Dunántúli Napló, 1957. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1957-03-12 / 60. szám

2 NAPLÓ 1957. MÁRCIUS M. Mit tanulhatunk a bolgár Hazafias Arcvonaltól és mi legyen a népfronttal ? Nagyon sok szó esett az el­múlt években a Hazafias Nép­front munkájáról. Voltak leki­csinylő, túlzó és reális véle­mények és voltak olyan Ko­moly, határozott elgondolások és tervek, amelyeket ha meg­valósítottunk volna, a népfront ma jelentős tömegbázissal ren­delkező mozgalom lenne és az őt megillető helyet foglalná el társadalmi életünkben. De saj­nos, az elmúlt évek hibái rá­nyomták a bélyegüket erre a mozgalomra is. M'érf nélkülözhefeflen a népfront1? A történtek után sokan fel­teszik a kérdést, hogy vajon szükség van-e a népfrontra. A többség a józan meggondolás után igenlő választ ad, sőt el­kerülhetetlenül fontosnak te­kinti és türelmetlenül várja a kibontakozását Ugyanakkor találkozni lehet azzal a véle­ménnyel is, hogy teljesen fe­lesleges és nincs is reális lét­alapja szocahzmust építő tár­sadalmunkban. Mielőtt a létalapról vitatkoz­nánk, szögezzünk le egy tényt: sose tagadtuk, hogy a párt, néhányszázezres tagságával képtelen lenne a szocializmust felépíteni. Azok az emberek, akik a népfront létalapjának a hiá­nyát hangoztatják, egy kalap alá vonják a népfrontnak az elmúlt évekből adódé hibáit a létalappal. Ugyanis: mi lehet a népfront legfőbb létalapja’ Ha egy kicsit elgondolkozunk, kész a válasz: mindenekelőtt a dolgozó osztályok érdekközös­sége. Ilyen érdekközösség pe­dig van, hiszen a szocializmus építése nemcsak a munkásosz­tálynak, hanem a parasztság­nak és az értelmiségnek is ér­deke, és érdeke volt az elmúlt esztendőkben is. Mindebből nyilvánvaló, hogy egyáltalán nem a létalap állítólagos hiá­nya okozott bajokat az elmúlt években, hanem azok a hibák, amelyek a szocializmus építé­sét fékezték, s a népfront fej­lődését is visszatartották ha­zánkban. vünk tömegszervezeti alapra helyezkedve végzi a munkáját Bolgár testvérszervünk mun­kájának zöme a kulturális te­rületre terjed ki. A városi, te­rületi és falusi kultúrotthonok ott a Hazafias Arcvonal klub- helyiségeit képezik, természete­sen az Arcvonal irányításával, így vált testvérszervünk a nép­dalok, népitáncok és a népmű­vészet minden ágának eredmé­nyes támogatójává, a népha­gyományok elismert ápolójává, felfrissítőjévé és továbbfejlesz­tőjévé. A Hazafias Arcvonal foglal­kozik kül- és belpolitikai fel- világosító munkával is, ápolja és továbbfejleszti a népek test­véri barátságának ügyét is (Nincsenek például külön ba rátsági társaságok létrehozva) Már évekkel ezelőtt eljutott fejlődésének ahhoz a szaka­szához, hogy a különböző né­zetű emberek szabad véle ménynyilvánításl fóruma lett Mif is tehetne a népfront ? A Hazafias Arcvonal példája Az ciák európai népi demokrá- népfrontjellegű szervei közül a bolgár Hazafias Arcvo­nal teljesíti a legjobban a fel­adatát. Dávid Ferenc elvtárs, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára a napok­ban előadást tartott róla a vá­ros értelmiségi klubjában, amelyet kissé részletesebben ismertetünk, mert nagyon ta­nulságos számunkra. Dávid elvtárs tájékoztató előadásában a következőket mondotta el: A bolgár Hazafias Arcvonalat még a hitleri fasiszták ellen ví­vott háborúban hívta életre a kommunista párt. Nem is vi­tatkoztak ott arról, hogy szük­ség van-e rá vagy sem, és azt is egészen természetesnek ve­szik a néptömegek, hogy a Ha­zafias Arcvonalat a kommu­nisták vezetik. A Hazafias Arcvonalnak je­lenleg 3 millió tagja van, rend­szeres tagdíjfizetésekkel. Ebből már látható, hogy testvérszcr­Az értekezlet befejezése után a résztvevőkben az a véle­mény alakult ki, hogy a Haza­fias Arcvonal mindennapos munkája serkentő erő és jó példa a mi népfrontunk szá­mára. Hogy csak az utóbbiak­nál maradjunk: a nemrég le­zajlott ellenforradalmi esemé­nyek után természetesen ná­lunk lényegesen több azoknak a száma, akik csak részben ér­tenek egyet a párt és kormány politikájával. Az ellenforrada­lom kisebb-nagyobb zavaro­kat okozott az emberek gon­dolkodásmódjában, bőséges le­hetőség nyílt például a burzsoá nacionalizmus lélekmérgező gondolatainak és álhazafias frázisainak elterjedésére. Mindezért sok ember töpreng hovatartozása felett és nem ta­lálja meg az egyéniségének megfelelő helyét. Ebből indu­lok ki, amikor feltétlenül szük­ségesnek tartam, hogy hazánk­ban is megvalósítsuk a külön­böző világnézetű emberek vita­fórumát a népfrontban. így ve­lünk és nem a reakció embe­reivel vitatnák meg gondola­taikat azok az emberek, akik jóindulatú eszmecserékben sze­retnék a véleményüket nyilvá­nítani. Falusi és városi kultúréle- tünk befagyottsága arra kény­szerít bennünket, hogy a bol gár példához hasonló megöl dást keressünk. Véleményem szerint helyes lenne, ha a je lenlegi kultúrotthonok — az üzemiek kivételével — nép front-klubokká alakulnának á és szélesebbkörű lehetősége adnának a tömegek kulturális és politikai tevékenységének folytatására. A bolgár példa ismertetése természetesen nem azt jelenti hogy ezután sutbadobjuk régen kialakult és jól bevált módsze reinket. Szó sincs róla! Mi sem voltunk utolsók például a bel és külpolitikai felvilágosító munkában és még van néhány olyan jó tapasztalatunk, ami eredményesen felhasználha tunk a jövőben is. Mindeme] lett azonban nagyon haszno lenne a bolgár példából is ta nulni, hogy a Hazafias Nép front betölthesse megillető he lyét a szocialista társadalom ban. Bődis István a Hazafias Népfront városi titkára ZálopM a hátralékos Megyénkben általános je­lenség az adófizetés ha­logatása. Egyes gazdák egyenesen megtagadják az adókötelezettség teljesítését, mások bizonytalanul vára­koznak. Különösen kirívó az egyes járásokban. Ezért meg­kértük Jakab Sándor elv­társat a megyei tanács pénz­ügyi osztály vezetőjét, nyi­latkozzon a jelenlegi hely­zetről: — Az adófizetés február közepe óta megyeszcrte meg­indult. Különösen jól telje­sítenek a mohácsi és pécsvá- radi járás adófizetői, akik már teljesítették első két ha­vi adófizetési tervüket. Le­maradtak a sellyei és sziget­vár) Járás gazdái, akik csu­pán egy hónapra esedékes tervüknek tettek eleget. Nem szabad elhallgatni azonban, hogy a rosszul teljesítő járá­sokban is akadnak élenjáró kö-.iégek: mint például a sciiyei járásban Sumonv Kisasszonyfa, Gyöngyösmel­lék és Gyöngyfa községek — a szigetváriban Magyarluka- fa és Szcntlász'ó községek. A lemaradást mégis a sellyei és a szigetvári járások okoz­zák, de gyengén teljesítenek ezenkívül a pécsi, sásdi és siklósi járás dolgozói is. Az adókezelés most már a parasztság régi óhajának megfelelően a községekben történik. A községi tanácsok az adófizetőknek minden felvilágosítást megadnak. A felvilágosítás me’lett azon­ban a tanácsok felelősek az adóbevételi terv teljesíté­séért is. Természetesen akik­nek nem használ a szép szó. azokkal szemben alkalmaz­zák a jogos törvényeket is, azaz a hátralékok erejéig zá- logo'ásokat végeznek. Ezt kö­vetően hamarosan sor kerül a lezálogolt Ingóságok érté­kesítésére Is. A hátralékos gazdák azonban anyagilag is érdekeltek a kötelezettség pontos teljesítéséhen. Figye­lembe kell venniük, hogy zálogtárgyak hatósági úton történő értékesítése tovább 13 százalékos költséggel jár amelyet a hátralékos gazda nak kell megfizetnie — fc jezte be nyilatkozatát Jakab Sándor elvtárai Gazdaságos termetesre törekszik a Pécsi Bőrgyár vezetősége A Pécsi Bőrgyár dolgozói februárban 102 százalékra tel­jesítették az áruterme’ési és 105-re a teljes terme’ési ter­vet. Ez az eredmény magasabb az elmúlt év harmadik negyed­évi átlagánál! A februári mi­nőségi együttható is két száza­lékkal jobb volt, mint a tava- 'yi átlag. Minek köszönhető a jó ered­mény, amikor száz százalékos termelésre is csak az első ne­gyedév végére számítottak? Röviden: a fizikai és műszaki dolgozók összefogásának, együt tes erőfeszítésednek, szorgalmá­nak. Pedig komoly problémáik vannak. Ilyen többek között az, hogy olyan cikket is kell gyártaniok, ami nem kifizető­dő és nemhogy javítaná, ha­nem alaposan lerontja a gaz­dasági eredményeket. így van­nak a ráma-kruppon gyártásá­vá! is, amiből az ország bőr­gyárai közül nekik keli a leg­többet gyártaniok. Mégis — mivel e cikk előállítása nép- gazdasági érdek — eleget tesz­nek, de állandóan keresik a kiutat: mit tehetnének, hogy a kecske is jóllakjon, de a ká­poszta is megmaradjon. Va­gyis: a techno'ógiai eljárások esetleges megváltoztatásává’ miként lehetne a ráma-krup- ponlermelést is gazdaságossá tenni. Vannak rajtuk kívülálló dől gok is, amelyek befolyásolják a gazdaságosságot. A cserző­anyagoknak csak egy bizonyos fajtájú összetétele jó — leg- a'ábbis az önköltség alakulá­sát tekintve — a bőrök ki­dolgozására. Ha ezekben több­ségben van a drága csotző- anyag — máris megdrágult bőr. Márpedig a beszerzés nem rajtuk múlik, hanem egyik külkereskedelmi szervünkön Nekik kell mielőbb segíteni r bajon, hogy a bőrgyárban e té­ren se legyen probléma. Az a terület, ahol a legtöb­bet tehetnek és tesznek is: a minőség javítása. A nemrég történt fizetésrendezés lehetőve teszi a bőrös szakma legjobb jai tudásának teljes k'bontaiko zását s ezzel együtt a szorti mentek javítását is. Egy és ugyanazon bőrből lehet jobbat» is, gyengébb minőségűt te elő­állítani. A bőrgyár dolgozói az előbbit vá’asztják. A bőrö­ket alaposabban, nagyobb munkaráfordítással dolgozzák ki — igy jobb minőséget kap­nak. A jobb minőségű bőr jobb osztályozást kap és igy maga­sabb árbevételt biztosit. Az év eleje óta eltelt rövid idő alatt elérték. ho?y egy-két forintos munkabér-többlet ráfordítással 5—6 forinttal magasabb árbe­vételt biztosítanak. S ez kizá­rólag a pontosabb, alaposabb munkának köszönhető. Javulást eredményezett a munkában az is. hogy mint közvetítőt — kikapcsolták a NYEKESZ-t és most közvet­lenül a Tannimpextől igénylik a gyártáshoz a bőröket. Meg­mondják, milyen bőrökre van szükségük és ez a szerv igé­nyeik szerint szerzi be kül­földről azokat. A gyár vezetői szeretnék elérni, hogy legalább egy évvel előbb megkapják a tervet, hogy annak végrehajtá sára legjobb tudásuk és igye kezelők szerint felkészülhesse rusk. Fontos lenne ez azért is mert a bőrök kidolgozása élőt már háromnegyed évvel meg kell rendelni a nyerse nyago1 S ha a rende’és után tervmó dosítást eszközölnek — ez csal hátrányosan befo’y ásóikat ja gazdaságos tenme’ést. A gyár igazgatója az MSZMP és a munkástanác vezetőségével rendszeresen megbeszéli a termelést érintő problémáikat. Havonta is vizs gáfják az eredményeket, hi bákat és megszabják a tenni- va’ókat. A munkásak pedi szívesen hajtják végre a fel adatokat, mert bíznak veze tőikben. Bíznak abban, hogy vezetésükkel olyan eredménye kot érhetnek el, amely az év végi nyereségrészesedés kiosz tásaker a borítékok súlyán i megőrződik majd. Harsány! M. VITA: A szülő és az iskola Ma, amikor az elleníorrada- masztott követelésekben is. Az te lom részleges leverése már megvalósult, a felzaklatott ke­délyek csillapulóbain vannak és minden jelenség a konszolidá­cióra mutat, ismét felszínre ke­rült az iskolai és családi neve­lés közös alapra hozásának gondolata. A társadalomban le­folyt események nyomot hagy­tak tanulóinkban, melyek nem könnyen törölhetők ki. A va­lóság az, hogy tanulóink ma­gatartásában történt válto­zás, mégpedig a fegyelem ro­vására. Tehát az iskola és a szülői ház szoros kapcsolatá­nak megvalósítását, az ellen­forradalmi eseményeknek a tanulókra való helytelen hatá­sa is sürgetően követeli. Nem volna helyes, ha csak ezt a vonalat néznénk, mert a hibák többsége nem az el­lenforradalom hatásaként ke- 'etkezett. Vizsgálva a prob­lémákat, nézzük meg talán előbb a régóta megoldásra vá­rókat. Általánosítható az a tapasz­talat, hogy azok a szülők nem látogatják az iskolát, akiknek gyermekükkel az iskolában' te probléma van. Egyesek az em­lítettek közül azt hozzák fel mentségül, hogy szégyellik gyermekükről csak a rosszat hal'ani a pedagógusoktól. Ez a vélemény úgy gondo’om, hogy kiigazításra szorul. Min­den le’kiismeretes pedagógus meglátja a gyermekben azt a jót te, melyen keresztül a gyermek befolyásolható, hely­telen magatartása megváltoz­tatható. Sajnos ez a tapaszta­latom, hogy nem minden szülő ’‘■meri úgy gyermekét, ahogy ke’lene. Egyes esetekben kide­rült, hogy bizonyos terü eteken a nevelő jobbon ismeri nevelt­jét, és így tanácsot tud adni a szü’őknek. Nagyon sok szülőt elfog’alt- "ága akadályoz meg abban, hogy megismerkedjék gyerme­ke összes prob’émáival. A baj itt szokott kezdődni. De az is igaz, hogy minden szülő elfo­gult gyermekével, ezt nem te ’ehet megváltoztatni, azonban törekedni kell arra, hogy az el­fogultság ne a gyermek hi­báinak elnézésében nyilvánul­jon meg! A gyermek egyénisé­gét kell megismernünk, de gátló körülmény munkánkban, hogy egyes szti'ők gyermekük otthoni viselkedését szépítve hozzák tudomásunkra. Lássa meg végre minden szülő, hogy a pedagógusok segíteni akar­nak. Az orvos is csak úgy tud gyógyítani, ha ismeri a beteg­ség okozóját. A nevelő és szülő kapcsolata csak akkor lesz helyes, ha felderítik azokat az okokat, melyek helytelen irányban hatottak a tanulóra. Nagyon nehéz közös neve­zőre jutni a tanulók iránt tá­kola hiába írja elő, hogy a ta­nulók csak engedéllyel láto­gathatják a mozi és színházi előadásokat, ha a szülőknek csak egyrésze teszi ezt magáé­vá. Míg lesznek olyan szülők, akik 13—14 éves lányukat bá- . lókba viszik az iskolai tiltás ellenére is, addig követelésünk csak írott malaszt marad. Előfordult, a szülő szentesí­tette. hogy 13—14 éves lányá­hoz házhoz járjon a 20 év kö­rüli udvarló. Más szülők sok­szor gátolják a nevelőket kö­telességük teljesítése közben, mert gyermekükkel ietagadtat- ják magukat, ha otthon van­nak. Hogy lesz az ilyen gyer­mekből őszinte ember? A szü­lők kis hányada nem tud la és nem is törekszik arra, hogy tudja: gyermeke hol tölti isko- lánikívüld idejét? Az em’ített példák egyes jelenségek de a legtöbb iskolában előfordu'nok, így eléggé szomorú képet ka­punk a helyzetről. Nem va­gyunk pesszimisták, mert a szülők többsége jó kapcsolatot tart fenn a nevelőikkel, de úgy gondolom, hogy a problémák ilyen konkrét bemutatását nem lehet elmulasztani. A szülők lássák meg amit esetleg csak a pedagógusok látnak. Az említett problémákhoz jött még az elleníorrada'nra következményeként a tanulók helytelen politikai állásfoglalá­sa. Ez a kérdés sem lehet előt­tünk közömbös.. A tanulók sztrájkja — mely talán csak utánzás alapján történt —, is megmutatja, hogy tanulóink nincsenek tisztában feladataik­kal. Az álhazafiság, mely ta­nulóinkban mint hazafiság »es­tesült meg egyes esetekben (orosz óra elleni tüntetés) nem hiszem, hogy az eseményeket józanul értékelő szülőket nem gondolkodtatna eL E gondola­tok konkrét formába való ön­tése azért történt, hogy lássuk azokat a területeket, ahol köl­csönösen segíteni kell egymás­nak. E problémák megoldásá­hoz nem elég a tanár családlá­togatása és egyéb Iskolából ki­induló alkalmak megteremtése. A legfontosabb feltétele e problémák megoldásának a szülők érdeklődése. Nem akarom a nevelés min­den hibájáért a szülőket fele­lőssé tenni, mert nem lenne igazságos, de fel kell tenni a kérdést, hogy a tanuló hol van többet, otthon-e, vagy az isko­lában? A kérdés eldöntése részben választ ad arra, hogy a pedagógusok felelőssége mel­lett meg kell látni a szülők fe­lelősségét is. Nagyon helyesnek tartanám, ha ebben a vitában nemcsak pedagógusok szólal­nának meg, hanem a szülők Isj Stámusz Árpád a belv. leányiskola igazgatója másodviraqzás... JZ ÖREG HIVATALNOK véletle- nül csöppent bele ebbe a vidám társaságba. Pedig négykor elrakta az iratokat, lezárta az Íróasztalt, fogta a kabátját, hogy megyen haza, útközben vesz egy csokor virágot az asszonynak, mert nőnap van, örül neki bizonyára. Be kell mennie a Csemegébe ts, ke­nyérért, meg két üveg sörért, felesége- lelkére kötötte reggel, nehogy elfeledje. Szóval indul haza, de a másik irodá­ban úgy látszik senki sem készülődik. Tologatják össze az íróasztalokat, föl­hajtják a szőnyeget, valaki cipeli az emeletről a lemezjátszót meg a rádiót. Horváth, a könyvelőségből megállít­ja az ajtóban: — Te U marad) itt Jóska bácsi.. 11 Az asszonyok táncolni akarnak, van egy kis italunk is .. ( S mielőtt szólhatott volna, a nők kö­rülfogták, lehúzták a kabátját, kezéből kivették a táskáját, lenyomták egy szék­be és már koccintottak is vele. Nagy a lárma, a rádió bömböl, a nők énekelnek, már kapják is el sorra a férfiakat és megtáncoltatják őket, mert ma nőnap van, ünnepelnek ...Az öreg hivatalnok­ról pedig kezdetben megfeledkeznek, de nem is bánja, mert ő, — nem táncol... Nem bizony. Húsz egy néhány éve már, hogy nem karolt táncra asszonyi dere­kat. Most ötvennydlc éves, nemsokára nyugdíjba megyen, fura lenne most ide- oda csoszogni, valamelyik fiatal gépíró­lánnyal. Hej... pedig valamikor., i megnézhették ám őt, amikor elkapta va­lamelyik lányt s kiállt a terem közepé­re! Meg-megtáncoltatta úgy a lányokat, hogy bízlstan még nagymama korukban is megemlegetik. IIE RÉG VOLT EZ, azóta két évti- zed elsuhant szép csendben dere­seid feje fölött. Nem táncol. Pedig nagy itt a vigasság! Ez az üveg bor is — amit valaki eléje tett —, erősen fogyófélben van, elég rohamosan iszik, hiába ízlik, bár ebéd előtt van, éhomra talán meg is ártana, de valahogy máma jól esik ez a bor. Átjárja a testét, mintha fia­talodna hirtelen, frissebbnek érzi ma­gát mint bármikor. „De csak lassan a testtel öreg...!“ — inti saját magát. Érzi, hogy a szive is hevesebben ver, valami kellemes kábult bódultságot érez amikor nézi a fiatal asszonykákat, lány­kákat. hogy sürőgnek-forognak itt az or­ra előtt a muzsikára. Ahogy így elme­reng magaclé. észre sem veszi, hogy né­hány nő körülállja és egymásnak ka­csintgatva valamire készülnek. Az öreg felrezzen: •— No Jóska bácsi...! Gyerünk tán­colni! Magáért jöttünk ..,! Az ősz hivatalnok fölkapja a fejét: — Mit? Hogy én értem? Szó sem le­het róla gyerekek! Én húsz éve tartom a fogadalmamat. Nem táncolok...! — Hogy nem-e?! — kiáltja egy szőke asszonyka. — Majd meglátjuk! S ezzel hirtelen az öreg hóna alá nyúl­nak, fölállítják, éppen a szőke asszony eléje áll és már tartja is a karját úgy, hogy az öreg derékon fogja. Nagy a ne­vetés, a lányok sikongatnak, valaki az öreget előrenyomja, az asszonyka pedig elkapja és már pörög is vele a kör kö­zepén. A lemezjátszón éppen a „Mam­bó“ forog, tüzes, gyors és főleg szokat­lan tánc ez az öregnek, de valahogy belejön a táncba, lehet hogy az a liter villányi mozgatja a lábait, vagy mi fene, de Jóska bácsi előtt most már szerte­foszlik a ködös múlt emlékhalmaza és táncol, táncol... forog... énekel.. a körülállók tapsolnak ...de nem >át eb­ből semmit, csak táncol... táncol. \f.lR AZT SEM TUDJA, hogy kivel, hiszen a nők egyik kézről a má­sikra adják, mindenki táncolni akar a kedves, öreg Jóska bácsival, az öreg hi- vatalnokkal... aki most éli második virágzását. . — R -*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents