Dunántúli Napló, 1957. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1957-03-17 / 65. szám

4

N a p r ó

1957. marcttts n. \

A folyosó végén kivágó-í*- dott a pártszoba ajtaja, és szaporán igyekeztek az emberek kifelé. A vezetőségválasztó taggyűlés bizony sokáig elhúzódott. Raposa András és Kálóczl Károly kebelbarátok voltak. András a folyosón bújt kabátjába, úgy iparkodott Károly után, de most haraggal. Az utcán sokáig mentek egymás mellett szótlanul, de a Szentháromság szobor tövében András galléron ragadta Károlyt. ,

— Mondd, megörültél?

— Mi bajod velem?

— A ménkűbe jutott eszedbe. hogy engem javasoltál a vezetőségbe!

— Na, mi a véleményed?

— Hát, kérlek szépen, ez mind a párt bűne.

— Te mondod ezt, a kommunista? Akkor a te bűnöd is!

— Ja kérlek szépen, ha rám bízták volna, nem is jutunk most erre a sorsra. Nekünk, kérlek szépen, egyszerű párttagoknak, nem sok szavunk volt.

— Na, azért én emlékszem, mikor még te is elég hangos voltál.

Ettől aztán kicsit megszeppent. Baj, ez baj, ha úgy tartják számon, hogy ő hangoskodott. Eh, ennek a hülye Kust- rának a véleménye úgysem száinft, minek is izgatja magát miatta. Munkáról persze szó sem lehetett. Kavargót* minden, mint az áradó Duna

Gyenia József:

A „gerinces" ember

öt személy kell a vezetőség- jégzajlás idején. Október végére már nerp volt elég ezt üvöltözni: Oroszok haza! — Le a vörös csillagot! — Kossuth címert akarunk! — hanem megindult a követelések végtelen áradata. Kis és nagy vállalatok egymás után olvasták fel a rádióban a maguk 15—20 pontját, hogy Nagy Imre ekkorra vagy akkorra adjon választ, mert ha nem? 1. j De hogy akkor mi lesz, azt persze még maguk sem tudták, csak üvöltötték a rádióban. Arra nem gondoltak közben, hogy úgy beszélnek a mggyar miniszterelnökkel, mint egy utolsó kapcabetyárral.

A hónap utolsó napján munkástanácsot választottak a vállalatnál. Kommunisták és pártonkívüliek, akiknek a szocializmus jelentett valamit, szorongva figyelték már az eseményeket. Sokán még forradalomról beszéltek, de az események már régen mást bizonyítottak. Raposát már könnyen beválasztották a mun kástanácsba. A kommunisták rá szavaztak, mert remélték, hpgy a párt mellett is ejt egynéhány jó szót a gyalázkodők- kal szemben. A pártónkívü- ljek meg azért szavaztak rá, hogy a kommunisták ne mond i hassák: kihagyták őket, — \ meg hát alapjában véve a maguk emberének tartották, s bizony nem véletlenül.

A választás utáni első ta- < nácskozáson már sokkal jobban érezte magát, mint leg- <1 utóbb, amikor Kustra a háti- i1 goskodásra célzott. Még funkciót is kapott, öt és Garzót választották összekötőkül a városi központi munkástanácsba. •

— Lám, hogy bíznak bennem — gondolta — mégis csak jó, hogy észnél voltam és nem nyilatkoztam, mikor a pártszobában egyesek „rendet” csináltak. Mikor csak úgy véletlenül, finoman összetördelték a képeket, szobrokat, S

be. Miért ne lehettél volna te az egyjk? A taggyűlésen ugyanis András kicsit kellemetlen helyzetbe került. Már csak a szavazás lett volna hátra, mikor Sutyor, a raktári munkás szót kért:

— Lehet, hogy a többiek jól ismerik az elvtársat, de vagyunk néhányan, akik nempég kerültünk ide. Jó lene, ha elmondaná az önéjetrajzát.

Raposa a fenébe kívánta a barátját a javaslatával, Su- tyort meg a kukacoskodásért.

Mikor felállt, arca virított, mint a pipacs. A hangja is elfátyolosodott és hiába erőlködött azon, hogy folyamatosan beszéljen, bizony csak dadogás lett belőle. Távirati stílusban rövjdre akarta fpgni a mondókáját, de ez lett gyötrelmei okozója. A hallgatóság közül egyik is, másik is hézagot talált az elmondottakban, és egymás után következtek a kérdések:

— Hogy kepijlt nyugatra?

— Mi az a korengedélyes katona?

— Miért váltották le pártfunkciójából a járásnál?

Mindegyik kérdésre részletes magyarázatot kellett adnia, s az is bosszáhtbtta, hogy csak őt nyaggatják. Végül mégsem lett vezetőségi tag, pedig hizelgett vojna hiúságának. ÍVjpst aztán minden bosszúságát Károlyon töltötte ki, bár csak olyan baráti módra, örök harag nem lett belőle, mert a büfében megittak kétszer két pohár sört, kölcsönös rendeléssel.

Egyik-ípásik párttag, hazafelé menet, gondolatban, szintén Kapósával foglalkozott.

Érezték is, hogy ez az ember nem olyan, mint amilyennek látszik. Jómodorú, nyájas, szolgálatkész, mégis öntelt,

Raposa nem vette észre a ■figyelő és kutató tekinteteket,

vagy ha látta is, nemigen. . ¥, _

adott rájuk. Termelési érte-rpgcjjj QfVOS KOfiyV©* fHUfiyttOl József:

az üvegcserepeknek hol is lett volna jobb helyük, mint a kommunisták íróasztalán.

A vál’alat munkástanácsa azon kívül, hogy a funkciókat tagjai közt szétosztotta, elsőnek az igazgatót menesztette. Ez ellen Raposa se tiltakozott, még ha nem is tartotta egészen korrekt eljárásnak.

— Minek égessem meg magam másokért — gondoltaNem tjUakpzptt akjmr sem, amikpr jjabb négy elv’-írsnót küldtek tartós szabadságra. Ebben az időben a vállalatnál a nők beszélgetéssel, kötöge- téssel, a férfiak sakkozással vagy ultizással töltötték az időt és hallgatták a rádió legújabb híreit. Fontos volt hát,

hogy takarékosságra is gondoljanak, — ezért kellett a négy munkatársnőt elbocsátani. Arról már igazán senki sem tehetett, hogy mind a négyen párttagok voltak! Akadnak ilyen véletlenek az életben, főleg, ha mások is úgy akarják. Másnap résztvett Garzóval együtt á központiak tanácskozásán, s dél már régen elmúlt, mire visszatértek a vállajathoz. Itt meg éppen ebéd után kezdődött az újabb értekezlet, — na meg rájuk is vártak.

— Hoztatok valamit? — kérdezték tőlük.

— Ha csak azt nem, hogy párttitkár, Sz. B. elnök, meg zsidó nem lehet a munkástanács tagja — adta elő Garzó.

Szavait mély csend fogadta. Az emberek elgondolkoztak, ez már új volt, csakugyan, nagyon is új, még annál is több. Végül az elnök törte még a csendet.

— Biztos ez?

Ekkor Ifaposa vette át a szót.

— Elvtársak. Pardon, nem elvtársak, polgártársak. Garzó elvtárs, illetve nem elvtárs, polgártárs nem is eléggé élénken adja elő a dolgot. A városházán találkoztam ismerősökkel, és azt kérdezték tőlem: — „Te mit keresel itt?”

— Mondtam, hogy a vállalattól vagyok.

— Nem vagy zsidó? — för- medtek rém— Nem. De miért?

— Mert zsidó nem lehet a munkástanács tagja.

Körülnézett a szobában, bvgy szavai hatását lemérje, Akaratlanul is megpihent tekintete az ahlaknál qlő Vári Iparén. Az lassan felállt.

— Ez rám vonatkozik András?

— Kéflek szépen, Imre bátyám, ezt nepa Is én mondom, ott mondták, én csak továbbítom.

— Jó, akkor megyek. Igaz, hogy már harminc éve kjke- resztelkedtém, s ha akarjatok, be is ho„om róla az írást — azzal megindult az ajtó felé.

— Maradj! — fogták karon többen is.

— Miattam maradhatsz. Aztán — magyarázkodott Raposa — azt sem tudom, nekem van-e itt helyezi? Szégyenlem, hogy, piros könyvem volt, dehát tudjátok, alkalmazkodnom kellett, ha boldogulni akartam.

Abbahagyta, mert félt, hogy jobban belegabalyodik a dolgokba, s valami bizonytalanság fogta el, de nem tudta, mi jó, mi rossz, így inkább hallgatásba menekült.

— öregem, én többet nem megyek közéjük- Már zsidóznak, és éppen ez, ez — mondta később Bérces a szobájában a vele szemben ülő Korom- painak.

— Nem én, még én sem. Ki hitte volna erről a Raposáról, hogy ilyen köpönyegforgató!

Amilyen nagy kommunista- hét kitenni valakit a párO.^ nak mutatkozott, most olyan bői, de azt mindenesetre so- teleszájjal vadítja a töb- kan elhatározták, hogy majd bieket. utánanéznek.

November negyedikén reggel Novemberben az emberek aztán Pécs utcáin tankok dü- szidták a Kádár-kormányt és hörögtek. A vasárnap eltelt sztrájkoltak, na meg felvették szép csendben, lövöldözés nél- a fizetésüket inkább három- kül, sőt hétfőn, kedden, de szór, mint kétszer. Raposa még szerdán sem került erre csodálkozva tapasztalta, hogy sor. milyen türelmes a kormány,

Csütörtökön csengett a te- egyre csak kérj a bányászó* lefon a raktárban. kát, hogy ne sztrájkoljanak,- Sutyor bácsi, maga az? d(! nem. erőszakoskodik. Ez- hallatszott a drót másik nyenseseg, gondolta, biztosan végéről. — Jöjjön tel azonnal n<?n? ejea sziláid a helyzete, a központba. Ifi ,lps? watfispak lenni.

' . .. _ _ Azt máris tapasztalta, hogy

Mi az a sürgős. quota a pártot szervezte, az- Megalakítjuk az új pár- emberek összesúgnak a háta

tot. mögött, bizalmatlanul kezeSutyorba beleszorult a cső- Uk. mintha kegyvesztett lett* dáfk'ozás. hogy ezt éppen Ra- vojna. pártonkívüliek és (tomposa mondja. Na, ennek munisták elölj egyaránt, ugyancsak sietős lett a dplpg. Az emeletre nem szívesen

Mikor egyiitt vojtak a régi HflU Raposa. mert Szőkp a MDP-tagpk, Raposa előadást ™naP

rögtönzött. Nagy igyekezettel fezeken kártyát tartott, mbbmagyarázta a helyzet jelen- |aba^ egy z?ld feb3ot’, a ma* légi alakulását: síkban egy pirosat - es meg- Elvtársak 1 Ezer szeren- ^ *Wy mI

cse, hogy a szovjet tankok a _■ Ha a tökfilkót mutat- kozelben voltak. Tudjatok, nád, biztosra venném, hogy te

hol tartanánk már7 Lógnánk a fákon, vagy bujdoshatnánk. Szervezni kell k pártot sürgősen.

Lengyelre nem állhatta tp- vább és közbevágott.

— Az igaz, hogy szervezni kell, de ne akárki szervezze. És* maid azt is megnézzük, kit veszünk magunk közé.

próbált szellemesked

A:

vagy

Piszoké rá sem hederített, ha* nem felmutatta a zöld felsőt:

— Ez voltál november negyediké előtt.

Majd a piros filjfót mutatta:

— És ez vagy most*

Raposa arca most valóban,

sok színt játszott. Kékült, zöl«

Mindenki csodálkozott. Nem dűlt, pirosodott, és nem ta- is a szavakon, hiszen jófor- WU szavakat, hogy vissza- mán ugyanazt gondolták mind vágjon.

annyian, hanem hogy Lengyel- Januárban az első taggyű- né Ilyen harcias. Máskor tíz lésre készült az új pártszerve- taggyűlésen se lehetett a sza- zet, mikor Kőnigné megkér- vát hallani. Raposa is meg- kezte Raposát, hegy hány foltokként, de azért megpróbált rintos bélyeget hozzon néki. nyugodt maradni. — Talán várnánk azzal a

— Az elvtársnőnek talán bélyeggel, elvtársnő. Tudja, van valarni kifogása ellenem? nép a pénz miatt, hanem

— Van. Hogyne lenne- Néz- még gondolkodom, hogy be- zen körül, hányán hiányoz- lépjek-e a pártba — húzogatta nak. Hárman is mondták, hogy a vállát Raposa.

nem lépnek abba a pártba, — Dehát ezt már navem- melyet maga szervez. bőrben elintéztük, maga is je*

— Dehát ml bajuk velem, volt az alakuló faggyúié- mit követtem én el? — kér

Fények a vizen

(Walter Giessking halálára)

A sebész kése még testedben vájkált: legyőzni mégis a lcgyözhctcilcnt; de te már tudtad, hogy hiába minden, s míg züm-zümmözött a sterilizátor, halk zene zsongott alvó ereidben.

Egy messzi-hangú órjás zongorából hangok peregtek elbódult agyadra; mosolyra húzta arcodat a mámor: csukott szemeddel épp Debussyt láttad, ahogy a tópart gyér füvén pihen.., a nap leszáll, már ég az első csillag, és fények táncolnak a hűs vizem,

KADAR ENDRE

dezte némi aggódással.

sen.

— Igen, Igen, dehát azóta

Még nem tudjuk,' mert történt egy és más. h

— Ahogy gondolja — hagy*

a részleteket nem mondják el, de biztosan okuk van rá — feleselt Lengyelné tőle szokatlan lelkesedéssel.

kezleten, párttaggyűlésen hevesen bírált s utána örült, ha valaki megszólította: „Te aztán jól megmondtad a magadét!”

Dr. Teremi Gábor

A GALAMB

Hollós vitéz

Kodolányi János:

BOLDOG

gerinces ember nem fél kinyit- jj

Nézd kérlek szépen, egy

.... . , . ,, teylt-1 orvos mfír régóta foglalkozik)

ni a száját jelentette ki f állatbiológiával. S ahogyan öf 1 y-vnv°- leereszkedően. felmondotta, úgy vette észre.) Mikor ^tán elszabadultj»galambokról szóló szak-}

k°nw, amely részletesen Jog-)

lőtt életében. Először csak tájékozódott. Figyelte a rádiót, és a fővárosban dúló harcok alakulását. Kutatta a hangadók véleményét, s láthatja, hogy három dologgal lehet boldogulni. Gyűlölni az oroszokat, tele torokkal ordítani,

hogy magyar «vagyok, és szid-11 galamb származásának ismerni a pártot. A magyarságát ugyan felesleges volt hangoztatni, azt úgysem hitte volna el neki senki, hogy eszkimó

magyarul tudott.

Ahogyan a tóba vetett kavics nyomán a hullámgyűrűk

lalkozik származásával, hasz-) nosításával, betegségeivel ‘ nincs.

Ez késztette arra, hogy alapos tanulmányozás és anyaggyűjtés után megírja könyvét, amely a történeti adatok, a

tetése után részletesen tárgyalja a galamb szervezetét és életmódját. A mű legnagyobb részét a fajtan tölti ki s magávagy hottentotta, hiszen csak ba foglalja a világszerte ismert galambfajtákat. Foglalkozik a sportgalambok röpte lésénél, valamint ismerteti a

A „Hollós vitéz”

János életregénye. írója első- sorban a katona Hunyadi János, a tőrök elleni barcok nagy hadvezérének arcélét

) A változó arcú és örökké ki- '!h sérletező író ismét új oldaláról mutatkozik be ebben a könyvében. Az Ormánság népi világát ábrázoló elbeszélések és 11 drámák, a bibliai és magyar történelmi táxgyú regények után most a széles társadalomrajz igényével jelentkezik.

A századforduló „aranykorát”, a ferencjázsefi „boldog békeidők” magyar társadalmát eleveníti meg a regény. Az ó előtérben egy erdész, Németh (> Gyula alakja áll, aki előbb a 0 feleségét taszítja el, aztán két nő, Kádi, a sváb cselédlány és Piriska, házvezetőnőjének Iá- Hunyadi nya hálójában vergődik. Németh „korrekt” ember — má- 1 sok szemében. Az író föltárja egyéniségének fejtett zúgait, lelkének titkos mélységeit. Németh életéből hiányzik a rajzoljai szeretet, önös lélek, akaratta- lan ember, az események já

ta magára Kőnigné megvetés* sei.

A hosszan tartó sztrájk és

RaposTTegTobT védekezés- ?gyéb fkok miatt februárban

nek látta a támadást. a Ín Ä- Na tessék, még el sem lehetett‘ A vAllalattol közel

felejtettük Rákosiék minden- £gyy<;n embert kell^U elbo' kiben ellenséget kereső gya- 7t*,. « 0 .

nakvását, már újra bizalmat- »„j* a

lansággal kezdjük. Én nem telmondólevelet, nem hitt a

most lettem kommunista, és ??fn?enek; fE őszorAU f

az is maradok. Ne akarjon ,ga?ga,tát kere?te fel mélt atengem senki eltanácsolni, Leg- ^nkoüva, majd Sutyor bá*

alább annyi jogom van a párt- 2'^ tk f a_,párt

hoz, mint bárki másnak. tézobizottságának tagja volt;

A jelenlevők nem ismerték . „tíf?k..azt m°Pdl^tok meg, a szereplését a munkástanács- P1 ® bl,'.notP mi a. banom? — ban, akik viszont mondhattak ha3t0f^ta bosszankodva, volna valamit, távol marad- _c?a^

tak. így aztán a vita is elült. telvAn^aS°d. Nem lehet

Feltevés alapján, mégsem le- Ml a^íSktóf^e^%^%*^%***%*%*%*%*%*%*%*%*^*%*»leget inni egyszerre. Mert

Ivettől csak fogfájást kaphatsz, ö — Mit, én, kétkulacsos? — meresztette a szemét.

RÉI/CinrM/ (l — Mondhattam volna hatot

DE-IVLIL^í\ ('is, akkor sem igen hazudnék;

i1 Raposa érezte, rrjiht öpti nyezet hatására, és egy új nőiéi a melegség, kigombolta az oldalán, akit majd az apja ke-t inge nyakát, mert úgy érezte, rés neki, egy új és más Né- i hogy megfullad. metfi Gyula lesz belőle. Az író ? — Szóval megint a kom- annyira más anyagból gyúrta munistákat üldözitek? hősét, hogy semmi sem indo- < Sutyor halkan megjegyezte: kolja ezt a befejezést. Sokkalt _ Csak nem akarod azt elhlhetőbbnek érezzük, hogy o mondani, hogy te kommunista

n

hősének alkatában rejlő nehézkedési erő törvénye szerint a szakadékba zuhan, vagy azt a másikat, hogy a régi asszony, az első feleség visszatér hozzá- Az erdész drámájával párhuzamosan kibontakozik az egész falu képe, ennek a Zengő aljában meghúzódó, észaíc-baranyai félsváb fészeknek a hét- ( ennek! — lihegte indulatosai' köznapi és ünnepi élete: a)és elrohant.

lassan partot érnek, úgy tér- fontosabb tennijedtek Budapestről a ic\sza_* valóit. De talán legnagyobb érvük. Nem Is lassan, hanem szé deme a könyvnek az, hogy tab-) nuneiwr, os esemenyeic mguldva érkeztek a vidéki vá- V ** ^ jcIcntosí tákszere* csak a szenvedély es

rosokba az egymást váltó . réwbcn » törökökkel vívott# az indulat vezeti. Résztvevője,

áramlatok. Mikor Pécsett a Magyarországon e<ldig ezzel t 1

városházáról és a Ná^or szálló senM nem foglalkozott. ( nagy

tornyáról leverték a vörös csil-1 Dr. Teremi Gábor orvosi te-11 lagot, Raposa is ott állt a tö- \ endői elvégzése után, estén-1' megben, a Széchenyi téren, s t ként, szabadidejében nem emésztette különösebb i könyvét, rajzolta a 16 színes gyötrelem. Nem tiltakozott,} mellékletet és a 108 ábrát, nem is helyeselt, csak számít-f amelyek emelik a könyv érte- gatta, mi lesz a következő jé-» Mt.

pés, mihez is igazodjék. } — Isme' munkához láttam Másnap a vállalatnál egyikr — mondotta — az akvarisztikgit munkatársa megkérdezi*; f tárgyköréből merítek témát.

templom, a kocsma, a leány-. Sok sikerrel a Városi Párt- kérés, a cséplés, az úri kaszi- — — *•*_*•“*““ ~~rl

nó. A családregényből így válik széles' társadalmi körképet, Kálóczival, a barátjával fölmutató regénnyé, s Németh }lá!kozott, családi éjiének fölbomlásácsaták ábrázolását adja. Emellett bemutatja a Kata! Hunyadi Itáliában eltöltött eszjendeij, rávilágít háborúkban való részvételre. Mindezeken túl — izgalmas leírást ad a kor intrikákkal teli 1 politikai életéről.

I nem alakítója a történteknek. Az író azt is érzékelteti, hogy az erdész elrontott életének legalább annyira oka a kor, amely ilyenné formálta, mint

századelő magyar társadalmának az erjedését. Kifosztott, szeretettelen, hazugságra épüli ez a világ.

törlesztett a Dunántúli Magvehu8zita{a saját természete. Ezért indokolatlannak érezzük azt a megoldást, hogy az író azzal köt csomót a szálak végére, hogy Nérpeth hazamegy apját meglátogatni Zalába, s ur utazás. az ősi ház és a családi köryagy?

— Szóval raelztok?

— Igen.

— És ha belépek a pártba— Csak belépnél.

— Hogy érted ezt?

— Ügy, hogy haszonlesőkre nincs szükségünk.

Na, majd utánanézek ér^

— Hallottál már Ilyet, ra'

ban, szétesésében ott érezzük a, clztak. Népi vesznek be 4 századelő magyar társadalmá-í pártba. Engem. Engem, érted?

Kém Is csodálom ■*' monejta kurtán s mint akinek

Nemcsak egyszerű adósságot' sietős a dolga, magárahagyt3

az utánabámuló Raposát.

tang vagy te Is mint a többi á- — mondta fogcsikorgatvatő, amikor kiadta a sokáig — Szóval így állunk? B1! méltatlanul elhallgatott Kodolányinak ezt a még 1949-ben __I ___

ír

ott regényét. A mű megJele-éZrebtülcrét tenyerébe rejtv® nésécel a magyar realista re-i vizsgálta saját arcát. Balfe'u' gényírás egy, az eötvösi-móri- i a szeme alatti pörsenés is c.zi hagyományokhoz méltó al-í gyógyult. Meg Is tapogatta. kotása vált az olvasók számáráé helyét. Nem talált semmi I hozzáférhetővé. (T. T.) f vetni valót magám