Dunántúli Napló, 1957. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-12 / 36. szám

VILÁG PROLETARIAT EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XXV. ÉVFOLYAM, 56. SZÁM ARA 50 FILLÉR KEDD, 1951 FEBRUAR 12 Mai számunkban: Bulgcmyin elvtárs levele ^dervauerhoz A Pravda a magyar eseményekről Száz munkás* visszavesz a porcelángyár Nem lesz „különadó44 Ifjúságunkat továbbra is a tudományos materializmus szellemében neveljük Dr. Jóboru Magda művelődésügyi miniszterhelyettes beszéde tanítottunk. Ezeket a hibákat gyorsan és következetesen ki­javítjuk. Egyet azonban hatá­rozottan leszögezünk: tankönyveinket a jövőben is a tudományos materializmus szellemében írjuk és e sze­rint neveljük fiatalságunkat is. Minden pedagógustól megkö­veteljük, hogy ifjúságunkat olyan szellemben tanítsa, amely a fiatalságnak és az or­szágnak is hasznára válik, Jóboru elvtársnő ezután a hitoktatás kérdéseiről beszélve elmondotta, hogy most előtér­be az a probléma állt: kielégí­tettük a vallásos szülők kíván­ságát, de elhanyagoltuk a má­sik oldalát a dolognak, azt, Lapzárta fl bánya nem átjárőházi- Ha a széntermelés januári és februári előirányzatait ás az elért eredményeket nézzük, azt kell mondani, hogy jól dolgoznak a baranyai bányászok. Az elmúlt hónapban például mindkét szénbányászati tröszt dolgozói jelentősen túlteljesítették tervüket. Ha azonban ft jelenlegi termelési eredményeket a múlt év októberi termeléssel hasonlítjuk össze, látnunk kell, hogy az a napi 540—550 vagon szén, amit a baranyai bá­nyászok a felszínre küldenek, bizony még sokkal keve­sebb a szükségesnél. Éppen ezért az ország arra kéri a bá­nyászokat, hogy a lehetőségeket jobban kihasználva, ad­janak az eddiginél több szenet. El kell ismerni, hogy a bányászok többsége ma már igyekszik e kérést teljesíteni. A bérrendezés növelte a munkakedvüket, hatására lényegesen javultak a teljesít­mények., A termelés, a teljesítmények emelésének azonban még számos akadálya is van. Ilyen például a létszámhiány és ennek megszüntetésével együtt járó kellemetlenségek. Mivel az ipar más területein átmenetileg csökkentek a munkalehetőségek és nem utolsósorban a magas bá­nyászfizetések hatására, sok olyan dolgozó is elhatározta, hogy bányász lesz, akinek ez korábban eszébe sem jutott. A pécsi bányaüzemekben például csak januárban 858 új munkást vettek fel. Sok új munkás jelentkezett Komlón is. örülni kell ennek, hisz szinte kivétel nélkül minden bányaüzem létszámhiánnyal küzd (Komlón még 1200 új munkás kellene), de sajnos, az örömbe egy kis üröm is vegyül. Mégpedig az, hogy az új munkások egy része átjáró- háznak nézi a bányát. Egyesek közülük alig. hogy „vé­gigsétálták” a kötelező hat napot, máris szedik a sátor­fájukat és úgy odébb állnak, hogy gyakran még köszönni is elfelejtenek. A Pécsi Szénbányászati Trösztnél az em­lített 858 felvétellel szemben nem kevesebb, mint 318 le­számoló volt januárban, Igaz, a 318 között voltak olyanok is, akiket hozzájárulással engedtek el, de a többség az előbb említett „vándormadarakból” kerül ki. „Jobb is, ha az ilyenek elmennek, hisz úgy sem lesz belőlük soha jó bányász” — mondják róluk az öregebb bányászok. Ebben igazuk is van és nem is szólnánk róluk soha, ha rövid kirándulásaik nem okoznának tetemes kárt a bányaüzemeknek. Mert először is hat napig sétálnak a bányában, nem csinálnak semmit, de fizetést azért kap­nak. Másodszor: beleszámítják őket a létszámba, de nem termelnek vagy eleinte még nagyon keveset s így ront­ják a teljesítményeket^ Harmadszor: mire betanulnak, odébb állnak, tehát akadályozzák a szervezett munka ki­alakulását, nem beszélve arról a kárról, amit a munka- fegyelem lazításával okoznak. S így lehetne folytatni tovább. Egyesek amikor búcsú nélkül távoznak, elfelejtik leadni a munkaruhát, a gumi­csizmát, s a bányaüzemek — mint legutóbb Béta-aknán is — nem tudják megfelelően felszerelni az olyan új mun­kásokat, akik valóban bányászok is akarnak lenni. Látszatra nem nagy dolgok ezek. A széntermelésre, a bányaüzemek munkafegyelmére azonban nagyon rossz hatással vannak. Azzal, hogy ma már semilyen különösebb következményekkel nem jár a korábban önkényesnek ne­vezett munkahely változtatás, senkinek sem szabad vissza­élni. Gondolja meg előzőleg mindenki akár tízszer is, hogy akar-e vagy sem bányász lenni, de ha már határo­zott, akkor tartsa is be a szavát. Ma, amikor mindennél jobban szükség van a szénre, elsősorban olyan bányászok kellenek, akik nem félnek a munkától, akik valóban dol­gozni akarnak. A bányászok fizetése kétségtelenül a leg­magasabb fizetés. De senki ne ringassa csalóka ábrán­dokba magát. Minden bányában igenis meg kell dolgozni a bérért, méghozzá sokkal több, nehezebb munkát kell vé­gezni, mint az ipar bármely területén. Most, amikor a bányaüzemekből ki-bevándorló mun­kásokról mondunk véleményt, meg kell azt is mondani, hogy nem minden esetben a távozó új munkás a hibás. Hibás az is, aki rózsaszínűre festi a bányászok munká­ját, noha azok fekete szénnel dolgoznak, de hibás az is, aki durva magatartásával elriasztja az új munkásokat. Mert vannak ilyenek is, akik még elfeledkeznek az em­beri magatartás törvényeiről, akarva-akaratlanul vándor­botot nyomnak egy-egy új munkás kezébe, mert gyakor­lat hiányában még nem végzik el úgy a munkájúidat, ahogy szeretnék. Szólni kell ezen kívül azokhoz is, akik a legényotthonok lakóinak sorsát intézik. Bármennyire népszerűtlen is ez az intézmény — egyelőre még szükség van rá, nincs más megoldás. Éppen ezért az üzemek ve­zetői, a szakszervezetek most már valóban törődjenek a legényotthonok lakóival, segítsenek, hogy ezek a szállások otthonosak, barátságosak legyenek. Ehhez nem is annyira, pénz, mint inkább jóakarat szükséges. S ahol a vezetők­nél a jóakarat a szeretettel, az emberek iránti felelősség- érzettel párosul, ott szívesen maradnak a munkások, meg­szűnik a vándorlás is. • vathöígyek igény ei- : ne k megfelelően, va­Megszünfették a túlzott központosítást iÄSX a mezőgazdasági szakigazgatásban] JgJgE Ä • készül el az üzemben. A földművelésügyi mindsz- A jövőben igyekeznek meg- Egyik legfontosabb céilja volt: De nem is akármi- tériumban is megtörtént az át- teremteni az összhangot az ál- az átszervezésnek, hogy az ed-s lycn szandálok ezek. szervezés. Erről illetékes he- Jam céljai és a termelőik érdé- diginél lényegesen olcsóbbá te-* Az angol lányok és lyen tájékoztatták a Magyar kei között, elsősorban a terme- gyék a mezőgazdasági igazga-« asszonyok a pehely- Távirati Irodát. lak anyagi érdekeltségének tást és a termelés irányítását.: könnyű lábbeliket A jövőben lényegesen növek- megteremtésével. Gondoskod- Ezt jelentős mértékben elérték; szeretik. Nekik ké­a hal- vajszi­------„r--------------------------------------— a-„—, —„„_ .,-----------------------, —, ,—„ __ fehér hogy t ovábbra is fenntartsál-: felszerelés, növényvédelmi, ál- gi apparátus dolgozóinak lét-S tűsarkú — alig né- a mezőgazdasági termelés terv- latgyógyászati szerek, stb — számát több mint ötven száza-: hány dekás szandá- ' tékkai : tok, amelyek haton ló Pedagógus tanácskozás Pécsett 1:578 Az egész kérdés megoldásá­ért foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy nem volna- e helyes a hitoktatást elkü­löníteni az iskolától? Ezután a nyelvoktatásról be­szélt. Elmondotta, hogy a jö­vőben tágabb lehetőséget nyújtanak az orosz nyelv ta- (Folytatás a 2, oldalon) Szombaton is száz százalé­kon teljesítették napi tervüket a baranyai szénbányák. A pécsi tröszt üzemei 266 vagon sze­net termeltek. Pécsbányatele- pen 853, a szabolcsi kerületben 1X55, Vasason pedig 656 tonna szenet küldtek felszínre. A komlói tröszt üzemei kö­zül szombaton a Béta-aknán érték el a legjobb eredményt. 120.3 százalékra teljesítették napi ters üket. A komlói tröszt­höz tartozó többi üzem — Nagymányok és Szászvár kivé­telével — szintén száz százalé­kon felül teljesítette napi ter­vét. A komlói tröszt bányái­nak termelése 3127 tonna volt. 5000 kíscsibe Vasárnap délelőtt Pécsett a járási tanács dísztermében a megye pedagógusai közül mint­egy háromszázan jöttek össze, hogy megbeszéljék a pedagó­gusokat érintő legfontosabb kérdéseket. A tanácskozás elő­adója dr. Jóboru Magda műve­lődésügyi miniszterhelyettes volt. Dr. Jóboru Magda előadásá­nak bevezető részében foglal­kozott azzal, hogy mint politikai és gazdasági életünkben, úgy iskoláink­ban is megkezdődött a kon­szolidáció. A konszolidáció azonban nem megy simán, még mindig ta­pasztalhatók egyes iskolákban túlkapások, amelyek például abban is kifejezésre jutnak, hogy számos helyen a haladó, a kommunista pedagógusokat, a kommunista szülőd: gyerme­keit igyekeznek elszigetelni. Az ilyen jelenségek ellen — mint mondotta — a leghatá­rozottabban fogunk fellépni. Jóboru etvtársnő ezután az októberi események fejtegetése során elmondotta, hogy kapi­talista restauráció fenyegetett Magyarországon; Számos he­lyen azért nem látják, ezt, tisz­tán, mert az események nem mindenütt voltak egyformák. Ezután bővebben foglalkozott címmel hirdette meg varieté ne}c, de legtöbbet mégis Gén- nyit újráztatták. Meg azzal a kérdéssel, hogy milyen műsorát az Országos Cirkusz CSV Sárinak, Rátonyi Róbert- gyezte viccesen: ■világnézetben folyjon az ifjú- vállalat amelyet hétfőn a nek’ Gyenes Magdának.-., De — Látom, kedves közönség. ság nevelése? ’ ' hiszen ha a kritikus őszintén önök jól bírják az — ülést! — Az ifjúság nevelése terén L SU Ferenc terem°en mutat- akarja, leírni, hogy kiknek volt A jó szórakozás feledtetni voltak hibák — mondotta. — ^ be. sikerük, hát folytatnia kell a tudta a 20 perc késést (délutá­A marxizmus-lendnizmus el- — Na igen! — hát így is le- sort a 2 Vikárisz plasztikus ni előadás) és a gyengén fii- vernék gyakorlati megvalósító- hét rendezni egy műsort — akrobatákkal, Kelly zsong- főtt nézőteret, miért is legtöl*- sa során számos körülményt folt a vélemény, a jó véle- lőrrel, Puskás Sándor ének- ben télikabátban nézték végig kevésbé vettünk figyelembe, meny. Mert kacagás, taps ju- művésszel, a 2 Dodisz rongy- az előadást. Kacagás közepette nem egyszer az élet nem tá- talmazta az előadókat. Kik- labda számával, a zenészek- még a széngázt sem éreztük masztotta példákkal alá, amit nek is tapsolunk? Mindenki- kel egész a konferansziéig. annyira, amellyel a kályha S amit még feltétlen meg „kedveskedett” a vendégek- kell említeni: a színészek nem nek. kérették magukat, hanem a. — Minden pénzt megért — sok tapsra ismét és ismét új- hallottuk a végén. Nos, ha nem ráztak, csaknem mindegyik is „minden pénzt”, de nem művésznek „ráadás” számot is csalódtunk. Olyan „előleget” kellett adnia. „Szegény” Rá- kaptunk — amely akár „fize­A báni állalmi gazdaság kiváló Ayúkállománnyal rendelkezik A fyúkfarmon 3500 sárgamagyart ne­hogy ne érhessék attrocitások veinek. Ebből 170 azokat a gyermekeket és szü- törzskönyvezett és löket, akik nem kívánnak tojásait külön gyűj hitoktatást. Megemlítette, hogy tik. A törzsköny- ezen a téren történtekért nem vezeti; állomány át lehet mindenben csak a peda- lagosan 170 tojást gógusokat hibáztatni, számos tojik évente. A re- esetben hibásak a szülők is. kord azonban — 223 tojás — mesz- sae felette van az átlagnak. Az igazi haszon azonban a kelte­tés. A gazdaság­nak három 10 000- es keltetőgépe van. Január 19-én rak­ták be az első to­jásokat és szom­baton jöttek elő a peflyhes kis csi­bék; A szombaton kelt csibéket a ba- bairci állami gaz­daságnak adjál: át. A jövőben még 13 600 tojást kel­tetnék ki. A kö­vetkező kelést egy hót múlva várják. Attól kezdve he­tenként 5—6 ezer csibét küld piacra a bán állami gaz­daság; TAVASZI ELÖLEQ ie je­Lengyelország és Japán felveszi a diplomáciai kapcsolatokat szag intézményei vagy magán­MiiMiiiaMHiiinniMiii lUNiUMiiMiinmiiiMiHnkiHiaiHiiiimiWiniHiiuiiMtc kálóm eifio Űj modellek készülnek a cipőgyárban Peking (MTI): Az Uj Kína hírügynökség a PAP-ra hivat- személyei a másik országgal tonyi Róbertnek már „össze- festvek” is beillett. kozva jelenti, hogy a Lengyel sz*mbcn ‘Oszthatnak. esni sem volt ereje” - an*­Népköztársaság és Japán kor-.’ mányának képviselői február: 8-án New Yorkban egyezményt; írtak alá a két ország közötti; hadiállapot mgeszüntetéséről: és a diplomáciai kapcsolatok; újrafelvételéről. A két kor-; Apróc&ka ^ te. mány kölcsönösen nagykövetet: 2áftfc térképén Szi- nevez ki egymás fővárosába. ; getvár> „^iyet hon- Az egyezmény kimondja.: á<mban és más nyu­hogy a két ország az ENSZ alap: gati nagyvárosban okmányának célkitűzéseihez és* bizonyosan effVre elveihez tartja magát. Kölcsö-j többször hoznak szó- nösen megfogadja, hogy sem; ba> fa a2 örökösen közvetlenül, sem közvetve, sem* változó divatról van gazdasági, sem politikai vágyj szó. Igaz, hogy nem ideológiai okokból nem avat-: a szigetvári lányok kozik egymás belügyeibe. Az; és asszonyok dikiál- egyezmény értelmében mind-j jófc fl divaAot, de kö­két ország lemond azokról aj züliik nagyon sokan követelésekről, amelyeket a; ott dolgoznak a cipő­két ország közötti hadiállapotj gyárban, ahol a ieg- következtében bármelyik or-j elkényeztetettebb di­(—ray) színárnyalatú, bár­sonyos tapintású talp­béléseibe, ügyes ke­zek aranyos márkát nyomnak. Ezekből né­hány pár a „belföl­di“ asszonyok lábát is díszíti majd, de készülnek itt szandá­lok kimondottan bel­földi forgalomra is. Ezek csau-szinben már ugyancsak ott vannak a futószala­gon, s belőlük napon­ta száz pár, gondos csomagolásban dobo­zokba kerül. S hogy tetszik majd a pécsi lányoknak, asszonyok nak? Bizonyára na- .gyon, mert nagyon kényelmesek, lapos, úgynevezett flett-sa­rokkal és hátul kér­ges, fecskefarkos meg oldásnak. Színük sem lesz mindennapos --- <i csau mellett kék és zöld, később talán drapp színben gyárt­ják őket. A közelmúltban át­lagosan mintegy tíz százalékkal emelték a gyár dolgozóinak fizetését. Azóta a mű­vezetőknek, a főmér­nöknek csak a legrit­kább esetben kell minőségi kifogást emelniök. A gyártott szandálcipőknek — majdnem száz száza­léka elsőrendű. Sőt. Napi 400 pár első­rendűnél is jobb, extra minőségű. Ezek ért a külkereskedel­mi szerv páronként 8 forinttal többet fi­zet. Ez napi 3 200 forinttal több terme­lési értéket jelent a gyárnak, ami 50 pár szandál önköltségi rá­fordításának felel meg. Saját modellező és mintavágó részleg működik egy idő óta a cipőgyárban. Ste- fandel Károly veze­tésével most is szebb- nél-szebb modellek készülnek, amelyek­kel tavaszra a belke­reskedelmi szakem­bereket akarják meg lepni. A gyár vezetői­nek az a terve, hogy a pécsi cipőnagyke­reskedelmi vállalat­tal olyan kapcsolatot teremtenek, amely­nek segítségével min­dig tudni fogják, mire van szüksége a vásárlóközönségne k. A raktár a gyár „mintaterme’f Itt minden fazonból sor­sok pár vár csomago­lásra, elszállításra. Itt kapnak halvány rózsaszínű burkolatot a rózsaszín szandá­lok, itt csavarják zi­zegő fehér selyempa­pírba a fehér tipegő­ket, hogy végül arany feliratú, fehér cipös- dobozokba dugják valamennyit. Ez a szandálok gyári út­jának utolsó állomá­sa. De itt is, min ti bárhol az üzemben. —- tisztán, vigyázva, szinte dédelgetőén bánnak velük. Azért, mert mint Magyar József, a gyár fő­mérnöke mondta: — Ez is hozzátar­tozik ahhoz, hogy mindenütt, ahova el­jutnak ezek a szan­dálok — megemleges­sék a Szigetvári Ci­pőgyárát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents