Dunántúli Napló, 1957. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1957-02-09 / 34. szám
2 N A PLŐ 1957 FBWTMn # 1 El a kezekkel a szövetkezetektől! Megyénk községeiben október 23 óta az ellenforradalmárok fő támadásukat a termelő- szövetkezetek ellen Indították. Egy cél vezette őket: szétverni a szövetkezeteket, amely egyesítette a parasztokat, főleg a földnélküli és csekély földdel rendelkező kisparasztokat a jobb élet megteremtésére, a kizsákmányolás ellen. A szövetkezetek szétverésével akarták elérni, hogy ne legyen falun a szocializmusnak szervezett gazdasági egysége, amely eredményesen küzdött és küzd a volt földbirtokosok, főjegyzők, csendőrök, és a spekuláns nagygazdák népelnyomó, kizsákmányoló rendszere ellen. A reakciós erők elsősorban a jól gazdálkodó termelőszövetkezeteket támadták. Tudták: a jó gazdálkodás, a jó jövedelem csábítóan hat a parasztokra. Ezért nem nézték és nem nézik ma sem, hogy a tagságnak tetszik-e a közös gazdálkodás, akamak-e továbbra is közösen gazdálkodni, nekik csak az a fő, hogy a termelőszövetkezet felbomoljon s ők visszakapják földjeiket. Arra spekulálnak, hogy majd a termelőszövetkezetből kilépő szövetkezeti tagok — főleg a földnélküliek és kisparasztok — mint napszámosok, vagy cselédek művelik majd meg földjüket és nekik csak a hasznot kell zsebre vágni. Céljuk elérésére mindent megtettek és megtesznek ma is. Ahol nem ment szép szóval, ott fegyverrel próbálkoztak. Fegyverrel kergették széjjel például a harkányi termelőszövetkezetet is, amelynek tagjai nem is gondoltak a felbomlásra. Ez érthető, hisz nemrég készült el a melegházuk is, amely már az első évben — nem kevesebb, mint negyed millió forint jövedelmet hozott. A volt tsz több tagja már keresi a módot arra: hogyan tudnának újból közösen gazdálkodni. Hasonló módszerrel igyekezett a reakció megyénk legnagyobb országoshírű szövetkezetét, a mágocsi Béke Termelőszövetkezetet is szétrobbantani. Azt hangoztatták: ha saját jószántukból nem oszlanak, akkor kijönnek a bányászok és azok majd feloszlatják a termelőszövetkezetet. A mágo- csiak nem hallgattak a reakció híresztelésére, mert tudták, hogy a becsületes bányászok egyetértenek a szövetkezeti gondolattal és támogatják a szövetkezeti gazdálkodást már csak azért is, mert így több mezőgazdasági termék kerülhet a piacokra. A somberek! termelőszövetkezet elnökét névtelen levélben 5 megfenyegették: agyonütik, ha ! továbbra is a szövetkezet egy- ■bemaradásán munkálkodik. ■ Másutt már nemcsak fenyegetitek, hanem cselekedtek is. A 5 szigetvári járásban Szentdénea belterjesebb gazdálkodás _ _ {nhmnrüio 5sen< a sellyei járásban, Piskón vagy föld nélkül maradtak. ogyiu joumeroje m^tt széthordták a tér........................................ sz erette volna megkondítani a lélekharangot. Az olyan termelőszövetkezetek állták legjobban a vihart, amelyek főleg nincstelen és kisparasztokből tevődlek össze. Ezek kezdik most is a termelőszövetkezetek létrehozását. Vajon miért? A reakciósok, élen Mindszenty hercegprímással elsiették a dolgot. Ugyanis számos községben azzal biztatták a kevés földdel rendelkező, vagy földnélküli tagokat: lépjenek csak ki bátran a szövetkezetből, oszlassák fel, ne féljenek, lesz napszám bőven az ő birtokaikon. Ezt tették Sellyén is, a helybeli prókátorok, ahol szintén elszámolták magukat s a tsz-tagok meg is mondták véleményüket: „Tudjuk mi, hogy mi jobb nekünk: a harmados kukorica, a részcsaratás, vagy a közös munka géppel és az-e, amikor a mienk a'jövedelem és nem azokc, akik munka helyett kényelmesen pipáznak a tornácon. Mint a sellyeiek, a megye számos községében átláttak a szitán, egyre jobban felismeri parasztságunk az ellenforradalom célkitűzéseit. Ennek ellenére mégis sok tsz-t sikerült felrobbantaniok, s most főként a szegényparasztok törhetik a fejüket: mi lesz velünk, hova megyünk dolgozni, napszámból sohse keressük meg azt, amit a termelőszövetkezetben kaptunk. Válaszút előtt állnak, nem tudják mihez kezd jenele, hisz szövetkezeteik feloszlásában ők kevés földdel Tehát nem lesz szükség arra, hogy napszámba menjenek a szegényparasztok a nagy gazdához, nem lesz szükség arra hogy a saját jobb jövőjük építése helyett a ku- lákok, a földbirtokosok igáját húzzák. A dolgozó parasztság szövetkezeti gazdálkodásé bomlasztó és a tagokat fényé gető elemeknek pedig azt üzenjük: el a kezekkel tektől! a szövetkezcA nép állama lehetőséget ad ahhoz, hogy mindenki a mag? módján egyénileg, vagy szövetkezetben dolgozzék. Éberen őrködik azon, hogy sem az egyiket, sem a másikat senki meg ne sérthesse. Éppen ezér: nem tűri el azt, hogy bárki megakadályozza a szövetkezni akaró parasztokat abban, hogy közösen dolgozzanak. Aki ezt nem altarja megérteni, azzal majd a szocializmust építő ország fogja megértetni. Zákányt József A pártmunka hétköznapjaiból A kommunisták már beléptek?... Egy nöhány alapszervezetben gyakran hallani ilyesféle véleményt: „Aki kommunistának érzi magát, az már belépett a pártba'1... S hiába a jóindulat, a baráti tanács s a türelmetlen szemrehányás is, hogy nem lesz jó, ha a közeledés helyett a szakadékot mélyítik egyes volt MDP-tagok és a mostani párttagok között. Vajon igaz-e ez a nézet? A pártszervezeteket többnyire idősebb, a munkásmozgalomban kipróbált elvtársak vezetik, akiknek kommunista magatartásukhoz, a párthoz és a munkáshatalomhoz való ragaszkodásukhoz semmi kétség sem fér. Szavaikból a párt féltése is kicsendiil: nem akarnak többé karrieristákkal egy fedél alatt lakni, óvjak a pártot a hizel* gőktöl, a számítóktól, akik a lejtőre vitték őket, sok ezer elv« társ életét keserítették meg. Egy valamiről azonban megfeledkeznek. Ha ugyanis közelebbről vizsgáljuk a dolgot, nyomban szcmbeötlik, hogy a régi tagok egyharmada vagy a jobbik esetben a fele tartozik az ríj párthoz. A többi ezer és ezer — a megyében is — az karrierista, azokat nem az eszme, hanem önző, személyes érdekek vittek a pártba? Nem! Október végén, november elején a búza elvált a konkolytól. A számítók teljes fordulattal az ellenforradalom szekerébe fogták magukat. Rájuk semmi szükség! Az események azonban nagyon nagyon sok becsületes párttag fejét is megzavarták. Azért kerültek válságba, mert ami történt, abban naivon nehéz egycsapásra eligazodni, és még ma is tépelődnek, gondolkoznak — önmagukban. Az okos magyarázat, a jó szó nagyon is elkél ezekben a hónapokban és — várják is. Azoktól, akik előbb felismerték, hol a helyük: az idősebbektől, a tapasztaltabbaktól. Az utóbbi húsz esztendőben | melő^ve&ezet^ Jószágait rcaknem meakéKzererőrfött =Az így sz6thordott Jószágok csaknem megkétszereződött !órtéke többtízezer forintra rúg. elvittek a termelőszövetkeze területe. Oka a paraszt biz- 9tektS] takarmányt & egyéb tos szerződést kot a cukorgyár- « vagyontárgyat j/ ral. Megtermelt terményét jó • „ , . , _ áron átveszik. Azonkívül kap i, Meg kell mondani: ahhqz, termelői cukrot és állatainak nagy tápértékét tartalmazó ré- S.ulHn a reakció, ft^za járult az paszeletet és melaszt. A terű- í\hogy* termeloszovetkeze- f ,, - _ ... .. «tok vezetői és tagjai nem gazleti növekedés mel.ett elertuk -Hálkodhattak a saiát belátásuk az 1035-ös termésátlagokat. Ez a fokozottabb az ;sz^rin^» fölülről, íróasztal mela fokozot.abb gépesítés és az ;löl irányították őket, többször egyen! parasztok jobb müve- [el5forduU> hogy. egy’ lópatk(>. : láshoz szükséges összegért is a : lési módszereinek az eredmény„e; , «járási tanácshoz, vagy a járási Megyén/k az országos cukor- ; bankfiókhoz kellett fordulniok. répa termelésben is kedvező : Ezt csak tetézte, hogy jónéhány helyet foglal eL Különösen a ■ tagot úgy kényszerítettek a kö- nyugati járásokban — így a íZös útra szigetvári, sellyei, sásdi járás- j Mindezek ellenére jónéhány i1 , ,, a termoteru.et 1,8 2,6 ; termelőszövetkezetünk kiállta százalékán terme.nek cukor- ;a r^ja zúduló vihart, pedig a répát. Ugyanakkor a szigetvári ;reakció már az egész termelőjárás szép termésátlagokkal is «szövetkezeti mozgalom fölött dicsekedhet, melyek elérik, sőt : nem egyszer meghaladják az országos átlagot. A cukorrépa- terme'.és igen szépen felien- 9 dűlt a siklósi járásban ás, ahol E nem egy termelőszövetkezet • dicsekedhetett az elmúlt évek- • ben 200 mázsán felüli átlag- ! gal. : Baranyában is — mint min- J denütt az országban — első- ; sorban a termésátlagok foko- * zása a legfontosabb feladat. A í cukorrépaművelés alatt álló 5 területek már teljes mértékben ; biztosítják a cukorgyárak szá- ■ mára a munkát és az ország 9 cukorellátását. Az átlagok E azonban tovább fokozhatok 5 helyes talajkezeléssel és a ve- ■ tőmagok gondos megválogatá- j savai. 9 A legutóbbi kormányhatáro- 5 zat is a nagyobb termésátlagok ■ elérésére serkenti a' parászto- ■ kát. Egy forinttal felemelték a 9 cukorrépa átvételi árát. Két 9 kiló kristálycukor helyett hár- 5 mat kap a termelő mázsán- ■ ként. Azonkívül ingyen vihet 9 haza a cukorgyárból 65 kiló 9 nyers répaszeletet vagy há- 9 rom kiló szárított szeletet és 5 fél kiló melaszt. j Mit jelent ez a parasztnak? I Ha egy gazda 100 mázsa cu- 9 korrépát termel — amit köny- 5 nyen elérhet — ezért 1000 fo- ■ ránt készpénzt és 300 kiló kris- ■ tálycukrot kap. A répaszelet és 9 melasz nagyobb állattartásra, 9 bel tér jesebb gazdálkodásra 5 serkenti. E Most folynak megyénkben is ■ a szerződéskötések. A jövedel- 9 mezőbb és belterjesebb gaz- 9 dálkodás fokmérője lesz, hány ■ paraszt vállalja, hogy idén • több répát szállít a cukorgyár- 9 oak, mint az elmúlt években. 2 A forradalmi munkás-paraszt kormány a szocialista nagyüzemi gazdálkodás érdekében hozta azt a rendeletét, amelyben kimondja: a fölszabadult földeket és az állami hitelek fedezésére megmaradt gépeket, Ingóságokat, elsősorban az újonnan alakuló termelőszövetkezeteknek kell adni. Ezzel a forradalmi munkás-paraszt kormány előmozdítja azt. hogy a felbomlott termelőszövetkezetek tagsága önszántából újból ráléphet a szövetkezeti útra. Nyitva áll tehát továbbra Is a parasztság boldogulásának útja, amelyben annyira érvényesülhet a tagság akarata, hogy még az alapszabályukat is maguk készíthetik eL Mi mindig a szocializmus melleit fogunk kiállni! A Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség ideiglenes megyei bizottságának ülése Az Ifjúmunkás Szövetség ideiglenes megyei bizottsága összeült a szakszervezetek megyei tanácsa épületében, lévő helyiségében. Az elmúlt hónapokban végzett munka értékelése és a jövőbeni feladatok szerepeltek a napirenden, amelyekről Mitzki Ejrvin, az Ifjúmunkás Szövetség ideiglenes megyei bizottságának elnöke számolt be: — Mintegy 10—12 szervezetünk működik mar‘ a mégyé- bén — Komlón, Meszesen, az uránáumbányánál, a belvárosban, a Pécsi Kenderfonóban, Sásdon, Mohácson és egyéb helyeken — mondotta — előkészítő bizottságok alakulásáról kaptunk hírt a bőrgyárból, kesztyűgyárból, a Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalattól stb. A Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség tehát ha egyelőre lassan is (a 'egtöbb helyen még nem ismerik a fiatalok), de tért hódít a munkásfiatalok, a kereskedelmi vállalatok és a hivatalok :fjúsúga között. Ezt bizonyítják még más tények is: az Ifjúmunkás Szövetség szilveszteri bált, később pedig olyan sikeres asztalitenisz versenyt ; rendezett, amilyenre — a sport szakemberek szerint — az utóbbi években nem volt példa : ! Az alapszervezetek működésével kapcsolatban az ideiglenes megyei bizottság a leghatározottabban és félreérthetetlenül leszögezte: — örömmeli'fogad minden olyan hírt,.amely új alapszervezet alakulásáról számol be, hiszen az a célja, hogy megnyerjük az Ifjúmunkás Szövetségnek a megye üzemeiben, .hivatalaiban és kereskedem! vállalataiban dolgozó ifjúságot. Ott azonban, ahol a szervezet esetleg ellenforradalmi befolyás a’á kerül és népi demokrácia ellenes csoportosulás jellegét ölti magára, az ideiglenes megyei bizottság kénytelen lesz közbelépni és a működési engedélyt visszavonni. A Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség egyetlen szervezete sem lehet spanyolfal az elleniforradalmárok sötét céljai számára, mert a programból is kiderül — mi mindig a szocializmus mellett fogunk kiállni. Az ideig’enes bizottság tagjai ezután beszámoltak saját szervezeteik életéről. Futács Kálmán arról értesítette a többieket, hogy jól sikerült klubesteket tartottak az urániumbányai ifik: Strácz András a nemrég megalakult belvárosi szervezet erőteljes fejlődéséről beszélt. Hasonló szellemben szóltak a többiek is és elmondották: a komlói Május 1 kultúrotthon népi tánccsoportja az Ifjúmunkás Szövetség nevén akar szerepelni, a meszesá fiatalok pedig nagyon várják már a megyei aktívát... Ezzel is búcsúztak egymástól: jövő pénteken találkozunk. Utána pedig — a megyei aktíva útmutatása alapiján — munkatervet készítünk és megindítjuk a harcot a megye munkásifjúságának, a ke- reskede’mi vállalatoknál és a hivatalokban dolgozó fiatalságnak megnyeréséért. Jle gtj iin k éhezek ! Két kSnyv fekszik előttem! \ TalátUfrzás \a ..sziámi iluelc'-kd Az egyiknek fehér a borítólapja és ez áll rajta: „Ellenforradalmi erők a magyar októberi eseményekben“, a másikon egy fénykép látható: géppisztolyos német katonák civileket kísérnek és a kép alatt ez a szöveg olvasható: „A horogkereszt rémtettei“. Mindkettőt oluas- tam és egyre inkább arra a következtetésre jutottam: a tartalom között nincs különbség, vagy ha van is, nagyon kevés. Csapjuk csak fel az egyiket, a Lord Russell által írtat. Mindegy, hogy hol nyitjuk ki. 143. oldal, második bekezdés: „Kartzok általában lábuknál fogva akasztatta fel a foglyokat, és addig hagyta lógni őket, amíg meg nem haltak. Vallató csoportjának Heine nevű vezetője vaskarókat szurkált a foglyok hasába és harapófogóval tépte ki a nők körmeit.“ És nézzük csak a másikat, a fehér- könyv második részét. Vajon itt előfordul-e ilyen? Egy kép, két kép, amely lábánál fogva felakasztott embert mutat. Már a kép is borzalmas. És Dánó- ' ezt István, az egyik áldozat Így vall a könyv 64. oldalán: „Közülünk egy volt államvédelmi főhadnagy elvtársat megkötözve az udvar közepébe állítottak. Szadista kijelentések elhangzása közben kínozták. Először a lábát kezdték rugdalni, majd úgy megverték, hogy elesett. Ezután a lábánál fogva az udvarban lévő villanyoszlopra akasztották fel. Majd egy honvéd főhadnagy (zubbonyt viselő férfi) egy kb. 30--40 centiméter nagyságú késsel a derekát és a hasát szurkálta. Később levágta a jobb fülét, lábát pedig bokán felül vagdosta. Még meg sem halt a megkínzott elvtárs, amikor kb. 10 felkelő egy 28 év körüli elvtársnőt kísért az udvarba. Az elvtársnő sírvafakadt a meggyilkolt elvtársat megpillantva és kérte a felkelőket: legyenek tekintettel a három gyermekére és ne gyilkolják meg, mivel ő nem bántott senkit. A főhadnagy hozzáment és az alábbiakat mondta: „Na megvagy te büdös spicli, kellett a 16 darab igazolvány, meg a kilencezer forint“. Majd a nála lévő késsél az elvtársnőbe beleszúrt. Az elvtársnő elesett, erre odament egy rabruhás férfi és a hajánál fogva megfordította, miután a főhadnagy ismételten beleszúrta a kést a testébe....“ Borzalmas ezt még olvasni is, hát még látni. És most visszalapozok. Nézem a képeiét: egy akasztott ember, a másik oldalon egy katona ruhás férfit látni a fal mellett, az ablak alatt. Fölötte felírás. De vannak itt félmeztelenre vetkeztetett tetemek, az egyiknek a szájába cigarettát dugtak, a másik lábánál fogva felakasztva, felsőtestéről a bőr félig lenyúzva és látni, amint egy nő éppen a halottra köp. Egy kis halottmúzeum ez. De mintha valahol már találkoztam volna ezzel. Nézzük csak a másik könyvet. Gyors lapozás és a 134. oldal harmadik bekezdésében máris ezt olvashatjuk: „A németek 1941. június 30-án nyomultak be Lvovba, és másnap megkezdték a tömegmészárlást. Miután többszáz embert kivégeztek, egy boltív alatt kiállítást rendeztek a meggyilkolt polgárok holttesteiből. A megcsonkított hullákat — nagyobbára nők holttesteit — a házak falai mentén terítették ki. A hátborzongató látványosság fő attrakciója egy nő holtteste volt, akinek csecsemőjét egy német szurony kebléhez szegezte És itt egy másik vallomás. Szob ácsi József 1956 december 1-én mondta el többek között a következőket: „... Körülöttem 15 géppisztolyos volt.A jelenlévő néhány géppisztolyos néhányszor nyakon és fejbevágott engem. Kiabáltak, hogy kiadnak engem az ítélkező tömegnek. Azután valaki a jelenlévők közüt azt parancsolta nekem, hogy vessem le a csizmámat. Én végrehajtottam ezt. Levettem a csizmámat. Engem kényszerítettek, hogy meztelen lábamat az asztalra tegyem. Ezt is végrehajtottam. Ezután az a férfi, aki engem a csizma levételére kényszerített, puskavesszővel elkezdte ütni a lábujjaimat, törekedve arra, hogy a körmeimre találjon és azt elszakítsa a lábujjamtól...“ Megáll az ész. A dagadt lábra rá a csizmát és gyerünk táncolni, táncolni addig, amíg össze nem esik, aztán gyerünk felmosni és tovább táncoltatni! Ugye ismerősek ezek a módszerek! Nem, ne folytassuk tovább, elég ebből! Hogyan faioltunk el idáig a jogos követeléstől a fehérterrorig, a fasizmus éledezéséig? Erre még senki nem tudja megadni a pontos választ. Egy biztos: a dolgozók jogos felháborodását alaposan kihasználta a reakció, az ellenforradalom. És most egy csehszlovák hazafi, Július Fucik szavai jutnak az eszembe, aki mielőtt kivégezték volna a fasiszta terrorlegények, csak ennyit üzent az élőknek: — Emberek, legyetek éberek! Igen, legyetek éberek, hogy soha többé fel ne üth :sse fejét az ellenforradalom, de a klikk-uralom sem ebben az országban. SZALAl JÁNOS Találkoztam egyik barátommal. így köszöntött: — öregem, ismered a a sziámi ikreket? — Hallottam róluk. De már meghaltak!... — A tévedsz! — legyintett. — Most született csak meg a másik gyerek! — Ne mond! És kicsoda? — A tlUK. — A HŰK? — Azám! A MŰK édestestvére ... Nem értettem. Barátom folytatta. Nem engedett szóhoz jutni: — öregem, a HŰK elég fenyegető. De nem kérke- dőbb a MUK-nál! — tette hozzá. Különben is, ha nem tetszik az ellenforradalomnak, legalább nem MUK- ozik! Elvégre a közmondás is azt mondja: aki bottal köszön, annak doronggal felelnek — igaz? — Igaz, igaz! De nyögd már ki: mi az a HŰK? — A MŰK — mint tudod — Márciusban Újra Kezdjük. A HŰK pedig: Ha Ugráltok Újra Kaptok. Nemrég hallottam az egyik kar- hatalmistától..» Éljen az a karhatalmista! Elvégre ha a MŰK szabad, miért ne legyen az a HŰK? Végén csattan az ostor! (MAGYAR)
