthysta ezredes, lakik Keserű Istvánnál albérletben, — s végül Cyenis Im­re, szintén volt ezredes. S hogy fasiszták? Ezzel a jelző­vel sem az újságíró, hanem önönmagukat illették egy be­mutatkozás alkalmával a napokban. „Fasiszta vagyok...” így mutatkozott be az egyik. Ám tessék. Fasisztának len­ni — úgy véli dicsőség, — szerintem azonban — enyhén mondva! —■. nem, más, mint ízlés és jellem dolga. Hanem, ha már a múltban az Isten úgy felvitte a dol­gukat, hogy a ranglétrán hova-tovább már az ezredesi­fokon kapaszkodtak, legalább maradnátiak végre nyugod­tan. — elnézést e kitételért: — a fenekükön. Mert negy­venöt óta olyan idők járnak, hogy fasisztának lenni, nem dicsőség... De nem! Nem férhetnek a bőrükben, inkább március 15-én kiállnak a Séta térre és, — politizálnak. No ne! Ne csap­ják le az újságot, politizálni szabad. Csak uszítani nem. A három ezredes már pedig az utóbbit gyakorolta, — bár ezt is letagadták. Egyikük azt mondta: „A kertészetről beszéltünk, majd később a Don Juan című filmről...” A másik ravaszabb volt: „Kérem ... megérthetik ugye ... diszkrét dolog ugyan, szóval... nőkről beszéltünk...” A harmadik végre bevallotta: „Kérem, való igaz, hogy...” No de ezt majd elmondjuk mi. Az igazság az, hogy a három öregúr addig-addig „politizált” s oly hangosan, hogy a közelbeni csoportokban álló fiatalok füléhez ilyen — félre nem érthető — szófoszlányok jutottak el: „Ezek a fiatalok is lepényevéssel töltik el a március tizenötödikét, ahelyett, hogy ... Mecsek...” Majd továbbá: ......szem­po ntból előnyösebb a hegy. de Pesten, a forradalom alatt...” Még tovább: „... No hiszen, lennének itt az én embereim. ...Gyalogezred... Hiába, nem jól csinálták, ezért bukott el az októberi...” Elég? Azt hisszük igen. Válóban „nem jól csinálták”, mert elbukták. No de ezredes urak! Ezt .Önöknek tudniuk kellene, hogy egy for­radalom, amelyben akasztanak, elevenen megnyúznak, ele­venen elégetnek embereket. — hogy egy „forradalom”, amelynek irányítói büntetett előéletű gyilkosokból állnak, (lásd: Dudás, Tóth Ilona, Gyöngyösi, Horváth és a töb­biek...) az hamis, hazug célzatú „forradalom”, amelynek cl kell buknia! Persze, meg kellene mégegyszer próbálni, igaz? Ezért ne le p ény e v é s s el —, hogy szavukkal él­jek, — ne sétálással, ne udvarlással, ne sörözéssel és tánc­cal töltsék el az időt március 15-én fiataljaink, hanem... fogjanak fegyvert és rohanjanak fel a Mecsekre? De mi lesz önökkel? Maradnak mi? Hiszen ez jól bevált yiődszer! A Donnál, Kievnél, Sztálingrádnál is ugyanezt csinálták a főtisztek, közöttük Önök hárman is: nekihajtották a ma­gyart a túlerőnek, hadd hulljék...! ...hadd vérezzen...! ... hadd pusztuljon a magyar paraszt és a munkás...! Nem így volt? Ezredes urak! Ne játszanak a munkáshatalommal. Nem gyerekjáték ez, mer, megégetik az ujjúkat. Önök et­től az államtól kapnak kenyeret öregségükre. Egyék meg és maradjanak csendben. Ne lovagolják meg azokat a hi­bákat, amelyeket október előtt az ország néhány vezető politikusa elkövetett. A hibákat tudjuk, ismerjük, s állít­juk, — jobban megéreztük a bőrünkön, mint — önök. Mert az ezredes uraknak még mindig több betévő falatjuk volt tizenkét év után is, mint sok, gyér keresetű dolgozónak. Tehát tudjuk a hibákat, erről el is mondták az emberek, a véleményüket és ezeket a hibákat ki is javítjuk. De önök ne szóljanak bele. Ügy vagyunk ezzel a dologgal, — s ezt tartsák szem előtt mindig — mint Urbán Ernő író „Kubikosok” című elbeszélésében az írás szereplői: Az egyszerű ember a vonatban szidta a demokráciát, valami ügyes-bajos dolog miatt. De amikor a volt földbirtokos — aki addig szótlanul ült az ablak mellett — megszólalt és rákontrázott, akkor a mi kubikosunk megszólalt: „Csekáj, uram...! Mi szidhatjuk, mert a miénk, de Maga — nem!” Ez önökre is vonatkozik, ezredes urak! Búcsúzóul. Majd hogy nem elfelejtettem! Ezekben a napokban látogassák meg ismerőseiket. Már csak a valóság kedvéért. Ugyanis csekély két napot ellöl- töttek a rendőrségen, jóllehet, a rokonok, barátok nem tudnak róla, hogy a harmadik napon önöket kiengedték. Ne hogy végig fusson a rémhír, a városon, hogy három ártatlan horthysta tisztet megint internáltak, kerékbetör­tek, fölakasztottak, főbelőttek, megmérgeztek... miegy­más. Tudják, hogy megy ez, hiszen a jó, kiadós rémhírt önök sem vetették meg azelőtt! Tehát, nyugtassák meg a rokonokat: a három ábrándozó, őszülő fasiszta veterán hazaérkezett... mert nem sok vizet zavarnak. Rab F. ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■•■■■■aaBaBBBBaBaaBaBBaaaaaaaaBBI ■•■■«■•■■■■■■■■a • Íz épülő nyugati ton több problémájával már most foglal kozniok kel’ene az illeté­kes szerveknek. Ebben az év­ben többszáz dolgozó kap ott­hont Itt. Az itt lakók vajon hogy jut­hatnak majd be a városba? Feltétlenül szükséges lenne, hogy a Közlekedési Vállalat vezetői már most foglalkozná­nak az autóbuszjáratok meg­szervezésével. Ugyancsak a la­kók ellátását hogyan lehetne biztosítani ncpbolt és más üz­letek megszervezésével? Rosszak az odavezető utak is. Egy év alatt - a Szigeti or­szágút vám felé eső szakasza több új házzal gyarapodott. Az ott lakók szeretnék, ha a re­pülőtéri és a vám közötti meg­álló közé egy új megállót ik­tatnának. Kérjük a város illetékes szerveit, mielőbb intézkedje­nek. iiunyadvari bela Kik csapták be az egyetemi hallgatókat? in. Szabó János IV. o. h. Az egyetemen pályafutását „munkáskáder”-ként kezdte. Hogyan lett azzá? Tisztviselő családból származott át a nagy- mányoki bányába, mert az egyetemen nem vették fel a középiskolában tanúsított népi demokráclallenes magatar­tása miatt: szétverte az iskolá­ban felállított Vörös Sarkot. Hasonló cselekedet miatt ítél­ték el hat hónapra. A bánya­munka közben a haverek kö­zött megfelelő „népszerűségre” tett szert. Az eltöltött bányász­évek munkájának gyümölcse lett, hogy megnyílt előtte az egyetem kapuja. S nem ti akárhogyan. Szabó Jánost szakérettségis elbírálás alá vet­ték!!! Három év telt el szép csend­ben az egyetemen s az újdon­sült „munkáskáder” öntudatá­ból még arra sem futotta, hogy a DISZ-be belépjen. Elérkezett a negyedik tanév, s „hősünk” újra megbotlik. Népi demokrá­ciaellenes magatartása miatt kizárják az egyetemrőL Már lassan homály borult emléké­re, amikor eljött 1956 ősze, a rehabilitáció korszaka. S mit tesz a minisztérium „jótékony keze”? Szabó Jánost október 23-ra rehabilitálták. Szabó Já­nos nem lett hűtlen önmagá­hoz. Kapva kapott az alkalmon és az ellenforradalomnak ő is egyik vezére lett az egyetemen. Most persze dühöngött benne a tettvágy, s nem tétlenkedett. Szervezett, iránvitott. Autóka­ravánokat küldözgetett vide ír­re, Budapestre, élelmet gyűjte­ni az éhező ellenforradalmá­roknak. „Élelmet az ellenfór- radalmároknak és kilőni a kommunistákat” — ez volt az elve. S ez az ember jelenleg a né- ,pl demokrácia pénzén tanul az egyetemen?! • Folytathatnánk még a sort hasonlókkal. A pécsi egyete­misták előtt azonban mind jobban világossá válnak az ok­tóberi események valódi indító okai s mind jobban megisme­rik azoknak a tevékenységét, akik félrevezették, becsapták őket. A pécsi e:. ("üemisták nem hallgatnak többé az ellenforra. dalmárok szócsöveire.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents