Dunántúli Napló, 1957. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1957-03-24 / 71. szám

4 NAPLÓ 1957. MÄRCTOS «4. A számok tükrében A pécsi bányászok kéthavi munkájáról Akik figyelemmel kísérték a pécsi bányászok novemberi és decemberi termelését, tudják, hogy nagyon sok erőfeszítésbe került a jelenlegi napi 300 va- gonos termelés elérése. No­vemberben és decemberben a bányák állapota nagyon lerom­lott, a munkások nagyrésze el­hagyta munkahelyét, a fejté­sek száma 53-ról 23-ra csök­kent, az ellenforradalmi ele­mek aláásták a munkafegyel­met, s mindez nehezítette, hát­ráltatta a tervszerű termelő- munka visszaállítását. A pécsi bányák jelenlegi termelése csak 5S.8 százalé­ka a múlt év februári ter­Az elővájási munkát végzők száma viszont 75.5 százalék, a fenntartóké pedig 134.2 szá­zalék. A produktív műsza­kok aránya a tavalyihoz viszo­nyítva tehát mindössze 06.4 százalék. Ez pedig, ha valóban növelni akarják az össziuvmi teljesítményeket, tovább nem tartható. A pécsi tröszt Vezetői is lát­ják a hibát. Mivel a bányaálla­pot romlása nagymérvű volt (a vágatok 26.4 százaléka még most sem megfelelő) és az új fejtések előkészítése valamint a hazafelé haladó fejtések szá­mának 29-ről 67 százalékra va­ló növelése fokozott fenntartá­si és elővájási tevékenységet követelt nél igyekeznek a költségeket csökkenteni, de ennek ellenére még mindig nagyon drágán termelnek. * Érdekes például, hogy míg 1956 szeptemberéhen 100 fo­rint kifizetett bérre 9,69 mázsa szén jutott, 1957. ja­nuárjában csak 4,06 mázsa. melésnek. De mivel a most bázisadatul szolgáló múlt évi februári ter­melést a péosi bányászok csak sok-sok pótműszakkal, 8 és fél­órás munkaidővel és a jelen-: léginél 12,2 százalékkal több ipari munkással érték el, el­mondhatjuk, hogy a pécsi bá­nyászok eredményesen birkóz­tak meg a feladatok zömével és ma is eredményesen har­colnak a hibák kijavításáért, a termelés növeléséért, gazdasá­gosságának megteremtéséért. Tervüket jelenleg is teljesítik és meg van a. remény, hogy termelésüket a tervezett mér­tékben a következő hónapok­ban is fokozni tudják. Persze nagyon sok még a tennivaló. Ha csak a számok tükrében vizsgáljuk meg a pé­csi bányászok elmúlt két havi tevékenységét, abból is kide­rül, hogy ma a pécsi bányá­szok legfontosabb feladata: fokról fokra javítani az össz- üzemi teljesítményeket, mert ettől függ nemcsak a termelés növelése, hanem gazdaságos- tóga is. De nézzük a számokat! A pécsi bányászok összüzemi teljesítménye — az improduktív és pro­duktív műszakok rossz ará­nyát a létszám növelésével akarják megváltoztatni. Sajnos, a létszám növelése egy­re nehezebb s félő, hogy ha a pécsi tröszt nem kap sürgős segítséget, ez akadályozni fog- ■ja az összüzemi teljesítmények növelését. Nagyon sok szó hangzik’el mostanában a pécsi bányaüze­mekben Is az optimális telepí­tésről, mint a fejtési teljesít­mények növelésének legfőbb biztosítékáról. A múlttal szem­ben e téren értek is el jelen­tős eredményeket, amit bizo­nyít, hogy a fejtési teljesítmé­nyek februárban már elérték a múlt év' februári teljesítmé­nyek 91.2 százalékát. Sőt ja­nuárban a fejtési teljesítmény valamivel magasabb is volt, mint februárban. Megelégedés­re azonban itt sincs semmi ok. Sőt, ha összehasonlítjuk, hogy tavaly februárban egy fejtésre 660 műszak esett egy hónapban s most februárban csak 550, ak kor látjuk, hogy A 100 forint munkabérre eső termelés még februárban sem érte el a tavaly februárinak 50 százalékát. Nagyon szomorú számok ezek. Azt mutatják, ho gyan nem szabad dolgozni. A pécsi bányászok mindig arról voltak híresek, hogy a legolcsóbban termelik a szenet, örvendetes, hogy erről most sem mondtak le, s tervet készí­tettek az önköltség csökkenté­sére. Az utolsó negyedévben már 287 forintért akarnak egy tonna szenet termelni, de ha le hét még olcsóbban. A végre­hajtásához már hozzá is kezd­tek, legutóbb 147 külszíni mun­kakört szüntettek meg, s ha most a bányászlétszámot is nö­velni tudják, nem is lesz olyan nehéz e cél elérése.' A termelés, a teljesítmények növelése azonban nemcsak a műszaki feltételeken múlik, hanem a bányászok magatartá­sától, szorgalmas, jó munkájá­tól is függ. Szomorú, de soha és ez kétségtelenül befolyásolta az összüzemi teljesítmények alakulását. 1956 februárjában 26 708 műszakot mulasztottak. Most februárban 20 418-at. A mulasztott műszakok száma most kisebb, de csak azért, mert a létszám is kevesebb 785 fővel. Annál súlyosabb, hogy míg tavaly februárban 754 mű­szakot mulasztottak igazolatla­nul, most több mint a kétsze­resét: 1 674-et. Ehhez nem kell kommentár. Mindenki világo­san látja, hogy ilyen nagyfokú fegyelmezetlenség mellett nem lehet eredményes munkát vé­gezni. A számok összehasonlítása megmutatta. mennyi min­dent kell még tenniük a pé­csi bányászoknak, olyan sok fegyelmezetlen­ség nem történt a pécsi bá­nyaüzemekben, mint az el­múlt két hónapban, hogy eredményes, gazdaságos munkáról beszélhessenek. Sok nagy feladatta^ már megbirkóz tak. Ismét 44 fejtésük van, ez elegendő ahhoz, hogy az év végére elérjék kitűzött célju­kat, a napi 380 vagonos terme­lést. Tény, hogy nagyon nagy szükségük van az új munká' sokra, de legalább ennyire szükséges a munkafegyelem megszilárdítása, a teljesítmé­nyek növelését biztosító szer­vezettség fokozása, az egyes munkanemek közötti helyes arányok kialakítása, mert ered ményük csak akkor lesz tartós, ha nagyon sürgősen hozzákez­denek a hibák kijavításához. Mesterfalvi Gyula sűríteni kell a fejtések te­februárban januárhoz vi­lepítését, természetesen úgy, szonyítva 18,8 százalékkal hogy túltelepítés ne legyen. emelkedett. Bármennyire jelentős emelke­désnek tűnik ez, nem lehetünk vele megelégedve. A februári összüzemi teljesítmény ugyanis csak a 70.1 százaléka a múlt év februárinak. S ennek nem­csak a munkaidő csökkenése, a bányaállapot romlása az oka. Van más is. A produktív és az improduktív műszakok aránya az egyik. A jelenlegi fejtési lét­szám ugyanis mindössze 58.8 százaléka a tavaly februárinak. Különösen Szabolcsra és Pées- bányatelepre vonatkozik ez, mert Vasason sikerült megtar­tanak a legjobb arányt. A teljesítmények növelésé­nek rendkívüli fontosságát mu tatja a pécsi bányaüzemek bér- és más költségeinek ala­kulása is. Míg 1956-ban átlag 187 forint volt egy tonna pécsi szén önköltsége, ez januárban 409, februárban 356 forintot telt ki. Az utóbbi két hónap önköltségének alakulása ' már mutatja, hogy a pécsi tröszt­Ml Baranyában? Lpül Pécs legszebb útja A nyugati városrészen olyan út építését kezdték meg a közelmúltban, ame­lyik nemcsak Pécshez, ha­nem — túlzás nélkül . mond­hatjuk — bármelyik európai fővároshoz is méltó lesz. Az út a Megyeri úttal köti majd össze az új városrészt. A Tüzér utcai sporttelep dé­li oldalán csatlakozik majd a Nagyvárad utca folytatása­ként a város úthálózatához. Jelenleg még csak az ala­pozási munkánál tartanak. Lánctalpas traktor vontatta fogas hengerrel egyengetik a dömperekkel odaszállított földtömeget. Az út méretei azonban így is — születése napjaiban is — lenyűgözőéi:. Ha elkészül, huszonnégy mé­ter széles lesz. Tizenhat mé­ter szélességű lesz a jármű­vek számára készült beton­burkolatú úttest, ezt kétol­dalt két méter széles virág­ágyak szegélyezik és választ­ják el a két méter széles gya­logjáróktól. Ha az időjárás közbe nem szól, akkor áprilisban megkezdhetik az út kövezi sét, az év végéig pedig befe­jezhetik a betonozását is. A Baranya Megyei Nötanács ajándékokat osztott szét olyan édesanyák között, akik 1957 március 8-án szültek. A me­gye területén még számos olyan édesanya van, aki a Nemzetközi Nőnapkor adott életet gyermekének, de ezek­ről a Baranya Megyei Nőta­nácsnak még nincsen tudomá­sa. Éppen ezért azzal a kérés­sel fordul ezekhez az édes­anyákhoz, hogy március 8-án született gyermekükről a Nő­tanács címére küldjenek be ve az ország jelenlegi gazda­sági helyzete miatt azonban ® jéggyár megépítésére idén már nem kerülhet sor. E helyett ®- városi tanács elkészítteti a pé­csi műjégpálya tervezetét. .4 műjégpályát a jövő esztendő­ben a mohácsi országút és ft Fürst Sándor utca közötti ré­szen építik meg. A Pécsi Szénbányászaié Trösztnél l®mét megkezdték a bányász szakfilmek bemutatá­tanácsl igazolást (Pécs, Városi ®^t. Március 2l-én volt az elja Tanácsháza, III. emelet 116-os szoba). Erre azért van szükség, hogy a külföldi asszonyok aján­dékát az ő címükre is mcg- küidhessék. Pécs város tanácsa úgy ter­vezte, hogy ebben az esztendő­ben Pécsett jéggyárat létesít. A közbejött események, illet­bemutatő az igazgatóság szárr vitel! osztályán és a kultúr­teremben. Bemutatták a szén- jövesztés gépesítéséről készí­tett kisfilmet, a 8-as számú sporthíradót, valamint a „Hős vagy szájhős” című szatirikus kisfilmet. A filmeket a kerüle­tek lakosai előtt is levetítik. A közös vagyon védelmében A nagyharsányi Ságvári Termelőszö­vetkezet újra meg­alakult és visszalé­pett a jogaiba. . Él­vezi mindazokat az előnyöket és lehető­ségeket, melyekkel égy évvel ezelőtt is bírt, de terhelik, a korábban felvett adósságok, hitelek., így az idén is fizetni" kell a részleteket, s hogy fizethessenek, vissza kell állítani a közös vagyont. Itt kezdődik a ne­hézség. Ugyanis a felosz­lásnál mindenki fo­gott és vitt mindent, akár járt, akár nem. S most kevesen akad­nak, akik sietnének a kivitt vagyontárgyak visszaszállításával. — Tavaly tíz lókapa volt a- nyilvántartás­ban. Most csak ket­tőről tanúskodik a felszámolási jegyző­könyv. Nyolc szőrén- szálán eltűnt. Olyan is akad, aki csupán tíz hónapig volt tag­ja a termelőszövet­kezetnek. Belépéskor nem hozott lovat a közösbe, de mikor ki­lépett, kötőszárat tar­tott a kezében. Má­sik paraszt göbét vitt ki; Most visszaadná,- . de követeli, hogy fi­zessenek tartásdíjat. Arra azonban nem gondol, hogy annak­idején senki sem erő­szakolta rá a göbét. Maga fogta, maga vitte. A göbe azóta már lemalacozott. A termelőszövetkezet tagságán és jóindula­tán múlik, fizet-e tartásdíjat a kilépett tagnak. Kovács Ferenc ak­koriban egy rozoga, régi típusú vetőgépet hozott a közösbe. A kilépéskor egy 16 so­ros, kanalas modem gépet vitt el. A jogaiba visszahe­lyezett termelőszövet­kezetnek lóra is, gö- bére is, vetőgépre is szüksége van. Kell, mert az adósságot sem Kovács Ferenc, sem a többi kilépő nem fizeti meg. Ez­ért követelik vissza a közös vagyontárgya­kat, melyek jogtala­nul állnak a kilépett tagok udvarán. A napokban felszó­lításokat küldenek szét a volt tagoknak s ha annak 15 napon belül nem tesznek eleget, akkor a tör­vény értelmében és szigorával járnak el. Ezt követeli a közös vagyon védelme, a tagság érdeke. (Gáldonyi) A Siklósi Faipari Vállalat , kísérleteket folytatott deszka­pótló előállítására. A kísérle­tek beváltak és a deszkapótlót deszka helyett mennyezetek burkolására használják. A vál­lalat méhkaptárakat is készít az állami gazdaságok, tangaz­daságok és termelőszövetkeze­tek részére. Márciusban 5(1 ín nagy Boconádi kaptárt gyátj tanak.-L A mohácsi rendőrkapitány-* ság izgatás bűntette miatt elő" zetes letartóztatásba helyezte Kömyel Erzsébet külterületi postakézbesítő, borjádi lakost * V) Az egerági fiatalok tervbe­vették, hogy szabadtéri színpa­dot építenek. Ugyanakkor el­határozták azt is, hogy társa­dalmi munkával kultúrparkot is létesítenek. A terv szerint az avatóünnepséget a nemzet­közi munkásosztály nagy ün­nepén: május elsején tártját meg. T'irTWTTTTWTTTTTTTTTWTTVTVTTWTTTTTrTTVTTTTTTTTTTTTTTTTTTWWTTTTtTTTTyVTTtTTtTrTTT^ Kifürkészhetetlen a gyermeki lélek. gyanakodva A három Sándor-fxvér gyanakodva mér végig s kérdő pillantásokat vetnek az intézet igazgatójára. Tőle várják a nem mindennapi dolog nyitját: ki ez az ember7 Miért jött? Mit akar? Mert a három kisfiú több mint egy eszten­deje él itt ebben az eldugott kis kastélyban s őket meg soha senki, — de senki meg nem látogatta, sem anya, sem rokon, sem ismerős. Pedig, amikor a többi fiúk közül valakinek látogatót jelentenek be, akkor valamennyien leszaladnak az udvarra, hogy a slátogató sze- retetéből egyetlen kis sugarac&ka rájuk is essék: ... Hisz nincsen az az állami gondoskodás, amely — a legjobb akarat mellett is — pó­tolná a szülői szeretetet. Gyuszi a legidősebb, szőke, félénk termé­szetű, fehérbőrű, gyengécske kisfiú, 11 éves. Sanyi kilenc éves, feketehajú (anyja fia) rendkívül szép gyerek, bátyjánál bátrabb, kissé ábrándozó lélek. Janika a legkisebbik, nyolc esztendős lesz nemsokára, szintén feketehajú, kékszemű gyermekszépség. Apjuk esztendőkkel ezelőtt meghalt fia­talon, valami kór és a bánat vitte sírba. Az asszony pedig... — Apátokat ismertétek-e? Gyuszi igen csak erősítgeti: — Én láttam. Szerettük a papát... Csak.. • meghalt. . — Anyátok? Vele ml van? Gyuszi merően a padlózatot figyeli, a má­sik kettő egykedvűen plslogat az íróasztalon 'lévő tintatartóra. Hallgatnak, de a szemek árulkodnak: a mama... igen ... a mama.. * — Mikor találkoztatok anyátokkal utol­jára? Janika nem emlékszik, Sanyi azt mondja: tavaly... — Akkor Pécsen voltam az intézetben. A mama egyszer ott ment el az ablak alatt egy emberrel... Kiáltottam neki, föl is nézett, de nem szólt, csak ment a bácsinál. Egy kicsit gondolkozik, aztán megjegyzi még: azsNFf a MAMÁNAK­hogy nézett ki? Én nem láttam soha. Azt sem tudom hova költözött. De kérdezze meg X asszonyt, 6 ismerte, mert nála volt a lakó­nyilvántartó köny. csak — Pedig följött volna ...Én tudom, biztosan nem ért rá a mama... S még bólint is fejével, hogy elhitesse ve­lünk: a mama szereti őket. csak sohasem ér rá... De majd egyszer eljön, úgyis eljön... Hát fstenem! — sok a dolguk a felnőtteknek! Bizony sok a dolguk a felnőtteknek. Sok­szor olyan sok, hogy tulajdon gyermekükről is megfeledkeznek... De a gyerekek nem fe­lednek! A Sámdor-fivérek nem feledik, hogy van édesanyjuk, csak az édesanya olyan na­gy on-nagy on megdöbbentően feledékeny... • Szürhe karácsonyt értünk meg 1956-ban. • Nagyok voltak az or­szág gondjai, bánat és gond emésztette az em­bereket is. De a gyerekekkel nem szabad éreztetni a tragédiát, nekik meg kell adni azt, ami karácsonykor megjár. A Sándor-fivérek meglopták. Fölhúzós repülőgépet, játékautót „pótkocsivar, légpipát, játékkockát, szalon­cukrot, almát, diót, süteményt és nagyszerű ebédet, amit az intézet lakói közösen fogyasz­tottak el a nagy karácsonyfa alatt. Ez a kará­csony, majdnem tízezer forintjába került a megyei tanácsnak... (Elismerés ezért a vég­rehajtó bizottságnak...!) — De mit kaptak hazulról? — Semmit, — felelik egykedvűen a gyere­kek. — Otthonról, a mamitól,, semmit? Janika, a legkisebbik — ki eddig egy szót sem szólt, — most elmosolyodik és újságolja: — De én írtam ám a mamának! írtam neki, hogy gyógyuljon meg minél előbb... Az ám! S fürkészve néz körül, vajon mit szólunk mi ehhez, hogy ő ilyen „stramm” kis fiúcska, • -^cdkezlk meg a mamáról. De mi nem szólunk semmit* Csík az igazgató simogatja meg Janika fejét. Mert ehhez nincs is mit mondanunk. I Lenne, de nem lehet. Mert az ember nin­csen fából, és valamennyiünket úgy érnek ezek a tiszta, gyermekes szavak, mint a szív­re hulló kövek... A mama nem beteg. Gyu­szi, Sanyi s Janika is tudja, hogy nem beteg. Csupán csak ezzel magyarázzák távollétét... Mert ugye, ha egy anya nem látogatja meg gyermekeit, csakis, de csakis beteg lehet. Nem tudom, hogy Súndomé hogyan fogadta gyermekeinek levéléi. Pirult-e, szégyenlette-e magát, amikor a levelet fölbontotta? Arcul csapta-e a levél, amely gyerekes írással vala­hogy így kezdődhetett: „Tudatom veled Édes­anya, hogy mi jól vagyunk... Gyógyulj meg Édesanya...” Ebben a nyolc esztendős fiúcskában több a szeretet és érzés, sokkal több, mint szülőany­jában ... Elbúcsúzom a gyerekektől: — Mit üzentek a mamának.:.? — Hogy jöjjön el, mert a Janika minden éjjel sir..-, , A szomszéd utcában keresem X-nét, de csak felnőtt fiát találom otthon. Pizsamában nyit ajtót, most operálták, nem akar a hu­zatban állni, bevezet a szobába. — Kérem, anyám nincsen itthon, de arról az asszonyról, Sándoméról én is tudok egyet- rnást. Kérem.annak az asszonynak van öt gyereke.; > Hogyan? öt? A fiatalember elmondja, hogy három Sándor gyerek az állami gyer­meknevelőben van, egy kislány — valószínű Zsuzsi a neve — kórházban hónapok óta, de az anyja azt sem látogatja, s egy kisfiú, az ötödik, rokonoknál Kaposváron. A Janiha... minden éllel... sir... A Janika... minden... éjszaka... min­dig. csak sir... Lüktetnek az agyamban a szavak még napokkal a látogatás után is, amikor Sándomé felkutatására indultam. A gyerekek által megadott címen nem találtam, az az öregasszony. — oki valószínű a házmes­ter, — jól ismerhette Sándomét, mert két­értelmű mosollyal adta tudtomra: — Oh! Már sokan keresték, de mindig csak férfiak. Különben meg már a nyáron elköltö­zött. Nem tudom hova. Tudok egy másik címet is, közel a Hunyadi utcához. Öcska, régi húzós csengő gombja du- dorodik ki a ház kapujából. Egy alacsony, ' szőke asszonyka nyit kaput. — Igen, igen. Itt lakost. Másfél hónapja költözött el, mi jöttünk a helyébe. Egy ma­gányos cxsszony volt, Csinos, jól öltözött, Hogy ‘— Rossz nő volt kérem. Férfiakat hordott a lakásra, panaszkodtak a lakók Is. Sőt, va n két barátnője, egyik alacsony, molett szőke nő, a másik ugyancsak alacsony, sovány, be-, esett arcú fekete topis elvált asszony, ők U- Sándomé hoz hordták a férfiakat. Egyébként Sándomé a Nádorban ütötte fel a tanyáját azelőtt. Két barátnője nem igen járt a Ná­dorba, mert meglehetősen kopottan öltöztek. Egyébként nem tudom most hol tartózkodik. Két hónapja legalább nem is láttuk a kör­nyéken, lehet, hogy a várost is elhagyta. A télen egy idézést küldtek a rendőrségről, va­lami lopás ügyben. Azóta eltűnt. Nagyon „dör­zsölt’ nő volt. Többet nem tud. S ennvi eléts fit. Nem tudom, hol keres­sem az asszonyt. S egy­általán: érdemes-e? Mit is mondhatnék ennek a nőnek? Adjam át az üzenetet? Hogy a Da­nika minden éjszaka sir?" Sándomé szívéig nem hallatszik el a gyermeksirís. Ez a szív kihűlt, megkövesedett ti ( De Janikából azért mégis majd ember i lesz. i i RAB FERENC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents